Új Szó, 2000. augusztus (53. évfolyam, 175-201. szám)
2000-08-22 / 193. szám (194. szám), kedd
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. AUGUSZTUS 22. KOMMENTÁR Export, széles alapon PÁKOZDI GŰERTRÚD Az ország gazdasági szekerének haladásáért felelős kormánytagok előszeretettel hangoztatják: gazdaságunkban növekszik az export szerepe, és ennek köszönhetően az utóbbi öt év viszonylatában idén lesz legkisebb a külkereskedelmi mérleg hiánya. Tehát a növekvő exportnak köszönhetően sikerül a felszínen tartani a gazdaságot. De önmagában ez semmiképpen sem elegendő a tartós növekedés alapjainak megteremtéséhez. A termelés korszerűsítése a valódi mozgatórugója az exportnövekedésnek. Kivitelünk növekedése főképp a kedvező külső feltételeknek köszönhető. Exportunk 90 százalékban az Európai Unió országaiba, illetve a közép-európai térségbe irányul, és mivel az említett térségek gazdsági növekedésének köszönhetően az ottani kereslet is nagyobb, könnyebben eladhatók a szlovákiai termékek is. Azok is, amelyek a versenyképesség rostáján egyelőre csak azért nem akadnak fenn, mert olcsóbban kínáljuk őket. Ahhoz, hogy az ország tartósan egyensúlyba tudja hozni kivitelét és behozatalát, nem arra van szükség, hogy egyszeriben mindenki rátérjen a hazai termékek fogyasztására. A gazdaság tartós növekedése főképp azon múlik, hogy sikerül-e korszerűsítenünk a hazai gyártást. Ez viszont külföldi befektetők és beruházók nélkül lehetetlen. Újgazdagjaink ugyan vannak, de szabad tőkével rendelkező befektetőink alig. Persze, az ország gazdaságának látszólagos javulása ellenére a külföldi tőkések még mindig nem tolonganak határainknál. Az év első negyedében mindössze 2 milliárdnyi korona külföldi befektetést könyvelhetett el Szlovákia, nagyságrendekkel kevesebbet, mint a környező országok. Előrejelzések szerint évvégéig változik e tekintetben a helyzet. Ez a kereskedelmi láncok nagyobb mértékű szlovákiai megjelenésének, a kormány beruházástámogatási intézkedéseinek stb. lesz köszönhető. A technológiai berendezések vámmentes behozatalát ígérő rendelet várhatóan a beruházók korszerűsítési kedvét növeli. A külföldi technológiák és gépek behozatala átmenetileg ugyan ronthatja a külkereskedlemi mérleget, de a jövő gazdasági növekedése, a munkahelyteremtés, termékeink tartósan eladahtóvá tétele szempontjából ez mellékes szempont. A lényeg, hogy a pártérdekektől függetlenítet gazdaságirányítási szemléletváltás minden szinten bekövetkezzék. M Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (58238322, fax: 58238321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329424, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály- tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 58238322, fax: 58238321, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 58238324, fax: 58238326 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kováčska 28, 095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vývoz tlače, Košická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 179/93 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com Az orosz valóság ONDREJCSÁK RÓBERT Három szempontból is tragédia a Kurszk atom-tengeralattjáró elsüllyedése Oroszország és haditengerészete számára. Először is, tovább romlott a flotta tekintélye, ami már eddig sem volt túl magas a szakmai közvélemény szemében. Szinte naponta napvilágot láttak hírek a hadiflotta hajóinak és tengeralattjáróinak válságos állapotáról, hogy üzemanyag híján a kikötőkben vesztegelnek, és mivel karbantartásukra is igen kevés pénz jut, lassan elrozsdásodnak. Kitűnően szemléltették az elméletileg még mindig a világ második legerősebb flottájának állapotát a NATO koszovói beavatkozása alatt történt események, amikor beharangozták a fekete-tengeri flotta egységeinek Adriára küldését, majd kiderült, hogy nincs rá pénz, így csupán egy kis földerítőhajó juthatott el a jugoszláv partokhoz. Ezek után az hiányzott a legkevésbé az orosz flotta imázsának, hogy az egyik legmodernebb és az orosz nagyhatalom jelképes fennmaradásához feltétlenül szükséges atom-tengeralattjárója süllyedjen el (akkor is, ha ilyen TALLÓZÓ NÁRODNÁ OBRODA Juraj Švec nem megy el a Demokratikus Unió szombati közgyűlésére, ahol az SDKÚ-val történő ösz- szeolvadást kellene szentesíteni. A lapnak kijelentette, Ľubomír Ha- rach hazudik, amikor azt állítja, az SDKÚ liberális politikát folytat majd. Mikuláš Dzurinda konzervatív politikus, ezt ő maga is többször elismerte, így Švec nem lát esélyt arra, hogy a szlovák liberalizmus ebben a pártban élne tovább. Harach elnökkéválasztása- kor azt ígérte, erős, 20 százalék körüli támogatottságú liberális pártot fog vezetni. Ehelyett a jelenleg 1 százalék környékén álló DÚ-t az SDKÚ-hoz csatlakoztatja. Švec saját bevallása szerint már az év elején érezte, gondok lesznek a párton belül. Azok az emberek, akik az SDKÚ-ba vezetik a pártot, Švec szerint csak a saját érdeküket figyelő, klientelizmus- ra hajlamos csoport. Szinte az egész szlovák társadalom és politikai elit valamilyen formában irtózik mindentől, ami magyar Magyarfóbia, mint érvelési alap Az MKP a múlt héten egycsa- pásra megszüntette a nyári békés politikai időszakot. Szombati számunkban az MKP részéről elkövetett hibákra hívtuk fel a figyelmet, most világítsuk meg az esetet a másik oldalról is. JARÁBIK BALÁZS MOLNÁR NORBERT Viktor Nižňanský - és a szlovák kormánykoalíció - legalábbis naiv volt, amikor azt hitte, az MKP ismét lenyeli a „szlovák békád’, vagyis a magyar érdekek figyelmen kívül hagyását. Márpedig a 12 tervezett megyében a magyarságot még inkább sikerül szészórtniuk, mint Mečiar- nak a nyolcban. A szlovák politikusok reakcióját a magyar problémákra, semmiképpen sem lehet csak a politikai kultúra hazai szintjével magyarázni. A 89-es változás óta a szlovák pártok megnyilatkozásait a magyarkérdésekkel kapcsolatban egyszerűen magyarfóbiának lehetne nevezni. A fóbia a kényszerképzetek egyik fajtája. Szinte az egész szlovák társadalom valamilyen formában irtózik mindentől, ami magyar. A liberálistól a konzervatívig, a szociáldemokratától a kommunistáig minden szlovák politikus egyformán reagál, ha tisztán magyar politikai, kulturális, gazdasági érdek kerül a hazai politika terítékére - kezdve a magyar egyetem kérdésével, folytatva a nyelvtörvényekkel, egészen a területi felosztás kérdéséig. A kérdésekkel szakmai szinten nehezen vitatkozó szlovák politikai elit ettől a fóbiától vezetve fordul az érzelmi alapú érvrendszerhez. A „magyaroknak kedvező területi felosztás autonómiához vezeti’ gondolatot az sem változtatja meg egyelőre, hogy az MKP a kormánykoalíció legmegbízhatóbb eleme, minden politikai megállapodást eddig betartott. Az autonómiától való félelmet pedig valószínűleg az a trauma okozza, hogy a szlovákság nagy része még mindig nem tudta feldolgozni magában az első szlovák (Tiso-féle) állam létrehozásának körülményeit. A szlovák nacionalisták két vüághá- ború közötti legfőbb törekvése nem az elszakadás, hanem az autonómia kiharcolása volt. Ezt a nemzetközi események súlya által meggyengült csehszlovák vezetés 1938. október 6-án jóvá is hagyta. Mire azonban a szlovák autonóm intézmények működni kezdtek volna Hitler ultimátuma hatására Tiso rábírta a szlovák parlamentet a szlovák állam kikiáltására. Ez a fóbia valószínűleg csak fokozatosan kezelhető. S akkor lesz ideális állapot, ha annyira érett lesz a Ideális, ha annyira érett a nemzet, hogy nem fél kisebbségeitől. nemzet, hogy nem fél a kisebbségeitől. Éppen ezért körültekintőbb stratégiát igényelne az MKP részéről minden, a magyarság szem- pontjából nagyobb horderejű kérdés. Nem egyszerű feladat, de meg kellene nyerni az ilyen jellegű problémáknak a szlovák értelmiség azon rétegét, amely pontosan látja, hogy az MKP-t nem csak a kormánykoalíció „szigetelése”, hanem saját választói „kielégítése” is foglalkoztatja. További probléma, hogy az MKP számára nem maradt más hátra, mint a kormánykoalícióból való kifarolással való fenyegetőzés, s így bírni jobb belátásra partnereit. Külön gondot okoz az MKP számára, hogy az utóbbi két év kompromisszumra törekvő politikáját a kormánykoalíció most azzal honorálja, hogy „nem hisz Bu- gárnak”. Márpedig ez a konfrontáció sokat ronthat a magyar párt növekvő szimpátiáján a szlovákok körében, és a megegyezésre törő imá- zsán. Az MKP-nak világossá kell tennie, hogy fő célja a tárgyalásos űton való megegyezés. Ahhoz azonban jócskán van még mit tisztába tenni a párton belül is. Az eddig sikeresnek bizonyult szlovák-magyar politikai párbeszéd eddigi legfőbb eredménye - az MKP kormánypozíciója - csak fokozatosan kamatozik. A fóbia elleni legjobb orvosság az lenne, ha az MKP a magyar szavazatok mellett minél több szlovákot begyűjtene a következő választásokon. Akkor a szlovák politikai elit gyógyulása is kevesebb időt venne igénybe. A roma szervezetek is többet tehetnének, ne hagyják magukat túszként felhasználni cinikus „politikusok" kezében Szóló szőlő, mosolygó orgazda... BUCHLOVICS PÉTER ...csengő pénzecske. Manapság így fest a mesecím, s köze van a krumplilopásokhoz és a romakérdéshez is. Mielőtt azonban bárki rasszizmust kiáltana, nézzük a minap történt esetet. Ismerősöm kora reggel kiugrott a szőlőhegyre, megnézni, hogy fest az idei termés. A hegyen őgyelgő suhancokat látott, történetesen romákat. A gyalogúton bandukol- gattak. Ismerősöm hazament, és végezte a napi dolgát. Délután két óra tájt csörgött a telefon. Egy falubéli néni hívta őt, aki épp most tért haza a szőlőkapálásból. Közölte: nézzenek már ki a hegyre, mert valakik leszedték a szomszéd összes szőlőjét, valamint az ismerősömébe is „belekóstoltak”. Mindezt fényes nappal művelték, hangoskodva, s ha hősünk, ha siet, még tettenérheti őket. Emberünk indulatos természetű, ezért először inkább az édesanyját küldte. A mama hamar visszatért: Valóban minden úgy történt, ahogy azt a néni megtelefonálta, most, hogy ő ment ki a tetthelyre, a csapat eldobálta a kannáit és százfelé rohant. Hősünk szintén futásnak eredt, fel a hegyre, de előbb még felhívta a rendőrséget. És most jön a csattanó: ahogy emberünk kaptat felfelé a dombon, szembejön vele egy autó. A volán mögött egy közismert „vállalkozó”, mellette egy fickó a szüretelő csapatból. Mihelyst a tolvaj meglátta ismerősömet, kiugrott a még mozgó kocsiból, és uccu neki. Ismerősöm megállította a kocsit, ám még mielőtt bármit is mondott volna, a „vállalkozó” rögtön magyarázkodni kezdett. Ő nem orgazda, semmi köze az imént mellette ülőhöz, nem is ismeri stb. Hősünk közölte vele, hogy ócska alak, és hogy feljelentést tett a rendőrségen. A sztori vége: a fickókat elkapták, ám a „vállalkozóra” nem lehet rábizonyítani semmit, mert a leszedett „bűnjel” eltűnt. Maradt a lekopasz- tott szőlősor és a szemtanúk vallomása. - Agyonvertem volna, ha elkapom a gazembert - modta az ismerősöm. - Azért, mert cigány? - kérdeztem. - Nem. Azért, mert lopott - válaszolta. Igaza van. Az ő helyében a kínosan vigyorgó orgazdának is lekevertem volna egy méterest. Most pedig a tanulság: világos, hogy bűntett esetében nem szabad az elkövető bőrszínéből kiindulni. Ám az is világos, hogy az általános elszegényedésből, na meg a cigányság zömének egzisztenciális, szociális és kulturális helyzetéből adódóan is, az ún. megélhetési bűnözés ebben a népcsoportban is magas. Erről nemcsak ők tehernek. A közelmúltban éppen ők javasoltak gyakorlati és jó lépéseket, a többi közt krumplüopásügyekben. A fenti eset is megélhetési bűnözésre vall. De azért a romáknak se szabadna ordítozni a munkahivatal előtt: - Mától még többet lopok! 1700 koronából nem lehet megélni! A kiabáló csak arra nem gondolt, hogy ilyen dumával a népcsoportja iránti, amúgy is általános ellenszenvet erősíti. Na meg azok malmára hajtja a vizet, akik lágert emlegetnek. Az állam to- tojázgatását egy mindenki számára elfogadható megoldásban, most hagyjuk. Külön cikket érdemelne. A cinikus orgazdákra is kéne egy jogszabály. Na és a roma szervezetek is többet tehetnének a felemelkedésért, ahelyett hogy egymás haját ci- bálják, vagy hagyják magukat túszként felhasználni cinikus „politikusok” kezében, legyen szó etnoturiz- musról, szőlőről, krumpliról. Még valami: mint minden másban, ebben is csak a konkrétumok gyógyítanak. Ám ezekhez meg átgondolt, hosszú távú cselekvési program kell. Valami olyan, amüyet a Márai Alapítvány kezdett idén. OLVASÓI LEVÉL Elfelejtett megemlékezés Utcánk embere megrendülve fogadta a szomorú hírt, városunk lakosainak létszáma ismét megfogyatkozott. Igencsak elítélendő, hogy az illetékesek még arra sem találták méltóknak az elhunyt polgártársait, hogy értesítsék a város fiának, szülöttjének távozásáról. A hirdetőtáblán mindössze annyi állt, hogy: Mgr. Cséfalvay László hamvait örök nyugalomra helyezték. Nem búcsúztatták el még az édesanyjától sem, pedig ebben az esetben az ő fájdalma a legnagyobb - saját gyermekét veszítette el örökre. A városi hivatal polgártársunk halálát mindössze egy halotti bizonyítvánnyal nyugtázta. Miközben a városi hangszóró még álmunkból is felzavar, hogy értesítsen bennünket az adófizetésről, a rongy-, a tojás- és egyéb árusok, kofák elvárásairól, ajánlatairól, a polgári testület munkatársának elhalálozása esetében néma maradt. Pedig ő volt az az Ember, az egyik legbecsületesebb munkatárs, a legértékesebb alkalmazott, aki halottainkat búcsúztatta a polgári szertartások alkalmával - emberséggel és méltósággal. Úgy hírlik, az illetékesek máris aggódnak amiatt, hogy kit nevezzenek ki erre a nagyon szomorú feladatra és kötelességre. Biztos vagyok benne, hogy nála megfelelőbb személyt nem találnak. Béke poraira! Mindenki búcsúzik tőle. Belucz Irén Nagymegyer Elviszem Gerhard Schrödert a politikai szemétdombra (ČTK/AP) JEGYZET bármelyik tengerészeméi előfordulhat). A második szempont szorosan összefügg az elsővel, hiszen egy modem atom-tengeralattjáró elvesztése anyagüag is rendkívüli veszteség. Tekintettel az üyen egységek magas árára, ez szintén rosszkor jött a komoly anyagi gondokkal küzdő flottának, hiszen elméletileg pótolni kellene a veszteséget (bár az orosz nukleáris elrettentés ereje, távolról sem kérdőjelezhető meg egy atom-tengeralattjáró elvesztése után). Harmadszor pedig, Oroszország elvesztett több, mint 110 fiatalt. Nem véleden a sorrend, hogy 110 ember halála csak a tekintélycsorbulás és a tengeralattjáró elvesztése miatt anyagi és harcértékbeli kár után következik. Emiatt bánkódik ugyanis legkevésbé az orosz hadvezetés. Teljesen érthető, hogy legmodernebb tengeralatijáróit minden nagy hadiflotta rendkívüli titoktartása övezi. Csakhogy ebben az esetben a titkolózás és a presztízsmegőrzés miatt Moszkva csak igen késve fogadta el a külföldi segítséget, miután saját maga teljesen tehetetlen volt, így a britek és a többiek már túl későn érkeztek. A legénység tehát, részben presztízsokok és katonai titkok miatt vesztette életét, amelyek úgy látszik, még mindig fontosabbak Oroszországban az állampolgárok életénél.
