Új Szó, 2000. szeptember (53. évfolyam, 202-225. szám)
2000-09-22 / 218. szám, péntek
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. SZEPTEMBER 22. KOMMENTÁR Kopik a rokonszenv TÓTH MIHÁLY Az elnök és a kormányfő pengeváltásai szikrázásának fényében láthatjuk: 1. milyen könnyen elveszíthető a nehezen megszerzett népszerűség; 2. nem Rudolf Schuster volt a legalkalmasabb személy annak bizonyítására, hogy a totalitárius rendszer iskolájának növendékéből is válhat értékes személy a demokráciában. Országszerte nagyon sokan a fogukat csikorgatták, amikor a közvetlen elnökválasztás előtt nyilvánvalóvá vált, hogy ki lesz az a két politikus, aki bekerül a voksolás fináléjába. Sokunknak megvolt az elképzelhető elnökjelöltek listája. E névsort mindannyian feledni igyekeztünk, hogy az elnökválasztás napján meghiúsítsuk a HZDS jelöltjének pajzsra ültetését. Vártuk, hogy megismédődik a csoda, amelyet Michal Kovác, Szlovákia első elnöke produkált, amikor államfőhöz méltó önérzettel függetlenítette magát a hatalommániás miniszterelnök környezetétől. Az ügy érdekében kissé még a sajtó is megerőszakolta magát; szerettük volna bölcs lépésnek feltüntetni azt, amire pedig csak a történelem ballépése kényszerített bennünket. Az ország lakossága a sajtó többségével együtt belelovalta magát Rudolf Schuster megválasztása helyességének igazolásába. így volt ez az elnök Ausztriából való visszatéréséig. Az életveszély napjaiban a korábban meglehetősen mesterséges szimpátia természetes emberi rokonszenwé nemesedett. Részbeni felépülése után az elnök úgy találta, hogy miközben az élete hajszálon függött, a miniszterelnök és a parlament elnöke indokolatlanul siettette az államfői jogkörök, megkaparintását. A „politikai osztály” demokratikus része viszonylag jól elviselte az elnök populizmusra utaló lépéseit, és ezek a lakosság körében sem keltettek kiábrándultságot. Viszont a részbeni felgyógyulás utáni megalomániája visszatetsző. Tény, az elnök elfuserált műtétje miatt az ország egyetlen falujában sem következett be tömeges kútbaugrás. De együttéreztünk a nagybeteggel. Sokan nem olvasták ugyan az alkotmány 105. paragrafusának az elnöki tisztség gyakorlása átvételére vonatkozó részét, mégis mindenki természetesnek tekintette, hogy a miniszterelnök ideiglenesen megkezdte az államfői jogok gyakorlását. Lehet, hogy az elnöki tanácsadók se olvasták a 105. paragrafust. Ha olvasták volna, főnöküket lebeszélik arról, hogy becsmérlően nyüatkozzék a minisz.- terelnökről. Nem lesz könnyű elhitetni az ország lakosságával, hogy a két közjogi méltóság viszályában nem az államelnök indokolatlan sértődöttsége játszott főszerepet. Csuka fogta róka BUCHLOVICS PÉTER Az utóbbi napokban semmi sem változott. Hamzík úr arról tájékoztatta Verheugen biztos urat, hogy Szlovákiában polgári demokráciát építünk, ezért elfogadhatatlan a területi felosztás etnikai elven, tehát a magyarokat nem hagyhatjuk egyben. Akkor mit mutat az alkotmány preambuluma? Arról nem is szólva, hogy az MKP-nak egyik tervezete sem csak az e járásokban élő magyarság érdekeit szolgálja. Ezt az eltelt pár hétben több korrekt szlovák értelmiségi is bebizonyította. De ki hallgat rájuk? Egy integrációért felelős miniszterelnök-helyettesnek pedig nem szabadna csúsztatnia, és nacionalizmussal kacérkodnia, ez a diplomáciában szalonképtelenség. E szó jelentését Meciar volt külügyminiszterének is tudnia kellene. Camogursky úrban is felbösszent némi hlinkaság ez ügyben a kereszténydemokrata máz mögött. Azon már nem is csodálkozunk, hogy a komáromi maticások is óbégatni kezdtek. A kettő között pedig csak a vak nem látja az összefüggést. Na és a Cirill-Metód-szoborügy között, amelyben Camogursky az SNS méltó partnere volt. Az alkotmánymódosítás és a közigazgatási reform ügye Übü tata show-ja után kerül napirendre. Az MKP OT pedig nem dönt október eleji ülésén a kormányból való kilépésről. Egyrészt, mert nem akarja még rosszabb helyzetbe hozni a koalíciót, és ezzel saját magát is. Másrészt, mert a kormánykoalíció többi tagja visszaél ezzel. Mintha azt üzennék, legyünk túl Meciarékon, a magyaroknak utána sem kell teljesítenünk sokat, ha kilépnek, még annyit se. Kukán külügyminiszter viszont aláírná a kisebbségi nyelvi chartát, hiszen rajta kémék számon Brüsszelben. S mivel ez Szlovákia betagozódási feltételeinek egyike, még a székébe is kerülhetne. Mostanra az is vüá- gos: az MKP-nak nem kellett volna Komáromot székhelyként forszíroznia. Itt a galántaiakról, az újváriakról, a párkányiakról, a lévaiakról, a zselíziekről, sőt az ipolyságiakról is szó van. Bár az ő esetükben másféle megoldást kellene találni, lévén Hontnak mint tájegységnek fikarcnyi köze sem volt a jelenlegi járási székhelyükhöz, Lévához. Mint ahogy a párkányiaknak és a zselízieknek sem Újvárhoz, hát még Komáromhoz! Na de Esztergomot mégsem lehet visszacsatolni. * Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (58238322, fax: 58238321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, R O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztóségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002248, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329424, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Éiaéik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 58238322, fax: 58238321, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 58238324, fax: 58238326 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kovácska 28,095/6709548,6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz daée, Kosická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 179/93 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem órzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ SME Stefan Harabin utolsó lépésével már nemcsak a haveri alapon történő döntéseiről és maradni akarásáról tett tanúbizonyságot, hanem egyszerűen szakmai dilettantizmusáról. A legfelsőbb bíróság elnöke az alkotmánybírósághoz fordult, ne engedélyezze a kormány döntését, mely a parlament elé terjeszti lemondatását. Az indoklásban az szerepel, hogy a kormány súlyosan belegázolt emberi jogaiba. Ezzel a beadvánnyal az alkotmánybíróság szerencsére nem tud mit kezdeni. Először is, a kormányfő még nem juttatta el a parlamentbe a javaslatot, másodszor, amíg nem hívják vissza, addig az esemény nem történt meg, így nincs mit kivizsgálni. Harmadszor, ha a visszahívást elfogadná is a parlament, akkor sem sértenének semmilyen jogokat, mivel a legfelsőbb bíróság vezetőjét a kormány javaslatára a parlament jelöli ki, s hívja vissza. Túlburjánzó állampolgári kötelességünket majd teljesíthetjük a 2002-ben esedékes parlamenti választások alkalmával Politikai érettségünk próbáj a Érdekes jelenségeknek lehetünk tanúi az utóbbi napok politikai eseményeit szemügyre véve. Ha a HZDS által kezdeményezett, és a november 11-re kiírt népszavazás kapcsán az ember a megfelelő megoldási kulccsal egymásba illeszti a közelmúlt politikai eseményeinek mozaikdarabkáit, különös képet kap. HORVÁTH PÉTER Egyre értelmezhetetlenebb ugyanis egyes politikusok viselkedése, valódi szándéka és deklarált „küldetése”. Lehet, hogy éppen egy, a politikusaink körében (agyában?) pusztító új vírus az okozója, melynek neve „referendum”. A megfertőzódöttek annak hatására elveszítik józan ítélőképességüket, hallucinációk gyötrik őket, és titokzatos közvéleménykutató céggel készíttetett - hamis - eredményekkel hadonásznak, az elnyomott nép szószólóinak és védőszentjeinek kiáltva ki önmagukat. A kórokozó „kitenyésztésébe” a HZDS laborjában közvetlenül a választások után fogtak neki. Pillanatokon belül megfertőződött az egész ország. Másról sem lehetett hallani a lappangási idő alatt, mint hogy hány aláírás gyűlt össze, és hogy az egészhez nekik semmi közük, mivel azt a nép izzadta ki magából. Esetünkben éppen a vírusgazda adta ki magát a megfelelő ellenanyaggal rendelkező orvosnak. Sokan bevették. Az aláírási íveket receptnek látó és azt aláíró „páciensek”-nek már a placebohatás is megfelelt. A fertőzés nem kerülte el politikusainkat sem: az államfőről most ne ejtsünk szót. Minden lében kanál, „legkedveltebb” független politikusunk viszont a minap, intim életének rejtelmeibe engedve bepillantást, összehasonlította (számomra értelmezhetetlenül) a referendumot a női bikinivel, amely „éppen azt takarja el, amit mindenki látni szeretne. Éz viszont engem egyáltalán nem izgat fel” - mondja Robert Fico, ám ennek ellenére tanácsolja híveinek a részvételt, miközben jogász létére, lezser könnyedséggel konvertálja - tévesen - az „állampolgári kötelesség” intézményét HZDS-támogatássá. A jéghegy csúcsát pedig az az álnokság képezi, ahogy kijelenti, hogy a választások után sem a jelenlegi kormánykoalíció tagjaival, sem pedig az ellenzékkel nem kíván együttműködni. A kérdés csak az, hogy akkor kivel? A HZDS állította csapdába már eddig is sokan beleestek. A kormánypárti miniszterek közül - talán nem is nagy meglepetésre - a két balos miniszter, Pavel Kon- cos és Peter Magvasi dőlt be elsőként, jelezvén, ez számukra prioritás. Az viszont elgondolkodtató, Pavol Ruskónak miért épp mostanában támadt beszélhetnéke Meciar- ral!? Lehet, hogy már egy ideje, miután felesége otthagyta a politikát, ő pedig megvált a Markíza kereskedelmi televízió igazgatói posztjától, egyjól megtervezett színjáték szemlélői lehetünk, melyben Meciar stafétabotként neki szándékozik átadni a mindenre gyógyírt jelentő „referendumvakcínát”? Meglehet. Az biztos, hogy Meciar hatalomra kerülésének megakadályozásában a leghatásosabb és legolcsóbb recept, ha az állampolgárok többsége november 11-én nem megy el szavazni. Túlburjánzó állampolgári kötelességünket majd teljesíthetjük a 2002-ben esedékes parlamenti választások alkalmával, most elég lesz, ha otthonmaradásunkkal bebizonyítjuk politikai érettségünket. A szerző a Katedra Alapítvány munkatársa Nem alaptalanok a választási eredmények esetleges meghamisítása miatt a jugoszláviai ellenzék aggodalmai Egy vérbeli és egy mérsékelt nacionalista harca ONDREJCSÁK RÓBERT Vasárnap elnök- és parlamenti választásokat tartanak Jugoszláviában. A voksolás legnagyobb kérdése, legyőzi-e az ellenzék közös jelöltje, Vojiszlav Kostunica Szlobo- dan Milosevicset. Müosevics 1986- ban lett a Szerb Kommunista Párt Központi Bizottságának elnöke, amit a pártbürokráciában való sikeres orientációjának, valamint baráti-rokoni kapcsolatainak köszönhetett. Milosevicsnek azonban nem volt elég a pártvezetőség támogatása, ettől ő szüárdabb alapokra akarta helyezni hatalmát. Felismerte, hogy a legcélszerűbb a nemzetet felhasználni hatalma megerősítésére. Ezzel fordulat következett be Jugoszláviában: Müosevics már nem a kommunista párt támogatásából volt Szerbia vezetője, hanem a nép támogatása által. Ez utóbbi elnyeréséhez felismerte, hogy a legcélravezetőbb, ha a szerb nemzet Tito alatt elnyomott nemzeti öntudatára épít. Persze Tito nem hiába nyomta el a Jugoszláviát alkotó népek nemzeti öntudatát, hiszen a több nemzetisé- gű-vaUású-kultúrájú balkáni ország csak így maradhatott egyben az akkori viszonyok között. Müosevics tehát a szerb nacionalizmus újraélesztésével szüárdította meg hatalmát, mert így szerezhette meg legköny- nyebben a nemzet támogatását. Ezzel viszont elkezdte ásni Jugoszlávia sírját és elvetette a későbbi balkáni háború magjait is. Célját azonban elérte, és a nyolcvanas évek végére már nem függött a pártstruktú- ráktól. A „nemzet vezéreként” hatalma stabü volt, és nem fenyegette szülte semmi. Ennek megfelelően a régi Jugoszlávia szétesése után Szerbia elnökeként új népszavazáson elfogadott alkotmány segítségével erősítette meg pozícióját. A nép támogatását - tehát Müosevics stratégiájának hatékonyságát - jelzi, hogy szülte minden válságból győztesként került ki, sőt megerősítette helyzetét, és nem veszítette el a lakosság nagyobb részének bizalmát. Emiatt Müosevics hatalma formálisan többé-kevésbé törvényes volt (eszközei persze más lapra tartoznak). A parlament által megválasztva két választási időszakon át volt Szerbia, majd Jugoszlávia elnöke, és az alkotmány szerint többé nem indulhatott volna elnökválasztáson. Mivel azonban továbbra sem kívánt lemondani a hatalomról, utolsó „legális” lehetőségként Milosevicsnek csak az alkotmánymódosítás maradt, amelynek alapján Jugoszlávia elnökét népszavazáson keü megválasztani, így ennek köszönhetően továbbra is elnök maradhat. Ha Milosevics elveszti az elnökválasztást, fordulat következhet be eddigi politikájában. Ez ideig ugyanis legalább formálisan igyekezett törvényesíteni pozícióját, hiszen mindig a parlament választotta meg. Ha viszont az elvesztett választások után továbbra is ragaszkodna a hatalomhoz, nem marad más számára, mint felrúgni a csak formális törvényeket. Ez pedig már teljesen nyűt diktatúrát jelentene. Mindenesetre az eüenzék megpróbálja a nyüvánvalóan egyenlőtlen esélyek ellenére is legyőzni Müosevicset. Nem alaptalanok az eredmények esetleges meghamisítása miatti aggodalmak, a médiákban pedig egyértelműen Müosevics dominanciája érvényesül. Hasonló a helyzet a Közép- és Kelet-Európá- ban többször tapasztalt sémához, mely szerint a választópolgárok most is valami eüen (vagy mellett) szavaznak és nem ideológia alapján. Szerbiában - több posztkommunista országhoz hasonlóan - viszonylag nagy számú politikai párt létezik (újabb jele a Müosevics-féle „demokráciának”), de ezeknek nincs vüágos irányultságuk, nem sorolhatjuk őket fő ideológiai áramlathoz. Jeüemző rájuk az intolerancia és a vezér dominanciája. A fő különbség, amely elválasztja őket, hogy támogatják-e Müosevicset, vagy sem. A másik fontos választó- vonal: szemben állnak-e a Nyugattal, vagy igyekeznek megnyerni bizalmát. A legtöbb szerb politikus nyugatbarátsága csak eszköz, hogy Ha Milosevics győz, Montenegro függetlenné válhatna. támogatást szerezzenek Müosevics megbuktatásához, és nem meggyőződésből ered. Az eüenzék közös jelöltjének, Vojiszlav Kostunicának nacionalizmusa és Amerika-eüenes- sége nem sokkal mérsékeltebb, mint MUosevicsé, csak az ő személye szalonképesebb. A Vük Draskovics vezette Szerb Megújhodási Mozgalom pedig azzal, hogy önáüó jelöltet indított Vojiszlav Müiajlovics személyében, ismét bebizonyította, hogy nem képes Müosevicstól egyértelműen elhatárolódni (Draskovics paktumjai a belgrádi erős emberrel), és ezzel a lépésével az ellenzékre szavazók táborát osztja meg, amivel Müosevics malmára hajtja a vizet. Az elnökválasztás kétfordulós, a második körben a két legtöbb szavazatot szerzett jelölt jut, aki szinte biztosan Müosevics és Kostunica lesz. Bár jelenleg a közvélemény-kutatások szerint Kostunica győzne, mindenképp figyelembe keü venni a két jelölt közötti különbséget, amely döntő lehet a balkáni mentalitású szerbek számára. Müosevics vezéregyéniség, kiváló szónok, hatni tud az érzelmekre, igazi demagóg. Kostunica nem igazán vezértípus, beszédei is inkább filozofikus jeüegűek. Szavazatokat hódíthat el Müosevicstól, viszont csak nacionalista retorikával, ami nem esik túlzottan nehezére. Az elnökválasztástól függ Szerbia és egész Jugoszlávia jövője. Ez a mondat - különösen Jugoszláviával kapcsolatban - most nem frázis. A Nyugatnak ugyanis nem áü érdekében a Balkán további felaprózódása, egységes Szerbia és Montenegro alkotta Jugoszláviát szeretne. Bizonyítja ezt, hogy az európai kormányok és az USA eddig önmérsékletre intették a montenegrói vezetést az ország függetlenségével kapcsolatban. Ez azonban csak egy demokratikus Jugoszlávia esetében járható út, és Montenegro türelme is igencsak fogytán van, mert nem akarja tovább elszenvedni Müosevics politikájának következményeit. A mostani elnökválasztás tehát az utolsó lehetőség a maradék Jugoszlávia megmentésére. Ha Müosevics győz, Montenegro, amely gyakorlatilag már most is majdnem független (önálló rendőrség, pénzneme a német márka), minden bizonnyal megszerezné a Nyugat beleegyezését a teljes függetlenségbe. Szerbia pedig tovább nyöghetné Müosevics uralmának következményeit. Ha Kostunica győz és Müosevics elismeri vereségét (cserében, hogy nem adják ki Hágának), az egységes, demokratikus Jugoszlávia visszatérhet a nemzetközi közösségbe. Indul az olimpiai maraton (CTK/AP)
