Új Szó, 2000. szeptember (53. évfolyam, 202-225. szám)
2000-09-13 / 211. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2000. SZEPTEMBER 13. Kultúra a nagyvilágból Ray Bradbury hatszáz mű szerzőjének vallhatja magát Elkapni a hangokat MTI-PANORÁMA Kevés olyan írót ismer az irodalom története, aki olyan hosszú és termékeny pályát tudhat a háta mögött, mint Ray Bradbury. Tizenegy éves volt, amikor megírta első elbeszélését - a hentes csomagolópapírjára. Most, túl a nyolcvanon (a közelmúltban ünnepelte születésnapját), hatszáz mű szerzőjének vallhatja magát. Nálunk is évtizedek óta az olvasók kedvencei közé tartozik a Marsbéli krónikák és a 451 fok Fahrenheit. Ez utóbbiban Bradbury egy totalitárius jövőt képzel el, amelyben tiltott az írott szó, a könyveket elégetik, és egy lázadó csoport, hogy valami mégis megmaradjon belőlük az utókornak, kívülről tanul meg részleteket. Bradburyt a „szociológiai sci-fi” atyjának tekintik, ő azonban nem tartja magát tudományos-fantasztikus könyvek írójának. „Az egyetlen ilyen típusú művem a 451 fok Fahrenheit. A többiek fantáziák, ami nem ugyanaz.” A Fahrenheit - véleménye szerint - előre vetített bizonyos dolgokat, amelyek az amerikai társadalomban születnek. „Például a televíziót és mindazt, amit elkövet ellenünk - mondta egy interjúban. Művét gyakran hasonlítják George Orwell 1984-éhez és Aldous Huxley Szép új világához. Bradbury ezt hízelgőnek tartja, de úgy véli, Órwell és Huxley pesszimisták voltak. Ő viszont optimista, hisz még a Fahrenheit epilógusa is „potenciálisan pozitív”. Ám optimizmusa ellenére úgy látja, nem szükséges a könyveket elégetni ahhoz, hogy egy kultúra kipusztuljon. Elég, ha az embereket leszoktatják az olvasásról. „Amerikában a gyerekek nem tanulnak meg írni, olvasni. Hogyan válhatnának akkor olvasóvá? Ä könyv vége így fog bekövetkezni. Senki sem fog olvasni. Az oktatóknak arra kellene törekedniük, hogy kiváncsi embereket neveljenek. Ä kíváncsi emberek olvasnak. És ebben még az általam nem nagyon kedvelt tévé is segíthetne. Elmesélhetne egy könyvet, amelyet aztán elolvasásra is javasolhatna. Az emberek felfedeznék, hogy a könyv óhatatlanul jobb” - mondja. Ray Bradbury nem érzi kora súlyát. Reggelenlént hétkor kell, két órát dolgozik, „mert a hangokat, amelyek beszélnek a fejemben, el kell kapni, mielőtt kereket oldanának.” A kortárs írókat nem olvassa, ez számára afféle „vérfertőzés” lenne, viszont máig nem tud betelni Piran- dellóval, Moliére-rel, G.B. Shaw- val, akiktől mindig lehet tanulni. Jimi Hendrix-lemez halálának harmincadik évfordulójára Földalatti vonalak MTI-ÉRTESÜLÉS Berlin. Szamizdat: alternatív kultúra Közép- és Kelet-Európábán a ’60- as, ’70-es és ’80-as években címmel nagyszabású kiállítás nyűt Berlinben a művészeti akadémia székházában. Az egykori szovjet tömb különböző országaiból összegyűjtött több mint százezer dokumentum látható a tárlaton, amelynek művészeti rendezője Rajk László. Az október végéig nyitva tartó kiállítás anyagát a Brémai Egyetem Kelet- Európai Kutatóintézete állította ösz- sze. A tematika szerint csoportosított tárgyak, dokumentumok, műalkotások egy szocialista raktárcsarnokot idéző hatalmas teremben nyertek elhelyezést: az egyes tárlók kicsiny szigetként emelkednek ki a padlóból, mintegy jelképezve azokat a mikrovilágokat, amelyeket a szamizdat kultúra hozott létre az egyes országokban. A magyarországi anyag összeállításában részt vett Karádi Éva, Fényi Tibor és Demszky Gábor, a képzőművészeti kiállítás szakértője Sasvári Edit. A tárlatról kiadott 500 oldalas katalógus szerzői között szerepel Konrád György, Haraszti Miklós és Beke László. A kiállítás alkalmából jelent meg a Jelenkor Kiadó gondozásában Demszky Gábor-Rajk László-Sasvári Edit: Földalatti vonalak című albuma, ízelítőt adva a magyarországi szamizdat kultúra alkotásaiból. A nyomorultak legújabb változata - hat kilencvenperces film - a francia televízió egyik legdrágább produkciója Újítások a regényhez képest Picasso-kiállítás ismeretlen képekkel Csúcsformában játszott A Mester unokája gyűjteményének fő darabjai láthatók az osztrák fővárosban, a Bank Austria Kunstforumában MTI-TUDÓSiTÁS Bécs. A XX. század egyik legnagyobb művészegyéniségének, Pablo Picassónak nyilvánosság előtt részben még soha nem szerepelt száznégy művéből látható kiállítás Bécsben a Bank Austria Kunstforumában a művész unokájának gyűjteményéből. Noha meglepőnek tűnhet, hogy a sok-sok Picasso- kiállítás után még mindig akadnak képek, amelyeket még nem mutattak be, a nagynevű bécsi kiállítóteremben valóban láthatók ilyenek ií: a Nő virágos kalapban című, 1942-ben keletkezett, kisméretű portré mellett egy egész kubista sorozatot és tíz további képet most először csodálhat meg a nagyközönség a számos, immár jól ismert alkotás mellett. De Bemard Picassónak, a művész unokájának gyűjteménye - amelyeket közvetlenül nagyapjától örökölt - zárt egészként ugyancsak nem szerepelt még kiállításon. A gyűjtemény felvonultatja a nagy festő minden alkotói korszakának darabjait, de főleg az 1930 utáni időszakra koncentrál, s a művész fejlődésének állomásaival mintegy a XX. század nem absztrakt festészetének fejlődését mutatja be. Láthatók képek a spanyol kezdetek idejéből, a „kék korszakból”, a ku- bizmus „feltalálásának” korából, a húszas évek klasszicizmusából és a formák 1930 körüli feloldásának idejéből. A kiállítás a műveket nem időrendben sorakoztatja fel, hanem azt kívánja bemutatni, hogyan nyúlt vissza Picasso mindig újra és újra a már korábban megteremtetthez, kidolgozotthoz, és hogyan változtatta azt meg mindig újra, hogy késői periódusában alkotásaiban már egymás mellett éljenek a stílusok, a formákkal és a színekkel való bánásmód olyan szabadságában és lette Russe orosz együttes prima- balerinájának a fia, aki 13 éves volt, mikor Picasso 1973-ban elhunyt. Röviddel később elvesztette apját is, s így igen fiatalon neki kellett gondoskodnia öröksége ápolásáról: Picasso mintegy 35 ezer művet hagyott hátra, s ennek ötödét örökölte Bemard Picasso. Mivel nem akart főfoglalkozásban unoka lenni, alapított egy kiadót, amely „images modernes” néven fiatal művészekről publikál könyveket. A kiállítás a Bank Austria Kunstforum termeiben, a Bécs belvárosában lévő Freyung téren tekinthető meg 2001. január 7-ig, felnőtteknek 120 schillinges árú belépővel, belépők a Bank Austria minden fiókjában, illetve minden nagyobb ausztriai pályaudvaron az ÓBB utazási irodákban kaphatók. A kiállítást gazdag programmal teszik hozzáférhetővé minél széleMég akadnak képek, amelyeket ez ideig nem mutattak be. sebb közönség számára: vasárnap délelőttönként gyerekeket vezetnek végig szakértők a bemutatón, havonta egy alkalommal siketeknek jelbeszéddel tartanak tárlatvezetést, csütörtökönként délben rövid vezetésen azok ismerkedhetnek meg a képekkel, akik ebédszünetükben kívánnak művelődni, este pedig 6 és 7 óra között, a zárás előtti utolsó órában egy belépő áráért ketten nézhetik meg a kiállítást, kivéve szerdán, amikor 9 óráig tart nyitva a bemutató. Ezenkívül felolvasások, könyvbemutatók, ifjúsági alkotóműhelyek kísérik a rendezvényt. Elővételben a nyitás időpontjáig (szeptember 4.) négy hét alatt több mint tízezer jegy kelt el. Szamizdat: alternatív kultúra Közép-Európában Párizs. Gérard Depardieu ismét testreszabott feladatot kapott. A Monte Cristo grófja és a Balzac című filmek főszerepei után ő alakítja Josée Dayan rendezésében, A nyomorultakban Jean Valjean szerepét, amelyet Jean Gabin amúgy már emlékezetessé tett. MTI-PANORÁMA A fűm a francia televízió egyik legdrágább produkciója lesz. Depardieu mellett olyan neves francia és külföldi színészek is részt vesznek Victor Hugo világhírű regényének filmrevitelében, mint John Malko- vich (Javert felügyelő), Virginie Ledoyen (Cosette), Jeanne Moreau (zárdafőnöknő), Enrico Lo Verso (Marius), Veronica Ferres (Thé- nardier asszony), Christian Clavier (Thénardier) és Charlotte Gains- bourg (Famine). Victor Hugo regényének megfilmesítését, amelyre 165 millió francia frankot (25 millió eurót) költöttek az alkotók, a francia TF1 televízió- adó mutatja majd be ebben a hónapban. A film költségvetése hat kilencvenperces film forgatását A jeleneteket Franciaországban és Csehországban vették fel. négy francia és két angol nyelvű változat elkészítését - tette lehetővé. A filmet nyolcvan nap alatt forgatták le a francia alkotók az amerikai Sábán International, a német Beta Taurus és az olasz Mediaset közreműködésével. A jeleneteket Franciaországban és Csehországban vették fel. A 19. századi hangulat hiteles megteremtéséhez Rouen városában helyreállították a piacot, Párizsban „restaurálták” a csatornarendszert és az egyik utcát. Depardieu ismételten egy olyan - külsőre állatias vonásokat viselő, de szívében gyengéd - férfit formáz meg legújabb filmjében, ami mindig is közel állt hozzá. Az első rész nyitójelenetében a touloni fegyenctelepen felcsapó lángok közül Valjean-Depardieu kimenti egyik fogolytársát. A következő képen a frissen szabadult Valjean szemérmetlenül kifoszt egy szegény kéményseprőt, de nem sokkal ezután megbánja tettét. Jean Valjean ezután elindul saját megváltása és egy reménytelen szerelem felé. Útját Javert felügyelő csapdái nehezítik. Malkovich érzékeny játékkal formázza meg az álnok felügyelő szerepét, akinek az igazságról alkotott merev elképzelése lassan omlik össze saját szeme előtt. Didier Decoin forgatókönyve újításokat is tartalmaz a regényhez képest: az író nem volt hajlandó Thénardier asszonyt fúriaként megjeleníteni a filmben, annak ellenére, hogy az asszony a filmvásznon is rosszul bánik a fiatal Cosette-tel, mert Decoin szerint a kocsmáros- néra elsősorban mint egy családját védő asszonyra kell tekinteni. A forgatókönyvíró Valjean fogadott lánya iránt érzett szeretetét sem kíméli a filmben: véleménye szerint Jean Valjean nem egyszerűen apai érzelmeket táplál a fiatal lány iránt. Mindent egybevéve azonban - az AFP értékelése szerint - realista szövegkönyv született, amelyből megismerhetjük a 19. század első évtizedeit élő francia társadalom különböző jellemvonásait. A filmben tetten érhetjük a nyomort, a királyság restaurációja idején tapasztalható politikai elnyomást és nem utolsósorban azt, hogy mekkora különbség van az igazságszolgáltatás előtt gazdagok és szegények között. A film elővásárlási jogát az EgyeDepardieu ismét testreszabott feladatot kapott - Monte Cristo grófja (képünkön) után Jean Valjean szerepét is eljátszotta. (Archív felvétel) sült Államok szerezte meg, konkrétan az amerikai Fox Family csatorna. „Ilyen még nem fordult elő, ez az első alkalom” - mondta Jean- Pierre Guérin producer. Guérin szerint a díszlet megtervezése és a szereplők kiválogatása lehetővé tette, hogy amerikai színvonalon dolgozzanak. A Monte Cristo grófja című filmet is Guérin vitte sikerre a tengerentúlon, amelynek francia változatát - angol feliratozással - a múlt évben mutatta be a Bravo elnevezésű kábelcsatorna. A sorozat nyomán háromszorosára emelkedett a tévécsatorna nézettsége az első időkben: fejezetről fejezetre 470-600 ezer néző választotta átlagos, 170 ezres nézőszámával szemben. sokféleségében, amely megfelel a megélteknek és látottaknak. így a bemutató jól érzékelteti, hogyan fonódnak össze az életmű darabjai az évtizedeken át, s a különböző időszakokban keletkezett képek szembeállítása kiemeli Picasso művészetének egyik fő sajátosságát, az örök változást és a mozgást. Az 1881-ben született és 1973-ban elhunyt művésznek a kiállításon bemutatott legkorábbi alkotása 1899-ből, a legkésőbbi 1972 áprilisából származik. A Pablo Picasso: Alak és portré - Bemard Picasso gyűjteményének fő művei című bemutató ktfrátora maga Bemard Ruiz Picasso, Pablo Picasso legidősebb fiának, Pau- lónak és Olga Koklavának, a BaPablo Picasso: Nö karosszékben (Reprofotó) MTI-JELENTÉS Jimi Hendrix halálának közelgő 30. évfordulójára (szeptember 18.) minden eddiginél nagyobb gyűjteményjelent meg a gitáros zseni eddig kiadatlan felvételeiből. A négy CD-ből álló boxba négy és fél órányi hallgatnivalót sűrítettek a szerkesztők. Janie Hendrix, a gitáros nővére és a hagyatékát gondozó Jimi Hendrix-alapítvány elnöke felfedte, hogy a lemezek négy és félórás Jelhozatalából” csupán félórányi a már ismert anyag. A többi ismert számok ismeretlen verzióiból, ismeretlen felvételekből és különösen sok élő felvételből jött össze. Janie szerint a lemez anyaga annyira erőteljes és kreatív, hogy Jimi sok rajongóját fogja könnyekig meghatni. Az 56 felvételből mindössze nyolc jelent meg eddig valamilyen formában, s ezek közül a Fire című híres dala csak kalózváltozatban fordult elő. Az ismert anyagot az In The West, a Stages és a Loose Ends című, ritkának számító albumairól válogatták. Szerepel a lemezeken a Noel Reddinggel és Mitch Mitchellel alkotott Experience 1966 októberi párizsi koncertjének néhány felvétele. A Band of Gypsyes felvételei közül az Earth Blues című dalt a Ronettes segítségével vették fel. A box kívülről természetesen bíbor színű. A kötelező nyomtatott kísérőanyagban kézírásos Jimi-versek és Linda McCartney róla készült, eddig ismeretien fényképei láthatók. Az első lemezen hallható a legtöbb ismert dal 1966-ból és 1967-ből. Csemegének ígérkezik az If Six Was Nine, a Rock Me Baby és a Like a Rolling Stone „új” változata. A második lemez 1967-69 közötti dalok gyűjteménye, rajta a Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Banddel, a Catfish Blueszal és a The Wind Cries Mary 1967. október 9-i párizsi élő változatával. A harmadik lemezen 1969-es felvételek vannak, köztük a Little Wing Royal Albert Hall-beli, illetve a Red House és a Purple Haze San Diegó-i élő változatával. A negyedik lemezen 1970-es dalok sorjáznak, köztük a Johnny B. Goode, a Blue Suede Shoes, a Lover Man és az In From The Storm 1970. augusztus 30-i élő felvétele, kevesebb mint három héttel Jimi halála előtt. A gitáros zseni eddig kiadatlan felvételeiből most négy és fél órányi hallgatnivaló jelent meg. (Archív felvétel)
