Új Szó, 2000. augusztus (53. évfolyam, 175-201. szám)

2000-08-26 / 198. szám, szombat

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. AUGUSZTUS 26. KOMMENTÁR Kényszerű munkák? KAMONCZA MÁRTA Augusztus elsejétől hatályos a foglalkoztatásról szóló törvény módosí­tása, amely értelmében a jogszabályban felsorolt tíz szervezet, így az önkormányzatok közhasznú munkásként alkalmazhatnak tartósan munkanélkülieket. Tartósan állástalan az a személy, aki legalább egy éve nem dolgozik. Világos a jogalkotó szándéka: munkavállalási le­hetőséget kíván biztosítani azoknak, akik huzamosabb ideje álami juttatásokból tartják fenn magukat, másrészt javít az ország munka­nélküliségi statisztikáján. Miután a közhasznú munkások bérezését is az állami költségvetésből finanszírozzák, a munkáltatók örömmel él­nek a lehetőséggel, így három hónapig ingyen munkaerőt alkalmaz­hatnak. Amivel viszont a törvényhozó nem számolt az az, hogy a köz­hasznú munkásként alkalmazhatók zömében szakképzetlenek, illetve olyan szakmunkások, akiket a szervezetek fizikai munkára - közterü­letek tisztítására, építkezési munkákra - alkalmazhatnak. Ezek a munkák általában időjáráshoz kötöttek: télen nem lehet autóbusz- megállókat vagy köztéren álló padokat festeni. Az önkormányzatok zöme pedig éppen azért vette fel, illetve szeptemberben veszi fel a közhasznú munkásokat, hogy szépítsék a közterületeket. A polgár- mesterek szerint ha a törvénymódosítás néhány hónappal korábban jelenik meg, hatékonyabban ki tudták volna használni a lehetőséget. Most viszont a törvény végrehajtói, a járási munkahivatalok az állami költségvetésből többmillió koronát kaptak a közhasznú munkások al­kalmazására, ebbő járásonként többezer tartósan állástalant foglal­koztathatnak. A cél az, hogy az összeget felhasználják, munka meg minden településen akad, télen pedig lehet művelődési házakat, köz­ségi hivatalokat takarítani. Mindegy, mit csinálnak a közhasznú mun­kások, lényeg, hogy „papíron” dolgozzanak, mert az állami költségve­tésből van egy keret, amely kizárólag erre a célra használható. Még­hozzá meghatározott ideig: december 31-ig. Utána a közhasznú mun­kásokból ismét állástalanok lesznek, s egy évig zavartalanul élvezhe­tik néhány havi munkájuk gyümölcsét, hiszen jövőre közhasznú mun­kásként a több mint egy éve munkanélküli társaikat alkalmazzák. A szerző az Intemetové noviny munkatársa « Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (58238322, fax: 58238321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urban Gabriella - panoráma, téma (58238339), - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329424, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1, 811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit-értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 58238322, fax: 58238321, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 58238324, fax: 58238326 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051,52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kováčska 28, 095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Teijeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., b. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vývoz tlače, Košická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 179/93 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok teijesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem órzünk meg és nem küldünk vissza. E-maü: redakcia@ujszo.com Lexa zsenialitása MÁRIA ŠIŠULÁKOVÁ Már nem védte foggal-köröm­mel a HZDS Ivan Lexát. Az egy­kori leghatalmasabb, tehát leg­veszélyesebb emberről szóló vi­tára párttársainak egyharmada nem jelent meg, és a tizenhárom nemzeti közül is csak négyen jöttek el megvédeni a volt SIS- főnököt. Elsőként Augustín Ma­rián Húska próbálta öndicséret­tel teletűzdelt szövegével meggyőzni a képviselőket. Az­zal, hogy ódákat zengett Lexa intellektusáról, kiprovokálta Mi­chal Drobnýt, hogy a vitában eh­hez szóljon hozzá. Mint orvos­hoz meglehetősen közel áll hoz­zá ez a téma. Drobný pedig elra­gadtatta magát, s a beszéd hevé­ben olyat mondott, amit lehet, hogy nem is akart: „a szuperin­telligens embert (azaz Lexát) csak fel kell nyergeim”, mert az ilyenek nem tudják megfontolni, mit cselekszenek, és könnyen állnak az ördög szolgálatába. Az intelligenciával kapcsolatban a legérdekesebb felszólalása Tibor Cabajnak, a HZDS frakcióve­zetőjének és Marta Podhradská- nak volt. Egyikük állítólag Lexa levelét olvasta föl mint állásfog­lalását a vizsgálati fogságba vé­teléről szóló szavazásról, mási­A HZDS kórusa - akár pokolra is mennek (ČTK-fel vétel) TALLÓZÓ HERALD TRIBUNE A kelet-európai volt kommunista or­szágokban továbbélő problémát okoznak a cigányok elleni rasszista támadások és hátrányos megkülön­böztetésük - írja a lap. A Zsolnán bőrfejűek által agyonvert roma asz- szony esetét ismertetve megállapít­ja, Szlovákiában, ahol a cigány la­kosság száma 10 százalék, mérhe­tetlenül nő a fajgyűlölet és a szélső- jobboldali csoportok népszerűsége, de „hasonló a helyzet Csehország­ban, Magyarországon, Romániában és a Balkánon”. A zsolnai cigány asszony meggyilkolásakor a szlovák rendőrség országos körözést kez­dett a tettesek után, de abban bi­zonytalan, faji indíttatású támadás­ként kezelje-e az ügyet. A faji meg­különböztetés felszámolására ala­kult ENSZ-bizottság jelentéstevője szerint, a szlovák rendőrség „rosz- szul van kiképezve, és előítéleteket táplál a cigányokkal szemben”. HÉTVÉG(R)E Maratoni szlovákiai színjáték Alig van új a nap alatt. A HZDS, illetve a párt holdud­varába tartozó személyek körül forogtak az esemé­nyek ezen a héten is, bár túlzás lenne azt állítani, hogy a honi politikusokat hidegen hagyta volna az MKP által szorgalmazott magyar többségű megye megalakításának igénye. SIDÓ ÁRPÁD Több hónapnyi huzavona után a törvényhozás csütörtöki döntése ér­telmében most már adott a le­hetőség, hogy az ügyészség beadvá­nyának eleget téve a bíróság elfoga­tó parancsot adjon ki az önkéntes száműzetést hősiesen vállaló Ivan Lexa (HZDS) volt SIS-igazgató el­len. Szó se róla, alaposan megrágott ügyre bólintottak rá a kormánykoa­líciós honatyák, akiket még Augus­tín Marián Húska (HZDS) valami­kori házalelnök Lexa államépítő te­vékenységét ecsetelő, megható szó­noklata sem volt képes megingatni. Szép munka volt - mondhattuk vol­na, ha ez a kérdés mindjárt kipatta­násakor felkiáltó jellé merevedett volna. Ehhez azonban kellett leg­alább egy kormányváltás plusz egy következetes nyomozóhivatali ve­zető. Jaroslav Ivor a bizonytalanko­dó honatyák kedvében járva épp a héten jelentette be, hogy a főkolom­pos vezérrel együtt tizenkettő gya­núsított ellen tartalmaz terhelő bi­zonyítékokat az ifj. Michal Kováč el­hurcolásának mintegy 3,5 ezer ol­dalnyi vizsgálati anyaga. Szlovákiai viszonyokat sejtet bejelentése, hogy az elhúzódó kivizsgálást nehezítet­te, hogy a tett elkövetése után indí­tott nyomozás összefonódást ta­pasztalt az akkori vizsgálók és a tit­kosszolgálat vezetői között. Bár már öt esztendeje történtekről van szó, így is érdekes Ivor azon megállapí­tása, hogy bizonyított tény, az elhur­colás napján több telefonbeszélge­tés is zajlott Vladimír Mečiar és az állítólag 158 IQ-val rendelkező Lexa között. Hogy ők ketten nem az agyaggalamb-lövészet izgalmairól értekezhettek a kérdéses napon, utal a tény, hogy a szükséges 350 ezer helyett Mečiarék legalább 640 ezer érvényes aláírást gyűjtöttek össze az előrehozott parlamenti vá­lasztásokról szóló népszavazás ki­írása érdekében. A házi utókezelés alatt álló Rudolf Schuster állam­főnek a minap kialakult trombózisa mellett most arról kell gondoskod­nia, hogy legkésőbb szeptember 8- ig döntsön a népszavazás kérdé­séről. Amennyiben a népszavazás a felméréseket meghazudtolva a HZDS szempontjából sikeres lenne, s a parlament döntene az előreho­zott választásokról, az Elektra pan­zió bizonyos körökben istenített la­kója már nyeregben érezhetné ma­gát. A katasztrófa-forgatókönyv megvalósulása persze egyet jelen­tene az ifj. Kováé-ügy utóbbi hetek­ben lendületet vett felderítésének meghiúsításával, valamint az elbuj­dosott Lexa mennybemenetelével. Mečiar számára egyebek mellett az jelenthet bizonytalansági tényezőt, hogy a szlovákiai választópolgárok üdvöskéjének számító Robert Fico A sikeres referendum­mal Ivan Lexa a mennybe mehetne. szintén a volt SIS-irányító vizsgálati fogságba helyezése mellett szava­zott. Viszont, hogy a dolog ne le­gyen olyan egyszerű, hosszútávú következtetést aligha lehet levonni a független képviselő pillanatnyi ér­dekből elkövetett gombnyomásá­ból. Fico valószínűleg úgy magya­rázná a helyzetet, hogy ő bízik a füg- geden bíróságban, s nincs ellenére egy amúgy népszerűden személy el­leni eljárás lefolytatása. Hátha még nagyob disznóságok derülnek ki legkomolyabb ellenfeléről, Mečiar- ról. Amíg azonban nincs döntés a népszavazásról, s a kérdésben az ellenzéki-koalíciós frontvonalak sem változnak, az ingadozó Smer­nek - nem tudván eldönteni mi is lenne számára a legmegfelelőbb - ott van a pofozógép MKP, a maga kissé elkésett különmegyés elgon­dolásával. Nosza, sózzunk oda a magyaroknak, hadd legyünk még népszerűbbek, a mucsai macsóság „teccik” a népnek. Azonban az al­kalom a koalíciós partnerek szá­mára is tálcán kínált, ők is beállnak a sorba. A belügyminiszter, ki szá­molja hányadszor, autonómiave­szélyt lát, a többiek pedig szakmai álproblémákat hánytorgatnak fel. A HZDS a „magyar megye” ügyé­ben alig szólalt meg, szinte megha­tó csendben szemléli a koalíción belüli huzavonát. Ők még talán bíznak a mindent eldöntő referen­dum sikerében, ami pontot tehetne a Dzurinda-kormányt alkotó pár­tok két éve tartó kalandozása végé­re. Schuster szakértői még pár na­pig lázasan dolgozhatnak a háttér­ben, a népszávazáson feltett kérdés sérti-e az alkotmányt. Döntésük bármi lesz is, egy dolog garantált: a színjáték maratoni lesz. A Luxembourgi Kompromisszum ONDREJCSÁK RÓBERT Az európai integrációban a kezde­tektől folyt a két tábor vitája, mi­lyen legyen a jövő Európája: nem­zetek feletti Európa vagy nemzetál­lamok Európája. Az első elképzelés alapja, hogy az integrációban a kö­zösségi, „nemzetek feletti” szervek fontossága és hatásköre legyen a meghatározó. A második verziót, Charles de Gaulle-nak tulajdoní­tott „Europe de patries”, „a nemze­tállamok Európája” szókapcsolat fejezi ki leginkább. Ez az európai integráció olyan modellje, amely­ben a döntéshozatali folyamatok­ban az egyes tagállamok szerepe a döntő, tehát a kormányközi tárgya­lásoké az elsőbbség a közösségi szervekkel szemben. Az integráci­ós folyamat kezdetén úgy tűnt, a nemzetek feletti Európáé a jövő. De Gaulle színre lépésével azonban ez a folyamat megrekedt. A tábor­nok úgy vélte, a nemzetek feletti Európa megteremtése fenyegeti Franciaország legalapvetőbb nem­zeti érdekeit, önállóságát, ezért mindenképpen meg akarta akadá­lyozni, hogy megvalósuljon. A francia diplomácia azt szerette vol­na elérni, hogy a bizottság ne visel­kedjen európai kormányként, vala­mint hogy a többségi szavazást ne alkalmazzák, ha az ellentétben áll valamelyik tagállam alapvető érde­keivel. E kérdésben nézeteltérés alakult ki Franciaország és a másik öt tagállam között. A vita végül az ún. luxembourgi kompromisszummal zárult 1966 januárjában. A hat tagállam mege­gyezett abban, hogy megmarad az egyhangúság elve a döntéshozata­li folyamatban, tehát a döntéshez tulajdonképpen mindegyik tagál­lam hozzájárulása szükséges, és korlátozva lett a bizottság hatáskö­re is. A luxembourgi kompro­misszum legfontosabb mondata így hangzik: „Ha a bizottság javas­lata nyomán többségi szavazással kellene dönteni olyan kérdésben, amely egy vagy több tagállam szá­mára létfontosságú, a tanács tagjai a közösség és a tagállamok közös érdekeit figyelembe véve, ésszerű határidőn belül olyan megoldást keresnek, amely minden tagállam részéről elfogadható.” A gyakor­latban ez vétójogot adott a tagálla­moknak arra az esetre, ha úgy íté­lik meg, hogy veszélyben forognak nemzeti érdekeik. A bizottság és a nemzeti kormányok erőviszonyá­ban is eltolódás következett be az utóbbiak javára. A luxembourgi kompromisszum De Gaulle és Franciaország „győzelmét” hozta, mert a közösségben egyértelműen visszavonult a nemzetek feletti elem, és megerősödött a „nemze­tállamok” befolyása. A kompro­misszum évtizedekre előre meg­határozta az Európai Gazdasági Közösség (EGK) jellegét, amely­ben a hangsúly a tagállamok kor­mányközi együttműködésére he­lyeződött. OLVASÓI LEVÉL Kik az anyanyelv megrontói? Az anyanyelv védelme minden nép szent feladata, hiszen anyanyelvűnk olyan nagy kincs, amelyet tisztítani, védeni, fejlesztem, gazdagítani kell. De hogyan? Drákói rendeletekkel? Könyörtelen paragrafusokkal? Ha az idegen nyelveket helytelenül al- kamzazzák, elnéző mosoly, gúny, vagyjóakaratú figyelmeztetés az eredmény, de sehol a világon nem kell bírságot fizetni a nyelv ellen el­követett hibákért. Ez csak olyan em­ber agyában születhet meg, aki nem bánná, ha a földművesek és munká­sok munkájuk helyett éjjel-nappal tanulmányoznák a helyesírási sza­bályokat, azok legújabb változatát, amelyek talán még a nyelvtudósok­nak is fejtörést okoznak néha. Ked­ves Kultuszminiszter Úr! Tudja, kik a nyelv megrontói? Nem azok, akik a lágyítójelet helytelenül használ­ják, hanem azok, akik a kocsmák­ban, futballpályákon, tüntetéseken a nyelv legocsmányabb kifejezéseit használják. Meg merné reszkíroni, hogy egy futballmeccsen előállítson és megbüntessen valakit, aki ocs- mány kifejezést használ dühében, vagy mámorában? Mert az Ön által kigondolt szankciókat Önnek kelle­ne a gyakorlatban elsőnek kipróbál­nia, és csak azután lehetne erre a nemesnek nem mondható feladatra másokat kényszeríteni. Ha a nyelv­törvényt nem akarja nevetségessé tenni a világ előtt, akkor jól fontolja meg lépéseit, ne hübelebalázs mód­jára fogjon bele olyasmibe, amit le­hetetlen megvalósítani. A szlovák nyelvet tanítóktól meg kell követeim a nyelvtan ismeretét, de a drákói, to­talitarizmusra valló szigort mellőzni kell. Mert ma is igaza van Szalézi Szent Ferencnek, az újságírók védőszentjének: „Több legyet lehet fogni egy kanál mézzel, mint egy hordó ecettel”. Pax László Egyházfa VENDÉCKOMMENTÁR kuk pedig névtelen vizsgálótisz­tek állítólagos levelét. Azon, hogy Lexa reagálhatott Dzurinda vagy Pittner legújabb kijelentéseire, nincs mit csodál­kozni. Az internet világában ez természetes. Hogy Cabaj a hite­lesség érdekében egyes szám első személyben olvasta föl a le­velet, ugyancsak érthető. De hogy nem volt hajlandó a sajtó rendelkezésére bocsátani, hogy Lexát védje a vizsgálóbírók előtt, ostoba húzás volt. Kivel akarta elhitetni Cabaj, hogy a le­vél postán érkezett? Manapság az ehhez hasonló leveleket e- mailen szokás küldeni, s azt sem lehet megállapítani, honnan küldték. Nem is szólva Cabaj (és a Mečiar-kórus) büntetőjogi fe­lelősségéről. Egy dologról azon­ban megfeledkezett a nagy vezér hű szolgája: a mentelmi bizott­ság kudarcba fulladt ülése után, három héttel ezelőtt jelezte, hogy felszólal. Vagy Lexa olyannyira zseniális, hogy Dzurinda és Pitt­ner kijelentéseit előre megjósolta Cabajnak, vagy a frakcióvezető és Podhradská fogalmazta meg a két levelet a vezér segédletével. Elvégre az önmaguk ellen elkö­vetett merényletek, az önmaguk­nak írt levelek és önmaguk fe­nyegetése kedvenc szórakozásaik közé tartoznak. AZ EU ALAPFOKON

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents