Új Szó, 2000. augusztus (53. évfolyam, 175-201. szám)
2000-08-04 / 179. szám, péntek
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. AUGUSZTUS 4. KOMMENTÁR Jelentés az alagútból TUBA LAJOS Tulajdonképpen hol is tartunk - teszik fel a kérdést sokan, amikor a javuló gazdasági eredmények hallatán mások óvnak bennünket a túlzott optimizmustól. Kína, Pakisztán, Egyiptom, Mexikó, Oroszország és Csehország - ebbe a csoportba helyezett bennünket az egyik minősítő intézet, amikor felsorolta a világ 15 legsebezhetőbb gazdaságát. Ez a társaság nem feltétlenül tragikus, legtöbbjük nagy növekedési potenciállal rendelkezik, csak néhány fontos összetevő elhanyagolása miatt az elemzők úgy látják, a szakadék szélén táncolnak. Szlovákia esetében egész sor ilyen veszélyes tényezőt neveztek meg: a gazdaságtalan privatizáció következményeit, a gyenge vállalati menedzsmentet, az állami bankok döntéseit befolyásoló politikai nyomást és a magas fogyasztásra alapuló gazdaságnövekedést. A gazdaságunk mai állapotát firtatok elsősorban arra kíváncsiak, mikorra várható egy dinamikus, hátráltató tényezőket nem tartalmazó környezet kialakulása. Bizonyos szinten minden területen megkezdődtek a változások. A gazdaságtalan privatizáció nemzette életképtelen vállalatok számára véget ért a kényelmes időszak, csődbe megy, aki nem talál helyet magának a piacon. A nagyobbak persze igyekeznek eladni magukat - lehetőleg valamelyik külföldi partnerüknek. így ugyan a haszon jó része nem marad az országban, de nem áll le a termelés, és ami még fontosabb: a külföldi tulajdonú gyárakban olyan vezető réteg nevelődik ki, amelyet az elmúlt tíz évben csak hébe-hóba láthattunk. De ez érvényes a beosztottakra is. Igaz, az alacsony fizetések miatt a hangulatuk nem a legjobb, de aki megszokta az új stílust, alkalmassá vált, hogy a rendes munka - tisztességes fizetés rendszerben is megtalálja a helyét. Az elmúlt két évben a makrogazdaságról esett a legtöbb szó és ez meglátszik az értékelésen is. Ha minden jól megy, a jövő év közepére a minimumra csökken a politikai hátterű banki döntések lehetősége - ekkorra ígéri a kormány a két legnagyobb pénzintézet privatizációját. A „hitelekből konjunktúra” című gulyásmečiarizmus is a múlté, az állami szférának legfeljebb a továbbra sem túl hatékony működésből eredő veszteségeket róhatjuk fel. Előrehaladás tehát van, de messze vagyunk még a megoldástól. A politikusok napokon belül hazatérnek a tengerpartoktól, és megün- neplik a kétéves választási ciklus közepét. Ez a kormány számára is jó alkalom lehetne annak összefoglalására, mire is vállalkozik még a fennmaradó időben. JEGYZET Haszontalan közmunka SZABÓ MÓNIKA A héten munkába álltak a munkanélküliek. Elsejétől a köz hasznára lapátolnak, ásnak, gyomlálnak. Nem a segélyre támaszkodnak, hanem saját munkaerejükre és a lapátnyélre. Akik egy kicsit is figyelik környezetüket, azoknak ez valószínűleg feltűnik. Mert az ugye szembeötíő, hogy a parkokban nem kell térdig érő gazban gázolni, nem folyik az emberek orra a burjánzó parlagfűtől, az esővíz elfolyik az árkokban. Mert erről szól a közhasznú munka: környezetünk építéséről, szépítéséről. Nyugaton azokat a sztárcsemetéket szokták néhány órányi közhasznú munkára ítélni, akik drog- és alkoholmámorban randalíroznak, közszemérmet sértenek meg hasonló. Gyanítom, mifelénk a tartósan munka- nélküliek is egyfajta büntetésként élik meg, hogy befogják őket. Nehezen tudom elképzelni, hogy a két, három, négy éve munkától elszokott, a gondtalan, stresszmentes élethez és különféle élvezeti cikkekhez szokott emberek szívesen ragadnak ásót, kapát meg kaszát. S ha megragadják, meg sem állnak vele a hulladékgyűjtőig, ahol pénzzé teszik. Biztosan akadnak, akiknek sérti az önérzetét és megalázónak tartják, hogy közszemlére téve, a falu szeme láttára gürizzenek, ezért minden eszközzel szabotálják a munkát. Ezzel valószínűleg számolnak a polgármesterek. Ok tudják igazán, mekkora teher szakadt a közhasznú munkákkal a nyakukba. Ha azt akarják, hogy a munkanélküliek dolgozzanak, be kell biztosítaniuk a munkaeszközöket. Arra gondolni sem lehet, hogy a munkások otthonról hozzák magukkal. Meg aztán, a közhasznú munkások körében az a nézet uralkodik, ők tesznek szívességet a köznek, az mindent tegyen meg a kedvező munkafeltételek megteremtéséért. Ez pénzbe kerül. Félő, hogy a szükséges eszközökre meg az étkeztetésre elfolyó pénz ablakon kidobott. Mert azt biztosra vehetjük, hogy a munkát vállalók - egy-két kivételtől eltekintve - nem adnak bele anyait-apait, így az eredmény valószínűleg hagy majd némi kívánni- és helyrehoz- nivalót maga után. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (58238322, fax: 58238321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329424, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt és a Petit Press Rt, Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulinek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály -, tel.: 58238322, fax: 58238321, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 58238307, 59233106, fax: 58238326 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051,52921372, e-mil: inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kováčska 28, 095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT, Bratislava. Teijeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt, D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt, ES-vývoz dače, Košická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 179/93 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com- Hogyan keressek munkát, ha munkanélküli vagyok? (Ľubomír Kotrha karikatúrája) TALLÓZÓ národná obroda Robert Fico azzal gyanúsította meg tegnapelőtt a kormányt, hogy úgy adott át a fővárosnak 123 ezer négyzetméternyi területet a pozsonyi kikötő környékén, hogy a területet majdan később eladó cégekben maga a főváros csak kisebbségi tulajdonos. Ezzel Fico szerint az állam önmagát károsította meg, s megsértette a privatizációról szóló törvényt. Fico értesülései szerint a területet 1500 koronás négyzetméterenkénti áron 184 millió koronáért adnák el, bár ő úgy tudja, egy négyzetméternek a reális ára 5-6 ezer korona körül mozog. Egyáltalán nem tisztázott, honnan származik Fico értesülése, mivel a kormány és a főváros közti szerződésben árakról nincs szó, sőt a szerződésben pontosan le van írva, hogy a cégekben, melyek az eladást később levezénylik, a főváros többségi tulajdonos lesz. Fico valószínűleg nem is olvasta el az egész szerződést, mivel annak végén egyértelműen le van írva, hogy a területet a város új hiújánál létrejövő központ építésére kell kihasználni, így nem aprózható fel. Töredelmesen meg kell vallani a múltat és a jelent is, levonni a tanulságokat, és felkapaszkodni a nulla pontra A politikai felelőtlenség felelőssége szlovákiai módra Ahhoz, hogy érdemben hozzászólhassunk egy fel nem emelt kéz várható következményeihez, vissza kell kanyarodnunk úgy hat évet a történelemben, s fel kell idéznünk egy dokumentumot, amely, ha igaz, máig érvényben van. SOÓKY LÁSZLÓ Ez a dokumentum az 1994. január 8-án megrendezett, a szlovákiai magyar választott képviselők és polgármesterek országos nagygyűlésének hiteles jegyzőkönyve. A nagygyűlés három témában foglalt állást, úgymint: A magyarok alkotmányos jogállása, Szlovákia közigazgatási és területi átszervezése, Az önkormányzatok jogai. A rendezvényen több mint 3500 legitim szlovákiai magyar képviselő és polgármester vett részt, és az eseményről 267 újságíró, ebből 118 külföldi tudósított, nehéz lenne tehát egy keményfejű publicista csökönyösségére hárítani bárminemű felelősséget. A nagygyűlés határozati javaslatát a jelenlevők két ellenszavazat mellett elsöprő többséggel fogadták el, ugyanakkor Rózsa Ernő parlamenti képviselő így foglalta össze álláspontját: „Tisztelt Nagygyűlés, Honfitársaim! Én nem akarok beszámolót tartani, hanem egy rövid bejelentést tenni. Annak érdekében, hogy betartsuk az alkotmányos rendet, hogy ne nevezhessen bennünket senki törvényszegőnek, képviselőtársaim nevében bejelentem, hogy a nagygyűlés által elfogadott valamennyi határozatot megvalósítjuk. Köszönöm.” Nem vállalkoznék arra, hogy mérleget vonjak az ígérettel kapcsolatban, elsősorban azért nem, mert a mérleg valamelyik serpenyője üresen maradna, másrészt pedig az eredménytelenség alapján újra minősíteni kellene parlamenti képviselőink munkáját is, ami egyre kínossabb és unalmassabb. Mindössze azért kanyarodtam vissza a komáromi nagygyűléshez, mert a napokban újra felvetődött annak a lehetősége, hogy valaki összehívjon egy polgármester-konferenciát abból az apropóból, hogy „a kormány rábólintott a közigazgatási reform 12 megyés javaslatára”. Ha jól értelmezem Kvarda József felvetését, akkor a mi kormányunk bólintott rá egy javaslatra, amely nem a mi elképzeléseinket tükrözi, és végképp nem a komáromi nagygyűlés erre vonatkozó állás- foglalását. Borítékolni merem azt a feltevésemet, hogy a kormánynak ezt a javaslatát a parlamenti ellenzék is ujjongva támogatja majd a szavazáson, és az eredményhirdetésen felállva énekli el a közismert szlovák hazafias dalt. Mi lehet az értelme a jelen politikai helyzetben a polgármesterkonferencia összehívásának egy Holtpontra jutott az MKP közéleti és politikai tevékenysége. olyan politikai párt kezdeményezésére, amely éppen a kormányban tevékenykedik, még akkor is, ha Kvarda József valószínűleg mint polgármester a kezdeményező? Nyilván több oka is lehet, de én csak egyet látok megalapozottnak. Az MKP közéleti és politikai tevékenysége holtpontra jutott, és érzi azt a felelősséget, amely vállalt feladatai kapcsán reá hárul. A szlovákiai magyarsággal kapcsolatos vállalásai kudarcot vallottak, a sikertelenségsorozat elbizonytalanította a képviselőket, jelentős ellentéteket kiváltva a kormányon belüli szerepvállalás megítélésében a pártban, különös tekintettel a járási, vagy annál alacsonyabb csoportokra. A polgármester-konferencia alapvető feladata aligha lehet más, mint a parlamenti képviselők eddigi tevékenységének legitimmé tétele a szlovákiai magyarság előtt, másrészt pedig egy esetleges döntés a kormányból való kilépésről más fényben tüntethető fel, ha erre áldásukat adták az ön- kormányzatok vezetői. Az, hogy mindkét lehetőség alibizmus, ne feszélyezzen senkit, hiszen a zsákutcából csak visszafelé vezet az út, és a meghátrálás felelősségét jobb, ha másokra ruházzuk át. Ugyanitt azonban felvetődik a tisztesség kérdése is, mégpedig abban az értelemben, szabad-e olyan helyzetbe hozni a polgár- mestereket, mint azt képviselőink tették 1994 után. Ne feledjük el, hogy az önkormányzatok élén nagy többségükben ugyanazok az emberek állnak most is, mint akik a komáromi nagygyűlésen feltették a kezüket, bizalmat szavazva egy testületnek, ha úgy tetszik, ügynek. Most újra a polgármesterektől kérnek támogatást azok a képviselők, akik ezt az ügyet az in- soványba vitték? Úgy gondolom, hogy a múltat és a jelent is töredelmesen meg kell vallani, levonni a tanulságokat, és felkapaszkodni a nulla pontra. Itt látom értelmét egy polgármester-konferencia összehívásának, amely talán megfogalmazhat egy tisztességes jövőképet, egy olyan stratégiát, amely esélyt biztosít a szlovákiai magyarság számára az elkövetkező időkre. Ehhez viszont arra lenne szükség, hogy az általunk megválasztott parlamenti képviselők legalább annyira vegyék komolyan a választóik alapvető érdekét, mint amennyire a választópolgárok megbecsülik képviselőiket. Két év kormányzati munkának arra elegendőnek kell lennie, hogy az MKP ne általános, hanem konkrét mérleget vonjon tevékenyséVagy becsaptak bennünket, vagy képviselőink cinkosságot vállaltak. géről. Az utóbbi fél évben a kormány a komáromi nagygyűlés mindhárom határozatát lesöpörte az asztalról. Ez annyit jelent, hogy semmibe vette a szlovákiai magyarság akaratát, ami vagy azt jelenti, hogy becsaptak bennünket, vagy azt, hogy a kormányon belül képviselőink cinkosaivá váltak az ellenünkre munkálkodóknak. Nagyon remélem mindannyiunk elvárása szerint, hogy ez az utóbbi felvetés alaptalan. Viszont, ha az, akkor tanácstalanok vagyunk, hogy valójában mi is történik velünk. Az 1994. január 8-ai hatalmas, jó szándékú megmozdulás kézzelfogható eredmény nélkül maradt. Hogyha az esetleges szervezők ezt a hat évet akarják legitimmé tenni a polgármesterek által, akkor egy mérgezett folyó felé araszolnak, amelybe még egyszer nem lehet, nem szabad belelépni. OLVASÓI LEVÉL A 8000 korona csapdája Nem tudom, melyik pihent elme találta ki, hogy 8000, azaz szóban és írásban nyolcezer kemény szlovák koronára emeljék azt a szintet, amely alatt a lopás vagy ehhez hasonló káreset nem minősül bűncselekménynek, csupán szabálysértés vagy kihágás. Vannak, akik ezt alaposan ki is használják. Mert képzeljük csak el, hogy ha valaki napjában csak 7999 korona értéket lop vagy sikkaszt, akkor legfeljebb azt mondják neki, hogy ejnye-bej- nye. Ezzel a felismeréssel legutóbb akkor szembesültünk, amikor szűkebb pátriámba, a Bodrogközbe látogattam, ahol bizonyos csoportok szabályosan leszüretelik a földekről a termést, amit más verejtékes munkával kitermesztett. Mindig ügyelnek azonban arra, hogy az egy főre eső rablás ne lépje túl a 8000 szlovák koronát. Dunaszerdahe- lyen pedig legújabban már a vállalkozók is feliratkoztak a nyolcezer koronás szabálysértők listájára. Az önkormányzat pénzt nem sajnálva igyekszik szebbé, vonzóbbá varázsolni a várost. Az elmúlt időszakban egész sor virágágyat telepített, nagyméretű virágtálakat helyezett ki, amelyek még azt a célt is szogálják, hogy megakadályozzák a gépkocsik behajtását a sétálózónába. Sajnos azonban olyan személyek is akadnak, akik a státusszimbólumnak is tartott szupergépkocsik nélkül még tíz lépést sem hajlandóak megtenni. Valahányszor be akar hajtani, annyiszor töri szét a virágtartót. A Bartók Béla sétány elején az egyik ilyen lelkiismeretlen vállalkozó már legalább négyszer törte össze az akadályul szolgáló virágtálat, s törte ki a díszes kovácsoltvas oszlopot. A legszomorúbb az egészben, hogy az állami rendőrség emberei minden alkalommal azzal utasítják vissza a feljelentést, hogy a kár nem haladja meg a 8000 koronát, tehát csak szabály- sértés történt. Azt hiszem, hogy a 8000 korona csapdájába estünk. Ha gyorsan nem mászunk ki belőle, akkor még nagyon sok konfliktus forrása lehet. Palágyi Lajos Dunaszerdahely
