Új Szó, 2000. augusztus (53. évfolyam, 175-201. szám)
2000-08-28 / 199. szám, hétfő
ÚJ SZÓ 2000. AUGUSZTUS 28. TÉMA: A KURSZK TENGERALATTJÁRÓ 9 Újabb és újabb feltevések születtek a orosz atom-tengeralattjáró elsüllyedésének lehetséges okairól A Kurszk katasztrófája Augusztus 21. Az orosz haditengerészet katonái a Nagy Péter fedélzetéről kémlelik a tengert. Aznap jelentette be az Északi Flotta vezérkari főnöke, hogy nincs túlélő a Kurszkon. (ČTK/AP) 2000. augusztus 12-én elsüllyedt a Kurszk orosz atomtengeralattjáró. A mentési kísérletek kudarca után, 21-én az Északi Flotta vezérkari főnöke bejelentette, hogy nincs túlélő a Kurszkon. MTI-ÖSSZEÁLLÍTÁS De mi is történt a Barents-tengeren, miként tájékoztattak az orosz hatóságok, s miért késlekedtek, miért csak „adagolták” a híreket a tragédiáról? Nézzük az események és közlések kronológiáját: 2000. augusztus 14.: Az orosz haditengerészet szóvivője bejelentette, műszaki hiba miatt egy orosz atom-tengeralattjáró kénytelen volt a tengerfenékre ereszkedni. A fedélzeten tartózkodó személyzet létszámáról különböző számokat közöltek orosz hivatalos és nem hivatalos források. Egy orosz szakértő augusztus 14-i nyilatkozata szerint a baleset 13-án következett be, de 15-én Vlagyimir Kurojedov tengernagy, az orosz haditengerészet fő- parancsnoka bejelenette, hogy 12- én délelőtt történt. Orosz források köztölték: nukleáris baleset nem fenyeget. 2000. augusztus 15.: Oroszországnak amerikai, francia és brit részről is segítséget ajánlottak a mentéshez, de az orosz hadiflotta ezt elutasította. Kurojedov szerint robbanás vagy ütközés okozhatta a balesetet. Ilja Klebanov orosz miniszterelnökhelyettes, a szerencsétlenség vizsgá- lására alakult bizottság vezetője nem tartotta kizártnak, hogy egy világháborús akna robbanása idézte elő a katasztrófát. Moszkvában közölték: az Északi Flotta 15 hajójának részvételével megkezdődtek a legénység kimentésére irányuló munkálatok, de az erős szél és a tengeráramlatok miatt sikertelenül ki* sérleteztek egy mentőkapszula le- bocsátásával. Közben orosz katonai küldöttség tárgyalt a NATO brüsszeli főhadiszállásán arról, hogy a NATO milyen eszközökkel tudna a Kurszk mentéséhez hozzájárulni. 2000. augusztus 16.: A mentésben részt vevő egységek reggel már nem észleltek „akusztikus jeleket” a Kurszk belsejéből, de este ismét kopogást véltek hallani. A szerencsétlenséggel kapcsolatos első nyüvá- nos közlésében Vlagyimir Putyin államfő védelmébe vette azt az orosz álláspontot, hogy nem kértek rögtön külföldi segítséget. Az orosz haditengerészet négy nappal a baleset után bejelentette: elfogad brit és norvég segítséget a mentésben. A brit LR5 mélytengeri mentőegységet elindították a helyszín felé. A helyzetet „csaknem katasztrofálisnak” minősítette Mihail Kaszjanov orosz kormányfő. A francia hírszerzés szerint a tengeralattjárón 12-én történt robbanás, ezután a manővereket leállították, és a Kurszk mentését haditengerészeti gyakorlatnak álcázva már 13-án meglu'sérelték. A balesetet csak a mentési próbálkozás kudarca után jelentették be. 2000. augusztus 18.: Ilja Klebanov bejelentette: a Kurszk hatalmas lékeket kapott az orr-részen, miután „egy ismeretien eredetű, hatalmas vízkiszorítású külső tárggyal ütközött”. A Komszomolszkaja Pravda nyilvánosságra hozta a Kurszk legénységének (mindaddig titkosított) listáját, eszerint a tengeralattjáró fedélzetén 113 ember (46 tiszt, köztük a flotta vezérkarának öt magas rangú parancsnoka, 45 altiszt és 22 matróz) volt a baleset idején. Vlagyimir Putyin reménytelennek minősítette a helyzetet, s első alkalommal kényszerült magyarázkodásra, amiért több mint egy hétig nem jelent meg a mentés színhelyén. A norvég katonai felderítés szakértői szerint két robbanás okozta a Kurszk elsüllyedését. Vjacsesz- lav Popov tengernagy, az orosz Északi Flotta parancsnoka - elsőként az orosz illetékesek közül - nem zárta ki annak lehetőségét, hogy nem külső behatásra, hanem „belső okból” következett be a Kurszk elsüllyedését okozó robbanás. Igor Digalo, az orosz haditengerészet szóvivője megerősítette, hogy a reaktort sikerült lefojtani, sugárszennyezés nem fenyegeti a környezetet, nukleáris fegyver pedig nem volt a Kurszk fedélzetén. Az orosz kormány gyorssegélyt utalt ki a Kurszkon rekedt legénység hozzátartozóinak. 2000. augusztus 19.: A Szevodnya című orosz lap szerint a Kurszk amerikai vagy brit tengeralattjáróval ütközött, a NATO egységét állítólag bemérte a Nagy Péter cirkáló, s a külföldi mentőbóják jelenléte is erre utal. Mihaü Mocak altenger- nagy, az orosz Északi Flotta vezérkari főnöke kijelentette: alig van esély, hogy túlélőket találjanak. Az orr-részben rekedt 43 tengerész a baleset első perceiben életét vesztette, a farokrészben rekedt tengerészek a hét elején kopogtatásukkal azt adták hírül, hogy szivárog a víz és nincs levegő. 2000. augusztus 20.: Norvég búvárok ereszkedtek le a tengeralattjáróhoz. Az orosz illetékesek úgy nyilatkoztak, hogy a Kurszk hátsó vészkijáratának nyílászárója is megsérült, így az orosz mentőakciók eleve kudarcra voltak ítélve. A norvég búvárok szerint viszont a zsüipkamra ép volt. A búvárok a hajótest vizsgálata során nem találtak olyan részt, ahol a belső nyomás kisebb lett volna a külső tíz atmoszféránál. Klebanov közölte: a Kurszk 8 ezer tonnás tárggyal ütközött a felszínen vagy közvetlenül a vízfelszín alatt. Megsérült a tengeralattjáró elülső része, a tengerfenékre történt becsapódáskor a tatrész és a hajótörzs is jelentősen megrongálódott. 2000. augusztus 21.: A védelmi minisztérum egy magas rangú illetékese szerint Putyin államfőnek már közvetlenül a baleset után azt jelentették, hogy a Kurszk tengerészeinek többsége azonnal meghalt. A norvég búvároknak sikerült kinyimi a Kurszk kilencedik részlegének zsilipjét és egy halott tengerészt találtak. Az Északi Flotta vezérkari főnöke megerősítette, hogy nincs túlélő a Kurszkon. Az Észald Flotta sajtószóvivője bejelentette, hogy Oroszországban országos gyászt rendelnek el. Orosz és norvég részről egyetértettek a további mentőakció értelmetlenségében. A nap során a tragédia lehetséges okairól is újabb feltevések születtek. Csecsen felkelők internetes honlapján, jelentették be, hogy öngyilkos csecsen merénylő süllyesztette el a Kurszkot. Egy feltehetően brit tengeralattjárónak a Kurszktól 330 méterre talált darabjai alapján orosz katonai források brit tengeralattjáróval való ütközés lehetőségét vetették fel. A brit védelmi minisztérium cáfolta, hogy a térségben brit tengeralattjáró tartózkodott volna, és felszólított a szóbanforgó tengeralattjáró-alkatrész bemutatására. Az orosz Északi Flotta szóvivője azzal határolta el magát a brit tengeralattjáróval való ütközés feltevésétől, hogy a szóban forgó darabok akár évek óta heverhettek a tenger mélyén. Szerinte ütközés történt egy kisebb, 8-10 ezer tonna vízki- szorítású víz alatti objektummal, amely sokkal kisebb és jóval nagyobb manőverező képességű az orosz tengeralattjárónál, ezért nem tudták bemérni az orosz flottagyakorlaton részt vevő hadihajók. 2000. augusztus 23.: Norvégiában megkezdték a felkészülést azok a búvárok, akik az életüket vesztett orosz haditengerészek holttestét hozzák felszínre. A speciális kiképzés akár 10 napnál is tovább tarthat -jelentették a hírügynökségek. Gázrobbanás történt? Feltehetően egy nagy erejű gázrobbanás okozta a Kurszk katasztrófáját - ezt a véleményét hangoztatta Erinar Skorgen norvég tengernagy, aki a tengeralattjáró segítségére siető norvég mentőcsapat parancsnoka volt. A Der Spiegel című magazinnak adott interjújában elmondta: a baleset pillanatában a nyugati hang- és földrengésjelzők két robbanást észleltek. A tengernagy szerint az orosz védelmi miniszter csupán „belpolitikai szükségszerűségből” beszélt az összeütközés lehetőségéről. Éppen ezért ezt a változatot nem kell komolyan venni - mondta. Úgy vélte, az első robbanás oka egyelőre ismeretlen, a második detonációt valószínűleg a tengeralattjárón tárolt oxigén- és hidrogéngáz keverékének a berob- banása okozta. Repülőgép-hordozó anyahajók elleni támadásokra fejlesztették ki a Kurszk tengeralattjáró típusát Harcászati adatok MTI-HÍR A Kurszk típusú, atommeghajtású tengeralattjárók sebessége a víz alatt 15 csomó (hozzávetőleg 27 kilométer óránként), a felszínen 28 csomó (mintegy 50 kilométer óránként). A tengeralattjáró 24 darab SS-N-19 Granyit típusú szuperszonikus manőverező robotrepülőgéppel (cirkáló rakétával) van felszerelve. Akár egyszerre is képes útnak indítani ezeket a cirkáló rakétákat. A manőverező robotrepülőgépek súlya 7 tonna, hatótávolságuk valamivel több mint 500 kilométer. Nukleáris robbanófejjel is elláthatók. A Kurszk típusú tengeralattjárók feladata folyton nyomon követni a számukra potenciális célként kijelölt repülőgép-hordozó anyahajót, ügyelni arra, hogy a távolság ne nőjön köztük nagyobbra a cirkáló rakéták hatótávolságánál. Más szóval folyton késznek kell lenniük arra, hogy megsemmisítsék a kijelölt repülőgép-hordozó anyahajót, ha harci helyzetben parancsot kapnak rá. Ez a tengeralattjáró-típus 533 mm-es és 650 mm-es torpedókkal is fel van szerelve. A torpedók rendeltetése kettős: egyfelől meg kell semmisíteniük a manőverező robotrepülőgépek által megrongált hadihajókat, másfelől meg kell védeniük a tengeralattjárót az ellene intézett támadásoktól. Archív felvétel a Kurszkról. A katasztrófa végleges kivizsgálásáig az ilyen típusú orosz tengeralattjárók nem futnak ki a kikötőkből. (CTK/AP) RÖVIDEN Alig csorbult Putyin népszerűsége Egy felmérés szerint a Kurszk tragédiája alig csorbította Vlagyimir Putyin elnök népszerűségét, továbbra is ő Oroszországban a legnagyobb bizalmat élvező politikus. A felmérés, amely szerint a megkérdezettek 65 százaléka elfogadta az elnök szereplését az ügyben, cáfolni látszik az orosz és külföldi sajtó azon jóslatát, hogy a Kurszk legénységének elvesztése miatt a mélybe zuhanhat Putyin népszerűségi mutatója - állítja a VTsIOM, az egyik legtekintélyesebb orosz közvélemény-kutató intézet. A média Oroszországban és külföldön egyaránt élesen bírálta azt a módot, ahogyan Putyin a Kurszk ügyét kezelte, szemére vetve az elnöknek, hogy nem szakította meg azonnal fekete-tengeri nyaralását, és csak öt nappal a Kurszk elsüllyedése után állt magyarázattal a nyilvánosság elé. (MTI) A Kurszk és az orosz fegyvereladások Nem kizárt, hogy a Kurszk orosz atom-tengeralattjáró tragédiája nem marad hatástalan a orosz fegyverexportra, illetve az országok haditengerészeti beszerzéseire - véli a Jane’s kiadóvállalat szakértője, Paul Beaver. Szerinte a Kurszk elvesztése nem marad hatás nélkül, márcsak azért sem, mert Oroszország az utóbbi években igyekezett egyre több a tengeralattjárókon használatos berendezést, felszerelést értékesíteni. A szakértő ugyanakkor úgy vélte, hogy a Kurszk katasztrófája aligha lesz hatással a MiG-ek, T-80-as harckocsik, a kalasnyikovok vagy a rakétavetők eladási adataira. Csökkenhet viszont a kereslet a modern orosz fegyverek iránt. (PAN) Rendelet a tengerészek kitüntetéséről Az orosz elnök rendeletet írt alá a Kurszk atom-tengeralattjáró tragikus balesetében elhunyt tengerészek kitüntetéséről. Az elnöki sajtószolgálat tájékoztatása szerint Gennagyij Ljacsint, a Kurszk kapitányát az Orosz Föderáció Hőse címmel tüntetik ki katonai szolgálatának teljesítése közben mutatott hősiességéért és bátorságáért. A legénység többi tagjának a Bátorságért érdemrendet adományozzák. Az államfő rendeletet írt alá a Kurszk emlékének megörökítéséről is. Emlékművet emelnek Vigyajevóban és Moszkvában, a haditengerészet múzeumánál a tengeralattjáró legénységének emlékére. (MTI) Az orosz Északi Flotta támaszpontjai, bázisterületei Tájkép tragédia után MTI-ÖSSZEFOGLALÓ Hasztalan foglalatosság Oroszország térképén Vigyajevót, az orosz Északi Flotta helyőrségi települését keresni, ahol Vlagyimir Pugyin elnök a napokban részvétét nyilvánította a Kurszk személyzete és a tengeralattjáróra vezényelt fegyverzetszakértői csoport hozzátartozóinak. A Barents-tenger egyik öblében, félúton Pecsenga és Murmanszk között, nem messze a norvég határtól fekszik a település. Négy évtizede itt élnek (éltek) nemcsak a Kurszk, hanem a Pszkov, Tambov, Kosztroma, Voronyezs, Nyizsnyij Novgorod és jó néhány más „többrendeltetésű tengeralattjáró” személyzetének, tartalékszemélyzetének, tagjai családjukkal. A városnevek távoli a védnököket, egyben a tengerész-utánpótlás forrásait jelzik. Amióta leáldozott a Szovjetunió csillaga és a többi haderőnemmel együtt a haditengerészetnek is mostoha lett a sorsa, orosz városok, területi egységek siettek az Északi Flotta megmentésére, védnökséget vállalva, nevet adva hadihajóknak és tengeralattjáróknak. Az említett Kosztroma sem ezen a néven szerepelt a 90-es évek elején, amikor egy „Sierra osztályú rakétás tengeralattjáróként” írt róla a világsajtó egy könnyen világkatasztrófába átmehető összeütközés kapcsán. Tengerész körökben nem lepődtek meg azon, hogy a Kurszk tragédiája kapcsán amerikai tengeralattjárókkal való összeütközés eshetősége is felvetődött, hiszen az elmúlt évtizedek bővelkedtek üyen balesetekben. A Greenpeace statisztikái arról tanúskodnak, hogy a 60- as évek és 1986 között amerikai és szovjet tengeralattjárók elég gyakran „futottak össze”. Sokkal több összeütközés történt szovjet, mint nemzetközi vizeken. Ennek oka az lehetett, hogy az amerikai tengeralattjárók rendszeres látogatók voltak szovjet vizeken. Handler listáján több mint 20 eset szerepel attól kezdve, hogy 1965-ben egy amerikai atom-tengeralattjáró behatolt a szovjet Csendes-óceáni Flotta támaszpontjának vizére és egy Echo osztályú szovjet tengeralattjárónak „elvitte a fenekét”. Vigyajevótól délkeletre, egy másik öbölben fekszik Poljarnij, az Északi Flotta korábbi főtámaszpontja, amely tavaly ünnepelte alapításának 100. évfordulóját. Vele szemben, az öböl túlsó partján épült ki Szeveromorszk, az új főtámaszpont, amely szinte összenőtt Mur- manszkkal, az 1916-ban alapított nagyvárossal, ahová a második világháború idején a szövetségesek segélyszállítmányait hozó nyugati hajókaravánok érkeztek. Az orosz Északi Flotta másik bázisterülete a Fehér-tenger egyik délkeleti öblében, a Dvina torkolatvidékén található. Itt van Arhangelszk, a történelmi múltú orosz kikötőváros, amelyet még 1584-ben alapítottak, s ahol I. Péter megindította nagy tengeri hajók építését. 1918 augusztusában amerikai, angol és francia intervenciósok kerítették hatalmukba a várost és részben a fehérgárdistákkal együtt, részben még azok előtt csak 1919 szeptemberében távoztak. Arhangelszktől nyugatra mintegy 40 km-re fekszik a 200 ezer lakosú Szeverodvinszk, amely nem is olyan rég még zárt város volt. Lakossága zömének két hajógyár, a „Szevmas” és a „Zvjozdocska” adott A NATO szakemberei betekintést nyernek Szeverodvinszk „titkaiba”. munkát. A Szovjetunió felbomlása érzékenyen érintette az atomhajtó- műves tengeralattjárók gyártására szakosodott mamutvállalatokat. Egy évtizeddel ezelőtt a szovjet Északi Flotta mintegy 230 nagy hadihajót, ezen belül 73 vízfelszíni egységet és 166 tengeralattjárót számlált, az utóbbiak háromnegyede nukleáris üzemű volt. Ezek közül 2010-ig legalább 90-re kiselejtezés vár, amihez elengedhetetlen a nyugati segítség, ez viszont azt is jelenti, hogy a NATO vezető tengeri hatalmainak szakemberei mind nagyobb betekintést nyernek Szeverodvinszk „titkaiba”. A „Szevmas” és a „Zvjozdocska” immár a munkanélküliek számát gyarapítja, azon túlmenően, hogy megtartott állományának illetményét is csak nagy késéssel tudja kifizetni. A „Szevmast” az 1997-es és 1998-as nagy sztrájkok bizonyos nyitásra kényszerítették, a „Zvjozdocska” esetében norvég- orosz vegyes vállalatok jönnek létre, ezek korszerű halászhajók építésére, valamint tengeri olajkitermeléssel kapcsolatos berendezések gyártására szakosodnak.
