Új Szó, 2000. szeptember (53. évfolyam, 202-225. szám)

2000-09-13 / 211. szám, szerda

D IGITÁLIA ÚJ SZÓ 2000. SZEPTEMBER 13. Az előző részekből megszokott versenytípusok mellett eddig még új, sosem látott játékmódozatokkal bővült a kínálat Need For Speed Porsche 2000 vázolt eset lehet a következménye. Mindent összevetve a grafikára nem lehet sok panaszunk, az irá­nyítás pedig egyenesen tökéletes. Ebben a tekintetben nem sok rivá­lisa akad a játéknak. Ami hiányzik... Ha már boncolgattuk a játék jó tu­lajdonságait, ejtsünk néhány szót annak gyengéiről is, mivel akad ebből is bőven. Ahogy azt már az előzőekben említettem, a leg­szembetűnőbb és legkellemetle­nebb negatívum a hozzáférhető pályák száma. Ezekből „quick ra­ce” és „knockout” módban mind­össze négy darab áll rendelkezé­sünkre. Sajnos, nincs ez másképp a „factory driver”, valamint az „evolution” esetében sem, ahol kezdetben szintén elég gyér a kí­nálat. Itt az esetek nagy többségé­ben csupán a megszokott négy helyszín valamelyikét tudjuk csak igénybe venni azzal a változtatás­sal, hogy adott esetben a haladási irány fordított, vagy más fényvi­szonyok uralkodnak a pályán. Ap­ropó, fényviszonyok. Sajnálatos módon óriási csalódást okozott a jól megszokott esős, illetve éjsza­kai versenyek beállíthatóságának hiánya. Nem értem, miért kellett egy ilyen jó tulajdonságtól meg­fosztani a játékot, és vele együtt a játékosokat is, egyjelentős mínusz pontot írva a program számlájára. Ezt sajnos nem lehet kompenzálni sem a pálya mentén serénykedő alakokkal, sem az extra realiszti­kus vezetés-szimulációval. Egy szó, mint száz: egy nagyon ap­rólékosan kidolgozott játékkal volt dolgunk, de sajnos már az előző verziókból megszokott, és jól be­vált tulajdonságok mellőzésével túlságosan egyhangúvá, és hamar megunhatóvá vált a játék. Ami a játékhoz kell A végére ejtsünk még pár szót ar­ról, hogy mit kell beszereznie an­nak, aki számítógépén futtatni szeretné ezt a meglehetősen nagy hardware-étvágyú játékot. Elő­ször is ajánlott egy 400 MHz-es Pentium Il-es processzor, elenged­hetetlen egy 3D-s gyorsítókártyá­ra, valamint minimum 32MB, de a folyamatos játék biztosítása érde­kében inkább 64MB, esetleg több memória is. Ha ezek a követelmé­nyek biztosítva vannak, már jöhet is a féktelen száguldozás... lebbről. Az már első látásra nyil­vánvalóvá vált, hogy a legfrissebb epizód szinte teljesen szakított az előző NFS játékok hagyományával és stílusával. A készítők számos újítást eszközöltek, amellyel egy merőben új felfogású játékot sike­rült kreálniuk. Kezdve például az­zal, hogy a megszokott színes au­tókínálattal szemben ezúttal csu­pán a jó hírnevű német autógyár modelljeiből válogathatunk. To­vábbá az előző részekből megszo­kott versenytípusok mellett eddig még új, sosem látott játékmódoza­tokkal bővült a kínálat. De nézzük meg, miből válogathat a játékos kedvű felhasználó. Quick Race Itt a jól megszokott módon 13 autó közül választhatjuk ki a számunk­ra legszimpatikusabbat, amelyeket gyártási idejük alapján három ún. érába soroltak. Ezek közül egyet választva állhatunk rajtnak a ren­delkezésre álló négy pálya valame­lyikén. Ellenfeleinket - amelyek le­hetnek azonos osztályba, azonos érába tartozó, vagy akár a miénk­kel azonos járgányok is - szintén mi határozhatjuk meg. Mindezen opciók beállítása után indulhat a verseny, amelynek megnyerése öt perc gyakorlás után a legegysze­Factory Driver Ebben a játékmódban egy nagyon egyszerű vezetési vizsga sikeres le­tétele után belebújhatunk egy Por­sche tesztpilóta bőrébe, és jobbnál jobb versenygépekkel különféle vezetési gyakorlatokat kell végez­nünk bójákkal tarkított tesztpályá­kon ugyanúgy, mint például közúti forgalomban, a feladatokat tökéle­tesen, egyetlen hiba nélkül teljesít­ve. Kizárólag a kijelölt íven, a bó­jákra és az autónkra vigyázva kell haladnunk a cél felé, továbbá nem léphetjük túl a megadott időkorlá­tot sem. Természetesen nem kell megijedni akkor sem, ha egy ma­nővernél valaki elszámolja magát és intenzív pörgésbe kezdve, szak­szerűen eltakarít minden útjába kerülő akadályt, végül pedig a fal­nak kenődve találja magát, mivel lehetőség van a gyakorlat többszö­ri megismétlésére. Szó ami szó, elég gyakran ki is kell használnunk ennek lehetőségét, mivel az egyre bonyolultabb feladatok sikeres tel­jesítése sokszor csak a puszta vé­letlenen múlik. Főleg a közúti for­galomban van ez így, amikor a töb­bi kocsi azon felül, hogy néha igye­keznek kitérni az utunkból, meg­előzendő egy alapos ütközést, sok­szor keresztbe is tesznek nekünk. rűbb fokozatban még a kezdőknek sem jelenthet túl nagy gondot. El­lenben a legnehezebb fokozatban már keményen izzadhatunk egy jobb pozíció kivívásáért. Knockout Ez az opció is a jól beváltak közé tartozik. Itt a már megszokott mó­don a legfeljebb nyolcfős mezőny­ből futamonként egy-egy résztve­vő kiesik, a győztes pedig az összes verseny lefutása után kerül ki-. Te­hát, ha nyerni akarunk, futamon­ként legalább egy ellenfelet a há­tunk mögé kell utasítanunk. A technikájuk nagyon egyszerű és alattomos. Látva bennünket két­száz fölötti tempóval közeledni, ál­talában kacsáznak egyet előttünk az úton, és már kész is a „mű”. Esé­lyeink az ütközés elkerülésére szinte a nullával egyenlők. A te­herautók és tartálykocsik sokkal egyszerűbb módját választják az akadályozásnak. Ők egyszerűen keresztbefordulnak előttünk mini­mális szabad területet hagyva szá­munkra a tovahaladásra, amit nem is olyan biztos, hogy egy ka­nyarból kibukva azonnal fel is fe­dezünk. A rendőrautók, merthogy azok is vannak, szintén szívügyük­nek tekintik a minél hatékonyabb feltartásunkat. Ugyan nem bírsá­golnak meg, de ők a kacsázás mel­lett hátulról lökdöshetnek is ben­nünket, alaposan megbolygatva kocsink egyébként is csak penge­élen táncoló stabilitását. Evolution A következő, és egyben az utolsó játékmódozat az „evolution” nevet viseli, és szintén ismerős lehet az NFS rajongók körében, mivel már a negyedik részben is találkozhat­tak hasonló játékmódozattal. Itt mindössze arról van szó, hogy 11 000 dollár kezdőtőkével indul­va kell magunknak egy kocsit vá­sárolni, amellyel aztán elindulha­tunk az egyes versenyeken. Az ezekből befolyt pénznyeremény­ből pedig folyamatosan újítanunk kell gépparkunkat, mindig újabb és modernebb járgányokat vásá­rolva magunknak, mivel minden versenyen kizárólag a meghatáro­zott autóval nevezhetünk. Az egyetlen rossz hír csak az, hogy a játszható pályák csak folyamato­san, egyre előbbre jutva az evoluti­on játékban tehetők szabaddá. Ki­ki döntse el, hogy ez jó-e, vagy sem. Őszintén szólva nem tartom túlzottan jó ötletnek, mivel nem mindenkinek van türelme és ideje végigjátszogatni a néha felettébb unalmas versenysorozatokat csak azért, hogy végre hozzájusson az újabb pályákhoz. A készítők itt is tarthatták volna magukat a régi, megszokott „hagyományokhoz”. jnellet fekvő szalmabála-rakásba ütközve úgy pattan vissza az au­tónk, mintha egy harminctonnás betontömbnek ment volna neki. Az elszenvedett sérülésekről már nem is beszélve... A grafikával szemben a játszható­ságra nem lehet semmilyen pana­szunk. Azt hiszem, nem túlzók na­gyon akkor, amikor azt mondom hogy szinte tökéletesre sikerült. A kocsik irányítása felettébb realisz­tikus. Kitűnően mintázza a veze­tés folyamán fennálló körülmé­nyeket, ami természetesen együtt jár azzal is, hogy az autó viselke­dése főleg kanyarban nem mindig olyan ideális, ahogyan azt már a hasonló játékoknál megszokhat­tuk. Éppen ezért gáz nélkül, eset­leg fékezve a kanyarba érkezve van mit csinálni, hogy az ember Grafika és játszhatóság A grafikával nem hoztak túl nagy áttörést a játék készítői, habár az új 3D engine megtette a maga ha­tását. Tehát a megjelenítésre nem lehet sok panasz. A pálya és kör­nyéke szép, az autók kinézete szin­te tökéletes és az effektusokra sem lehet panaszunk, mivel egy-egy borulás alkalmával annak rendje és módja szerint törik minden be­csületesen. Természetesen a félén- kebb, vagy adott esetben vadabb sofőrök számára adva van a lehe­tőség ezen kellemetlen tulajdonsá­gok kikapcsolására is. A rengeteg apró újítás mellett, ami igazán magával ragadott az az volt, hogy vezetés közben há- tulnézetből figyelve az esemé­nyeket, látni, amint kis virtuális kormányoz, illetve a megfelelő pillanatban a sebességet váltja. Nincs ez másképp belső kamera­állásból sem, ahol ugyanezen mozdulatok sokkal láthatóbban ismétlődnek meg. Tudom, csupán egy apróságról van szó, de sokkal hangulatosabbá és élvezetesebbé teszi az egész játék menetét. Ezt már csak az fokozza tovább, hogy néhol a pálya mentén kis ember­kék végzik ügyes-bajos dolgaikat, nem zavartatva magukat a mel­lettük kétszázzal elrobogó Porsc­hék látványától. A rengeteg nagy­szerűen sikerült újítás mellett azonban egy valamiről elfeled­keztek. Mindössze arról van szó, hogy picit furcsa, amikor megle­hetősen nagy lendülettel az út elkerülje a kisodródást és az ideá­lis ívet megtartva tovább bájon haladni. Természetesen az esetek nagy többségében nem is sikerül makulátlanul a manőver, és a siet­ség eredménye egy igen esztétikus pörgés az út kellős közepén, Jel­zőtábla-aratással” megspékelve. Ennek általában a szalagkorlát, esetleg egy sziklafal vet csak vé­get. És amíg mi az „apró” problé­máinkkal vagyunk elfoglalva, ad­dig a többiek különösebb akadá­lyok nélkül, szép sorban elhúznak mellettünk. Ugyanilyen valósághű a padlógáz­zal való gyorsítás félig az aszfal­ton, félig pedig az út melletti pisz­kos talajon haladva. Ha nem vi­gyázunk eléggé, ennek is a fent fel­AAATÁV HÍREK Linux fejlesztőközpont A számítástechnika nagyjai bejelentették, a Linux-fej­lesztőkkel közösen látnak neki az operációs rendszer tökéle­tesítésének. A cél az, hogy a Látuxot felkészítsék és opti­malizálják a nagyvállalati szférában használt többpro­cesszoros környezetre. Az IBM, a NEC, az Intel, a Sili- conGraphics, a Dell és a Hew­lett-Packard állt a tervezet mögé, és a linuxos vállalatok­kal az amerikai Portlandban közös laboratóriumot hoznak létre, hogy segítsék azoknak az nyíltkódú programozóknak a munkáját, akik képtelenek hozzáférni a high-end szerve­rekhez. A központ az Open- Source Development Lab ne­vet kapta, vezetésére a cégek egy függeden linuxos szakem­bert szeretnének felkérni. A vállalatok remélik, hogy az évente beömlesztett több mil­lió dollár megtérül a Linux fej­lődésével, ugyanis mindannyi­an úgy gondolják, a nagytelje­sítményű szerverek képessé­gét ez az operációs rendszer tudja a legjobb mértékben ki­használni. A Linuxra rányom­ta bélyegét az a tény, hogy az egyprocesszoros egyetemi kis- szerverekről nőtte ki magát azzá, amire a 21. század köze­ledtével vált. A többprocesszo­ros környezet azonban egé­szen más követelményeket tá­maszt. A Microsoft Windows- zal szemben a Linux nem szü­lethetett volna meg, ha nem állnak mögé azok a programo­zók, akik feltétel nélkül sza­baddá tették az általuk megírt forráskódot, így megosztva öt­leteiket és technológiai újítá­saikat a fejlesztőközösséggel. A nagyvállalatok, amelyek az elmúlt egy év során felkarolták a Linuxot, amellett, hogy a fej­lesztésbe komoly összegeket öltek bele, hajlandóak voltak alávetni magukat az új szabá­lyoknak: több szoftverük kód­ját kiadták a független progra­mozóknak. A számítógépipar nagymértékű támogatása ré­vén a Linux betört az informá­ciós technológia több területé­re, fejlődése felgyorsult. Internetszerverek veszélyben Komoly veszélybe kerülhetnek a Microsoft intemetszerverén tárolt adatok, ugyanis egy most közzétett segédprogram segítségével a hackerek köny- nyedén felfedezhetik azokat a biztonsági réseket, amelyeket a szerver üzemeltetője elfelej­tett előzőleg befoltozni. Az iDefense biztonságtechnikai vállalat hívta fel a szakma és a közvélemény figyelmét az em­lített segédprogramra. A szoft­ver módszeresen átnézi a meg­adott IP-címen található Mic­rosoft alapú webszervert, és kijelzi a rajta található bizton­sági réseket. Az Internet Infor­mation Server (IIS) hibáihoz ugyan vannak javítóprogra­mok, azonban a vállalatok nagy része ezeket nem futtatta még le szerverein. A hackerek körében a legkeresettebb in­formációk a felhasználóneve­ket és jelszavakat tároló fájlok, illetve a MS Access alapú, MDB kiterjesztésű adatbázis­ok, amelyek sok esetben vásár­lói, üzleti vagy személyes ada­tokat tartalmaznak. A cseh Namodro biztonság- technikai vállalat jelezte, nekik több tucat helyi intemetszer- verbe sikerült beférkőzniük. Karnyújtásnyi közelségbe ke­rültek ezáltal jelszavakhoz, e- maü címlistákhoz és különféle adatbázisokhoz. KOLLER PÉTER osszú, izgatott vára­kozás előzte meg a már-már játékklasz- szikusnak számító Need For Speed so­rozat legújabb részé­nek megjelenését. Kíváncsiak vol­tunk, hogy mi újat tudott hozni az évek során igen jó hírnevet szer­zett játék következő darabja, és szemügyre vettük egy kicsit köze­Üjdonságnak számít, hogy a „knockout” összes futamát tetszés szerint akár egyetlen pályán is fut­hatjuk, ami valamelyest megnöveli a nyerési esélyeinket, viszont ugyanúgy igen unalmas is lehet a több tíz percen át tartó egyhangú körözgetés. Bizonyos mértékben sajnos erre rá is vagyunk kénysze­rítve, mivel a rendelkezésünkre ál­ló négy pálya nem igazán elégsé­ges egy hosszabb versenysorozat lebonyolításához.

Next

/
Thumbnails
Contents