Új Szó, 2000. augusztus (53. évfolyam, 175-201. szám)

2000-08-07 / 181. szám, hétfő

12 Sportvilág ÚJ SZÓ 2000. AUGUSZTUS 7. Szlovákia női kosárlabda-válogatottja jó hangulatban készül a nyári olimpiára; Ľubomír Doušek edző tudja, hol szorít a cipő, s a megoldásról is van elképzelése A nehéz éjszakák után az olimpiáról álmodik Miután a szlovák női kosár­labda-válogatott szakmai stábjának éléről Jozef Smoleket leváltották, Natá­lia Hejková szövetségi kapi­tány pedig lemondott, a 48 esztendős Ľubomír Doušek vette át a csapat irányítását. JÁN PLESNÍK Szakmai körökben az eset nagy port vert fel, de mára már csillapod­tak a kedélyek. Sokan azt vetették a Szlovák Kosárlabda Szövetség sze­mére, hogy a két legjobb emberét vesztette el, mert Natália Hejková ősidők óta Jozef Smolekkel dolgo­zott együtt a rózsahegyi csapamái, amellyel kétszer Euroligát nyertek. A váltás pár nappal a válogatott edzőtáborozása előtt történt, a fel­készülést azóta Ľubomír Doušek vezeti. Bemutatkozásképpen Szlo­vákiával eddig két vereséget szen­vedett, mindkét esetben Franciaor­szággal szemben maradtak alul vé­dencei. A szövetségi kapitánnyal a csapamái történt változásokról, a végleges keretről és az olimpiai ter­vekről beszélgettünk. A sajtónak azt nyilatkozta, min­dig is arról álmodott, hogy egy nap a válogatott edzője lesz, ám más módon, mint az nemrég tör­tént. Mit érez most, pár héttel a kinevezése után? A kezdet volt a legnehezebb. Elein­te gyakran voltak álmatlan éjsza­káim. Bíztam benne, hogy Natália Hejková eljön utánunk Csehor­szágba, de ő, sajnos, a maradást választotta. Bárhogy döntött is, tiszteletben tartom a véleményét. Elfogadtam Igor Antal szövetségi elnök ajánlatát, hogy én vegyem át Natália Hejková posztját. Hozzá kell tennem, nehéz volt megszokni ezt a szerepet, idővel azonban any- nyi teendőm akadt, hogy mára már teljesen hozzászoktam a fel­adatomhoz. Mire összpontosított a kéthetes júliusi edzőtáborozáson? Főleg az erőnlétre. A lányok sokat futottak és atletizáltak. Elégedett vagyok az eredményekkel, bár csak négy játékos teljesítette száz­százalékosan a feladatokat. A töb­biek különböző okok miatt néhány napig pihenni kényszerültek. Volt, aki megsérült, volt, aki túlterhelte magát. Elsősorban szabad ég alatt edzettünk, ritkán mentünk a tor­naterembe. A felkészülés alatt két barátsá­gos mérkőzést játszottak Fran­ciaország ellen. Az elsőt 34:54, a másikat 60:64 arányban veszí­tették el. Milyen tanulsága volt a két találkozónak? Megbizonyosodtam arról, amit már korábban is sejtettem: a táma­dásainkon kell csiszolnunk. Ter­mészetesen közrejátszott, hogy a Aki minden áron bizo­nyítani akar, gyakran sa­ját csapdájába esik. franciák több meccset játszottak, míg mi csak a kondícióval foglal­koztunk. A mérkőzések megmu­tatták^ milyen egyéni képességei vannak védenceimnek. Persze a nevezés körüli harc is befolyásolta a teljesítményüket. Aki minden­áron bizonyítani akar, gyakran sa­ját csapdájába esik. ­Miben látja a csapat legnagyobb hiányosságait? A támadásban - ez egyértelmű; a védelem elfogadható erőt képvisel. Gondot jelent a támadások felveze­tése, a gyors kontrák megszervezé­se. Ezenkívül a lányoknak sokkal kitartóbbaknak kellene lenniük, hogy addig hajtsanak, amíg a pá­lyán vannak. Gyakran engednek ki olyankor, amikor az ellenfél csak erre vár, és ez az eredményekben szinte minden alkalommal kiütkö­zik. A hibák elhárításához szüksé­günk lesz még néhány mérkőzésre. Tapasztalat kérdése az egész. Elégedett az edzésen tanúsított fegyelemmel? Nem panaszkodom. Valamennyien példamutatóan viselkednek az edzéseken. Bizonyos szempontból ez annak köszönhető, hogy min­den lány ki szeretne jutni az olim­piára. Csehországba Dagmar Huťkovát is elvitte. Volt ennek köze ah­hoz, hogy Zuzana Vasiľková még nem épült fel teljesen a mű­tétje után? Igen, de összefüggött azzal is, hogy Iveta Bieliková lemondott a váloga­tottságról. Dagmar nagyon jó fény­ben tűnt fel, bevallom, meglepett a teljesítménye. Már csak az erőnlé­téhen akadnak hiányosságai. Ön Marián Mátyást választotta segédjének. Miért éppen őt kér­te fel, és milyen az együttműkö­dés kettejük közt? Nagyon régen ismeijük egymást, jól kijövünk. Tapasztalt szakember, aki pályafutása alatt- rengeteg fontos tornát látott. Jó áttekintése van, re­mélem, hasznára válik a csapatnak. Augusztusban Németországba és Franciaországba megy a válo­gatott. Mikor jelöli ki a végleges olimpiai keretet? Az említett tornák után tisztázódik a kérdés, a határidő augusztus 24. Ek­kor ismertetem a 12 játékos nevét. A szurkolók komoly reményeket fűznek a csapathoz. Milyen cél­kitűzéssel vágnak neki Sydney- nek? Örülnék, ha „pontszerző” helyen vé­geznénk, tehát az első hat között. Sajnos, két kulcsjátékosunkra, Zu­zana Vasil'kovára és Iveta Bieliko- vára nem számíthatunk. Ezenkívül az üyen jellegű tornákon elég egy elhibázott mérkőzés, és minden el­veszett. Vagy fordítva, egy csodála­tos teljesítmény a csúcsra viheti a lá­nyokat. Sokat számít a sorsolás, a pillanatnyi forma és a szerencse. El­sősorban mindenkinek a saját ké­pességében kell bíznia. Remélem, hogy megfelelően készítjük fel a lá­nyokat erre a varázslatos sportün­nepélyre, s hogy olyan eredménnyel térünk haza, amely mindenki szá­mára elfogadható lesz. Egy csodálatos teljesítmény a csúcsra viheti a lányokat. (Archív felvétel) t Willi Weber, a kétszeres világbajnok német autóversenyző menedzsere azt állítja, védence olyan tehetség, amilyenből százévente talán csak egy akad a Forma-1-ben Michael Schumacher sohasem volt csiszolatlan gyémánt „Csak a jóra emlékszem." - Willi Weber, Schumacher menedzsere. (Archív felvétel) INTERJÚ Amióta Michael Schumacher belé­pett a Forma-1 világába, a szágul­dó közönség Willi Webert is isme­ri. A kétszeres világbajnok német pilóta menedzsere 1991-ben ve­zette be Schumit a motorsportok királynőjének birodalmába. A si­kereken és a kudarcokon egyaránt megosztoznak. Tíz évvel ezelőtt debütált Micha­el Schumacher a Forma-1-ben. Milyen emlékek jutnak az eszé­be ügyfele tízéves jubileuma ide­jén? Csak a jóra emlékszem. Képek és érzelmek keverednek a gondolata­imban. Elsősorban arról, mit és hogyan értünk el. Győzelmekben és vereségekben egyaránt volt ré­szünk bőven, egyszer fent voltunk, másszor lent. Bátran kijelenthe­tem, büszke vagyok arra, amit el­értünk. Gondolta volna akkor, 1991-ben Spanyolországban, hogy Micha­el ekkora sztár lesz? Nem, nem számítottam rá. Ugyan­akkor éreztem, hogy nem minden- napi pilótával van dolgom. Olyan tehetséggel, akiből százévente ta­lán csak egy akad. Világos volt szá­momra, hogy ezt a fiatalembert minden adottsággal megáldotta a jóisten, amire egy Forma-l-es pi­lótának szüksége van. Ezért bíz­tam benne. A lelkem mélyén ab­ban reménykedtem, hogy egyszer akár vüágbajnok is lehetne. De, hogy ez üyen hamar bekövetkez­zen, arra legmerészebb álmomban sem mertem gondolni. Ha akkor ezt állítottam volna, bolondnak néznek. Változott valamit a Forma-1 ez­alatt a tíz év alatt? Rengeteget. Miben? Sokkal profibb és kommerszebb lett. Az elvárások, a nyomás, a költségvetés - minden emelke­dett. A nyolcvanas években a ver­senyzők szabadon szórakozhat­tak a futamok előtti estén. Nyu­godtan szivarozhattak, italozhat­tak. Ez teljesen megváltozott. Ma már a szombat estéken partikat szerveznek. A Forma-1 a legna­gyobb és a leggyorsabb üzlet, Michael határozott egyé­niség, nem félek attól, hogy komoly baja esne. amit ismerek. Amióta Michael is tagja ennek a társaságnak, a né­zők valamennyi Grand Prix-n iz­galmas párharcokat látnak. Hogy el ne felejtsem, a sportág iránti érdeklődés is nagymértékben nőtt. A Forma-1 tehát sokat változott, de mi a helyzet Michael Schu- macherrel? Természetesen vele is ugyanez a helyzet. Mi a különbség a tíz évvel ezelőt­ti és a mai Schumacher között? Mindig is profi hozzáállása volt, a Jordánnál is, sőt, még annak ide­jén a Forma-3-ban is. Kezdettől fogva becsületesen készült a verse­nyekre, tudta, hogyan kell tartania a formáját és mi kell ahhoz, hogy kizárólag az autózásra összponto­sítson. A mai Michael nagyon ügyesen „ki tud kapcsolni”, azaz megfeledkezni mindenről és min­denkiről, aki körülveszi. Sosem volt csiszolatlan gyémánt, ahogy azt sokan állítják róla. Neki mindig megvolt a maga csillogása. A tíz évvel ezelőtti fiatalembert még­sem lehet összehasonlítani a mai Michael Schumacherrel. Elmagyarázná a különbséget? A gyémántnak minden téren több a csillogása és az értéke. Az autó­ban és azon kívül is. Sosem elége­dett meg magával, örökké javulni akar. Pontosan figyeli, milyen irányban fejlődik a Forma-1, hogy évről évre mennyivel több szerep jut a számítógépeknek, a profiz­musnak és a technikának. Michael olyan rutinos versenyző, hogy ál­landóan kritikus szemmel néz sa­ját magára, ezért ő is állandóan fejlődésben van. Két világbajnoki cím után a Benettontól a Ferrarihoz iga­zolt, azóta egyszer sem tudott az élen végezni. Nem volt hiba, hogy az olasz istállóhoz szegő­dött? Semmi esetre sem. Miért nem tud harmadszor is az első helyen végezni? Amikor a Benettonhoz ment, csak egy átlagos csapattal volt dolga. Mégis két világbajnoki címet szer­zett. Pontosan ez az, amire szüksé­ge van. A csapattal együtt akar ki­harcolni valamit - ezt keresi, ez motiválja, ez provokálja. Ez szerzi a legnagyobb örömet, egy pilóta munkájának csak így van értelme. Tízéves pályafutása alatt Micha­el Schumacher nemegyszer tűnt fel rossz fényben. A Villeneuve elleni párharc után 1997-ben Je- rezben mindenki azt mondta, gyenge fiú. Majd jött az 1999-es silverstone-i baleset, eltörte a lá­bát. Nem gondolt arra, hogy jö­het egy hasonló eset, és Schumacher nem tér vissza a Forma-1-be? Nem, soha. Túlságosan fegyelme­zett pilóta ahhoz, hogy ilyesmi megtörténjen. Michael igazán ha­tározott egyéniség, nem félek at­tól, hogy komoly baja esne. Ellen­kezőleg. Amikor eltörött a lába, biztos voltam benne: ha ez a fiú talpra áll, új fejezet kezdődik az életében. És az 1997-es jerezi botrány? Úgy gondolom, akkor a reflexe ját­szott közre. Ilyesmit akármelyik futballmeccsen láthatunk. A játé­kos el akarja rúgni a labdát, de az már hetedhét határon túljár. A lá­bat ilyenkor nem lehet megállíta­ni, a csatár lyukat rúg... Michael már bánja, amit Jerezben csinált, de, ahogy mondtam, a lábat nem lehet megállítani. Szakemberek szerint 1996 óta Michael Schumacher a Forma-1 legjobb pilótája. Van olyan ver­senyző, akinek még kiválóbbak a képességei? Öccse, Ralf jó úton halad, hogy ha­marosan utolérje Michaelt. Csu­pán időre és egy jobb autóra van szüksége. Gondolja, hogy Michael Schu­macher már túlvan pályafutása csúcsán? Évek óta csúcsformában autózik. Ma már arra megy ki a áték, hogy ezt a formát megőrizze. Azon dol­gozunk, hogy idén megnyerje a vi­lágbajnokságot, jövőre pedig cím­védőként várja a 2002-es idényt.

Next

/
Thumbnails
Contents