Új Szó, 2000. augusztus (53. évfolyam, 175-201. szám)
2000-08-24 / 196. szám, csütörtök
„Valami" nincs sehol - sokan közülünk csak a hiányt érzik, a szorongást, a mélységes szomorúságot, a céltalanságot - vallják a bátorkeszi „szenvedélyközpontban" Ot éve a reménység útján a betegek MIRIÁK FERENC orrongó és nyugtalan világ vesz körül bennünket, egyre gyakoribbak és pusztítóbbak a hatalomvágy szülte háborúk. Mindinkább aggasztanak a környezetvédők figyelmeztetései, biológiai életterünket, a természetet ért károsodások miatt puszta létünk is veszélybe került. Az orvosok és kutatók bár úrrá lettek a nagy járványokon, mégis herkulesi küzdelmet kell folytatniuk a ma még gyógyíthatatlan betegségek (rák, AIDS).legyőzéséért, amelyeket éppen a modern életstílus, a modern erkölcsfelfogás szült. A meghitt emberi kapcsolatok helyett egyre nő a távolság ember és ember között. Sokan nyugtalanul töltik éjszakáikat anyagi gondjaik miatt. Közben nem kevesen a pénz utáni hajszában csalásokba mennek bele, nincs idejük és türelmük sem egymáshoz, sőt még saját gyermekükre sem. Eközben kulcsot nyakukban viselő gyerekek, otthontalan fiatalok kóborolnak az utcákon, nemegyszer betörőbandákba szerveződve, rosszabb esteben alkoholistákká és kábító- szeressé válva. Az ezredvég pestise hozzánk is elért. Napjaink egyik legsúlyosabb és legkomolyabb erkölcsi célkitűzése a szenvedélybetegek számának csökkenése. De mi van azokkal, akik már a bódulat csapdájában élnek? Van-e számukra segítség, van-e mód a szabadulásra? Léte- zik-e kivezető út az alkoholizmus és a kábítószer rabságából? Bátorkeszin egy lelkészpár öt évvel ezelőtt Nádej - Reménység Reszocializációs Központ néven rehabüitációs intézetet hozott létre alkohol- és drogbetegek részére. Többhónapos, -éves kapcsolatteremtő szervező munka előzte meg a tevékenység megkezdését a Reménység Szociális Alapítvány keretein belül, melyet özvegy Szabó Istvánná hozott létre - egy idős asszony, aki együtt tudott érezni bajbajutott emberekkel. Az elmúlt napokban, működésük ötéves évfordulója alkalmából nyílt napot és regionális konferenciát tartottak, amelyen megjelentek Hushegyi Ildikó, az oktatási minisztérium nemzetiségi osztályának dolgozója, dr. Funk Sándor pszichiáter a Budapesti Emberbarát Alapítvány dolgozója, Gottl Egonné pszichiáter szintén Budapestről, dr. Németh Margit, a Dunaszerdahelyi Járási Hivatal szociális osztályának vezetője, Dubány Katalin, a Komáromi Városi Hivatal szociális osztályának vezetője, dr. Bajnok István pszichiáter, Szabó Edit, a község polgármesternője és a környező iskolák pedagógusai. Hushegyi Ildikó beszámolójában arra hívta fel a figyelmet, hogy a mai fiatalok drogorientált társadalomban nőnek fel. A rendszeresen kábítószert fogyasztók száma hazánkban 1994-ben 1189, míg 1999-ben 2236 volt, ebből 1753 a menthetetlen heroinfogyasztók száma. A drog- fogyasztók 45 százaléka a fővárosban él, a legnagyobb arány a 20-24 évesek között található. Tehát ma rendkívül sok az olyan gyerek, aki rosszul érzi magát a bőrében. A sikeres, jómódú szülők és a nincstelenség határán élő munkanélküliek gyermekei egyaránt sikeretelennek érzik rhagu- kat. Az indíték, amely miatt az alig tizenéves a kábítószer után nyúl, lehet kíváncsiság, kalandvágy, hasonulni akarás. Lehet divat és lehet félelem is. Ha sikertelen volt a gyermekkora, sikerélményre vágyik. Ha örömtelen, örülni akar. Ha magányos, társat keres. Az előzmények millió dologból tevődnek össze. Pszichológusok szerint a szülőket fel kell készíteni, hogy meg tudják védeni gyermekeiket a kábítószerektől. Mert ha nem, jaj nekik - nekünk! A vadkapitalizmus kiszámíthatatlan és rendezetlen piaci törvényei nem hagynak egy percnyi pihenést, kikapcsolódást, lazítást sem. Nincs ünnepnap, hétvége, közös nyaralás. A gyereknek megvesznek mindent, ami pénzért kapható. De nincs idejük, erejük figyelni, hogyan él, gondolkodik, mit érez, kivel barátkozik. Nem megalázóan, becsmérlően, hanem megértéssel és elvárásokkal kell közeledni gyermekünkhöz. Közben soha nem feledve, hogy a kábítószer-függőség betegség. Gyógyítani az orvosok, a szülők, pedagógusok együttműködése nélkül aligha lehet. A legfőbb gyógyszere pedig a szeretet. A regionális konferencia és nyitott nap a további előadások után vitával folytatódott, amiben a megjelent pedagógusok és a drogelvonók- ban fiatalokat gyógyító pszichiáterek a legsürgősebb teendők a megelőzés terén közösek, nemcsak a gyermek- és ifjúságvédelem, orvosok és pszichológusok, hanem minden pedagógus és szülő alapvető kötelessége, hogy a fiatalokat visszatartsák a végzetes útról. A nyitott nap után kértem fel a központ alapítótagjait, Szócs Kálmánt és Szőcs Gizellát, értékeljék az elmúlt év munkáját. „A község' először vegyes hangulattal fogadta az intézet létrejöttének tényét. Féltek az emberek, hogy a lakók esetleg megzavarják a falu életét. A sikereket és a jószándékot látva mára elfogadták a helyzetet. A központ Szlovákia minden részéről fogad be gyógyulni vágyó betegeket. A lakók a kezelés egy részét térítik, ugyanakkor állami támogatást a tavalyi évig nem kapott az intézet. Nagyon sokat köszönhetünk a németországi Görlitz városban működő ESTA Alapítványnak, akik anyagilag is támogatják az intézetet. A legtöbb esetben a családtagok kezdeményezik a kapcsolatfelvételt, ők kérnek segítséget. Természetesen egyéni jelentkezés útján is lakóvá válhat minden rászoruló, társadalmi rétegtől függetlenül. Célunk, hogy felvilágosító-nevelő munkával óvjuk a fiatalokat a káros függőség rabságától, azoknak pedig, akiknél függőség kialakult segítsünk újat kezdeni, testileg- lelkileg-szellemileg-társadalmilag minél teljesebb mértékben helyreállítani. Reszocializációs programunk 1,5-2 évre szól, mivel hosz- szú távú utókezelésre van szüksége egy szenvedélybetegnek ahhoz, hogy csődöt mondott életfelfogását, szokásait családias légkör megteremtésével akarunk alapot biztosítani, melyben a pszicho- és munkaterápia folyik - a csoportos és egyéni foglalkozások. A szakmai felügyeletet kezdettől fogva dr. Bajnok István pszichiáter gyakorolja, a napi programot pedig a feleségemmel mi, akik református teológiát végeztünk. Közel negyvenen vették igénybe eddig központunk szolgáltatásait. A kezelés folyamán gyógyulás érdekében együttműködünk a kezelő személyzettel, hogy kikerülve megállhassák helyüket a mindennapi életben. Hogy mi a sikerünk titka? Talán a hit, kközös- ség és a munka. A gyógyulni vágyó szenvedélybetegeket nagy szeretettel vesszük körül, semmilyen erőszakot nem alkalmazunk, és nagyon sok a közösségi program. A szó legszorosabb értelmében vett nagy családot alkotunk. A hit egyrészt istenhitet, másrészt gyógyulásba vetett hitet, harmadsorban olyan egymás iránti bizalmat jelent, amely elemi feltétele az intézeti létnek. Mi keresztény módszerekkel dolgozunk, igaz nem tartozunk egyetlen egyház irányítása alá sem. Nálunk a gyógyítás kiindulópontja a lelki gondozás, melynek alapjául a Biblia üzenetét tekintjük. Lakóinknak nemcsak a külső magatartását próbáljuk megváltoztatni, hanem a gondolkodás- módjukat is. A lelki terápiához igazodik a napirendünk is. Minden hónap első vasárnapja nyitott keresztény nap, ilyenkor bárki jöhet hozzánk. Jelenleg 9 lakónk van. Maguk végeznek el mindent, a főzéstől egészen a kerti munkáig. Ami a külső segítséget illeti, bzony minden téren szükség lenne rá. Szakmai szempontból egy hasonló jellegű budapesti intézet a fő támogatónk. Emellett szeretnénk elérni, hogy legyen úgynevezett védett lakhatás. Ez annyit jelent, hogy a terápia után itt maradhat a lakónk addig, amíg nincs biztos megélhetési forrása. így az esetleges visszaesés esélye is minimálisra csökkenne. A legfontosabbnak azt tartjuk, hogy ezek az emberek visszányer- jék emberi méltóságukat. Fel kell őket emelni, és a hit segítségével átsegíteni az élet kísértésein. Igazából öt év után látható, mennyire volt hatásos a kezelés. Ha ez idő alatt nincs visszaesés, az illető helyre jön egészségileg, lelkileg egyaránt, akkor gyógyultnak tekinthető. természetesen ehhez hozzátartozik az is, hogy képes rendezni családi kapcsolatait, és megélhetést tud biztosítani önmaga és családjára számára. A közeli céljaink közé tartozik védett műhelyek kialakítása, majd a teljesítőképes és fizetett foglalkoztatás megoldása gondozottaink számára. Továbbra is szívesen várunk minden rászorulót. Az a fajta segítségnyújtás, amit itt kap a rászoruló nemcsak szavakból és frázisokból áll, hanem cselekvésből, az első pillanattól kezdve. A mentési munka itt a teljes emberre kiterjed, és ennek a rehabilitációnak a hit az alapköve. Megkapják a lehetőséget arra, hogy keresztény alapokon új életet kezdjenek. Mert a keresztény eszmék és a szociális eszmék gyökerükben rokonok” - fejezte be nyilatkozatát az intézet igazgatója. A lakók és a lelkészházaspár szavaiból és a megnyugvást sugárzó arcokból, a hittel átitatott tekintetekből kitűnt: Igen, van remény! Dr. Funk Sándor, pszichiáter a Budapesti Emberbarát Alapítvány dolgozója. Szabó Edit, a község polgármesternője Balról: Hushegyi Ildikó, Szőcs Kálmán és Szőcs Gizella A nyílt nap és regionális konferencia résztvevői A lakók egy csoportja
