Új Szó, 2000. szeptember (53. évfolyam, 202-225. szám)

2000-09-25 / 220. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. SZEPTEMBER 25. KOMMENTÁR Nyúlszívű demokraták TÓTH MIHÁLY Négy-öt esztendeje, ha egy közíró tömören jellemezni akarta az akko­ri koalíció három pártját, ezt a kifejezést használta: egyik se standard. Értsd ezen: a HZDS, az SNS és a Munkásszövetség (ZRS) a demokra­tikus nemzetközi párttömörülések egyikébe se illik bele. A koalíció fő ereje Mohamed koporsójára emlékeztetőén lebegett Brüsszel és Moszkva között, Slota legfeljebb Le Pennel fért volna meg egy inter- nacionáléban, Euptákot pedig Fidel Castro is rühellte volna társként. Kedvenc (mert általunk választott) koalíciónk 2 év alatt rádöbbentett bennünket arra, hogy egy párt „standardsága” ugyan ellenzéki álla­potban is gyanítható, teljesen azonban csak kormányra kerülése után állapítható meg. Csak 1998 novembere után tapasztalhattuk meg, hogy baloldalijaink, keresztény nemzetijeink, liberálisaink mennyire kompatíbilisak nyugati testvérpártjaikkal, ill. működésük mennyire emlékeztet az előző koalíció stílusára. És itt még nem is olyan materi­ális vonzatú tényezőkre gondolok, mint pl. a magánosításhoz vagy a szakszerűséghez, netán a korrupcióhoz való viszonyulás, hanem olyan jelenségekre mint pl. nacionalizmus, az idegengyűlölet, a rassz­izmus. Azt követően, hogy a múlt héten a KDH három képviselője Vít’azoslav Móric mentelmi joga megvonásának kérdésében a szava­zógép egyik gombját se nyomta meg, két demokratikus újságíró hajbakapott. Az egyik azt áhította, hogy Frantisek Miklosko naciona­lista, míg a másik ezt tagadva váltig állította: nem nacionalista, csak gyáva. Most törhetjük a fejünket, a kettő közül melyik rosszabb. És ér­demes rajta elgondolkoznunk, hogyan jutott el a kereszténydemokra­ták méltán rokonszenves politikusa oda, hogy a parlamentben nem volt kurázsija állást foglalni a gonosz ellen. Sokan hangsúlyozzák, hogy mennyire stabü a két (nem standard) ellenzéki párt támogatott­sága, ill. mennyire ingadozó a kormánypártok legtöbbjének népsze­rűsége. A HZDS és az SNS stabilitása úgy is értelmezhető, hogy a na­cionalista és populista politikát igénylők már külön váltak azoktól, akik demokratikus pártokat szeretnének az ország vezetésében tudni. Nem feltételezhető, hogy a KDH három képviselője Móric iránti ro- konszenvtől vezényelve nem szavazta meg az SNS-politikus rassziz­mus miatti felelősségre vonását. Az elbátortalanodás motiválta, őket. Attól tartanak, ha elhatárolódnak a szélsőségesektől, kiesnek a parla­mentből. Még egy politikus sem lett oroszlánszívű attól, hogy pártja valahol a választási küszöb magasságában tartózkodik. Már negyedik napja, arra keresem a választ, a nacionalistáktól tartsak-e jobban, vagy az elgyávult politikusoktól. JEGYZET Legföllebb omnibuszon JUHÁSZ LÁSZLÓ Múlt pénteken nemzetközi autó­mentes napot hirdettek a környe­zetvédők. Lassan már megszok­juk a világnapokat, lehet belőlük évente úgy 365, ez a mostam, négykerék nélküli viszont dicsé­retes kezdeményezés. Aki pró­bált már mondjuk Pozsony belvá­rosából péntek délután autójával kikeveredni, tudja, mire gondo­lok. Idegesség, fékcsikorgás, tül­kölés, benzingőz, anyázás - mind elengedhetetlen velejárói a nagy­városi forgalomnak. Az utóbbi években mifelénk is feltűntek az eddig csak a kresz-tankönyvek- ből ismert kerékpárutak, - bár egyelőre az ilyen kijelölt külön- sáv ritka, mint a fehér holló -, így ma már mi is vidámabban kere­kezhetünk. Hollandiában járva csodálkoztam rá először az amszterdami kerékpárrengeteg­re, azután láttam ilyet Velencé­ben és Svédországban is. Tény, hogy ezekben a csatornákkal át­szőtt városokban nemigen van választási lehetőségük a közle­kedni vágyóknak. Pénteken vi­szont töbh szlovákiai város is csatlakozott a világkezdeménye­zéshez, nevezetesen, hogy cse­réljük lábbuszra a benzinest, ve­gyük elő pincénkből a drótpari­pát, bukósisak helyett csatoljunk görkorcsolyát, Skodánk helyett pedig üljünk Ikarusba. A nyitrai magisztrátus alkalmazottainak ráadásul egy órával kevesebbet kellett dolgozniuk, ha a közleke­dés valamelyik autómentes módját választják. Meg kell hagyni, ez nagyon ügyes húzás volt, ilyen ösztönzésnek nehéz ellenállni. Nem tudom, jelentő­sen csökkent-e az ország légteré­ben a széndioxid-származékok aránya, ha csak a lakosság össz­súlya lett kevesebb pár kilóval, már megérte. A nyárnak meg amúgy is vége, talán az utolsó napokat használhatjuk ki üdítő kerekezésre a benzinparipákat kerülgetve. Pénteken tehát kö­vettem a példát, és én sem száll­tam be gépkocsimba. Egyrészt, mert igencsak szimpatizáltam a környezetvédők kezdeményezé­sével, meg amúgy sincs autóm. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (58238322, fax: 58238321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Úrbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, R O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002248, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329424, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik- kereskedelmi osztály-, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 58238322, fax: 58238321, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 58238324, fax: 58238326 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051,52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kováéska 28, 095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Tetjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 179/93 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcra@ujszo.com A kizsákmányoló arca? Prágában minden sarkon tüntetnek a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap ellen. Itt - Schröder kancellár arcképével - németek követelik a legszegényebb országok tartozásainak eltörlését. (CTK) TALLÓZÓ DIE PRESSE Wolfgang Schüssel osztrák kancel­lár határozottan elutasítja azt a le­hetőséget, hogy az EU-tagállamok- ban népszavazást tartsanak a bőví­tésről. Az osztrák kormányfő úgy vélte, Günter Verheugen, a bővítés­sel foglalkozó EU-biztos, aki felrepí­tette a népszavazás ötletét, csupán vitát akart kezdeményezni. „Ez csu­pán egy olyan valaki segélykérő ki­áltása volt, aki tudja, hogy a bővítést nem lehet a lakosság nélkül véghez­vinni” - mondta. Ausztria számára a bővítés után is nélkülözhetetlen fel­tétel, hogy minden ország hellyel és szavazattal képviselve legyen az EU minden testületében. A kormányfő kifejtette: a népszavazást azért nem tartja helyénvalónak, mert ezzel két osztályra osztanák a tagállamokat, s Ausztria sem vette volna jónéven, ha Portugáliáról és Spanyolország­ról nem szavaztak volna, de Ausztri­áról, Svédországról és Finnország­ról igen. Ugyanakkor például egy új feladat- és kompetencia-megosztást rögzítő európai alkotmányról, vagy a közös menedékjog, a közös biz­tonsági és védelmi politika felé tett lépésekről helyes lenne népszava­zást tartani - mondta. Csehország fővárosa már a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) rendes éves közgyűlésének lázában ég Pénzemberek kontra globofóbok A Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank 55 éves története során először for­dul elő, hogy rendes évi köz­gyűlését egy volt szocialista országban, konkrétan Cseh­országban tartja. A holnaptól szeptember 28-ig tartó, Prága életét alapjaiban felforgató rendezvény vízválasztó lehet mind a cseh főváros, mind a két bank életében. SIDÓ H. ZOLTÁN A mintegy 18 ezer bankár, pénz­ügyi szakértő az IMF és a Világ­bank rendes éves ülésén új progra­mot fogad el a legszegényebb álla­mok adósságának elengedéséről, megvitatják az IMF új stratégiáját, az euró helyzetét, feltérképezik a szegénység elleni harc eszközeit. Az ülést megelőző szakértői ta­nácskozások során közzétették az IMF prognózisát a világgazdaság jövőbeni alakulásáról, továbbá a Világbank jelentését a legszegé­A 90-es évek dinamiz­musa révén sokan gyor­san meggazdagodtak. nyebb országok helyzetéről. A tel­jesség igénye nélkül felsorolt mun­kaprogram alapjában véve tiszte­letet ébreszt, ám a közjóért serény­kedő bankárok munkáját aligha­nem megzavarják a globalizációt megtestesítő két bank elleni tünte­tők tízezrei. Miért éppen az IMF és a Világbank vált a viharos ütemű globalizációt elvetők céltáblájává? Az 1944-ben életre hívott washingtoni közpon­tú Nemzetközi Valutaalap és a Vi­lágbank közül az előbbi az orszá­gok makrogazdasági stabilitása és a valutaárfolyamok kiszámítható­sága felett őrködik, míg a Világ­bank jelentős beruházások finan­szírozására nyújt kedvező kamato­zású hiteleket. Azonban az évek során kiderült: az IMF nem egy döntése egyes országokban millió­kat döntött nyomorba, legutóbb például az 1997-es távol-keleti pénzügyi válságot kezelte ügyetle­nül, a Világbank pedig sokszor dollármilliárdokat hitelez környe­zetromboló, kétes fontosságú és hasznú nagyberuházásokra. Vége­zetül a két nemzetközi bank „vét­ke”, hogy mindenütt megköveteli a pénzügyi figyelmet, a szociális kiadások megnyirbálását, az állam szuverenitását biztosító különbö­ző korlátozások lebontását, ösz- szességében tehát a globalizáció előtt álló akadályok ledöntésén se­rénykedik. Napjainkban divatszó­vá vált a globalizáció, amely a tár­sadalmi újratermelés minden lé­nyeges részterületére - a gazda­ságra, kultúrára, politikára, tudo­mányra, oktatásra, fogyasztási szokásokra - kiterjed. A globali­záció elsöpri az országhatárokat, minden elnemzetköziesedik, a pénzpiacok kontinenseket átlépve összeolvadtak, sőt a globalizáció hatásai a magánéletre is kiterjed­nek. Egyre nagyobb szerepet ját­szik a számítógépes szoftver- és hardvergyártás, a távközlés, az internet, az elektronikus kereske­delem - a felsorolt tényezőkön ala­puló fejlődést hívják napjainkban új gazdaságnak. E dinamizmusnak azonban árnyoldalai is vannak. A globalizálódó világgazdaság két legnyilvánvalóbb mellékhatása a tartós és hosszabb távon növekvő munkanélküliség, valamint a gaz­dagok és szegények közötti kü­lönbségek szinte áthidalhatatlan és mélyülő szakadéka. A gyors fej­lődés eredményeképpen drámaian csökken a szakképzetlen munka­erő iránti kereslet, ennek folyomá­nyaként a munkásságnak lesz egy magasan képzett, biztos jövedelmi pozíciókkal rendelkező rétege, és lesznek - egyre többen - végérvé­nyesen perifériára szorulók. A fej­lett jóléti államok ún. kétharma­dos társadalmai fokozatosan egy­ötödössé válnak, vagyis a globális világban - a hatékonyságnak kö­szönhetően - már csupán a lakos­ság 20 százaléka lesz aktív kenyér­kereső. A többiek kiszolgáltatottá válnak, s mivel az utóbbi években a fejlett nyugat-európai államok­ban a korábban gondosan kiépített szociális védőhálót egyre sebeseb­ben bontják le, ezért az egyének magukra maradnak. A fejlődő vi­lágban pedig teljes országok, nagytérségek sodródnak a világ- gazdaság perifériájára, erre a leg­jobb példa Afrika gyakorlatilag re­ménytelen helyzete. Az ENSZ ta­valyi, Globalizálódás emberi arcu­lattal c. jelentése megállapítja, hogy míg 1960-ban az emberiség leggazdagabb és legszegényebb egyötödének jövedelmi aránya 30:1-hez volt, addig 1997-ben az arány már 74:l-hezre változott. A Világbank éppen Prágában ismer­tetett jelentése leszögezi: míg a 90-es évek legelején 2,7 milliárd fő élt napi 2 dollár alatti bevételből, addig napjainkban e nyomorgók száma 2,8 milliárdra duzzadt, ezen belül 1,2 milliárdra tehető az abszolút nyomorban, a napi 1 dol­lárnál is kisebb jövedelemből ten­Egyre többen csúsznak le a felemelkedés esélye nélkül. gődők száma. A volt szocialista or­szágokban, beleértve az egykori Szovjetunió utódállamait is, 1989- ben 2 százalékra rúgott a teljes szegénységben élők aránya, 1998- ban ez az arány 21 százalékra nőtt. E kedvezőtlen irányzatot észlelve az IMF és a Világbank éppen a cseh fővárosban rukkol elő a terjedő nyomott meggátolni óhajtó intéz­kedések sorával. A 90-es évek a korszerű technoló­giák, a távközlés, a számítógépek viharos terjedésének köszönhető­en a világgázdaság növekedésének szempontjából kimondottan sike­resnek mondhatók. A lankadatlan fejlődés eredményeként a világ milliárdosainak száma feltartóz­tathatatlanul nő. Az amerikai Forbes gazdasági magazin legfris­sebb összeállításában már 322 milliárdost sorol fel, akik összesen 1100 milliárd dollárnyi vagyonnal rendelkeznek, potom 100 milliárd- dal többel, mint egy éve. A 90-es évek dinamizmusa révén számo­sán olyan gyorsan meggazdagod­tak, hogy az USA-ban egyenesen új szindrómáról, a hirtelen jött gazdagság okozta lelki válságról beszélnek. Másrészt a globalizáció mintegy melléktermékeként az egyes országok közötti fejlettség­beli különbségek szakadékká mé­lyültek, s legalább ilyen veszélyes, hogy az egyes társadalmakon be­lül is mindinkább szétnyílik a kép­zeletbeli jövedelmi olló, amely szétszakíthatja a társadalom szö­vetét. Bár nem mindenki ért egyet a globalizáció ellen tüntetőkkel, mégis el kell ismerni, hogy a világ hatalmasait megzavaró tüntetése­ik felhívták a figyelmet Földünk tényleges problémáira, elsősorban az imént taglalt növekvő szegény­ségre és a munkanélküliségre. A politikusok közül is mind többen érzékelik, hogy ha a társadalom­ban egyre többen csúsznak le a fel- emelkedés esélye nélkül, akkor a világpiaci rulettjáték vesztesei óhatatlanul a szélsőjobb irányába mozdulnak el, ami alapjaiban ráz­hatja meg a demokratikus orszá­gok berendezkedését. A világgaz­daság tehát összességében véve rendkívül hatékony, dinamikus, csupán emberi arculatát kezdi el­veszíteni, amelyet mindannyiunk közös érdekében vissza kell sze­rezni. Egyebek mellett erre hívták fel a figyelmet a többnyire lefity­mált tüntetők tavaly Davosban, Seattle-ben, az idén tavasszal Wa­shingtonban, Firenzében, a napok­ban Melbourne-ben és mától a tel­jes belváros megbénításával Prá­gában. OLVASÓI LEVÉL Ne ítélj, hogy ne ítéltess Örömmel olvastam az Új Szó szeptember 11-i számában Tóth Károly és Öllős László írását, amelyben méltó feleletet adtak Balkó Ferenc rágalmazó írására dr. László Béla tanár úr ellen, amely szeptember 2-án jelent meg az Új Szóban. Aki ismeri mindkét visszhangíró szerény, becsületes és gerinces jellemét és gazdag életútját, melyet a magyarság ér­dekében tettek kulturális és neve­lő célú munkásságuk terén, az minden bizonnyal méltón értékeli a visszhang pozitív oldalát. Kevés olyan magyar van, aki ne tudná azt, hogy László tanár úr a magyar pedagógusképzés és a fiatal ma­gyar ifjúság nevelése terén milyen hasznos munkát végzett, nem be­szélve arról, hogy számos értékes könyve jelent meg a pedagógiát il­letően. Mennyivel szebb lenne az élet és mennyivel eredményesebb munkát lehetne kifejteni a politi­kai, a kulturális és más téren is, ha legalább mi, magyarok összetarta­nánk, ahelyett, hogy alaptalan, koholt vádakkal egymás életét megkeserítjük, és ha kéz a kézben megkeresnénk az egymáshoz ve­zető utat. Nagyon helyesen muta­tott rá mindkét visszhangíró, hogy „riasztó jelenség ütötte fel a fejét az utóbbi két évben”. Hogyan sze­ressenek bennünket azok, akiknek az itt élő magyarság úgyis csak szálka a szemében, ha a magyar a magyarnak ellensége és olyanokat állítanak egymásról, ami nem fedi a valóságot? Nem csoda, szeretet nélkül olyanok vagyunk, mint a pusztában élő fa, melyet előbb vagy utóbb a vihar kettétör. Ez mind az elmúlt évtizedek ateista nevelési átka. Három bibliai mon­dást idézek: Ne ítélj, hogy ne ítél­tess. Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot. Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Ha ezeket be tudod tartani, akkor boldog ember vagy. özv. Petőcz Kálmánná Komárom

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents