Új Szó, 2000. augusztus (53. évfolyam, 175-201. szám)

2000-08-15 / 188. szám, kedd

ÚJ SZÓ 2000. AUGUSZTUS 15. Kultúra OKTATÁS Szaszák György kassai képzőművészekkel készített interjúit - magyarul és szlovákul - kötetben is olvashatjuk Piktorok, Picassók és a sajtó Kassai műtermek címmel je­lent meg az AB-ART gondozá­sában Szaszák György inter­júkötete, amelyben tizenegy kassai képzőművész vall éle­téről, munkásságáról. Nem­csak ma élő és alkotó festők, grafikusok arcélei rajzolód­nak ki, a kiadványt olvasva közelebb kerülhetünk a város képzőművészetében j elentős szerepet betöltött, már nem élő nagy mesterekhez is. TALLÓSI BÉLA „Valójában közel két évtizedes pub­licisztikai munka eredménye ez a könyv - mondja Szaszák György. - A képzőművészet felé vezető utam ugyanis akkor kezdődött, amikor tizennyolc éves fejjel, érettségi után, hetvenegyben Kassáról Po­zsonyba kerültem, és az Új Szó munkatársa lettem. Nehéz időszak volt az egy induló fiatal számára, hiszen akkor kezdődött a konszoli­dáció, nagyon sok tehetséges új­ságírónak mennie kellett a szer­Szaszák György Kassai műtermek Aß-ART kesztőségből. Azok, akik ott ma­radtak, bezárkóztak, és velünk, fia­talokkal nem nagyon foglalkoztak. Ezt a nem éppen lelkesítő szerkesz­tőségi légkört ellensúlyozták a vá­ros kínálta lehetőségek. Pezsgő ká­véházi élet folyt a Krymben, ahol fiatal magyar költők, prózaírók, színművészek, újságírók találkoz- gattak. Ezeknek az összejövetelek­nek a szellemisége engem akkor nagyon megérintett, mert valójá­ban arra épült rá, amit otthonról hoztam magammal - elsősorban Beke Sándor, akihez rendezői tan­folyamokra jártam és Gágyor Péter hatását. Két évig voltam Pozsony­ban, aztán visszaköltöztem Kassá­ra, s az a szellemi pezsgés, amely­hez Pozsonyban hozzászoktam, s amely főleg irodalmi vonalon volt erős, Kassán teljesen hiányzott. Nem voltak magyar újságírók, ma­gyar írók. Viszont annál több kép­zőművész élt és dolgozott a város­ban. Megkerestem őket, kerek évfordulóik kapcsán interjúkat ké­szítettem velük, és kiderült szá­momra, hogy élvezetesen lehet ve­lük beszélgetni. Sikerült velük megbarátkoznom, a bizalmukba férkőznöm. Nagy gondolkodókat ismertem meg bennük, elbeszélé­seik által izgalmas emberi sorsok tárultak fel előttem. Elkezdtem ta­nulmányozni a szakirodalmat, hogy értőn közelítsem meg a kép­zőművészetet. Újságíróként nem annyira a művészetüket akartam körüljárni, elemezni, hanem az életükbe, a művészetről alkotott nézeteikbe, életfelfogásukba, ke­serveikbe, kínjaikba akartam bepil­lantást adni.” A kötet szerzője azonban érdekes­nek tartana egy olyán művészet- történeti vizsgálódást, amely an­nak a felmutatására tenne kísérle­tet, hogy milyen szellemiséget hoztak a kassai képzőművészek Szigeti Miklós: Szemérmes pad (homokkő, 1975) azokról a képzőművészeti akadé­miákról (Prága, Pozsony, Buda­pest, Szentpétervár), ahol diplo­mát szereztek, vagyis hogy ezek a távoli műhelyek mivel gazda­gították a kassai képzőművészeti életet. A kötetben Szaszák György tizen­egy magyar képzőművészt mutat be Kassáról. „Többen lehetnének - mondja -, de egyesek nem kerül­hettek be, mert szorított a határ­idő, le kellett adnom a kéziratot. Nagyon sajnálom, hogy nincs a ti­zenegy között például Máthé Já­nos, aki kiváló szobrászművész, negyvenöt után ó végzett elsőként Löffler Béla: Közös út (bronz, 1963) a prágai képzőművészeti akadémi­án. Nem került be Filep István vagy Barczi Géza. És nincsenek ott a legújabbak, a legfiatalabbak, Rácz Noémi és Lukács Zsolt.” Szaszák György azoknak ajánlja könyvét, akik nyitottak a művésze­tekre, valamint azoknak, akiket megérintett már egy-egy kép vagy szobor, és tudni szeretnék, hogyan élnek a képzőművészek. „Soha nem felejtem el azt a nem mindennapi élményemet, amikor hetedikes koromban először láttam igazi, hús-vér költőt - meséli. - Buzitára jártam alapiskolába, és egy évig ott tanított Batta György. Akkoriban jelent meg első verses­kötete. Annyira szerettem volna író­kat, költőket hallani arról, hogyan születik az irodalom, hogy amikor Zs. Nagy Lajos és Mács József eljöt­tek Buzitára író-olvasó találkozóra, engem nem rettentett vissza, hogy éjszaka, a sötétben három kilomé­tert kell majd gyalogolnom, ott ma­radtam a beszélgetésen. És nem bántam meg. Ezt azért mondtam el, mert úgy vélem, az emberek inkább elmennek egy-egy tárlatra, ha ilyen írásokból megismerik a fes­tőket, szobrászokat, ha művésze­tükhöz ezekből a kitárulkozásokból fogódzókat, háttérinformációkat kapnak. És ne felejtsük el azt sem, hogy Picassóból is a sajtó csinált Pi- cassót. Lehet valaki tehetséges, ha csend van körülötte, ha nincs sajtó­ja, nem jut el a közönséghez.” Legyen „Európa-kompatibilis" az egész magyarság Tegnap megnyílt az Ady Endre Akadémia HAJTMAN BÉLA Kézenfekvőbb az önéletrajzi re­gény műfajmegnevezés; de egyes részleteiben annyira kitárulkozó, személyes és bensőséges hangvé­telű Hunyady visszaemlékezése, a Családi album, hogy a századelő kortörténeti jellemzőit is magába foglaló naplóként szintén felfog­ható. A nagy író, az „öreg” Bródy Sán­dor fia megejtő könnyedséggel vall a kor kávéházairól, a dús szel­lemi légkörű szerkesztőségekről, az osztrák-magyar monarchiabeli díszes szállodákról, fürdőváros­okról, kártyaszalonokról. A regény első részében gyermek­koráról, Kolozsvárról Pestre való költözéséről, híres színésznő any­járól, Hunyady Margitról és az őket gyakran meglátogató Jászai Mariról ír az elbeszélő, valamint a hozzájuk kapcsolódó emlékeirőL Édesanyja halála után, tizenhat évesen kell szembenéznie sorsá­val az ifjúnak. Regényes kalando­zások, utazgatások, új ismeretsé­gek szövik át a „nagy író fia”-ként számon tartott szerző fordula­tokban bővelkedő életét. A korra tipikusan jellemző magyar író­sorsban: a fűtetlen menhelyek ri­deg barátságtalanságában, a kár­tyaszalonok izgalmakkal teli lég­körében, a kávéházak meghitt fesztelenségében van része. Emellett ismert személyiségekkel köttetett barátságok idéződnek fel: az albumban felüthetjük Krúdy emlékképét, ki „rettenete­sen értette a liturgiáját a vendég­lői tartózkodásnak”, vagy Karin- thyét, aki Siófokon kétágyas szo­báját osztja meg otthonát nem le­lő hősünkkel, vagy azét a Kuncz Aladárét, akihez a legbensősége­sebb baráti viszony fűzte Hu- nyadyt. Legerőteljesebben mégis az oly­kor hűtlen, olykor szerető apa, az „öreg” képe domborodik ki. Hunyady mély megrendüléssel fogadja, mikor hivatalosan is be­mutatják apjának, Bródy Sándor­nak. Éleinte a kamaszos elutasí­tás, később az író jránti rajongás, tisztelet hangján emlékezik meg apjáról. Annak ellenére, hogy a beteg Bródy élete alkonyán elfor­dult fiától, ugyanolyan mély át­éléssel és kegyelettel emlékezik meg róla Hunyady, mint a regény elején a kórházi ágyon fekvő fiát féltő és óvó anyjáról. Az anya el­vesztésével kezdi, az apa temeté­sével zárja a regényét Hunyady 1934-ben. Ezzel lezárul az életé­ben is egy fejezet: „Íme, nincs to­vább családi album (...) hiszen ami innen kezdve történik velem, egészen más világba tartozik.” A regény a Nórán Könyvkiadó Ködlovagok sorozatában az idei könyvhétre jelent meg. MTI-TUDÓSÍTÁS Debrecen. A határon túli magyar értelmiség továbbképzésére 1989- ben életre hívott Ady Endre Akadé­mia 11. évfolyamát nyitották meg tegnap a debreceni egyetemen. Pá­linkás József, az oktatási miniszté­rium politikai államtitkára megnyi­tójában emlékeztetett rá, hogy az akadémia tíz évvel ezelőtt a ma­gyar történelem egyik forduló­pontján, a rendszerváltáskor jött létre. A politikus az Ady Akadémia legfontosabb szerepének nevezte, hogy megerősítse azt a regionális Az idei kurzusra több mint kétszázhet­venen érkeztek. összefogást, amely által gazdasági­lag, szellemileg megerősödve lép­hetünk a XXI. századba. A további­akban jelentősnek nevezte azt az Ady Akadémia által is közvetített visszajelzést, amelynek ismereté­ben kiderülhet, hogyan tudjuk a leghatékonyabban segíteni a hatá­ron túli magyarságot, hogy élet­erős közösségként éljenek azon a helyen, ahol születtek. Pálinkás József utalt a készülő stá­tustörvényre, amelyet nem egysze­rű megalkotni, de a debreceni aka­démia tízéves munkája is hozzájá­rul ahhoz, hogy a törvénybe a leg­fontosabb kérdések kerüljenek be­le, s abban a magyar politika Kár­pát-medencei felelőssége világo­san megfogalmazódjék. Pálinkás József a kormány nevében további támogatást ígért az Ady Endre Akadémiának. Az akadémia re­mélhetően a következő évtizedek­ben is hozzájárul ahhoz, hogy erő­sebb legyen a magyar szellemi ér­tékek Kárpát-medencei kisugárzá­sa, és ez a gazdasági sikerhez, a jó­lét megteremtéséhez vezessen ha­táron innen és túl, mondta. Orosz István, a második évtizedé­be lépett Ady Endre Akadémia el­nöke a megnyitón arról számolt be, hogy az elmúlt évtizedben több mint kétezren vettek részt az aka­démia évfolyamain. Az első évti­zedben a legfőbb céljuk a magyar és a határon túli magyar tudomá­nyosság közötti szakadék felszá­molása volt - mondta az elnök, majd hangsúlyozta: az új évtized­ben új célokat kell megvalósítani, és ez nem más, mint hogy „Euró­pa-kompatibilis” legyen az egész magyarság. Ennek érdekében most első ízben minőségbiztosítási szekciót is indítanak határon túli magyar vállalkozóknak. Az idei kurzusra több mint két­százhetvenen érkeztek Romániá­ból, Ukrajnából, Szlovákiából, Ju­goszláviából, Szlovéniából és Hor­vátországból. Nagy az érdeklődés a Pomádé iránt Pozsony. A Művelődési és Pihenőparkban szeptember 15-én lesz a Pomádé premierje. A bemutatóra már most csaknem minden jegy el­kelt, s a további szeptemberi előadásokra is eladták már a belépők 80 százalékát. A szervezők azzal számolnak, hogy az év végéig 60 elő­adást tartanak, s mintegy 60 ezren tekintik meg a nagy sikerű ameri­kai musical szlovák változatát, amelyben Sandyt Iveta Bartošová, Jana Vaculíková és Linda Vargová alakítja felváltva, Denny szerepé­ben pedig Ján Slezák, valamint Dalibor Cérnák látható. (SITA) Nemzetközi képzőművészeti tábor Kurinec. A rimaszombati járásbeli üdülőtelepen tegnap nemzetközi képzőművészeti tábor kezdődött, amelyen csaknem száz amatőr és hivatásos alkotó vesz részt. A művészek Szlovákiából, Csehországból, Magyarországról, Ausztriából, Ukrajnából, Horvátországból, Jugo­szláviából, Romániából és Szlovéniából érkeztek, s hat műhelyfoglal­kozás (rajz és festészet, grafika, téralkotás, színházi műhely, irodalmi műhely, gyermekműhely) közül választhattak. A tizenötödik alka­lommal megrendezett, hatnapos tábor központi kérdése - Globálisan vagy lokálisan? A résztvevők alkotásaikkal az emberek közötti kap­csolatokat, az ember és a társadalom viszonyát, a civilizáció globális és lokális problémáit igyekeznek megközelítem. (TA SR) Pavol Mikulík újra a színpadon Pozsony. Hosszabb, súlyos betegség okozta szünet után hamarosan visszatér a világot jelentő deszkákra a kiváló szlovák színművész, Pavol Mikulík. Október 14-én mutatják be a Kis Színpadon Simon Gray A játék vége című darabját, amelyben a családfő szerepét Peter Mikulík rendező a bátyjára, Pavolra bízta. A játék vége című darab a kortárs angol drámaíró fekete komédiája, amelyben a Jasper csalá­don belüli, nem túl ideális viszonyokat leplezi le. Bár a történet kez­detén minden rózsaszínűnek látszik, elég egy kevés alkohol, szenti- mentalizmus és őszinteség, s máris minden másképpen tűnik fel. A családi káosz felett az öreg Jasper uralkodik, aki szívrohama után megnémult és megbénult. Paradox módon a mozgássérült férfi lett a családi pokolban az egyetlen valódi tekintély. (SITA) Orgonakoncert a várban Pozsony. Katarína Hanzelová szlovák orgonaművész és Karla Bytnarová cseh mezzoszoprán közös koncertjével folytatódik hol­nap 19 órától a pozsonyi vár zenetermében az Orgonazenei Napok 24. évfolyama. A művészek előadásában többek között Bach, Dvofák, Mendelssohn-Bartholdy művei hangzanak el. (SITA) Ismét megjelenik a Galéria Pozsony. Egyéves kényszerű szünet után újra megjelenik a Ga­léria, a Szlovák Nemzeti Galéria művészeti folyóirata. Az idei első számot egy téma - a 20. századi képzőművészet - köré építették fel a szerkesztők, kiemelt figyelmet szentelve a képtár kiállítóter­meiben látható, a 20. század művészeti irányzatait bemutató tár­latnak. A tervek szerint a Galériának év végéig még egy száma jelenik meg. (SITA) MOZI ___________________POZSONY___________________ HV IEZDA: Titan - időszámításunk után (am.) 15.15, 17 Amerikai szépség (am.) 17, 21 HVIEZDA - KERTMOZI: Tolvajtempó (am.) 20.45 OBZOR: Amerikai pite (am.) 18, 20.30 MLADOSŤ: Pop, csa­jok, satöbbi (am.) 16, 18 South Park (am.) 20 CHARLIE CENT­RUM: Himalája, karaván (ff.-sv.-ang.) 18.30, 20.30 Hanele (cseh) 18.45 Galaxy Quest - Galaktitkos küldetés (am.) 18.15 A fiúk nem sírnak (am.) 18 Hatodik érzék (am.) 20.30 Hullámtörés (dán-sv.- fr.-hol.-nor.) 20.30 Csendes öröm (szí.) 20 KASSA ÚSMEV: A kilencedik kapu (am.) 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: 8 és 1/2 nő (ang.) 16.15, 19.15 CAPITOL: South Park (am.) 18 A 13. harcos (am.) 20 DRÚŽBA: Szomszédom, a bérgyilkos (am.) 18, 20 TATRA: Tolvajtempó (am.) 18, 20.15 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Titan - időszámításunk után (am.) 19 LÉVA - JUNIOR: Amerikai pite (am.) 18 AMFITEÁTRUM: Kettős kockázat (am.) 21.30 GALÁNTA - KERTMOZI: Jeanne D’Arc - az orléans-i szűz (am.) 20.30 PÁTI FÜRDŐ - KERTMOZI: Amerikai szépség (am.) 20.30 KIRÁLYHELMEC - PRIVÁT: Doktor zsiványok - Plunkett & MacLeane (am.) 20 Az 53. Locarnói Filmfesztivál nagydíját, az Arany Leopárdot Vang Suo kí­nai filmrendező (középen) Apa című filmje kapta, melyet Kínában mind­eddig nem mutathattak be. A hongkongi Fruit Chan (balról) A kis Csiang, a német-francia Romuald Karmaker (jobbról) pedig Manila című filmjéért kapott Ezüst Leopárdot. (TA SR-felvétel) Eckerdt Sándor: A futó (ceruzarajz, 1988) Szabó Ottó: Egy különös, furcsa ér­zés (Reprofotók) Hunyady Sándor személyes hangvételű visszaemlékezése Egy „nagy író fiának” érzelmes naplója

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents