Új Szó, 2000. szeptember (53. évfolyam, 202-225. szám)

2000-09-28 / 223. szám, csütörtök

Régióink ÚJ SZÓ 2000. SZEPTEMBER 28. Az idén egy híján huszadszor került megrendezésre Ipolyságon az egy hétig tartó, vásárral egybekötött, szívet-lelket melengető szeptemberi ünnepségsorozat Honti Kulturális Napok HALÁDIK JÚLIA, MALIK ÉVA I polyságon a Honti Kultu­rális Napok megünneplé- 1 sére első alkalommal 1967-ben került sor. Az wmm ünnepségsorozat elsőd­leges célja a régió nép- művészeti értékeinek felvonultatá­sa. 1981-ben az akkori járási vezetés leállíttatta a rendezvényt, mivel szükségtelennek találta. így aztán tíz év kényszerszünet következett. 1991 óta ismét rendeznek Ipolysá­gon kulturális napokat. A rendez­vénynek évről évre fokozatosan bő­vül a programja és az eszmei mon­danivalója. A kezdetben csupán két­napos ünnepség már egy hétig tartó rendezvénysorozattá nőtte ki ma­gát, egyre több teret adva a régió kulturális és társadalmi életének fellendítésére. Az idén 19. évfolyamába lépő Honti Kulturális Napok szeptember 11-én vette kezdetét. Az ünnepi megnyitó­ra - immár hagyományosan - a Honti Galériában került sor, ahol ezzel egyidejűleg Kutak Adrien ke­rámiáiból és Kocsis Ernő festménye­iből nyűt egy igen látványos kiállí­tás. Ritka alkalom, hogy két alkotó- művész kiállítási anyaga üyen har­monikusan kötődjön e^máshoz. Az ünnepélyes megnyitón Vlado Hronec képzőművész méltatta a ki­állító művészek munkásságát. „Bár az évforduló nem kerek, mégis nagy jelentőséggel bír, elsősorban azért, mert a rendezvény sok vihar közepette is megérhette az ezred­fordulót, ami arra enged következ­tetni, hogy a régió lakossága igényli ezt a kultúrát.” - Ezekkel a szavak­kal kezdte ünnepi beszédét Zsolnay Ernő, a város polgármestere. Az ün­nepélyes megnyitót az Amadeus trió fellépése tette még hangulato­sabbá. Hétfőn, az esti órákban egy újabb kiállítás nyűt a Honti Múze­umban: Ipolyság dokumentumok, fotók, történelmi képek tükrében címmel. A kiállítás anyagát egyrészt régi fényképek, írásos dokumentu­mok, másrészt pedig a városról ké­szült festmények, grafikák képezik. A történelmi tárgyú kiállítást Pálin­kás Tibor, a Honti Múzeum és Galé­ria igazatója nyitotta meg, majd ezt követően állófogadást adott a ven­dégek tiszteletére. Másnap nem mindennapi zenei él­ményben részesülhettek a komoly­zenét kedvelő ipolyságiak. A po­zsonyi I Fiatti fúvóskvartett dél­előtt az Ipoly moziban a középisko­lások részére, este pedig a városhá­zán adott nagysikerű hangver­senyt. Az ipolysági közönség egycsapásra a szívébe zárta a fellé­pő négy fiatal művészt: Vera Raskovat, Michal Sintált, Peter Maurert és Stanislav Bicákot. Mű­sorukban Haydn, Mozart, Brahms, Ibert művei szerepeltek. A csütörtöki napot Pongrácz Lajos emlékének szentelték. Délelőtt a magyar tanítási nyelvű gimnázium­ban 160 diák előtt tartott előadást Hála József néprajzkutató, a buda­pesti Eötvös Loránd Tudomány- egyetem tanára. Délután a neves közéleti személyiség sírjának meg­koszorúzására került sor a felsőtúri templomkertben. A koszorúzási ün­nepségen beszédet mondott Lendvay Tibor, a Pongrácz Lajos Társaság elnöke. Ipolyság város ne­vében Zsolnay Ernő polgármester helyezett koszorút a sírra. Délután a Honti Múzeumban folytatódott az emlékünnepség, melynek során Há­la József tartott előadást Pongrácz Lajos életéről és munkásságáról. Előadását Csáky Károly néprajzku­tató, pedagógus, a Honti Múzeum és Galéria Baráti Körének elnöke ér­tékes hozzászólásokkal gazdagítot­ta. Pongrácz Lajos, a honti régió szülötte, a Pesti Hírlap tudósítója Kossuth Lajos titkára volt. Felsőtú­ron élt. Ipolyságon, ahol alispán és főjegyző is volt, nevéhez fűrődik többek között a városszépítés, a jár­dák, a közvilágosítás és a kisdedóvó létrehozása. Irodalommal is foglal­kozott: verseket írt, lapot indított, valamint egy kiadványt jelentetett meg Hont vármegye történetéről. Polihisztor volt. Az emlékére rende­zett ünnepség célja az volt, hogy fel­hívja a figyelmet a régió neves szü­löttének munkásságára. A csütörtöki program egy templomi hangversennyel zárult, melynek so­rán a párkányi Stilla Pectus vegyes­kar lépett fel, Papp Katalin karnagy vezényletével. A hangversenyre a római katolikus Nagyboldog­asszony templomban került sor. Pénteken reggel vidám zeneszó ébresztette az ipolyságiakat. Rövid idő elteltével igazi vásári hangulat alakult ki a város főterén. Még a környező utcák is a tribünt eszká- bálók kalapálásától, az árusok kia­bálásától visszhangzottak. Ezen a napon vette kezdetét a Hagyomá­nyos Ipolysági Vásár. A sátrakban a különféle csecsebecséktől kezdve mindenféle vásári portéka kapha­tó volt. Táskák és mézeskalács szí­vek, a legújabb szőnyegpucoló csodaszer és tésztakelesztő... A le­vegőben cigánypecsenye, ahogy errefelé mondják, burcsák és tök­mag illata. A tér másik oldalán se'- rényen dolgozó kézműveseket lát­hattunk: sarat döngölő agyagost, fafaragót, kosárfonót, szalmadísz- készítőt, csipkeverőt. 92-ben hét sátorral indult a vásár, tavaly már százan voltak, az idén pedig 140 árus vert sátrat a főtéren. Ha ez így folytatódik, nemsokára bővíteni kell a városka központját. A vásári hangulat közepette kelle­mes színfoltot képezett a környék­beli népművészeti csoportok fellé­pése. Az árusok messzi vidékről idecsalogatják az embereket. A vá­sár és a kultúra annyira együtt van tálalva az érkezőnek, hogy szinte biztosra vehetjük, a szervezők nem burkolt szándéka - hogy a régiót láttassák, hogy felhívják rá a vállal­kozók és befektetők figyelmét -, nem téveszti célját. A Szlovákia déli határmenti térségé­be nyúló honti régió népi kultúráját tekintve a leggazdagabbak közé tar­tozik. Népviseletének és dallamai­nak sokoldalúsága beleépül a honti táj természeti tagoltságába. Erről győződhettek meg azok a nézők, alak megtekintették a Palástról, Ke- lenyéből, Ipolyszakállosról, Tes- magról érkező népművészek műso­rát. A Barsi tájegységet Kozárovce község folklórcsoportjai mutatták be. „Sportban versenytársakká len­ni, de egyúttal jóbarátoknak marad­ni!” - ez a jelszó érvényes Ipolyság és Trencsénteplic kapcsolatára is. A két város már évek óta versenytárs a Kihívás Napján. Most, a Honti Kul­turális Napok alkalmával Trencsén­teplic gazdag műsorral kedveske­dett partnerének, Ipolyságnak. Az idén első alkalommal volt divatbe­mutató a gyerki Ruházati Szakisko­la tanulóinak jóvoltából, valamint kézművesbemutató. A kultúrműsor nyitószáma Ipolyság Város Vegyeskarának fellépése volt, Béres Gábor és Wollent Andrea kar­nagyok vezetésével. A délutáni órákban környékbeli rockzenek­arok szórakoztatták a közönséget, majd hajnalig tartó utcabál volt a város főterén. A rendezvényen ünnepi beszédet mondott Hama István, építésügyi és régiófejlesztési miniszter, Ipoly­ság város szülötte. Jelen volt Tóth Tibor, a kormányhivatal vezetője, Vác polgármestere és egyéb híres személyiségek. Egy ilyen kisváros­ban, mint Ipolyság, szinte minden­ki ismer mindenkit. A családiasra sikeredett állófogadáson minden formalitás nélkül mondta el Harna István, mennyire sajnálja, hogy a város vezetőivel egyre inkább csu­pán hivatalosan és Pozsonyban ta­lálkozhat. Ezért is örült a meghívás­nak, amelyet nem protokolláris lá­togatásnak, inkább kellemes haza­térésnek érez. Lapunk kérdésére el­mondta, hogy tizenkilenc évesen ment el a városkából, de ma is szí­A határközeli város már megtalálta azo­kat a helyi jellegű elő­nyöket, amelyekből profitálhat. vesen emlékszik vissza gyermekko­ra színhelyére, a régi Mária-bú- csúkra, melyeknek az egyházi ün­nep kölcsönzött misztikus jelleget. Ilyenkor a templom elől indult a körmenet a kálváriára. A miséző pap fölött vitték a baldachint, s minden stációnál imádkoztak, Má- ria-énekeket énekeltek. Felérve a hegyre, a kereszt alatt tartották az ünnepi szentmisét, itt volt felállítva az Úr asztala. Persze, mint minden gyerek, ő is a főtéri sátraknak, a tűzoltólaktanya mellett felállított ringlispieleknek örült a legjobban. A mai hazatérések jellege érthető módon minden igyekezet ellenére lényegesen eltér a gondtalan láto­gatástól. Most például a hamaro­san ipolysági székhellyel megala­kuló Régiófejlesztési Ügynökség volt a fő téma, melyet a területfej­lesztéssel is foglalkozó minisztéri­um támogat. A kevésbé fejlett régi­ókban megalakulandó ügynöksé­gek már azt az új irányt kívánják követni, mely szerint az egyes tér­ségek a központi irányítás helyett áttérnek az „önmenedzselésre”, vagyis életképes, az adott régió le­hetőségeihez mért projektumokat találnak ki, ehhez a minisztérium támogatást ad, külföldi befektető­ket próbál szerezni. Az ipolysági ki- rendeltség például jól együttmű­ködhetne az Ipoly eurorégióval. Az építésügyi minisztérium az idén ötvenegy bérlakás felépítésére ösz- szesen huszonötmillió koronás tá­mogatást ajánlott fel. „Tévhiten alapul az a félelem, hogy az EU-s tagság beolvasztja a nemzeteket, a régiókat - mondta a miniszter -, vi­szont a nemzetek, régiók egyedi jellege csakis úgy tartható meg, ha a területek az egészséges lokálpat­riotizmuson alapulva fejlesztik és ápolják kultúrájukat. A falusi és vá­rosi ünnepségek is ezt a fajta lokál­patriotizmust hivatottak továbbfej­leszteni. A régiófejlesztés hosszú távú tevékenység, a ma elvégzett munka csak a későbbiekben hozza meg a gyümölcsét.” Szombaton folytatódott a vásár. Délután volt az idén hatodik évfo­lyamába lépett Honti Kupáért Nem­zetközi Karateverseny. A sportren­dezvényt ezúttal a közelmúltban tragikus körülmények között el­hunyt Péter Ivanka emlékének szen­telték, aki a rendezvény egyik alapítótagja és támogatója volt. A verseny nagyszerű szervezése Hammersmidt Bélát, a klub elnökét dicséri. Többszáz résztvevője volt, többek között Magyarországról, Horvátországból, Romániából is. Pálinkás Tibor, a múzeum igazgató­ja szinte egész napokat a múzeum­ban töltött, mert mindig akadtak ér­deklődők, a városba látogató isme­rősök és idegenek, akik nem szeret­ték volna elmulasztani az egyedül­álló látvány megtekintését. A tematikusán összeállított anyag ke­rek képet nyújtott a múltról. Érde­kes volt képekben látni a régi város eddig ismeretlen arculatát, áttanul­mányozni a korabeli térképeket, melyek közül a legrégibb a Mohács előtti időből és a középkorból szár­mazott, s melyeken még fellelhetők voltak olyan szép hangzású utcane­vek, mint a Rákóczi fejedelem útja, a Kossuth, a Deák Ferenc, vagy a Ba­ross utca, látható volt a térképről az­óta rég eltűnt Laktanya, vagy a má­ra panelrengeteggel sűrűn beépített Kutya-hegy. A képeken látható volt az első gőzmalom, külön panel fog­lalkozott a várossal sajnos még ma is szorosan összefonódott árvizek­kel, az Ipollyal. A vármegye híres embereinek arcképcsarnokában olyan előkelő urak foglaltak helyet, mint Majláth György főispán, Salkovszky Lajos, Hont megye pa­rancsnoka, s a két leghíresebb csa­lád, a Pongráczok és az Ivánkák képviselői: a már említett Pongrácz Lajos alispán, Pongrácz István hon­véd alezredes, Pongrácz Sándor császári altábornagy, Ivánka Imre felsőházi képviselő, a szabadság- harc idején a nádori huszárok pa­rancsnoka. Kiállították a környéken fellelt, mára csaknem feledésbe me­rült használati tárgyakat (régi kö­csögök, köpülők, feszület, prés, tek­nő, bölcső, népviselet), a különféle mesterségek munkaeszközeit, a pa­raszti munkaeszközöket, valamint kardokat, fegyvereket is. A vidék ma sem szűkölködik tehet­séges emberekben. Bizonyította ezt az utóbbi időben külföldön is is­mertté vált Pokorny Lajos, a horváti születésű Simonyi Lajos és Gyurász Lajos festményeiből rendezett tár­lat. Valamennyi festőt a város régi épületei, az Ipoly folyó környezete ihlette az alkotásra. A gondosan összeállított kiállítás melegen ajánl­ható mindenkinek. Az egy hétig tartó rendezvényso­rozat kicsúcsosodását a vasárnap sorra kerülő templombúcsú ké­pezte, melyre a római katolikus Nagyboldogasszony templomban került sor. Sajnos, a kedvezőtle­nül alakult időjárási viszonyokra való tekintettel a tervezett kálvá­riabúcsú elmaradt. Az a tény, hogy a Honti Kulturális Napok immár 19. alkalommal ke­rülhetett megrendezésre, ékesen bizonyítja, hogy a helyi kultúra ápolását maga a régió lakossága is igényli. A régió településeinek ösz- szetartozás-érzését szemlélteti, hogy a szomszédos magyarországi községek lakosai is szép számmal ellátogatnak a rendezvényre, mint­egy hangsúlyozva annak nemzet­közi - határokat áthidaló - jellegét. Örvendetes, hogy az előző évekhez viszonyítva, az idei rendezvény programjai iránt sokkal nagyobb érdeklődést tanúsítottak a város és a környék lakói. Ipolyság - úgy lát­szik - már megtalálta azokat a helyi jellegű előnyöket, amelyekből pro­fitálhat. A határközeli városnak el­sősorban szolgáltatásait kell to­vábbfejlesztenie. Földrajzi helyzete megköveteli, hogy erre építsen, hogy a külföldi turista náluk költse el utolsó koronáját, ehhez viszont a megfelelő színvonalra kell helyezni a kereskedelmet, a szórakoztató­ipart, a vendéglátást. Optimista szemszögből szemlélve mindez gyerekjátéknak tűnhet, főleg ha az ember egy csomó tettrekész, aktív/ szíwel-lélekkel tenni akaró ember társaságába csöppen, akik, ahogy Korpás Pál tanár úr, a szervezőbizottság el­nöke büszkén elmondta - szinte valamennyien a helyi gimnázium volt növendékei. Bízunk benne, hogy a népművészet és a tiszta forrásból eredő népi kultúra irán­ti érdeklődés a jövőben egyre in­kább növekedik majd. A Honti Napok mai színhelyén, a régi városháza előtt egykor üres, tágas terület volt Az Ipoly régi hídja, melyet még IV. Béla építtetett. A monostor szerzete­sei élvezték a vámszedés jogát. A hidat a németek robbantották fel a má­sodik világháború alatt A nézőtéren jobbról Kutak Adrienn, keramikusművész, Harna István, épí­tésügyi és régiófejlesztési miniszter, mögötte Zsolnay Ernő, a város pol­gármestere, Tóth Tibor, a kormányhivatal vezetője, Wollent József, az Ipoly Unió elnöke Nagy sikerrel szerepelt a Kelenyei Menyecskekórus Ipolyság Város Vegyeskara, a karmester Béres Gábor A trencséntyeplici mazsorettek Kézművesek a téren (Fotó: Haládik Júlia és archív)

Next

/
Thumbnails
Contents