Új Szó, 2000. augusztus (53. évfolyam, 175-201. szám)
2000-08-31 / 201. szám, csütörtök
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. AUGUSZTUS 31. ■■■■i KOMMENTÁR WHKHHkH Kényszerű erőpróba TUBA LAJOS Dél-Szlovákia sztoikus nyugalommal szemléli az előrehozott választásokat szorgalmazó népszavazás kiírása körüli eseményeket. Ha ezen a régión tnúlna, a HZDS legfeljebb a nyűt napokon jutna be a parlamentbe, így az esetleges szavazás napján a választási bizottságok tagjai nyugodt olvasással igyekszenek majd múlatni az időt. Pedig a HZDS formában tartó akciója - legalábbis gazdasági szempontból - az ország minden lakosa számára egyforma hatással bír. Lassan két éve látjuk az aktuális hatalom igyekezetét az európai struktúrákhoz való felzárkózásra, de az ország fő hátrányát eddig még nem sikerült felszámolni. A pénzüket befektető külföldiek ugyanis bármit képesek kielemezni - ez alól kivételt csak a politikai kockázat jelent. Márpedig ez nálunk minden elképzelhető mértéket felülmúl. A közvélemény-kutatásokat látva mindössze az az érv marad, hogy a két huzamosabb ideje vezető politikai tömörülés, a HZDS és a SMER hatalomra kerülése esetén talán nem lesz érdekelt az 1998 előtti viszonyok újbóli kialakításában. Ennek is van logikája, hiszen miután nem marad privatizálni való az országban, a csúcspolitika is főként a gazdasági fellendülésben érdekelt. Az persze nem árt, ha a hozzájuk közeli cégek jobban „lendülnek”, de ezt az akkorinál sokkal finomabb módszerrel is biztosíthatják. A legjobb viszont az lenne, ha a szlovák gazdaság jövőjét nem árnyékolná be egy ilyen kockázati tényező. Azt hihetnénk, hogy azért mégiscsak többségbe kerülnek azok, akiknek már nem üzlet ez a bizonytalanság. Ilyen szempontból még jól is jöhet a népszavazás, hiszen ez várhatóan hű képet ad az előbb említett tábor támogatottságáról. Különösen akkor, ha Fico valóban Mečiar mellé állva vállalja a megmérettetést. Rudolf Schuster betegségekor egy előrehozott államfőválasztás esetére egymillió szavazattal számoltak Mečiar oldalán. Az őszi népszavazás megmutatja ennek valódiságát. Minél kevesebben vesznek rajta részt, annál nagyobb a reménye, hogy tovább folytatódhat az elmúlt két év gazdasági reformja. Néhány hónapja nyilvánvaló, hogy a Balkánról visszatornáztuk magunkat a jó- * létre esélyes országok közé. Jó lenne megkapaszkodni itt. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (58238322, fax: 58238321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urban Gabriella - panoráma, téma (58238339), - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329424, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit- értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 58238322, fax: 58238321, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 58238324, fax: 58238326 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332,59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051,52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kováčska 28,095/6709548,6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIÁ KFT., Bratislava. Teijeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press teijesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vývoz tlače, Košická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 179/93 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com Parlamenti hajcihő BUCHLOVICS PÉTER Az, amit a Lexa-ügyben a HZDS-es honatyák és honleányok legutóbb a parlament rendkívüli ülésén műveltek, még a lakodalmas kutya gyomrát is megfeküdné. Ez már nem folklór, hanem kénsavtömén- ségű cinizmus és demagógia, káprázatos mennyiségben. A legordenárébb zagyvaságok- kal, mint mindig, a Húska-Hu- dec duó rukkolt elő. Udvari ideológusunk vérszomjas ösztönökről, boszorkányüldözésről, „ősközösségi vadásztársadalmakról” regélt, exminisz- terünk pedig hazafias hősként tiszteli Lexát, akinek az a pechje, hogy a magyarok éppen most időzítették a Komárom megyés bombájukat az anyanemzet testét szaggatandó, tehát ne felejtsük el a volt titkosszolgálat érdemeit! További gyöngyszemekkel nem rontanám a papírt, de azért nézzünk egy másik díszpéldányt is a kompániából. Móric, a mélynemzeti trubadúr most TALLÓZÓ NÁRODNÁ OBRODA A harmadik világ országai több tíz- milliárd dollárral tartoznak Szlovákiának. Ezeket a „baráti” kölcsönöket még a szocialista Csehszlovákiától örököltük. A pénzeket a baráti országok iskolaügyre, műszaki fejlesztésre, illetve az iparra kapták a KGST-n belüli egyezségek alapján. Podstránsky Vladimil pénzügyi államtitkár szerint a legnagyobb gond azzal van, hogy ezen országok többsége nem akarja elismerni tartozását, vissza nem tőrítendő segítségről beszél. A lap információi szerint a legtöbb pénzzel Oroszország tartozik, de óriási kintlevőségek vannak még Líbiában, Zambiában és Szíriában is. Szlovákia jelenleg senkinek sem ad a régiekhez hasonló „kölcsönöket”, hiszen jelenleg maga is pénzszűkében van. Ettől függetlenül az ország több nemzetközi szervezet kasszájába is fizet, amit más államok kapnak meg. Ez az összeg évente meghaladja a 150 millió koronát. 1995. augusztus 31-én rabolta el az Ivan Lexa vezette szlovák titkosszolgálat ifj. Michal Kováčot Öt év alatt Hamburgból Delhibe Éppen öt év telt el azóta, hogy ifjabb Michal Kováčot, az akkori államfő fiát - az idő előrehaladtával egyre kevésbé - ismeretlen kilétű személyek rejtélyes körülmények között Ausztriába hurcolták. Az Ügyről azóta sok minden kiderült, de korántsem minden. SIDÓ ÁRPÁD Ivan Lexa, a titkosszolgálat volt igazgatója váratlan, s ha minden jól megy, rontást hozó ajándékot „kapott” e hónap közepén 39-ik születésnapja alkalmából. Az illetékes vizsgálótiszt ügyet sem vetve az ünneprontás esetleges vádjára, épp azon a napon adta át a pozsonyi kerületi ügyészségnek az ifj. Kováč- eset teijedelmes vizsgálati anyagát, hogy kezdeményezhesse többek között Lexa ellen is a vádemelést. A vizsgálati anyag szerint ugyanis a volt SIS-főnök megbízásából előbb megfigyelték a sikkasztási ügybe keveredett fiatal Kováčot, majd megszervezték elfogását és 1995. augusztus 31-én gépkocsiját feltartóztatva erőszakkal elfogták, hogy az ausztriai Hamburgba hurcolják. Alaposan kitervelt akcióról volt szó, melynek alapelemeit Vladimír Mit- ro, a SIS jelenlegi vezetője tavaly a parlamentben előadott, a titkosszolgálat viselt ügyeiről szóló titkosított jelentésében tárta fel. A beszámoló ismertette a SIS 1995 májusában VladimírMečiar akkori kormányfő elé terjesztett dokumentumát, mely a belpolitikai helyzet - a miniszter- elnök és az államfő közt kialakult feszültség - rendezéséhez kínált gyógyírt. A Lexa-irányította SIS elemző írása tehát már hónapokkal az emberrabás végrehajtása előtt arra hívja fel a miniszterelnök figyelmét, hogy az elnök posztjáról történő önkéntes lemondása lejáratása esetén kikényszeríthető. A képMečiar merő .jóindulatból” kegyelmet hirdetett a besározódottaknak. be itt jön be az államfő állítólag ha- szontalankodó fia, aki ellen a német ügyészség még 1994 novemberében nemzetközi elfogatóparancsot adott ki 2 millió dollár értékben elkövetett sikkasztás alapos gyanúja miatt. Ez a Technopol-ügy néven el- híresült eset, illetve a német szervek döntése jött kapóra a Mečiar-kor- mánynak mind gyakrabban keresztbe tevő, s így egyre kényelmetlenebbé váló elnök menesztésében érdekeltek számára. Az emberrablás indítéka tehát tiszta sor, s ami azután következett, az az ügy logikus folytatása volt, melyhez a lendületet az igazság kiderülésétől való félelem biztosította. Hálátlan szerep jutott a kérdés felgöngyölítésén fáradozó nyomozóknak, akiket rögtön menesztettek, mihelyst valamilyen eredményt sikerült elérniük, s gyilkosság áldozata lett az emberrablás koronatanújaként feltüntetett Fegyveres Oszkár legközelibb barátja, Robert Remiáš. Majd záporoztak a különböző amnesztiarendeletek: a részleges elnöki jogkörökkel bíró Mečiar merő jóindulatból”, s a kedélyek csillapítása érdekében 1998 márciusában kegyelmet hirdetett az ifj. Kováé-ügyben besározottak számára. Pár hónap eltelt, mire észbe kapott, hogy a pontatlanul megfogalmazott amnesztiarendelete lehetőséget ad a további nyomozásra. Mečiar újabb közkegyelmet hirdet, de az alkotmánybírósági értelmezés szerint hasztalan. 1998 a választások éve, s ezt az ügyet tekintve egyben a változásoké is. A hurok egyre jobban szorult az értelmi szerzők és a végrehajtók nyaka körül: beismerő vallomást tett Jaroslav Své- chota, Lexa helyettese, s Robert Beňo, a titkosszolgálat megfigyelési osztályának vezetője. Az illetékes bíró jövő héten dönt a Lexa elleni nemzetközi elfogatóparancs kiadását követelő beadványáról. A bírói határozat megszületésével persze semmi nem ér véget. Lexát fel kell kutatni és haza kell hozni, s ez még akkor sem lesz könnyű feladat, ha Ladislav Pittner belügyminiszter rögeszméje, hogy ismeri a gyanúsított tartózkodási helyét. A dolgok alakulását az ügy névadója - illetve epizódszerepe ellenére főaktora - ifj. Michal Kováč tisztes távolságból, Szlovákia indiai nagy- követségéről követi figyelemmel. Miután a bajor bíróság bizonyítékok hiányában megszüntette ellene az eljárást, meghurcolását ellentételezendő az Eduard Kukán vezette külügyminisztérium külképviseleti feladattal bízta meg Kováčot. Amíg a Dzurinda-kormány bírja szusszal, a fájdalomdíjban részesített exelnök-csemete Delhiben marad, és talán sejti, jó esetben a kabinet megbízatási idejének lejártáig lesz mit csinálnia a szlovákiai hatóságoknak, hogy az ügy végére pont kerüljön. A záróvizsgának nemcsak a tudásszintet, hanem a végző diák személyiségét is értékelnie kellene Érettségi vizsgarendszerünk hiányosságai KANKULYA LÁSZLÓ Minden iskolarendszer fontos láncszeme a vizsgarendszer. Milyen a miénk? Tudjuk, hogy az érettségi a mai formájában elavult. Ennek több oka is van. 1/ Nem egyértelmű, mit kell tudnia egy érettségizőnek. így aztán ahány iskola, annyi követelmény. Az érettségi tehát országosan nem egységes. 2/ Az egyetemek felvételi vizsgám alig számít az érettségi eredménye. 3/ Az érettségi vizsgák objektivitása erősen megkérdőjelezhető. Egyebek között ezért sem veszik figyelembe az egyetemek, főiskolák. Nem tisztázott, mit kell értékelni: a négyéves munkát eredményeivel együtt, vagy a kb. 15 perces feleletet. Az írásbeli munkák szlovák és magyar nyelvből csak tovább komplikálják az értékelést. Itt is érvényes: ahány ház, annyi szokás. 4/ Nem felel meg a kor elvárásainak, kihívásainak. A ma emberének elsősorban nem lexikális tudással kell rendelkeznie, hanem olyannak kell(ene) lennie, aki minden valós szituációban feltalálja magát, kreatív, tud kommunikálni (szóban, írásban, a technika segítségével), képes információgyűjtésre. 5/ Az érettséginek nemcsak a tudást, hanem a személyiséget is értékelnie kellene. 1999-ben az EXAM, a Pozsonyi Módszertani Központ és az Állami Pedagógiai Intézet szervezésében szlovák nyelvből, angol nyelvből és matematikából „reformérettségit” tartottak a kísérletező kedvű középiskolákban. Ezeknek természetesen csupán kísérleti jellegük volt. Az országos felmérést Monitor ’99-nek nevezték el. Ebben a középiskolák kevesebb mint fele vett részt. A következő célokat tűzte ki:- az érettségi vizsga legyen egységes valamennyi középiskolában;- mérje fel az érettségizők tudásszintjét az illető tantárgyakból;- mutassa ki az egyes iskolák közti - az iskolákon belül az egyes osztályok közti - különbségeket;- tegye lehetővé az iskolák egymás közti összehasonlítását;- vizsgálja meg a gyakorlatban az érettségizők országos tesztelésének lehetőségét központilag megalkotott tesztekkel;- valósítsa meg az elért eredmények gyors és központi feldolgozását országos szinten. A tesztelés idén újra megvalósult. (Monitor 2000), a tárgyak körét a történelemmel bővítették; a helyes választ kellett megjelölni öt lehetőségből. Az üyen teszteknek három követelménynek kell megfelelniük: 1/ erősen kötődniük kell(ene) a tananyaghoz; 2/ standard jelleggel kell(ene) rendelkezniük; 3/ megfelelő nehézségűnek kel- le(ene) lenniük. A Monitor ’99 eredményei elgondolkodtatóak. Bebizonyosodott, hogy megvalósítható az egységes érettségi vizsga. Kiderült, hogy az érettségizők tudásszintjében nagy eltérések mutatkoznak az egyes iskolák között, és iskolán belül is az egyes osztályok között. A tanároknak (sokszor) nincs elképzelésük az érettségizők tudásszintjéről, a diákok osztályzatai sokszor jobbak voltak, mint a felmérésbeli eredményeik. Nagy különbségek mutatkoztak a tanárok között annak megítélésében, mely tananyagok fontosak, melyek a standard és nem standard követelmények. A felmérés szakmailag egyértelműen alátámasztotta az érettségi vizsga reformjának szükségét legkésőbb 2005-ig. Hol kellene kezdem a reformot? Talán az elején, és nem a végén. Márpedig az érettségi vizsga egy folyamat vége. Tisztázni kellene, mit kell tudnia egy érettségiző diáknak. Meg kellene fogalmazni, hogy mit értünk a standard alatt minimum két szinten:- az érettségi vizsga szintjén- a felvételi vizsga szintjén. Tudjuk, hogy az iskolarendszer átfogó reformjára is szükség van. Fontos, hogy minél előbb sor kerüljön a tanmenetek és tantervek komplex átdolgozására. Fontos, hogy új tankönyvek, tankönyvcsaládok, feladatgyűjtemények stb. lássanak napvilágot, melyek már a megreformált érettségire való felkészülést segítik. Térjünk vissza az érettségi reformjához. Tudatosítanunk kell, hogy ennek csak akkor lesz értelme, ha az egyetemek és főiskolák áldásukat adják arra, hogy az érettségi a felvételi vizsga részét képezze. Milyen legyen a majdani záróvizsga? Áz írásbeli mellett legyen szóbeli része is? Egyes tantárgyak esetén (pl. matematika) az írásbeli vizsga bőven elég. Más tantárgyaknál (nyelvek) a szóbeli vizsga nélkülözhetetlen. Nézzük most az írásbelit. Milyen legyen? Teszteljünk? A tesztelésnek sok előnye van egyéb felmérésekkel szemben: gyorsan javítható és értékelhető (központilag), objektívnek mondható. Viszont hátrányai is vannak: gépies (keveset árul el a személyiségről), eredménycentrikus (nem a folyamatot értékeli, hanem a végeredményt), és sajnos tippelhető. Ahogy nincs tökéletes iskolarendszer, úgy nincs tökéletes vizsgarend- szer sem. Arra kell(ene) törekednünk, hogy mindkettő közelítsen ahhoz, amit ma (és holnap) tökéletesnek gondolunk. Bárhogy lesz is, az mindenesetre jó jel, hogy nálunk is megmozdult valami. Remélhetőleg mindnyájunk, a széles közvélemény megelégedésére. A szerző a tornaijai gimnázium matematika-fizika szakos tanára Inkább ne szólj semmit, mert kormányválságot idézel elő (Ľubomír Kotrha karikatúrája) JEGYZET nem endlösungjaival aratott sikert. Csak megállapította, hogy Ivan Lexa a Dél-afrikai Köztársaságban van. Legjobb tudomásunk szerint ezt még az utána nyomozó szervek sem állapították meg biztosan. Ő vajon honnan tudja? És ha tudja, miért nem jelentették azonnal a rendőrségnek? Ám hagyjuk ezeket az ádátszóan fárasztó alakokat. A lényeg: Lexát most már nem menti meg semmi. Még a távolléte sem. Ivor tábornok közölte: összegyűlt annyi bizonyíték, hogy a vádlott távollétében is le lehessen folytatni a tárgyalást, és el is lehessen ítélni. Az exti- tokfőnök távollévő vádlottból csakhamar menekülő rabbá válik, ha az Óperenciás-tenger fenekére bújik is el. Végre egy begyógyuló seb a társadalom lelkiismeretén. Viszont akad egy nyugtalanító kérdés: miért nem oldották fel a nyomozati anyag már feltárt és bizonyítható részeit? Ha államtitkok is szerepelnek benne, érthető. Ha viszont a jelenlegi kormánykoalíció egy-két tagja is szerepel bennük, akkor már nem tudnánk mélyebbre szomorodni...
