Új Szó, 2000. augusztus (53. évfolyam, 175-201. szám)

2000-08-05 / 180. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2000. AUGUSZTUS 5. Százötven éve született Guy de Maupassant. Ma is a legtöbbet olvasott tizenkilencedik századi prózaírók közé tartozik A nyugtalan normandiai hajós Alig tizenöt év alatt alkotta meg tekintélyes életművét Sokan megpróbálták már jel­lemezni Maupassant művé­szetét, s még többen voltak azok az írók, akik - akarva- akaratlanul - a bűvkörébe ke­rültek, és már nem tudtak többé úgy írni, mint azt meg­előzően, hogy először talál­koztak vele. LACZA TIHAMÉR Meteorként tűnt fel a francia iroda­lom egén, s lázas munkával, alig ti­zenöt év alatt hozta létre mindazt, amihez másoknak talán egy egész élet sem elegendő. Sokakat elkáp­ráztatott ez a ragyogás, de akadtak fanyalgók is; Szerb Antal nevezetes művében - A világirodalom történe­tében - az egyre halványuló fényről ír, arról, hogy az utókor nem becsüli eléggé, s megtörténhet Maupassant-nal még az is, hogy idővel ponyvára kerül. Ötven évvel halála után, 1942-ben, a németek által megszállt Párizsban jelent meg Paul Morand monográfiája, ame­lyet Illés Endre rossz, felületes, ha­zug könyvként jellemez, és Maupassant-ról szóló tanulmányá­ban szükségét érzi, hogy leszámol­jon vele. Elsősorban azt veti Morand szemére, hogy misztikussá növeli azt a meghatározást, amellyel bará­tai és kortársai inkább csak tréfásan a szoknyabolond írót illették. Gustav Flaubert ugyanis egyszer normandiai bikának nevezte Maupassant.t, s ettől kezdve ez is egyik szinonimája lett. Maga az író előszeretettel nevezte magát Szépfi­únak, talán legismertebb és legsike­resebb műve nyomán, de Morand- nak a bika jobban tetszett. A Bika je­gyében született és halt meg. Megje­lenésében is volt valami bikaszerű, s ahogy a nőket válogatás nélkül ma­gáévá tette - az is egy igazi bikához volt méltó. Illés Endre megrökö­nyödve állapítja meg, hogy Morand mindezt még fokozni is tudja: Mau- passant-nak „voltak legelőévei, majd jöttek a nemzőévek, s végül úgy összeszurkálták az injekciós tűk, mint bikaviadalokon a haldok­ló bikát a banderillók szalagdíszes, hegyes botjai”. Valóban, visszataszí­tó ez a hasonlat, de korántsem áll olyan távol az igazságtól, mint re­mélni szeretnénk. Maupassant éve­ken át csak készült az íróságra. Ver­sekkel próbálkozott, sőt néhány gyűjteménye is napvüágot látott. Gustav Flaubert, aki Maupassant anyjának meghitt barátja (s fiatal korában alighanem szeretője is) volt, a szépreményű fiatalembert szinte atyaian pátyolgatta, s a rossz­nyelvek szerint erre az késztette, hogy ő volt Guy vér szerinti apja. Ezt a feltételezést sohasem tudták bebi­zonyítani, de a lehetőségét sem ve­tették el végérvényesen. Nos, a nép­szerű regényíró, a Bovaryné és a Sa- lambo ünnepelt szerzője Mau­passant minden zsengéjét, próbál­kozását gondosan elolvasta és rész­letesen elemezte. Tanácsaival oly­kor félre is vezette, de végered­ményben ő volt az, aki a próza felé terelgette védencét, és bevezette a Mindig meglepi az olvasót egy váratlan fordulattal. francia irodalmi életbe. Maupassant első élményei az iskolával kapcsola­tosak - az yvetot-i egyházi intézet­tel, amelyet szívből utált, s megvál­tás volt számára, amikor négy év múlva egy sokkal szabadabb szelle­mű középiskolába került. Alig meg­kezdett jogi tanulmányait örökre félbeszakította a francia-porosz há­ború, amelyben tábori írnokként vett részt. Ekkori élményéit számta­lan novellában örökítette meg, ezek (Reprofotó) közül talán A gömböc a leghíresebb, amellyel szinte berobbant a francia irodalomba. Az írás egy antológiá­ban jelent meg, amelynek végül Médani esték lett a címe. Hat író, köztük Émile Zola és Maupassant, elhatározta, hogy novellát ír a tíz évvel korábbi események alapján. Mindegyikük a maga módján ra­gadta meg a témát, de a hat elbeszé­lés közül A gömböc messze kima­gaslik. A revansról ábrándozó fran­cia társadalmat szinte sokkolta, ahogy Maupassant rávilágított a franciák állítólagos hazafiasságá­nak tartalmadanságára, a kispol­gárok képmutatására. A történet főszereplője, Gömböc, egy közönsé­ges prostituált, aki megszégyenítő módon mutat példát útitársainak nemcsak hazaszeretetből, hanem erkölcsből is. A háború még több tu­catnyi további novellához nyújtott számára témát, s amikor ez az ihlet­forrás már végleg elapadt, megírta ismerőseit, szerelmeit, barátait, uta­zásait. A nők központi szerepet ját­szottak az életében: egyszerre sze­rette és gyűlölte őket. Cselédlányok, grófnők, unatkozó polgárfeleségek - nemigen válogatott közöttük. Amikor a Szépfiú című regényét írta - kicsit magát is megmintázta ben­ne. De Maupassant mindig fölötte állt hőseinek, s nagyot tévedne, aki a novellák és a regények hőseit azo­nosítaná a valóban létezett model­lekkel. A regénybeli Szépfiú egy te­hetségtelen újságíró, aki a meghódí­tott nők révén emelkedik egyre ma­gasabbra a társadalmi ranglétrán. Maupassant-nak az a legnagyobb titka, hogy mindig meglepi az olva­sót egy váratlan fordulattal, egy meghökkentő befejezéssel. Novellá­it, folytatásokban közölt regényeit (Egy asszony élete, Péter és János, Mont Oriol, Erős mint a halál stb.) szinte lélegzet-visszafojtva olvasták, pedig kora társadalmáról - a har­madik köztársaság lecsúszott arisz­tokratáiról, pénzsóvár polgárairól és kapzsi parasztjairól - nem sok jó szava volt. Helyenként ironikus, he­lyenként cinikus, és mindig nagyon pontos megfigyelő. Ha nem az iro­dalmat válaszfia, akkor korának egyik legnagyobb festője lehetett volna. Úgy bánik a színekkel, a fény­nyel és az árnyékkal, mint Renoir, Manet vagy Degas. A festő azonban alkotás közben kénytelen megálla­podni. Maupassant számára ez elvi- selheteden lett volna. Ő állandóan úton volt. Franciaország számos vá­rosában volt lakása, de legalábbis állandó szállodai lakosztálya. Sze­rette a folyót és a tengert, vagy féltu­catnyi hajója volt élete során. Az el­ső nagy író volt, aki egy léggömbbel a magasba emelkedett és átrepült fél Franciország fölött. Az egyik nap még Párizsban látták, egy hét múlva már Marseille kikötőjéből kelt útra Afrika felé. Újságíróként járt először Algériában, ahová az elkövetkező évtízedben többször is ellátogatott. Bebarangolta Itáliát is, nyugtalan utazóként járt-kelt a világban. Kép­zelhetjük, milyen kínokat élhetett át, amikor pályájának elején napi tíz órát kellett körmölnie a tengerésze­ti, majd pedig a kultuszminisztéri­umban. Maupassant utolsó éveire az egyre inkább elhatalmasodó betegség nyomta rá bélyegét. Idegbaját talán már a génjeiben hordozta, de a fia­tal korában szerzett vérbaj mindezt betetőzte. Migrének, szemfájások gyötörték és mindez látomásokkal párosult. Leveleiben többször is be­számolt róla, hogy lakásába belépve önmagát látta a dolgozószoba ka­rosszékében, s rettegve pillantott a tükörbe is, ahonnan egy idegen né­zett vissza rá. Éveken át viaskodott az árnyakkal, végül a démonok le­gyűrték. De Szerb Antalnak szeren­csére nem lett igaza: Maupassant ma is az egyik legtöbbet olvasott XIX. századi prózaíró. Shining Like a National Guitar címmel jelent meg a közelmúltban Paul Simon válogatásalbuma Egy muzsikus, aki törődik a lelkűnkkel JUHÁSZ KATALIN Paul Simon ugyanazt csinálja a ze­nében, mint Woody Allen a vász­non: New York-i őslakos, a városból merít ihletet, dalainak cselekménye ott játszódik, történetei nagyvárosi történetek, amióta csak gitárt vett a kezébe. A Central Park szomszédsá­gában lakik, ablakából Art Garfun- kel házát is látni, ám a híres duó összebékítheteden, 1970-ben örök­re búcsút vettek egymástól. A negy­venes manhattaniek viszont még ma is merengve elmosolyodnak, ha felcsendül a szupermarketben a Sound of Silence vagy a Boxer. Igen, ez a két fickó róluk dalolt anno, és róluk dalol ma is a sikeresebbik bárd, Paul Simon. Igaz, sokfelé ka­landozott harminc év alatt, ám lep- lezhetetíenül New York-iként gon­dolkodik. A város multinacionális közege már első szólóalbumán megjelent, puerto ricói dallamok, szamba, reggae-beütés, gospell bukkant fel a hagyományos hippi­dalok, folk-rockós Amerika-filing mellett. Később a harmincas évek párizsi kávéházainak hangulata, az ötvenes évek vidám rock and rollja, a blues-sémák is bekúsztak, bizonyí­tandó, hogy Paul Simon nyitott fül­lel járja a világot. Ám nem egyszerű zenei turizmusról van szó, hősünk ugyanis újraértelmezte, a magáévá tette ezeket a melódiákat, intelli­gensen visszafogott előadásmódjá­nak köszönhetően pedig még a leg­vidámabb dallamban is maradt va­lami elgondolkodtató, ha úgy tet­szik, valami politikum. Példa erre a máig legsikeresebb, Graceland cí­mű album, melyet dél-afrikai zené­szekkel vett fel 1986-ban, amikor ez a vállalkozás még nem volt veszély­telen: Mandela raboskodott, az apartheid teljes gőzzel működött. A You Can Call Me Al az évtized leg­többet sugárzott felvétele lett, az al­bum pedig minden létező szakmai babért learatott, és mellékesen Afri­kát is közelebb hozta hozzánk. A Warner kiadónál nemrég jelent meg egy jól szerkesztett; sokat megmu­tató válogatás The Best of Paul Si­mon alcímmel, amely az 1993-as Anthology óta az első ilyen vállalko­zás. Persze hiányzik róla néhány kedves dal, ám ami rákerült, idődén értéknek számít. Nyolc szólólemez anyagából válogathattak a szerkesz­tők, a felvételek a modem kor köve­telményeinek megfelelően remaste- rolt formában kerültek a lemezre. Nem igyekeztek betartani az idő­rendi sorrendet, a dalok összevissza sorjáznak, mint egy koncerten, és tényleg nem állapítható meg a kel­tezés ideje: frissek, aktuálisak, el- nyűhetetíenek. A szövegekre külön figyelni kell, lassan elszokunk a rock-költészettől, jólesik nekünk, ha a lelkűnkkel is törődik valaki, le­gyen az akár egy New York-i poor boy... (Warner Music 2000) Nemzetközi néptáncfesztivál Gyula. A Koronázás 1000 éve címmel rendez nemzetközi néptánc­fesztivált augusztus 16-tól 20-ig a Gyulai Vár melletti Tószínpadon a helyi Erkel Ferenc Általános Művelődési Központ és Gyula város önkormányzata. A fesztivál programján Magyarországról, valamint Törökországból, Szlovákiából, Japánból, Romániából, Jugoszláviá­ból, Olaszországból és Izraelből érkező együttesek műsora szere­pel. A találkozó egyik legkülönlegesebb attrakciója a Japánból ér­kező Tokió Kalotaszegi Táncegyüttes fellépése lesz. (MTI) Újabb klasszikus lengyel regény filmen Varsó. A Kielce melletti Ludynban forgatják a Stefan Zeromski len­gyel regény- és drámaíró, elbeszélő, a lengyel irodalom égjük klasz- szikusa Kora tavasz című regényéből készülő filmet. Az 1925-ben megjelent mű az 1918 utáni lengyel társadalom kiábrándultságá­nak adott hangot - a függetlenné vált Lengyelország megoldatlan társadalmi kérdéseit, az elmaradottságot, a nyomort boncolgatta. A film rendezője Füip Bajon, szereplői között olyan hírességek van­nak, mint a Magyarországon is jól ismert Jan Nowicki vagy Krystyna Janda. (MTI) MOZI POZSONY HVIEZDA: Titan A. E. (am.) szombat, vasárnap 15.15,17 Rómeó­nak meg kell halnia (am.) sz., v. 19 21.15 OBZOR: Stuart Little, kis­egér (am.) v. 14 A Flintstone család (am.) sz., v. 16 6(J másodperc (am.) sz., v. 18 Ég velünk! (am.) sz., v. 20.30 MLADOSŤ: Himalája, karaván (fr.-sv.-ang.) sz., v. 15.30,18,20.30 TATRA: Szomszédom, a bérgyilkos (am.) sz., v. 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: A hazafi (am.) sz., v. 17.15, 20 Hanele (cseh) sz., v. 18.45 Dilisek vacsorája (fr.) sz., v. 17.3010 dolog, amit utálok benned (am.) sz., v. 19 Min­denki, akit szeretek (cseh-szlov.) sz., v. 20.45 Taxi (fr.) sz., v. 18.30 Lost Highway - Útvesztőben (am.) sz., v. 20.30 Fussunk, már jön! (szí.) sz. 20 Szeress, szeretiek (szí.) v. 20 KASSA ÚSMEV: 28 nap (am.) sz., v. 16,18, 20 IMPULZ: 8 és 1/2 nő (ang.) sz., v. 16.15,19.15 CAPITOL: Titan A. E. (am.) sz., v. 16 Szomszé­dom, a bérgyilkos (am.) sz., v. 18, 20 DRUŽBA: A hazafi (am.) sz., v. 16,19 TATRA: Rómeónak meg kell halnia (am.) sz., v. 18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Csak egy kis pánik (am.) sz., v. 19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Pop, csajok, satöbbi (am.) sz., v. 17, 19 LÉVA - JUNIOR: Pop, csajok, satöbbi (am.) sz., v. 18 AMFITEÁT­RUM: 10 dolog, amit utálok benned (am.) sz. 21.30 Pop, csajok, sa­többi (am.) v. 21.30 GALÁNTA - KERTMOZI: Minden héten hábo­rú (am.) sz., v. 21 ZSELÍZ - ROCK CAFE: Minden héten háború (am.) sz., v. 20 PÁTI FÜRDŐ - KERTMOZI: A tábornok lánya (am.) sz. 21 Az Álmosvölgy legendája (am.) v. 21 NAGYMEGYER - SLOVAN: A szibériai borbély (or.) sz., v. 20 KIRÁĽYHELMEC - PRIVÁT: Börtönpalota (am.) sz. 20 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Galaxy Quest - Galaktitkos küldetés (am.) sz., v. 19 Határon túli magyarok művésztelepe és kiállítása Ezer év történelme MTI-JELENTÉS Makó. A határon túli magyarok ma­kói művésztelepén született alkotá­sokból, valamint az alkotóknak a korábbi években készült munkáiból látható kiállítás a makói József Atti­la Múzeumban. Tizedik alkalommal érkeztek Ukraj­nából, Romániából, Jugoszláviából és Szlovákiából magyar anyanyelvű képzőművészek Makóra, hogy az önkormányzat által működtetett művésztelepen három héten át al­kossanak. Ä jubileumi művésztelep központi témája a magyar történe­lem és kereszténység 1000 éve. A tábor huszonkét lakója - festő- és szobrászművészek, grafikusok és keramikusok - már többször voltak a Maros-parti város művésztelepé­nek vendégei. Az elmúlt három év­ben készült munkáikból vándorkiál­lítást áhítottak össze, amely január óta több magyarországi városban is látható volt. Az Ezerszáz év a Kárpát-medencé­ben című tárlatot augusztus 16-ig a makói József Attila Múzeumban te­kinthetik meg az érdeklődők. Egyre nagyobb népszerűségnek örvend a Raslavice községben található szabadtéri népművészeti galéria, amely fennállásának három esztendeje alatt huszonhárom fából készült szobrot gyűjtött össze. A fafaragó művészek munkái a községi könyvtár melletti parkban tekinthetők meg. (TA SR-felvétel)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents