Új Szó, 2000. augusztus (53. évfolyam, 175-201. szám)

2000-08-31 / 201. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. AUGUSZTUS 31. ■■■■i KOMMENTÁR WHKHHkH Kényszerű erőpróba TUBA LAJOS Dél-Szlovákia sztoikus nyugalommal szemléli az előrehozott választásokat szorgalmazó népszavazás kiírása körüli eseménye­ket. Ha ezen a régión tnúlna, a HZDS legfeljebb a nyűt napokon jutna be a parlamentbe, így az esetleges szavazás napján a válasz­tási bizottságok tagjai nyugodt olvasással igyekszenek majd múlat­ni az időt. Pedig a HZDS formában tartó akciója - legalábbis gazdasági szem­pontból - az ország minden lakosa számára egyforma hatással bír. Lassan két éve látjuk az aktuális hatalom igyekezetét az európai struktúrákhoz való felzárkózásra, de az ország fő hátrányát eddig még nem sikerült felszámolni. A pénzüket befektető külföldiek ugyanis bármit képesek kielemezni - ez alól kivételt csak a politi­kai kockázat jelent. Márpedig ez nálunk minden elképzelhető mér­téket felülmúl. A közvélemény-kutatásokat látva mindössze az az érv marad, hogy a két huzamosabb ideje vezető politikai tömörülés, a HZDS és a SMER hatalomra kerülése esetén talán nem lesz érdekelt az 1998 előtti viszonyok újbóli kialakításában. Ennek is van logikája, hiszen miután nem marad privatizálni való az országban, a csúcspolitika is főként a gazdasági fellendülésben érdekelt. Az persze nem árt, ha a hozzájuk közeli cégek jobban „lendülnek”, de ezt az akkorinál sokkal finomabb módszerrel is biztosíthatják. A legjobb viszont az lenne, ha a szlovák gazdaság jövőjét nem ár­nyékolná be egy ilyen kockázati tényező. Azt hihetnénk, hogy azért mégiscsak többségbe kerülnek azok, akiknek már nem üzlet ez a bi­zonytalanság. Ilyen szempontból még jól is jöhet a népszavazás, hi­szen ez várhatóan hű képet ad az előbb említett tábor támogatottsá­gáról. Különösen akkor, ha Fico valóban Mečiar mellé állva vállalja a megmérettetést. Rudolf Schuster betegségekor egy előrehozott ál­lamfőválasztás esetére egymillió szavazattal számoltak Mečiar olda­lán. Az őszi népszavazás megmutatja ennek valódiságát. Minél ke­vesebben vesznek rajta részt, annál nagyobb a reménye, hogy to­vább folytatódhat az elmúlt két év gazdasági reformja. Néhány hó­napja nyilvánvaló, hogy a Balkánról visszatornáztuk magunkat a jó- * létre esélyes országok közé. Jó lenne megkapaszkodni itt. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (58238322, fax: 58238321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urban Gabriella - panoráma, téma (58238339), - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329424, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit- értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 58238322, fax: 58238321, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 58238324, fax: 58238326 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332,59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051,52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kováčska 28,095/6709548,6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIÁ KFT., Bratislava. Teijeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press teijesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vývoz tlače, Košická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 179/93 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com Parlamenti hajcihő BUCHLOVICS PÉTER Az, amit a Lexa-ügyben a HZDS-es honatyák és honleá­nyok legutóbb a parlament rendkívüli ülésén műveltek, még a lakodalmas kutya gyom­rát is megfeküdné. Ez már nem folklór, hanem kénsavtömén- ségű cinizmus és demagógia, káprázatos mennyiségben. A legordenárébb zagyvaságok- kal, mint mindig, a Húska-Hu- dec duó rukkolt elő. Udvari ideológusunk vérszomjas ösz­tönökről, boszorkányüldö­zésről, „ősközösségi vadásztár­sadalmakról” regélt, exminisz- terünk pedig hazafias hősként tiszteli Lexát, akinek az a pech­je, hogy a magyarok éppen most időzítették a Komárom megyés bombájukat az anya­nemzet testét szaggatandó, te­hát ne felejtsük el a volt tit­kosszolgálat érdemeit! További gyöngyszemekkel nem rontanám a papírt, de azért nézzünk egy másik díszpél­dányt is a kompániából. Móric, a mélynemzeti trubadúr most TALLÓZÓ NÁRODNÁ OBRODA A harmadik világ országai több tíz- milliárd dollárral tartoznak Szlová­kiának. Ezeket a „baráti” kölcsönö­ket még a szocialista Csehszlováki­ától örököltük. A pénzeket a baráti országok iskolaügyre, műszaki fej­lesztésre, illetve az iparra kapták a KGST-n belüli egyezségek alapján. Podstránsky Vladimil pénzügyi ál­lamtitkár szerint a legnagyobb gond azzal van, hogy ezen orszá­gok többsége nem akarja elismerni tartozását, vissza nem tőrítendő se­gítségről beszél. A lap információi szerint a legtöbb pénzzel Oroszor­szág tartozik, de óriási kintlevősé­gek vannak még Líbiában, Zambiá­ban és Szíriában is. Szlovákia jelen­leg senkinek sem ad a régiekhez ha­sonló „kölcsönöket”, hiszen jelen­leg maga is pénzszűkében van. Ettől függetlenül az ország több nemzetközi szervezet kasszájába is fizet, amit más államok kapnak meg. Ez az összeg évente megha­ladja a 150 millió koronát. 1995. augusztus 31-én rabolta el az Ivan Lexa vezette szlovák titkosszolgálat ifj. Michal Kováčot Öt év alatt Hamburgból Delhibe Éppen öt év telt el azóta, hogy ifjabb Michal Kováčot, az akkori államfő fiát - az idő előrehaladtával egyre kevésbé - ismeretlen kilétű személyek rejtélyes körül­mények között Ausztriába hurcolták. Az Ügyről azóta sok minden kiderült, de ko­rántsem minden. SIDÓ ÁRPÁD Ivan Lexa, a titkosszolgálat volt igazgatója váratlan, s ha minden jól megy, rontást hozó ajándékot „ka­pott” e hónap közepén 39-ik szüle­tésnapja alkalmából. Az illetékes vizsgálótiszt ügyet sem vetve az ün­neprontás esetleges vádjára, épp azon a napon adta át a pozsonyi ke­rületi ügyészségnek az ifj. Kováč- eset teijedelmes vizsgálati anyagát, hogy kezdeményezhesse többek kö­zött Lexa ellen is a vádemelést. A vizsgálati anyag szerint ugyanis a volt SIS-főnök megbízásából előbb megfigyelték a sikkasztási ügybe keveredett fiatal Kováčot, majd megszervezték elfogását és 1995. augusztus 31-én gépkocsiját feltar­tóztatva erőszakkal elfogták, hogy az ausztriai Hamburgba hurcolják. Alaposan kitervelt akcióról volt szó, melynek alapelemeit Vladimír Mit- ro, a SIS jelenlegi vezetője tavaly a parlamentben előadott, a titkosszol­gálat viselt ügyeiről szóló titkosított jelentésében tárta fel. A beszámoló ismertette a SIS 1995 májusában VladimírMečiar akkori kormányfő elé terjesztett dokumentumát, mely a belpolitikai helyzet - a miniszter- elnök és az államfő közt kialakult fe­szültség - rendezéséhez kínált gyógyírt. A Lexa-irányította SIS elemző írása tehát már hónapokkal az emberrabás végrehajtása előtt arra hívja fel a miniszterelnök fi­gyelmét, hogy az elnök posztjáról történő önkéntes lemondása lejára­tása esetén kikényszeríthető. A kép­Mečiar merő .jóindulat­ból” kegyelmet hirdetett a besározódottaknak. be itt jön be az államfő állítólag ha- szontalankodó fia, aki ellen a német ügyészség még 1994 novemberé­ben nemzetközi elfogatóparancsot adott ki 2 millió dollár értékben el­követett sikkasztás alapos gyanúja miatt. Ez a Technopol-ügy néven el- híresült eset, illetve a német szervek döntése jött kapóra a Mečiar-kor- mánynak mind gyakrabban kereszt­be tevő, s így egyre kényelmetleneb­bé váló elnök menesztésében érde­keltek számára. Az emberrablás in­dítéka tehát tiszta sor, s ami azután következett, az az ügy logikus foly­tatása volt, melyhez a lendületet az igazság kiderülésétől való félelem biztosította. Hálátlan szerep jutott a kérdés felgöngyölítésén fáradozó nyomozóknak, akiket rögtön me­nesztettek, mihelyst valamilyen eredményt sikerült elérniük, s gyil­kosság áldozata lett az emberrablás koronatanújaként feltüntetett Fegy­veres Oszkár legközelibb barátja, Robert Remiáš. Majd záporoztak a különböző amnesztiarendeletek: a részleges elnöki jogkörökkel bíró Mečiar merő jóindulatból”, s a ke­délyek csillapítása érdekében 1998 márciusában kegyelmet hirdetett az ifj. Kováé-ügyben besározottak szá­mára. Pár hónap eltelt, mire észbe kapott, hogy a pontatlanul megfo­galmazott amnesztiarendelete le­hetőséget ad a további nyomozásra. Mečiar újabb közkegyelmet hirdet, de az alkotmánybírósági értelmezés szerint hasztalan. 1998 a választá­sok éve, s ezt az ügyet tekintve egy­ben a változásoké is. A hurok egyre jobban szorult az értelmi szerzők és a végrehajtók nyaka körül: beis­merő vallomást tett Jaroslav Své- chota, Lexa helyettese, s Robert Beňo, a titkosszolgálat megfigyelési osztályának vezetője. Az illetékes bíró jövő héten dönt a Lexa elleni nemzetközi elfogatóparancs kiadá­sát követelő beadványáról. A bírói határozat megszületésével persze semmi nem ér véget. Lexát fel kell kutatni és haza kell hozni, s ez még akkor sem lesz könnyű fel­adat, ha Ladislav Pittner belügymi­niszter rögeszméje, hogy ismeri a gyanúsított tartózkodási helyét. A dolgok alakulását az ügy névadója - illetve epizódszerepe ellenére főaktora - ifj. Michal Kováč tisztes távolságból, Szlovákia indiai nagy- követségéről követi figyelemmel. Miután a bajor bíróság bizonyíté­kok hiányában megszüntette elle­ne az eljárást, meghurcolását ellen­tételezendő az Eduard Kukán ve­zette külügyminisztérium külkép­viseleti feladattal bízta meg Ko­váčot. Amíg a Dzurinda-kormány bírja szusszal, a fájdalomdíjban ré­szesített exelnök-csemete Delhiben marad, és talán sejti, jó esetben a kabinet megbízatási idejének lejár­táig lesz mit csinálnia a szlovákiai hatóságoknak, hogy az ügy végére pont kerüljön. A záróvizsgának nemcsak a tudásszintet, hanem a végző diák személyiségét is értékelnie kellene Érettségi vizsgarendszerünk hiányosságai KANKULYA LÁSZLÓ Minden iskolarendszer fontos lánc­szeme a vizsgarendszer. Milyen a miénk? Tudjuk, hogy az érettségi a mai formájában elavult. Ennek több oka is van. 1/ Nem egyértelmű, mit kell tudnia egy érettségizőnek. így aztán ahány iskola, annyi követel­mény. Az érettségi tehát országosan nem egységes. 2/ Az egyetemek fel­vételi vizsgám alig számít az érettsé­gi eredménye. 3/ Az érettségi vizs­gák objektivitása erősen megkérdő­jelezhető. Egyebek között ezért sem veszik figyelembe az egyetemek, fő­iskolák. Nem tisztázott, mit kell ér­tékelni: a négyéves munkát ered­ményeivel együtt, vagy a kb. 15 perces feleletet. Az írásbeli munkák szlovák és magyar nyelvből csak to­vább komplikálják az értékelést. Itt is érvényes: ahány ház, annyi szo­kás. 4/ Nem felel meg a kor elvárá­sainak, kihívásainak. A ma emberé­nek elsősorban nem lexikális tudás­sal kell rendelkeznie, hanem olyan­nak kell(ene) lennie, aki minden va­lós szituációban feltalálja magát, kreatív, tud kommunikálni (szóban, írásban, a technika segítségével), képes információgyűjtésre. 5/ Az érettséginek nemcsak a tudást, ha­nem a személyiséget is értékelnie kellene. 1999-ben az EXAM, a Po­zsonyi Módszertani Központ és az Állami Pedagógiai Intézet szervezé­sében szlovák nyelvből, angol nyelv­ből és matematikából „reformérett­ségit” tartottak a kísérletező kedvű középiskolákban. Ezeknek termé­szetesen csupán kísérleti jellegük volt. Az országos felmérést Monitor ’99-nek nevezték el. Ebben a közép­iskolák kevesebb mint fele vett részt. A következő célokat tűzte ki:- az érettségi vizsga legyen egysé­ges valamennyi középiskolában;- mérje fel az érettségizők tudás­szintjét az illető tantárgyakból;- mutassa ki az egyes iskolák közti - az iskolákon belül az egyes osztá­lyok közti - különbségeket;- tegye lehetővé az iskolák egymás közti összehasonlítását;- vizsgálja meg a gyakorlatban az érettségizők országos tesztelésének lehetőségét központilag megalko­tott tesztekkel;- valósítsa meg az elért eredmények gyors és központi feldolgozását or­szágos szinten. A tesztelés idén újra megvalósult. (Monitor 2000), a tárgyak körét a történelemmel bővítették; a helyes választ kellett megjelölni öt lehető­ségből. Az üyen teszteknek három követelménynek kell megfelelniük: 1/ erősen kötődniük kell(ene) a tananyaghoz; 2/ standard jelleggel kell(ene) ren­delkezniük; 3/ megfelelő nehézségűnek kel- le(ene) lenniük. A Monitor ’99 eredményei elgon­dolkodtatóak. Bebizonyosodott, hogy megvalósítható az egységes érettségi vizsga. Kiderült, hogy az érettségizők tudásszintjében nagy eltérések mutatkoznak az egyes is­kolák között, és iskolán belül is az egyes osztályok között. A tanárok­nak (sokszor) nincs elképzelésük az érettségizők tudásszintjéről, a diá­kok osztályzatai sokszor jobbak vol­tak, mint a felmérésbeli eredménye­ik. Nagy különbségek mutatkoztak a tanárok között annak megítélésé­ben, mely tananyagok fontosak, melyek a standard és nem standard követelmények. A felmérés szakma­ilag egyértelműen alátámasztotta az érettségi vizsga reformjának szükségét legkésőbb 2005-ig. Hol kellene kezdem a reformot? Ta­lán az elején, és nem a végén. Már­pedig az érettségi vizsga egy folya­mat vége. Tisztázni kellene, mit kell tudnia egy érettségiző diáknak. Meg kellene fogalmazni, hogy mit értünk a standard alatt minimum két szinten:- az érettségi vizsga szintjén- a felvételi vizsga szintjén. Tudjuk, hogy az iskolarendszer átfo­gó reformjára is szükség van. Fon­tos, hogy minél előbb sor kerüljön a tanmenetek és tantervek komplex átdolgozására. Fontos, hogy új tan­könyvek, tankönyvcsaládok, fela­datgyűjtemények stb. lássanak nap­világot, melyek már a megreformált érettségire való felkészülést segítik. Térjünk vissza az érettségi reformjá­hoz. Tudatosítanunk kell, hogy en­nek csak akkor lesz értelme, ha az egyetemek és főiskolák áldásukat adják arra, hogy az érettségi a felvé­teli vizsga részét képezze. Milyen le­gyen a majdani záróvizsga? Áz írás­beli mellett legyen szóbeli része is? Egyes tantárgyak esetén (pl. mate­matika) az írásbeli vizsga bőven elég. Más tantárgyaknál (nyelvek) a szóbeli vizsga nélkülözhetetlen. Nézzük most az írásbelit. Milyen le­gyen? Teszteljünk? A tesztelésnek sok előnye van egyéb felmérésekkel szemben: gyorsan javítható és érté­kelhető (központilag), objektívnek mondható. Viszont hátrányai is van­nak: gépies (keveset árul el a szemé­lyiségről), eredménycentrikus (nem a folyamatot értékeli, hanem a vég­eredményt), és sajnos tippelhető. Ahogy nincs tökéletes iskolarend­szer, úgy nincs tökéletes vizsgarend- szer sem. Arra kell(ene) töreked­nünk, hogy mindkettő közelítsen ahhoz, amit ma (és holnap) tökéle­tesnek gondolunk. Bárhogy lesz is, az mindenesetre jó jel, hogy nálunk is megmozdult valami. Remélhető­leg mindnyájunk, a széles közvéle­mény megelégedésére. A szerző a tornaijai gimnázium matematika-fizika szakos tanára Inkább ne szólj semmit, mert kormányválságot idézel elő (Ľubomír Kotrha karikatúrája) JEGYZET nem endlösungjaival aratott si­kert. Csak megállapította, hogy Ivan Lexa a Dél-afrikai Köztár­saságban van. Legjobb tudomá­sunk szerint ezt még az utána nyomozó szervek sem állapítot­ták meg biztosan. Ő vajon hon­nan tudja? És ha tudja, miért nem jelentették azonnal a rendőrségnek? Ám hagyjuk ezeket az ádátszóan fárasztó alakokat. A lényeg: Lexát most már nem menti meg semmi. Még a távol­léte sem. Ivor tábornok közölte: összegyűlt annyi bizonyíték, hogy a vádlott távollétében is le lehessen folytatni a tárgyalást, és el is lehessen ítélni. Az exti- tokfőnök távollévő vádlottból csakhamar menekülő rabbá vá­lik, ha az Óperenciás-tenger fe­nekére bújik is el. Végre egy be­gyógyuló seb a társadalom lel­kiismeretén. Viszont akad egy nyugtalanító kérdés: miért nem oldották fel a nyomozati anyag már feltárt és bizonyítható részeit? Ha állam­titkok is szerepelnek benne, ért­hető. Ha viszont a jelenlegi kor­mánykoalíció egy-két tagja is szerepel bennük, akkor már nem tudnánk mélyebbre szo­morodni...

Next

/
Thumbnails
Contents