Új Szó, 2000. szeptember (53. évfolyam, 202-225. szám)
2000-09-25 / 220. szám, hétfő
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. SZEPTEMBER 25. KOMMENTÁR Nyúlszívű demokraták TÓTH MIHÁLY Négy-öt esztendeje, ha egy közíró tömören jellemezni akarta az akkori koalíció három pártját, ezt a kifejezést használta: egyik se standard. Értsd ezen: a HZDS, az SNS és a Munkásszövetség (ZRS) a demokratikus nemzetközi párttömörülések egyikébe se illik bele. A koalíció fő ereje Mohamed koporsójára emlékeztetőén lebegett Brüsszel és Moszkva között, Slota legfeljebb Le Pennel fért volna meg egy inter- nacionáléban, Euptákot pedig Fidel Castro is rühellte volna társként. Kedvenc (mert általunk választott) koalíciónk 2 év alatt rádöbbentett bennünket arra, hogy egy párt „standardsága” ugyan ellenzéki állapotban is gyanítható, teljesen azonban csak kormányra kerülése után állapítható meg. Csak 1998 novembere után tapasztalhattuk meg, hogy baloldalijaink, keresztény nemzetijeink, liberálisaink mennyire kompatíbilisak nyugati testvérpártjaikkal, ill. működésük mennyire emlékeztet az előző koalíció stílusára. És itt még nem is olyan materiális vonzatú tényezőkre gondolok, mint pl. a magánosításhoz vagy a szakszerűséghez, netán a korrupcióhoz való viszonyulás, hanem olyan jelenségekre mint pl. nacionalizmus, az idegengyűlölet, a rasszizmus. Azt követően, hogy a múlt héten a KDH három képviselője Vít’azoslav Móric mentelmi joga megvonásának kérdésében a szavazógép egyik gombját se nyomta meg, két demokratikus újságíró hajbakapott. Az egyik azt áhította, hogy Frantisek Miklosko nacionalista, míg a másik ezt tagadva váltig állította: nem nacionalista, csak gyáva. Most törhetjük a fejünket, a kettő közül melyik rosszabb. És érdemes rajta elgondolkoznunk, hogyan jutott el a kereszténydemokraták méltán rokonszenves politikusa oda, hogy a parlamentben nem volt kurázsija állást foglalni a gonosz ellen. Sokan hangsúlyozzák, hogy mennyire stabü a két (nem standard) ellenzéki párt támogatottsága, ill. mennyire ingadozó a kormánypártok legtöbbjének népszerűsége. A HZDS és az SNS stabilitása úgy is értelmezhető, hogy a nacionalista és populista politikát igénylők már külön váltak azoktól, akik demokratikus pártokat szeretnének az ország vezetésében tudni. Nem feltételezhető, hogy a KDH három képviselője Móric iránti ro- konszenvtől vezényelve nem szavazta meg az SNS-politikus rasszizmus miatti felelősségre vonását. Az elbátortalanodás motiválta, őket. Attól tartanak, ha elhatárolódnak a szélsőségesektől, kiesnek a parlamentből. Még egy politikus sem lett oroszlánszívű attól, hogy pártja valahol a választási küszöb magasságában tartózkodik. Már negyedik napja, arra keresem a választ, a nacionalistáktól tartsak-e jobban, vagy az elgyávult politikusoktól. JEGYZET Legföllebb omnibuszon JUHÁSZ LÁSZLÓ Múlt pénteken nemzetközi autómentes napot hirdettek a környezetvédők. Lassan már megszokjuk a világnapokat, lehet belőlük évente úgy 365, ez a mostam, négykerék nélküli viszont dicséretes kezdeményezés. Aki próbált már mondjuk Pozsony belvárosából péntek délután autójával kikeveredni, tudja, mire gondolok. Idegesség, fékcsikorgás, tülkölés, benzingőz, anyázás - mind elengedhetetlen velejárói a nagyvárosi forgalomnak. Az utóbbi években mifelénk is feltűntek az eddig csak a kresz-tankönyvek- ből ismert kerékpárutak, - bár egyelőre az ilyen kijelölt külön- sáv ritka, mint a fehér holló -, így ma már mi is vidámabban kerekezhetünk. Hollandiában járva csodálkoztam rá először az amszterdami kerékpárrengetegre, azután láttam ilyet Velencében és Svédországban is. Tény, hogy ezekben a csatornákkal átszőtt városokban nemigen van választási lehetőségük a közlekedni vágyóknak. Pénteken viszont töbh szlovákiai város is csatlakozott a világkezdeményezéshez, nevezetesen, hogy cseréljük lábbuszra a benzinest, vegyük elő pincénkből a drótparipát, bukósisak helyett csatoljunk görkorcsolyát, Skodánk helyett pedig üljünk Ikarusba. A nyitrai magisztrátus alkalmazottainak ráadásul egy órával kevesebbet kellett dolgozniuk, ha a közlekedés valamelyik autómentes módját választják. Meg kell hagyni, ez nagyon ügyes húzás volt, ilyen ösztönzésnek nehéz ellenállni. Nem tudom, jelentősen csökkent-e az ország légterében a széndioxid-származékok aránya, ha csak a lakosság összsúlya lett kevesebb pár kilóval, már megérte. A nyárnak meg amúgy is vége, talán az utolsó napokat használhatjuk ki üdítő kerekezésre a benzinparipákat kerülgetve. Pénteken tehát követtem a példát, és én sem szálltam be gépkocsimba. Egyrészt, mert igencsak szimpatizáltam a környezetvédők kezdeményezésével, meg amúgy sincs autóm. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (58238322, fax: 58238321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Úrbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, R O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002248, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329424, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik- kereskedelmi osztály-, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 58238322, fax: 58238321, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 58238324, fax: 58238326 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051,52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kováéska 28, 095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Tetjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 179/93 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcra@ujszo.com A kizsákmányoló arca? Prágában minden sarkon tüntetnek a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap ellen. Itt - Schröder kancellár arcképével - németek követelik a legszegényebb országok tartozásainak eltörlését. (CTK) TALLÓZÓ DIE PRESSE Wolfgang Schüssel osztrák kancellár határozottan elutasítja azt a lehetőséget, hogy az EU-tagállamok- ban népszavazást tartsanak a bővítésről. Az osztrák kormányfő úgy vélte, Günter Verheugen, a bővítéssel foglalkozó EU-biztos, aki felrepítette a népszavazás ötletét, csupán vitát akart kezdeményezni. „Ez csupán egy olyan valaki segélykérő kiáltása volt, aki tudja, hogy a bővítést nem lehet a lakosság nélkül véghezvinni” - mondta. Ausztria számára a bővítés után is nélkülözhetetlen feltétel, hogy minden ország hellyel és szavazattal képviselve legyen az EU minden testületében. A kormányfő kifejtette: a népszavazást azért nem tartja helyénvalónak, mert ezzel két osztályra osztanák a tagállamokat, s Ausztria sem vette volna jónéven, ha Portugáliáról és Spanyolországról nem szavaztak volna, de Ausztriáról, Svédországról és Finnországról igen. Ugyanakkor például egy új feladat- és kompetencia-megosztást rögzítő európai alkotmányról, vagy a közös menedékjog, a közös biztonsági és védelmi politika felé tett lépésekről helyes lenne népszavazást tartani - mondta. Csehország fővárosa már a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) rendes éves közgyűlésének lázában ég Pénzemberek kontra globofóbok A Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank 55 éves története során először fordul elő, hogy rendes évi közgyűlését egy volt szocialista országban, konkrétan Csehországban tartja. A holnaptól szeptember 28-ig tartó, Prága életét alapjaiban felforgató rendezvény vízválasztó lehet mind a cseh főváros, mind a két bank életében. SIDÓ H. ZOLTÁN A mintegy 18 ezer bankár, pénzügyi szakértő az IMF és a Világbank rendes éves ülésén új programot fogad el a legszegényebb államok adósságának elengedéséről, megvitatják az IMF új stratégiáját, az euró helyzetét, feltérképezik a szegénység elleni harc eszközeit. Az ülést megelőző szakértői tanácskozások során közzétették az IMF prognózisát a világgazdaság jövőbeni alakulásáról, továbbá a Világbank jelentését a legszegéA 90-es évek dinamizmusa révén sokan gyorsan meggazdagodtak. nyebb országok helyzetéről. A teljesség igénye nélkül felsorolt munkaprogram alapjában véve tiszteletet ébreszt, ám a közjóért serénykedő bankárok munkáját alighanem megzavarják a globalizációt megtestesítő két bank elleni tüntetők tízezrei. Miért éppen az IMF és a Világbank vált a viharos ütemű globalizációt elvetők céltáblájává? Az 1944-ben életre hívott washingtoni központú Nemzetközi Valutaalap és a Világbank közül az előbbi az országok makrogazdasági stabilitása és a valutaárfolyamok kiszámíthatósága felett őrködik, míg a Világbank jelentős beruházások finanszírozására nyújt kedvező kamatozású hiteleket. Azonban az évek során kiderült: az IMF nem egy döntése egyes országokban milliókat döntött nyomorba, legutóbb például az 1997-es távol-keleti pénzügyi válságot kezelte ügyetlenül, a Világbank pedig sokszor dollármilliárdokat hitelez környezetromboló, kétes fontosságú és hasznú nagyberuházásokra. Végezetül a két nemzetközi bank „vétke”, hogy mindenütt megköveteli a pénzügyi figyelmet, a szociális kiadások megnyirbálását, az állam szuverenitását biztosító különböző korlátozások lebontását, ösz- szességében tehát a globalizáció előtt álló akadályok ledöntésén serénykedik. Napjainkban divatszóvá vált a globalizáció, amely a társadalmi újratermelés minden lényeges részterületére - a gazdaságra, kultúrára, politikára, tudományra, oktatásra, fogyasztási szokásokra - kiterjed. A globalizáció elsöpri az országhatárokat, minden elnemzetköziesedik, a pénzpiacok kontinenseket átlépve összeolvadtak, sőt a globalizáció hatásai a magánéletre is kiterjednek. Egyre nagyobb szerepet játszik a számítógépes szoftver- és hardvergyártás, a távközlés, az internet, az elektronikus kereskedelem - a felsorolt tényezőkön alapuló fejlődést hívják napjainkban új gazdaságnak. E dinamizmusnak azonban árnyoldalai is vannak. A globalizálódó világgazdaság két legnyilvánvalóbb mellékhatása a tartós és hosszabb távon növekvő munkanélküliség, valamint a gazdagok és szegények közötti különbségek szinte áthidalhatatlan és mélyülő szakadéka. A gyors fejlődés eredményeképpen drámaian csökken a szakképzetlen munkaerő iránti kereslet, ennek folyományaként a munkásságnak lesz egy magasan képzett, biztos jövedelmi pozíciókkal rendelkező rétege, és lesznek - egyre többen - végérvényesen perifériára szorulók. A fejlett jóléti államok ún. kétharmados társadalmai fokozatosan egyötödössé válnak, vagyis a globális világban - a hatékonyságnak köszönhetően - már csupán a lakosság 20 százaléka lesz aktív kenyérkereső. A többiek kiszolgáltatottá válnak, s mivel az utóbbi években a fejlett nyugat-európai államokban a korábban gondosan kiépített szociális védőhálót egyre sebesebben bontják le, ezért az egyének magukra maradnak. A fejlődő világban pedig teljes országok, nagytérségek sodródnak a világ- gazdaság perifériájára, erre a legjobb példa Afrika gyakorlatilag reménytelen helyzete. Az ENSZ tavalyi, Globalizálódás emberi arculattal c. jelentése megállapítja, hogy míg 1960-ban az emberiség leggazdagabb és legszegényebb egyötödének jövedelmi aránya 30:1-hez volt, addig 1997-ben az arány már 74:l-hezre változott. A Világbank éppen Prágában ismertetett jelentése leszögezi: míg a 90-es évek legelején 2,7 milliárd fő élt napi 2 dollár alatti bevételből, addig napjainkban e nyomorgók száma 2,8 milliárdra duzzadt, ezen belül 1,2 milliárdra tehető az abszolút nyomorban, a napi 1 dollárnál is kisebb jövedelemből tenEgyre többen csúsznak le a felemelkedés esélye nélkül. gődők száma. A volt szocialista országokban, beleértve az egykori Szovjetunió utódállamait is, 1989- ben 2 százalékra rúgott a teljes szegénységben élők aránya, 1998- ban ez az arány 21 százalékra nőtt. E kedvezőtlen irányzatot észlelve az IMF és a Világbank éppen a cseh fővárosban rukkol elő a terjedő nyomott meggátolni óhajtó intézkedések sorával. A 90-es évek a korszerű technológiák, a távközlés, a számítógépek viharos terjedésének köszönhetően a világgázdaság növekedésének szempontjából kimondottan sikeresnek mondhatók. A lankadatlan fejlődés eredményeként a világ milliárdosainak száma feltartóztathatatlanul nő. Az amerikai Forbes gazdasági magazin legfrissebb összeállításában már 322 milliárdost sorol fel, akik összesen 1100 milliárd dollárnyi vagyonnal rendelkeznek, potom 100 milliárd- dal többel, mint egy éve. A 90-es évek dinamizmusa révén számosán olyan gyorsan meggazdagodtak, hogy az USA-ban egyenesen új szindrómáról, a hirtelen jött gazdagság okozta lelki válságról beszélnek. Másrészt a globalizáció mintegy melléktermékeként az egyes országok közötti fejlettségbeli különbségek szakadékká mélyültek, s legalább ilyen veszélyes, hogy az egyes társadalmakon belül is mindinkább szétnyílik a képzeletbeli jövedelmi olló, amely szétszakíthatja a társadalom szövetét. Bár nem mindenki ért egyet a globalizáció ellen tüntetőkkel, mégis el kell ismerni, hogy a világ hatalmasait megzavaró tüntetéseik felhívták a figyelmet Földünk tényleges problémáira, elsősorban az imént taglalt növekvő szegénységre és a munkanélküliségre. A politikusok közül is mind többen érzékelik, hogy ha a társadalomban egyre többen csúsznak le a fel- emelkedés esélye nélkül, akkor a világpiaci rulettjáték vesztesei óhatatlanul a szélsőjobb irányába mozdulnak el, ami alapjaiban rázhatja meg a demokratikus országok berendezkedését. A világgazdaság tehát összességében véve rendkívül hatékony, dinamikus, csupán emberi arculatát kezdi elveszíteni, amelyet mindannyiunk közös érdekében vissza kell szerezni. Egyebek mellett erre hívták fel a figyelmet a többnyire lefitymált tüntetők tavaly Davosban, Seattle-ben, az idén tavasszal Washingtonban, Firenzében, a napokban Melbourne-ben és mától a teljes belváros megbénításával Prágában. OLVASÓI LEVÉL Ne ítélj, hogy ne ítéltess Örömmel olvastam az Új Szó szeptember 11-i számában Tóth Károly és Öllős László írását, amelyben méltó feleletet adtak Balkó Ferenc rágalmazó írására dr. László Béla tanár úr ellen, amely szeptember 2-án jelent meg az Új Szóban. Aki ismeri mindkét visszhangíró szerény, becsületes és gerinces jellemét és gazdag életútját, melyet a magyarság érdekében tettek kulturális és nevelő célú munkásságuk terén, az minden bizonnyal méltón értékeli a visszhang pozitív oldalát. Kevés olyan magyar van, aki ne tudná azt, hogy László tanár úr a magyar pedagógusképzés és a fiatal magyar ifjúság nevelése terén milyen hasznos munkát végzett, nem beszélve arról, hogy számos értékes könyve jelent meg a pedagógiát illetően. Mennyivel szebb lenne az élet és mennyivel eredményesebb munkát lehetne kifejteni a politikai, a kulturális és más téren is, ha legalább mi, magyarok összetartanánk, ahelyett, hogy alaptalan, koholt vádakkal egymás életét megkeserítjük, és ha kéz a kézben megkeresnénk az egymáshoz vezető utat. Nagyon helyesen mutatott rá mindkét visszhangíró, hogy „riasztó jelenség ütötte fel a fejét az utóbbi két évben”. Hogyan szeressenek bennünket azok, akiknek az itt élő magyarság úgyis csak szálka a szemében, ha a magyar a magyarnak ellensége és olyanokat állítanak egymásról, ami nem fedi a valóságot? Nem csoda, szeretet nélkül olyanok vagyunk, mint a pusztában élő fa, melyet előbb vagy utóbb a vihar kettétör. Ez mind az elmúlt évtizedek ateista nevelési átka. Három bibliai mondást idézek: Ne ítélj, hogy ne ítéltess. Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot. Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Ha ezeket be tudod tartani, akkor boldog ember vagy. özv. Petőcz Kálmánná Komárom