Új Szó, 2000. július (53. évfolyam, 151-175. szám)

2000-07-04 / 153. szám, kedd

Sport ÚJ SZÓ 2000. JÚLIUS 4. EURO 2000 XI. labdarúgó Európa-bajnokság-4Ít> EURO 2000 A párizsi szurkolók vasárnap késő este már lemondtak az Európa-bajnoki győzelemről, aztán mégis ünnepelhettek AZ EDZŐK MONDTÁK Örömmámor Franciaországban Trezeguet a 104. percben belövi az aranygólt Toldo kapujába, ezzel Franciaország megnyerte az Európa-baj- nokságot (Fotók: TA SR) Párizs. Örömmámorban fo­gadták a franciák labdarúgó­csapatuk Eb-győzelmét: ha­sonlóan a két évvel ezelőtti világbajnoki diadalhoz, ezút­tal is százezrek gyűltek össze Párizs leghíresebb sugárút- ján, a Champs-Elysées-n, s nagy tömegek ünnepeltek a vidéki városokban, így Mar- seille-ben, Lyonban, Lilié­ben, Strasbourgban. MTI-ÖSSZEÁLLÍTÁS A francia csapat „a sírból hozta vissza” a mérkőzést - de talán ép­pen ezért valóságos karneváli han­gulat fogadta a győzelmet, amiről már-már lemondtak a döntőt ottho­nukban, baráti társaságban, vagy éppen a zsúfolásig telt kávéházak­ban figyelő szurkolók. Párizsban mind a két francia gólt hatalmas hangzavar követte: a kia­bálás, kolompolás, az autók dudálá­sa még az esténként csendes mellé­kutcák lakásaiba is felhallatszott. A városháza előtt 12 ezren nézték egy hatalmas kivetítőn a mérkőzést, s ők a győztes gól után megindultak a francia főváros híres sugárútja, a Champs-Elysées felé. A szurkolók francia zászlókat lengettek, boldo­gan kiabálták, hogy „győztünk, baj­nokok vagyunk”, s petárdákat rob­bantottak. Ugyanekkor a város min­den részéből megindult a franciák áradata a központ, a Champs-Elysé­es felé: éjjel fél 12-re, azaz alig más­fél órával a mérkőzés lefújása után már négyszázezren ünnepelték itt csapatukat. A szurkolók között né­hány száz randalírozó fiatal is akadt, akik kirakatokat törtek be és összecsaptak a rendőrökkel. A fiata­lok bezúzták több üzlet kirakatát, s néhány boltot megpróbáltak kifosz­tani, s ugyanígy tettek a környező utcákban álló gépkocsikkal. Sörösü­vegekkel, sörösdobozokkal dobál­ták meg az ünneplő szurkolókat, sőt, még a készenlétben álló vörös­keresztes mentőkre is rátámadtak. A rohamrendőrök többször is csak könnygázgránátokkal tudták mene­külésre bírni a törő-zúzó fiatalokat, akik közül 31-et őrizetbe vettek. A rendőrök közül 16-an sérültek meg, Marseille-ban sokan nézték a mér­kőzést: ők a győztes gól után az ut­cákra özönlöttek, s hamarosan már ezrek járták az örömtáncot a ki­kötőben. Trezeguet gólja után Lilié­ben is ezrek ünnepeltek, s közülük jónéhányan a hagyományt követve a győzelem örömére megfúrödtek a város főterén álló szökőkútban. Lyonban ötezren, Toulouse-ban tí­zezren gyűltek össze, hogy duda­szóval, a francia zászlók lengetésé- vel ünnepeljék csapatukat. A labdarúgás történetében most fordult elő először, hogy egy csapat a vb-győzelme után az azt követő Eb-t is megnyerje. A francia váloga­tott hétfőn délután, az Air France különgépével érkezett Rotterdam­ból Párizsba, s délután négy órától újabb hatalmas népünnepély volt: a futballisták megköszönték szurko­lóiknak a támogatást. Az olaszokat a csalódottság és a le­vertség érzése kerítette hatalmába, miután egy karnyújtásnyira a már biztosnak hitt győzelemtől hidegzu­hanyként érte őket a futball Európa- bajnokság döntőjében elszenvedett vereség. De harag nincs, mindenki megértő: Ciampi köztársasági elnök rögtön az elvesztett meccs után a Köztársaság Lovagja kitüntetésben részesítette Maldiniékat. A francia-olasz finálé különböző fázisait követte a szurkolók hangu­latának hullámzása is. Amikor ve­zettek a „kékek”, a lakásokban, a köztereken a mámor kirobbanása előtti pülanatokat lehetett érzékel­ni, de az önfeledt zászlólengetés és örömkitörés lehetőségét hirtelen oszlatta szét a 94. percben kapott gól. Ez a jelenség egyformán volt ta­pasztalható a milánói Dóm-téren, Torinóban, valamint a fővárosban is, ahol több helyen állítottak fel óri­áskivetítőt. A labda nem is mindig látszott tisztán a tömegből, sokan egy-egy ujjongó vagy elkeseredett reagálásból vélték csak tudni, hogy mi is történik a pályán. Túlságosan nagy volt az eufória, s a korábbi mérkőzések „csodái” után egyetlen olasz sem akarta igazán elhinni, hogy ezt az utolsó csatát el lehet veszteni. Ezért senki sem sajnálta a pénzt trombitákra, zászlókra. Ez a nagy várakozás, az utolsó pillanatig tartó lelkesedés volt az oka annak, hogy a fordulat a szó szoros érte­lemben fejbe vágta az olaszokat. Az utcán az emberek percekig nem hit­ték el a történteket, sokan együtt sírtak a játékosokkal. Az olasz emberek az esti órákban, majd hétfőn reggel is együtt ér­zőén viseltettek válogatottjuk lelki állapotával. Carlo Azeglio Ciampi köztársasági elnök rögtön az öl­tözőbe sietett, ahol biztosította já­tékosokat: mindannyian nagysze­rűen küzdöttek, emelt fővel vállal­hatják ezt a mérkőzést. Ezután ki­nevezte a futballistákat a Köztár­saság Lovagjaivá. ROGER LEMERRE (Franciaország): - A meccs az első gól után teljese­dett ki igazán. Az akaraterőnknek köszönhetjük a győzelmet. Az ola­szok nagyon megnehezítették a dol­gunkat. Most már tudom, milyen nehézségekkel kellett megküzdenie a holland csapatnak az elődön­tőben. A mérkőzés előtti megbeszé­lésen abban állapodtunk meg, hogy ha bármilyen kis reményünk is van a sikerre, az utolsó pillanatig küzde­Párizs, Róma. „Legyőzhetetlen”, „Monumentális”, „Történelmi”, „Európa királyai” - a párizsi lapok egymással versenyeztek a dicsőítő jelzőkben a francia csapat győzel­mét, az Eb megnyerését méltatva. A L’Equipe című sportláp szerint „Olaszország legyőzésével a fran­cia válogatott bevonult a történe­lembe”, s ezzel a „felejthetetlen győzelemmel a bejutott azon na­gyon kevés csapat közé, amelyek nyomot hagynak a nemzetközi fo­citörténelemben”. A Le Figaro - amely „Európa kirá­lyaiként” méltatja a franciákat - úgy véli, hogy „ez a csapat, amelyet a győzelmek egységbe forrasztottak, számos komlexustól megszabadí­totta a franciákat. A lap ugyanakkor „őrült meccsnek” minősíti a döntőt, elismerve, hogy az olasz csapat az első félidőben gyakran jobban ját­szott, s hogy a franciáknak „hegye­ket kellett megmozgatniuk”, azaz minden erőtartalékukra szükség volt a győzelem érdekében. A Frarice-Soir című bulvárlap min­denesetre még a Le Figarót is felül­♦ Az Eb nem pusztán a francia fut­ballisták számára zárult fényes si­kerrel: a francia tévéállomások is megtalálták a maguk számítását, hiszen a mérkőzések nézettsége sokszor még a két évvel ezelőtti franciaországi világbajnokságét is meghaladta. A Franciaország-Por- tugália elődöntőt például 18,3 mil­lió francia nézte szemben a két év­vel ezelőtti Franciaország-Horvát- ország 17,7 milliós adatával. ♦ Thierry Henryt, a francia válo­gatott csatárát választotta egy sza­kértőkből álló zsűri a labdarúgó Eb döntőjének legjobb játékosává. ♦ Laurent Blanc világ- és Európa- bajnok francia labdarúgó nem lép többet pályára hazája válogatott­ni fogunk. Nem vagyok meglepve, hogy játékosaim képesek voltak ki­harcolni a győzelmet. DINO ZOFF (Olaszország) játé­kidőben mi voltunk a jobbak és egy balszerencsés gólnak „köszönhet­jük”, hogy nem a miénk lett a kupa. Az Eb-n bebizonyítottuk, hogy az olasz labdarúgás jó és a világ bár­melyik csapatát le tudjuk győzni. El kell ismernem, a hosszabbításban már nem volt esélyünk. múlja, amikor egyenesen az „Uni­verzum bajnokaiként” ír a francia válogatottakról. „Akkor is köszönjük nektek!” - áll a La Stampa első oldalán feketéllő nagy címben, miután Olaszország válogatottja kikapott a franciáktól. A többi olasz napilap is úgy látja: ami a döntőben történt, az inkább csak „rossz vicc”, „lidércnyomás” volt, hiszen az olasz csapat megér- delme volna a győzelmet. „Ha az olaszok ezen a viadalonon mindvégig szerencsések voltak, úgy a célszalagnál kamatostul meg kellett fizetniük ezért” írja a Corri- ere della Sera, amelynek kommen­tátora szerint a kudarcnak ez a vál­tozata igazságtalan, kegyetlen volt. A La Stampa hasábjain keserű ön­vád olvasható Alessandro Del Piero szájából: „Elveszett ember vagyok. Kétszer is a lábamban volt a gól, amely biztosíthatta volna számunk­ra az aranyérmet. Nincs mentsé­gem. .. Miattam vesztettünk”. Ugya­nennek a lapnak az első oldalán azonban az egyik hírmagyarázó óva int a bűnbakkereséstől. jában. „Sajnálom, hogy elhagyom a csapatot, de a modern labdarú­gásban tudni kell megállni - mondta a kiváló védő. - Váloga­tottbeli szerepléseim alkalmával mindig a lehető legjobb teljesít­ményre törekedtem.” Blanc Euró­pa-bajnoki győzelemmel, 95 válo­gatottsággal a háta mögött búcsú­zott a francia nemzeti 11-től. ♦ Az osztrák Günter Benkő lett a Kicker magazin pontozásos értéke­lése alapján a legjobb játékvezetője az Eb-nek. A 44 éves burgenlandi betegápoló mögött a spanyol Gar- cia-Aranda és a német Merk vég­zett a képzeletbeli dobogón. Az Eb­döntő összecsapását vezető svéd Frisk csupán nyolcadik lett. A DÖNTŐBEN FRANCIAORSZÁG-OLASZORSZÁG 2:1 (0:0,1:1) -aranygóllal. Já­tékvezető: Frisk (svéd), 49 000 néző. Góllövők: Wiltord (93.), Trézé- guet (103.), illetve Delvecchio (55.). Sárga lap: Thuram, illetve Di Bi- agio, Cannavaro. Franciaország: Barthez-Thuram, Blanc, Desailly, Lizarazu (86. Pires) Djorkaeff (73. Trézéguet) Vieira, Deschamps, Zi- dane-Dugarry (58. Wiltord), Henry. Olaszország: Toldo-Cannavaro, Nesta, Iuliano, Maldini-Pessotto, Di Biagio (66. Ambrosini), Alberti- ni, Fiore (53. Del Piero)-Delvecchio (87. Montelia), Totti. LAPVÉLEMÉNYEK A DÖNTŐRŐL EURO-HÍREK

Next

/
Thumbnails
Contents