Új Szó, 2000. augusztus (53. évfolyam, 175-201. szám)

2000-08-05 / 180. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. AUGUSZTUS 5. Nem lankadó ünnepelt SIDÓ ÁRPÁD Emlékiratainak megírásán töri a fe­jét a ma 70. születésnapját ünneplő Michal Kováč, és biztosak lehetünk benne, Az államfő voltam munkací­met viselő mű a szerző sorsának kö­szönhetően sok érdekeset tartogat az ország legújabb kori történelme iránt érdeklődőknek. Szlovákia el­ső, szinte közvedenül az önállóso­dás után megválasztott elnöke a ke­let-szlovákiai Ľubišában született, s a Homonnai Kereskedelmi Akadé­mia, illetve a Pozsonyi Közgazdasá­gi Főiskola elvégzése után a bank­szektorban helyezkedett el. Az ifjú közgazdász egyéves kubai és kété­ves londoni megbízatása alkalmá­val bankszakemberként dolgozott az 1989-es bársonyos forradalomig. A rendszerváltás után Kováčot a Nyüvánosság az Erőszak Ellen gyűj- tómozgalomban találjuk, ahonnan két évvel később egyenes út vezetett a Mečiar vezette Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomba. Alig két évig viselte a pártmezt: 1993 febru­árjában a parlament államfővé vá­lasztotta, s a tisztség megkövetelte pártadanság kedvéért még az 1998. márciusig tartó megbízatási idő le­gelején megvált a mozgalomtól. Kezdetben csak jelképesen. Áz idő előrehaladtával azonban egyre több nézeteltérése támadt volt pártfőnö­kével, az antidemokratikus eszkö­zökkel dolgozó Mečiarral. Emléke­zetes Michal Kováénak a társada­lom állapotáról szóló, a törvényho­zásban 1994 márciusában előadott beszámolója, melynek egyenes kö­vetkezménye a második Meéiar-ka- binet bukása volt. A még ugyanab­ban az évben a poraiból feltámadt HZDS-vezér, miután az elnök eluta­sította a nemzetközi körözés alatt álló Ivan Lexa kinevezését privatizá­ciós miniszterré, fokozatosan csök­kentette az államfői iroda költség- vetési támogatását. Az elnök ellehe­tetlenítésének szándéka vezérelte fia külföldre rablóit is, mely bűncse­lekményt a lezáradan akták szerint valószínűleg a Lexa irányította tit­kosszolgálat hajtotta végre. A de­mokráciaellenes ámokfutásban tob­zódó végrehajtó hatalommal dacoló államfő azonban küzdelmében nem maradt magára. Azon túl, hogy a hazai körülmények között demok­ratikusnak minősülő, az 1998-as választásokig szinte végig ellen­zékben, jelenleg kormánypozíció­ban tevékenykedő pártok és moz­galmak támogatták az állam első emberét, külföldi politikusok is felsorakoztak Kováé mögött. Ezt demonstrálta a legfőbb közjogi méltóság megbízatási ideje lejártá­val Lőcsén rendezett közép-euró­pai államfői találkozó is, melynek csekély hírértéke mellett annyi ho- zadéka volt, hogy egyértelművé vált, a civilizált világ a Meéiar-Ko- váč párviadalban kinek a pártját fogja. A születésnapi partiját népes ünneplőtábor körében tegnap megtartó Michal Kováč hivatali ideje lejártával sem ül ölbe tett kézzel: az 1999-es közvetlen el­nökválasztás kampánya során je­löltségét feladó közéleti személyi­ség irányítja a Václav Havel és Mi­chal Kováč Alapítványt és tisztelet­beli elnöke a kereszténydemokra­ták által alapított Európai Politika Központnak. A hányatott sorsú fiá­nak az indiai nagyköveti poszt gyorsított eljárásban történt elnye­rése miatt néhány hete ismét rival­dafénybe került Kováč legújabban azon fáradozik, a törvényalkotók alkossanak olyan jogszabályt, a- mely megnyugtatóan rendezné az exállamfők jogállását. Reméljük, az ünnepeltnek a kilátásba helye­zett memoárírás mellett ez utóbbi­ra is marad ideje. A volt elnökök helyzetét rendező jogszabály hoz­zájárulhatna az ország européer arculatának megteremtéséhez. PRAVDA A cikk szerzője úgy látja, az, hogy Ivan Lexa Szlovákián kívül tartóz­kodik, mindenkinek jó. A kormány- koalíció örül, hogy a Lexa-ügyet - mint a forró krumplit - virtuálisan dobálgatják egymásnak. Nagyon so­kan tudják, ha Lexa egyszer kitálal­na, ellenük is fel tudna mutatni egy- pár dolgot. A nyomozást levezénylő szervek is nyugodtan nyilatkozgat- hatnak arról, éppen hol van Lexa, ezzel takargatva tehetetlenségüket. Mindenki mást szidhat, hogy az mi­ért nem tesz semmit, s ki kit fékez a nyomozásban. A kormányfő is nyu­godt szívvel tehet olyan bődületes kijelentéseket, a nyomozati szervek sikere, hogy Lexa kiszökött, mivel ezzel saját bűnösségét bizonyítja. És az ellenzéknek, s Lexa volt főnöké­nek felel meg ez az állapot, mivel nyugodtan kiáltozhatnak rendőrál­lamról, titkosított nyomozásról, s az emberi jogok sárbatiprásáról. Szöveg nélkül (Ľubomír Kotrha karikatúrája KOMMENTÁR Illetlen kamerák TÓTH MIHÁLY Párthuzamosan zajlik a vita a személyiségi jogok mibenlétéről, illetve arról a konkrétumról, összhangban van-e az európaisággal, hogy de­rék rendőrségünk a bűnözés visszaszorítására zártkörű televíziós lán­cot telepít a nagyobb vasúti gócpontok mosdóiba, ámyékszékeibe. Az adatvédelmi biztos az ügyben egészen halkan már hallatta hangját, és úgy véli, helyes, ha a bankokat, a bevásárlóközpontokat, a köztereket kamerák segítségével figyelik, hogy a nehézfiúkat szemmel tudják tartani. A nyilvános illemhelyeket azonban mégsem kellene az elkép­zelhető legszorosabb rendőri felügyelet alá helyezni. Demokráciánk 11. évében mindenesetre megnyugtató, hogy van egy intézmény, amelynek vezetője leszögezni: az ámyékszéki tevékenység az egyén elidegeníthetetlen magánügye. Bővérű nyári publicisztikát lehetne kanyarintani arról, ahogy Mihaszna András rendőrőrmester a pálya­udvari vizeldére irányított kamerát kezeli, és jegyzőkönyvbe veszi a látottakat, hallottakat. Ehelyett hadd figyelmeztessem a rend derék őreit arra a banális tényre, hogy a törvénysértések már nem ott zajla­nak, ahová a király is gyalog jár. Igaz, hellyel-közzel előfordul, hogy pályaudvari pössentés közben hamis százdollárost próbálnak előnyös árfolyamon az emberre sózni. Megesik, hogy „alternatív” szexuális orientációjú egyén egyértelmű ajánlatot tesz a mosdóban. Mégsem a pályaudvarokon kellene távolbalátó kamerákat elhelyezni. Az igazi nehézfiúk nem vonattal utaznak. Magánrepülógépekbe, Mercedesek- be, luxusvillákba, mondén szalonokba kellene becsempészni a kame­rákat, és nem mezei rendőrórmestereket kellene a tévélánc „másik végére” ültetni, hanem olyan nyomozókat, akik elhivatottságban, in­telligenciában és jó értelemben vett zsaruságban az amerikai bűnügyi filmek rendőrfelügyelőinek eredményeit ambicionálják. Ám más az élet és más a kalandfilm. De az is tény, hogy naivságban a legrosszabb szocreál rendőrsztorikat idézi az a bűnüldöző, aki 2000-ben a vasúti pályaudvarok mellékhelyiségeiben próbál a legveszélyesebb bűnbar­langok után kutatni. Sokan megállapították már, hogy a BMW-vel köz­lekedő fehérgalléros gengsztereket rendőreink lerobbant Skodával ül­dözik. Eszközökben többgenerációs a lemaradás. Gondolkodásmód­ban és leleményességben is. Rendőreink mintha csak tyúktolvajok, zsebmetszők, piti szélhámosok leleplezését tartanák feladatuknak. Lesz pénz nyugdíjra? VRABEC MÁRIA Egyelőre senki sem sejti, miből, mert mindenki tudja, nincs miből, de a hónap elsejétől 10%-kal emelkedtek a nyugdíjak. Szlovákiában ez is lehetséges, sőt csak ez lehetséges, mert az egymást követő, de egy­mástól e tekintetben semmivel sem különböző kormányaink mind boldogan és bőkezűen osztogatják azt, ami nincs, csak nehogy azt le­hessen rájuk mondani: antiszociálisak. Pedig minél többet adnak most a rászorulóknak, annál inkább azok, mert a Szociális Biztosító nem képes lépést tartani a valorizációs intézkedésekkel, az állam le­hetőségei pedig végesek. Pontosan: két lehetősége van. Vagy az adó­kat emeli, vagy a kötelező nyugdíjbiztosítást; a számlát mindenkép­pen a polgárok állják. Azok, akik maguk is alig képesek keresetükből fedezni a költségeiket, csak pechjük van, mert arról nem szól a tör­vény, hogy a létfontosságú kiadások 10%-os emelkedésénél a fizetése­ket is valorizálni kell. Félreértés ne essék, akik egész életükben becsü­letesen dolgoztak és adót fizettek, megérdemlik, hogy idős korukra is méltó körülmények között élhessenek, de az igazsághoz tartozik, hogy nálunk még jó néhány évig csak az aktív dolgozók kárára emel­hető a nyugdíjasok életszínvonala. Hiheteden, hogy a különösen fej­lett szociális érzékenységgel megáldott Magvasi apparátusában nincs egy szakember, aki ezt elmagyarázta volna neki, de mégis így lehe­tett, mert a miniszter nemes egyszerűséggel kijelentette: „a kormány dolga, hol talál pénzt a 10%-os emelésre”. A kormány azóta is keresi a hiányzó 1,5 milliárdot, és mire megtalálnja, felkészülhet a követ­kező nyugdíjemelésre, hiszen a választások közeledtével fogy a mi­niszterek bátorsága is, hogy ellentmondjanak a populista csábítás­nak. A szlovákiai valóság iróniája, hogy azok, akiket ezzel a botrá­nyos intézkedéssel próbál megnyerni magának a jelenlegi garnitú­ra, többségükben akkor is Meéiar hívei maradnak, ha a Dzurinda- kormány a duplájára emeli a nyugdíjukat. Nekik mindegy, megen- gedheti-e magának ezt a méltányosságot az államkassza, a fő, hogy biztosak lehetnek benne: ezek nem merik, amazok pedig majd nem is akaiják azt mondani, nincs tovább. Csak az a baj, hogy az inkább előbb, mint utóbb, úgyis kiderül. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (58238322, fax: 58238321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urban Gabriella - panoráma, téma (58238339), - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329424, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt és a Petit Press Rt, Dostojevského rad 1, 811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 58238322, fax: 58238321, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 58238307, 59233106, fax: 58238326 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051,52921372, e-mil: inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kováčska 28, 095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT, Bratislava. Teijeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt, D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press teijesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt, ES-vývoz tlače, Košická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 179/93 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok teijesztése, beleértve azok elektronikus formáját csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-inail: redakcia@ujszo.com HÉTVÉG(R)E Lábadoznak, mennek, jönnek Egy héttel ezelőtt már nem a beteg elnök életért vívott harca tartotta lázban a köz­véleményt, hanem az, mikor veszi vissza a parlament és a kormány elnökétől jogköre­it. Hétvége felé pedig már arra figyeltünk, hogyan kö­szön el egy elnök bácsi, s jön helyette egy másik. MOLNÁR NORBERT Közép-Európa elnökeiről a napok­ban több hír jelent meg idehaza és a világsajtóban, mint eddigi tényke­désük bármely szakaszában. Bár egyik sem tehet arról, hogy fókusz­ba került: Rudolf Schuster visszatért régi, jól megszokott íróasztalához, igaz, nem Mohamed ment a hegy­hez. Az elnöki adminisztráció egy része is külföldre költözött, meg­könnyítendő Schustemek a hétfői jogkör-visszavásárlást. Most már minden eszköz az elnök rendelkezé­sére áll, hogy a szimpátia részvétin­dexeit valódiakra váltsa. Már látom, ahogy beleveti magát az egészség­ügy problémáinak megoldásába, ahogy az egyházak ügyét, hálából az imákért, zászlajára tűzi, és újra mindenki elnöke lesz. Amellett, hogy ismét olyan elnökünk van, akit mi választottunk - még akkor is, ha most sokan fölhorkannak, hogy ők nem - még egy előnye van Schuster ausztriai lábadozásának: ottani 40 négyzetméterén valószínűleg nem fogadja majd első csettintésre a leg­nagyobb ellenzéki párt vezérét. Az előrehozott választást követelő ívek így tovább dohosodhatnak a HZDS pincéiben. Ezzel pótolhatja Schus­ter az elmulasztott köszönetét a kor­mánykoalíciónak. A szomszédban is az elnök(ök)é volt a főszerep. Véget ért Göncz Ár­pád tízéves országlása, Magyaror­szág legnépszerűbb politikusát fel­váltja az immáron második ked­venc, Mádl Ferenc. Megválasztásá­nak históriáját és kálváriáját most ne emlegessük, bár kitűnik belőle, a magyar jobboldal, baloldal és libe­Magyarország legnép­szerűbb politikusát fel­váltja a második kedvenc. rális erők hasonlóan vélekednek az új államfőről: ugyanúgy szeretik és ugyanannyi bajuk van vele. Való­színűleg a magyar köztársasági el­nöki tisztséghez fűződő mítosz sem változik, hiszen européer, hasonló­an szerény, mint Árpi bácsi, a kon­szenzusra, a békülékenységre épít, mint elődje, s ha tegező viszonyban nem lesz is az egész országgal, öt­vagy tízéves ciklusa végén az ország Feri bácsija válhat belőle. Göncz Ár­pád is igazán csak mandátumának lejárta előtt panaszkodott szűkre szabott jogkörei miatt, s Mádl Fe­renc sem fog ezzel államfősködése elején kirukkolni. Ők ketten bebizo­nyították, szerénynek lehet maradni rezsó nélkül is. Már szó esett a lábadozásról. Talán kissé morbid a képzettársítás, de megtalálták a második világháború utolsó hadifoglyát a messze Orosz­országban. Magyarok mindenhol vannak, még a fmn bajnok labdarú­gó-csapatban is, hát az utolsó fogoly is magyar, turócszentmártoni gyö­kerekkel. Ó több mint ötven évig lá­badozott egy orosz elmegyógyinté­zetben, de még mielőtt megtalálták, elvesztette fél lábát. S így, fél lábbal nem akar visszatérni, legalábbis el­meorvosai és a brit The Guardian napüap szerint. Először faláb kell neki, mert eddig a szlovákiaihoz ha­sonló helyzetben levő orosz egész­ségügynek nem futotta egy fa jobb­lábra. Azt nem tudni, hogy az elme­gyógyintézetben eltöltött évek ho­gyan hatottak Tamás Andrásra, azt azonban kétlem, hogy neki kellene nyilatkoznia lehetséges hazatéré­séről. Nem biztos, hogy olyan álla­potban van. Oroszországban meg amúgy is mindent elhitetnek až em­berrel. Mindenesetre felháborító cikket jelentetett meg az esettel kap­csolatban a The Times. (Érdekes, hogy a brit lapok müyen komoly fi­gyelmet szentelnek az utolsó euró­pai hadifogolynak.) A konzervatív lap szerint ugyanis, ha Tamás visszatérne hazájába, nem lepődne meg, hiszen az ország mit sem vál­tozott ez idő alatt. Még mindig a Tri­anonon sír a magyar, beteges, ahogy nem bír megnyugodni. Úgy látszik, a britek lelknsmerete tiszta az első világháborút lezáró esemé­nyek kapcsán, pedig állítólag éppen ők voltak azok, akik két újságíró je­lentéseire támaszkodva el akarták hinni a mesét az Ipoly hajózhatósá­gáról. Ezzel kapcsolatban figyelem­re méltó, hogy a cseh Lidové noviny éppen ezen a héten jelentetett meg egy írást, amely kissé máshogy látja a történteket, mint brit laptársa. Csak egy kis figyelmet és megértést kért a magyaroknak, semmi többet. A magyarok sem kémek mást. Befejezésül a hét egyik legkomo­lyabb problémájáról, a keleti sáska­járásról szóljunk. Valakik lopják a termést. A finnországi és a belgiumi kivándorlások szervezettségét vélik egyesek fölfedezni a dézsmálásban. A rendőrség csuklyásokat is kész bevetni az őszi termés megmenté­sére, ami helyénvaló. De még min­dig ott tartunk, hogy népcsoportok lopnak. Nem egyének, nem ban­dák, hanem népcsoportok. Víťazos- lav Móric, az SNS egyik vezére már megtalálta a megoldást: rezervá­tumba kell záratni a romákat, és ke­vesebb lesz a gond. Fogadjuk el az ötletet, de csak úgy, ha a roma re­zervátum mellett létesítenek egy másikat is azoknak, akik rezervá­tumba záratnának valakit csak azért, mert a bőrszíne megegyezik 12 olyanéval, aki krumplit lopott. Michal Kováč volt köztársasági elnök memoárja sok érdekes adalékot tartogathat az érdeklődők számára TALLÓZÓ Michal Kováč (Archív felvétel)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents