Új Szó, 2000. július (53. évfolyam, 151-175. szám)

2000-07-08 / 156. szám, szombat

Családi Kör

ÚJ SZÓ 2000. JÚLIUS 8.

1931-es megmászásáért egy éwel később olimpiai aranyat akasztottak a Schmid testvérek nyakába.

Az olasz csúcs a kereszttel. A távolban, alig láthatóan Tibi barátom a svájci csúcson. (A szerző felvételei)

pen 20 centiméternyi friss hó esett, sűrű köd terül a tájra, úgyhogy semmi értelme visszamenni a jégcsákányokat keresni. Hálótársainkkal együtt, amolyan kis nemzetközi csapatot alkotva indulunk lefelé. A legnagyobb gond, hogy rendkívül lassúak, fáradtak. Átvesszük a kezdeményezést, építjük a standokat, keressük a friss hóban a fix ereszkedéseket, szervezzük a lejutást. Néhány kötélhossznyi ereszkedés után, a Solvay alatt Tibi kimegy a gerinc élére, hátha onnan jobban tud tájékozódni a nagy ködben, és egy idegen jégcsákány- nyal hadonászva kiabál vissza. Úgy látszik, tegnap valakit itt ért a villámlás. Két csákányt fönt hagytunk, legalább egy van helyettük... Iszonyú lassan haladunk, a svédek ott is biztosítják egymást, ahol simán le lehet jönni. Délután ötig nem ereszkedünk többet 250

méternél. Lassan túljutunk a nehezebb szakaszokon. Elválunk a többiektől, előremegyünk - ezen a terepen már nélkülünk is boldogulnak. Hétre leérünk a sátrunkhoz. Másfél órával később - mi éppen befejezzük az evést és a teafőzést - leér a két svéd és a japán. Bemegyünk velük a menedékházba, további céljainkról beszélgetünk. Elmesélem, hogy a mi tervünk, egy jégcsákány hiánya miatt, éppen dugába látszik dőlni, úgyhogy mehetünk haza. Erre az egyik svéd odaadja a sajátját... Egyszer valahol azt olvastam, hogy mindenhol jó, de legjobb a csúcson. Legalább annyira felemelő ez a pillanat a Matterhorn alatt, a Hörnlihüttén, ebben a menedékházban. Most már tényleg semmi sem tarthat tart vissza attól, hogy egy-két nap múlva nekivágjunk a Mont Blancnak.

AZ OLVASÓ ÍRTA

Nagymamám emlékére

BERNATH ERZSEBET

Lassan ötvenéves leszek, de még mindig eszembe jutnak a régi kedves emlékek. Gyerekek voltunk, és úgy, mint sok más gyerek, jót is, rosszat is csináltunk. Nagyon jó nagymamánk volt, akitől sok szépet és okosat tanultunk. Megtanított szeretni, úgy, hogy a másik ember érezze ezt, megtanított hinni, s ha megkondult templomunk harangja, szó nélkül készülődtünk és buzgón indultunk a szentmisére, a gyönyörű májusi litániákra, az októberi ájtatosságokra és a csodaszép Lourdes-i jelenésekre. Amikor kislány voltam, hófehér ruhában mentünk a Lourdes-i szűzanya barlangjához, mint a kis Bernadette. Aztán megtanított bízni és remélni is. Bízni Istenben. Ezek csodálatos dolgok, amelyeket nagyon kevesen kaptak az élettől elmúlt negyven

Matterhorni kaland

évben. Amikor már közel volt a halálhoz, besegítettem ót egy kényelmes fotelba és nagyon sokat mesélt nekem. Megmutatta a helyes utat, amelyen járnom kell és mindent előre elrendezett a halálával kapcsolatban. Nekem már csak az utasításait kellett végrehajtanom. 19 éve halott, de nincs nap, hogy valamilyen formában eszembe ne jutna. Hál’ istennek én is ilyen nagy szeretette és hitte neveltem a gyermekeimet. Igaz, ők már nagykorúak, de amíg élek, számomra az én drága gyermekeim lesznek. Büszke vagyok rájuk és bízom benne, hogy nem fogok bennük csalódni. Tudom, néha nehéz az élet, de mindent meg lehet oldani, ha van bennünk szeretet, megértés és hit. Bízzunk benne, hogy a sok imádság meghallgatásra talál és visszatér az emberek szívébe az igazi keresztény élet.

K. TOROK ZSOLT

K

ét éve, sziklamászás | közben ismerkedtünk meg Csizmadia Tibivel. Azóta össze- hb szokott páros lettünk, gyakran csomózzuk magunkra ugyanannak a kötélnek a két végét. Őrök igazság, hogy a hegymászókötélen nagy barátságok köttetnek.

1999 júliusa. Útra kelünk Komáromból a Wallisi Alpokba. Már egy éve dédelgetett álmunk, hogy fölál- lunk a Matterhorn csúcsára. A klasszikus úton, az északkeleti gerincen, Whymperék nyomdokaiban szeretnénk följutni. Két napi stoppo- lás után megérkezünk Zermattba, és végre megpillantjuk alkonyi pompájában a hegyet. Nincs az a míves költői kép, amely híven visz- szaadná a látványt és a hangulatot. Innentől fogva nem gyötör a kétség, nincs más, csak a kihívás, meg fejenként egy harminc küós hátizsák. Másnap fölmegyünk a Hörnlihüt- téhez. Onnan még 1200 méter szint a csúcsig; állítólag nehéz a terep, idén különösen sok a hó. Sátrat verünk a Hörnli alatt. Éjszaka hatalmas robajjal lezúg a keleti falból egy kőomlás. A következő nap elég későn, délelőtt tizenegykor indulunk fölfelé a gerincen. Az az elképzelésünk, hogy ezen a napon fölmegyünk a Solvayhüttére, onnan a következő napon a csúcsra, majd vissza a Hörnlire. A gerinc egy-egy kitettebb pontjáról rálátni az 1200 métér magas, lélegzetelállítóan meredek északi falra, amelynek első, 1931-es megmászásáért egy évvel később olimpiai aranyat akasztottak a Schmid testvérek nyakába. Délután kettőkor fönt vagyunk a Solvayon, ez elég jó teljesítmény, erővel is bírjuk, úgyhogy módosítunk a tervünkön, és még aznap nekivágunk a csúcsnak. A Matterhornnak két csúcsa van, a

4477,5 méter magas svájci csúcsról az éles, 80 méter hosszú csúcsgerincen lehet átjutni az egy méterrel alacsonyabb olasz csúcsra, amelyen a kereszt áll. Háromnegyed ötkor teljesül a nagy vágyunk.

Fotózunk, megeszünk egy tábla csúcs-csokit és elindulunk visszafelé, de közben rohamosan romlik az időjárás. Egyre sűrűbb a köd, először centi átmérőjű jegek potyognak, ez átmegy esőbe, utána jön az, amitől nam tudjuk, a kisvagy a nagydolgunk sürgősebb: a villámokat ugyanabban a pillanatban látjuk és érezzük a testünk minden porcikájában. Otthagyjuk a jégcsákányainkat, nem jó „villámhárítók” ebben az időben, és fejvesztett iramban mászunk le a Solvayra.

A bivakházban az egyik fekhely nekünk jut, a másikon két svéd osztozik egy japán hegymászóval. A japán csúnyán kikészült, kimé-" rülten vacog, teával kínáljuk ót. Rajtunk is kitör a fejfájás és a hányinger - nekünk sem volt elég időnk az akklimatizálódáshoz. Másnapra elmúlik a vihar, csak épFeltűnik a Matternhorn, a Wallisi Alpok királynője.

HOROSZKÓP

Kos:

Legyen elnéző kedvesével, aniikor meggondolatlan dolgot tesz, mert ha most vitába keveredik vele, tönkreteheti kapcsolatukat. Izgalmas dolgokat hall.

Bika:

Szeretné ezt a napot a szabadban tölteni, ezért rövid túrára indul családjával. Remek üzleti híreket kap egy barátjától, és ezek tudatában dolgozza ki terveit.

Ikrek:

Ha még egyedülálló, barátai révén ma megismerkedhet egy izgalmas személlyel, akivel szinte azonnal egymásba szeretnek. Délután végre megtalálja a megoldást.

Rák:

Régóta keresi a megoldást egy otthoni problémára, de mindig túlbonyolítja a dolgot. Délután bízza magát kedvesére, aki romantikus programot szervezett.

Oroszlán:

Ez a nap különösen harmonikus hangulatban telik, minden a tervei szerint alakul. Ne engedje, hogy bárki elrontsa jó kedvét, maradjon otthon családjával.

Szűz:

Fordítson némi időt otthoni pénzügyei áttekintésére, mert a zavaros helyzetben könnyen túlköltekez- heti magát. Délután üzleti terveiről beszél barátaival.

Mérleg:

Délelőtt meglátogatja egyik barátja, aki mindig felvidítja, és ez most sem lesz másképp. Egy rendezvényen olyan dologról hallhat előadást, melyek rég foglalkoztatják.

Skorpió:

Egy őszine beszélgetés sokat segíthet abban, hogy végre tiszta képet alkosson szerelmi kapcsolta jövőjéről. Befektetési ügyei remekül alakulnak, így nyereséges lesz.

Nyilas:

Jó híreket kap egyik távoli barátjától, melyek rendkívül boldoggá teszik. Úgy tűnik, végre lehetősége nyílik megvalósítani egyik régóta dédelgetett álmát.

Bak:

Kissé összezavarodtak üzleti ügyei, ezért némi időt kell szánnia arra, hogy rendezze a dolgokat. Barátja látogatóba érkezik, és kiváló humorral sikerül felvidítania.

Vízöntő:

A mai napon elutazik a távolba családjával, hogy egy kellemes napot töltsön a társaságába, távol a város zajától. Legszívesebben napokig ott maradna.

Halak:

A mai napon el kell gondoloznia azon, hogy merre is szeretné terelni karrierjét, és ennek tudatában megtenni következő üzleti lépéseit. Este elbeszélget ismerősével.

Ez a bútordarab a régi paraszti háztartásokból ismeretes lisztesláda. A felújításhoz az alapos csiszolás után méhviaszos bevonást használtak. A nappalinak az előszobaajtó melletti falához került, cipőket tartanak benne. A bútor tulajdonképpen nem is változott, de nézzék csak, mit tesz a környezet: néhány hangulatos tárgy, a gyertyatartók és a virágcsokor elegánssá varázsolták a régi bútort.

HÉTVÉGI MAGAZIN

A mellékletet szerkeszti: Kovács Hona

Levélcím: Családi Kör, Grand Press Rt., Prievozská 14/A, P.O.BOX 49, 824 88 Bratislava, tel.: 07/5823 8314