Új Szó, 2000. augusztus (53. évfolyam, 175-201. szám)

2000-08-24 / 196. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2000. AUGUSZTUS 24. Régióink A rendezvény idején mi magyarok erre a kevés időre igazi magyarnak érezhettük magunkat A jövő hónapban már üzemelhet Nagymegyeren az új üzemanyagtöltő-állomás Ragyolci Palóc Gála Kell egy kis konkurencia KRASCSENICS GÉZA sebesen halad az üzemanyagtöltő­állomás építése, melynek átadásá­ra, üzemeltetésére akár a jövő hó­napban sor kerülhet. Dr. Lajkovič Sámuel, Nagymegyer polgármestere elmondta, az épít­kezés előrehaladtával lassacskán azok is megbékülnek a létesít­ménnyel, akik korábban a petíciós íveket aláírták. A tiltakozásokat az váltotta ki, hogy a lakosság bizo­nyos része nem tájékozódott kellőképpen az építkezés előzetes feltételeiről, a könyezetvédelmi előnyökről és arról, hogy a jelenle­gi egyetlen benzinkútnak kell egy kis konkurencia, mivel a környé­ken ő szabja a legmagasabb árakat és a benzin minőségét is gyakran kifogásolják a motortulajdonosok.. A polgármester azt is megjegyezte: a töltőállomás a térnek a Komáro­mi út felőli szélén épül, ahol a nagy zaj és a forgalom miatt eddig sem játszottak a gyerekek. A város első embere azzal is érvelt a benzinkút KORPONAI NIKOLETT délután következő előadáshoz. A községben a magyar kultúra és néphagyomány biztos alapokon nyugszik. Erről meggyőződhetett mindenki, ugyanis a ragyolci ma­gyar óvoda előadásában régen hal­lott népdalokat és játékokat eleve­nítettek fel. Színvonalas műsort láthatott a nagyérdemű közönség a Ragyol- con immár 25 éve működő Nóg- rád tánccsoporttól, akik szatmári és palóc-vidéki táncokat roptak. A tánccsoport magyarországi ko­reográfus segítségével kisebb-na- gyobb hírnévre és sikerekre tett szert, mind itt Szlovákiában, mind pedig Magyarországon, Ro­mániában illetve Németország­ban is. Maga a csoport nem csak fiatalokból áll. A Kis Nógrád is bebizonyította, hogy képesek ugyanolyan fergeteges táncra, mint a nagyok; dobbantak a csiz­mák, suhogtak a szoknyák. Ezután következett a ragyolci asszonykórus. Ők 1996-ban ala­kultak, s ez a négy év elég volt ah­hoz, hogy Magyarországon is hír­névre tegyenek szert. Aki hallotta már őket, nem csodálkozik ezen. Műsoruk többnyire népdalokból, népdalfeldolgozásokból áll. A sok tánc és ének közepette a ren­dezők egy kis változatosságot szőttek a műsorba. A helyi kéttan- nyelvű alapiskola egyik diáklánya egy prózával örvendeztette meg a közönséget, amelyet már rég ela­vult palóc nyelven adott elő. Azonban nemcsak a helyi sze­replők léptek fel, hanem a vendé­gek is örömmel fogadták a felké­rést. Ők hasonlóan remek előadás­sal fogadták a közönséget. A fülek- püspöki Palóc Táncegyesület rimó- ci és mezőkölpényi ritmusban ropta a táncot. A hasonlóan füleki harminc tagú férfi énekkar az előzőekhez hasonlóan remek pro­dukcióval kápráztatta el a közön­séget. A műsor zárásaképpen egy népdalokból álló csokrot nyújtott át a közönségnek egy énekesnő, majd a rendezvény végén fiatalok s idősek egyaránt együtt énekelték a Budapestről jött V - TECH együt­tes fülbemászó és könnyed dalait. Végül táncmulatságra jött össze a falu apraja-nagyja. Az emberek mulatni vágyó kedvét jól mutatja, hogy még a kora hajnali órákban sem oszlott fel a tömeg. Három nap volt, s nem több, de a találkozó lényeges mondanivaló­ja nem a napok hosszúságában rejlett, hanem abban, hogy mi magyarok erre a kevés időre is, de igazi magyarnak érezhettük magunkat. Bízom benne, hogy az elkövetke­zendő időben kisebb-nagyobb ren­dezvények tömkelegé fogja össze­tartani a szlovákiai magyarságot. Prikler László és Tóth Lehel illusztrációs felvételei A Csemadok losonci te- I rületi választmánya és I társrendezői a magyar államiság 1000. és a mmmmm kereszténység 2000. évfordulója alkalmá­ból a millennium jegyében Ipoly Menti Találkozók címmel kulturá­lis rendezvénysorozatot szervez­tek. Vükén és Nagydarócon kívül a magyar határ mellett található Ra- gyolc is abban a megtiszteltetés­ben részesült, hogy Palóc Gála né­ven nagyszabású műsort rendez­hetett. Ez lehetőséget adott arra, hogy a rendezők bebizonyítsák rá­termettségüket és kreativitásukat, a lakosság pedig tanúbizonyságot tett arról, hogy a palóc kultúra nem merült még a feledés homá­lyába, hiszen a község kultúrott- honában telt ház előtt szerepelhet­tek, mind a hazai, mind pedig a vendégfellépők. Az előadás rendkívül igényes volt és a nézők változatos műsorok kö­zött válogathattak. A telt ház jól bizonyítja, hogy mindenki talált kedvére valót, az óvodásoktól a felnőttekig minden korosztály he­lyet talált úgy a szírtpadon, mint a nézőtéren. Egy vallásos faluban hagyomány­nak számít a vasárnapi szentmise. Most azonban ez is rendhagyó volt, mert a megszokottól eltérő misén vehettek részt a hívők. A fü­leki VOX CORDlS együttes, amely fiatalokból verbuválódott össze páratlan élményt nyújtott a temp- lomláfogatóknak. A szentmise után a helyi magyar óvoda kertjé­ben a polgármester néhány kopja­fát avatott fel a magyarság szimbó­lumaként, majd az egybegyűltek­kel együtt elazavalták a Szózatot. Mindez elég bemelegítőt adott a Barangolás Gömörben - több mint egy évszázada áll a fürdő a betegek szolgálatában Csízfürdő - gyógyít a forrás KÜRTHY VERONIKA Csíz Gömör déli részén, hegyektől övezve a Rima folyó völgyében fekszik. A fürdő felfedezése a vé­letlen műve volt. Egy földműves 1862-ben kútásás közben sós vízre bukkant. Mintegy 8 méter mély­ségből sós vizű forrás fakadt. Édes vizet remélve a földművest annyi­ra fölbosszantotta ez a tény, hogy a község más részében vásárolt tel­ket és ott építette föl házát. A köz­ség lakossága az elhagyott kút sós vizét eleinte főzésre használta. Egy idő után a hatóságok a kutat lezárták és elrendelték a víz vegy­vizsgálatát. Megállapították, a for­rás vize konyhasón kívül jelentős mennyiségű jódot és brómot tar­talmaz. Glosz Artúr geológus, bá­nyamérnök az ásványvíz kiváló gyógyhatását fölismerve további két kutat ásatott s ezzel lerakta a fürdő alapjait. A fürdőnek három gyógyforrása van. A Hygiena fő­forrás vize alkalmas az ivókúrára. A 20. század elején jól felszerelt vendégszobák várták a gyógyulás­ra váró mozgássérülteket, később létrejött a gyermekszanatórium. Már az első világháború előtt a jó gyógyvíz vonzotta a gyógyulni vá­gyó pácienseket. A második világ­háború befejezése után Csíz fejlő­désnek indult. A lakosok száma ekkor 630 volt. Volt szlovák alapis­kolája, és 1949-ben megnyílt a ma­gyar alapiskola. 1955-ben létrejött az egységes földműves-szövetke­zet, ahol a helyi lakosokat alkal­mazták. 1971-ben fölépült a kul- túrház, mozival, ami nemcsak a helyi, hanem a fürdővendégek rendelkezésére is állt. 1973-ban a Z-akció keretén belül elkészült a gyermekpark. 1974-75-ben nem­csak a gáz, de a víz is be lett vezet­ve a faluba. 1980-ban átadták a szolgáltatások házát, valamint 12 lakástömböt és 48 lakást. Átalakí­tották a következő fürdőépülete­ket: Margita, Slaná, Mária és a Szakái kúriát. 1983-ban elkészült a kanalizáció, és 1984-ben már gáz és víz állt a lakosság rendelke­zésére. A családi házak építkezése is elkezdődött 1986-ban. 1988-ban pedig elkeződött az óvoda építése. 1996 óta jól működik a telefonhá­lózat is. A község polgármestere, JUDr. František Cernický elmond­ta, hogy nagy figyelmet szentelnek az idősebb állampolgároknak, é- vente megünnepelik a születésnap­jukat és pénzjutalmat nyújtanak át nekik. A munkanélküliek minden évben szükségszerűen bekapcso­lódnak a feluszépítési munkálatok­ba (gyermekpark és egyéb javítá­sok). A fürdő vize a felnőtteknél a mozgásszervi megbetegedésekre, a gyermekeknél pedig a fertőző csontvelőgyulladásra gyógyhatá­sú. Különféle gyógymódokat - balneo- és hidroterápia, gyógytor­na, maszszázs és diétát - alkal­maznak. Továbbá kezelik a forgók krónikus gyulladását, a gyulladá­sos és nem gyulladásos hátgerin­cet, a végtagok balesetek utáni be­tegségeit, a krónikus érrendszeri megbetegedéseket, a felső légúti megbetegedéseket stb. A vendé­geknek közös kirándulások szer­veznek a közeli városokba és Mis­kolc-Tapolcára, Egerbe, a Domicai cseppkőbarlangba, Gombaszögre, a Dobsinai cseppkőbarlangba, Krasz- nahorkára, Betlérre. Nagymegyer városközpontjától alig egy kőhajításnyira, a lakóte­leppel szemben terül el az elhíre- sült Ifjúság tere, amelyet egy két hektáros, fás, füves terület alkotott, s részben alkot ma is. Kálváriája ta­valy kezdődött, amikor képviselői javaslatra újra felvetődött az ötlet, a park egytized részén fel lehetne építem a benzinkutat, autómosót és akkumulátor-átvetőt. Érvek, he­ves ellenérvek csaptak össze, petí­ciók, lakossági aláírások százait gyűjtötték az építkezés ellen. A vélemények, tiltakozó jegyzékek eljutottak a belügyminisztériumba, a parlamentbe és a környezetvédel­mi hivatalba, amelyek a várható benzinbűzt és a robbanásveszélyt kifogásolták. A belügyminisztéri­um nem avatkozott be az önkor­mányzat működésébe. Közben a képviselő-testület megszigorította a területeladás és a benzinkútépí- tés feltételeit. Az eredetinél több pénzt kértek az eladott terület négyzetméteréért és a vevőt köte­lezték arra, hogy amekkora terüle­tet az Ifjúsági parkból elvesz, akko­ra területet egy másik helyen par­kosítson, a kivágott fák háromszo­rosát ültesse el és egy gyermekját­szóteret létesítsen. Továbbá az is feltétel volt, hogy megépítse a be­ígért autómosót és az akkumulá­tor-átvevőt, ami Nagymegyeren eddig nem volt. Ez környezetvédel­mi szempontból csakis előnyt je­lenthet a városnak. Az érdeklődő, a dunaszerdahelyi DRON Kft. elfo­gadta a feltételeket és megszület­hetett az egyezség a területeladás. A tulajdonos a kéthektáros parkból 20 áras területen az idén hozzálát­hatott a tereprendezéshez, s mára mellett, hogy háromműszakos üze­meltetéssel 25-30 embernek nyújt munkalehetőséget, ami igen jóll jön, hiszen az állástalanok száma megközelítette az ezret. Az új fog­lalkoztatási törvény szerint au­gusztus hetedikétől 33 személyt al­kalmazhatnak közhasznú munká­ra. A lakosság többsége egyre job­ban tudatosítja, az üzemanyag- töltő-állomás csakis őket szolgálja, nem beszélve a munkahelyek te­remtéséről és arról, ezentúl autó­mosó és használt akkumulátor-át­vevő szolgáltatással is büszkélked­het a város, ami kevés helyen ada­tik meg. Környezetvédelmi szem­pontból is előnyös, mert a vesz­élyes hulladékot nem kell többé az árkok mentén, bokrokban felejteni. Közben a tulajdonos folyamatosan teljesíti vállalt kötelezettségeit, az ősz és a tavasz folyamán több fa­csemetét, cserjét ültet a parkokba, s a gyermekjátszótér létesítéséről sem feledkezik meg. Somogyi Tibor illusztrációs felvétele Alapítványi támogatással és önkéntes munkával épült fel a kisszínpad Csákányháza, a követendő példa KÓSIK ANDREA „Ez a kis mű, amit ma itt átadha­tunk, sokak szemében talán nem nagy érték. Mi önerőből valósítot­tuk meg elképzelésünket olyan gazdasági helyzetben, amikor az egész országban szűkösen osztják a támogatásokat” - mondta a csá­kányházi óvoda szabadtéri kisszín- padának ünnepélyes átadásán Koronczi Eszter igazgatónő. Talán valóban nem nagy dolog, hogy ünnepélyesen átadatott egy szabadtéri színpadocska valahol a dimbes-dombos Nógrád egyik köz­ségének óvodájában. Dicséretes, és követendő például szolgál vi­szont az, ahogyan ez és a többi el­képzelés valóra vált az óvoda lel­kes igazgatónőjének és pedagógu­sainak, a szülőknek és a község la­kosainak köszönhetően. Csákányháza a Losonci járásban, az egyik hátrányos helyzetű régióban található. A lakosság csaknem fele roma származású, a faluban, sőt az egész környéken nagy a munkanél­küliség. Az óvodás- és iskoláskorú roma gyerekek aránya Csákányhá­zán 85 százalék. „A nagy munka- nélküliség rányomja bélyegét a ro­ma és a nem roma gyerekek élet- színvonalának visszaesésére. Ez el­len szeretnénk valamit tenni a gyer­mekek érdekében” - mondta Ko­ronczi Eszter, aki nemcsak az óvo­dát igazgatja, hanem megbízottja az óvoda pedagógusaiból és a szü­lői tanács tagjaiból alakított polgári társulásnak is. „Nagyon fontosnak tartjuk a roma gyerekek nevelését és a róluk való gondoskodást, ezért alakítottuk meg 1998 szeptemberé­ben a Polgári Társulást a Roma Gyermekek Nevelésére és Támoga­tására” - tudtuk meg Koronczi Esz­tertől. A társulás célja figyelemmel kísérni a szülők és gyermekeik igé­nyeit, áthidalni a nevelési problé­mákat, megkönnyíteni a roma gye­rekek beilleszkedését a társadalom­ba. Már több tervezetükre szerez­tek támogatást, s még több az elbí­rálás alatt álló, készülő vagy még csak tervezett projektum. A Polgári Társadalomért Alapítványtól a Me­seszínház című tervezetükre kap­tak támogatást házikóra, mesesap­kákra és újság-előfizetésre. A Buda­pesti Országos Széchényi Könyvtár már több ízben támogatta az óvo­dát könyvekkel, segédeszközökkel, a Rákóczi Szövetség Losonc, Fülek és Vidéke Célalapjától pedig a be­iratkozási programhoz kaptak se­gítséget. Hamarosan megvalósul az óvoda gázművesítése és felújítása, elbírálás alatt van több tervezet is: Támogatási és védelmi program a gyermekek és fiatalok részére, Ro­ma gyermekek falun, Család - gyer­mek-óvoda stb. A szabadtéri kisszínpad ötlete 1998-ban született, szeptemberben kezdték a projektum írását. Egy ével később, 1999 novemberében érkezett az első pozitív visszajelzés a támogatóktól, s 2000 áprilisában megkezdődhetett a tervezet meg­valósítása, mely jó két hónapot vett igénybe. Az óvoda szabadtéri kis- színpadához a kormányhivatal 40 ezer és a besztercebányai Ekopolis alapítvány 30 ezer koronával járult hozzá. Az így összegyűlt 70 ezer ko­ronát építőanyagra fordították. A A színpad építése önkéntes alapon folyt. munka önkéntes alapon folyt. Az alapozásban, a kőhordásban, a fes­tési munkálatokban az óvónők csa­ládtagjain és a szülőkön kívül részt vettek az óvoda egykori növendé­keinek szülei, a helybeli romák és fiatalok egyaránt. Az összefogást, igyekezetei a szabadtéri színpad ünnepélyes átadása koronázta. A meghívott vendégek között volt Csáky Pál miniszterelnök-helyetes és Szigeti László oktatásügyi állam­titkár, de egyéb elfoglaltságuk mi­att személyesen nem jelentek meg. Csáky Páí üdvüzletét szóvivője, Miklósi Péter adta át. Jelenlétével megtisztelte az ünnepséget Éva Rusnáková parlamenti képviselő, Csúsz Péter, a Losonci Járási Hiva­tal elöljáró-helyettese, Gabriela Oravcová, a Losonci Járási Hivatal oktatásügyi osztályának vezetője, valamint munkatársai, Juraj Péter és Ľudovít Simonides is. Jelen volt Koronczi Eszter, a Polgári Társulás a Roma Gyermekek Nevelésére és Támogatására megbízottja és az óvoda igazgatónője, Mag Mária, a társulás koordinátora, óvónő és a községi önkormányzat képviselője, valamint Csákányháza polgármes­tere, Gáspár Aladár. Az ünnepi be­szédet Böszörményi István, a Rákó­czi Szövetség Losonc, Fülek és Vi­déke Célalapja képviseletében mondta el, rámutatva, hogy a csá­kányháziak közössége megfogadta a régi mondást: Segíts magadon, az Isten is megsegít. Az önerőből létre­hozott színpad nemes célt szolgál: az oktatás célját, s rendelkezésére áll szlovák, magyar, roma gyerek­nek egyaránt. Az ünnepélyes át­adást kultúrműsor követte a helyi óvoda és iskola növendékeinek előadásaiból, de fellépett a csá­kányházi és a ragyolci női énekkar és mások. A helyi óvoda felvette a kapcsolatot a bátonyterenyei 2. szá­mú óvodával, ahol fele-fele arány­ban vannak roma és nem roma gye­rekek. Ők is a meghívottak között voltak, s az ünnepi műsorban is sze­repeltek. A meghívott vendégeket a kultúrműsor után a polgári társulás megvendégelte. De nem maradtak hálátlanok azokhoz sem, akik a két kezükkel segítettek megépíteni a színpadot. Az önkéntes munkában részt vevő szülőket, helybelieket, kollégákat egy héttel később, szom­baton várták egy gulyáspartira. A munka, a tervek szövögetése azonban az ünneplések közben és utána is folyt és folyik. A kisszínpa- dot a közeljövőben ki szeretnék használni olyan járási kulturális ünnepség megrendezésére, ahol a járás óvodáinak gyermekei talál­kozhatnának egymással és bemu­tathatnák tudásukat. Az Ekopolis Alapítványhoz benyúj­tandó következő pályázattal a pol­gári társulás tagjai Internet-hoz­záférhetőséget szeremének biztosí­tani az óvoda területén, melyet a község lakosai is használhatnának.

Next

/
Thumbnails
Contents