Új Szó, 2000. augusztus (53. évfolyam, 175-201. szám)
2000-08-28 / 199. szám, hétfő
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. AUGUSZTUS 28. KOMMENTÁR Közéleti mórickaság TÓTH MIHÁLY Egykor az volt a polgári önérzet egyik ismertetőjele, hogy mindenről az jutott az emberek eszébe: „Ezt is az én adómból teszik..így méltatlankodtak, ha miniszteri autókonvoj szorította le a közember gépkocsiját, szekerét, biciklijét az országút szélére, ha az újságban politikusok fényes bankettjárói jelent meg fénykép, ha... Közben valahogy leszoktunk az ilyen közéleti mórickaságról. A politikusok hónapok óta bátran, a közvéleménytől nem tartva taglalják: az állami költség- vetésből képviselőként 500 ezer korona fejpénzt kapjanak-e a pártok, vagy többet. Komolykodva vizsgálják, illendő-e, ha ugyanaz a személy egyszerre 2-3 pártnak is tagja. A miniszterek a múlt hét végén jelentős szellemi teljesítményként prezentálták, hogy a legfelsőbb végrehajtó szerv már többé-kevésbé megegyezett: 2002. január elsejéig megengedhető, hogy valaki több pártnak is tagja legyen. E határidő után a politikai promiszkuitás már büntethető lesz. A szociológusoknak most már arra is érdemes lenne fényt deríteniük, van-e az országban akárcsak egyetlen ember is, aki normálisnak tekinti magát, és közben 2-3, netán több párt igazolványa is ott lapul a zsebében. Ilyenre csak a politikai osztály tagjai ragadtatják magukat. A párttörvény nagy publicitása azt jelenti: 1. politikusaink számára már édesmindegy, mit gondolnak róluk a választóik; 2. ismét nem gondolták végig a dolgot, olyan törvényt készítenek elő, amelynek végrehajtása ellenőrizhetetlen; amíg demokrácia van, addig nincs szerv, amely a pártoktól „bekérhetné” tagjaik listáját. Ebből az következik, hogy a törvényt nem általános érvényű jogszabálynak szánták, hanem csak pártfúnkcionáriusokat érintő különbejáratú rendelkezésnek. A miniszterelnök magyarázgathatja, hogy 4-5 ugrással miként lett kereszténydemokratából a Szlovák Demokratikus Koalíció, majd a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió vezetője. Lélektanilag érthető, hogy kellemesebb egy (elméletileg) nagy párt elnökének lenni, mint egy kicsinyének. A Demokratikus Unió tegnap még liberálisai is ígérgethetik, hogy ezután is liberálisok maradnak, noha kereszténydemokraták lettek. Persze, Dzurinda módján kereszténydemokraták. A plebsz csak méltatlankodik, esetleg káromkodik a megélhetési politizálás láttán. Fel kellene mérni, hányán vannak, akiknek - közéleti Mórickaként - a lényeg jut erről az eszükbe: ezt is a mi adónkból teszik. Ondrejov oldalai VRABEC MÁRIA Szinte biztosra vehető, Ľudo Ondrejov - aki nemcsak tiszteletreméltó író, hanem megvetést érdemlő arizátor is volt - képmását nem verik ezüstérmékre, de nem sok volt a híja. Az ületékes hivatalnokok, muzeológusok és (horribile dictu!) irodalomtudósok ugyanis mindaddig, amíg a sajtó fel nem hívta rá a figyelmüket, semmit sem tudtak Ondrejov múltjának eme szégyenfoltjáról. A Szlovák Nemzeti Bank 12 intézmény véleményét kérte ki, mielőtt az érme kibocsátásáról döntött volna, a javaslatot hatan támogatták és közülük négyen utólag azzal próbálták magyarázni a bizonyítványukat, hogy sejtelmük sem volt a neves író jellembeli hiányosságáról. Mondták ezt azok, akiknek munkakörükből kifolyólag is kötelességük lett volna fellapozni Ondrejov életrajzát. A szlovák írók enciklopédiájában is elolvashatták volna, hogy Ondrejov arizátor is volt, meg a felkelésben is részt vett. Ami nálunk igazán nem számít különlegességnek, hiszen azóta is folytatódik a besúgó-forradalmár, kommunista-katolikus, áruló-hős egyszemélyes megtestesítésének szlovákiai hagyománya. A furcsa, sőt botrányos inkább az, hogy azok, akik hivatalból foglalkoznak a szlovák irodalomtörténettel, elsiklanak az ilyen lényeges dolgok felett, vagy ami még rosszabb, bagatellizálják őket. Kinek, ha nem az oktatási minisztérium illetékes alkalmazottjának kell tudnia, milyen is volt az az ember, akit a szlovák lirizált próza egyik legjelentősebb művelőjeként tartanak számon. Vajon az irodalomtankönyvek miért nem ejtenek szót az Ondrejov címszó alatt arról, ami nehezen egyeztethető a romantikus világszemlélettel. A válasz rendkívül egyszerű, és ugyanakkor jellemező is a szlovákiai viszonyokra: a legtöbben ugyanis bocsánatos botlásnak tartják a zsidó üldözést,, a cigányverést vagy a magyargyűlöletet, és sokkal közelebb áll hozzájuk a besztercebányai múzeum igazgatójának véleménye, aki szerint Ondrejov esetében írásai a lényegesek, nem pedig az, hogy négy zsidót a halálba küldött, vagy a Matica karakán kiállása az arizátor mellett, mint Peter Zajac véleménye, mely szerint az életmű értéke sosem választható el teljesen az alkotó jellemétől. De mit is várhatunk egy olyan országban, ahol a zsidók ezreit deportáló Tisónak állítanak szobrot és parlamenti képviselők hordják hozzá a nemzeti színű koszorúkat? Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (58238322, fax: 58238321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urban Gabriella - panoráma, téma (58238339), - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329424, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik- kereskedelmi osztály-, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály -, tel.: 58238322, fax: 58238321, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 58238324, fax: 58238326 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051,52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kováčska 28, 095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press teijesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vývoz dače, Košická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 179/93 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok teijesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ Malacverseny, avagy (el)fut a kaja... (TA SR/AP-fotó) Törvény a pénzt gyűjtő, de az ellenőrzés alól kibúvó cégek rendszabályozására Tánc a gáz ára körül A múlt hét vezető rossz híre volt, hogy a két illetékes baloldali miniszter a nyugdíjemelést idén a privatizációs bevételekből, jövőre pedig a személyi jövedelemadó emeléséből szeretné fedezni. Az első körben ezt mindenki elutasította. Csak később derül ki, mennyire gondolták komolyan. TUBA LAJOS A kellemetlen dolgok közé tartozik még a földgáz árának emelésével kapcsolatos, egyre kiterjedtebb vita. Az eddig nyilvánosságra került információk szerint a gázművek a lakossági ár esetében 25, a közületi ár esetében pedig 45 százalékos emelést javasol, bár a szeptember 1-jei időpontot valószínűleg nem tudják tartani. Brigita Schmögne- rová pénzügyminiszter egyelőre tiltakozik, igaz, ő is csak a lakossági ár kéthónapos befagyasztásáról" beszél. A gázművek az üzemanyagár esetében alkalmazott modellben gondolkodik, vagyis azt szeretné, ha a földgáz ára a világpiaci mozgásokat követné. A jó hírek közé sorolható viszont a pénzpiac átláthatóvá tételét elősegítő pénzügyminisztériumi kampány. Külsőleg ez - igaz, egyelőre Az üzemanyagár esetében alkalmazott modellben gondolkodik. meglehetősen erőtlen - felvilágosító kampányban nyilvánul meg. Az akcióval a megtakarításaik sorsáról döntő polgárokat szeretnék megfelelő óvatosságra ösztönözni. Óvatos becslések szerint is a bármiféle ellenőrzés nélkül működő, ún. nem banki szubjektumok ma már legalább 5 milliárd koronát kezelnek. Mivel ez az összeg néhány társaságnál összpontosul, az esetleges csődök egyéni tragédiák és pénzpiaci problémák mellett politikai botránnyal is fenyegetnek. A legtöbb kisbetétes ugyanis még mindig szentül meg van győződve arról, hogy ezek a cégek is állami ellenőrzés mellett pályáznak a pénzükre. Amikor az év elején érvénybe lépett a kollektív befektetésről szóló új törvény, sokan arra számítottak, hogy legalább a reklámokból sikerült száműzni őket. Kiskapuk, persze, nagyon gyorsan akadtak, így tovább kell finomítani az ellenőrzést. A múlt héten elkészült a pénzpiaci felügyeletről szóló törvény javaslata, amely régen esedékes vitákat is megnyitott. Az elképzelések szerint a bankfelügyelet is függetlenné válna a jegybanktól, márpedig sokak a kisbankok idén tapasztalt csődsorozatát ennek a nyakába varrják. De a pénzpiaci felügyelet dolga lenne kordában tartani a különféle szövetkezetek és kft.-k képében pénzbetéteket gyűjtő társaságokat is. A megoldás lényege: aki lakossági pénzre pályázik, annak bizonyítani kellene, miként tudja elérni az ígért hozamot. Egyelőre viszont meglehetősen furcsán hangzik az az elképzelés, hogy egy hivatalnok dönt az ígért hozam valós értékéről. Ez ugyanis a korrumpálás egyértelmű lehetőségét hordozza magában, márpedig nálunk a lehetőség általában egyenlő a jelenség bekövetkezésével. A minisztérium viszont azzal érvel, hogy nálunk még mindig nagyon sokan szinte bárkinek bedőlnek, akivel találkoznak, ezért van szükség az ilyen mértékű beavatkozásra. Az új törvényben azért lennének mindenképpen támogatandó előírások is; például a pénzünkre pályázó cégeknek rendszeresen nyilvánosságra kellene hozniuk a legfontosabb adataikat. Ezek közé tartoznának a gazdasági eredmények (néhány évre visszamenőleg), az öszegyűjtött pénz mennyisége, az irányító testületek összetétele és a könyvvizsgálói jelentések. Ahhoz képest, hogy manapság a legtöbb cégről az ügyfél legfeljebb a reklámokban tálalt rózsaszín képet kapja, ez valóbann alapvető változás lenne. A pénznél maradva: egyre nyilvánvalóbb, hogy a bankok heteken belül csökkentik a jelzáloghitelek kamatait. Az állami hozzájárulást is figyelembe véve ezzel a kamatok hat százalék alá süllyednének, ami már összevethető a lakástakarék-pénztáA bankok heteken belül csökkentik a jelzáloghitelek kamatait. rak kínálatával. Itt előzetesen takarékoskodni sem kellene. Ráadásul egyre több bank a jelzáloghitel üzletágának felfuttatásával próbálja lekötni a szabad pénzét. Ha ez így megy tovább, az elkövetkező egykét éyben megközelíthetjük azt az állapotot, amikor ez a hitelforma a lakásproblémák megoldásának legfontosabb forrásává válik. A vállalatok közül a Kelet-szlovákiai Vasmű a múlt héten kapta meg a végső számláját az adóhivatalból - a Rezes-érát, a büntetőkamatok elengedésé után is, 1,4 milliárd koronás adóhátralékkal zárhatja le. Ebből közel 700 milliót a U. S. Steel térít, a maradék a vasmű dolga lesz. Gabriel Eichler elnök szerint azonban még mindig nem tűzhető ki az amerikaiak belépését végérvényesen jóváhagyó részvényesközgyűlés időpontja. Valójában már csak negyven év tisztázatlan ingatlanügyeinek rendezése van hátra, ami szerinte heteken belül befejezhető. Ezzel pont kerülne a legnagyobb érdeklődéssel figyelt külföldipartner- választásra. FOREIGN AFFAjRS A stratégiai stabilitás annyira fontos a nemzetközi biztonság szempontjából, hogy nem szabad alárendelni belpolitikai, illetve egyoldalú külpolitikai megfontolásoknak - hangsúlyozza Igor Ivanov orosz külügyminiszter az amerikai külpolitikai folyóirat szeptember-októberi számában, a tervezett amerikai országos rakétavédelmi rakétarendszer (NMD) létrehozása elleni érveket csokorba gyűjtő cikkében. Ivanov megismétli: az NMD megvalósítás^ aláásná a stratégiai stabilitást, illetve annak sarokkövét, az országos rakétapajzs létrehozását tiltó, Moszkva és Washington között még 1972- ben megkötött ABM-szerződést. „A hidegháború utáni korszak fenyegetéseivel - a regionális konfliktusokkal, az agresszív szeparatizmussal, az etnikumok közötti viszályokkal, a nemzetközi terrorizmussal és a szervezett bűnözéssel - a globalizáció feltételei közepette csak a világközösség összehangolt erőfeszítései révén lehet hatékonyan fellépni. Ez csak akkor lehetséges, ha a nukleáris hatalmak közötti viszony szilárd és kiszámítható” - írja. Ivanov szerint a washingtoni NMD-terv ezzel ellentétes irányba hat. Illuzórikusnak minősíti az ABM-szerződés kompromisszumos módosításának reményét, és aláhúzza: a stratégiai rakétavédelmi rendszer telepítésének engedélyezése a lényegétől fosztaná meg az ABM-et. Ha az USA feladná az ABM-szerződést, akkor Oroszország nem tekintené magára nézve kötelezőnek a stratégiai fegyverzetcsökkentési megállapodásokat, hanem „kénytelen lenne semlegesítő intézkedésekkel válaszolni, saját biztonsága érdekében”. Az ilyen lépéseket „a hazai gazdasági gondjainak megoldásán fáradozó Moszkva nem kívánná, hiszen nem újabb fegyverkezési hajszában, hanem stabil nemzetközi környezetben érdekelti’ - teszi hozzá. Ivanov szerint az „új rakétafenyegetések” hipotetikus jellegűek, és nem szolgáltatnak elegendő okot az ABM feláldozására. A Washington által e szempontból fenyegetőnek minősített államok rakétaprogramjai a regionális bizonytalanságokra adott válasznak tekinthetők. A miniszter azt hangoztatja, hogy a „problémás” országoknak inkább valós lehetőséget kellene adni a globális és a regionális biztonsági rendszerekbe történő bekapcsolódásra. DIE WELT Kim De Dzsung dél-koreai elnök szerint a két Korea egyesítése jelenleg még nem időszerű, és a két nemzet kapcsolatában a tartós béke megteremtése a legfőbb feladat. Kim a német napilap kérdésére válaszolva kifejtette: „A jelenlegi helyzet nem alkalmas az egyesítés kezdeményezésére. Most a béke meg- szüárdításán dolgozunk. E hónap végén katonai bizottság kezdi meg munkáját annak érdekében, hogy közvetlen telefonvonal létesüljön a két országrész között. Valószínűleg találkozik egymással a két védelmi miniszter is.” Halálstatisztika: több mint ezerkétszáz embert végeztek ki a volt Csehszlovákiában 1918 és 1989 között Hullottak a fejek - többnyire ok nélkül MTI-JELENTÉS Több mint 1200 embert végeztek ki a volt Csehszlovákiában 1918 és 1989 között. Egyebek között ez derül ki abból a terjedelmes összeállításból, amelyet a kommunizmus bűntetteit dokumentáló és vizsgáló prágai hivatal készített abból az alkalomból, hogy tíz évvel ezelőtt, 1990 nyarán Csehszlovákia is csatlakozott ahhoz a mintegy negyven országhoz, amely eltörölte a halál- büntetést. Csehszlovákia megalakulásakor a halálbüntetést az Osztrák-Magyar Monarchia jogrendjéből vette át. Tomáš Garrigue Masaryk, az első államfő idején (1918-1935) 12 személyt végeztek ki; egyet politikai okok miatt. Eduard Beneš első elnöksége alatt (1935-1938) nyolc személyre mérték ki a legsúlyosabb büntetést, három esetben politikai okok miatt. A második világháború éveiben, 1938 és 1945 között Csehszlovákia megszűnt létezni. Ebben az időben a Cseh-Morva Protektorátus területén a cseh bíróságok öt személyt ítéltek fejvesztésre. A valóságban a halálbüntetések száma ennek sokszorosa, de ezeket a büntetéseket a náci megszállók hozták, s pontos kimutatás róluk máig sincs. A dokumentumok tanúsága szerint 1943 és 1945 tavasza között csak a prágai Pankrácon 1079 személyt végeztek ki a nácik. Eduard Beneš második elnöksége idején (1945-1948) rendkívül megnőtt a halálbüntetések száma. Összesen 731 embert végeztek ki, közülük 725-en a nácikkal való együttműködés miatt kerültek bitófára. Az első „munkáselnök”, Klement Gottwald idején (1948-1953) szintén gyakran hullottak a fejek. A statisztika 234 kivégzésről tud. Ebből 12 még a háborúban elkövetett tettekért, 189 pedig politikai okok, a szocialista rendszer elleni tevékenység miatt. Antonín Zápotocký idejében (1953-1957) 94 fej hullott a porba, s 47 minősíthető politikai esetnek. Antonín Novotný elnökségének éveiben (1957-1968) 78 emberre szabtak ki halálbüntetést. Az utolsó politikai foglyot 1960-ban végezték ki a volt Csehszlovákiában - állítja a hivatal. A Prágai Tavasz letörése után Lud- vík Svoboda idején (1968-1975) 14, Gustáv Husák elnöklése alatt (1975-1989) harminc személyt ítéltek halálra. A kommunizmus bűntetteit dokumentáló és vizsgáló hivatal szerint a második vüágháború után számos halálbüntetés indokolatlan volt. Hasonlóan lehet minősíteni a kommunista rendszer első éveiben kiszabott halálbüntetések döntő többségét is. Ráadásul ezekben az években a halálbüntetések 90 százalékát nyíltan politikai okok miatt szabták ki.
