Új Szó, 2000. augusztus (53. évfolyam, 175-201. szám)
2000-08-11 / 185. szám, péntek
Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. AUGUSZTUS 11. KOMMENTÁR Az első nekifutás TUBA LAJOS Munkapszichológusok szerint minél tovább munkanélküli valaki, annál kisebb az esélye, hogy képes lesz napi nyolc és fél óra intenzív munkára. Ezért is ajánlják, hogy bármilyen eszközzel, de tartsák mozgásban azokat, akik dolgoznának, csak nincsen munkahelyük. A kérdés persze az, hogy a munkanélküliek közül hányán tartoznak valóban az álláskereső kategóriába. Miért van az, hogy a hivatalosan negyvenszázalékos munkanélküliségű körzetekben is váltig állítják a munkaadók, nem találnak megbízható munkaerőt? A helyzetet az a sokéves furcsa gyakorlat idézte elő, hogy a szociális segély nagysága nálunk alig különbözött a létminimumtól. Vagyis elég volt egy kétnapos alkalmi munkával kiegészíteni a „podporát”, és máris ugyanott voltak, mintha egész nap szalag mellett robotoltak volna. Igaz, a társadalombiztosítás költségeit a rendesen dolgozók fizették helyettük, de miért ne éljenek vele, ha az állam tálcán kínálja nekik a lehetőséget. Ebbe az állóvízbe próbáltak kavicsot dobni az illetékesek, amikor a szociális segélyekre szánt pénz egy részét felkínálták közmunkások fizetésére. Most már csak arra van szükség, hogy valóban működőképessé váljon ez a rendszer. A jelenlegi helyzet ugyanis inkább csak reményteljes kezdeti botlado- zásnak tekinthető. Mert állítólag vannak ugyan olyan körzetei az országnak, ahol protekcióval lehet csak bejutni a közhasznú munkások csapatába, a legtöbb helyen valószínűleg a helyzet nem ennyire rózsás. Az ok is egyszerű: a szociális ellátás rendszerével továbbra is büntetlenül lehet visszaélni. így például a feketemunkásokat alkalmazók szinte biztosak lehetnek benne, hogy nem fülelik le őket. Az sem tisztázott, miért is keménykedne egy polgármester azokkal a potenciális választóival, akik vonakodnak elfogadni a felkínált lehetőséget. Sőt, a mai közmunkás még jócskán rá is fizethet az igyekezetére. Feladja ugyanis biztos feketemunkáját, december végén pedig esetleg újra az utcára kerül. A község ugyanis jövőre egyelőre csak márciusban számíthat hasonló forrásra. így ha saját forrás hiányában elbocsátja, később már nem számít tartós munkanélkülinek, vagyis bezárul előtte a közmunka kapuja. JEGYZET Matematika, alapfokon ÚJVÁRI ÁRPÁD Szentségtörés! Kigúnyoltak háromnegyed millió öntudatos polgárt Szlovákiában! A tisztesség megcsúfolásának csimbo- rasszója, ami, kérem tisztelettel, az országban történik - legalábbis ez a véleménye a haza erkölcsi és etikai tisztaságának egyedüli védelmezője szerepében tetszelgő HZDS-nek Schmögnerová pénzügyminiszter minapi kijelentéséről. Mečiar pártja azt fájlalja, hogy az előrehozott parlamenti választásokat szorgalmazó ellenzéki népszavazási kezdeményezést a baloldali miniszter asz- szony jobb híján megcsúfolta. Pedig Schmögnerová mindössze gratulált a közvetett módon adóemelést is óhajtó szemellenzős sokaságnak, akik kézjegyükkel látták el a petíciós íveket. Volt is oka üdvözölni az ellenzéki pártok túlbuzgó híveit: szerény becslések szerint is mintegy 200 millió koronát akaszt íe a költségvetésből a HZDS hangulatjelentése. Egy a bökkenő, s azt a pénzügyi tárca vezetője is kibökte: sajnos, nekünk, az előrehozott választásokért fohászkodóktól eszesebbeknek, ugyanúgy a zsebünkbe kell nyúlnunk. Hogy ennél mélyebbre ne kelljen matatnunk, a legjobb az lenne, ha a népszavazás sikertelensége folytán a kormányrúd közelébe se kerülnének az agytrösztökkel aligha büszkélkedhető HZDS-esek. Ez utóbbi, látszólag merész állítást támasztja alá a Schmögnerová kijelentését elutasító pártállásfoglalás is, mely túlzásba hajló tételeit utólagos javítással igyekeztek tovább tupírozni. A HZDS egy állítólag független szakértőkkel végeztetett műhelytanulmánya szerint ugyanis Schmögnerová rosszul osztott-szorzott, a 200 millió sem annyi, amennyi, viszont a Dzurinda-kabinet eddigi sáfárkodása az országnak 200 milli- árdjába került. Majd egy gyors következtetés, mely szerint tehát a kabinet okozta anyagi kárnak csupán egytizedébe(!) kerülne az általuk kezdeményezett népszavazás. Ám mivel a Mečiar-pártban akadt valaki, aki kitüntetéssel fejezte be az általánost, sebtében alig több mint egy óra alatt kiszámította, a 200 milliárdhoz miképpen aránylik az a bizonyos, jó befektetésként tálalt, 200 milliós referendum. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (58238322, fax: 58238321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329424, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1, 811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 58238322, fax: 58238321, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 58238324, fax: 58238326 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051,52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzerda@vyvsme.sk ; Kassa: Kováčska 28, 095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDlÁ KFT., Bratislava. Teijeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vývoz tlače, Košická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 179/93 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok teijesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ SME A cikk szerzője figyelemmel kíséri Vladimír Mečiar kijelentéseit az előrehozott választásokkal kapcsolatban. Amikor 1999 májusában megkérdezték Mečiart, elmondta, még abban az évben ősszel mindenképpen kiírják, mivel a koalíció nem bír majd megegyezni az új költségvetésről, és szétesik a kormány. Ősszel már a következő év tavaszáról beszélt. Idén tavasszal újra őszről, most 2001 tavaszáról. Az egész nem több, mint a választók folyamatos heccelése, hiszen mással már nem is nagyon búja híveit stresszben tartani. Amikor tavaly az előrehozott választások ötletével előállt, Anna Ma- líkovával arról beszéltek, hogy az országot, a népet csak ez mentheti meg a teljes elszegényedéstől. A szerző felteszi a kérdést, miért nem adták át tavasszal Schustemek a már akkor elegendő aláírással ellátott petíciós íveket? A válasz újra csak az, hogy nem az ország jövőjéről van szó. Ha Mečiar és előrelátó-képessége megmarad, majd csak eljut ahhoz a ponthoz, amikor a legközelebbi választásokkal kapcsolatban 2002 őszéről fog beszélni. Akkor aztán majd igaza is lesz. Standard-demokratikus és autoritatív-antidemokratikus pártok állnak kibékíthetetlenül egymással szemben Anomáliák szlovákiai tárháza A legfrissebb közvéleménykutatási adatok szerint már hónapok óta változatlan a legnépszerűbb pártok sorrendje: a választópolgárok továbbra is az exkormányfő Vladimír Mečiar vezette HZDS-t tartják a legelfogad- hatóbbnak. SIDÓ ÁRPÁD A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomtól jócskán lemaradva, de ettől függetlenül szinte a semmiből a második helyre tornázta fel magát a sármjára építkező volt SDĽ-es képviselő, Robert Fico, saját képére formált Smerével, s tőle alig marad el az idén megalakult, Mikuláš Dzurinda kormányfő kabinetjének számos tagját felvonultató SDKÚ. Az, hogy a pártszimpátia élbolyában csupán eszmerendszer, illetve világnézet tekintetében zavaros pártok (HZDS, Smer), valamint sunyi toborzással, de annál célirányosabban életre hívott, színfalak mögött működő tömörülés (SDKÚ) tanyázik, alátámasztja egyes megfigyelők feltételezését, hogy Szlovákia pártrendszere még a térség posztkommunista országaiéhoz képest is kiforratlan. Befejezetlen konszolidációként jellemezhető a pártrendszereknek az a máig tartó kialakulási folyamata, amely az 1989-es bársonyos forradalommal kezdődött. A hazai párt- rendszerben egészen a ‘98-as parlamenti választásokig nem következett be tényleges körforgás, hiszen a rendszerváltozás utáni első szabad választásoktól kezdve az összes vokscsatározásból rendre a HZDS került ki győztesen, ami összevetve a környező országok helyzetével példa nélküli teljesítmény. Kiforratlanságot sejtet az is, hogy Szlovákiában meglehetősen gyakran jutnak a parlamentbe múlttal alig rendelkező új pártok (lásd 1994-ben a Lupták-féle Munkásszövetség, 1998-ban a Schuster vezette SOP, a soron következő választásokon pedig a Smer törne hasonló babérokra). Az egykori visegrádi négyek közül csak Szlovákiában honos a pártrendszer megosztottsága. A meghatározó pártok két, élesen elkülöníthető csoportjának élesen eltérő a társadalompolitikai, valamint kulturális-civilizációs világképe. Míg az ellenzékbe szorult HZDS és SNS szélsőséges, autoritativ hatalomfelfogására az állandó bűnbakkeresés, a konfrontáció, a moderni- zációellenesség és az elszigeteltség jellemző, a Dzurinda-kor- mányt alkotó tömörülések, illetve pártok - az SDK, az SDĽ, az SOP és az MKP - európai értékrendet magukénak valló, hazai körülmények között demokratikusnak minősülő szubjektumok. Hogy az éveken keresztül kormánytényezőként számon tartott HZDS és az 1994-1998-as kormányzási ciklusban koalíciós partnerként hozzácsapódott SNS nem szokványos rendszertámogató pártok, arra utal a tény, hogy egyikük sem tagja egyetlen, pártokat tömörítő nemzetközi szervezetnek sem. Ezzel szemben a Dzurinda-kabinet pártjai komoly külföldi kapcsolat- hálózattal rendelkeznek. Ami a szlovák pártrendszer jellegét és működését meghatározó tényezőket illeti, lényeges a pártok létrejöttét befolyásoló politikai helyzet felvillantása. A csehszlovákiai pártosodás folyamatára az volt a jellemző, hogy az ország szlováldai részében elsősorban a nemzetiségi ügy, az önállósodás, az állami hatalom megerősítésének kérdése körül csoportosultak a pártok, míg a cseh országrészben - mivel ott nemzeti emancipációs probléma nem létezett - hozzávetőleg klasszikus értékek mentén osztódtak. Általában a nagy etnikai csoportok léte elősegíti az etnikai alapon szerveződő pártok kialakulását, s a szlovákiai párt- rendszer fejlődését is befolyásolta az ország etnoregionális szerkezete. A szélsőjobb SNS egyoldalú nacionalista politizálását egyesek azzal magyarázták, hogy az MKP a nemzetiekkel szoros kapcsolatban él, a két párt egymást feltételezi a politikai és ideológiai piacon. A nemzetileg megalapozott pártok létjogosultságának megkérdőjelezése polgári szempontA Dzurinda-kormányt a legtöbb támadás a populista szélsőjobbról éri. ból nem veszi észre az ország pártrendszerét meghatározó nemzetépítő elit és az etnikailag alávetett helyzetben levő csoportok közötti rendkívül markáns törésvonalat, és megfeledkezik Stein Rokkan politológus téziséről. Eszerint egy nemzetnek, minél később szerzi meg a maga állami szuverenitását és minél erősebb egy szomszédos állam külső nyomása, annál kevesebb az esélye, hogy a politikai pluralizmus viszonylag korán kifejlődhessen, továbbá, hogy a polgári demokratikus berendezkedés kialakulása mindenütt megakad, ahol az államteremtés, a nemzetépítés és a demokratizálódás folyamatai szorosan követik egymást. A bársonyos forradalom óta Szlovákiában négyszer tartottak parlamenti választásokat, melyek eredményeiből az ország fejlődésbeli fáziskésést elszenvedő párt- rendszere viszonylag könnyen betájolható a neves társadalomtudós, Giovanni Sartori által kidolgozott, számos kritériumot felvonultató polarizált sokpártrendszer tipológiája segítségével. A választások kimenetelének ismerete alapján leszögezhető, hogy a megosztott pluralizmus mennyiségi feltétele minden esetben maradéktalanul teljesült: 1990-ben és 1992-ben 5, 1994-ben 7, 1998- ban 6 párt lépte át az ötszázalékos parlamenti küszöböt, és a mandátumhoz jutott pártok között már a kezdetektől nagy volt az ideológiai távolság. Úgynevezett rendszerellenes pártok az első szabad választás óta jelen vannak a parlamentben. A helyzet pikantériája, s ez a szlovákiai helyzet bonyolultságát is tükrözi egyben, hogy 1992-től egészen a tavalyelőtti választásokig a nyugat-európai fogalmak szerinti polgári demokratikus berendezkedésű pártok minősültek rend- szerellenesnek. E paradox helyzetet az idézte elő, hogy a szlovákiai belpolitikára 1992-től nyolc hónapos megszakítással egészen 1998-ig a HZDS telepedett rá. A Mečiar nevéhez fűződő antidemokratikus kormányzási formát véve viszonyítási alapnak, a többi parlamenti párt rendszerellenes, elvi ellenzéknek minősült. Az 1998-as választások óta kormánytényezővé vált standard demokratikus pártok lépéseit jelenleg a szó valódi értelmében vett rendszerellenes ellenzék figyeli. Egy csavarral teljesül a kétoldalú ellenzékiség Sartori-féle kritériuma: az vitathatatlan, hogy a Dzurinda-kormányt a legtöbb támadás a populista szélsőjobbról éri (határozott NATO-ellenesség, a kisebbségi nyelvtörvény megalkotásának elutasítása, a külföldi tőke elleni bizalmatlanság hangoztatása, romaellenes retorika), ezzel egyidejűleg a kabinetet, illetve az azt alkotó pártok jobbközép fősodrát baloldalról is érik bírálatok, méghozzá a kormányon belülről. Tekintet nélkül az ideológiai különbségekre, a nem standard pártok újbóli hatalomra kerülésének veszélye egy kormányba terelte az összes lényeges, aránylag európai szellemiségű demokratikus pártot. A politikai mumus miatti túlnyújtózkodó összefogás az oka annak, hogy a koalíció meghatározó jobbközép vonulatát a kabinettárs baloldal az ideológiájának megfelelő szóvirágokkal hevesen bírálhatja (gazdasági megszorító intézkedések állítólagos szigora, a magánosítás folyamatának szapulása, az adócsökkentés elutasítása). A szlovákiai pártrendszert vizsgálva az eszmerendszert illető polarizáció kritériuma is tetten érhető, hiszen a szélsőjobbtól kezdve a beazonosíthatatlan irányvonalú populista párton keresztül a baloldali pártoldg minden megtalálható a parlamenten belül, sőt némileg enyhébb körvonalakkal, de a kormányon belül is. A politológiai anomáliák tárházának száPártrendszerünk még a térség országaiéhoz képest is kiforratlan. mító Szlovákiában a nagy megosztottság következtében nem teremtődött még meg egy gyűjtőpárt jellegű szociáldemokrata tömörülés, illetve egy jobbközép párt kialakulásának feltétele, melyek egyedül vehetnék fel a versenyt a HZDS-szel. A politikai paletta jobb és bal oldalán tehát tovább tart az erőátcsoportosulás térségünkben példa nélkül elhúzódó folyamata. Ennek során az egyik oldalon az SDKÚ, illetve az SDK egymással is civakodó anyapártjai, a bal oldalon pedig a ta- lajtvesztett SDĽ áll, valamint a közvetítés magasztos eszméjét alakulásakor a zászlójára tűző, centrumpárti ábrándokat dédelgető SOP, a pehelysúlyú szociáldemokraták és talán az ideológiai besorolástól amúgy berzenkedő, de önmeghatározása szerint is balközép Smer lökdösődése valószínűsíthető. Sajnos, a szlovákiai politikai instabilitás mellett nem zárható ki, hogy a felelősnek korántsem minősíthető ellenzék, akár a folyamatban levő népszavazási kezdeményezésük segítségével visszatér a hatalomba, azaz nincs kizárva a váltógazdaságból. A szlovákiai pártrendszerről megállapítható, hogy az akadozó polgári demokratikus berendezkedés folyamatában a kezdetlegesség jegyeit magán viselő rendszer fokozatosan alakul át polarizált többpártrendszerré. A pártrendszer milyenségének elemzését azonban megnehezíti, hogy a kívülről és gyorsított ütemben modernizált, az állami szuverenitását megkésve elérő, ezáltal a nemzetépítésben is lemaradozó társadalomban, ahol a pártok a domináns és alávetett nemzet között húzódó törésvonal mentén alakultak ki, standard-demokratikus és autoritatív-antidemokratikus pártok állnak kibékíthetetlenül egymással szemben.- Te, Ivan, azért hívta Vlado a VSŽ-t a gazdaság zászlóshajójának, mert szőkített olajban úszott? (Agócs Ernő karikatúrája)
