Új Szó, 2000. szeptember (53. évfolyam, 202-225. szám)
2000-09-06 / 205. szám, szerda
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. SZEPTEMBER 6. VENDÉGKOMMENTÁR Rohad a paradicsom MÁRIA SlSULÁKOVÁ Évek óta hajtogatják a szakemberek, adottak a feltételek ahhoz, hogy Szlovákia turistaparadicsommá váljék. A tengert kivéve minden feltétel megvan: természeti adottságok, történelmi múlt, műemlékek, hegyek, termálfürdők, gyógyvízforrások. A felsoroltakkal valóban rendelkezünk, ám a meglevő hiányosságok az adott látványosságok értékét is rontják. Méghozzá oly mértékben, hogy idegenforgalomról Szlovákiában nem érdemes beszélni. A vendéglátást is megfertőzte az a kór, mely csaknem minden vállalkozást: gyorsan, minél kevesebb erőfeszítés árán meggazdagodni. Ezért fordulhat elő, hogy nálunk még annak a WC-nek a használatáért is kémek pénzt, amelyben nem folyik víz. (Névjegykártyánkon a legcsúnyább foltokat éppen a toalet- tek jelentik.) Kevés van belőlük, s ami van, európai ember számára katasztrofális. Az éttermekből hiányoznak a mosolygó, szolgálatkész pincérek, miként a gyorsbüfék felszolgálói sincsenek elragadtatva, ha valakit ki kell szolgálniuk. A választék kicsi, ám minden ragad a piszoktól. így értékelnek bennünket a külföldi turisták, akik otthon megszokták, hogy a nálunk már rég elfeledett szólás jegyében - az ügyfél az úr - lesik gondolataikat. Nálunk a szólás imigyen módosult: az ügyfél a szolgánk. S ha ehhez a magatartáshoz szállodáink, üdülőközpontjaink hiányosságait is hozzászámítjuk, no meg az autólopásokat, a zsebtolvajokat, akik az áldozat pénztárcájával együtt elrabolják bankkártyáját, okmányait is... így válik Szlovákia olyan országgá, ahová a statisztikai adatok szerint egy napra látogatnak a külföldiek, megnézik Pozsonyt, aztán irány haza, vagy egy biztonságosabb, kulturáltabb országba. Ezért töltenek legalább két hetet az ugyancsak posztkommunista, de a szolgáltatások terén sokkal fejlettebb Magyarországon, ahol pedig nincsenek magas hegyek. Sőt, már a hűvös Lengyelországot is jobban kedvelik. Mire megtanuljuk, hogyan is kell bánni a külföldiekkel, megtörténhet, hogy elveszítik érdeklődésüket Szlovákia iránt. De kell a kutyának a külföldiek pénze, ha meg kell érte dolgozni. A szerző az Intemetové noviny munkatársa JEGYZET Ne szólj, szám BUCHLOVICS PÉTER Grendel Lajos írta le egy korai regényében axiómaként, hogy morális csőd uralkodik az országban, de az alapos. A tétel a Jóléti” szőri idejére vonatkozott, de mint kiderül, nem rendszer- függő. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, aki történetesen egy városi cégnél dolgozott, ugyanakkor képviselő is volt a városi tanácsban. Előfordult, hogy bizonyos ügyekben nem saját pártjának ukázai, hanem a saját lelküsmerete szerint szavazott. Ráfázott, szegény. Mert jött egy Fontos és Köztiszteletben Álló Férfiú, aki tanúk jelenlétében megüzente (!): ha még egyszer ugrálni mer, sürgősen gondoljon a gyerekére, meg a munkanélküliségre. Hősünk ma már nem ugrál. Munkanélküli. E pompás kis zsarolás szem- és fültanúi dehogyis vállalnák nyilvánosan a dolgot! A Fontos és Köztiszteletben Álló Férfiú azóta atyaian veregeti pártja eltévedt báránykájának vállát. Emberünk egy életre kiábrándult az ilyen demokráciából. Naivan azt hitte, Meciarék után ilyesmi nem fordulhat elő. Soha többé nem szavaz senkire, s ha valaki azt mondaná neki: az erkölcs és az elvek fontosak, ő azt bizony szembeköpné. De a Fontos Férfiút nem meri. A kör bezárul. A nyilvánosságot ez ügyben ő sem vállalná, még ha igaza van is. Ezért nem írhatok neveket, helyszínt, pártot. Történt egy disznóság, ami meg se történt, mert senki sem vállalja, az érintettek letagadnák. Marad a sunyítás, a rossz közérzet, a sebek nyalogatása. Meg a korhadt, kérges szívünk. Hány ilyen eset „felejtődik el”? Persze, nyugtatgatjuk magunkat: ha világcsaló privatizátorok, nyájas fasiszták, hazaáruló exképviselők virgonc- kodhatnak büntetlenül, akkor ez csak csepp a tengerben. Ha korrupt bírák, megélhetési politikusok papolhatnak jogról és törvényességről, akkor már legymtem sem érdemes. Csak hát az efféle bátorságot is el kell kezdeni. Hogy merjünk szólni. Mindig, ha rólunk, nélkülünk döntenek. Ha hülyének néznek. Ha megaláznak. A gyávát még a legjobb törvények sem védik meg. Az elején azt írtam: Grendel tétele nem rendszerfüggő. Most hozzáteszem: nem is gazdaság- és jólétfüggő. Persze, az elszegényedés kiszolgáltatottá tehet. Csak zsa- rolhatóvá ne tegyen. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (58238322, fax: 58238321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329424, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1, 811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 58238322, fax: 58238321, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 58238324, fax: 58238326 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kovácska 28,095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz dacé, Kosická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 179/93 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ PRÁCA A tervezett gázáremelés - nagyfogyasztók esetében 45 százalékos, kisfogyasztók esetében 25 százalékos - a vállalkozók heves tiltakozását váltotta ki. A lap értesülései szerint a vállalkozók mindent elkövetnek, hogy saját, ötszázalékos emelésre tett javaslatukat fogadják el. Míg a vállalkozók egységesen lépnek fel, és egyes politikusok is melléjük állnak, a kisfogyasztók érdekében eddig senki sem szólt. Hallgatnak a kormányon kívüli szervezetek is, pedig ellenőrző szerepet is betöltenek. „Akkor aktivizálják magukat, amikor a lakosság esélyei a mamutvállalatokkal szemben minimálisak.” A Szlovák Gázművek kolosszusnak számít. A harmadik szektor nem tesz semmit. Ha elfogadják a 25 százalékos gázáremelést, egy köbméter ára megközelíti a hét koronát, ami több mint 300 százalékos növekedés. Ez komoly gondokat okozhat a háztartásoknak. Az MKP-nak még soha nem volt ennyire szüksége arra, hogy a szlovákiai magyar értelmiség megszólaljon Menni vagy nem menni? Az utóbbi időben megszaporodtak az Új Szó hasábjain az olyan írások, amelyek a Magyar Koalíció Pártjának kormányzati szerep- vállalását elemzik körbejárva a kilépés-bennmaradás dilemmáját. BUGÁR BÉLA E cikkek egy része sok igazságot tartalmaz, az MKP valóban igen nehéz helyzetbe került a kormány második évének végére, hiszen a programunkba foglalt, jogállásunkat erősítő céljaink nem teljesülnek, ami joggal válthat ki elégedetlenséget mind választóinkból, mind a párt tagjaiból és választott tisztség- viselőiből. Ugyanakkor a sziszifuszi munkával elért kis eredmények, mint például a iskolarendszerbe besorolt új magyar tanítási nyelvű iskolák létesítése, a szerény kulturális támogatás rendszerének működtetése, az egyéb dotációk elosztásának igazságosabbá tétele, vagy az érthető okokból nem nevesített különféle támogatások biztosítása ellenére is csak azt olvashatjuk az egyetlen magyar napüap(unk) hasábjain, mint pld. „Nehogy csak egy árva kétnyelvű bizonyítványt tudjunk felmutatni” (Új Szó szept. 2., Mielőtt vennék a kalapjukat, Holop Zsolt). Az ehhez hasonló építő jellegű kritikákon túl az újságírók sajnos leginkább azt sugallják, hogy az MKP nem ért el kézzelfogható eredményt. Ezt azonban még a rosszakaratú emberek sem állíthatják. Valamennyi vélemény és elemzés közül számomra a legmegdöbbentőbb és egyben a legnagyobb csalódást is okozó, az éppen a Kos- suth-díjas Grendel Lajos írása, aki mind önmagához, mind a megtámadott MKP-hoz méltatlan hangnemben és módon szól hozzá ehhez az igen kényes és nagy körültekintést igénylő témához. Az MKP-nak még soha nem volt ennyire szüksége arra, hogy a szlovákiai magyar értelmiség jeles személyiségei megszólaljanak, s kialakuljon egy egészséges párbeszéd és véleménycsere, mert közösségünk képviseletének kormányzati ténykedése, illetve a kormányból való küépés lehetőségének mérlegelése nem kizárólag a párt belügye. Ha nagy szavakat akarnék használni, akkor itt valóban a szlovákiai magyarság jövőjéről, ha úgy tetszik, sorsáról van szó. Nagy megtiszteltetésnek tekinthetjük, hogy a publicistaként évek óta hallgató Grendel Lajos most - s éppen ebben a témában - megszólal a nyilvánosság előtt, már csak azért is, mert szavára sokan figyelnek. De hogy miért van arra szüksége egy köztiszteletben álló írónak, hogy válogatott sértéseket vágjon a magyar politikusok fejéhez ahelyett, hogy higgadtan, személyeskedések nélkül, szellemi távolságtartással próbálná mérlegelni a kormányból való kilépés lehetőségét, okát és esetleges következményeit, ez számomra rejtély. Viselkedése azért megdöbbentő, mert mintha látszólag vitába szállna az MKP politikusaival, holott alapjában véve egy véleményen vagyunk. Mi sem mondunk mást: most, kormányzásunk félidején itt az ideje, hogy eldöntsük, tudunk-e ilyen körülmények között kormányon maradni. Vajon eléggé fontos- e a szlovák politikai erőknek, hogy a Egyetlen esetben sem találtuk elégségesnek az okot a kilépésre. demokratikus hányt nem tévesztve vezessék tovább az országot legalább a választási ciklus végéig. Szlovákia tragédiája, hogy az 1989- es fordulat óta egyetlen olyan reformpárti kormánya sem volt, amely egy teljes választási ciklust végigszolgált volna, s így lehetősége lett volna visszafordíthatlanná termi a reformokat. A Dzurinda-kormány számára most lehetőség teremtődött e cél beteljesítésére, ám sajnos úgy tűnik - ebben egyet kell értenem Grendel Lajossal - a szlovák politikusok szűkkeblűsége magyar ügyekben változatlan, s a gazdasági és privatizációs kérdésekben egymásnak oly ellentétes véleményeket megfogalmazó kormánykoalíciós pártok falként állnak elénk, ha az általunk szorgalmazott kérdések mielőbbi megoldását sürgetjük. Visszatérve a grendeli gondolatokhoz: nem értem, miért kell meggyanúsítani az MKP politikusait azzal, hogy csupán szűkén vett egzisztenciális okokból kardoskodnak a kormányban maradás mellett, mert - ahogy ő fogalmaz: „nem akaródzik lemondaniuk a szép fizetésükről meg a kiváltságaikról”. Az idézet tá- jékoztalanságról tanúskodik, hiszen a parlamenti képviselők ugyanúgy kapják fizetésüket kormánypártiként, mint ellenzékben; a kormánytagok viszont alacsonyabb bért kapnak, mint ha „csupán” ellenzéki képviselők lennének. Úgy vélem, az 1998-ban ránk szavazók lennének az elsők, akik tiltakoznának az ellen, ha az MKP nem használna ki minden lehetőséget arra, hogy jobb belátásra búja a koalíciós partnereket az itt élő magyarok számára kardinális kérdésekben. Az utóbbi két évben néhányszor fölmerült a koalícióból való kilépésünk lehetősége. De egyeden esetben sem találtuk elégségesnek az okot a kilépésre. Minden alkalommal az a válasz fogalmazódott meg bennünk, hogy a kormánykoalíció legkomolyabb lépése a közigazgatási reform megvalósítása lesz. Ezt még ki kell vámunk. Azért is, mert most első alkalommal teremtődik lehetőség arra, hogy a községi és a felálló regionális önkormányzataink a megfelelő jogkörök átruházásával szabadon dönthessenek a bennünket érintő kérdésekben. Abban a pillanatban ugyanis csupán rajtunk, ön- kormányzatainkon múlik, müyen módon élnek a törvény adta önigazgatási lehetőségekkel. A kormányzati választóvíz az MKP számára tehát a közigazgatási reform. S ha minden fórumon bebizonyosodik, hogy partnereink ebben a kérdésben sem hajlandók figyelembe venni véleményünket, és módosítani saját elképzelésüket, akkor semmi értelme a kormányban maradnunk. Sértőnek és alaptalannak gondolom Grendel azon mondatát, hogy „Minek az olyan párt, amely még tisztességesen képviselni sem tudja programját”. Nem az a kérdés, hogy mennyire tudjuk képviselni ezt a programot. A kérdés az, müyen pozícióban tudjuk hatékonyan érvényesíteni szándékainkat: kormány- koalícióban vagy ellenzékben. Sohasem állítottuk, hogy hibátlanok vagyunk. Sőt, jómagam többször is hangsúlyoztam, hogy ellentétben koalíciós partnerpártjaink egyik-másik vezetőjével először vagyunk kormányon, és a tanulópénzt akaratlanul is meg kell fizetnünk. Erre a megalapozott kritikák rá is mutatnak. Ha tehát az MKP nem tudja választói érdekeit kormánypártként érvényesíteni - s ebben a helyzetben mindegy, hogy saját hibájából vagy a koalíciós partnerek elutasító magatartásából adódan-e -, akkor nincs értelme a kormányban való további ténykedésnek. Ehhez a döntéshez azonban el kell jutni, s végig kell járni valamennyi lépcsőfokot. Mert ellenzékben vagy a következő választások előtt már hiába merül fel a kérdés, vajon mindent megtet- tünk-e. S ha az Országos Tanácsunk úgy dönt, hogy megérett az idő a kilépésre, akkor még mindig marad egy kérdés: mi történik ezután. Azt ugyanis még az MKP sem teheti meg, hogy „küépünk, utánunk a vízözön”. Kinek használunk? Ártunk- e vele választóinknak? Nem segít- jük-e elő az előrehozott választások kiírását, és ezzel nem segítjük-e kormányra újra Meriart? Megtorpan-e ezáltal Szlovákia uniós csatlakozása? És sorolhatnám tovább. Ahhoz tehát, hogy nyugodt lélekkel voksolhassunk a kormánykoalíció elhagyása mellett, valamennyi kérdésre választ kell adnunk. Ebben pedig felelősségünk óriási. Értem Grendel Lajos dühét, sót magam is átér- zem, és saját bőrömön tapasztalom. Sokkal nagyobb szükségét látom azonban a józan, higgadt véleménynyilvánításnak, mert csak és kizárólag ez szolgálja a szlovákiai magyarság érdekeit. A tényszerű, pontos és objektív tájékoztatás érdekében szeretném nyílt vitára invitálni az Új Szó újságíróit és a szlovákiai magyar értelmiség azon képviselőit, akiknek véleményük ven ezekről a kérdésekről. A kormányzási időszak felén ugyanis szembe kell néznünk az eddig végzettekkel, és el kell döntenünk, hogyan tovább. Ehhez a súlyos döntéshez pedig szükségünk van a termékeny beszélgetésekre és vitákra, hogy megbizonyosodhassunk arról: helyesen cselekszünk-e. A szerző az MKP elnöke OLVASÓI LEVÉL Gáz van a gázmüvekben A Szlovák Gázművek augusztus elején benyújtotta a kormánynak újabb - ki tudja hányadik - kérelmét, hogy már szeptember elsejétől negyedével, azaz 25 százalékkal emelné a földgáz árát. Csu pán emlékeztetőül mondom, hogy a gáz árát tavaly júliusban 50, idén februárban 30 százalékkal emelték, s a kormány energetikai koncepciója eredetileg csak jövőre számol 15 százalékos áremeléssel. Már meg sem ütköztem volna a hír olvastán, hiszen megszoktam, hogy ebben az országban minden tehetetlen pojáca baklövését velem fizettetik meg, ha nem akad a szemem ugyanazon a napon egy másik gázos hírre. Ebben a gázművek szinte hivalkodva közli a nyilvánossággal, hogy 2000 első felében 5,771 milliárd adózás előtti nyereséget könyvelt el, ami jelentős forgalomnövekedés az előző év hasonló időszakához képest. Namár- most, hogy is van ez? Valaki busás hasznot vág zsebre, de emeli szolgáltatásainak díjszabását. A marxista és nem marxista, meg minden más közgazdaságtan úgy tanítja, hogy amit magasan nyereségesen termelnek, az olcsóbb. Lehet, csak más, nem ilyen poszt- kommunista országban, mint a miénk, ahol az árakat „mesterségesen”, bárki kénye-kedve szerint szabják meg. Igaz, a gázművek vezérigazgatója eközben több millió (állítólag 10) korona éves jutalmat zsebelt be. Mivel ajutalom a végzett munka arányos kifejezője, Kinces úr bizonyára ebédszünet nélkül huszonöt órát dolgozott, mint a hajdan volt földműves szövetkezet traktorosa. Ezenkívül szép Szlovákia egyik vadregényes táján fényűző üdülőházat építtet a szegény gazműveknek (így, rövid a-val). Hiába, így mulat egy posztkommunista úr. A mi számlánkra. Palágyi Lajos Dunaszerdahely- Jövőre itt már második Svájc lesz. (Lubomír Kotrha karikatúrája)
