Új Szó, 2000. július (53. évfolyam, 151-175. szám)

2000-07-06 / 154. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2000. JÚLIUS 6. Kultúra Kemény Henrik bábművész sokaknak szerzett felejthetetlen élményt, a világhír ellenére Magyarországon kissé mellőzött Vitéz László velünk marad Volt egy időszak, amikor alig volt olyan gyermek tájain­kon, aki ne ismerte volna Vi­téz Lászlót, a magyar népi bábhőst. Akkoriban rendsze­resen láthattuk a televízió­ban, ahogyan elbánik még az ördöggel is. DUSZA ISTVÁN Húsz évvel ezelőtt sem voltak má­sok a gyerekek, akiket már akkor is féltettek a televízió káros hatásá­tól, pedig akkor még nem voltak esztelen öldöklést bemutató soro­zatok. Az erőszakot mint túlélési alternatívát bemutató rajzfilmeket sem sugároztak a kereskedelmi adók. Vitéz László-akkor is volt, és ugyanúgy rajongtak érte a gyere­kek, mint manapság. Ez a népi bábhős nemcsak eszes, ügyes és talpraesett, hanem barátságos is. Mit jelent ez? Mindenekelőtt a percre kész pár­beszédet, amit a gyermeknézővel folytat. Jelenti a közveden oda- vissza folytatott cselekvést, amit kellő pillanatban a gyerekek irá­nyíthatnak. Ezt manapság interak­tivitásnak nevezik. A közvetlen él­mény, a megszülető párbeszéd, a pozitív töltésű és irányultságú be­avatkozás a cselekvésbe a gyermek fontosságát, öntudatra ébredését erősíti. Vitéz Lászlónak szüksége van rá, ezért nem véletlenül szüle­tik meg a nézőtéren ülő és a jó győ­zelméért izguló gyermekben az ér­zés: segíthettem, fontos vagyok, valaki számít rám. Az meg a lélek­tanban bizonyított tétel, hogy a mesebeli gonoszt a jó nemcsak erőszakkal, hanem furfanggal, modern fogalommal élve: kreatív gondolkodással győzheti le, ami­vel a mesét hallgató, néző gyer­mek is azonosul, hiszen tudja ma­gáról, mennyire kicsi, kiszolgálta­tott és erőtlen. Olyan érzelmi hatá­sok érik ezeken a bábelőadásokon, amelyeket manapság már csak ke­vés helyen kaphat meg. Vitéz László kalandjaiban szapora ám a Sátán. Ezért is él hősünk kez­detben a szómágia eszközével, amikor eleinte nem akarja elhinni közeli ólálkodását. Mindenfélét mond, minthqcsak az ördög nevé­nek pontos kimondásával akarná elodázni a bajt. Mielőtt nekiesne, s dorongokkal vagy a nagynénikéje különböző méretű palacsintasütő­jével püfölni kezdené, megpróbál­ja kigúnyolni, szavakkal elkerget­ni. Végül aztán, amikor kalandos verekedések után szép sorjában a paraván peremén kiterülnek a go­noszok, egy kicsit bennünk is keve­sebb lett a rosszból... Vitéz László mostani apukája: Ke­mény Henrik bábművész, aki iga­zából az unoka. 1912-ben ugyanis nagyapja, Kemény Salamon és édesapja, Kemény Henrik alapítot­ta meg a Columbia Magyar Mecha­nikai Bábszínházát. Ez a vállalko­zásuk tönkrement, volt bábszínhá­zuk más helyen is, mígnem 1926- ban id. Kemény Henrik a Népliget­ben épített bábszínházát, amely mint műemlék ma is látható. A sors azonban közbeszólt, s a kiváló báb­művészt családja több tagjával együtt lágerbe hurcolták. Három gyermek várta haza, két fiú és egy lány, mindhiába. Közülük ifj. Ke­mény Henrik vette át az édesapa örökségét. Nem véletlenül, hiszen tízévesen már rendszeresen ját­szott a családi bábszínházban. El­mondása szerint sokáig volt táma­sza leánytestvére, aki pedagógus­ként szakmai tanácsokkal is ellát­ta. Ma ifj. Kemény Henrik, a szak­ma és az ismerősök, barátok Heni bácsija, ha nem is gyakran, de még mindig rendszeresen bábozik. Nemrég a Duna Menti Tavaszon és a rendezvényt megelőző Bábsziget Nemzetközi Szólóbábos Fesztivá­lon Vitéz Lászlón és az ördögökön kívül megcsodálhattuk a két fekete táncosnőt is, akiknek a fején és a kaiján lévő három-három cintá­nyérral Kemény Henrik virtuóz módon zenél. Személyében nem­csak a magyar népi bábjáték leg­tisztább hagyományait őrző mű­vészt, hanem a páratlan humorú beszélgetőtársat is megismerhet­tem. Sorsának, bábművészi pályá­jának alakulásáról minden fájdal­mas történés ellenére is képes úgy beszélni, hogy egy pülanatra sem veszíti el a nehéz dolgokon felül­emelkedni képes ember vidámsá­gát. Aki már hallgatta szófordula­tokban is gazdag párbeszédeit a paraván előtt, az szemtől szembe ülve a világhírű mesterrel felis­merheti, mennyire azonosul Ke­mény Henrik Vitéz Lászlóval. Azt már kevesen tudják róla, hogy egy másik ismert bábfigurának, a Sü­sü, a sárkánynak is ő volt a televízi­ós sorozatbeli mozgatója. Ha lenne valamilyen mérce, amellyel a magyar kultúra világhí­rű nagyköveteinek hatását lemér­hetnék, akkor Kemény Henrik - és A Süsü, a sárkánynak is ő volt a televíziós soro­zatbeli mozgatója. Vitéz Lászlója - bizonyára a legjob­bak között lenne. Nincsen olyan nemzetközi bábművészeti szak­könyv, kiadvány, amelyből hiá­nyozna, s nem létezik olyan feszti­vál, amelyen ne látnák szívesen bá­buival együtt. Kérdés persze, hogy ismerik-e igazából a magyar nyelv- terület gyerekei. Mindeddig a Du­na Televízió sem fedezte fel, hogy lenne mit a műholdas technika se­gítségével a világ felé közvetíteni. Amikor már csak a pakolás van hátra és a híres bábuk a paraván pere­mén pihennek Az intellektuális, csendes ellenállásnak a hősiessége az igazán jó szál, amely később elveszik a meseszövésben Kerekedik, kerekedik egy katonatörténet SZÁSZI ZOLTÁN Jaroslav Hasek után Csehország­ban játszódó, ízes, izgalmas, kerek katonatörténetet írni igen érdekes feladat. Meg is láttam a lehetősé­get Gál Sándor A Kerek Nagyasz- szonyhoz címzett fogadó című könyvében. Sajna, csak a lehetősé­get. Igaz ami igaz, sem a kor, sem a helyzet nem haseki. Talán a törté­netek szellemisége közelíthetne jobban, mert hát a katonaság szel­lemisége az elmúlt évtizedekben óvatosan fogalmazva is vajmi ke­veset változott a k. und k. hangu­lathoz viszonyítva. A kor abszurdi­tása, amelyben e könyv története játszódik, az „orwelli” abszurd. Van hadgyakorlat, bevo­nulás, sörözés, lányok utánjárás, némi erotika. Ebben a korban katonatörténetbe fognkkihívás és csemege, vagy ma­rad az elbeszélő történetfolyam. A könyv főszereplője leplezetlenül önéletrajzi hős, a „szocialista nép­hadsereg” katonája a karibi válság idején, Csehországban. Magyar nemzetiségű, másképpen gondol­kodó. Az a sok buzeráció, az érté­kek abszurd felfogása, vagy inkább fel nem fogása, az elcsúszott sze­mélyiségek tobzódása, az értel­metlen cselekedetek sorozata jel­lemezte az akkori honvédelmet. Meg egy agyalágyult ideológia, amelynek minden alá volt rendel­ve. Magam is belekóstoltam ebbe, igaz jó húsz évvel később. Sok tör­ténetet ismerek magam is. Sokat kocsmaasztal mellett hallottam, soknak lehettem volna szereplője vagy kitalálója. Mért a katonatör­ténet egyfajta népmese. A nép fia éli meg vagy találja ki őket, terje­désük legismertebb módja a tábor­tűz melletti vagy kocsmaasztalnál történő elbeszélés. A világ legter­mészetesebb módján kicsit háryjá- nosos minden ilyen történet. Az el­beszélő hős mindig a jó oldalon áll, és javarészt mindig győztes­ként kerül ki. A Kerek Nagyasz- szonyhoz címzett fogadó című könyvben ugyanezek a történetek épülnek össze, megspékelve némi nemzetiségi problémával, az intel­lektus és az értelmetlen hatalmi rendszer konfliktusával. Van ben­ne politikai ecsetvonás, igaz ki­bontatlanul, van benne csendes Gandhi-féle tüntetés az értelmet­lenség ellen. Talán ennek az intellektuális, csendes ellenállásnak a hősiessége az igazán jó szál, amely később el­veszik a meseszövésben. A könyv így számomra kicsit felemásra si­keredett. Vannak kifejezetten ér­dekes, lendületes, lebilincselő ré­szei, máshol meg pilled a szem, el­laposodik, elkenódik a történet. Akadnak mesterien előkészített je­lenetsorok, nagy csattanóknak építgetve a lehetőséget, aztán csend, vagy kenődés. Valahogy ta­lán a kocsmaasztal melletti mesé­lőkedv múlik el, halványul meg. Ami élőszóban elragadja az em­bert, papírra vetve már nem annyi­ra izgalmas. Minden lehetséges szituáció előfordul. Van hadgya­korlat, bevonulás, felütés, sörözés, lányok után járás, némi erotika, megalázása a hülye hatalomnak, gulyáságyús sztori, emlékezés a gyerekkorra (ez utóbbi az egyik legszebb történet könyvön belül). Kimutatható a magyar-magyar összefogás, a magyar és osztályel­lenség összefogása, a józan pa­raszteszű egyszerű emberek össze­tartozásának kidomborítása, véd­és dacszövetség hatalom és hülye­ség ellen. Talán már sok is mindez, mert elvarratlan szálak lógnak ki, pont a bőség zavara miatt. A zöld­agyú katonaság mindenkire rá­nyomja bélyegét. (Mennyivel jobb ma civil szolgálatosként ellengeni a másfél évet valami kórházban, csinos nővérkék között, minimál­bérért.) Ebből a könyvből én újat, mást, valamit a katonai pszichózis kulisszatitkairól nem tudtam meg. A szerző hibája? Nem tudom. Ta­lán sokat vártam tőle. Hozzá va­gyok szokva magas színvonalú, nagylélegzetű, elemző írásaihoz és szociográfiáihoz. Amit okvetlenül fel kell rónom hibaként, az az, hogy ezt a könyvet csak az érti meg, aki a boldogult szocialista néphadsereg katonájaként töltött el 730 napot angyalbőrben. Még­pedig a nyelvezet miatt. Sok a ka­tonai zsargon, lefordítatlanul, vagy csak hézagosán fordítva, ma­gyarázat nélkül. Legalább lábjegy­zetelve lenne minden. Csak néhol van, így viszont inkább zavaró. „Az útról és a lehetőségről” van szó, írja Gál Sándor. Inkább csak a lehetőség maradt. Az út elveszett a kerek nagyasszony combjai közt, a teljesen le nem gombolyított törté­netek csomóra futottak. (Gál Sándor: A Kerek Nagyasz- szonyhoz címzett fogadó. Ma­dách Posonium 1999) A Főszékesegyházi Könyvtár kincseiből Esztergom. A Főszékesegyházi Könyvtár kincseiből - kéziratokból, kódexekből, könyvekből és metszetekből - nyílt kiállítás Eszter­gomban. A megnyitón Paskai László bíboros-prímás, az Esztergom- Budapest Főegyházmegye érseke emlékeztetett: az államalapítás után a kódexek, majd a könyvek közvetítették a nyugati kultúrát a királyi udvarban, a templomokban, a kolostorokban és az iskolák­ban. A könyvtár egyik legrégebbi és felbecsülhetetlen értékű darab­ját, Szent Gellért püspök Elmélkedések az ifjakról című művét a kereszténység felvétele és az államalapítás jubileuma tiszteletére latin és magyar nyelven nemrégiben megjelentették. Az Esztergo­mi egyház a magyar művelődés századaiban című kiállítás július 30-ig tekinthető meg. (MTI) Gyémánt fürtös Édes Emma, drága Böbe Lagów. Gyémánt fürt díjat kapott Szabó István filmje, az Édes Emma, drága Böbe a 30. alkalommal megrendezett Lagów-i Nemzetközi Filmfesztiválon. A vasárnap véget ért lengyelor­szági fesztiválon - a jubileum alkalmából - a korábbi években már díjazott alkotásokat is kitüntetett a zsűri. Közöttük volt Szabó István filmje, amely 1993-ban kapott Arany fürt díjat a fesztiválon. (MTI) Gitárkoncert a Klarisszáknál Pozsony. A Klarisszák templomában ma este 19 órától Serafín Arriazo Vargas spanyol gitárművész ad koncertet a 25. alkalommal megrendezett, a neves múlt századi bécsi zeneszerző (egyébként Pozsony szülötte) Johann Kaspar Mertz nevét viselő gitárfesztivál keretében, mely immár hagyományosan a Pozsonyi Kulturális Nyár rendezvénysorozatának része. S. A. Vargas 18. és 19. századi szer­zők - J. S. Bach, J. K. Mertz, Joaquin Turin, Francisco Tarrego, Isaac Albéniz - műveit adja elő. (SITA) Kulturális csemegék az osztrák fővárosban Bécs. A Művészettörténeti Múzeumban szeptember 10-ig látható az V. Károly császár életét és korát bemutató kiállítás, melynek anyagát többek között a madridi Prado, a párizsi Louvre és a berli­ni Deutsches Historisches Museum kölcsönözte az osztrák intéz­ménynek. V. Károly használati tárgyai mellett helyet kaptak a kiál­lításon például Tiziano és Dürer festményei is. A Kunsthalle termei­ben Norden (Észak) címmel mintegy harminc kortárs dán, finn, norvég, svéd és izlandi képzőművész tárlata tekinthető meg szep­tember 17-ig. (SITA) MOZI _________________POZSONY_________________ HV IEZDA: Ég velünk! (amerikai) 15.30, 18, 20.30 HVIEZDA KERTMOZI: South Park (amerikai) 21.15 MLADOST: Meghitt fész­kek (cseh) 17, 20 CHARLIE CENTRUM: Pitch Black - 28 évente sö­tétség (amerikai) 18 Minden héten háború (amerikai) 17, 20 Halál­soron (amerikai) 19.30 Egy bogár élete (amerikai) 17.30 Gladiátor (amerikai) 17.30 Little Voice (angol-amerikai) 20.30 A bokszoló és a halál (szlovák) 20 DÉL-SZLOVÁKIA LÉVA - JUNIOR: Hatodik érzék (amerikai) 18 AMFITEÁTRUM: Hatodik érzék (amerikai) 21.30 PATHI FÜRDŐ - KERTMOZI: A második legjobb dolog (am.) 21.30 Pieces in Modern Style - William Orbit szólóalbuma Klasszikusok újrafestve JUHÁSZ KATALIN Hogy kicsoda William Orbit, azt pár éve még azok sem tudták, akik padlót fogtak Madonna Ray of Light című lemezétől. Egy kis ku­tatás után kiderült, hogy az újjáé­lesztett Madonna nem az első jó­téteménye volt az album kapcsán egekbe emelt londoni zenecsiná- lónak. Orbit a nyolcvanas évek óta jelen van az iparban, ám Norman Cookhoz hasonlóan ő is a háttér­ből irányítja a történéseket, töb­bek közt Sting, Prince, Peter Gabriel és Ricky Martin lemezein. Tavaly a Blur még idejében lecsa­pott rá, jelentős szakmai sikert aratott 13 című albumuknak szin­tén Orbit a producere, ez hallat­szik is az anyagon. A többieket azonban kénytelen volt visszauta­sítani az új Madonna-lemez miatt, amely néhány hét múlva kerül a boltokba. Közben, ötéves huzavonát követő­en végre napvilágot láthatott szó­lóalbuma, amelyre sokáig senki sem volt vevő, tavaly aztán öt nagy kiadó egyszerre kapott utá­na. Nos, a progresszív house aty­jára kíváncsi vásárlók zöme alapo­san meglepődhetett, ha előzetes belehallgatózás nélkül vette meg a Pieces in Modern Style című al­bumot. A korongon ugyanis klasszikus zenei művek hallhatók, de nem ám a szokásos diszkórit­musba erőltetve, hanem átdimen­zionálva, újrafestve a régi meste­rek tusrajzait. A hasonló kísérle­tek általában csúfosan végződnek, mivel a csúcs-stúdióba beszaba­duló fiatalok nem tudnak ellenáll­ni a technika kínálta lehetőségek­nek, mindenből oda akarnak mi­xelni egy kicsit, emellett persze ügyelnek a fogyaszthatóságra is. Orbit minden interjújában el­mondja, mennyire tiszteli a kivá­lasztott klasszikus szerzőket, és valóban: tisztelettel nyúlt a nyers­anyaghoz, visszafogta a táncrit­musokat, ám szinte valamennyi darab gyarapodott a keze által. Beethoven alatt helikopter búg, Vivaldi Tél című tétele vurstlis- verklis kezelést kap, Bach, aki egyébként maga is szívesen írt át cselló-szviteket más hangszerre, szintén új köntösben pompázjk. Még John Cage is meglepődne, mivel Orbit digitális madárcsicser­gést „rendelt hozzá”. Egyszerű­ségre való törekvés, ízlés és inven­ció. Hárfák házassága szintetizá­torokkal, a techno minimalizmu- sával megspékelve. Különböző ételek ugyanazokból a hozzáva­lókból. „Klasszikus zene egy új nemze­dék számára” - írta a New York Times kritikusa, a híres Berklee konzervatórium professzora sze­rint pedig Orbit a több száz éves művekbe is új lelket pumpált. Ezt alátámasztandó, Barber vonó­sokra írt Adaggio-ja a slágerlis­ták élére repült, Európában ed­dig négyszázezer darabot adtak el a singlé-ből. Akit érdekel egy pop-varázsló négy évszázad ze­néjében tett felfedező útja, ne hagyja ki ezt a nyugalmat árasz­tó, hátradőlés, de bátor albumot/ (Warner Music 2000) Ezzel a palacsintasütővel kapnak a fejükre az ördögök - mutatja Ke­mény Henrik. (A szerző felvételei)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents