Új Szó, 2000. július (53. évfolyam, 151-175. szám)
2000-07-04 / 153. szám, kedd
Sport ÚJ SZÓ 2000. JÚLIUS 4. EURO 2000 XI. labdarúgó Európa-bajnokság-4Ít> EURO 2000 A párizsi szurkolók vasárnap késő este már lemondtak az Európa-bajnoki győzelemről, aztán mégis ünnepelhettek AZ EDZŐK MONDTÁK Örömmámor Franciaországban Trezeguet a 104. percben belövi az aranygólt Toldo kapujába, ezzel Franciaország megnyerte az Európa-baj- nokságot (Fotók: TA SR) Párizs. Örömmámorban fogadták a franciák labdarúgócsapatuk Eb-győzelmét: hasonlóan a két évvel ezelőtti világbajnoki diadalhoz, ezúttal is százezrek gyűltek össze Párizs leghíresebb sugárút- ján, a Champs-Elysées-n, s nagy tömegek ünnepeltek a vidéki városokban, így Mar- seille-ben, Lyonban, Liliében, Strasbourgban. MTI-ÖSSZEÁLLÍTÁS A francia csapat „a sírból hozta vissza” a mérkőzést - de talán éppen ezért valóságos karneváli hangulat fogadta a győzelmet, amiről már-már lemondtak a döntőt otthonukban, baráti társaságban, vagy éppen a zsúfolásig telt kávéházakban figyelő szurkolók. Párizsban mind a két francia gólt hatalmas hangzavar követte: a kiabálás, kolompolás, az autók dudálása még az esténként csendes mellékutcák lakásaiba is felhallatszott. A városháza előtt 12 ezren nézték egy hatalmas kivetítőn a mérkőzést, s ők a győztes gól után megindultak a francia főváros híres sugárútja, a Champs-Elysées felé. A szurkolók francia zászlókat lengettek, boldogan kiabálták, hogy „győztünk, bajnokok vagyunk”, s petárdákat robbantottak. Ugyanekkor a város minden részéből megindult a franciák áradata a központ, a Champs-Elysées felé: éjjel fél 12-re, azaz alig másfél órával a mérkőzés lefújása után már négyszázezren ünnepelték itt csapatukat. A szurkolók között néhány száz randalírozó fiatal is akadt, akik kirakatokat törtek be és összecsaptak a rendőrökkel. A fiatalok bezúzták több üzlet kirakatát, s néhány boltot megpróbáltak kifosztani, s ugyanígy tettek a környező utcákban álló gépkocsikkal. Sörösüvegekkel, sörösdobozokkal dobálták meg az ünneplő szurkolókat, sőt, még a készenlétben álló vöröskeresztes mentőkre is rátámadtak. A rohamrendőrök többször is csak könnygázgránátokkal tudták menekülésre bírni a törő-zúzó fiatalokat, akik közül 31-et őrizetbe vettek. A rendőrök közül 16-an sérültek meg, Marseille-ban sokan nézték a mérkőzést: ők a győztes gól után az utcákra özönlöttek, s hamarosan már ezrek járták az örömtáncot a kikötőben. Trezeguet gólja után Liliében is ezrek ünnepeltek, s közülük jónéhányan a hagyományt követve a győzelem örömére megfúrödtek a város főterén álló szökőkútban. Lyonban ötezren, Toulouse-ban tízezren gyűltek össze, hogy dudaszóval, a francia zászlók lengetésé- vel ünnepeljék csapatukat. A labdarúgás történetében most fordult elő először, hogy egy csapat a vb-győzelme után az azt követő Eb-t is megnyerje. A francia válogatott hétfőn délután, az Air France különgépével érkezett Rotterdamból Párizsba, s délután négy órától újabb hatalmas népünnepély volt: a futballisták megköszönték szurkolóiknak a támogatást. Az olaszokat a csalódottság és a levertség érzése kerítette hatalmába, miután egy karnyújtásnyira a már biztosnak hitt győzelemtől hidegzuhanyként érte őket a futball Európa- bajnokság döntőjében elszenvedett vereség. De harag nincs, mindenki megértő: Ciampi köztársasági elnök rögtön az elvesztett meccs után a Köztársaság Lovagja kitüntetésben részesítette Maldiniékat. A francia-olasz finálé különböző fázisait követte a szurkolók hangulatának hullámzása is. Amikor vezettek a „kékek”, a lakásokban, a köztereken a mámor kirobbanása előtti pülanatokat lehetett érzékelni, de az önfeledt zászlólengetés és örömkitörés lehetőségét hirtelen oszlatta szét a 94. percben kapott gól. Ez a jelenség egyformán volt tapasztalható a milánói Dóm-téren, Torinóban, valamint a fővárosban is, ahol több helyen állítottak fel óriáskivetítőt. A labda nem is mindig látszott tisztán a tömegből, sokan egy-egy ujjongó vagy elkeseredett reagálásból vélték csak tudni, hogy mi is történik a pályán. Túlságosan nagy volt az eufória, s a korábbi mérkőzések „csodái” után egyetlen olasz sem akarta igazán elhinni, hogy ezt az utolsó csatát el lehet veszteni. Ezért senki sem sajnálta a pénzt trombitákra, zászlókra. Ez a nagy várakozás, az utolsó pillanatig tartó lelkesedés volt az oka annak, hogy a fordulat a szó szoros értelemben fejbe vágta az olaszokat. Az utcán az emberek percekig nem hitték el a történteket, sokan együtt sírtak a játékosokkal. Az olasz emberek az esti órákban, majd hétfőn reggel is együtt érzőén viseltettek válogatottjuk lelki állapotával. Carlo Azeglio Ciampi köztársasági elnök rögtön az öltözőbe sietett, ahol biztosította játékosokat: mindannyian nagyszerűen küzdöttek, emelt fővel vállalhatják ezt a mérkőzést. Ezután kinevezte a futballistákat a Köztársaság Lovagjaivá. ROGER LEMERRE (Franciaország): - A meccs az első gól után teljesedett ki igazán. Az akaraterőnknek köszönhetjük a győzelmet. Az olaszok nagyon megnehezítették a dolgunkat. Most már tudom, milyen nehézségekkel kellett megküzdenie a holland csapatnak az elődöntőben. A mérkőzés előtti megbeszélésen abban állapodtunk meg, hogy ha bármilyen kis reményünk is van a sikerre, az utolsó pillanatig küzdePárizs, Róma. „Legyőzhetetlen”, „Monumentális”, „Történelmi”, „Európa királyai” - a párizsi lapok egymással versenyeztek a dicsőítő jelzőkben a francia csapat győzelmét, az Eb megnyerését méltatva. A L’Equipe című sportláp szerint „Olaszország legyőzésével a francia válogatott bevonult a történelembe”, s ezzel a „felejthetetlen győzelemmel a bejutott azon nagyon kevés csapat közé, amelyek nyomot hagynak a nemzetközi focitörténelemben”. A Le Figaro - amely „Európa királyaiként” méltatja a franciákat - úgy véli, hogy „ez a csapat, amelyet a győzelmek egységbe forrasztottak, számos komlexustól megszabadította a franciákat. A lap ugyanakkor „őrült meccsnek” minősíti a döntőt, elismerve, hogy az olasz csapat az első félidőben gyakran jobban játszott, s hogy a franciáknak „hegyeket kellett megmozgatniuk”, azaz minden erőtartalékukra szükség volt a győzelem érdekében. A Frarice-Soir című bulvárlap mindenesetre még a Le Figarót is felül♦ Az Eb nem pusztán a francia futballisták számára zárult fényes sikerrel: a francia tévéállomások is megtalálták a maguk számítását, hiszen a mérkőzések nézettsége sokszor még a két évvel ezelőtti franciaországi világbajnokságét is meghaladta. A Franciaország-Por- tugália elődöntőt például 18,3 millió francia nézte szemben a két évvel ezelőtti Franciaország-Horvát- ország 17,7 milliós adatával. ♦ Thierry Henryt, a francia válogatott csatárát választotta egy szakértőkből álló zsűri a labdarúgó Eb döntőjének legjobb játékosává. ♦ Laurent Blanc világ- és Európa- bajnok francia labdarúgó nem lép többet pályára hazája válogatottni fogunk. Nem vagyok meglepve, hogy játékosaim képesek voltak kiharcolni a győzelmet. DINO ZOFF (Olaszország) játékidőben mi voltunk a jobbak és egy balszerencsés gólnak „köszönhetjük”, hogy nem a miénk lett a kupa. Az Eb-n bebizonyítottuk, hogy az olasz labdarúgás jó és a világ bármelyik csapatát le tudjuk győzni. El kell ismernem, a hosszabbításban már nem volt esélyünk. múlja, amikor egyenesen az „Univerzum bajnokaiként” ír a francia válogatottakról. „Akkor is köszönjük nektek!” - áll a La Stampa első oldalán feketéllő nagy címben, miután Olaszország válogatottja kikapott a franciáktól. A többi olasz napilap is úgy látja: ami a döntőben történt, az inkább csak „rossz vicc”, „lidércnyomás” volt, hiszen az olasz csapat megér- delme volna a győzelmet. „Ha az olaszok ezen a viadalonon mindvégig szerencsések voltak, úgy a célszalagnál kamatostul meg kellett fizetniük ezért” írja a Corri- ere della Sera, amelynek kommentátora szerint a kudarcnak ez a változata igazságtalan, kegyetlen volt. A La Stampa hasábjain keserű önvád olvasható Alessandro Del Piero szájából: „Elveszett ember vagyok. Kétszer is a lábamban volt a gól, amely biztosíthatta volna számunkra az aranyérmet. Nincs mentségem. .. Miattam vesztettünk”. Ugyanennek a lapnak az első oldalán azonban az egyik hírmagyarázó óva int a bűnbakkereséstől. jában. „Sajnálom, hogy elhagyom a csapatot, de a modern labdarúgásban tudni kell megállni - mondta a kiváló védő. - Válogatottbeli szerepléseim alkalmával mindig a lehető legjobb teljesítményre törekedtem.” Blanc Európa-bajnoki győzelemmel, 95 válogatottsággal a háta mögött búcsúzott a francia nemzeti 11-től. ♦ Az osztrák Günter Benkő lett a Kicker magazin pontozásos értékelése alapján a legjobb játékvezetője az Eb-nek. A 44 éves burgenlandi betegápoló mögött a spanyol Gar- cia-Aranda és a német Merk végzett a képzeletbeli dobogón. Az Ebdöntő összecsapását vezető svéd Frisk csupán nyolcadik lett. A DÖNTŐBEN FRANCIAORSZÁG-OLASZORSZÁG 2:1 (0:0,1:1) -aranygóllal. Játékvezető: Frisk (svéd), 49 000 néző. Góllövők: Wiltord (93.), Trézé- guet (103.), illetve Delvecchio (55.). Sárga lap: Thuram, illetve Di Bi- agio, Cannavaro. Franciaország: Barthez-Thuram, Blanc, Desailly, Lizarazu (86. Pires) Djorkaeff (73. Trézéguet) Vieira, Deschamps, Zi- dane-Dugarry (58. Wiltord), Henry. Olaszország: Toldo-Cannavaro, Nesta, Iuliano, Maldini-Pessotto, Di Biagio (66. Ambrosini), Alberti- ni, Fiore (53. Del Piero)-Delvecchio (87. Montelia), Totti. LAPVÉLEMÉNYEK A DÖNTŐRŐL EURO-HÍREK
