Új Szó, 2000. július (53. évfolyam, 151-175. szám)
2000-07-31 / 175. szám, hétfő
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. JÚLIUS 31. KOMMENTÁR Diagnózis és recept TÓTH MIHÁLY Volt néhány esemény az elmúlt hetekben, amely nemcsak arra mutatott rá, hogy milyen betegségek gyötrik társadalmunkat, hanem arra is, hogy a „rendelőintézetekben” nagyon gyakran nem „orvosok” írják fel a receptet, hanem vagy magabiztos kuruzslók, vagy a szakmát immár tizenegyedik éve reménytelenül ostromló medikusok. A munka- nélküliség a legsúlyosabb betegségek egyike. Minél keletebbre távolodunk Pozsonytól, annál több az áldozata. Ha történetesen cigányt te- per le a kórokozó, a páciensnek úgyszólván nincs esélye a felépülésre. Szlovákia talán legnépszerűbb, de mindenképpen legperspektiviku- sabb politikusa a minap receptet írt fel a kelet-szlovákiai roma probléma megoldására, voltaképpen annak megelőzésére, amit rendőrakadémiai tankönyvekben világszerte csak életbenmaradási bűnözésnek neveznek. Úgy Rozsnyótól keletre és északra ez abban nyilvánul meg, hogy a putrikból a munkanélküli cigányok az éj leple alatt kimennek a krumpliföldekre, és a termést az utolsó gumóig begyűjtik. Robert Fico jól képzett, Nyugatot sokszor megjárt jogász, így tisztában van azzal, hogy a szlovákiai törvények értelmében is, de Brüsz- szel, illetve Strasbourg által figyelemmel kísért normák értelmében is mi engedhető meg, és mi nem tolerálható a hatóságok által üyen esetekben. Noha tudja, hogy a nyugati demokráciák jogszolgáltatásában a két szó, hogy: példát statuálni, mindenütt szalonképtelen. Fico ennek ellenére példát kíván statuáltatni a burgonyalopáson kapott cigányok esetében. Tanult jogászként tisztában van azzal, hogy amíg demokrácia van, a javaslata megvalósíthatatlan. Viszont tudja, hogy ha saját színvonala alá süllyedve politikai és jogi kuruzslóként lép fel, tovább növekszik a népszerűsége. Ugyanis romaellenes a hangulat. Fico tudja, kuruzslóként többre megy, mint akadémikusként. Ő a hatalom megszerzésére készül, míg a szakmát tizenegyedik éve tanuló örökdiákok most a hatalom palánkjain belül maradásra összpontosítanak. Ficóra ma az jellemző, hogy potenciális választóinak elbájolása érdekében primitívséget mímelve ír fel recepteket, míg a koalíciós politikusok közül számosán apait-anyait beleadva azt próbálják elhitetni, hogy értenek a dolgokhoz. Csak így történhetett meg, hogy a törvény- hozás egyik kulcsfigurája nem kevesebbet követelt a múlt héten, mint az állami szervek beavatkozását a bíróságok döntésébe. Ez akkor is politikai analfabetizmus, ha Lexa olajra lépésével kapcsolatos. Több mint tíz év alatt azért illett volna megtanulni a jogállamiság négy-öt alaptételét. Egyetlen enyhítő körülmény fogadható el a közjogi méltóság esetében: az uborkaszezon kellős közepén történt. Céltábla Bush oldalán JUHÁSZ LÁSZLÓ Érdekes fordulatot vett az amerikai elnökválasztási kampány a napokban. Ifjabb Bush oldalán megjelent apja védelmi minisztere, Dick Cheney képviselő, aki már kiszolgálta a Nixon- és a Ford-kormányt is, most pedig a republikánus alelnöki székre pályázik. A1 Gore amerikai alelnök még adós harcostársa bemutatásával, állítólag jelöltjei már vannak, de még nem döntött az alelnökjelölt személyéről. Úgy tűnik, hidegen hagyja, hogy november 7-én az amerikaiak elnököt választanak. Családjával észak-karolinai birtokán nyaralgat, pedig az egy héttel ezelőtt még igencsak szorosnak tűnő elnökválasztási verseny mára ismét republikánus ellenlábasa, George W. Bush javára billent. A texasi kormányzó a tíz nappal ezelőtti egy helyett mára már 11 százalékponttal vezet az alelnök előtt. Cheney, a Bush oldalán ringbe szálló fegyverhordozó a Gore- kampány kiváló céltáblájának bizonyult. Az alelnök stábja azonnal lázas kutatásba kezdett, előbányászva a kongresszusi könyvtár mélyéről Cheney kapitóliumi szavazásainak krónikáját. így aztán Gore-ék hamar a szemére vetették a dallasi olajmágnásból lett politikusnak, hogy a Reagan-kormányzat idején szélsőségesen konzervatív módon nyomogatta a szavazógombot. Ellenezte például a nők egyenjogúságát, a Nelson Mandela szabadonbocsátását kezdeményező képvislőházi határozatot, és azt sem támogatta, hogy az Egyesült Államok gazdasági szankciókkal sújtsa a Dél-Afrikai Köztársaságot. A hidegháború végeztével, a két elnökjelölt hasonló középszerűségével novemberben a költségvetés többletének felhasználása billentheti a mérleget Gore vagy Bush javára. Gazdasági elemzők szerint a következő tíz évben 4 ezer milliárd dollár pluszbevétellel számolhat az Egyesült Államok kincstára. Nem mindegy tehát, ki hogyan osztja majd szét az amerikai konjunktúra gyümölcseit. Gore-ék azt vetik a Bush-csapat szemére, hogy a republikánus jelölt a jómódúakat szeretné adókedvezményekhez segíteni, cserben hagyva a szegényebb réteget. Az alelnök ezzel szemben az adó- és nyugdíjkedvezmények előnyeit kiterjesztené a kisebbségekre és a hátrányos helyzetűekre. Ha azonban nem szedi össze magát a következő hetekben, az ő kampánya kerülhet végzetesen hátrányos helyzetbe. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetók: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika - (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma - (58238339), - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, telefax: 58238343. Fiókszerkesztóségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/7704 200, Nyitra: 087/652 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Grand Press Rt. Pozsony. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit, tel.: 58238322, fax: 58238321 Hirdetóiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Lapterjesztési osztály, laprendelés: 58238307, tel./fax: 58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető a kiadónál. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somorja. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www . ujszo.com E-maü: redakcia@ujszo.com Ne húzza az időt jóember, sietünk! (Lubomír Kotrha karikatúrája) TALLÓZÓ De Standaard A koszovói békefolyamat támogatására sürgős anyagi segítséget kért a brüsszeli NATO-központ a tagországoktól abban az üzenetben, amelyet George Robertson főtitkár küldött a kormányoknak. A lap szerint az év végéig összesen 240 millió belga frankra (6 millió dollár) lenne szükség egyebek között a koszovói saját polgári véderőben tevékenykedők fizetésében mutatkozó elmaradások és más költségek kiegyenlítéséhez. A koszovói véderő tevékenységét, illetve a humanitárius szervezetek jelenlétét Bemard Kouchner, az ENSZ koszovói közigazgatásának vezetője is kiemelt jelentőségűnek tartja a békefolyamat előrehaladása szempontjából. A cikk szerint ha a polgári alakulat alkalmazottait nem fizetik, fennáll a veszély, hogy ismét kisebb fegyveres csoportokká szerveződnek, és veszélybe sodorják a törékeny normalizálódási folyamatot. Mostani kisebb befektetésekkel esedeges későbbi drága NATO-mű- veleteket lehet kiváltam. Az OECD-tagság elnyerésével egy harminctagú elitklub tagjává válunk, a meghívónak szimbolikus jelentősége is van Rátértünk a jóléthez vezető útra Bár a politikusok szabadságolnak, az elmúlt hét gazdaságpolitikai szempontból mégis az idei legjelentősebbek közé tartozott. TUBA LAJOS Ivan Miklós miniszterelnök-helyettes és Brigita Schmögnerová pénzügyminiszter pénteken egyaránt sajtóértekezletet hirdetve várta a hívást Párizsból, hogy az OECD felvételi meghívót küld Szlovákiának. A Dzurinda-kormány valóban sokat tett a Meciarék idején kialakult nemzetközi elszigetelés feloldásáért, de az OECD-NATO-EU hierarchiában igazán nagy sikert eddig nem ért el. Emellett az OECD döntése szimbolikus is, hiszen amikor 1996-ban a visegrádi országok felvételéről döntöttek, Meciarék egy egész repülőnyi hivatalos küldöttséget menesztettek Párizsba. Arra számítottak, hogy bár Nyugaton szidják őket balkáni gazdaságpolitikájuk miatt, de a stratégiai döntések meghozatalakor a térségben nem mernek kialakítani egy beékelődő fekete lyukat. A népes küldöttség leforrázva tért haza, ezt követte a NA- TO-tagság elmaradása, majd az EU- bővítés második körébe való átsorolás. Bár az egymillió meciaristát ez különösebben nem rázta meg, 1998-ra minden értelmes ember tudatosította, hogy abban a társaságban vagyunk, amelyben még Románia és Bulgária is reményteljes országnak számít. Innen sikerült visz- szakapaszkodni Dzurindaéknak. Az OECD 1961-ben a világ legfejlettebb országainak szervezeteként alakult. Mára ezt a szervezeten belüli általános szabályok elfogadása váltotta fel, ami sokak számára garanciaként szolgálhat az adott ország helyzetének megítélésében. Ezzel Szlovákia mindenképpen egy harminctagú elitklub tagjává vált, amely bővítését a felhígulásból eredő presztízsveszteség elkerülése érdekében várhatóan évekre leállítják. A belépésből konkrét kötelezettségvállalások nem következnek, az egész gazdaságpolitikát kell majd úgy alakítani, hogy az megfeleljen a vüág legfejlettebb országaiban alkalmazott elveknek. A civilizált Európa felé igyekvő volt KGST-országok szempontjából az OECD-tagság a jólét felé vezető út első állomása. Hazánk presztízse szempontjából azonban ennek külön jelentősége van. Egyrész azért, mert az SDE kormánytagsága miatt a gazdasági reform terén a lehetségesnél sokkal haloványabb eredményeket produkáltunk. Ennél is döntőbb, hogy még mindig az egymillió meciarista szavazó országa vagyunk, ami sajnos nem a legjobb ajánlólevél azok számára, akik pénzük befektetéséről hoznak stratégiai döntéseket. Számukra ez az első kézzelfoghatónak tekinthető nemzetközi elismerés. A másik oldalról pedig továbbra is érvényes a régi tétel: a külföldi kötelezettségekre való hivatkozás az egyetlen olyan közös alap, amellyel a jelenlegi heterogén kormány képes elfogadni a választókkal egy-egy népszerűtlen intézkedést. így tehát ebbe a vüágba lépünk majd be, ha az OECD-köz- pont alkalmazottjai a nyári szabadságukról hazatérve megírják a kis Szlovákia belépési szerződését és azt legkésőbb októberben a parlament is jóváhagyja. A másik gazdaságpolitikai sikernek a Nemzetközi Valutaalap (IMF) ajánlata tekinthető. Hónapok óta ismert, hogy a kormány a 105 milliárdos bankkonszolidáció fedezetét jórészt ebből az olcsónak tekinthető forrásból szeremé előteremteni hitel formájában. Sokáig úgy nézett ki, hogy ehhez egy, a megbízhatatlan országoknak tartogatott feltétellista is járul. Az IMF végül úgy döntött, hogy lista lesz ugyan, de a szlovák kormány állíthatja össze, ők csak a teljesítését ellenőrzik. Ezzel tehát Szlovákia újra bizonyíthatja a vüág előtt, hogy kikerült a balkáni kategóriából. Kérdés persze, mire lesz jó mindez. Szakemberek egyrészt a külföldi befektetések élénkülésére számítanak. Márpedig az elkövetkező hónapokban kerül sor a hazai nagybankok eladására, így a bizalom erősödése sok milliárd koronás többletbevételhez juttathatja az államkasszát. A pozícióváltozás számokkal is mérhető. Tavasszal a kormány közel 3%-os kockázati felárral tudott csak kibocsátani kötvényeket a nemzetközi pénzpiacon, a visegrádiak 1% alatt. Ha a legközelebbi üyen akciónál sikerül megközelítenünk ezt az értéket, nemcsak az ország presztízse javul, hanem az államadósság finanszírozásnak terhei is jelentősen csökkennek. OLVASÓI LEVÉL Nehéz napok A parlagfűre allergiás polgártársak hozzám hasonlóan „ízelítőt” kaphattak a múlt hét elején arról, mire is számíthatnak, ha elmúlnak az esős napok és úgy istenigazából beindul a parlagfű „pollengyártása”. Mondom, csak amolyan „kóstoló” volt a múltkori alkalom, mivel a nyári zápor, zivatar gyorsan a segítségünkre sietett, s átmenetileg elüldözte a pollenfelleget. Az a két napos rontás így is elég volt ahhoz, hogy az ember tudatosítsa, a különböző orrtisztító szerek beszerzését, illetve a papírzseb- kendő-készletek feítöltését nem éri meg tovább halogatni. Az allergiás még így, fokozott készültségben sem úszhatja meg szárazon: már csak napok választanak el minket, „kiválasztottakat” a szag- lószerv folytonos rakoncátlankodása, a szájpadlás és a szem állandó viszketése, és a nem csillapodó lúdbőrözés aligha kellemes, 2-3 hétig tartó időszakától. Azok a bizonyos nehéz napok pedig könyörtelenül befolyásolják az olyan hétköznapi tevékenységet is, mint például a tömegközlekedés, a munkahelyi ténykedés, ne adj isten egy makacsul nyitott ablak melletti távolsági utazás. Mert hiszen ki vág jó képet ahhoz, ha utas- és munkatársa folyamatosan prüszköl, tüsszög, vakarózik, szemét dörzsöli és állandóan papírzsebkendőért könyörög? Még jó, hogy az egész nem tart 15-20 napnál tovább. Bár az allergiások a társadalom egy kis részét képezik, de a felmérések szerint számuk egy nő, és problémájukat az egészségesek aligha tudják átérezni. Ha több lenne az allergiás, talán kevesebb lenne a parlagfű, mert jobban törődnének lekaszálásával, kiirtásával. Mojzes Attila Érsekújvár
