Új Szó, 2000. augusztus (53. évfolyam, 175-201. szám)

2000-08-08 / 182. szám, kedd

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. AUGUSZTUS 8. KOMMENTÁR Közérzeti statisztika PÁKOZDI GERTRÚD Már egy hete, hogy országszerte megkezdődött a tartósan munka- nélküliek közhasznú munkákra való felvétele. Azóta is folytatódik a már korábban kibontakozott vita, vajon kidobott pénznek számít- e az e célra szánt 2 milliárdnyi korona, vagya munkanélküliség csökkentésének pillanatnyilag valóban ez az egyetlen lehetősége. Mivel a törvény értelmében a tartósan munkanélküliek átmeneti alkalmazásáról van csak szó, az ilyen feltételek közötti közhasznú munkavégzés ellenzőinek szinte tálcán kínálkozik az érv, hogy a kormány legfőbb törekvése ezzel nem más, mint a munkanélküli­ségi statisztika kozmetikázása. Mivel a kormány vállalt kötelezett­ségei között szerepel a munkanélküliség 3 százalékkal való idei csökkentése, érthető, hogy valami kézzelfoghatót akar tenni a munkától önhibáján kívül elszokott (vagy alkalom híján még rá sem szokott) állástalanok munkába állításáért. A kisebb városok, falvak önkormányzati vezetői örülnek a munkanélküliek átmeneti alkalmazásának. Örömük érthető. Nem csak azért, mert rendbeho­zathatják utcáikat, közterületeiket, kitisztíttathatják árkaikat stb. Ha egy polgármester éveken át kénytelen szembesülni azokkal a gondokkal, amelyeket egy kisváros vagy falu lakosságának 20-40 százaléknyi munkanélkülije jelent, az akkor is mentőövnek tekinti a közhasznú munkavégzési lehetőséget, ha maga is tisztában van vele, a munkába állítottak zöme néhány hónap múlva ismét az ál­lástalanok táborában lesz. Csakhogy akkor már nem a tartósan munkanélküliek kategóriájában. Tehát egy ideig a csökkentett szo­ciális segélynél nagyobb munkanélküli-segélyt kaphat. Ez jó a munkanélkülinek és jó az önkormányzatoknak is. Közhasznú mun­kára, persze, nem azok kénytelenek jelentkezni, akik a még beha­tárolt munkaerőpiacon is előbb vagy utóbb érvényesülni tudnak. A csődbe jutott vállalata miatt átmenetileg utcára került szakmunkás a legrosszabb esetben kényszervállalkozó lesz, de képesítetlen munkanélküliből még az is nehezen lehet. Nem véletlen, hogy a munkanélküliség csökkentését világszerte átképzésekkel próbálják megoldani. Betaníttatják a szakmanélkülieket, más szakmákra ké­pezik át azokat, akik a fejlesztés következtében váltak a munka­erőpiacon feleslegessé. így reagálnak a strukturális munkanélküli­ségre. A vüág fejlettebb országaiban ez a „képlet” működik is. Csakhogy Szlovákia egyelőre e szempontból is átmeneti szakasz­ban van, így munkanélküliség-kezelési törekvéseiben is elfogadha­tók a nyilvánvalóan kényszerű átmeneti megoldások. Csak ne tart­son sokáig az átmenet, mert akkor azoknak lesz igazuk, akik a köz­hasznú munkákra fordított 2 milliárdot is ablakon kidobott pénz­nek tekintik. megszüntetése össztársadalmi feladat. Mintha nem sejtenék, hogy meg kell nevezni az erőszak okait, hiszen csak így alakítható ki a jelenség meg­szüntetését célzó stratégia. Per­sze, elszánás, akarat kell hozzá. És olyan hozzáállás, mint pl. Ausztriában, ahol már 20 évvel ezelőtt nyilvánosságra hozták a bántalmazást, a családon belüli erőszak tényét. A nőmozgalmak jeles aktivistái ugyanis meggyőzték a politikusokat, hogy hadat kell üzenni az erőszaknak. A hazai civil szer­vezetek is igyekeznek gyógyírt találni a bajokra, ám anyagiak híján nem sokat tehetnek. Bár az utóbbi években az áldozatok­nak nyújtott jogi tanácsadás is jelentős segítség, többre van szükség. Államilag támogatott, védett otthonokra. Mert a csalá­di erőszak áldozatainak száma drámai módon emelkedik. Ak­kor is, ha a felelősök úgy tesz­nek, mintha nem tudnának semmiről. « Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (58238322, fax: 58238321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urban Gabriella - panoráma, téma (58238339), - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329424, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt és a Petit Press Rt, Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály- tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 58238322, fax: 58238321, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 58238307,59233106, fax: 58238326 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332,59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, e-mü: inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kováčska 28, 095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt, D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt, ES-vývoz tlače, Košická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 179/93 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com Gyógyír az erőszakra PÉTERFI SZONVA A családon belüli erőszak összes károsultja között a nők aránya 71 százalékos, 70,6 százalékuk gyilkosság, 63,1 százalékuk tettleges erőszak áldozatává vá­lik. A rémisztő adatok csupán hozzávetőlegesen tükrözik a va­lóságot, a jéghegy csúcsát jelen­tüt. Hiszen Szlovákiában nem készülnek felmérések arról, hány családot tart állandó rette­gésben a brutális apa, férj. Tény, a bántalmazottak többnyire nem kürtölik világgá szenvedé­seiket. Tűrniük kell azért is, mert nincs lehetőségük arra, hogy az ütlegelések, durvasá­gok elől elrejtőzzenek. Olyan védett otthonok falai közé, amelyekben új életet kezdhet­nének. Az állam vezetői pedig mintha nem tudatosítanák, hogy a testi és szellemi erőszak Évek óta húzódik a szliácsi és a kovácsfalvi gyógyfürdők tulajdonjogáért folytatott harc, mely a napokban új színezetet kapott. Megjelent a porondon Jozef Štefanko bíró, akivel kapcsolatban korrupciót emlegetnek. SZENTGÁLI ANIKÓ 1996. május 22-én a CORVAS KFT., melynek ügyvezető társtulaj­donosa Viliam Soboňa (HZDS) volt egészségügyi miniszter, meg­vásárolta a szliácsi és kovácsfalvi gyógyfürdők 51%-os részvénycso­magját. 1999. július 2-án a Nemze­ti Vagyonalap (FNM) visszalépett a szerződéstől, mert szerintük a CORVAS cég nem tartotta be a fel­tételeket. 1999. július 9-én a So- boňa-féle vállalat a Pozsonyi Kerü­leti Bíróságon feljelentést tett a szerződés jogtalannak tartott fel­bontása miatt, ugyanakkor indít­ványozta e rendelkezés érvényte­lenítését, illetve követelte: akadá­lyozzák meg a részvények átvitelét az vagyonalap számlájára. A bíró­ság eleget tett a kérésnek: a hatá­rozat értelmében az alap nem ren­delkezhetett a részvények 51%- ával. Ezután a vagyonalap képvi­selői a Besztercebányai Kerületi Bíróságon javaslatot tettek a gyógyfürdők rendkívüli közgyűlé­sének összehívására. A bíróság ele­get tett a kérésnek, és az 1999. ok­tóber 28-án tartott közgyűlésen a részvényesek leváltották az akkori vezetőséget (melynek élén VUiam Soboňa állt), új vezetőket és új fel­ügyelőtanácsot választottak. 2000. március 22-én a legfelsőbb bíróság jóváhagyta és jogerőre emelte a közgyűlés eredményét, mely alapján az új vezetőséget és felügyelőtanácsot 2000. április 26- án bejegyezték a cégjegyzékbe. Az 51%-os részvénycsomag tulajdon­jogáról szóló vita ugyan nem zá­rult le, az viszont világossá vált: jog szerint már nem a Soboňa-cso- port, hanem az új vezetőség fel­ügyelete alá tartoznak a kérdéses fürdők. Ennek ellenére a Meéiar- párti privatizőr Soboňa őrző-védő szolgálatot alkalmazott, és jogtala­nul tartózkodott a területen, mi­közben gátolta az új vezetést az irányításban. Soboňa azóta - az is­mert összecsapások után - elhagy­ta Szliácsot, s minden bizonnyal készül a nagy megmérettetésre: a bíróságnak a közeljövőben kell döntenie a fürdők tulajdonjogáról a CORVAS és a Nemzeti Vagyon­alap között. És itt lépett a színre Jozef Štefanko bíró. Štefankóval kapcsolatban az utóbbi napokban a következő tények láttak napvilá­got: beválasztották a rendkívüli jogorvoslattal foglalkozó négyta­gú bírósági tanácsba, mely dönt a fürdők ügyében. Kiderült, Štefan­ko és Soboňa régi jó ismerősök, mindketten Érsekújvárból szár­maznak, és a közelmúltban több­ször látták őket együtt. Štefanko állítólag a napokban Érsekújváron: is megfordult - ott van Soboňa ál­landó lakhelye. Köztudott, hogy Štefanko infarktuson esett át és Szliácson kezeltette magát. Egyes hírek szerint ezért a bíró egy fillért sem fizetett, a kezelés költségét a Soboňa-féle régi vezetés térítette, mely a szokottnál jóval alacso­nyabb volt: napi 1650 helyett mindössze 150 koronát számláz­tak. A sok véletlen egybeesés ki­meríti a korrupció fogalmát, vagy legalábbis felveti annak gyanúját. Jozef Štefanko 1994-ben vonta magára először a figyelmet, ami­kor a Slobodník-Feldek-ügyben meghozta nevezetes döntését. Mint ismeretes, Dušan Slobodník feljelentette Ľubomír Feldek köl­tőt, mert az állítólag megjegyzése­ket tett Slobodník fasiszta múltjá­A részvényesek levál­tották Viliam Soboňát a fürdő éléről. ra. A bíró szerint Feldek egyik ver­se nemcsak Slobodník minisztert támadta, hanem egész Szlovákia érdekeit sértette. Feldek - a per el­vesztése után - 1995-ben szó­lásszabadság megsértése címén panaszt emelt a strasburgi emberi jogi bíróságon, melyet elfogadtak. Štefankót szoros kapocs köti a Mečiar-féle mozgalomhoz is, több­ször a HZDS „őrangyalaként” lé­pett fel. A Szlovákiai Bírók Szövet­sége - felháborodva Štefanko tevé­kenységén - kizárta őt soraiból. Ennek ellenére - vagy éppen ezért - a HZDS, a ZRS és az SNS a leg­felsőbb bíróság alelnöki posztjára jelölte őt, ami ellen a bírói tanács és a legfelsőbb bíróság bírói taná­csa egyaránt tiltakozott. Hiába, Štefanko lett az alelnök, Harabin pedig az elnök. Štefanko igyeke­zett kihasználni a tisztsége adta le­hetőségeket, és kolléganőjétől át­vette a Čarnogurský kontra Mečiar ügyet. Kollégái azonnal figyelmez­tettek: ezzel megsértette az alkot­mányt, fennáll az elfogultság ve­szélye. A legfelsőbb bíróság elnöke a bírák nyomására érvénytelenné nyilvánította Štefanko döntését. A vitatott bíró a legnagyobb feltű­nést tavaly keltette, amikor baltá­val próbálta érvényesíteni állítóla­gos lakhatási jogát az igazságügyi minisztérium épületében. Az ille­tékesek úgy döntöttek, Štefankó- nak, a legfelsőbb bíróság alelnöké- nek ki kell költöznie a szolgálati la­kásból, helyette máshol biztosítot­tak neki szállást. (Tegyük hozzá, hogy már korábban szűkösnek bi­zonyult az említett épület: ugya­nott székel a legfelsőbb bíróság, a főügyészség és az igazságügyi tár­ca.) Štefanko nem tett eleget a többszöri felszólításnak, baltával törte be a lakás ajtaját, és fizikai­lag bántalmazta a minisztérium épületét felügyelő részleg igazga­tóját. Štefanko természetesen min­dent cáfolt: sehová sem hatolt be erőszakosan, és állítólag csak né­zegette Štefan Nozdrovický nyak­kendőjét. A szemtanúk ennek el­lenkezőjét bizonyították. Érdekes módon Štefanko baltás bemutató­ja nem ösztönözte a legfelsőbb bí­róság elnökét fegyelmi eljárás kez­deményezésére. Štefan Harabin szerint ezt a parlamentnek kellett indítványoznia. A honatyák - Ján Čarnogurský igazságügyi minisz­ter kérésére - leváltották Štefankót az alelnöki funkcióból, viszont to­vábbra is a legfelsőbb bíróság bíró­ja maradt. A törvényhozás indítvá­nyozta a fegyelmi eljárást is - erőszakos behatolás és hivatalos személy ellen elkövetett tettleges­ség címén. Ha a vádak bizonyítást nyertek volna, Štefankót végleg megfoszthatták volna bírói tisztsé­gétől. A fegyelmi bizottság azon­ban nem zárta le az ügyet: Štefan­ko panaszt emelt elfogultság mi­att, ezért új bizottságot választot­tak. Ezután a bíró betegségére hi­vatkozva nem jelent meg a tárgya­lásokon, az összes lehetséges mó­don hátráltatta a vizsgálatot, így a fegyelmi bizottság - amelyn'ek egy év állt rendelkezésére, hogy pon­tot tegyen az ügy végére - Itifutott az időből. Štefanko továbbra is bí­Štefanko egyébként maga is érzi: nem jól áll a szénája. ró maradt. Štefanko betegségére hivatkozva hátráltatta a fegyelmi eljárást. Tény, hogy infarktuson esett át. Érdekes, hogy a legfelsőbb bíróság elnöke - most már másod­szor - nem kezdeményezi a fegyel­mi eljárást. Harabin szerint nincs olyan bizonyíték, mely alapján korrupcióra lehetne következtemi. Harabin szerint a gyanú nem elég. Štefankót szabályosan - állítólag sorsolás útján - választották a négytagú bizottságba, mely a für­dők tulajdonjogáért folytatott harcban dönt. Ha valaki úgy véli, fennáll az elfogultság veszélye, in­dítványozza Štefanko leváltását a panaszokat elbíráló bírósági ta­nácsnál. Ezzel az ügy lezárult. Štefanko egyébként maga is érzi: nem jól áll a szénája. A napokban úgy nyilatkozott, nem vesz részt a négytagú bizottság munkájában, inkább beteget jelent. Sokan úgy vélik, Štefankónak már a parla­ment döntése után - amikor me­nesztették alelnöki funkciójából - ott kellett volna hagynia a leg­felsőbb bíróságot, sőt egyesek sze­rint végleg fel kellett volna hagy­nia a bíráskodással. Ha erre előbb vagy utóbb nem kerül sor, sokak­ban megrendülhet - ha már meg nem rendült - a legfelsőbb bíró­ságba vetett bizalom, melynek ga­rantálnia kellene az igazságossá­got, az erkölcsöt és a törvények tiszteletben tartását. OLVASÓI LEVÉL Még nem jött el az idő A többi józanul gondolkodó honfi­társaimhoz hasonlóan, jómagam is örömmel vettem tudomásul, hogy reális esélyeink vannak az OECD tagjai közé való bekerülésre. Ez az örömérzet kezdettől fogva nem volt túláradó, ezért okának keresé­sére indultam gondolataim között. Gondolataim és a negatív okok egybevetése folytán arra a szomo­rú felismerésre jutottam, hogy Szlovákia messze van attól a jog­tól, hogy ilyen kellemes elismerés­ben részesüljün. Tisztelt Olvasók, engedelmükkel szeretném Önöket a szomorú tényekkel megismertet­ni. Első legfőbb tényező, hogy a la­kosság nagyobb része nem tud és nem akar a fejlett európai államok gondolkodásmódjához alkalmaz­kodni. Erre bizonyíték a statiszti­kai adatok, amelyek azt mutatják, hogy a lakosság fele még mindig Mečiar- és Fico-párti! Ami nagyon is erős ellenérv. A Lexa-hercehurca is bizonyos negatívum, de ezen ne csodálkozzunk egy olyan állam­ban, ahol a politikusok egymástól félnek, mert nem tudják, ki, mikor lesz hatalmon. A legszomorúbb az egészben, hogy mindkét politikus­közösség más-más nézeteket vall, egyszóval kétfelé tart az ország. A munkanélküliség aránya álla­munkban riasztóan magas, és a nép nemzetiségi hovatartozása mi­att az együttélés sem sallangmen­tes. E szomorú tények ismereté­ben, számomra úgy fest a dolog, hogy az OECD-államok ítélethoza­talában nagyon is közrejátszott a közeli privatizáció és a politikai stabilitás megteremtése Szlovákiá­ban. Ez magában nem lenne rossz, de meg kell tanulnunk a lehető legtöbb javat kiaknázni a lehetősé­gekből, ugyanis a gazdag nyugati befektetőktől semmit sem kapunk ingyen. Ehhez kívánok a szlovákiai politikusoknak, a lakosságnak erőt és nyugodt, gyalázkodásmentes környezetet. Drozd László Feketenyék Ki a disznók közé keveredik... (TA SR/EPA) TALLÓZÓ DER STANDARD Mivel a szlovákiai romák képtele­nek az alkalmazkodásra, az ameri­kai indián rezervátumok mintájára „cigány rezervátumokat” kell kiala­kítani számukra - idézte Vít’azoslav Móric szavait az osztrák napilap. „Ha ezt most mi nem tesszük meg, húsz év múlva a cigányok zárnak minket rezervátumba” - tette hozzá Móric, aki ezzel a roma lakosság magas születési arányára célzott. A lap szerint az SNS a roma kisebbség és a többségi lakosság közötti aktuá­lis problémákon csak nyerhet. Első­sorban az ország keleti részében élő kistermelők és mezőgazdasági szö­vetkezetek érzik veszélyben létüket az egyre teijedő lopások miatt. A ro­ma családok elsősorban a burgo­nyaföldeket lepték el. A terméslo­pással ez ideig saját szükségleteiket próbálták fedezni, ezért a romák szerint nem követtek el bűncselek­ményt. Az elmúlt hetekben azonban a portyák szervezett üzletté nőtték ki magukat - szögezi le a lap. Jozef Štefanko bíró és Viliam Soboňa „fürdőtulajdonos" régi jó ismerősök, mindketten Érsekújvárból származnak Az időhúzás nagymesterei JEGYZET

Next

/
Thumbnails
Contents