Új Szó, 2000. szeptember (53. évfolyam, 202-225. szám)
2000-09-21 / 217. szám, csütörtök
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. SZEPTEMBER 21. kommentár §KKSSHM Nyomor az alagútban PÁKOZDI GERTRÚD Az utóbbi három évben megkétszereződött a szociális segélyből élők száma, jelenleg a lakosság mintegy tizedét teszik ki. Az ok nyilvánvaló: a csökkenni nem akaró munkanélküliség, az a szomorú tény, hogy - főleg az ország keleti részein - mind többen vannak, akik már évek óta nem voltak alkalmazásban. A munkanélküliséggel sújtott területeken, de nemcsak ott, újra meghonosodott országunkban a szegénység. Gyenge vigasz, hogy ez távolról sem azonos azzal a nyomorszinttel, amelyen a fejlődő országokban kénytelen élni a lakosság nagy hányada. Demagóg túlzásnak minősíthető ugyan Miroslav Maxon volt pénzügyminiszternek az a minap elhangzott állítása, hogy nálunk a lakosság 70 százaléka szegény, de az sem állítható egyértelműen, hogy csak azok csúsztak le a korábbi életszínvonalhoz képest, akik ma hivatalosan az ínségesek kategóriájába sorolhatók. A rendszerváltás előtti években ugyanis a fejlett Nyugathoz viszonyítva a tisztes szegénységnek nevezett szint volt jellemző a keleti blokk országaira, így Szlovákiára is. Azóta viszont a reformok következtében csökkent reálbérek szintjét még mindig nem sikerült visszatornáznunk a ‘89-es évire, tehát a mostani ádagkereset kevesebbre elég, műit amennyire tíztizenegy évvel ezelőtt volt. A reálkeresetek emelkedésére várók számára az sem ad okot a derűlátásra, hogy hátravan még több elengedhetetlen, a lakosság életszínvonalára kedvezőtlenül ható reformlépés. A többség néhány évig még az egy évtizeddel ezelőtti átlagos reálbérnél kevesebből lesz kénytelen megélni. Még akkor is ezzel kell számolnunk, ha az ország józanabbul gondolkodó, az idő előtti választásokat nem óhajtó nagyobbik felének köszönhetően zavartalanul folytatódhat gazdaságunk rendbetétele, a még hátralevő stratégiai vállalatok privatizálása, az ebből befolyó pénzek lehető legésszerűbb felhasználása ahelyett, hogy felélnénk, feltéve, hogy a lakosság szekerének haladásáért felelős politikusok ellenállnak a különböző érdekcsoportok nyomásának, és az ésszerű érveken alapuló gazdaságpolitikai lépéseket helyezik előtérbe. így új munkahelyek teremtődhetnek, fokozódhat a kis- és középvállalkozók fejlesztési kedve. Ha viszont a gazdaság stabilizálásának ez a lassú, de mégis valamelyest előre vivő folyamata ismét megszakadna, a határozatlanságnak beláthatatlan következményei lennének. Még megjósolni se lehetne, mikor érne véget a munkanélküliség emelkedése, a szociális segélyre szorulók számának növekedése, mikor állna meg a középréteg lassú, de biztos süllyedése. Ezért sem mindegy, hogy politikusaink pártérdekeik érvényesítésére összpontosítanak-e, vagy az ország gazdasági fellendítésére. A láma vonzerej e TUBA LAJOS A dalai láma október közepén egyik kisvárosunkba látogat. A tibeti szerzetesek tavalyi jövetele legalább tízezer embert vonzott a városba, így könnyű elképzelni, mekkora lesz a Nobel-békedíjas vallási vezető és a tavalyinál jóval nagyobb mandala vonzereje. Tévednénk viszont, ha azt hinnénk, hogy a város már legalább egy éve készül az eseményre. Sőt, néhány napja az egyik képviselő kijelentette, csak nem képzelik a szervezők, hogy az önkormányzat hozzájuk fog alkalmazkodni? Ez pedig nagy kár, hiszen egy ilyen akció kincsesbányát jelenthetne egy jól menedzselt város számára. Hatna István keddi sajtóértekezlete nyüvánvalóvá tette, hogy bár regionális fejlesztés címén az államtól idén szimbolikus összegekre számíthatunk, jövőre ennek is legfeljebb a felét adják. Az említett kisváros különben sem nagyon számíthat ilyenre, hiszen a rendelkezésre álló pénz szinte teljes egészében az ún. kiemelt régióba kerül, így azután nem marad más, mint a politikusaink által szintén gyakran emlegetett belső tartalékok mozgósítása. Ez nem is rossz gondolat, hiszen az elmélet szerint is a központi támogatásnak éppen a heíyben kidolgozott és részben a belső tartalékok mozgósításával elkezdett fejlesztési projektumok megvalósítását kellene támogatnia. A helyzet szomorúsága pedig nem csak abban rejlik, hogy a reformkormány második évében továbbra sem létezik komolynak tekinthető központi kiegészítő forrás. Ennél is tragikusabb, hogy sokszor a belső tartalékok mozgósítására sem vagyunk képesek. Mert a központi források kialakítása csak egy kedvező politikai döntés kérdése (néhány hete a kormányban egy szavazaton múlott egy ilyen). Ennél sokkal nehezebb felszámolni a tehetetlenséget, azt a helyzetet, amikor az ületékesek az alkotó munka helyett inkább csak az indokokat keresik, hogy miért is nem működik valami. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (58238322, fax: 58238321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002248, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329424, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 58238322, fax: 58238321, Roman Schiarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 58238324, fax: 58238326 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kovácska 28, 095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 179/93 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem érzünk meg és nem küldünk vissza. E-maü: redakcia@ujszo.com Jelképes összeborulás Sydneyben. A jobboldali kacsát mindenki ismeri, ő az olimpia egyik kabalababája, a baloldali Chelsea Clinton, az amerikai elnök lánya. (CTK/AP) TALLÓZÓ PRAVDA A lapnak nyilatkozott A1 Gore amerikai alelnök, a Demokrata Párt elnökjelöltje. Elmondta, ő folyamatosan támogatta a NATO bővítését, s ha megválasztják és szükséges lesz, folytatni akarja ezt a folyamatot. A szükséges szó többekben kételyeket kelt, hiszen nem tudni pontosan, mikor is lenne szükséges a bővítés. Gore és az ifjabb George Bush republikánus elnökjelölt között egyebek mellett az a különbség, hogy az utóbbi a NATO folyamatos és biztos bővítésének a híve. Gore nem hajlandó arról beszélni, milyen helyzetben volna szükségtelen a bővítés. Szakértők szerint az USA akkor áll el a bővítéstől, ha már nem fenyegeti stratégiai céljait más ország, és a bővítés nem sodorja veszélybe az oroszországi demkoráciát. Szlovákia külpolitikai érdekeit nézve ez elég komoly problémát jelenthet. Ha A1 Gore-t megválasztják, a szlovák politikusok véleménye, hogy 2002-re a NATO tagjává válhatunk, csak kósza remény maradhat. Az ellenzékiek Milosevics rendszerének végére, a szocialisták pedig megszilárdítására készülnek Jugoszláviában Szlobo és a negyvenezer kínai Vasárnap helyenként öt, de legalább négy választásra is sor kerül Jugoszláviában. Az önkormányzati, regionális, de még a parlamenti választások fontossága is eltörpül manapság Vojiszlav Kostunica, a demokratikus ellenzék (DOS) köztársasági elnökjelöltje és Szlobodan Milosevics jelenlegi köztársasági elnök vetélkedése mellett. JARÁBIK BALÁZS Belgrádban egyelőre kevés jel utal arra, hogy vasárnap az ország modem történelmének egyik legnagyobb hatású választására kerül sor. Bár a jugoszláv föderális köztársasági elnök jogköre még a szlovák elnökénél is sokkal kisebb, a jelenlegi felmérések szerint Milosevicsre az elmúlt tíz év első kudarca vár. Ha felidézzük Meciar 1998-as első vereségét, fel tudjuk mérni, mekkora hatással lehet a szerb társadalomra egy ilyen „aktus”. Bár az ellenzék nem volt képes egységes jelöltet állítani, hiszen a DOS jelöltje mellett a Szerb Megújhodási Mozgalom (Vük Draskovics pártja) Vojiszlav Mihaj- lovics személyében szintén állított köztársasági elnökjelöltet. Persze, azzal még az öreg politikai róka Vük sem számolhatott, hogy Mihajlovics a felmérések szerint labdába sem rúg Vojiszlav Kostunica mellett. A Szerb Demokrata Párt (DSS) elnöke kitűnő, nemzeti érzelmű húrokat pengető kampánya mellett szinte végigbuszozta az országot, tömegeket vonzva mítingjeire, igazi változások előtti hangulatot idézve a szerb vidéken. Kragujevacban húszezer ember várta az egy órát késő Szerbia reménységét, sem a zuhogó eső, sem a rendőrség jelenléte nem tántorította el őket. Ami a kampányt illeti, a non-profit szerevezetek alapos fejtörést okoznak agitáló-moz- gosító, jelöltektől teljesen független kampányukkal a rendszernek. A „Vreme je” (itt az idő) aktivistáit két napja tartóztatta le a rezsim, amikor a kampány 95 százalékát már lebonyolították. Az Otpor „Gotov je” (Vége van) kampánya egyértelműen a jugoszláv elnököt vette célba, a rendőrség pedig őket. Ennek ellenére Belgrád-szerte jól láthatóan jelen vannak feliratok, kitűzők, plakátok formájában, ami általában megfoghatatlan a rendőrség számára, így a szocialisták inkább más formában készülődnek a választásokra. Kinyomtattak például 600 ezer albán szavazólapot, feltehetően azért, hátha a 200 ezer albán háromszor is elrontja a szavazást. Nincs elegendő információ sem a Koszovó melletti szavazóhelyiségek hollétéről, sem a koszovói szerb szavazók számáról. A legutóbbi hírek szerint a minap 40 ezer kínai kapott jugoszláv állam- polgárságot és ezzel szavazati jogot. A rossz nyelvek azt is beszélik, hogy a rezsim Kínában reklámozza a jugoszláv állampolgárság megszerzésének gyors lehetőségét. Egyelőre nemzetközi megfigyelőket sem akkreditáltak a szerb hatóságok. A DOS párhuzamos szavazat- számlálást tervez, így várható, hogy a választások után mindkét fél saját győzelmét hirdeti ki. Ami ezután várható, csak találgatások szintjén említhető. Szakértők a rendszer összeomlásától kezdve a fegyveres összecsapás lehetőségét is emlegetik. A jugoszláv hadsereg parancsnoka mindenesetre hétfőn kijelentette, megakadályoznak mindenféle rendbontást vagy zavargást, ami nem kecsegtet sok jóval. Belgrád egyik (ironikus) jelképe a központi metróállomás. Ahhoz, hogy ne csak ironikus jelkép legyen, hanem hasznát is vegyék a belgrádiak, már csak a metró hiányzik, mert arra már nem volt pénze az államnak, hogy alagutakat építsen és üzembe is helyezze a föld alatti közlekedést. A választások előtti hangulatból ítélve egyre többen bíznak benne, hogy a (működő) földalatti az új rendszer jelképe lehet. Verheugen elnézést kért, jelezvén, ő lenne az utolsó, akinek érdekében állna a bővítés lassítása vagy megakadályozása Robert Fico ismét rossz irányba halad HORVÁTH PÉTER Hurrikánként vonult végig Európán Günter Verheugen, az EU-bővítésért felelős biztosának kijelentése, hogy a csatlakozni szándékozó országok felvételéről népszavazással kellene dönteniük az Unió lakosainak. Ha Verheugen nem így gondolta is, akkor is figyelemreméltók az EU vezető politikusainak villámgyors és egységes reakciói, melyek jelzik, milyen kényes területre tévedt a biztos. Azóta lecsitulni látszanak a kedélyek, hiszen nemcsak az EU tagállamainak vezetői, hanem maga Verheugen is elnézést kért, jelezvén, ő lenne az utolsó, akinek érdekében állna a bővítés Íassítása vagy megakadályozása. Higgyünk neki. Az ügyből arra lehet következtetni, hogy csak a csatlakozási folyamat következő lépéseiből derül ki az európai politikusok őszinte szándéka. Az esetnek van hazai vonatkozása is. Nevezetesen, hogy hozzásegített Robert Fico kijelentéseinek hitel- vesztéséhez. Az eddig független politikusi imidzsére kényesen ügyelő pártelnök, kihasználva minden adandó alkalmat, felületesen ostro- mozza volt (elv)társait és a koalíció többi tagját bírálataival. Ha a po- pulizmus betegség lenne, valószínű, Fico kórlapján is fel kellenne tüntetni. Másként nem lehet minősíteni azt a tévészereplését, ahol véleményt mondott Szlovákia EU-csatlakozásáról. Szerinte ugyanis Verheugen ominózus nyilatkozata nem lett félreértelmezve, ellenkezőleg, időzített lépés volt, és arra utalt, amit Fico is támogat, nevezetesen, hogy az új tagokról népszavazással döntsenek. Interpretációjában közben fittyet hány az egész európai politikai elit nyilatkozataira, amelyek egyhangúan vetik el a referendum gondolatát. Ráadásul Fico már a németek védelmezőjének önként vállalt funkcióját is magára ruházta a „szlovák menekültekkel” szemben, akik ha elárasztanák Németországot, az „olyan lenne, mintha az albánok zúdulnának tömegesen Szlovákiába”. És mivel az EU-n belül általános a bizonytalanság a bővítéssel kapcsolatban, a .független” honatya lelki szemei előtt már ott lebeghetett egy eredménytelen népszavazás képe. A legújabb közvélemény-kutatások azonban meglepő eredményeket közöltek: a németek közel kétharmada támogatná a közép-európai országok csatlakozását. Magyarország élvezi a legnagyobb bizalmat (82%), majd Csehország, Lengyelország és Szlovákia következik 65%-os támogatottsággal. Azok a félretájékozott szlovákiai választópolgárok, akik Ficóval gondolkodás nélkül szimpatizálnak, most eltöprenghetnek azon, hogy az ambiciózusnak mondott politikus kit és mit képvisel, és milyen irányba tart Smer nevezetű pártja. Leginkább körkörösbe. A szerző a Katedra Alapítvány munkatársa OLVASÓI LEVÉL Lopakodó sovinizmus Az amerikaiak feltalálták a lopakodó vadászbombázót, Szlovákiában meg a lopakodó sovinizmust. Mivel az emberi aljasság e megnyilvánulásának - amely a történelem folyamán már annyi bajt hozott az emberiségre - elvetemült szlovák hívei nyüt módszereikkel már nem mentek semmire, most a tolvajok és gengszterek sötét és nehezen ellenőrizhető szokásával próbálnak újra ellenségeskedést szítani az együttélésre ítéltetett nemzetek között. Miután a fejlett demokratikus világ jóhiszemű figyelmeztetései után nálunk is kénytelenek (kelletlenek) voltak törvénybe iktatni a kétnyelvű helységnévtáblákat ott, ahol a kisebbségi lakosság számaránya ezt indokolttá teszi, más, agyafúrtabb módszerrel próbálják megfosztani a lakosságot törvény adta jogaitól. Ennek egyik megnyilvánulásával találkozhatunk az utóbbi időben Dunaszerdahelyen. Ami nem sikerült annak idején müliós állami ráfordítással Roman Hofbauemek, azt most az állami közutak kezelői próbálják véghezvinni. Dunaszer- dahely bekötő útjairól ugyanis eltűntek a magyar helységnévtáblák. Nem, nem a fémeket legtöbbször kocsmai italozásra gyűjtő otthontalanok távolították el őket - egyébként is, akkor már a sokkal nagyobb „állami” táblát vinnék -, hanem az az állami vállalat, amely kezeli őket. Hadd ne nevezzem meg, mert akkor jó szlovák szokás szerint esetleg az én (te, ő, mi, ti, ők) adómból beperel, hogy én hozzam fülöncsípve a tettest. Mert Szlovákiában ez már csak így van, ha ellopják a tyúkodat vagy a személyautódat, nevezd meg, hogy ki volt. Egyébként rágalmazol, esetleg saját magad vetemedtél erre a tettre. Ha a köztársasági elnök fia saját magát is ellophatta... Különben is mindenki tudja, milyen állami vállalatról van szó. Igen, eltalálták. Arról, amelyik azzal viszont nem törődik, hogy közutaink úgy néznek ki, mint Sztálingrád környéke a második világháború egyik leghíresebb csatája után. Merthogy nincs pénze a karbantartásra. Arra viszont van, hogy a törvényesen felállított helységnévtáblákat eltávolítsa. Hát ezzel dicsekedjen el a kormányzat, hogy nálunk a kisebbségeknek és nekünk, magyaroknak is „standardon” felüli jogaink vannak. Vagy a többrendbeli, jelenleg ellenzéki remetesorsra ítélt miniszterelnök, aki 39 ilyen ún. standardon felüli jogról blöffölt folyton. Csak amikor meg kellett neveznie, volt tanácstalan, mert egyet sem tudott. Palágyi Lajos, Dunaszerdahely
