Új Szó, 2000. szeptember (53. évfolyam, 202-225. szám)

2000-09-14 / 212. szám, csütörtök

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. SZEPTEMBER 14 KOMMENTÁR A gázművek ára TUBA LAJOS Vagyunk vagy kétmillióan, akik arra várunk, hogy a Nemzeti Va­gyonalap három és fél hónap múlva megkezdi kötvényeink kifizeté­sét. Legalább négymillióan pedig nem is gondolunk arra, hogy an­nak idején esedeg bizonytalanná válik a nyugdíjunk. A vagyonalap számlája viszont üres, idén még a törvényből eredő kötelezettségeit sem képes teljesíteni. A nyugdíjalapban tátongó lyukat pedig idén privatizációs bevételből betömték ugyan, de jövőre és a valódi nyug­díjreform megvalósításáig még sok évig újra szembesülünk a prob­lémával. Mindkét eset közös jellemzője, hogy teljesítésük ugyan nem az állam dolga, krízis esetén politikai okokból mégis a közös állja a számlát. A sort folytathatnánk tovább az egészségüggyel, az állami nagybankokkal, a regionális szempontból meghatározó munkaadókkal stb. A lényeg: jövőre mindenképpen, de az azt köve­tő években is az éppen hatalmon levő kormánynak több tíz milliár­dos, vagyis első hallásra elképesztő összegű kiadások fedezetét kell előteremtenie. Mivel az ilyen nagyságrendű külföldi hitelfelvételek ideje a múlté, ez csak egyeden forrásból, az állami nagyvállalatok privatizációjából lehetséges. Ezek sora azonban nagyon kurta: a le­élt villamos művek, a félig megmentett nagybankok és a kicsi Transpetrol eladásából várható bevétel csepp a tengerben. Egyetlen olyan cég van, amely árából fizethetők lennének az elkövetkező évek számlái. Ez a Szlovák Gázművek, amely világviszonylatban is jelentős tranzitkapacitása miatt számít nagyon zsíros falatnak. Ezért azután a gázmüvekre ebben az időszakban érvényes, hogy minden egyes vele kapcsolatos információ milliárdos nagyságrend­del módosíthat a vételáron. Ezt a felelős pozícióban levőknek is tu­datosítaniuk kellene. Ha ez így lenne, nem történne meg, hogy a kormányfő az ENSZ-ben az új tranzitvezeték ügyében a kollegialitá­sunkról biztosítja ukrán kollégáját, néhány órával később a gazda­sági miniszter viszont azt nyilatkozza, hogy bármire készek va­gyunk, csak ne maradjunk ki a buliból. Ez már nagyon magas játék ahhoz, hogy az itthon szokásos rögtönzéseket alkalmazzák benne. De ez a történet csak most kezd kibontakozni. Szereplői eddig nem jeleskedtek, de a darabot talán még visszahozhatják a sírból. Irány az irány! KÖVESDI KÁROLY Tele van a szlovák sajtó a Robert Fico elleni kirohanásokkal. Pedig i- gazából senkit sem lepett meg bejelentése, hogy támogatja az előre­hozott választásokról szóló népszavazást, és azt tanácsolja a Smer szimpatizánsainak, menjenek szavazni. Nem valószínű, hogy Fico ne tudná: a népszavazás olyan sikertelen lesz, mint Meciar negyedik visszatérési kísérlete, s az egész cirkusz egyfajta előrehozott közvéle­mény-kutatás lesz a két év múlva esedékes választáshoz. Az esetnek azonban az egészségesnél is több a tanulsága. Az első és legfonto­sabb, hogy tetszik, nem tetszik, ha továbbra is így politizál, ha négyen ötfelé húzzák a szekeret, a jelenlegi kormánynak lesz alternatívája. Elképzelhető, hogy nem Meciar HZDS-e, hanem egy balos-nemzeti tömörülés, amelyben Fico és Malíková játszhatja a főszerepet; hogy müyen körítéssel, az menet közben kiderül. A másik: a sértődött em­berekkel csínján kell bánni. Ficót anyapártja, az SDL kocsmai kikiáltó­nak használta, amikor nem akaródzott neki egy kormányba kerülni a magyarokkal. Tudnivaló, hogy a Szocialista Intemacionálé hajtotta be posztkommunistáékat a számukra kényelmetlen kormányba, így békanyelés közben legalább kifelé kellett egy kicsit öklendezniük. Kétéves szereplésüket ismerjük: a reformokkal egy lépés előre, kettő hátra, kétkulacsozás és szociális demagógia vastagon. Ha az MKP idő előtt távozni kényszerül a koalícióból, az is elsősorban nekik lesz kö­szönhető. De holló a hollónak nem vájja ki a szemét, s elképzelhető, hogy a parlamenti küszöb körül négykézlábazó SDE-es barátain meg­esik Fico szíve, s két év múlva, a helyzet magaslatáról leereszkedve, keblére öleli elvtársait. Mint ahogyan az sem elképzelhetetlen (Szlo­vákiában már csak így van ez), hogy az utolsó pülanatban összeborul a HZDS-szel, legalábbis annak egy részével. A másik tanulság: sajnos, kevesen fogják fel a szlovák politika jobboldali térfélén, hogy a balos­nemzeti tömörüléssel szemben össze kell fogni. Erre eddig csak hal­vány kísérletek történtek, s hiába erőlteti Dzurinda a dolgot, túl sok az „erős ember”, aki nem kíván másodhegedűs lenni. A törpepártok ideje lejárt, ráadásul a választási törvény a régi. Ezért is megdöbbentő Pittner kijelentése, hogy az MKP követelése Szlovákia integritását ve­szélyezteti. Úgy tűnik, a jobboldal nem képes felfogni, hogy a tűzzel játszik, és nem tudja magát megmenteni a nemzeti melldöngetéssel. « Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (58238322, fax: 58238321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla-kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince-sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002248, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329424, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 58238322, fax: 58238321, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 58238324, fax: 58238326 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kováéska 28, 095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Tetjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press teijesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 179/93 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com Ejnye, ez a gyerek már megint az orrát piszkálja! A csehországi Zlín egyik óvodája felkerült az internetre, a szü­lő, miután bepötyögted a jelszót, bármikor megnézheti, éppen mit csinál csemetéje. (CTK-felvétel) TALLÓZÓ PRAVDA Michal Sykora, a Városok és Fal­vak Társulásának (ZMOS) elnöke szerint azért húzódik el a köz- igazgatási reform, mert a témá­ban nagyon sok politikus naponta váltogatja a véleményét. A témá­val foglalkozó szakértőből a pár­tokban nagyon kevés van, így for­dulhat elő, hogy magát a refor­mot minden párt támogatja, de amikor a részletekről kell tárgyal­ni, egymással teljesen ellenkező vélemények jelennek meg. Sykora szerint a ZMOS tanácskozásain, ahol jelen voltak az MKP önkor­mányzati képviselői is, soha senki sem említette a komáromi me­gyét. De ugyanígy voltak ezzel a SDL-lel is, ők sem említették, hogy a pártjuk az aszimetrikus el­rendezést tartaná jobbnak. Sy­kora úgy látja, ha szeptember vé­gére a javaslat eljut a kormány­hoz, magát a reformot talán sike­rül véghezvinni még ebben a vá­lasztási ciklusban. Ausztria NATO-hoz való közeledésének oka, hogy az új Európában nem állnak egymással szemben katonai tömbök. Értelmét veszti a semlegesség Ausztria egyre közelebb kerül a NATO-hoz. Az oszt­rák külügyminisztérium biz­tonságpolitikai osztályának vezetője szerint még ebben az évben párbeszéd kezdőd­het Bécs és a szervezet kö­zött, amelyen a csatlakozás feltételeit és részleteit be­szélhetnék meg. ONDREJCSÁK RÓBERT Ausztria volt a náci Németország terjeszkedésének első áldozata. Az 1938-as Anschluss után az országot Ostmark néven Németországhoz csatolták, ezért a II. világháború után négyhatalmi - amerikai, brit, francia, szovjet - megszállás alá ke­rült csakúgy, mint Németország. Miután a Szovjetunió és a nyugati hatalmak közötti viszony elmérge­sedett, Ausztria is részese lett a nagyhatalmi kötélhúzásnak. Néme­tországhoz hasonlóan itt sem volt képes egyik fél sem döntő fölény, befolyás megszerzésére, így egy hi­degháborús kompromisszum dön­tött az ország sorsáról. Németor­szággal ellentétben, amely két rész­re szakadt - szakították - Ausztriá­nak sikerült visszanyernie egységét. A győztes hatalmakkal 1955. május 15-én megkötötték az osztrák ál­lamszerződést, október 26-án pedig elfogadták a semlegességi törvényt, amely kimondta, hogy az ország nem csatlakozhat katonai szövetsé­gekhez, és megtiltotta idegen csa­patok ausztriai állomásoztatását is. Ennek a kompromisszumos megol­dásnak köszönhetően kapta vissza Ausztria területi egységét és szuve­renitását. A nyugati vüág szintén nyert ezzel, hiszen bár ki kellett vonnia csapatait Ausztriából, ugyanezt meg kellett tennie a Szov­jetuniónak is. Mivel Moszkva csak olyan országban volt képes a belpo­litikai helyzet ellenőrzésére, ahol hadereje állomásozott, a szovjet csapatkivonás után az osztrákok stabil demokráciát és piacgazdasá­got építettek ki, amiből természete­sen a nyugati szövetségesekkel való szimpatizálás következett. Ausztria tehát, ha biztonságpolitikailag nem is, gazdaságüag és társadalmi be­rendezkedése szempontjából meg­maradt nyugati államnak. A Szov­jetunió szintén nyert az osztrák semlegességen. Ausztria semlegesí­tése beleillett azokba a szovjet ter­vekbe, amelyek szerint a II. világhá­ború végén és utána létrehozott kö­zép- és kelet-európai csatlós álla­mok csoportját egy Finnország, Svédország, Németország, Ausztria, Svájc és Jugoszlávia által alkotott semleges gyűrű választotta volna el Nyugat-Európától. Ez az elképzelés a legfontosabb láncszemet alkotó Németország „finlandizálását” kivé­ve többé-kevésbé megvalósult. Mi­vel Németországot nem sikerült semlegesíteni, az észak-déli semle­ges tengely szovjetek számára leg­fontosabb elemét Ausztria alkotta, amely Svájccal együtt kelet-nyugati irányban Franciaországtól a ma­gyar határig kb. 1000 km hosszan beékelődött a NATO-ba, elválaszt­va egymástól déli és központi terü­letét (Olaszországot és Nyugat-Né- metországot). Ez komoly stratégiai siker volt Moszkva számára, ráadá­sul a három nyugati megszáló hata­lomnak - az USA, Nagy-Britannia, Franciaország - Ausztria 3/4-éről kellett kivonulnia, míg a szovjet csapatok csak néhány tíz kilométert hátráltak keletre. Az osztrák állam- szerződés aláírása és a semlegesség kinyilvánítása, tehát a négyhatalmi rendszer megszűnése szoros össze­függésben állt a Varsói Szerződés megalakításával is. Az ausztriai négyhatalmi rendszer megszűnése után ugyanis 90 napon belül ki kel­lett volna vonni a formálisan az ausztriai szovjet zóna megközelíté­sét biztosító utánpótlási vonalak el­lenőrzése céljából Magyarországon és Romániában állomásozó szovjet haderőket. Ez azonban komoly stratégiai hátrányt jelentett volna a szovjeteknek, és a belpolitikai hely­zet ellenőrzése is nehezebb lett vol­na (nem beszélve a precedensről), ezért 1955 májusában aláírták a Varsói Szerződést, amely továbbra is legalizálta a térségbeli országok­ban a szovjet katonai jelenlétet (Ro­mániából azonban 1958-ban kivo­nultak, mivel az nem volt határos NATO-országgal). Mindenesetre Ausztria semlegessége jótékony ha­tással volt a térségre, mert valame­lyest csökkentette a hidegháborús feszültséget. Egyrészt bizonyította, hogy lehetséges a kompromisszu­mos megegyezés Kelet és Nyugat között, másrészt pedig Közép-Euró- pa egy kényes helyén elválasztotta egymástól a szovjet és a nyugati hadseregeket. Nagyon fontos, hogy Ausztria semlegessége óriási hatás­sal volt a formálódó osztrák identi­Ausztria semlegessége óri­ási hatással volt a formá­lódó osztrák identitásra. tásra. Az I. világháború előtt Ausztria-Magyarország európai nagyhatalomnak, elsőrendű erő­központnak számított. A Párizs kör­nyéki békeszerződések alapján azonban Ausztria kis ország lett, a nemzetközi rendszer perifériájára szorult, lakossága pedig mély iden­titásválsággal küszködött. Az oszt­rákok nem tudták elfogadni a kisál­lam létét, nem azonosultak új or­szágukkal, és nem voltak képesek egy osztrák identitástudatot kiala­kítani. A megoldást sokan a Nértie- tországhoz való csatlakozásban lát­ták, több vezető politikus if. Ennek ékes bizonyítéka, hogy amikor Hit­ler végrehajtotta az Anschlusst, Ausztria bekebelezését, az osztrá­kok többsége egyetértett ezzel. Mi­után a II. világháborút követően a szövetségesek visszaállították az osztrák államiságot, újra felvető­dött az osztrák identitás problémá­ja. Ismét meg kellett határozni, mi­lyen ország Ausztria, és hol a helye a nemzetközi rendszerben. Az ál­lamszerződés újra kimondta a Né­metországhoz való csatlakozás ti­lalmát, de maguk az osztrákok sem akartak volna Németországhoz csatlakozni, elsősorban a háborús bűnök miatt. Ausztria mindenképp el akart határolódni a nácizmus örökségétől és a német militariz- mustól, és ebben a helyzetben a semlegesség kézenfekvőnek lát­szott. A semleges Ausztria ezzel de­monstrálta, hogy ő más, mint a NA- TO-taggá vált Nyugat-Németország vagy (a kommunista) Kelet-Német- ország. A semlegesség tehát nagy­ban hozzájárult ahhoz, hogy Auszt­ria megtalálja önmagát. Az igazság­hoz azonban feltétlenül hozzátar­tozik, hogy ha háború tört volna ki a NATO és a Varsói Szerződés kö­zött, valószínűleg egyik fél sem tar­totta volna tiszteletben az ország semlegességét, tehát az nem védte volna meg a konfliktustól. Ez főleg Ausztria elhelyezkedésével magya­rázható, hiszen az ország központi helyen, Európa szívében fekszik, amelyet mindenképpen érintettek volna a frontvonalak. Nyugati szomszédunk területén halad ke­resztül az egyik fő európai hadásza­ti irány, a Balkán-Budapest-Bécs- München tengely, amely a Moszk- -va-Varsó-Berlin-Párizs főtengely mellett a hadseregek előrenyomu­lásának meghatározó iránya konti­nensünkön. Egy általános európai háború esetén valószínűtlen, hogy bármelyik fő hadviselő fél is lemon­dott volna a rendkívül fontos ten­gely ellenőrzésének lehetőségéről. Mindezt alátámasztják az utóbbi években osztrák földön fellelt, a hi­degháború alatt titkokban létesített külföldi fegyverraktárak. A hideg­háború után Ausztria arra kénysze­rült, hogy újradefiniálja helyzetét és szerepét a világban. A semleges­ség, amelynek a hidegháború alatt még volt jelentősége, egyre inkább értelmét veszti az új Európában, amelyben már nem állnak egymás­sal szemben katonai tömbök. Az írás befejező részét szombati számunkban közöljük. OLVASÓI LEVÉL Hiányzik a jóindulat Mikulás Dzurinda kormányfő MKP- nak tett ígéretei csupán a kedélyek csillapítását szolgálják, taktikai idő­húzásra vallanak. Teljesítésükhöz hiányzik a koalíciós partnerek jóin­dulatú politikai akarata ahhoz, hogy a magyar párt számára is elfo­gadható legyen a közigazgatási re­form. A kormány jelenlegi kisebbsé­gi politikája kifinomított módsze­rekkel ugyan, de hasonlít a Meciar-Slota tandem művéhez. Új­ra meg újra felcsülan a politikai élet színpadán a többség védelme a ki­sebbségekkel szemben, holott a ki­sebbségek jogai a hivatalos kapcso­latokban ma már messze nincsenek olyan szinten biztosítva, mint ahogy az volt a 40 éves kommunis­ta uralom idején. Míg egyes politi­kusok bel- és külföldön a demokrá­cia szólamait pufogtatják, valóság­ban üres frázisként értékelhetők, mert a kimondott szó mögött lép- ten-nyomon azon mesterkednek, hogy is lehetne az itt élő kisebbsé­geket tovább sorvasztani, jogaikat, iskoláikat leépíteni. Ilyen légkörben aligha beszélhetünk polgári társa­dalmi berendezkedésről, egyenran­gúságról. Helyette leginkább a többségi nacionalizmus képe rajzo­lódik ki, ami egyértelműen rontja az ország megítélését. A kormány által szorgalmazott közigazgatási reform szöges ellentétben van az Európai Unió dokumentumaival,' mert Szlovákia korábban arra köte­lezte magát, hogy semmilyen köz- igazgatási területi átszervezéssel nem csökkenti a magyarok és a töb­bi kisebbségek százalékarányát az adott régióban. A magyar többségű Duna menti megye szakmailag igenis lenne annyira megalapozott, mint a többi 12. A Nagyszombati és a Nyitrai megye lakossága csaknem duplája a többi megye népességé­nek. Mindkettő legalább 700 ezer lakost képvisel, a többi megye la­kossága csupán 300 ezer körül van. Ebből arra lehet következtetni, hogy a két megye területén elbúj­tatták a harmadik (déli) megye la­kosságát. Támogatásához, megva­lósításához nem hiányozhatna a magyar, illetve az MKP-s polgár- mesterek kiállása sem. Sajnos, az MKP fáradozására nem minden magyar koalíciós polgármester rea­gál megfelelően. Az ilyen helyeken a lakossághoz is kevesebb valódi in­formáció jut el. Márpedig tudni kell, az átszervezés után a Nagy- szombati megyében a magyar ki­sebbség aránya vészesen közeh't a 20%-os bűvös határhoz. Hogy ez ne így legyen, az MKP-s polgármeste­reknek kötelességük pozitívan vi­szonyulni az MKP javaslataihoz, ami a közpénzek elosztásánál is előnyös lehet számukra. Krascsenics Géza Nyárasd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents