Új Szó, 2000. augusztus (53. évfolyam, 175-201. szám)

2000-08-21 / 193. szám, hétfő

A magyar és a szlovák nyelvű színjátszásnak hazánkban nem egyenlőek a feltételei. Vajon így lesz a jövőben is? Pénz nincs, diszkrimináció van Kultúra A Rákóczi Szövetség ifjúsági tábora „Orient Expressz” címmel tizenkettedik alkalommal rendezi meg a Rákóczi Szövetség és a Csehországi és Szlovákiai Magyar Kultúrá­ért alapítvány a határon túli magyar egyetemisták és főiskolások if­júsági táborát Szentendrén. A 2000. augusztus 29. és szeptember 4. között megvalósuló rendezvény képet kíván adni az ezredvégi Európa civilizációjáról, különös tekintettel a Kárpát-medencei ma­gyarság ebben betöltött múltbéli és jövőbeli szerepére. A tábor első napján pályázatírási workshopra kerül sor, melynek keretében a résztvevők megismerhetik a nyugat-európai pályázati lehetősége­ket, valamint a külföldi támogatások elszámolási sajátosságait. További információk Petri Zsolt ifjúsági titkárnál (0036-30-914-67- 04) vagy Nagy Zoltán szervezőnél (0036-30-261-84-12). Erdélyi műemlékek három kötetben Lakitelek. Erdély ezer esztendővel a magyar államalapítás után címmel egy trilógia első részeként képes kiadvány jelent meg. A mű szerzője a nagyváradi születésű Szász András újságíró, aki a nyolcvanas évek végétől él Magyarországon, s Erdély várairól, vár­kastélyairól, templomairól készített felvételeivel, írásával kívánja felkelteni az érdeklődést szülőföldje iránt. A trilógia első kötetének tiszteletdíját a szerző a Közép-Erdélyt majd Székelyföldet bemuta­tó további két könyv kiadására fordítja. A lakitelki Antológia Kiadó és Nyomda gondozásában 2,5 ezer példányban napvilágot látott, szép küllemű kiadvány másfélszáznál több színes fénykép segítsé­gével Nyugat-Erdélyen vezeti végig az olvasókat. (MTI) MOZI ____________________POZSONY____________________ HV IEZDA: Big Momma’s House (am.) 16.30, 18.30, 20.30 HVIEZDA - KERTMOZI: Ég velünk! (am.) 20.15 OBZOR: Titan - időszámításunk után (am.) 16 Rómeónak meg kell halnia (am.) 18, 20.30 MLADOSŤ: A hazafi (am.) 17, 20 CHARLIE CENTRUM: Himalája, karaván (fr.-sv.-ang.) 18.30, 20.30 Szomszédom, a bérgyilkos (am.) 17, 20.45 Alul semmi (am.) 19 A fiúk nem sírnak (am.) 18 Rómeónak meg kell halnia (am.) 18.45 Legkedvesebb bárom (am.) 20.30 322 (szí.) 20 ______________________KASSA_____________________ ÚS MEV: Big Momma’s House (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: 8 és 1/2 nő (ang.) 16.15,19.15 CAPITOL: Új csapás (am.) 18, 20 DRUŽBA: A második legjobb dolog (am.) 18, 20 TATRA: Gladiátor (am.) 16.30.19.30 _________________DÉL-SZLOVÁKIA_________________ RO ZSNYÓ - PANORÁMA: Szomszédom, a bérgyilkos (am.) 19 LÉVA - JUNIOR: A hazafi (am.) 18 AMFITEÁTRUM: Mookie, a csimpánz (fr.) 21.30 PÁTI FÜRDŐ - KERTMOZI: Hurrikán (am.) 20.30 Kódexkiállítás az Országos Széchényi Könyvtárban Tudományos szenzáció ÚJ SZÓ 2000. AUGUSZTUS 21. Mikor lesz elegendő pénz a kassai Thália felújítására? (Archív felvétel) Budapest. - Három magyar díszkó­dex, az Admonti Biblia, a Magyar Anjou Legendárium és Nagylucsei Orbán Psaltériuma bemutatásával ünnepli Krisztus születésének kétez­redik és a magyar államiság ezredik évfordulóját az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK). A a Budavári Pa­lota F épületében látható tárlat ren­dezője, Karsay Orsolya, az OSZK kézirattárának vezetője, elmondta: a Nagylucsei Orbán Psaltériumához tudományos szenzáció fűződik. Fel­feslett, vörös bársony kötése alatt a restaurátor teljesen ép, aranyozott reneszánsz bőrkötést talált, ponto­san olyat, amilyennel Mátyás király könyvtárának köteteit, a corvinákat borították, de nem volt rajta a király címere. A lelet azért rendkívüli, mert a tudósok eddig nem is sejtet­ték, hogy a corvinákon kívül más könyvnek is akad hasonló kötése. A restaurálás során nem új corvinát találtak, hanem annál sokkal fonto­sabbat: új érintkezési pontot a Cor­vina Könyvtár és a királyi udvar tag­jainak kulturális kapcsolatrendsze­rében. A zsoltáros könyv tulajdono­Pesti Józsefnek, saját állítása sze­rint, azért kellett elhagynia a Ma­gyarországot, mert 1956. október 23-án az Országház előtti beszédé­ben idézett néhány sort a Parlament című verséből. Az USA-ban telepe­dett le, angol nyelven On the Edge of the Volcano címen itt jelent meg verseskötete, amely, ahogy Pesti mondja,”az 1956-os magyarországi események teljes lírai dokumentu­ma”. A forradalom 40. évfordulóján a költeményeivel együtt a költő is hazatért. Művei A vulkán peremén címmel magyarul is megjelentek: a költő pályázatot írt ki, amelyre két költeményével lehet benevezni szeptember 22-ig. A IV. Országos sa Nagylucsei Orbán győri, később egri püspök, Mátyás kincstartója volt 1479-től 1490-ig. A Magyar An­jou Legendárium - középkori művé­szetünk egyik legszebb és leggazda­gabban díszített kézirata - ma hat híres külföldi gyűjteményben talál­ható, különböző terjedelmű töredé­keire hullva. Karsay Orsolya el­mondta: a millenniumra megkísé­relték egyesíteni a szétszóródott la­pokat, ám csak két New York-i in­tézményből sikerült a kölcsönzés. A kiállításon látható a bécsi Österreichische Nationalbibliothek monumentális kétkötetes kódexe, az Admonti Biblia, melyet a magyar szakirodalom kezdetben Gutkeled-, vagy Csatári Bibliaként tárgyalt, utóbb azonban az Admonti Biblia megjelölés vált elfogadottá. Az első kötet lapszéli bejegyzései arról ta­núskodnak, hogy e bibliát a 12. szá­zad közepétől száz éven át a Zala megyei Csatár község bencés mo­nostorának templomában őrizték. Az OSZK kiadványsorozatot indít az Osiris kiadóval, mely a könyvtár kö­zépkori kincseit mutalja be. (MTI) Forradalmi Szavalóverseny három kategóriában zajlik, kategórián­ként a hat legjobb versenyző lesz dí­jazva. Az általános iskolások kate­góriájában 5 ezer, a középiskolás­ok, szakképzősök legjobb előadója 10 ezer, a felnőttek, egyetemisták, főiskolások kategóriájában 12 ezer forint pénzjutalomban részesülnek az első helyezettek. A szavalóver­seny időpontja október 23., szín­helye Debrecen, Aranybika Szálló, a nevezési díj 300 forint. Jelentkezni az alábbi címen lehet: Mester Kiadó, KLTE főépület, 4010 Debrecen, Pf. 74. Bővebb tájékoztatás a szavaló­versenyről az alábbi telefonszámon adnak: 0036/56417-668. (fo) Többször szóltunk a hazai magyar színházak sanyarú állapotáról. Elismerjük, hogy színház nélkül lehet él­ni, feltéve, ha a puszta lét- fenntartás életnek nevezhe­tő. Mivel nálunk az „élet” fo­galma a „létezés” fogalmá­val egyenlő, és mivel a dol­gok summázása nem kerül pénzbe, íme egy részletes helyzetjelentés. JUHÁSZ KATALIN A kulturális minisztérium kisebbsé­gi kultúrákért felelős osztályának vezetője, Jarábik Gabriella kezde­ményezésére az elmúlt héten került sor Kassán arra a hamarosan Komá­romban is megismétlendő kerek- asztal-beszélgetésre, melynek té­máját a szlovák és a magyar nyelvű színházak anyagi helyzete, a szín­művészek bérezésében mutatkozó megmagyarázhatatlan különbsé­gek, illetve beruházási kérdések ké­pezték. A tanácskozáson részt vet­tek: A. Nagy László, a parlament ki­sebbségi és emberi jogi bizottságá­nak elnöke, Bárdos Gyula, a parla­ment kulturális bizottságának tagja, Miklósi Péter, Csáky Pál miniszter­elnök-helyettes szóvivője és tanács­adója, Múdra Rozália, a Kassai Ke­rületi Hivatal Thália-ügyekben erő­ket megmozgatni nem rest elöljáró­helyettese, Zuzana Mesiarová, a Kassai Főpolgármesteri Hivatal kul­turális osztályának képviselője, va­lamint Jarábik Gabriella minisztéri­umi osztályvezető. A honi magyar színházak, ezen belül a Thália ag­gasztó anyagi helyzetét Kolár Péter igazgató ismertette az egybegyűl­tekkel, akik gyógyírt ugyan ott hely­ben nem találtak a bajra, de feltér­képezték a helyzetet, és megegyez­tek abban, hogy az okokra rávilágí­tandó szükség van egy pontos, VOJTEK KATALIN Antonio Salierit az utókor egy olyan tette révén ismeri, amelyet minden valószínűség szerint nem követett el. Nem ismeri viszont életművét, amelyet a termékeny komponista az utókor elismerésé­re is számítva alkotott. Salieri, a zeneszerző, aki operáival egykor Párizst is lázba hozta, és ki­vívta a nagy zenei reformátor, Gluck nagyrabecsülését, ugyanúgy feledésbe merült, mint a Mozart előfutárának tekintett Anfossi, a II. Rákóczi Ferencről operát írt Dalayrac, a Haydn által is sokra tartott Sarti, az operáinak népsze­rűségében Mozarttal vetekedő Martin y Soler és sok-sok más 18. századi komponista, akiknek ne­vétől visszhangzott akkoriban egész Európa. Ha Salieri műveit nem tartja érde­kesnek az utókor, életét még ke­vésbé tarthatja annak. Még szö­vegkönyvíróinak is érdekesebb, fordulatosabb élete volt, mint ne­ki, II. József udvari tisztségekkel és kegyekkel elhalmozott kedvenc muzsikusának. A főúri megrende­lőik által állandó, rendszeres mun­kára, terhes szolgálatra, polgári életmódra kényszerített muzsiku­sokkal ellentétben a librettisták szabadon csapongó, fantasztikus figurák voltak, nem számított rit­kaságnak köztük a zseniális szél­hámos, nagystílű kalandor sem. Beaumarchais, Salieri főművének, a Tarare c. operának szövegkönyv­írója nemcsak sikeres színpadi szerző volt, hanem politikus is, örökké kockáztató üzletember, a francia kormány titkos ügynöke, a függetlenségre törekvő amerikai­ak fegyverszállítója. Calzabigi, akit Salieri Gluck révén ismert meg, és közös operájuk, a Párizs­ban bemutatott Danaidák szöveg­könyvírója volt, hajmeresztő spe­kulációk szüneteiben írta kitűnő mélyre ható elemzésre. Egyelőre kérdéses, kit bíznak meg az elkészí­tésével, a színházi intézet, mint „lo­gikusan” kínálkozó tényező sokak szerint nem lenne szerencsés vá­lasztás. A fő baj, amely érthetetlen és felháborító, valójában viszont nem meglepő: a magyar és a szlo­vák nyelvű színjátszásnak hazánk­ban nem egyenlőek a feltételei. A szlovákiai színészek átlagfizetés 14 000 korona, a kassai Thália társula­tának tagjai viszont ádagosan csu­pán 7 561 koronát keresnek. Kü­lönbségek mutatkoznak a nyugat- és kelet-szlovákiai színházak alkal­mazottainak bérezésében is, az utóbbiak ugyanazért a munkáért kevesebb fizetést kapnak, bár ha be­legondolunk, más szakmákban is előfordul ez a geográfiai eredetű ju­talmazási anomália. A kassai ta­nácskozáson szó volt a Thália szín­ház Timon utcai épületének fel­újítására szükséges pénzről, illetve annak hiányáról is. Kolár Péter nem lát ésszerű magyarázatot arra, mi­ért nem jutott pénz harminc év alatt az objektum rekonstrukciójára, mi­közben lassanként valamennyi ha­zai színház hasonló igényeit kielégí­tették az illetékesek, volt, ahol car- rarai márványra is futotta. Megje­gyezzük, hogy ez hazánk egyeden olyan profi színháza, amelynek nincs saját épülete, harminc éve bé­relt objektumban, egy átalakított, levegődén tornateremben műkö­dik, albérlő és főbérlő számára egy­aránt ágas-bogas, kényelmeden jogi körülmények között. A Timon utcai épület, melyben az adminisztratíva és a vezetés életveszélyes körülmé­nyek között végezte munkáját, ta­valy kis híján rádőlt a bent tartózko­dó hat emberre. Kolár Péter szerint nemcsak nekik, hanem kormá­nyunknak is nagy szerencséje volt, hogy jól végződött a dolog. A 12 milliós állagmegóvásnak indult, mostanra viszont ijesztően meg­librettóit. Fő működési területe a pénzügyi manőverezés volt. 1757- ben Párizsban Casanovával közö­sen meghonosította a lottójátékot, Bécsben megszervezte a nemzet­közi bankrendszert, egy ideig a császári kincstár szolgálatában állt, de gyors nyereséget ígérő vál­lalkozásai rendre csődbe mentek, egyedül neki hoztak hasznot. Da Ponte is, aki Mozartnak, Salieri- nek egyaránt szállított librettókat, tehetséges kalandor volt, botrá­nyok és zavaros ügyek hőse, Casa­nova meghitt cimborája. Mellettük Salieri élete szürkének és egyhan­gúnak tűnik. A szorgalom, a kitar­tás, a gondosan kitervelt és mód­szeresen megvalósított pályaépítés nem kalandregénytéma. „Csak” sikersztori. Salieri a sors kegyeltje volt, annak ellenére, hogy élete nem indult szerencsésen. A legnanói hétgyer­mekes kereskedő fia 12 évesen tel­jesen árva lett. Énekelni, hangsze­reken játszani idősebb bátyjától tanult. Muzsikusként járta Ola­szországot, és Nápolyban összeta­lálkozott egy csehországi születé­sű osztrák muzsikussal, Florian Leopold Gassmannal. Gassmann tehetségesnek találta, tanítványá­ul fogadta, és szinte fiaként kezel­te. Amikor 1766-ban felajánlották neki az udvari karmesteri állást Bécsben, Salierit is magával vitte és bemutatta a császárnak. II. Jó­zsefet elbűvölte sokoldalú zenei tudásával, s ezzel kezdetét vette Salieri udvari muzsikusi karrierje. Közben mestere bevezette Bécs művészi köreibe; megismertette Gluckkal, aki óriási hatással volt rá, Metastasióval, a körülrajongott udvari költővel és librettistával, s mindazokkal, akik a császárváros­ban számítottak valamit. Mindösz- sze 19 éves volt, amikor bemutat­ták első operáját, 24 évesen elfog­lalhatta az elhunyt Gassmann posztját, mint udvari zeneszerző növekedett költségű felújításra az államkasszából kiutalt összegen túl, Csáky Pál miniszterelnök-helyettes­nek köszönhetően, soron kívül 8,5 millió érkezett a kormány tartaléka­iból. Besegített az Illyés Közalapít­vány is 30 millió forinttal, a terveket hitelbe készítette el az építész, (ne­vét saját érdekében nem tesszük közzé, félő, hogy többen megkör­nyékeznék hasonlóan kecsegtető megrendelésekkel). Ám ez sem elég, újabb 29,5 millió kellene, lehe­tőleg gyorsan, 16 millió még 2001- ben. A kerületi hivatal illetékesének igaza van, amikor azt mondja, az idei szűk, és az eljövendő még szűkebb esztendőben jobb híján a kultúrán kell megspórolni az egészségügybe és a szociális szférába irányított ösz- szegeket, mindkét reszort feneketlen zsák, nem beszélve az oktatásügyről. Az elöljáró-helyettes szerint a megol­dást az jelenthetné, ha az épület helyreállítását állami beruházásból finanszíroznák. Érthető, hogy a ke­rületi hivatal jelenleg biztosítékot szeretne arra nézve, hogy nem csakis és kizárólag az ő pénzükből kell befe­jezni az épületet, ez esetben ugyanis fennáll a veszély, hogy sosem lesz ké­szen, illetve 2-3 milliós éves juttatá­és az olasz operaház dirigense. II. József annyira kedvelte, hogy még magánéletét is egyengette. Amikor megtudta, hogy Salieri szíve vá­lasztottjának családja kevesli a komponista jövedelmét, megtrip­lázta fizetését. Mindent elért, ami után Mozart csak sóvároghatott: az udvari karmesteri címet, a kül­földi sikert, a busás jövedelmet (műveiért Mozart honoráriumá­nak a dupláját kapta), s volt, ami­kor kettejük operáinak fogadtatá­sában is neki kedvezett jobban a szerencse. Hogy milyen lehetett a kapcsola­tuk? Külsőleg bizonyára korrekt, az udvariasság formáságait meg­tartó. Salieri céltudatos, eszes és sima modorú volt. Hogy intrikus is? Olyan környezetben, ahol az uralkodó pillanatnyi kedélyállapo­ta döntött sorsokról, karrierekről, felemelkedésekről és bukásokról, és ahol a császári kegyet pillanatok II. József annyira szeret­te, hogy még a házassá­gát is egyengette. alatt el lehetett nyerni, de el is le­hetett veszíteni, az intrika megszo­kott munkaeszköznek számított. Voltak brutális (da Pontét egyik el­lenfele gyógytinktúraként ajánlott marólúggal akarta „hatástalaníta­ni”, a másik felségsértéssel rágal­mazta be II. Lipótnál) és voltak fi­nomabb formái, mint például a librettista megvesztegetése, hogy a riválisnak késve szállítsa a szöve­get. Salieri kulturált intrikus volt. Tudta, hogy egyetlen, dicséretbe burkolt, fanyalgó megjegyzésének is súlya van, ha megfelelő helyen ejti el. Hogy honnan eredeztethető mégis Mozart Salieri általi meg- mérgezésének fámája? Többek kö­zött onnan, hogy súlyos betegen maga Mozart többször mondogat­sok mellett tíz évig is eltarthatnak a munkálatok. Múdra Rozália másik könyörtelenül realista megállapítá­sával is azonosulnunk kell: a költség- vetésről határozó hivatalnokoknak halvány gőzük sincs arról, hogyan működik egy színház, mire van szük­sége a zökkenőmentes üzemeltetés­hez. A kiutalt összegeket matemati­kai úton kapták, íróasztal mellett. A Thália például a méretben hozzáve­tőlegesen azonos iglói színházzal ke­rült egy sorba, senkinek sem jutott eszébe, hogy országos hatósugarú, tájoló, sokat utazó társulatról van szó, hogy a színház albérletben mű­ködik, ami pénzbe kerül, illetve, hogy egyéb specifikumokat is figye­lembe kellene venni. Egy 1998-as adat szerint hazánk­ban összesen 996 fő dolgozik színé­szi státuszban, a két magyar szín­ház csupán 46 színművészt foglal­koztat, a költségvetés viszont még ehhez az arányhoz sem igazodik. A hazai magyarság számarányát tekintve ez elgondolkodtató adat. A tények viszont tények: pénz nincs, és a közeljövőban sem lesz, így a Thália még annak is örülhet, hogy az idén nem csökkent a költségve­tése. ta családi, baráti körben: valaki „aqua toffanát” adhatott neki. (Ez az íztelen, szagtalan, színtelen mé­regital, egy olasz méregkeverőnő találmánya, gyakran szerepelt a 17. és 18. századi bűnperekben. Ál­lítólag arzént, ólmot és antimont tartalmazott, lassan de biztosan ölt, olyan tünetek között, amelyek akkoriban nem keltették fel a mér­gezés gyanúját.) A gyanakvóknak, akik nem ismerhették Mozart - ma is sokat vitatott - betegségének természetét, kézenfekvőnek tűnt: ilyen fiatalon csakis természetelle­nes halállal halhatott meg. S ha így van, akkor ki más, mint legfőbb ri­válisa végezhetett vele. Ráadásul néhány kortársa szerint halálos ágyán Salieri is azzal vádolta ma­gát, hogy megmérgezte nagy ve- télytársát. Salieri tudta, milyen hír kelt lábra Mozart halála után, és haldokolva, már nem egészen ön­tudatánál, ez foglalkoztathatta. Valószínűleg egykori tanítványá­nak, Moschelesnek volt igaza, aki ezt így kommentálta: „Szegény Salieri, hogy ő mérgezte volna meg Mozartot!? Persze, megmér­gezte -jó pár óráját az intrikáival.” Beethoven, aki szintén a tanítvá­nya volt (akárcsak Hummel, Schu­bert, Liszt is) meggyőződéssel ta­gadta Salieri bűnösségét. Ha Beethovennek van igaza, Salieri foroghat a sírjában, mert a gyanú alól már aligha menti fel egy min­den kételyt eloszlató bizonyíték. A legendát - a géniuszt aljas eszkö­zökkel legyőző középszer immár mitikus történetét - olyan nagysá­gok tették halhatatlanná, mint Pus­kin. A legenda itt is sántít. Mozart és Salieri esetében nem a zseni és a középszer, hanemha zseni és a ra­gyogó tehetség rivalizálásáról volt szó, miközben az utóbbit a zseniali­tástól csak egy hajszál választotta el. Aki nem hiszi, hallgassa meg Salieri muzsikáját. Néhány művé­nek felvétele nálunk is kapható. Debreceni szavalóverseny Pesti József költeményeiből Mindenki pályázhat Mint sok más neves zeneszerző, a 250 éve született Antonio Salieri is megfordult, sőt vezényelt Pozsonyban Mindössze egyetlen hajszálon múlott

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents