Új Szó, 2000. augusztus (53. évfolyam, 175-201. szám)

2000-08-28 / 199. szám, hétfő

Sportvilág ÚJ SZÓ 2000. AUGUSZTUS 28. Szlovákia olimpikonjai Atlantában sem vallottak szégyent, ahonnan egy arany-, egy ezüst-, egy bronzérmet, valamint huszonhat pontot hoztak haza Michal Martikán szerint a java még hátravan Szlovákia sportolói Atlantá­ban mutatkoztak be először a nyári játékokon azután, hogy Csehszlovákia „kettésza­kadt”. Más szempontból is rendkívülinek számított az at­lantai olimpia: 1996-ban szá­zéves évfordulóját ünnepel­ték az újkori nyári játékok. ANDREJ MIKLÁNEK 1996. július 19. és augusztus 4. kö­zött 71 szlovákiai sportoló próbált bizonyítani Atlantában. A küldött­séget akkor Mária Mračnová, a Szlo­vák Olimpiai Bizottság alelnöke ve­zette. Szlovákia három éremmel tért haza a tengerentúlról, s emellett 26 pontot gyűjtött össze. Az első és ed­dig egyetlen szlovákiai aranyérmet Michal Martikán vadvizi evezős sze­rezte. Ezüstöt Slavomír Kňazovický, bronzot Jozef Gönci kapott. Legmerészebb álmainkban sem képzeltük, hogy mindhárom érem­ből jut majd az országnak. Az álom akkor kezdett valóra válni, amikor a hatodik napon Jozef Gönci sport­lövő a döntőbe lőtte magát, ott pe­dig a harmadik legjobb eredményt érte el. Ezzel túltett honfitársán, Vladimír Slamkán, aki korábban az ötödik helyen végzett. Martikán aranyérmére az adantai olimpia utolsó versenynapján Slavo­mír Kňazovický majdnem rátett még egy lapáttal. Csak 500 sprinten indult, tehát spórolta az erejét az utolsó pillanatig. Taktikája logikus­nak bizonyult: gond nélkül bejutott a fináléba, ahol sokáig az élen állt, de a végére elfogyott az ereje. Egy utolsó „rúgással” azonban második­ként ment át a célvonalon, s ezzel kiegészítette Szlovákia éremgyűjte­ményét. A legkellemesebb meglepe­tést a szlovák küldöttség benjámin- ja, Michal Martikán vadvizi evezős tartogatta. Ez a mindössze 167 cen­timéter magas fiatalember olyan ki­finomult technikával rendelkezik, hogy a legnagyobb favortokat szo­NÉVJEGY MICHAL MARTI KÁN Született: 1979. május 18-án Liptószentmiklóson Lakhelye: Liptószentmiklós Magassága: 172 cm Súlya: 68 kg Klubja: AŠK Dukla Banská Bystrica Edzője: Jozef Martikán Menedzsere: Richard Galovič Ruházata: Adidas equipment Kenuja: VAJDA Martikán Lapátja: Szerződés nélkül Olimpiai részvételei: Atlan- ta 1996 rította le a dobogó tetejéről. A zöld­fülű Martikán, aki a junior és felnőtt bajnokságokon korábban szerzett érmeket, Adantában nem tartozott a kimondott esélyesek közé. Ezt az első menetben igazolta is: tiszta, de túlságosan lassú evezéssel a hatodik helyről várta a folytatást. A második nekifutása azonban több mint töké­letes volt. A liptószentmiklósi fiata­lember 14 századdal maga mögött hagyta a teljes mezőnyt, s a barcelo­nai címvédő cseh Lukáš Poliertet a második helyre kényszerítette. A szlovák küldöttsé többi tagja csak messziről szemlélhette az érmeket. A legnagyobb lehetőséget Jozef Lohyňa szalasztotta el. A birkózás egyik ismert alakja, 1990-es világ­bajnok négy összecsapást nyert meg a 90 kg-os súlycsoportban. Első mérkőzését, sajnos, épp az elő­döntőben veszítette el. Ä másodikat a bronzéremért vívott küzdelem­ben. Az egyetíen hölgy, aki növelni tudta Szlovákia olimpiai pontjainak számát, Gabriela Brosková volt. A liptószentmiklósi vadvizi evezős az ötödik helyen végzett - s ha egy kis szerencséje lett volna, akár dobogó­ra is kerülhetett volna. Michal Martikán profiljával indítjuk úrnak új sorozatunkat, amelyben a szlovák olimpikonokat mutatjuk be. Michal Martikán először a jégko­ronggal próbálkozott, mert ehhez Huszonegy évesen élete második olimpiájára készül. Címvédőként. (TA SR-felvétel) a sporthoz Liptószentmiklóson ideális feltételek vannak. Való­színűleg Martikán ma valamelyik extraligás csapat játékosa lenne, ha nem figyelt volna fel a vadvizi evezésre. Fiatal gyerekként a leg­jobb csatárok közé tartozott a he­lyi hokicsapatban. A szlovák jégko­rong tehát értékes támadótól lett megfosztva, másfelől azonban egyáltalán nem kell bánni, hogy ez így alakult. Michal a hokibotot evezőlapátra cserélte, s már juni­orként legyőzte a tapasztaltabb felnőtteket. 1997-ben junior Euró- pa-bajnoki címet szerzett Lengyel­országban, majd a brazíliai világ- bajnokságon két aranyérmet szer­zett. Tavaly első lett a Világ Kupán, az Európa-bajnokságról egy arany- és egy bronzéremmel tért haza. Saját bevallása szerint pályafutása java még hátravan. Talán Sydney- re gondolt? „Az biztos, hogy fizikailag és technikailag szuper leszek az olimpián, csupán az ottani környezet okozhat gondot" Martina Moravcovától 1996-ban elpártolt a szerencse Balogh Gábor a csúcsról a mélybe vágyott Négy számban indul ÖSSZEÁLLÍTÁS Tavaly még nem rá figyelt az öttusa- vüág. Mert hiába tartotta mindenki óriási tehetségnek, csapattársai, Hanzély Ákos és Sárfalvi Péter ruti­nosabb versenyzőnek számítottak, no és eredménylistájuk is tekinté­lyesebb volt. Egészen július 18-áig. Akkor min­denki megtanulta a csapat legfiata­labb tagjának a nevét, remek négy­számos teljesítmény után, felejthe­tetlen futással, szinte önkívületi álla­potban ért célba, és szerzett 10 év után újból egyéni vüágbajnoki címet a magyar öttusának. És hogy senki se higgye azt, az a siker csak „kicsú­szott” eredmény volt, az idén ismét a világbajnoki dobogóra állhatott. És nem sokkal maradt el az arany­éremtől. Mindössze 24 ponttal. Balogh Gábor most az első olim­piájára készül... Ha valaki az olimpiáról kérdez, de az is elég, ha csak rágondolok, már beleborzongok, kiráz a hideg. Egyből izgulok, ideges leszek, mert nem tudom, mi vár rám Sydneyben. Még nem értem át azt az érzést, csak hallottam, hogy az olimpia egészen más verseny. Lehet valaki nagyon jól felkészült állapotban, ha az olimpián olyan hatás éri, amit nem tud kezelni. Például leg­rosszabb esetben teljesen leblokkol­hatok... De úgy is hathat rá a légkör, mint a tavalyi margitszigeti vüág- bajnokságon. Hogy feldob, ösztö­nöz, erőt ad. Nem tudom, mi lesz. Az biztos, hogy fizikailag és techni­kailag szuper leszek, csupán az otta­ni környezet okozhat gondot. És er­re nem lehet felkészülni. Szerintem még a pszichológus sem tud ebben segíteni, de hát ezt a problémát ma­gamban kell megoldanom. (Miközben aggályait ecseteli, meg­változik az arca. Látszik rajta, való­ban foglalkoztatja az olimpia hatása. És az is leolvasható a tekintetéből, hogy rajta nem fog múlni a siker.) Bár olimpián még nem szere­pelt, azért csak őriz magában valamilyen emlékeket az eddigi Játékokról. Persze. Michael Johnson futásai fantasztikusak voltak, szinte min­den fizikai törvénynek ellentmond- tak. Emlékezetes Kokó aranyöröme, vagy Czene Attila eufórikus állapot­ban elért győzelme. Azt hiszem, az Balogh Gábor kedvenc fotója is arról tanúskodik, hogy egy világbajnok­nak is lehet rossz napja, esetleg neki is fájhat a feje (Archív felv.) az igazi, ha valaki olyan meglepe­tésszerűen tud nyerni, mint Czene Atlantában. Az az igazán nagy do­log. Hasonlót érezhettem én is ta­valy a világbajnokságon. Ha már szóba került a margitszi­geti siker. Mennyire változtatta meg az életét a vb- arany? Én nem változtam, illetve próbál­tam nem megváltozni. Ma is olyan alázattal állok az öttusa előtt, ugya­núgy végzem az edzéseimet. Szó­val, belül nem változtam. Ám az tény, hogy ismertebb lettem, és a környezetem máshogy viszonyul hozzám. Ezt tudni kell kezelni. Es a környezetnek viszont kell tudnia ke­zelni. Ha például egy híres ember megkér egy újságírót, fél órával később keresse, mert most éppen befejezi az edzést, vagy pihen egy keveset, előfordul, hogy beképzelt­nek tartják. Holott egyáltalán nem így van. Nem biztos, hogy a híres ember a hibás, csak éppen a körül­mények nem úgy alakultak. Neki is lehet rossz napja. (Példaként említette kedvenc spor­tolóját, Michael Schumachert, akit sokan nagyképűnek könyveltek el, közben nem is tudják, mi lehet a pi­lóta adott viselkedésének hátteré­ben. És mesél a többi kedvencről, az orosz kardvívó Pozdnyakovról és az ukrán tőröző Golubickijról, akiket csodál tudásuk és profizmu­suk miatt. Szomorúan jegyzi meg, hogy sokan róla is azt terjesztik, megváltoztat őt a világbajnoki si­ker, és tüske mások szemében az ezért használatba kapott luxus sportkocsija. De hát mi tehetett vol­na? Ne fogadja el? Akkor talán azt lett volna a baj...) Az olimpiára is ugyanúgy készül, mint a tavalyi világbajnokságra? Hmm... A felkészülésünk ugyano­lyan. Érdekes, a vívőedzőnkkkel, Hegedűs Ferivel épp mostanában beszélgettünk, hogy a tavalyi fel­készülés hangulata más volt. Talán az okozza a különbséget, hogy most csak ketten lehetünk ott az olimpi­án, a vüágbajnokságra pedig egy egész csapat készülhetett. A tavalyi vébére szerintem úgy gyakorolt a magyar csapat, mint korábban egyetlen versenyre sem. Azt már fo­kozni nem lehetett. Vagyis, ha most ugyanúgy edziink, mint tavaly, ezt sem lehet már túlszárnyalni. A zsúfolt idény után sikerült kipi­hennie magát a szabadság alatt? A székesfehérvári Európa-bajnok- ság után két hetet nyaraltam a ba­rátnőmmel, Nórival, illetve Várku- ti Zsolt barátommal Horvátország­ban. Mélytengeri búvárkodással töltöttük az időnk nagy részét, és iszonyatos mélységekbe jutottunk le. Két éve fogott meg a búvárko­dás, azóta csinálom. Egyébként a nem zavarmentes idény után na­gyon vágytam már a szabadságra, és sikerült idegileg is teljesen rend­NÉVJEGY BALOGH GÁBOR Született: Budapest, 1976. augusztus 5. Klubja: Honvéd-Steffi Edzői: Balaska Zsolt, He­gedűs Ferenc, Miklós György, Rátonyi Gábor, Sárfalvi Béla, Serfőző Sándor - Pécsi Gábor technikai igazgató Legjobb nemzetözi eredmé­nyei: egyéni vb-1. (1999), csapat-vb-1. (1999), váltó-vb- 1. (1999), egyéni vb-2. (2000), csapat-vb-2 (1998), egyéni vb- 6. (1998); váltó Eb-1. (1997, 1999,2000), csapat Eb-2. (1998), egyéni Eb-5. (1999); junior egyéni vb-1. (1996). behoznom magam. Szóval, most minden rendben van, jöhet az olimpia. És mi lesz Sydneyben? Meg szeretném nyerni az olimpiát. Legalább tizenkét olyan versenyző van, aki érmet szerezhet. És szerin­tem három olyan, aki nyerni is ké­pes. Persze, előfordulhat csoda is, mint négy esztendeje Atlantában, hogy valaki kevésbé ismert nyer. (Balogh Gábor februárban, a bu­dapesti fedett pályás versenyen autóbalesetet szenvedett. Éppen a lőtérről tartott a következő szám, a futás színhelyére. Amikor kikászá­lódott a kocsiból, első gondolata a verseny volt. A kapitánynak, Pécsi Gábornak azt mondta a telefonba, intézze el, hogy egy későbbi fu­tamba kerüljön, mert addig oda tud érni. Az edzők természetesen nem engedték meg, hogy nem sok­kal a baleset után rajthoz álljon. Ám az eset jelzi Balogh Gábor fel­fogását. Aki ismeri őt, tudja, az öt­tusa iránti alázat nem változott meg benne. Talán csak a világ, az emberek körülötte...) (VT) ÖSSZEÁLLÍTÁS Amikor 1976. január 16-án, a várt­nál két hónappal korábban világra jött Martina Moravcová és azonnal tüdőgyulladást kapott, szülei na­gyon megijedtek. „Anyu az inkubá­tor mellett állt és apuval az álmaik­ról beszéltek. Hitt abban, hogy meggyógyulok. Annyira, hogy azt tervezte, egy szép napon részt ve­szek az olimpián” - enüékszik vissza gyerekkorára Martina. Szülei, Dari­na és Karol egyaránt sikeres úszók voltak, s lányukból is élsportolót szerettek volna faragni. Álmuk ti­zenhat év elteltével valóra vált. Martina hatévesen kezdett el úszni a pöstyéni strandon, ahol szülei an­nak idején megismerkedtek. Tiné­dzserként tagja volt a válogatott­nak, amely 1992-ben kiutazott a barcelonai olimpiára. Eva Čambo- rová, aki éveken át volt Martina edzője, kitűnően megtanította vé­dencét a gyorsúszás valamennyi tit­kára. Ezért Barcelonában 100 gyor­son szeretett volna bizonyítani, de ehhez 57,0 másodperces időt kellett volna teljesítenie. Ő pedig 57,1-et ért el... „Az utolsó pillanatig nem tudtam, hogy az olimpián indulok-e vagy a juniorok bajnokságán” - mondta Martina. A Szlovák Olimpi­ai Bizottság végül úgy döntött, Mar­tinának Barcelonában a helye, s bár ott nem sok vizet zavart, kellő ta­pasztalatokat szerzett. Négy évvel később rövidpályás vi­lágbajnoki ezüst- és bronzéremmel a tarsolyában ment Atlantába, ahol dobogós helyre pályázott. Akkori edzője, Ladislav Hlavatý sugárzott az önbizalomtól, védence azonban nem jutott az A-döntőbe. Kétszáz gyorson egy századdal úszott el a fi­nálé, 200 vegyesen 13 századdal maradt el a nyolc közé jutástól. „A szerencse abban a pillanatban telje­sen elpártolt tőlem” - panaszkodik a szlovák női úszósport legnagyobb reménysége. Az utána következő négy évben azonban érett ver­senyzővé vált. Nívós versenyeken eddig 33 érmet szerzett. Négyszer volt rövidpályás vüágbajnok, hat­szor rövidpályás Európa-bajnok és egyszer már 50 méteres medencé­ben is Európa-bajnoki címet szer­zett. Eredményei igazán páratla­nok, a szakma nagyon elismerően nyüatkozik Martináról. Sydneyben valamennyi számában a favoritok közé fog tartozni. Moravcová maximálisan felkészült az olimpiára. A helsinki kontinens- viadalon öt számban indult, s bár a végére az utolsó erejét is ki kellett facsarnia magából, Sydneyben is öt kategóriában próbál meg érmet sze­rezni: 50, 100 és 200 gyorson, 100 pillangón és 200 vegyesen. „Csak négy számban tudok rajtolni, mert a két 200-as időpontja fedi egymást. Az eredményektől függően döntöm el, melyiket választom.” Először szeptember 16-án próbál szeren­csét. Akkor a 100 méteres pillangót rendezik. Ebben a számban nyert Helsinkiben, s a 100 pillangón volt már Európa-csúcstartó is. Az auszt­rálok mellett az amerikai Thomp­son és a 33 esztendős Torres lesz Martina legnagyobb vetélytársa. Torres nemrég Indianapolisban jobb időt úszott, mint ő. Atlantában a szerencse hátatfordított Martiná­nak, Sydneyben igazán mellé áll­hatna. Kevés olyan sportoló van, aki jobban megérdemelné, (a. m.) Rámosolyoghatna végre a szerencse. Moravcová (jobbról) éremmel sze­retne hazatérni Sydneyből. (TA SR-felvétel)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents