Új Szó, 2000. augusztus (53. évfolyam, 175-201. szám)

2000-08-12 / 186. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2000. AUGUSZTUS 12. Kultúra Švejk egyetlen célja a túlélés. Ennek érdekében, ha a helyzet úgy kívánja, gátlástalanul sodor bajba másokat Besúgók a Monarchiától máig Az, ahogyan Gágyor a főiskolásokból, stúdiósokból és fiatal színészekből összeválogatta csapatát, azt igazolja, hogy a sokéves kényszerű kihagyás után is csalhatatlan érzékkel ismeri föl a tehetséget. Lukáš főhadnagy (Lucskay Róbert) és Schröder ezredes (Öllé Erik) MOZI POZSONY HVIEZDA: Titan A. E. (am.) szombat, vasárnap 15.15, 17 Stuart Little, kisegér (am.) v. 13.30 Rómeónak meg kell halnia (am.) sz., v. 19 Amerikai szépség (am.) sz., v. 21 HVIEZDA - KERTMOZI: Róme­ónak meg kell halnia (am.) sz., v. 21.15 OBZOR: Minden héten há­ború (am.) sz., v. 17, 20 MLADOSŤ: Monty Python és a Szent Grál (ang.) sz., v. 16,18,20.30 CHARLIE CENTRUM: Himalája, karaván (fr.-sv.-ang.) sz., v. 18.30, 20.30 Hanele (cseh) sz., v. 18.45 Galaxy Quest - Galaktitkos küldetés (am.) sz., v. 18.15 A fiúk nem sírnak (am.) sz., v. 18 Hatodik érzék (am.) sz., v. 20.30 Hullámtörés (dán- sv.-fr.-hol.-nor.) sz., v. 20.30 Egy régi világ képei (szí.) sz., v. 20 KASSA ÚSMEV: A kilencedik kapu (am.) sz., v. 16,18.15,20.30 IMPULZ: 8 és 1/2 nő (ang.) sz., v. 16.15,19.15 CAPITOL: South Park (am.) sz., v. 18 A13. harcos (am.) sz., v. 20 DRUŽBA: Szomszédom, a bérgyil­kos (am.) sz., v. 18,20 TATRA: 60 másodperc (am.) sz., v. 18,20.15 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Amerikai pite (am.) sz., v. 19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Rómeónak meg kell halnia (am.) sz., v. 17,19 LÉVA - JUNIOR: Gladiátor (am.) sz., v. 18 AMFITEÁTRUM: Félelem és reszketés Las Vegasban (am.) sz. 21.30 Gladiátor (am.) v. 21.30 GALÁNTA - KERTMOZI: Halálsoron (am.) sz. 21 Az álmosvölgy legendája (am.) v. 21 ZSELÍZ - ROCK CAFE: Kicsikém - Sir Austin Powers 2. (am.) v. 20 NAGYMEGYER - SLOVAN: Min­den héten háború (am.) sz., v. 20 PÁTI FÜRDŐ - KERTMOZI: Stu­art Little, kisegér (am.) sz. 20.30 Éne bene (cseh) v. 20.30 NAGY- KAPÓS - ZEMPLÉN: Gladiátor (am.) sz. 19 KIRÁLYHELMEC - PRIVÁT: Erin Brockovich - Zűrös természet (am.) sz. 20 Borsos Miklós Művészettörténeti Archívum Győrött Névadó és kiállítás A cseh irodalom korszakos remeke, Jaroslav Hašek Švejkje színpadra kívánkozó prózai műalkotás. Legalább­is ezt jelzi a számtalan szín­padi változat Piscatortól Burianon és Brechten át Grossmanig és tovább. A színpadi adaptációk nagy száma azonban jelzi a vállal­kozás nehézségét is. HIZSNYAN GÉZA Az eredeti prózai mű összetettsé­ge drámában nehezen adható vissza, ráadásul a színpadra adap­tálok sokszor nem is törekedtek az összetettségre, sokan csupán szó­rakoztatni kívántak a derék kato­na történetével, vagy pedig saját politikai, ideológiai mondanivaló­juk közlésére használták. De nem csupán a színpadi adaptációk mu­tatnak nagy változatosságot, nem egységes Svejk alakjának iroda­lomkritikai értelmezése sem. A legtöbb vita természetesen a figu­ra „hülyesége” körül zajlott: mennyire hülye, ill. milyen mér­tékben tetteti. Miközben a derék katona szinte cseh nemzeti szim­bólum, az olvasók elsöprő többsé­ge szerint pozitív, rokonszenves fi­gura, többen rámutattak veszé­lyességére, arra a tényre, hogy Svejk nem elvi, ideológiai alapon gondolkodik; egyetlen célja a túl­élés, és hogy ezt elérje, ha a hely­zet úgy kívánja, gátlástalanul so­dor bajba másokat. Valószínűleg ez - a köztudatba nem igazán beépült (ha úgy tet­szik, nem általánosan elfogadott) - az értelmezési lehetőség volt az egyik oka, ami miatt Gágyor Péter úgy határozott, hogy ő is elkészíti a saját színpadi változatát. Másik „inspirációja” Bretschneider alakja volt, aki Hašek művében köztudot­tan a feljelentő, besúgó szerepét tölti be. Az erkölcsi kérdésekre mindig különösen érzékeny, az éthoszt élete és színházteremtői ténykedése vezérelvének tekintő Gágyor - talán mert életének ala­kulását besúgók, illetve „áldásos” ténykedésüknek köszönhetően a belügyi titkosszolgálat nagymér­tékben befolyásolta - megdöbbent értetlenséggel áll korunk emberé­nek erkölcsi érzékedensége, szel­lemi tunyasága előtt. A maga szi­lárd erkölcsi alapállásából, és nyílt, cselekvő, a dolgokat nevü­kön nevező és aktívan megoldani igyekvő természetéből kiindulva nem képes felfogni, hogyan lehet­séges, hogy az oly sokakat félelem­ben tartó, önmagukból kiforgató, az erkölcsi értékrendet - nem is si­kertelenül - eltörölni, felszámolni igyekvő, hazugságokra és erőszak­ra épülő szocialista rendszer buká­sa után hogyan lehetséges, hogy szinte kísérletet sem tettünk ezen erkölcsi értékrend helyreállításá­ra. Ha valaki túlzónak tartaná ezt az állítást, s abban az illúzióban ringatná magát, hogy nálunk az erkölcs már újra szilárd alapokon áll, gondoljon bele abba a ténybe, hogy besúgóink, följelentőink mo­solyogva járnak közöttünk, régi barátként üdvözölnek, ha találko­zunk velük, s nem csupán ők, a közvélemény is értetlenül néz ránk, ha kedves közeledésüket nem viszonozzuk hasonló lelkese­déssel, ha az első kedves szóra nem vonjuk őket keblünkre. Gon­doljunk csak bele, milyen erkölcsi tudata van annak a társadalom­nak, mely így reagál, mely nem ké­pes nem büntetőjogilag, de leg­alább erkölcsileg elítélni ezt a fajta emberi aljasságot. Gágyor drámá­ja, az Isten veled, Monachia! erről (is) szól. A bevezető dalból megtudjuk, hogy „Elszállt már, elszállt már a kétfejű sasmadár...”. Palivec úr kocsmájában, amit az előadás kez­detén a színen látható „lomtárból” a szereplők rendeznek be, már nem a császárrés királyi felség, ha­nem Masaryk atyuska képére szar­nak a legyek. A kocsma törzskö­zönsége tehát a háború után talál­kozik, s a derék katona regényből ismert történetei mint visszaemlé­kezések kerülnek elmondásra (ill. eljátszásra). Az előadás végén azu­tán visszatérünk a háború utáni kocsmába, ahol Bretschneider be­súgóként, följelentőként tovább működik, s az egész díszes csapa­tot bilincsbe verve viteti el. A gágyori slusszpoén azonban a tapsrendre marad: az összebilin­cselt szereplők egy sorban állnak a színpad elején, a Bretschneidert alakító Tóth Attila pedig pózol, hajlong, ünnepelteti magát. Ä jele­net abszurd és megdöbbentő: a rendező megkísérli kiprovokálni, hogy közönsége használja a józan eszét. Próbáljon már meg elgon­dolkodni azon, rendjén van-e, hogy ha már el kell viselnünk, hogy a rendszerváltást túlélő spicli nem csupán itt van közöttünk to­vábbra is, de a „munkáját” is to­vább végzi, mennyire helyénvaló, hogy még mutogatja, ünnepelteti is magát, és milyen emberek va­gyunk mi, akik még ünnepeljük is? Gágyor kérdésfölvetése pontosan olvasható, világos, az előadás azonban mégsem alkot kikezdhe­tetlen, hibátlan egészet. Elsősor­ban itt is az az örök kérdés merül föl, jó-e, ha valaki a saját szövegét rendezőként maga állítja színpad­ra. Ebben az esetben voltaképpen hibásnak tűnik a kérdésfölvetés, mert Gágyor világos, pontos mon­danivalójának, erkölcsi tartalmú közlendőjének kifejtéséhez, közlé­séhez alkotott szöveget; dráma és előadás tehát ilyen értelemben szinte elválaszthatatlanul össze­tartoznak és kötődnek az alkotó­hoz. Mivel azonban legyen bármi­lyen nagyszerű színházi szakem­ber, íróként mindenkinek édes gyermeke a szöveg, melynek min­den alakítását, „meghúzását” ér­zelmileg (is) éli meg (és hántás­nak, csonkításnak érzi), ilyen eset­ben elkerülhetetlen egy kegyetlen, kompromisszumkészségét erősen redukáló alkotótárs közreműködé­se. A dramaturg eképpen erősen megnövekedett jelentőségű poszt­jára aligha lett volna ajánlható al­kalmasabb ember, mint Nánay Ist­ván. Ezúttal azonban mintha a biz­tos ítéletű, szigorú tollú kritikuson fölülkerekedett volna az elnéző barát és alkotótárs, aminek követ­keztében néhány „túlírt”, vagy a mondanivaló, az összhatás szem­pontjából fölösleges, így teherté­telként ható jelenet bizony benne maradt az előadásban, ami annak hitelét nem, de szuggesztivitását, színházi „hatóerejét” csökkentette. Amiben Gágyor ezúttal is nagyot alkotott, az a színészvezetés. Az, hogy volt mersze Varsányi Mari és Németh István mellett csupa pá­lyája kezdetén álló színésszel dol­gozni, tiszteletet érdemlő bátor­ságra vall. Az, ahogyan a főiskolás­okból, stúdiósokból és fiatal színé­szekből összeválogatta csapatát, azt igazolja, hogy a sokéves kény­szerű kihagyás után is biztos szem­mel, csalhatatlan érzékkel ismeri föl a tehetséget, méri. föl, ki mire képes a színpadon. Azt hiszem, so­kakat meglepett, hogy Švejk szere­pét Bernáth Tamásra osztotta, má­soknak viszont ez a döntés már eleve azt sugallta, a rendező követ­kezetesen igyekszik majd elkerülni a hülye és jópofáskodó Švejk- közhelyeket. Bernáth kitűnően meg is oldja a feladatát. Visszafo­gottan, minden túlzás nélkül játsz- sza a komédiába illő jeleneteket is, s finom eszközökkel rajzolja meg egy meneküléskeresésében min­den eszközt fölhasználó kisember veszélyességét, akinek gyávasága és voltaképpeni tehetetlensége ak­kor derül ki, amikor a legveszélye­sebb helyzetbe kerülve nem tud mást bemártani. Ekkor nem „ki­vágja magát” a jól bevált hülyeség­formulákkal, hanem kétségbeeset­ten dadog az ártatlanságáról. Kitű­nő epizódokat láthatunk Gál Ta­mástól, aki a több szerepet alakító fiatalok közül talán a legárnyal- tabb, leginkább elkülönített alako­kat formálja, élükön kiemelkedő Grünstein főorvosával, Lucskay Róberttól, Öllé Eriktől, aki legin­kább Schröder ezredes szerepében brillírozott és Tóth Attilától, aki­nek nem csupán tenyérbemászó Bretchneidere - akinek veszélyes­ségét csak fokozatosan ismerjük föl (mint az életben a besúgókét: leggyakrabban túl későn!) - kitű­nő, hanem orosz tolmácsa is egy apró remeklés. Szerepei többségé­ben kitűnő Nádasdy Péter is, de az ő Katz tábori pap alakítása volt a bemutatón az a pillanat, mely je­lezte a túlhajtott komédiázás csap­dáit. Kisebb szerepeikben jól il­leszkedett a produkció egészébe Nagy László és Mokány Csaba. Né­meth István Palivec kocsmárosa annak bizonyítéka, hogy Gágyor, ha ők is akarják és hagyják, a fiata­lokhoz képest más stíluson nevel­kedett, tapasztaltabb színészek helyét is megtalálja a produkció egészében. Balaskó Edit és Varsá­nyi Mari becsülettel teljesítette a .jelenetösszekötő” énekesi felada­taikat. Táncaik koreográfiái suta­ságai, valamint a dramaturgiai szerepük nem egészen pontos tisz­tázása nem színészi kérdés. Gágyor Péter 17 év „száműzetés” után tért vissza a szlovákiai ma­gyar színházba. Ez a visszatérés önmagában is fölvet egy erkölcsi kérdést: hol volt a rendszerváltás óta eltelt bő tíz évben? Mit csinál­tak az állandóan rendezőhiányra panaszkodó színházvezetőink, akik - tisztelet a kevés számú, de azért létező kivételnek - sokad- rangú, vagy már besorolásra sem érdemes magyarországi rendezők. Erkölcsi tartalmú közlen­dőjének kifejtéséhez alkotott szöveget. sorát foglalkoztatták, de a Szép Szóval, majd a kassai Tháliában színháztörténetet író Gágyort - egy-egy emlékeztető kritikusi megjegyzés ellenére is - gondosan elfelejtették. Csak köszönet és el­ismerés illeti a Jókai Színház új igazgatóját, akinek nem csupán eszébe jutott, de vállalni merte a meghívását is. Erkölcsi ereje, mondandója ellené­re az Isten veled, Monarchia! ko­rántsem hibátlan előadás, ugyan­akkor az a színészpedagógiai mun­ka, melyet Gágyor a fiatalokkal végzett, s melynek eredményeként a színészek szinte egymást és ön­magukat múlták felül, ma talán még beláthatatlan jelentőséggel bírhat a színház és az egyes színé­szek jövője szempontjából is. Csu­pán az a kérdés, lesz-e alkalma Gágyor Péternek a folytatásra, il­letve az új színházvezetés - amint azt azért az egész elmúlt évad je­lezte - végre olyan rendezőket vá- laszt-e a továbbiakban, akik képe­sek és hajlandók is ezt az oly fon­tos munkát következetesen végez­ni. Ha ezt sikerül megvalósítani, akkor néhány éven belül a színház egészen más művészi minőséget képviselhet majd, s akkor értjük majd meg igazán, hogy ez az elő­adás a színház fejlődése, jövője szempontjából mennyire jelentős esemény volt. MTI-HÍR Győr. Borsos Miklósról nevezik el, és a nagyközönség előtt is megnyit­ják ma a győri Városi Művészeti Múzeum új helyre költözött művé­szettörténeti archívumát. A múze­um ezzel az ünnepi eseménnyel emlékezik meg Borsos Miklós szü­letésének küencvennegyedik s ha­lálának tizedik évfordulójáról. Az archívum értékei közül kiemelke­dik a névadó szobrászművész sze­mélyéhez és munkásságához kap­csolódó dokumentumgyűjtemény. A kollekcióban találhatók Borsos­kéziratok, eredeti dokumentumok, MTI-PANORÁMA Los Angeles. Hollywoodban alá­írásra kész Peter Hayms rendező­producer és Catherine Deneuve megállapodása arról, hogy a francia film koronázatlan királynője koro­nás királynőt fog játszani: nevezete­sen a franciát egy D’Artagnanról szóló, történelmi díszletek között játszódó kalandfilmben. A további főszerepeket Gary Oldman, Justin Chambers és Mena Suvari játssza. A tervek szerint az 50 millió dollár­ba kerülő film forgatása még au­gusztusban megkezdődik. A külső fotók, újságcikkek, tárgyi emlékek, amelyek a művész Győrhöz való kö­tődéséről is tanúskodnak. Az archí­vumot új helyre, a Borsos állandó kiállításának otthont adó műem­léképületbe költöztették, ahol meg­teremtették a feltételeket az elmé­lyült kutatómunkához. A gyűjte­mény egyébként számos kortárs művésszel kapcsolatos dokumentu­mot is őriz. Ä mai megnyitót és a névadót kiállítással kötik össze, amelyen a gyűjtemény különleges darabjait vonultatják fel. Korai Bor­sos-rajzokat, köztük egy 1928-ban készült önarcképet mutatnak be, amelyet először láthat a közönség. jeleneteket Belgiumban, Franciaor­szágban és Luxemburgban veszik fel. A filmben D’Artagnan, az immár a királyi testőrök egyenruhájában feszítő gascogne-i ifjú megpróbál bosszút állni szülei haláláért, akik gyilkosság áldozatává váltak a for­radalmat megelőző korszak zűrza­varában. D’Artagnant természete­sen önfeláldozóan segíti Athos, Porthos és Aramis, a mulatozásban és a csetepatékban elválaszthatatla­nul összetartó, az idősebb Alexandre Dumas regényéből és számos más feldolgozásból ismert három testőr. Koronát kap a francia film koronázatlan királynője (Archív felvétel) A fiatalokhoz képest más stíluson nevelkedett, tapasztaltabb színészek helyét is megtalálja a rendező a produkció egészében. Palivec kocsmáros (Németh István) és Švejk (Bernáth Tamás) (Dömötör Ede felvételei) Gary Oldman és Justin Chambers lesz a partnere Deneuve és a testőrök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents