Új Szó, 2000. szeptember (53. évfolyam, 202-225. szám)

2000-09-05 / 204. szám, kedd

ÚJ SZÓ 2000. SZEPTEMBER 5. Kiállításmegnyitó az Art-Ma Galériában Dunaszerdahely. Holnap 18 órakor Almási Róbert festőművész, valamint Jozef Vachálek szobrászművész alkotásaiból nyílik kiállí­tás az Art-Ma Galériában, (ú) Külföldön a Szlovák Filharmonikusok Vaduz, Locarno. Svájcban és Liechtensteinben lép közönség elé a Szlovák Filharmonikus Zenekar. Ondrej Lenárd karmester vezény­letével ma Vaduz városában, szeptember 7-én pedig Locarnóban ad koncertet. Mindkét hangverseny programjában helyet kapott Liszt Ferenc Mazeppája és Antonín Dvorák 7. szimfóniája. (SITA) Impressziók a vásznon - kiállítás Dióspatony. Lelkes Mária, Magyarics László és Puha Julianna mun­káiból látható kiállítás Impressziók címmel a Dióspatonyi Művelő­dési Ház kiállítótermében, (ú) MOZI POZSONY HVIEZDA: Fantázia 2000 (amerikai) 15.15, 16.45 Mission Impossible 2 (amerikai) 18.15, 20.45 HVIEZDA - KERTMOZI: Gladiátor (amerikai) 20.15 YMCA: Mission Impossible 2 (amerikai) 15.30, 18, 20.30 TATRA: Fantázia 2000 (amerikai) 15.30 Csibefutam (amerikai) 17,19, 21ISTROPOLIS: Mission Impossible 2 (amerikai) 15.30,18,20.30 Fantázia 2000 (amerikai) 17,19,21A John Malkovich menet (amerikai) 17.30, 20 OBZOR: Tolvajtempó (amerikai) 15.30, 18, 20.30 MLADOST: Új csapás (amerikai) 15.30, 17.30 Mifune (dán) 20 CHARLIE CENTRUM: Rómeónak meg kell halnia (amerikai) 20.30 A kilencedik kapu (amerikai) 18.15, 20.30 Szenvedélyes tánc (amerikai) 18 Jana és barátai (izraeli) 20.30 Felejtsék el Mozartot (szlovák) 20 KASSA DRUZBA: Szenvedélyes tánc (amerikai) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Szomszédom, a bérgyilkos (amerikai) 16, 18, 20 ÚSMEV: Mission Impossible 2 (amerikai) 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: 9 és 1/2 hét II (amerikai) 16.15, 19.15 CAPITOL: Tolvajtempó (amerikai) 15.45, 18, 20.15 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Big Momma’s House (amerikai) 17, 19 LÉVA - JUNIOR: Big Momma’s House (amerikai) 18 AMFITEÁTRUM: Ég velünk! (amerikai) 21 Néprajzi nyári egyetem az identitás kérdéseivel A közös lét kultúrája MTI-TUDÓSÍTÁS Köpcsény. A szlovák és magyar határ közelében, az ausztriai Köpcsényben vasárnap este kez­dődött meg a hagyományos nép­rajzi nyári egyetem „Szomszéd­ság - a közös lét és az egymás mellett élés kultúrája” címmel. A résztvevők - osztrák, szlovák és magyar néprajzos egyetemi hall­gatók, kutatók, tanárok és más érdeklődők - Határtörténetek, származástörténetek, időtörténe­tek és emlékezéstörténetek cím­mel hallgathatnak előadásokat. Ezen kívül a Hallás iskolája című műhelyrendezvényen a burgen­landi horvátok, romák és zsidók zenéjével ismerkedhetnek, a Lá­tás iskolájában az építészet és a táj állandóságáról, illetve válto­zásairól cserélhetnek nézeteket, az Emlékezés iskolája műhely pe­dig az identitás és. az emlékezés kérdéseit veti fel. Kirándulásokat tesznek továbbá a nyári egyetem hallgatói Ausztriában, Szlovákiá­ban és Magyarországon. Végül a hallgatóság részt vehet a Kelet-Dél-Kelet címmel megren­dezett, háromnapos népzenei fesztiválon, ahol főleg osztrák, szlovák és a volt Jugoszlávia te­rületéről érkezett, hagyomány­ápoló és modern népzenei együt­tesek mutatkoznak be. Az osztrák népzene megőrzésére és tanulmányozására alakult or­szágos szervezet, az Österreichi­sches VolksLiedWerk által rende­zett nyári egyetemet Elisabeth Gehrer kulturális és oktatási mi­niszter nyitotta meg, s egyúttal átadta a kitüntetetteknek az idei osztrák Népi Kultúra díjat. A megnyitó ünnepségen Erhard Busek, az Európai Unió bővítésé­vel foglalkozó kormánymegbízott tartott tartalmas előadást „Auszt­riának szüksége van szomszédai­ra” címmel. Sokan hallgatták végig vasárnap este Sebestyén Márta, Gryllus Vilmos és Gryllus Dániel Tizenöt zsoltár című műsorát a somorjai zsinagógában. Ahogy a címből is kitűnik, tizenöt zsoltárt adtak elő az Ószövetség száz­ötven részből álló imádság- és énekgyűjteményéből, a Zsoltárok Könyvé­ből, mai feldolgozásban. (Somogyi Tibor felvétele) Harminchat év után könyv lett az elveszettnek hitt kéziratból. A zenetörténeti munka a kukából került elő A dalköltő két nyara Zselízen Egy bécsi fiatalember a na­póleoni háborúk utolsó évé­ben inkább tanítói állást vál­lal, csak nehogy tizennégy évet kelljen szolgálnia az osztrák hadseregben. De nem érzi jól magát e polgári állásban, ahol sem szabad­ság, sem pénz nincsen, már­pedig ő fiatal és tehetséges és zenész. VAJDA BARNABÁS Az életet úgy akarja ízlelni, mint Mozart, úgy akarna napi nyűgök nélkül zenét szerezni, mint Bach, és célja az a művészi hatás, amelyet Beethoven szimfóniáiban érezni. Számítását egy magáncsaládnál ta­lálja meg. Esterházi gróf családjával Bécsben él, de a nyarakat vidéki bir­tokukon, Galántán vagy Zselízen töltik. így lesz a fiatalember 1818- ban az Esterházy-kislányok zeneta­nítója Zselízen. Tanít, leveleket ír, komponál, lovagol, de a nyár végén vissza kell térnie Bécsbe, mert szi­gorú apja hívja. Évekkel később ke­rül újra kapcsolatba a grófékkal. 1824 nyarán újra leköltöznek Zselízre. Ezúttal együtt lakik és ét­kezik a családdal, sőt a bohém fia­talember beleszeret a gróf Karolina nevű lányába. A nyár végén azon­ban újra visszatér Bécsbe, ahol na­gyon megbetegszik. 1828-ban hal meg, mindössze 31 évesen. Ha Liszt és Brahms nem fedezi fel zenéjében a tökélyt, lehet, ma nem is tudnánk, hogy Franz Schubert valaha élt. Schubert halála után, mintegy száz évvel ezelőtt egy másik fiatalember, Kovács Károly éli élete kalandjait. 1921-ben éppen csak leérettségizik a pápai Református Főgimnázium­ban, aztán meg sem áll Amerikáig, ahol előbb teológushallgató, majd segédlelkész. De a szíve visszahúz­za. Több megálló után Zselízen te­lepszik le, ahol Schubert-kutatóvá fejleszti magát. Elhatározza, hogy megismerteti az olvasóközönséget „Franz Schubert zselízi tartózkodá­sának minden mozzanatával”. ír is egy tudományos munkát, melyben egyrészt leszámol a Schubertét öve­ző legendákkal, másrészt viszont feltárja e kapcsolat valós tényeit. Munkája 1964-ben kész, de nem ad­ják ki, a szerző halála után pedig a kéziratnak nyoma veszik. A rejtély 1993-ig tart. Ekkor egy helyi fényké­pész és egy nyugdíjas tanító megta­lálja a kéziratot a Schubert Emlék­szoba melletti kukában. Miért és hogyan veszett el a kézirat? Hogyan került a szemétbe? Ki tette oda? Ha Horváth Géza sejt is valamit, nem írta le. A lényeg amúgy is az, hogy 1995-ben őrá bízták a kéziratot, melyből most, harminchat év után szép könyv született. Habent sua fata libelli... Társszerzőnek mon­dom Horváth Gézát, mert ez a leg­kevesebb. Az első - terjedelmesebb - részben kapott helyet a szerző, Ko­vács Károly eredeti, megtalált zene- történeti munkája, melyet a társ­szerző dolgozott át jó érzékkel, hogy azon ne lehessen érezni az öt­venes évek agitprop nyelvezetét, amelyre a szerző annak idején rá­kényszerült. (A 6. és a 63. oldalon szép példát találunk arra, milyen szellemben kellett szerkeszteni a művet). Másrészt Horváth Géza szerző is, mert a könyv második ré­szében ő ad - rövidebb, de éppoly értékes - kitekintést Schubert hely- és zenetörténeti vonatkozásaira. A könyv eredeti változatában is tu­dományos alaposságú. Például a különböző korszakokban keletke­zett Schubert-művek jegyzékének biztosan hasznát veszik a szakem­berek. Emellett azonban nekem na­gyon tetszenek Kovács apró életké­pei a 19. századi Zselízről: a mezei munka (63. o.), az aratás és a szüret (64. o.), a Garam-part (63. o.), Schubert flörtje a „csinos kis Pepi”- vel stb. Főképpen érzékletes a kora­beli Magyarország elmaradottsága. Szimpatikus, hogy a szerzők nem próbálják a vidéki Zseh'z szerepét felnagyítani Schubert életében. „Most pedig itt ülök Magyarország kellős közepén... Nincs itt senkim, akivel egy okos szót válthatnék” - ír­ja barátjának. Méla nyáj, röfögő ser­tések és két lovászmester árulkod­nak Schubert kulturális elszigetelt­ségéről. Zselíz legfeljebb csak a föld­rajzban járatlan Schubertnek lehe­tett Magyarország „közepe”. Ady érezhette ilyennek Ermindszentet Párizs után. Egy bécsinek persze Zselíz nem Párizs. De tudnak-e a vi­lágban Zselíz schuberti vonatkozá­sairól? Horváth Géza szerint fájdal­masan keveset. Egyébként ne le­gyünk kishitűek. Az én Schubert- cédémhez csatolt kis életrajz, ame­lyet az USA-ban gyártottak ameri­kaiaknak, fontos mozzanatként közli, hogy Franz Schubert „több hónapot töltött gróf Esterházy leá­nyainak zongoratanításával”. Igaz, Zselízt konkrétan nem említi, de Magyarországot se! „Gyanítom, so­kan csak azt tudják Schubert zselízi tartózkodásáról, ami nem igaz” - utal a társszerző a zeneművész éle­tét övező megalapozatlan történe­tekre. (Horváth ebben folytatja az eredeti szerző szándékát, áld az 1964-es kéziratbeli előszavában ugyanezt hangsúlyozza. Igaz, a 158. oldalon kiderül, egy kicsit mást ért alatta.) Nos, a felületes tudás is tudás. Néha egy felületes történet hatásosabb, mint a tudományos igazság. William Shakespeare-nek pl. fél élete legenda, és az emberek többsége nem a blankvers miatt, ha­nem a kutatók által teremtett legen­da miatt megy színházba. Egy tudós persze nem hazudhat - de a „legen­dáktól” nem érdemes félni. Ez a könyv fontos helytörténeti munka is. Az ilyen könyvek, ame­lyek összeszednek minden szellemi incet-fincet, alkotják egy közösség kollektív emlékezetét, szellemi ösz- szetartó erejét. Bizonyos értelem­ben a zselíziek többet tettek kulturá­lis hagyományaik életben tartásá­ért, mint más községbeliek. Még ak­kor is, ha a parkból ellopott Schu- bert-mellszobor helyett három éve nem kerül új; még akkor is, ha egy­előre nem tudjuk, mi lesz az omla­dozó kastéllyal, ahol egykor a dal­szerző is lakott, és amely egypár éve egyébként új tetőt kapott. (Máshol még ennyit sem tettek a barbár mó­don lerohasztott kis vidéki kúriák­kal.) Ha Schubert ügyének továbbra is ily lelkes támogatói lesznek, meg­érhetjük, hogy nemzetközi Schu- bert-fesztivál lesz az újjáépült Ester- házy-Schubert-kastélyban. Már csak egy valami kell. Legyenek helyi polgárok, emberek, fiatalok, akik Schubertét a magukénak érzik. Bár­csak meggyökeresedne Schubert emléke. Nemcsak a legenda, hanem a tiszta tudomány is, és nemcsak a Garam partján, hanem máshol is. (Horváth Géza: Franz Schubert Zseh'zen. Lilium Aurum, Duna­szerdahely, 2000.) Mit kínál olvasóinak a Szőrös Kő új száma? Jó szövegek fiataloktól Dokumentációs világörökség - öt alkotás felvételre A világ emlékezete MTI-PANORÁMA Mainz. Öt alkotást - köztük Gu­tenberg találmányát, a könyv- nyomtatást, valamint Beethoven IX. szimfóniáját és Goethe hagya­tékát - ajánlott az illetékes német jelölő bizottság felvételre az UNESCO tervezett dokumentáci­ós világörökségébe. „Memory of the World” (A világ emlékezete) elnevezésű programjába - a kultu­rális és a környezeti világörökség mintájára - az UNESCO fel akarja venni a levéltárakban, könyvtá­MTI-JELENTÉS Budapest. Goldmark Károly szü­letésének százhetvenedik évfor­dulója alkalmából, csaknem ne­gyed évszázad elteltével ismét fel­hangzott a Sába királynője című opera Magyarországon; a zenemű koncertszerű feldolgozását a Do­hány utcai Zsinagógában mutat­ták be. Az opera a zsidó nép törté­netéből, illetve a Bibliából merít: Salamon király idejében játszó­dik, és a Királyok I. könyvének 10. fejezetét dolgozza fel. A Sába ki­rálynője 1976 áprilisa óta nem rakban, dokumentációs közpon­tokban, múzeumokban, emlékhe­lyeken és más kulturális intézmé­nyekben fellelhető dokumentáci­ós örökség legjavát, hogy az foko­zott védelemben részesülhessen és felkerülhessen az internetre. Eddig már több mint száz doku­mentációs kincs került világszerte a készülő névsorba, köztük a nagy dán mesemondó, Christian An­dersen hagyatéka, a varsói gettó archívuma és az 1815-ös Bécsi Kongresszus okmányai - jelentet­te a dpa. hangzott fel Magyarországon. A mostani előadást Koltay Gábor rendezte. A címszerepet Szilfai Márta énekli. A darabban olyan világhírességek szerepelnek, mint Gregor József, Kincses Veronika, Kertesi Ingrid és Molnár András. Goldmark Károly a Sába királynő­jével vált világszerte ismert zene­szerzővé: az operát 1875-ben, Liszt Ferenc ajánlására mutatták be. Az 1830-as születésű zeneszer­ző csak élete első 17 évét töltötte Magyarországon, azt követően csaknem hét évtizeden keresztül Ausztriában élt. LAPAJÁNLÓ Krausz Tivadar szövegével indul a szám, amelyet Nagy Zoltán grafikái illusztrálnak. Azután Mizser Attila, Pénzes Tímea, Jakubecz Soma László, Kantár Csaba, Fehér Krisz­ta, Ardamica Zorán, Ambrus Tün­de, Vasi Ferenc Zoltán, Lengyel Ad­rián, Üveges Henrietta és Méry Má­ria versei következnek, mindükre más stílus, más irodalomeszmény jellemző. Ezt követi a Mű & Fordí­tás, amelyben Csehy Zoltán átülte­téseit olvashatjuk az olasz Sandro Penna verseiből. Polgár Anikó két finn költő, Mirkka Rekola és Jyrki Kiiskinen verseit fordította. Juhász László Chaim Potok regényének egy részletét, Ardamica Zorán Ka­tarina Komjátiová novelláját fordí­totta. Az Ájult grófnő rovat egy ta­nulmányt, pontosabban „monogra­fológiát” közöl Z. Németh Istvántól Salátay Pityke Pálról, a méltán elfe­ledett szlovákiai magyar irodalmár- tírról. A fiatal szlovák prózaíróval, Vladimír Baliával Jitka Roznová be­szélgetett. Susek Tihamérral a Vak­ló Színház feltámasztásáról beszél­get Z. Németh István. Két képző- művészeti témájú írást követően két filmről és könyvekről szóló írá­sok is olvashatók a lapban. Végül a képes hírek következnek olvasóta­lálkozókról és a Madách-díj átadá­sáról. Itt kapott helyet Németh Zol­tán egyik előadásának szövege is „a Szőrös Kő Szőrös Kő-jelenség” címmel, amely több, vitára késztető momentumra hívja fel a figyelmet. Egyebek között megállapítja: mégsem igaz, hogy a ’90-es években új generáció jelent­kezett irodalmunkban, hiszen a kor­osztály képviselői nem léptek fel ge­nerációs tudattal, s ha bekövetke­zett is az irodalmi kontextus átren­deződése, az nem generációs szem­pontból történt. Végezetül kritiku­san megállapítja: „Az elszalasztott lehetőség a nem létező generáció, amely képes lenne kezébe venni és csinálni a lapot a saját feje szerint. Lehetőség, mert vannak szövegek, jó szövegek. Lehet, hogy jobb is így, szétszóródva, dekonstruálva lenni. Élvezni az azonosság hiányait, a szövegek közt feszülő terek üressé­gét, ez lehetne a beszéd tárgya.” (h) Negyed évszázad után ismét Goldmark-opera Sába királynőj e-előadás

Next

/
Thumbnails
Contents