Új Szó, 2000. szeptember (53. évfolyam, 202-225. szám)
2000-09-09 / 208. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. SZEPTEMBER 9. KOMMENTÁR Határon túli súgó TÓTH MIHÁLY Az MKP koalíciós szereplésének kilátásait vizsgálva, vezető kisebbségiek megnyilvánulásainak, netán hallgatásának valószínű összefüggéseit bogozgatva, tekintélyes terjedelmű archívumot kell az embernek átlapoznia. Még ezt követően is csak sejteni lehet, hogy egy-egy utalás, dörgedelem, fenyegetés, karakánkodás, netán nemzetközi visszhangot keltő bölcs politikai megnyilvánulás kinek a sugallatára fogalmazódott meg. Nem titok, hogy az MKP kormányzati részvétele - kívülmaradása dillemmájának két évvel ezelőtti feloldásakor nagyon sok volt a tanácsadó. A tanácsadás során más áttételeken keresztül és más stílusban szerencséltette a pártot a Világszövetség néhány élenjárója, más tanácsot sugallt az erdélyi püspök, más hangulatot gerjesztett Csurka István lapjának állandó szlovákiai tudósítója, a kisebbségi politizálás ábécéjének más-más betűjére helyezte a hangsúlyt a budapesti külügyi államtitkár és főnöke, a külügyminiszter. És akkor még nem is szóltunk a hat magyar parlamenti párt fülbesúgóiról. Az MKP rokonszenvezői és a hazai szlovák demokratikus közvélemény legjobbjai valósághűen állapítják meg, hogy az összes kormányerő közül a magyar párt népszerűsége a legstabilabb. Lehet, a szlovák demokraták udvariasságból dicsérik a kisebbség állhatatosságát. Viszont tény, Bugár Béla és csapata a magyar voksolóknak köszönheti, hogy nem kopott meg a támogatottsága. Tegyük hozzá, hogy ez nem az MKP-vezetés zsenialitásának köszönhető. A dél-szlovákiai magyarok felismerték: e kormány MKP miatti bukásának, Meäar visszatérése elősegítésének ódiumát nem vállalhatjuk fel.Az MKP csapatának összetétele változatlan, és ez sokat elárul változási hajlamáról. Zavarba ejtő hibákat követtek el, ami különösen két vonatkozásban érezhető: 1. A tanácsadók kiválasztásában; 2. A koalíciós partnerek általi túlzott kiszámíthatóságban. Ez utóbbi abban nyilvánul meg, hogy a magyar szándékok meghiúsulása (nyelvtörvény, nevesítetlen földek, alkotmánymódosítás stb.) mindig pontosan ugyanolyan forgatókönyv szerint és ugyanolyan szófordulatokkal zajlott. Politikusaink előbb szívóskodtak, de nyomban bejelentették: nem lépünk ki a kormányból. Soha nem lepték meg partnereiket. Ha pedig már tanácsadóra van szüksége az MKP-nek, akkor ne személyekre hallgasson. Az RMDSZ példát mutat, hogyan lehet budapesti politikusoknak udvariasan megköszönni a tanácsokat. Vigyázó szemünket a következő hetekben érdemes lesz az erdélyi magyar pártra vernünk. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (58238322, fax: 58238321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002248, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329424, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziaéik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 58238322, fax: 58238321, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 58238324, fax: 58238326 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kováfska 28, 095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press tetjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz dacé, Kosická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 179/93 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-maü: redakcia@ujszo.com Jog vagy kötelesség? NAGY ANDRÁS Nem értem Brigita Schmögne- rovát, amikor arról beszél, a népszavazás ablakon kidobott 200 millió korona. Sokak számára a kormánykoalícióból nem vüágos, hogy Meciaréknak alkotmány adta lehetősége népszavazást kezdeményezni, hiszen a demokrácia egyik alapszabálya, hogy a népnek joga van egy adott kérdésben véleményt nyilvánítani. Az, hogy a kérdés után kötelezhető-e a parlament arra, hogy feloszlassa magát, vagy a kérdés alkotmányellenes, az alkotmány- bíróságnak a joga eldönteni, tehát erről a népszavazás előtt értelmetlen vitatkozni. A demokrácia nagyon drága dolog. Hasonlóan nyilatkoztak a témában az Európai Unió diplomatái is, akik a népszavazást Szlovákia belügy- ének tartják. És mivel diplomaták, többségük nem hajlandó arról beszélni, mi lesz ezután, bár azért érezhető, nem kívánnak újra Meciarral mint kormányfővel tárgyalni. A kormánykoalíció poMAGYARHÍRLAP Az országos kisebbségi önkormányzatok ellenzik a kisebbségi választási rend tervezett megváltoztatását, s annak visszavonását követelik. Nem támogatják a kisebbségi törvény módosításának jelenlegi formáját sem, s azt számos ponton átgondolásra javasolják - tudta meg a budapesti napilap. A választójogi szabályok módosítását egyöntetűen elutasítják a magyarországi kisebbségek - mondta Lásztity Péró, a Szerb Országos Önkormányzat elnöke. Az érintettek szerint ugyanis a tervezet több ponton akadályozná a kisebbségek joggyakorlását. Nem tudják elfogadni, hogy az önkormányzati választásoktól eltérő időpontban tartsák a kisebbségi önkormányzati választásokat, hogy megszűnne a közvetlen elektorválasztás, hogy nem vehetnek részt a választási szervezet munkájában, s hogy nincsenek megfelelő nyelvi garanciák az anyanyelvhasználatra.- Hogy ez miket beszél? Bugár Béla és Jozef Migas. (TA SR-felvétel) TALLÓZÓ HÉTVÉG(R)E Mindkét szemünk sír meg nevet Ján Carnogursky igazságügyi miniszter a helyén maradt, aminek nem biztos, hogy sokan örülnek, de leginkább a HZDS kapálózik, mivel a KDH továbbra sem tett le arról, hogy valamiféleképpen hatályon kívül helyezze Vladimír Meciar amnesztiáit. MOLNÁR NORBERT Másodszor próbálkozott az ellenzék az igazságügyi miniszter menesztésével, sikertelenül. Pedig, valljuk be őszintén, mi magyarok egy cseppet sem sajnáltuk volna, ha a pánszláv érzelmekkel átitatott politikus egy időre távozott volna a nagypolitikából. Carnogursky maradása ellen szól, hogy az igazságszolgáltatás nem áll olyan stabil lábakon, mint azt egy demokratikus országtól elvárhatná polgára, s a rendőrség munkáját oly sokszor megkérdőjelező ügyészségek vitatható döntéseikkel is csak a miniszter alkalmatlanságát bizonyítják. Úgy vélem, a KDH elnökének távoznia kellene a miniszteri székből, de nem olyan áron, mint azt a HZDS akaija. Harabin leváltása ugyanis azoknak a kevés helyes intézkedéseknek az egyike, amelyekért nem szabad a miniszter fejét venni. Camogurs- kyék ügyeskedése a meciari amnesztiák eltörlése érdekében pedig kimondottan szimpatikus. Sokat elárul az is, ahogy a HZDS minden áron lehetetlenné akaija tenni a kezdeményezést. Ha ugyanis tiszta lenne a lelkiismeretük, nem okozhatna nekik gondot a gyanús ügyek kivizsgálása. Elejét vehetnék mindenféle gyanúsítgatásoknak, hogy néhány jeles képviselőjüknek benne volt a keze egy emberrablásban, hogy egyikük meghiúsított egy népszavazást - amiért most olyannyira kardoskodnak - és még folytathatnám. De nem akarják, hogy ezeket az ügyeket kivizsgálják. így, még az ártatlanság vélelmét is tudomásul véve, valószínűleg bűnözőket takar a mozgalom. Ha nem, hát engedjenek szabad folyást az ügyeknek! Csütörtökön elkezdődtek a tárgyalások az MKP és az SDL között a vitás kérdésekről. Mindkét fél jelezte, semmiben sem egyeztek meg, valószínűleg maratoni megbeszéléssorozat elé nézünk. Ezt jelzi az is, hogy a költségvetési bizottság elfogadta Farkas Pál preambulum- módosítási javaslatát, vagyis a „Mi, a szlovák nemzet” megfogalmazást a „közösen a Szlovákiában élő nemzeti és etnikai kisebbségekkel” formula kövemé. Egy baloldali képviselő szerint azért támogatták Farkas indítványát, mert az MKP többi javaslatát nem fogják. A kérdés csak az, ezek után van-e még miről tárgyalni. Kedden az államfő kihirdette: november 11-én lesz a népszavazás az előrehozott választásokról. Rudolf Schuster kiírta - talán nem tehetett mást -, mi meg maradjunk otthon. AZ EU ALAPFOKON Minden a szénnel és az acéllal kezdődött ONDREJCSÁK RÓBERT Nevét Robert Schumanról, Francia- ország külügyminiszteréről kapta, aki 1950. május 9-én hozta nyilvánosságra a második vüágháború utáni francia-német megbékélés egyik legfőbb szimbólumát és az európai integráció egyik alapkövét jelentő tervet. A deklaráció a következő szavakkal kezdődött: „A francia kormány azt javasolja, hogy a francia-német szén- és acélgyártás feletti ellenőrzést közös főhatóság gyakorolja egy olyan szervezet keretében, amelyhez Európa más országai is csatlakozhatnak.” A Schu- man-terv a nyugat-európai acél- és széntermelés ellenőrzésére közös nemzetek feletti hatóság létrehozását javasolta, végső célként pedig az ezekre az országokra kivetett vámok és illetékek teljes eltörlését szorgalmazta. A kétségtelen gazdasági előnyökön kívül a tervnek nagyon komoly politikai töltete is volt: az egyik az európai integráció elmélyülése, a másik a két ősellenség - Éranciaország és Németország - történelmi kibékülése. Ezenkívül a franciák a tervben javasoltak megvalósításától a Németország jövőjével kapcsolatos félelmeiket akarták orvosolni. A nyugatnémet gazdaság az 1948-as pénzügyi reform után ugyanis gyors fejlődésnek indult, amit Párizsban gyanakvással figyeltek. A német nehézipar fejlődését ugyan korlátozta a Nemzetközi Ruhr Hatóság, de a franciák ettől hatékonyabb ellenőrzést kívántak megvalósítani a nyugatnémet gazdaság felett. Az NSZK-nak szintén érdekében állt a szorosabb együttműködés, mert így reménye volt valamiféle rehabilitációra, tehát hogy legalább részben visszanyeri egyenjogúságát a nemzetközi porondon, és később a második világháború vége óta francia ellenőrzés alatt levő Saar-vidéket. Nagy-Britannia nem fogadta kedvezően a tervet, mivel az túlmutatott a nehézipari termelés összehangolásán. Ezt bizonyítja a Schuman-terv egyik mondata is: „Európát föderális alapon kell újjászerveznie”, ez pedig már túl sok volt a minden „nemzetek feletti” gondolattól irtózó britek számára. A terv sikeréhez jelentős mértékben hozzájárult, hogy a nyugateurópai országok többségének vezetői az európai integárció hívei voltak. Meg kell említenünk Jean Monnet-t (a terv atyja), Robert Schumant Franciaországban, Konrad Adenauert az NSZK-ban, Alcide de Gasperit és Carlo Sforzát Olaszországban, Paul Henri Spaakot Belgiumban. A Schuman-terv alapján végül 1951-ben Franciaország, Olaszország, Belgium, az NSZK, Hollandia és Luxemburg képviselői aláírták az Európai Szén- és Acélközösség (Montánunió) létrehozását jelentő párizsi szerződést. VISSZHANG - ad: A magyar tagozat lezűllése, Új Szó, szeptember 2. A vita lezűllése Egyik pedagógus ismerősöm elkeseredve nyugtázta, hogy az Új Szóban nyáron vitára bocsátott oktatásügyi téma a legsötétebb tantestületi marakodásokat juttatja eszébe. Kételkedve fogadtam véleményét, bár nem volt előttem ismeretlen a hazai magyar vitakultúra hiánya. A magyar tagozat lezűllése című olvasói levél azonban messze túllépte a vita szakmai és etikai kereteit. Nem hiszem, hogy bárki kétségbe vonná, az oktatáspolitikában csak hiteles és felkészült, nagy munkabírású emberekkel lehet eredményt elérni. A hitelességhez az is hozzájárul, hogy a témában közszereplést vállalók tettekkel is bizonyítják a mondottakat, és egyebek közt magyar általános iskolába íratják gyermekeiket. Van, aki nem tett így, de döntésének számtalan oka lehetett. Munkáját, az elmúlt években asztalra tett eredményeit azonban még ez esetben is kizárólag szakmai szempontból lehet értékelni. Ezek az emberek általában tisztában vannak azzal, hogy számukra a magyar közéletben csak a szakmai háttérmunkában van hely. A mai politikai elit nagy része hiába íratta magyar iskolába gyermekét, hiába ovátlanított, hiába váltott magyar keresztnévre, ettől még nem vált szakmailag alkalmassá a feladatok ellátására. Számomra pedig a szakmai alkalmatlanság legalább olyan hiányosság, mintha valaki nem anyanyelvi iskolába íralja gyermekét, igaz, az előbbiért még senki sem szólította fel távozásra a hazai magyar politikai elitet. Nyit- rán a 80-as évek második felében kevés tanár volt hajlandó a társadalmi és politikai kérdések iránt nyitott hallgatókkal nyíltan, kockázatot is vállalva kapcsolatot tartani. Fél kezünk sem kellene ahhoz, hogy megszámoljuk, a tanárok közül kik is voltak jelen ezekben az években a március 15-iki ünnepségeken, kik voltak segítői a ghymesi művelődési tábornak, de ugyanakkor kevésnek bizonyulna kezünk tíz ujja, ha az óvatoskodókat, a gáncsoskodókat akarnánk számba venni, azokat, akik 1989 novembere után váltak hirtelen demokratákká, elnyomott magyarokká. Az egyik ilyen segítő és támogató személyt, László Béla docenst sok egykori nyitrai egyetemi hallgató jól ismeri. Igen, arról az emberről van szó, aki magyar pedagógus létére szlovák általános iskolába íratta gyermekét. Minden bizonnyal ezerszer megbánta már. A nyitrai magyar diákok mégis mindig segítségre találtak nála, magyarul adta elő tárgyát a magyar csoportoknak. 1990-ben többek közt az ő érdeme volt, hogy fejlődésnek, gyarapodásnak indult a nyitrai egyetemi pedagógusképzés magyar tagozata. A levél írója kétségbe vonja László Béla erkölcsi jogát, hogy a nemzetiségi oktatásüggyel kapcsolatban javaslatokat tegyen. Véleménye szerint a docens társaival együtt egyet tehet, csendben szégyellheti magát. A megszólaló tehát nem a Fórumban közzé tett javaslatokat bírálja vagy minősíti, attól tartok, el sem olvasta a terjedelmes tanulmányt. Ha alaposan megnézzük, hogy László Béla tevékenysége nélkül a felsőoktatás-politika szintjén mit tudna felmutatni a hazai magyarság és az MKP (beleértve az elődpártokat is), akko^az bizony csődhalmaz lenne. László docens volt az egyik mozgatója az 1991/92- es Nemzetiségi és Etnikai Kultúrák Kara koncepciójának, ő vezette a karalapítási politikai, minisztériumi és szakmai egyeztetéseket, az évtized folyamán szüntelenül életben tartotta - az ügy iránt csak kis készséget tanúsító közeg ellenére is - a nyitrai magyar kar alapításának reményét, ő készítette el az 1945 utáni oktatásügyünk legszakavatottabb tudományos igényű elemzését, kidolgozta a nyitrai magyar kar létrehozásának szakmai szempontból figyelemre méltó esettanulmányát. Ez pedig nem szónoklás - aminek a levélíró tartja hanem komoly szervezői és elméleti tevékenység!. Hushegyi Gábor, Pozsony JEGYZET lírikusainak inkább arra kellene biztatniuk szavazóikat, ne vegyenek részt a referendumon, így nem lesz meg a szükséges 50 százalék plusz 1 szavazat ahhoz, hogy a népszavazás érvényes legyen. És itt jönnek a képbe kedvenc koalíciós pártom kimagasló miniszterei. Pavel Koncos a minap azt nyilatkozta, valószínűleg elmegy szavazni. Mondott ő már nagyobb blődséget is. Peter Magvasi, Koncos párttársa biztos, hogy elmegy szavazni, mivel ez állampolgári kötelessége. Mi az, hogy állampolgári kötelesség? Szlovákiában a szavazás nem kötelesség, hanem alkotmány adta jog, amivel a kedves polgár élhet, ha akar. Magvasi nem fogta fel ennek a népszavazásnak a lényegét: ha ő elmegy szavazni, és a kérdésre nemmel válaszol, csak Meciaréknak segít, mert az ó szavazatával is közelebb kerülnek a bűvös 50 százalékhoz. Ha Magvasi a piripócsi Nagy Pali bácsi lenne, s úgy mondaná, elmegy, ez az ó magánügye. De itt egy koalíciós miniszterről van szó, aki hatással van-lehet pártja szavazóira. Még szerencse, hogy már csak kevés van belőlük, így nagyon nem ronthatnak a részvételi arányon.
