Új Szó, 2000. augusztus (53. évfolyam, 175-201. szám)

2000-08-22 / 193. szám (194. szám), kedd

ÚJ SZÓ 2000. AUGUSZTUS 22. Kultúra oktatás Kövesdi Szabó Mária, a kassai Thália Színház művésze a munkába temetkezve gyógyítja a kolduslét okozta kínokat „Sokat szeretnék még játszani” Mostanában egy szlovákiai magyar nemzedék ért el éle­tének fontos szakaszához. Költők, színészek, népműve­lők, pedagógusok, műszaki értelmiségiek is vannak kö­zöttük. A háborút és a kitele­pítéseket túlélő nemzedék gyerekei ők. 1968 táján vol­tak a nagy reményekkel teli nekibuzdulások és a remé­nyeket követő kiábrándulá­sok részesei. DUSZA ISTVÁN A politika tehetetlenségi erejének következtében akkor még néhány hónapig érezhetőek voltak a szlo­vákiai magyar kultúrában bekö­vetkezett intézményes változások. Ezek eredménye volt a Kassai Vox Humana Színháznak, a mai Thália Színház jogelődjének a megalaku­lása is. A társulat a komáromi Ma­gyar Területi Színházban Beke Sándor körül formálódott színész­csoportból és hozzájuk csatlakozó fiatal amatőr színjátszókból szer­veződött. Ez utóbbiak egyike volt Kövesdi Szabó Mária, Egressy Gá- bor-díjas színésznő, aki ezekben a napokban ünnepelte kerek jubile­umát. Érettségi előtt is már az volt a szándéka, hogy színésznő lesz? Pedagógusnak készültem, s mivel nem vettek fel a nyitrai pedagógiai karra, egy évig Szomotoron tanítot­tam. Akkoriban kerültem kapcso­latba a színjátszással. Bár eljutot­tunk a Jókai-napokra, még akkor sem gondoltam arra, hogy a színé­szi hivatást válasszam. Amikor Kas­sai Béla, a színjátszó csoport veze­tője elküldte a jelentkezésemet, a szüleim hallani sem akartak a do­logról. Végül beleegyeztek, s Kas­sán kétszázötvenen felvételiztünk. Ha belegondolok, milyen nagy volt a lelkesedés, s ma pedig két kezemen meg tudom számolni, há­nyán vesznek részt a meghirdetett tehetségkutató vizsgán, akkor el­gondolkodtató a színészi pálya presztízsének a hanyatlása. Végül is ezzel a dolog nem ért véget, mert Komáromba is el kellett mennünk felvételizni. Édesapám rettenetesen fel volt háborodva, aztán mégis el­kísért Komáromba. Milyenek voltak az első hónapok? Nem volt fenékig tejföl, hiszen falusi lányként szinte el sem mozdultam otthonról. Fél év után azonban már Kassára költöztünk, ahol az egykori Dukla moziban játszottunk, amíg el nem készült az ipariskola tornater­méből a mai színházterem. Jelentett-e nehézséget a szinte sorozatban játszott szerepek be­tanulása, a színészmesterség me­net közbeni elsajátítása? A szerepeken keresztül kerültem egyre közelebb a színészet lényegé­hez. Kezdetben ösztönösen és nai­van azt gondoltam, hogy én az va­gyok, akit játszom, s csak később a színpadon értem be mint tudatosan játszó színésznő. Elsőként Goldoni Két úr szolgája című komédiájában egy a rendező által kigondolt szere­pet játszottam. Igazi szerepet Cocteau Rettenetes szülők című da­rabjában kaptam. Kellemes emlé­kem Osztrovszkijnak a Vihar című drámája is. Akkor minden alkalom­mal teljes odaadással próbáltunk. Nem volt lazítás, s ez azóta is meg­maradt bennem. Színész kollégái ma is csodálják, ahogyan a szerep megformálása során képes magas hőfokon égni. Ezek szerint megmaradt valami abból a régi tűzből? Minden bizonnyal. De sokkal hét­köznapibb dolgokban is így cselek­szem. Nemrég a kertben felmász­tam a cseresznyefa tetejére, s ami­kor megkérdezték tőlem, hogy nem félek-e, csak akkor döbbentem meg. Az évek során sok szép szerepet játszhatott el. Mennyiben volt ez ennek a lángolásnak köszönhető? Közvetve talán, hiszen a szerepet mindig a rendező osztja a színészre. Volt eset, hogy az első alkalommal megszolgált bizalom alapján, má­sodszor vagy harmadszor már fenn­tartások nélkül osztott rám szere­pet. Igaz, hogy a mi társulatunkban igen kevesen vagyunk, de a rende­zők java akkor is megfontolja a dön­téseit. Még akkor is, ha olyan szem­léleti düemma merülhet fel, mint a mostani Orbánná esetében, Örkény Macskajáték című darabjában. Nem is nagyon értem, miért kifogásolják sokan, hogy az én Orbánném még nem öregasszony, legfeljebb kiégett, csalódott, érzelmeiben labilis ötve­nes nő. A mai világunkban ezrével vannak ilyenek, mert gyorsabb, ke­ményebb egy-egy kapcsolat, és így néhány év alatt el is kopik. Más ol­dalról közelítve pedig hol van az le­írva, hogy egy ötvenéves színésznő nem játszhaija el Árkosi Árpád ren­dezői víziója szerint Orbánnét? Ezek szerint valakik ezt kifogásol­ták? Kisvárdán a határon túli magyar színházak fesztiválján a zsűri másba nem tudott belekötni, mint a korom és a szerep viszonyába. Teljesen két­ségbe voltam esve, mert ennyi em­pátiahiányt tapasztaltam, ennyire előítéletesen megfogalmazott véle­ményeket hallottam. Ezentúl akár­mit, akárhogyan játszhatunk, mert valakik nem képesek elfogadni a sa­játosat, a mást, a megszokottól, az írott és íratlan kánontól eltérőt. Semmibe vették azt a színészi mun­kát, amely lelki és fizikai jelenlétből más színpadi értelmezésben és dimenzióban teremti meg a figurát. Bántásnak tűnt fel a dolog? A mérlegkészítés, az önvizsgálat hó­napjaiban mást reméltem. A jó vagy rossz véleményükkel mindig mércét állító kritikusok képesek voltak ér­zékenyen nézni azt, amit a rendező­vel felépítettünk. Mások meg köny- nyedén kapirgálták az előadás fel­színét, pusztán azért, mert nem egyezett a saját elképzelésükkel. Ez szült Önben valamifajta kétsé­get is, ami az életkorral születhe­tett meg? Nem, mert nem foglalkozom a ko­rommal. Ez tőlem függetlenül van. Ha más mondja, hogy ő lám-lám öt­venéves, akkor csettintek, s elisme­rem: ez rendes és tisztességes kor, de magammal kapcsolatosan ez fel­foghatatlan. Szerepköre azonban időközben megváltozott. Volt Gertrudis a Ve­rebes István rendezte Bánk bán­ban, volt Lomanné az Árkosi Ár­pád rendezte Az ügynök halálá­ban, s most az említett Orbánné. Kemény, érett színésznőt kívánó szerepek. Ezek sem döbbentik rá a változásra? Nem, mert most nagyon jó ez az ál­lapot. Szerencsém is van, hogy Tóth Erzsi kolléganőmmel ezeket az érett nőtípusokat már felváltva játszhat­juk. A nézőnek mindenképpen fon­tos, hogy ne mindig ugyanazt a szí­nésznőt lássa a színpadon. Mit gondol arról az állapotról, amelyben jelenleg a Thália Szín­ház vergődik? Mindig remélek és bizakodom, hogy egyszer majdcsak elmúlik ez a szörnyű állapot. Lehet az is, hogy egyszer mégiscsak elfogy a türel­mem, mert égbekiáltóak a dolgok, amelyek velünk történnek. Könyör­géssel gyógyítgatjuk azt a kínszen­vedést, amelyet a kolduslét naponta okoz. Filléres gondjainkat egyedül a munkába temetkezve vagyunk ké­pesek ideig-óráig elfelejtem. A kor­osztályomhoz tartozókat látva, ösz- szehasonh'thatadanul jobb anyagi helyzetben élnek, pedig mi sem vég­zünk értéktelenebb, alávalóbb munkát. Csak úgy várunk, várunk, majdcsak változik valami, pedig egyre kilátástalanabb a helyzetünk. Rengeteg energiám van, rengeteget szeretnék még játszani. Nem ért vé­get semmi. A Párkányi Városi Galériában holnap 15 órakor nyitják meg azt a kiállí­tást-, amelyet Victor Vasarely munkáiból rendeznek. A kiállított képek Csepei Tibor gyűjteményéből származnak. Képünkön Vasarely zebrás so-, rozatának egyik darabja. (Reprofotó) Száz év tervrajzai a Szépművészeti Múzeumban Budapesti országháza MTI-TUDÓSÍTÁS Budapest. Az ország háza, Buda­pesti országháza-tervek, 1784-1884 címmel látható kiállítás a Szépmű­vészeti Múzeumban. A tárlaton mintegy száz tervrajz szerepel az első, budai Országháztól a Steindl Imre által tervezett Parlamentig. A bemutató megnyitását hosszú évek gyűjtőmunká ja és egyes dara­bok restaurálása előzte meg. A ki­állítási előzetes szerint az első ál­landó országgyűlési épületet II. Jó­zsef rendeletére 1784-ben hozták létre a budai várban, a mai Ország­ház utcában álló klarissza rendi zárdából. Az 1832-36-os Ország- gyűlésen ismét napirendre került egy, a törvényhozás befogadására alkalmas épület létrehozása, ekkor Pollack Mihály készített tervet Jó­zsef nádor megbízásából. Az 1848-49-es szabadságharc esemé­nyei alatt feledésbe merült az Or­szágház létrehozásának terve. Az 1865-ben összehívott Országgyű­lés alkalmából a jelenlegi buda­pesti Olasz Kulturális Intézet épü­letét néhány hónap alatt építették meg az alsóház számára Ybl Mik­lós tervei alapján, míg a felsőház a Nemzeti Múzeum dísztermében kapott helyet. A képviselők a Mú­zeumkert Bródy Sándor utcai ka­puján át közlekedtek a két hely kö­zött. Steindl Imre az 1882-ben ki­írt nemzetközi pályázat győztese­ként kapott megbízást a magyar Parlament megépítésére. Az épí­tész neogótikus terve először nem igazán nyerte el a bírálóbizottság tetszését, mivel a brit parlament is ilyen stílusban épült, és az európai építészek mindig is elzárkóztak az angol minták követésétől. A terv támogatói között volt Gróf And- rássy Gyula, a kor jeles politikusa, aki azzal érvelt, hogy a magyar al­kotmány olyan régi, mint az angol, így a magyar parlament is épülhet a Westminster stílusában. A ma­gyar Országház a legnagyobb mé­retű parlament Európában. Építé­se 1884-ben kezdődött és 14 éven át tartott. A kiállítás december 31- ig látható a Szépművészeti Múze­umban. Dél-Csehországban a filharmonikusok Český Krumlov. A Szlovák Filharmonikusok fellépésével fejeződik be a dél-csehországi városban kilencedik alkalommal megrende­zett Nemzetközi Zenei Fesztivál. A zenekar Bedrich Smetana El­adott menyasszonyának Nyitányát, Nyikolaj Rimszkij-Korszakov Seherezádéját és Ántonín Dvofák Újvilág szimfóniáját adja elő. A Szlovák Filharmonikusokat fiatal kanadai dirigens, Charles Olivieri-Munroe vezényli. (SITA) MOZI POZSONY HVIEZDA: Big Momma’s House (am.) 16.30, 18.30, 20.30 HVIEZ­DA - KERTMOZI: A hazafi (am.) 20.15 OBZOR: Titan - időszámí­tásunk után (am.) 16 Rómeónak meg kell halnia (am.) 18, 20.30 MLADOSŤ: Velem, vagy nélküled (am.) 16,18 Déja vu (lengy.-or.) 20 CHARLIE CENTRUM: Himalája, karaván (fr.-sv.-ang.) 18.30, 20.30 Bérgyilkos a szomszédom (am.) 17, 20.45 Alul semmi (am.) 19 A fiúk nem sírnak (am.) 18 Rómeónak meg kell halnia (am.) 18.45 Legkedvesebb bárom (am.) 20.30 322 (szí.) 20 KASSA ÚSMEV: Big Momma’s House (am.) 16,18, 20 IMPULZ: 8 és 1/2 nő (ang.) 16.15,19.15 CAPITOL: Új csapás (am.) 18,20 DRUŽBA: A má­sodik legjobb dolog (am.) 18,20 TATRA: Gladiátor (am.) 16.30,19.30 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Bérgyilkos a szomszédom (am.) 19 LÉ­VA - JUNIOR: A hazafi (am.) 18 AMFITEÁTRUM: A hazafi (am.) 21.30 GALÁNTA- KERTMOZI: A Flintstone család 2. (am.) 20.30 PÁTI FÜRDŐ - KERTMOZI: A Ravasz, az Agy és két füstölgő puska­cső (ang.) 20.30 KIRÁLYHELMEC - PRIVÁT: Taxi (fr.) 20 Hazai magyarok is a Márton Áron Szabadegyetemen Felkészít a munkahelyre MTI-TUDÓSÍTÁS Budapest. Erdélyből, Kárpátaljá­ról, Felvidékről és a Vajdaságból több mint 200 határon túli egyete­mista és főiskolás vesz részt a Buda­pesten tegnap kezdődött és 31-ig tartó Márton Áron Nyári Egyetem­re. A hagyományteremtő szándék­kal a Márton Áron Szakkollégium által szervezett rendezvényen ti­zenegy, többségében bölcsészettu­dományi szekció kínál lehetőséget a fiataloknak a tapasztalatcserére, együttgondolkodásra. A résztvevő­ket pályázati úton választották ki. A nyári egyetem kiemelkedő esemé­nye lesz Szabó Tibornak, a Határon Túli Magyarok Hivatala elnökének előadása a státusz-, valamint a ked­vezménytörvényről. A média szek­ció tagjai ellátogatnak majd az or­szág nagyobb rádió- és televízióstúdióiba, szerkesztősége­ibe, és várhatóan találkoznak Boró­kai Gábor kormányszóvivővel is. A közgazdász, kisebbségi jog és EU- tanulmányok szekció tagjait be­szélgetésre várja a pénzügyminisz­térium, az Ifjúsági és Sportminisz­térium, a külügyminisztérium és az oktatási tárca egy-egy államtit­kára. A történelem szakosok Mil­lenniumi évszázadok címmel ne­ves egyetemi tanárok segítségével ismerkedhetnek meg egy-egy kor­szakkal. Emellett a diákok intenzív angol nyelvtanfolyamokon, karri­erfejlesztő tréningeken vehetnek részt. Megtanulhatják, hogyan kell jó önéletrajzot írni, mire kell felké­szülni a munkahelyi felvételkor. Bemutatkozási lehetőség pályakezdők számára Fiatal írók Tábora ELŐZETESÜNK Gombaszög. A Szlovákiai Magyar írók Társasága, valamint a Magyar Köztársaság pozsonyi Kulturális In­tézete augusztus 24. és 27. között rendezi meg Gombaszögön a Fiatal írók II. Táborát. A tábort idén - a korlátozott anyagi lehetőségek, va­lamint a szakmai színvonal feltéte­leinek biztosítása miatt - meghívá­sos alapon rendezik. Az írótábor cél­ja: bemutatkozási, kapcsolatfelvé­teli és ismeretszerzési lehetőséget biztosítani a pályakezdők számára - ezért kerül sor a környező országok- beli és hazai fiatal szerzők művei­nek teret adó irodalmi folyóiratok bemutatkozására is előadások, vi­ták során megtárgyalni, hol tart ma az irodalom, elősegítendő a legfia­talabbak orientálódását és önmeg­valósítását. A meghívott résztvevők a 18-30 éves korosztályból kerül­nek ki, az előadók és a vitavezetők is elsősorban a fiatalabb szakemberek köréből valók. Az első napon Gál Sándor, a Tokaji írótábor kurátora átadja Polgár Anikónak a Tokaji írótábor idei iro­dalmi díját. A nap témája A regény tegnap és ma - bevezetőt tart Gál Éva, vitavezető Németh Zoltán és Sántha Attila. Ezt követően a bécsi Márkus-Barbarossa János költő elő­adóestjét követhetik figyelemmel a résztvevők. Esténként Kantár Csa­ba szervez rövid happening«. A pénteki „Fordított nap” központi té­mája a műfordítás, amelynek része a szellemi kalandokat ígérő műfor­dítói verseny Hizsnyai Tóth Ildikó vezetésével. Csehy Zoltán műhely­titkokat is felfed annak a beszélge­Szó lesz az év egyik legsikeresebb fordításkötetéről is. tésnek a során, amelynek témája a Hárman az ágyban című műfordí­táskötet lesz. Ezt Ezredforduló - fordulópont az irodalomban is? címmel vita követi Petőcz András vezetésével. Este performance- bemutató. Szombat délelőtt a mű­fordítói verseny értékelése folyik majd. Délután beszélgetésre kerül sor hazai és határon túli irodalmi lapok munkatársaival (Előretolt Helyőrség, Új Forrás, Az irodalom visszavág, Magyar Műhely, Kal- ligram, Szőrös Kő). Este Tsúszó- gulyás - főszakács Hizsnyai Zoltán; beszélgetés a fikció, a valóság és más fűszerek arányairól, majd Mú­zsák estje - felolvasnak a külföldi vendégek. A tábor ideje alatt a színhelyen tartja az SZMÍT választ­mánya kihelyezett gyűlését, (ú) Gertrudis szerepében^Katona József Bánk bánjában. Partnere Tóth Ti­bor. (Svetozár Písecký felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents