Új Szó, 2000. augusztus (53. évfolyam, 175-201. szám)

2000-08-02 / 177. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2000. AUGUSZTUS 2. Kultúra Szeptember negyedikéig hatvankét képzőművész munkái láthatók a sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeumban VI. Zempléni Nyári Tárlat A Böngésző nyertesei A Vasárnap 30. számában feltett kérdésre összesen 451 helyes megfejtés érkezett. E héten az 500-500 koronát Pelikán Katalin de- áki, Szabó János felsőpatonyi és özv. Bábszky Ilona köbölkúti olva­sónk nyerte. Gratulálunk! A helyes megfejtés: Utah állam fővárosa. MOZI POZSONY HVIEZDA: 60 másodperc Cam.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Gladiá­tor (am.) 17, 20 MLADOSŤ: Himalája, karaván (fr.-sv.-ang.) 16, 18 Antónia (hol.-belg.-ang.) 20 MÚZEUM: Monty Python és a Szent Grál (ang.) 19 CHARLIE CENTRUM: A hazafi (am.) 17.15, 20 Tarzan (am.) 18 A hat mesterlövész (szí.) 21 Erin Brockovich, zűrös természet (am.) 18.45 A második legjobb dolog (am.) 18.30 Lost Highway - Útvesztőben (am.) 20.30 KASSA ÚSMEV: A Flintstone család 2_. (am.) 16, 18, 20 CAPITOL: 60 má­sodperc (am.) 18, 20.15 DRUŽBA: Velem, vagy nélküled (am.) 18, 20 TATRA: Ég velünk! (am.) 18, 20.15 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: A kilencedik kapu (am.) 19 LÉVA - JU­NIOR: Halálsoron.(am.) 18 AMFITEÁTRUM: Halálsoron (am.) 21.30 GALÁNTA - KERTMOZI: A bennfentes (am.) 21 PÁTI FÜR­DŐ - KERTMOZI: Star Wars: Baljós árnyak (am.) 21 NAGYME- GYER-SLOVAN: Stuart Little, kisegér (am.) 19 GYŐR CINEMA CITY: Toy Story - Játékháború 2. (am.) 13.30 Rád vagyok kattanva (am.) 16.30, 18.30, 20.30 A hazafi (am.) 14,17, 20 Tigris színre lép (am.) 13.15, 15.15, 17.15 Sikoly 3. (am.) 19.45 Galaxy Quest - Galaktitkos küldetés (am.) 14.15,16.15,18.15,20.15 Gladi­átor (am.) 14.30,17.30, 20.30 Ég velünk! (am.) 14.45,17.15,19.45 Agyatlan apartman (ang.) 14,16,18, 20 Vikidéi Gyula és Varga Miklós is fellép Pozsonyban Millenniumi ünnepség ÚJ SZÓ-HÍR Jó gondolat volt a szer­vezőktől, hogy tizenegy esztendővel ezelőtt, 1989-ben útjára indították a nyári képzőművészeti tárlatokat, a Zemplénben élő, alkotó festők, grafi­kusok, szobrászok sereg­szemléjét. TÓTHPÁL GYULA Ösztönző erővel hatott ez a két­évenként megrendezésre kerülő képzőművész-találkozó: azóta gombamód szaporodnak a mű­vésztelepek, alkotótáborok, mű­vésztanodák nemcsak a zempléni városokban, hanem a kisebb tele­püléseken, illetve az egyes mikro- régiókban is: a Hegyalján, a Hegy­közben és a Bodrogközben. Az már csak ráadás volt, hogy fel­ismertük: alig van Magyarorszá­gon még egy olyan kis tájegység, ahol annyi képzőművész munkál­kodna, mint emplénben. Vajon mi az, ami ennyire kedvezően befo­lyásolja az alkotó hangulatot? A hely szelleme? A dicső történelmi múlt, a hagyományok folytonos­sága, Tokaj hasonlíthatatlan szép­ségű vulkáni hegye, a regényes, rejtélyes erdők, a tiszta erdei pa­takok, a Tisza és a Bodrog ligetes tája? Netán a bor, e királyi nedű? Mindez együtt ösztönöz, biztat és kényszerít a művészi szép meglát- tatására és megalkotására. A magyar államalapítás 1000. év­fordulóján, a kereszténység 2000. évében, egy új évezred küszöbén különös hangsúlyt kap a VI. Zempléni Nyári Tárlat. Az itt sze­replők immár végérvényesen be­írják nevüket gyönyörű tájunk művelődéstörténetébe. Biztat a remény, hogy fenyegető­en elembertelenedő korunkban is megőrizhető valami a humánum­ból, a tisztességből, a szerétéiből a művészet eszközeivel. Jó, hogy ilyen sokan vannak, akiknek ma is iránymutatóak John Keats örök érvényű sorai: „A szép: igaz s az Igaz: szép! ­sohse állítsatok mást, nincs főbb bölcsesség!” A tárlat rendkívül színvonalas ka­talógusában ezekkel a gondola­tokkal invitálja a művészetkedve­lő látogatókat Fehér József, a sá­toraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeum igazgatója. Á kiállítás rendezésében segítőtársa volt Bordás István, aki a katalógust is tervezte és szerkesztette. Ahhoz, hogy egy ilyen nagyszabá­sú tárlat a sátoraljaújhelyi Kazin­czy Ferenc Múzeum gondozásá­ban megvalósulhasson, kellett a zempléni közművelődési intézmé­nyek megbízása: Sátoraljaújhely, Sárospatak, Szerencs, Tokaj váro­sok, valamint a Miskolci Hermann Ottó Múzeum támogatása. Hatvankét kiállító művész külön­böző technikával készült alkotá­sai láthatók a tárlaton. A rendezők öt díjat osztottak ki: Pece János Dáliák című munkája Gombamód szaporod­nak a művésztelepek, alkotótáborok. a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat díját kapta, Cso­mós Zoltán Újhelyi séták című al­kotását Sátoraljaújhely városa dí­jazta, Székhelyi Édith Gyermek­korom fényei és árnyai című mun­káját Sárospatak városának díjá­val tüntették ki, Kissné Fábián Ka­talin Magányos fája Szerencs vá­ros díját nyerte el, Makoldi Sán­dor Az átváltozás hangjai című al­kotása pedig Tokaj város díját kapta. Végül néhány szubjektív megjegy­zés. Sajnálom, hogy a Felső-Bod- rogközben az intézmények között nincs ilyen példamutató összefo­gás, együttműködés a képzőmű­vészet támogatása érdekében. A Sátoraljaújhelyre látogatókon kí­vül a kassai galériák vezetőinek is szeretném figyelmükbe ajánlani a kiállítást, hiszen minden bizony­nyal a kassai közönség is érdeklő­déssel fogadná. A VI. Zempléni Nyári Tárlat szep­tember negyedikéig várja a láto­gatókat. Pozsony. Bizonyára sokak érdek­lődésére tart számot a millenniu­mi Szent István ünnepség, amelyet augusztus 16-án rendez a Corvin Mátyás Társaság. Az államalapító szent tiszteletére 18 órai kezdettel ünnepi szentmise lesz a Szent Márton Dómban, 20 órakor pedig a Szlovák Rádió hangversenyter­mében a budapesti Szabad Tér Színház tart előadást. A Koltay Gá­bor rendezte Magyar passióban fellép Vikidál Gyula, Varga Miklós, Koncz Gábor, Varga Klára, Makrai Pál és Tóth Renáta, közreműködik a Kormorán együttes és a peredi néptáncegyüttes. Jegyek (darabja 180,- Sk) a következő címen kap­hatók: Széplak utca (Obchodná) 12, REX régiségüzlet, tel.: 0905/ 188860, 0905/251384, 07/544- 35655, 07/52931706. (vk) A Fórum Társadalomtudományi Szemle idei második számának tartalmából Tanulmányok a (közel)múltról Heinrich Breloer rendező szerint a polgári ház homlokzata mögött szenvedélyek dúltak Filmen a Mann család története LAPISMERTETŐ A galántai Fórum Társadalomtu­dományi Intézet kiadásában meg­jelenő folyóirat második évfolya­mának 2. száma László Béla A szlovákiai magyar oktatásügy a ki­lencvenes években című tanulmá­nyával indul. Ez alatt a szolid, inkább alcímnek beillő cím alatt a szerző történelmi-politikai-szociológiai összefüggésekbe ágyazva, statisz­tikai adatok tükrében ad koránt­sem rózsás helyzetjelentést, vázol fel elgondolkoztató tendenciákat a honi magyar óvodai neveléstől kezdve az egyetemi képzésig, megállapítva, hogy „a szlovákiai magyarság iskolai műveltségi szintjét az elmúlt tíz év alatt rela­tív visszafejlődés jellemezte... Az egyetemi és főiskolai végzettség tekintetében van a magyar nem­zeti közösség legjobban lemarad­va az országos szinthez viszonyít­va. Az 1991-es népszámlálási ada­tok szerint Szlovákiának 306 920 egyetemet, főiskolát végzett pol­gára volt, akik közül csak 16 407 személy volt magyar nemzetiségű. A 10,76 %-os országos nemzetisé­gi arány szerint azonban a magyar nemzetiségiek közül 33 025 sze­mélynek kellene egyetemi vagy főiskolai diplomával rendelkez­nie. A felsőfokú képesítéssel ren­delkezők számában mutatkozó hi­ány 16 618, s ez a szám elképesz­tően magas”. Ennek a hiánynak a különböző te­rületeken és formákban jelentke­ző következményeit mindnyájan megérezzük. László Béla termé­szetesen az okokról sem feledke­zik meg, melyeket például nem­csak az iskolarendszerben kell ke­resni, majd a végén arra a követ­keztetésre jut, hogy több szem­pontból is szükséges lenne, ha a Magyar Koalíció Pártja kidolgoz­tatná a magyar nemzeti kisebbség művelődési koncepcióját, amely nemcsak a kormánykoalícióban való tevékenységének céljait szol­gálná, hanem a magyar nemzeti közösség számára egy motiváló, mobilizáló, megmaradási, önszer­veződési jövőkép kialakítását is elősegíthetné”. Statisztikai adatokban, tábláza­tokban, grafikonokban ugyancsak bővelkedik a Romakérdés magyar szemmel (avagy hogyan látja a szlovákiai magyar közvélemény az ún. roma problematikát) című ... statisztikai adatok tükrében ad korántsem rózsás helyzetjelentést... dolgozat, melynek szerzője Lampl Zsuzsanna, akinek a zárógondola­ta: „nem helytálló a roma problé­ma az a fajta szociálpszichológiai megközelítése, amely rendszerint az előítéletek és tapasztalatokból táplálkozó ellenszenv összemosá­sa után az előítéletek megszünte­tését tartja a legfontosabb feladat­nak. A roma kisebbség manapság nem etnikai jellege miatt jelent problémát, hanem gazdasági-szo­ciális helyzete miatt, tehát ezt a területet kell megcélozniuk a javí­tó intézkedéseknek, oly módon, hogy a romák ebben ne passzív-el­fogadó, hanem aktív-érdekelt sze­repet játszanak”. A következő oldalakon közli a lap Angyal Béla Magyar szervezetek és mozgalmak Csehszlovákiában 1918-1921 című tanulmányának második részét, mely, mint az első részben olvashattuk, 1921 nyaráig követi nyomon az eseményeket, „mikor a magyar kormány tudato­sítja, hogy a területi revízió rövid távú elképzeléseit fel kell adnia”, s új stratégiát kell kialakítania. Vadkerty Katalintól arról olvasha­tunk, hogy milyen volt Nógrád mezőgazdasága 1848-1918 kö­zött; az egyetlen magyarországi szerző, Farkas György geográfus pedig A nemzetiségi megoszlás térszerkezete vegyes lakosságú ré­giókban című munkájávál van je­len a Fórum e számában, melyben ezután egy újabb folytatással ta­lálkozunk, jelesül Lacza Tihamér Magyar jezsuiták Latin-Ameriká- ban című írásának második részé­vel. Az Oral history, vagyis az Elbe­szélt történelem című rovatban ezúttal Barak László költő, publi­cista vall a rendszerváltás napjai­ról, éveiről, ahogyan ő élte meg az akkori eseményeket, melyeknek aktív résztvevője, szereplője volt. A beszélgetést Jarábik Balázs ké­szítette. A Műhely rovatban Kocsis Aranka mutatja be a pozsonyi Mercurius Társadalomtudományi Kutatócsoportot, mely megalaku­lásának évétől, 1992-től egyebek között számos publikációval gya­rapította a cseperedő szlovákiai magyar tudományosságot, régi adósságokat is törlesztve. Hason­lóképpen, ahogy a Fórum Társa­dalomtudományi Szemle cselek­szik, amire hitem szerint pusztán ennek a legújabb számnak eleve a címei utalnak, (bodnár) MTI-TUDÓSÍTAS Berlin. Lübecki és müncheni felvé­telekkel lassan véget ér annak a háromrészes televíziós filmnek a forgatása, amely jövőre valószínű­leg egyedülálló élménnyel ajándé­kozza meg a német nézőket: film készül a rendkívüli művészcsalád, a Mann família életéről, közép­pontjában a Nobel-díjas Thomas Mann-nal. Látszólag száraz téma, hisz napló­jában maga Thomas Mann is azt ír­ja, hogy „értelmeden palástolnom: az élethez csak nyugalomban és visszavonultságban érek fel”. A film rendezője, a dokumentum­dráma műfajában, azaz az archív anyagok, játékfilmes részletek és kortársakkal készült interjúk vegyí­tésében jeleskedő Heinrich Breloer mindezt cáfolni kívánja: a Mann család kalandos életet élt, a polgári ház homlokzata mögött szenvedé­lyek dúltak. Gondoljunk csak Thomas Mann és testvére, Heinrich veszekedős vi­szonyára, az emigráció éveire, Thomas Mann elfojtott homoszexu- alitására, fia, az apa nyomasztó nagyságától megszabadulni képte­len Klaus öngyilkosságára, a többi híres gyerekre, Erikára, Golóra és Mónikára. Breloer számára Tho­mas Mann politikai figura is: Ame­rikában Thomas Mann Hider morá­lis ellenlábasa vök, tükröt tartott a németek elé, akik 1933-ban paktu­mot kötöttek az ördöggel. A film narrátora Thomas Mann leg­kisebb lánya, a 82 éves Elisabeth Mann-Borghese, aki testvéreivel el­lentétben szeretetteljesen beszél az apáról. Heinrich Breloer alkotótár­sával, Horst Königsteinnel együtt három évi felkészülés után vágott neki a forgatásnak, összesen hat­van kortársat faggattak ki Thomas Mannról. A Mannok - az évszázad regénye cí­mű film 20 millió márkás költség- vetéssel készül, megalkotásában a német nyelvterület öt televíziós csa­tornája vesz részt. A szereposztás parádés: Thomas Mannt Armin Mueller-Stahl alakítja, feleségét, Katját Monica Bleibtreu, Heinrich Mann feleségét Veronica Ferres, Erika Mannt Sophie Rols. Heinrich Breloer nem tragikus figu­rának állítja be Thomas Mannt: „Napfényben sütkérezett, a szeren­cse embere volt. Minden álma meg­valósult, még ha keményen meg­dolgozott is érte. Királyként rajong­ták körül, 80 évesen kegyes halált halt - meseszerű éled’. Thomas Mann „a szerencse embere volt". (Archív felvétel) Csomós Zoltán Újhelyi séták című alkotása, amely Sátoraljaújhely város díját kapta (Reprofotó)

Next

/
Thumbnails
Contents