Új Szó, 2000. szeptember (53. évfolyam, 202-225. szám)

2000-09-20 / 216. szám, szerda

Kultúra

oktatás

ÚJ SZÓ 2000. SZEPTEMBER 20.

A Böngésző nyertesei

A Vasárnap 37. számában feltett kérdésre összesen 473 helyes megfejtés érkezett. E héten az 500-500 koronát Tóth Veronika garam- páldi, Matyó Ferenc nyitracsehi és Gál Éva marcelházai olvasónk nyerte. Gratulálunk!

A helyes megfejtés: Kövér Gyula, (v)

VERSENYFELHÍVÁS

A Szlovák Rádió Magyar Főszerkesztősége és a Csemadok Tavaszi szél vizet áraszt címmel országos népdal- és népzenei versenyt hirdet a Szlovákiában élő, illetve működő magyar és roma népdalt előadók számára a következő kategóriákban:

I. szólóénekesek

II. női, férfi- és vegyes éneklőcsoportok (max. 20 fő)

III. népi hangszeren játszó szólisták

IV. népi hangszereken játszó együttesek

V. hangszeres-énekes roma együttesek Nevezési feltételek:

A jelentkezők október 15-ig hang- és videokazettán küldhetik el ~ maximum 20 perces versenyműsorukat a Szlovák Rádió Magyar Főszerkesztőségének címére: Mytna 1., P. O.Box 55,817 55 Bratislava 15.

Az amatőr felvételeket szakmai zsűri értékeli és meghatározza, hogy kik és műsoruk mely részével vehetnek részt a döntőben, melyre 2000. november 18-án kerül sor a Szlovák Rádió koncerttermében.

A meghívott szólisták és csoportok részére az útiköltséget, étkezést, valamint nagyobb távolság esetén a szállást a rádió téríti, illetve biztosítja.

SZÍNHÁZ

_____________________POZSONY_____________________

NE

MZETI SZÍNHÁZ: A Titanic gyermekei 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Az alku 19 KIS SZÍNPAD: No de ezredesnél 19

KASSA

ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Jozko Púcik karrierje 19 STÚDIÓ: A fekete hölgy... (avagyjátsszunkShakespeare-t) 19.30

MOZI

POZSONY

HVIEZDA: Én, a másik énem és Irene (am.) 15.30, 18, 20.30 YMCA: Én, a másik énem és Irene (am.) 15.30, 18, 20.30 TATRA: Kid (am.) 15.30,18,20.30 ISTROPOLIS: Én, a másik énem és Irene (am.) 15.30,18, 20.30 Kid (am.) 15, 17.30, 20 Szeresd felebarátodat! (nérn.) 17, 19, 21 OBZOR: Gagyi mami (am.) 16, 18, 20.30 MLADOST: A mélabús csibe (cseh) 15.30, 20 A két vándordiák (cseh) 18 CHARLIE CENTRUM: Titan - időszámításunk után (am.) 17, 18.30 A Flintstone család 2 (am.). 17 Új csapás (am.) 18.30, 20.30 Ég velünk! (am.) 18 A hegyek menyasszonya (szlov.) 20

KASSA

DRUZBA: Kid (am.) 16, 18, 20 TATRA: Tifan - időszámításunk után (am.) 16, 18, 20 ÚSMEV: Mission Impossible 2 (am.) 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: 9 és 1/2 hét II (am.) 16.15,19.15 CAPITOL: Fantázia 2000 (am.) 15.45,18 Szeresd felebarátodat! (ném.) 20.15

DÉL-SZLOVÁKIA

LÉVA - JUNIOR: Rómeónak meg kell halnia 17, 19 GALÁNTA - VMK: 28 nap 17.30, 20 NAGYMEGYER - SLOVAN: A hazafi 19

A Katedra Alapítvány nemzetközi konferenciát szervez

Iskoláink j ovoj erői

ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS

Dunaszerdahely. Minden korszak legfőbb kihívása a modernizáció. Azoknak a képességeknek a megszerzése s elterjesztése, amelyek segítségével az emberek meg tudnak felelni az új kor kihívásainak. Az iskola az az intézmény, amelyiknek oroszlánrésze van ebben a folyamatban. Ehhez azonban az iskolai képzést is meg kell újítani. Erre tesz kísérletet A 21. század iskolája elnevezésű, az Európai Unió PHARE- programjának támogatásával megvalósult program. A Katedra Alapítvány égisze alatt zajló program keretében Ausztria, Magyarország és Szlovákia határ menti régióinak oktatásügyi intézményei fogtak össze, nevezetesen a Győr-Moson-Sopron Megyei Pedagógiai Intézet, a hol- labrunni Alsó-Ausztriai Pedagógiai Intézet és a pozsonyi Állami Pedagógiai Intézet, s cserélték ki oktatásügyi tapasztalataikat. A 2000 januárjában megkezdett programban számos pedagógus és szakember prezentálhatta szakmai elképzeléseit a jövő század modem iskolájáról. Mindezzel a 21. század igényeinek mentek elébe. A multikulturális vüágban ugyanis az lesz sikeres, aki tanulni tud másoktól, aki kész együttműködni szomszédaival, aki örülni tud eredményeiknek, és képes átvenni azokat. A program részeként konferenciákon, szakmai

utakon, előadás-sorozatokon cserélhettek véleményt a kérdéskör szakértői. A program záróaktusaként a Katedra Alapítvány konferenciát szervez, amelyen részt vesznek hazai magyar és szlovák, valamint magyarországi és ausztriai pedagógusok és szakemberek, hogy megvitassák a program tapasztalatait, és prezentálják az eredményeket. A tervek szerint a konferencián a szervezők átadják a projektum eredményeit összegző, valamint a jövő század iskolájának reformelképzeléseit tartalmazó publikációt a szlovák kormány és a parlament képviselőinek. A kiadvány a program legfőbb szakmai eredményeit kívánja hozzáférhetővé tenni pedagógusok, valamint az oktatásügyünk megújítása iránt érdeklődők számára. Van e kiadványnak egy másik üzenete is: amennyiben három szomszédos ország oktatásügyi szakembereinek és intézményeinek együttműködése sikeresen megindult, akkor azt társadalmaink többi rétegének, egyéb intézményeinek képviselői is megkezdhetik. Ezért e kiadványt a Katedra Alapítvány azoknak is ajánlja, akiket foglalkoztat térségünk e- gyüttműködése. A konferencia szeptember 23-án lesz Dunaszerda- helyen, az Erzsébet téri Perfect konferenciatermében, 9-től 16 óráig. A szervezők várják a pedagógusokat, valamint mindazokat, akiket egy kicsit is érdekel iskoláink jövője, (ú)

Párbeszéd regényében Szigeti nem egyszerűen kérdez vagy interjút készít - a szó valódi értelmében dialógust folytat

Mészöly, a felébresztett alvó

Mészöly Miklós és Szigeti László Kisorosziban a Kalligram folyóirat Esterházy-számával (Archív felvétel)

„Vagy nem fér el ugyanott / egy meglévő és egy hiányzó?” - kérdezte Tandori Dezső az Egy talált tárgy megtisztításában, 1973-ban, akkor, amikor a művészetről gondolkodva errefelé felfog- hatatlannak tűnt az, hogy a teljesség, a „több” nem a felhalmozás, hanem az el- és kivonás útján érhető el.

FÖLDÉNYI F. LÁSZLÓ

Miközben mindent uralt a Váci Mi- hály-féle „Nem elég!” pátosza, a magyar neoavantgárd maroknyi csoportja a „lebontás”, a „szétszedés” radikális útját választotta, magától értetődően gyakorolta azt, amit két évtizeddel később „dekonstruálás” címszó alatt a hazai teoretikusok újra fölfedezni véltek. Elemeire szétszedni azt, ami van, de nem azért, hogy új egésszé összeszereljék, hanem hogy a töredékeket is töredékekre bontva a „valóság” hűlt helyére, a hiányra bukkanva új perspektívából lehessen rápülantani arra, amit már ezerszer és ezerszer tudomásunkra hoztak, és ami kizárólag hazugságként értelmezhető - e hetvenes évekbeli előzmények nélkül a nyolcvanas évek új irodalma nehezen gondolható el.

„Hol jön ki az irodalom?” - kérdezte Szentjóby Tamás. „A könyökömön” - válaszolta. A csuklóból kirázott („sültrealista”) irodalom helyett föltűnt a könyök irodalma. A névsor: Balaskó Jenő, Szentjóby Tamás, Ungváry Rudolf, Ajtony Árpád, Jovánovics György, Tandori Dezső, Oravecz ímre, Dobai Péter, Tábor- Ádám, Hajas Tibor, Erdély Miklós... És természetesen: Mészöly, az elvben epikaellenes szétszedés és lebontás nagy epikusa.

„Egy felébresztett alvó vagyok” MÉSZÖLY

MIKLÓS

Párbeszédkísérlet

o

K A I. L IG R A M

mondja Mészöly Miklós a Párbeszédkísérlet című könyv terjedelmű interjúja végén beszélgetőtársának, a csallóközi Dunaszer- dahelyen élő Szigeti Lászlónak. Olyasvalaki, aki csodálkozva, némileg értetlenül néz a világra, amelybe belecsöppent. Idegenként figyeli az otthonát. De közben - az ébredést követő andalító érzésnek engedve - otthonosan is érzi magát ebben az új idegenség- ben. Egyszerre van kint és bent. S ettől érzékei pontosabban, élesebben működnek, mint azoké, akik vagy kizárólag álmodoznak, vagy mindenáron éberek akarnak lenni. Ez az egzisztenciális „kétlakiság” a központi témája a Párbeszédkísérletnek, amely éppúgy Mészöly könyve, mint Szigeti Lászlóé. Ez az egzisztenciális létérzés Szigetinek is sajátja, aki a magyar nyelven 1992-ben megjelent Zsebcselekben Bohumil Hrabalt faggatta, s az eredetiben, cseh nyelven két évvel korábban napvilágot látott közös könyvüknek a cseh író az „interjú- regény” műfaji megjelölést adta. A Mészöllyel készített könyve is regény a javából - feltéve, hogy nem ragaszkodunk a regénynek ahhoz a leszűkített értelmezéséhez, amelyet a beszélgetés során maga Mészöly szed ízekre gyilkos pontossággal, és persze humorral. E regényszerű beszélgetésnek a regény műfaja az egyik témája, s Mészöly és Szigeti ezt mindvégig az említett „kétlakisággal” hozza ösz- szefüggésbe. A regény, vallja Mészöly, törekvés a totalitásra, anélkül, hogy ennek valaha is a közelébe tudna érni. A magyar nyelvű regényirodalom nagy kerékkötője, állítja, a kollektivizmus ideológiai eszménye, amely a legfinomabb nyelvi és nyelvtani struktúrákba is beeszi magát, s azután, mint a szú, porlasztani kezdi az irodalmat. Ezt elkerülendő, „nem lenne haszontalan dolog módosítani az érzelmeinkre való rátekinthetőség látószögén. Hogy másként is lássuk magunkat, ne csak úgy, ahogy megszoktuk, illetve sehogy, mint valami idült totalitás, akinek nincs ráte- kinthetősége önmagára”.

Szigeti nem egyszerűen kérdez vagy interjút készít, hanem a szó valódi értelmében dialógust folytat. Nem engedi például, hogy az előbbi gondolat merő zsörtölődés- be vagy a realizmusban „tocsogó” magyar irodalom puszta kritikájába torkolljon. A negativitás helyett pozitív irányba lendíti tovább a beszélgetést, s magának az identitásnak, az igazságnak a filozófiai problémáját kezdi feszegetni, végig az irodalomra vonatkoztatva: „A mészölyi gondolkodás az atona- litást korántsem negatívumként szemléli, hanem egyértelműen pozitív töltetű helyesbítő-önérzetről, szükséges korrekcióról beszél, amikor a másságba való megállíthatatlan átcsusszanásokat tárja elénk.” Majd egy döntő gondolata következik: „másságunkat ugyanazok az energiák működtetik, amelyek az azonosságunkat is”. Újra itt a „kétlakiság” témája, amely immár nemcsak „létezési közérzet”, hanem

húsba vágó filozófiai probléma, ugyanakkor pedig regénypoétikai kérdés. Sőt: olyan történelmi dilemma, amelyet a regényíró, ha szem elől téveszt, nemcsak a történelmi folyamatok megértését hibázza el, hanem a regény műfaját is menthetetlenül leszűkíti.

S közben a beszélgetőtársak eljutnak ahhoz a kérdéshez is, amellyel eddig a magyar regényírók nem tudtak megbirkózni: a világháborús szerepünk sokoldalú feltárásához. „Napjainkban is alig tudunk kezdeni valamit azzal a puskaporos ténnyel, hogy a bűnrészességünkben benne foglaltatik a ... jogosnak érzett sérelmek orvoslása. Ezt a bűnrészességet... rendkívüli módon bonyolítja a sokirányú erkölcsi elkötelezettség... Minél mélyebben akartam megérteni a bűnrészesség és a jogos erkölcsi elkötelezettség bonyolult szövevényét..., annál sikamlósabbá váltak a dolgok... Az az író..., aki valamiféle nemzetmorállal fölvértezve írta meg a maga háborúértelmezését, az felületes maradt. Nemcsak a bennünk lévő emberit, hanem a bennünk lévő nemzetit is meg kell haladnunk...”

Önnön pozícióink - vagy az irodalom kánonjainak - a folyamatos fe- lülmúlása nem önmagunk - vagy az irodalom - elvesztéséhez vezet. Ellenkezőleg: olyasfajta magára találáshoz, amely a mészölyi „felébresztett alvó” magára eszmélé- sére emlékeztet.

(Kalligram Könyvkiadó, Pozsony 1999)

Novemberben tartja új bemutatóját a Pozsonyi Táncszínház. Előtte rendhagyó próbákra várják a diákokat

Napjaink Faustját a kábítószer kísérti

MISLAY EDIT

Pozsony. Új produkción dolgozik a Pozsonyi Táncszínház, amely legutóbb az edinburghi fesztiválon aratott figyelemreméltó sikert. November végére tervezett bemutatójuk, a Faust a tizenhatodik századi német népi legendát dolgozza fel. A tudásra - az ismeretlen birtoklására - szomjazó Faust doktor, aki eladja a lelkét az ördögnek, sok művészt megihletett már. Goethe verses drámája a világirodalom gyöngyszemei közé tartozik, és megírta a maga Faust-történetét Christopher Marlowe, Heinrich Heine és Paul Valéry is.

Nem véletlenül esett a Pozsonyi Táncszínház vezetőinek választása a közismert legenda hősére. Közönségének soraiban ugyanis rengeteg a fiatal, akikre a táncszínház a jövőben a repertoár kialakításában is szeretne odafigyelni, érdeklődésüket üyen formán is viszonozni. Igyekeztek tehát ezúttal (is) olyan témát választani, amely az ifjú generációt foglalkoztatja, közvetlenül érinti. Nem kellett túl sokáig keresgélniük, hiszen a drog- függőség napjaink egyik súlyos problémája.

A Pozsonyi Táncszínház előadásában egy mai, modern, fiatal Faust elevenedik meg, aki bizonyos formában szintén eladja a lelkét. Bárhol a világban találkozhatnánk vele, Ligetfaluban éppúgy, mint Nápolyban, Sao Paolóban vagy Amszterdamban. A mai Faustok szeretnének elszakadni a mindennapok fárasztó, olykor megoldhatatlannak tűnő gondjaitól, a határtalannak tűnő szabadság illúzióját kergetik, azt vélik megszerezhetőnek a kábítószerek, a „mesterséges mennyországok” által.

Az előadás rendezője Jozef Gombár, aki eddigi legnagyobb sikereit a Dávid király és A patkányfogó című musicalek színpadra állításával aratta. Faust története - amely számára a szabadság, a valós én elvesztését jelenti - már főiskolás kora óta foglalkoztatja, így örömmel fogadta a táncszínház felkérését. Mozgásszínházban még nem dolgozott, így ez mindenképpen új tapasztalatot jelent a fiatal rendezőnek, aki történetet, kapcsolatokat, jellemeket felvonultató, a tizenévesek számára is könnyen érthető Faustot akar rendezni. A koreográfiát Sárka Ondrisová készíti. Peter Groll zenei rendezésében Angelo Badalamenti (David

Jozef Gombár, az előadás rendezője (Archív felvétel)

Lynch, az ismert amerikai filmrendező „udvari” komponistája) misztikus, melankolikus muzsikája csendül fel a darabban. Faustot Milan Kozánek és Jan Mrnák táncolja kettős szereposztásban, Margarétát Éva Lackóvá és Veronika Knítlová, Mefistót pedig Peter Kolár és Ján Sevcík kelti életre a színpadon.

Rendhagyó lesz a Pozsonyi Táncszínház Faustja abból a szempontból, hogy a produkciónak nem titkolt „nevelő célja” is van, amit a Prima elnevezésű polgári szervezettel együttműködve szeretne elérni. Lehetőséget kínál az alap- és középiskoláknak arra, hogy októberben és novemberben, a premiert megelőző próbákon diákjaik is részt vegyenek. A fiatalok, amellett, hogy bepillanthatnak egy készülő produkció kulisz- szatitkaiba, találkozhatnak, elbeszélgethetnek az alkotókkal, a táncosokkal, a Prima képviselőitől pedig választ kaphatnak a kábítószerekkel, a drogfüggőséggel kapcsolatos, őket érdeklő, esetleg érintő kérdésekre is.

I