Új Szó, 2000. szeptember (53. évfolyam, 202-225. szám)
2000-09-30 / 225. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2000. SZEPTEMBER 30. TÉMA: AZ IMF ÉS A VILÁGBANK KÖZGYŰLÉSE 15 A hivatalos vendégeken kívül mintegy 15 ezer külföldi érkezett Prágába. Ők a gazdasági globalizáció ellen tüntettek Lényegében csak az ellenállást testesítik meg Bankárfesztivál, utcai harcosok Rendőrök és antiglobalisták találkozója (CTK) Kelet-Európábán ilyen nagyszabású nemzetközi konferencia még sosem volt. A Nemzetközi Valutaalap és a Világbank idei közgyűlésére összesen több mint 18 ezer hivatalos vendég érkezett a cseh fővárosba, s szeptember utolsó hetére gyakorlatilag az összes jobb prágai szállodát lefoglalták. KOKES JÁNOS A rendezvény költségei egymilli- árd koronára rúgtak. Ugyanakkor a közvetlen nyereséget 2-3 milliárd koronára becsülték a szakértők, míg hosszú távon 10-15 milli- árdot hoz a csehek konyhájára. A hivatalos vendégeken kívül mintegy 15 ezer olyan külföldi is Prágába érkezett, akik tüntetni kívántak a két intézmény, a gazdasági globalizáció ellen. A világ pénzügyi krémje tárgyalásainak nyugalmát ezért 11 ezer rendőr és katona biztosította. Kedden már láttuk, hogy a Prágában a második világháború óta nem látott szigorú biztonsági intézkedések nem voltak hiábava- lóak. A globalizáció ellenzői megostromolták a Kongresszusi Központot, hogy a küldötteket a két szervezet feloszlatására kényszerítsék. Nyilvánvaló, eleve irreális volt kitűzött céljuk, azt azonban a békésnek egyáltalán nem minősíthető akciójukkal elérték, hogy az általuk felvetett problémák - a szegények és a gazdagok világa közti mélyülő szakadék, valamint a globalizáció negatív hatásai - ismét a világ közvéleménye figyelmének a középpontjába kerüljenek. A prágai utcai összecsapások, tüntetések - amelyek garázdálkodásba csaptak át - során a rendőrség csaknem 900 személyt vett őrizetbe. Ahogy a bankárok találkozója, úgy a tüntetés is nemzetközi részvételű volt: a letartóztatottak egy- harmada is külföldi állampolgár. Bár a cseh rendőrségnek ilyen zavargásokkal nincs tapasztalata, nagyon jól vizsgázott, s a vendégek a rendezéssel is elégedettek voltak, ami Prága és Csehország számára komoly, megfizethetetlen reklámot jelent. Ne feledjük, hogy a kongresszusi turizmus manapság az egyik legjobban jövedelmező üzletág! A közgyűlés végén, mind Horst Köhler, a Nemzetközi Valutaalap ügyvezető elnöke, mind James Wolfensohn, a Világbank elnöke elégedettségének adott hangot a tárgyalások eredményét illetően. Elsősorban azt szögezték le, hogy a 182 tagállam teljes támogatásáról biztosította az intézményeket, síkraszálltak a két szervezet reformjának folytatása, valamint a szegény országok megsegítése mellett. Konkrét eredmények a konferencián azonban nemigen születtek - persze az efféle nagy fórumok célja elsődlegesen nem is Konkrét eredmények a prágai konferencián nem születtek. ez. A jelek szerint a két szervezet munkamódszereinek módosítása terén még nem alakult ki az egyetértés a tagállamok között. A szegénység elleni harcról sok szó esett ugyan a tanácskozáson, de konkrét döntés nemigen született. Köhler bejelentette: várható, hogy a leggazdagabb országok a 40 súlyosan eladósodott fejlődő ország adóssága elengedésének kérdését megvitatják. Korábban csak 10, később 20 országról volt szó. A Világbank szerint a közeljövőben a 40 eladósodott ország közül 20 adóságának mintegy 65 százaléka törölhető. Ez az összeg mintegy 65 milliárd dollár. Köhler szerint már az idén mintegy 30 milliárd dollárnyi adósságot lehetne elengedni. A szegény országoknak nyújtandó segítséggel kapcsolatban figyelmet érdemel Wolfensohn azon megállapítása, hogy szükség van a gazdag országok piacának megnyitására a fejlődő országok előtt. A bankárok egybehangzóan hangsúlyozták, hogy a két intézmény munkájá nélküí a fejlődő országok helyzete még rosszabb lenne. Ebben a kérdésben a bankárok és a globofóbok véleménye persze szögesen eltér egymástól. A problémával kapcsolatban megszívlelendő volt Václav Havel felszólalása: a világgazdaság szerkezetének átalakítása mellett azt is hangsúlyozta, újra kell fogalmazni civilizációnk alapértékeit, amelyeket az európai és az amerikai világ alakított ki. Bírálta a globalizált világ elanyagiasodását, s azt, hogy kevésbé figyelünk a szellemiekre, a távolabbi jövőre, s úgy éljük fel nyersanyagtartalékainkat, mintha utánunk vízözön következne. A problémák megoldását közös feladatnak nevezte. Fontos bejelentés volt, hogy a kőolaj árát tonnánként 22-28 dollár között tartják reálisnak a bankárok és a pénzügy- miniszterek. Az amerikai kőolajtartalékok piacra dobása, illetve ez az álláspont, egy időre megnyugtatták az égig szökő árakat. A közös európai pénznem, az euro, is a figyelem középpontjába került: kontinensünk országainak pénzügyminiszterei között lényegében egyetértés volt abban, hogy vissza keíl állítani az euro stabilitását, s ha szükségesnek mutatkozik akár jegybanki beavatkozással is. Bár Prágában rendkívül súlyos összecsapásokra került sor a rendfenntartó erők és a globalizáció ellenzői között, azt is el kell mondani, hogy a megvalósult párbeszéd is szélesebb, hatékonyabb volt, mint bármikor korábban. Részben ez is Havelnek köszönhető, aki példa nélküli kerekasztalt rendezett a Hradzsinban. Bár nem volt remény az egyetértésre, a felek meghallgatták egymást, s például a bankárok vezérei megértőbben nyilatkoztak bírálóikról. Maguk is eíismerték: nem jó, ha a fejlett világ 20 százaléka fogyasztja el a jövedelem 80 százalékát, míg a szegény 80 százalék a jövedelem 20 százalékát. A Világbank adatai szerint a 20 leggazdagabb országban 1999-ben az éves személyi jövedelem 25 480 dollár, míg a 20 legszegényebb országban 520 dollár volt. Ehhez nem kell kommentár. Wolfensohn úgy fogalmazott, hogy a két pénzintézet a jövőben fokozott figyelmet fog szentelni a szegénység problémájának, s a piac helyett jobban figyel majd az emberre. Tudjuk azonban, hogy a szavaktól a tettekig hosszú az út. Azt csak a jövő mutathatja meg, hogy valódi vagy csak retorikai változásokról van-e szó a bankárok esetében. Ami a két pénzintézet eddigi tevékenységét illeti, a bankvezérek elismerték a hiányosságokat is, de úgy vélték, hogy a projektek 80 százaléka sikeresnek mondható. A prágai utcai összecsapások, tüntetések során csaknem 900 személyt tartóztattak le. Hét magyar és - egyes források szerint - öt szlovák állampolgár is volt azok közt a külföldiek között, akiket a cseh hatóságok őrizetbe vettek. (CTK) Mit akarnak, miért küzdenek a globofóbok? HÁTTÉR Nagyon leegyszerűsítve a dolgot: társadalmi és szociális szempontból igazságosabb, egyenlőbb világot szeretnének. Nem véletlen, ha azokat, akik a volt szocialista rendszerben éltek ez gyakran hallott szólamokra emlékeztet. A Nemzetközi Valutaalap, a Világbank, illetve a többi befolyásos világgazdasági szervezet és intézmény ellenzői többnyire baloldali és anarchista beállítottságú mozgalmak és csoportosulások. Alapvető céljuk a nemzetközi tőke elleni harc. Ezt a tőkét szemükben elsősorban az említett nemzetközi intézmények testesítik meg. Úgy látják, hogy a nemzetközi tőke az, amelynek „munkája” következtében egyre nő a szegény és a gazdag országok közötti szakadék. Hogy ez a szakadék valóban nagy, azt a bankárok Prágában is elismerték: a világ lakosságának 80 százaléka - a szegényebbek - a megtermelt jövedelem 20 százalékából él, míg 20 százalék - a gazdagabbak - a jövedelem 80 százalékát fogyasztja el. Ugyanakkor hozzátették: a nemzetközi pénzintézetek nélkül, amelyek Prágában is programot fogadtak A kibékíthetetlen ellentét vezet a nyílt utcai harcokhoz. el a legszegényebbek megsegítésére, a helyzet még tragikusabb lenne. Nos, ebben már alapvető eltérés van a két fél véleménye között, mert a globofób civil szervezetek szerint ezek az intézmények károsak, s meg kellene szüntetni, más intézményekkel kellene helyettesíteni őket. Ez a kibékíthetetlen ellentét vezet aztán a nyílt harchoz a nemzetközi tőke intézményei ellen, amely az utóbbi években a prágaiakhoz hasonló tüntetésekben ölt testet. A radikális mozgalmak Nyugaton és Észak-Amerikában a legerősebbek. Például a prágai tüntetések során vezető szerepet játszó olasz Ya Basta központja Milánó. A mozgalom elutasítja a világ szegényekre és gazdagokra való felosztását. Dokumentumaiban nem titkolja, hogy céljait nemcsak szavakkal kívánja érvényesíteni. Mérsékeltebb mozgalomnak számít a Jubilee 2000. A londoni központú mozgalom főként vallásos csoportosulásokat fog egybe, s legfőbb követelése a szegény országok megsegítése, adósságainak elengedése. A prágai tüntetések fő szervezője a Gazdasági Globalizáció Elleni Kezdeményezés (INPEG) inkább liberális szerveződés, amelynek céljait elnevezése is elárulja. A világon egyébként nagyon sok hasonló mozgalom és szervezet működik, amelyeket igen nehéz közös nevezőre hozni, mert szinte mindegyikük saját régiója legfőbb problémáiból indul ki, s azokat szeretné a- maga elképzelései szerint megoldani. Bár döntő többségükben baloldali és anarKözülük csak kevesen tűzik ki célul a magánvagyon megszüntetését. chista csoportosulásokról van szó, közülük csak igen kevesen tűzik ki célul a szocialista rendszer bevezetését, s a magánvagyon megszüntetését. Ebben jelentősen eltérnek a kommunista pártoktól. A szociális problémák megoldásán kívül nagy figyelmet szentelnek a környezetvédelemnek is. Ezeket a radikális csoportosulásokat szinte az egész világon elsősorban a fiatalok támogatják, gyakran a legjobb családokból származóak is, akik felülről látják, hogy valami azért még sincs rendben. Receptet a gondok orvoslására, a helyzet reális megváltoztatására jó irányban azonban ezek a csoportosulások, mozgalmak nemigen adnak. Lényegében csak az ellenállást testesítik meg. (K. J.) Honi aktivista tánca a prágai Óváros téren a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank ellen tiltakozók szerda esti találkozóján. (CTK) jz A washingtoni székhelyű pénzintézetek, a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) legújabban a nyomor ellen hirdetett kíméletlen harcot Egyre mélyülő szakadék a szegények és a gazdagok között SIDÓ H. ZOLTÁN „A szegénység nem csupán alacsony jövedelmet jelent, hanem a képzettség hiányát, nagyobb sebezhetőséget, kiszolgáltatottságot és félelmet is” - olvasható a Világbank Prágában közzétett, legfrissebb, Jelentés a világ helyzetéről 2000/2001 c. tanulmányában. A dokumentum egyúttal leszögezi: a Föld 6 milliárd lakójából 2,8 milliárd fő, azaz gyakorlatilag minden második napi 2 dollárból vagy annál kevesebből kénytelen megélni, ezen belül 1,2 milliárd napi egy dollárból is kisebb bevételből tengődik. A volt szocialista országokban, beleértve az egykori Szovjetunió utódállamait is, 1989- ben 2 százalékra rúgott a teljes szegénységben élők aránya, 1998- ban ez az arány 21 százalékra nőtt. A Világbank és a Nemzetközi Valutaalap ezért a prágai éves közgyűlésén nyilvánosan is harcot hirdetett a szegénység ellen, az egyes országok, nagytérségek között szüntelenül növekedő különbségek megszüntetése érdekében. Célkitűzésük, hogy 2015-re az abszolút nyomorban tengődök számát a jelenlegi 1,2 milliárdról 600 millióra csökkentsék. „A szegénység ellen nem csak úgy kell harcolni, hogy elengedjük a fejlődő államok adósságait, hanem úgy is, hogy a fejlett világ megnyitja piacait a fejlődők termékei előtt, s egyben eltörli a behozatalt 1,2 milliárd ember napi egy dollárból kénytelen megélni. gátló vámkorlátokat, mennyiségi kvótákat” - vélekedett James Wolfensohn, a Világbank elnöke. A nemzetközi pénzintézet számításai szerint e lépés a fejlődő világ számára mintegy 120 milliárd dolláros bevételt jelentene. A világ gazdasága az elmúlt 50 évben hihetetlenül nagyot fejlődött, a képzeletbeli tortából mindenkinek tisztességes szelet jutna, az utóbbi években a gazdasági egyenlőtlenség miatti aggodalom mégis egyre nő. Olyannyira, hogy az ENSZ szeptemberi millenniumi csúcstalálkozójának résztvevői egyhangúlag nyilatkozatot fogadtak el, amelyben hitet tettek a fejlett Észak és a fejlődő Dél közötti egyenlőtlenség elleni harcnak a fontossága mellett, közös erőfeszítéseket ígértek annak érdekében, hogy a XXI. század első évtizedében 1 milliárd embert kiemelhessenek az abszolút nyomorból. Vajon miért nő a szakadék az egyes országok között, sőt még a fejlett államokon belül is? Az ok jórészt abban a liberális gazdaságpolitikában keresendő, amelyet a reagani-thatcheri korszak hozott magával. Nem véletlen például, hogy éppen a liberalizációt következetesen kivitelező Nagy-Britanniában a 80-as évek eleje óta meredeken emelkedik a szegénységben élők száma, s ma már a szigetországban minden hatodik ember abszolút szegénységben él, vagyis nélkülözi az alapvető emberi szükségleteket. A globalizáció következményeként az utóbbi 20 évben radikálisan csökkentették a gazdaságot, pénzpiacot szabályozó előírásokat, számos országban mérsékelték az adókat, ami az eleve jómó- dúaknak kedvez, s ezzel párhuzamosan lefaragták a szociális segélyeket, ami a szegények helyzetét nehezíti. A teljesség igénye nélkül felsorolt lépések összességében leszorították a vesztesek jövedelmét és felhajtották a nyerőkét. Ennek következményeként a globalizálódó világgazdaságban az alkalmazottaknak lesz egy magasan képzett, biztos jövedelmi pozíciókkal rendelkező, rétege, és lesznek - egyre többen - olyanok, akik végérvényesen a perifériára szorulnak. A növekvő különbségeket precízen tükrözi az ENSZ tavalyi, Globalizálódás emberi arculattal c. jelentése, amely megállapítja, hogy míg 1960-ban az emberiség leggazdagabb és legszegényebb egyötödének jövedelmi aránya 30:1-hez volt, addig 1997- ben az arány már 74:l-hezre változott. A Világbank jelentése szerint most 100 millióval többen élnek nyomorban, mint 10 éve. Szlovákiában nem kell taglalni, mit is jelent szegénynek lenni. Mindeközben a világ milliárdosainak száma feltartóztathatatlanul nő. Az amerikai Forbes gazdasági magazin legfrissebb összeállításában már 322 milliárdost sorol fel, akik összesen 1100 milliárd dollárnyi vagyonnal rendelkeznek, potom 100 milliárddal többel, mint egy éve. A 90-es évek dinamizmusa révén sokan olyan gyorsan meggazdagodtak, hogy az USA-ban egyenesen új szindrómáról, a hirtelen jött gazdagság okozta lelki válságról beszélnek. Persze, közülünk kevesen fognak könnyeket hullatani a vívódó lel- kivilágú dúsgazdagokért, hiszen a mindennapok megélhetéséért küzdő közép-európaiak döntő hányada nem pszichiáterek kanapéin múlatja az idejét, hanem keményen dolgozik, már ha van munkája. Szlovákiában nem kell különösképpen taglalni, mit is jelent szegénynek lenni. Nálunk, ahol 500 ezer embernek nincs állása, ahol egyes járásokban minden harmadik fő munkanélküli, s ahol a lakosság mintegy 70 százaléka képtelen tartós megtakarításra, nem kell magyarázni a szegénység elleni küzdelem fontosságát. Bár a tévesen és helytelenül használt egyenlősdi ideje lejárt, mégis, egjríajta új szolidaritás, globális felelősségvállalás és humánum által vezérelve, valóban indokolt, hogy a fejlettek segítsék és felkarolják a nyomorban tengődő, önerőből talpra állni képtelen százmilliókat.
