Új Szó, 2000. július (53. évfolyam, 151-175. szám)

2000-07-28 / 173. szám, péntek

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. JÚLIUS 28. KOMMENTÁR Politikai aszpirin TÓTH MIHÁLY Washingtontól Tokióig és Tiranától Pozsonyig rendőrök, politológu­sok, pártkincstámokok és miniszterek ezrei próbálják megválaszolni a kérdést: hogyan lehetne megakadályozni, hogy gazdasági érdekcso­portok megvesztegessék a pártokat. Friss esetek bizonyítják, hogy a kisember mennyire érzékeny a nagypolitika főszereplőinek erkölcsi botlásaira; Helmuth Kohl a CDU elnökeként és kancellárként pénz­ben kifejezhetedenül gazdagította Németországot, a dicsőséget azon­ban két hét alatt feledtette, hogy kiderült, pártja tisztázadan eredetű pénzeket vett igénybe a választási kampányok finanszírozására. A szlovákiai politikacsinálók is törik a fejüket, hogyan lehetne úgy gon­doskodni a pártok finanszírozásáról, hogy azok vállalkozóktól, érdek- csoportoktól ne kényszerüljenek zavarba ejtő módon olyan ajándéko­kat elfogadni, amelyek juttatói benyújtják a számlát. A kormánykoalí­ció némely politikusai orvosságot kerestek egy nehezen gyógyítható társadalmi betegségre, és feltalálták a politikai aszpirint. Lényege: a pártoknak minden megválasztott képviselő után 500 ezer koronát utalnának ki az államkasszából. Az egyszerű állampolgár számára a 100 milliós, netán milliárdos új vagyonok elképzelhetedenek. Eleresz­ti a füle mellett, ha a rádió azt mondja: a vasmű, a gyógyfürdő, a bank privatizátora, igazgatója ennyi és ennyi millióval a zsebében települt át, mondjuk Spanyolországba. Viszont az 500 ezer korona fejpénz olyan összeg, amit még el tud képzelni. Már ne is sértődjenek meg ho­natyátok, de a mezei választópolgár ezt olybá veszi, hogy így akaiják rávenni a politikusokat és pártjaikat: óvakodjanak a törvénysértéstől. Ennyi erővel a sikkasztóknak, a betörőknek is állami apanázst lehetne folyósítani. Egyetien vezető politikusnak sem jutott eszébe, hogy más megoldás is elképzelhető? Például egy kis puritánság, amivel kapital­ista viszonyok között is százezreknek lehetne imponálni, vadkapitalis­ta viszonyaink között pedig választásokat lehetne nyerni. Furcsa sróf- ra jár a kisember agya. Még a nálunk fejlettebb Németországban is, ahol a volt miniszterelnökről nem az jut eszébe a polgárnak, hogy az egyesítéssel megvalósította minden németek fél évszázados álmát, hanem hogy ő volt annak a pártnak az elnöke, amely néhány millió márkát fogadott el kampánycélra. Ráadásul aligha van választópolgár Németországban, aki feltételezi, hogy Kohl saját zsebre dolgozott. Szlovákiában nem egészen hasonló a helyzet. Aszpirint minden falusi patikus ki tud keverni. Nekünk más „gyógyszerészek” kellenek. « ,L«r Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika - (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Uit>án Gabriella - panoráma, téma - (58238339), - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, telefax: 58238343. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/7704 200, Nyitra: 087/652 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. \ Kiadja a Grand Press Rt. Pozsony. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit, tel.: 58238322, fax: 58238321 Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Lapteijesztési osztály, laprendelés: 58238307, tel./fax: 58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető a kiadónál. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somorja. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz dace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Po§ta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www . ujszo.com E-mail: redakcia@ujszo.com Szlovákiai vadnyugat SZENTGÁLI ANIKÓ Bizonyára sokan ismerik a legen­dás vadnyugati történeteket, me­lyekben Buffalo Bill félelmet nem ismerve üldözi a gazfickókat, banditákat, akik szemrebbenés nélkül puffantanak le bárkit. Buf­falo Bill bosszút áll az ártatlan farmerokért. Buffalo Bill vüág- szerte ismert nyomolvasó volt, aki olykor évekig sem adta fel. Mindig ráakadt a körözött sze­mélyre, s igazságot szolgáltatott. Az Ivan Lexa volt SIS-igazgató körüli események ilyen vadnyu­gatias históriára emlékeztetnek. A gengszter bujdosik az igazság­szolgáltatás elől, szabadon mo­zog, a nyomozó nyomolvasók próbálnak a nyomára bukkanni. Egy normális westemben a nyomkeresőket a „törvény kezét” megtestesítő helyi seriff vezeti, sőt ő tartja a lelket a becsületes polgárokban. Szlovákiában a parlament a „törvény keze”, s úgy tűnik, nem töri magát a gengszterek ártalmatlanná téte­léért. Ennél ésszerűbb magyará­zatot nem találtam arra, hogy a szlovákiai honatyák méltóztat- nak legalább még egy hónapot ajándékozni a menekülő bűnö­zőnek, közben minden nap, óra, perc számíthat. A nyomozóknak TALLÓZÓ SME „A fiam nem démon. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy angyal, de messze nem olyan rossz, mint ami­lyennek beállítják” - nyilatkozta Vladimír Lexa, Ivan Lexa édesapja, akinek meggyőződése, fia ártatlan. Nem tudja, hol tartózkodik, de ed­dig gond nélkül közlekedett a hatá­ron, sőt mindig szalutáltak neki. Szerinte Pittner és Ivan Lexa kölcsö­nösen gyűlölik egymást, amit ő el­ítél. Egyben kifejti, hogy a belügy­miniszter kijelentései veszélyeztetik az egész családot, az unokáinak sok igazságtalanságot kell elszenvedni­ük az iskolában, és ez nagyon meg­viseli őket. Csak akkor lát esélyt fia hazajövetelére, ha a szlovákiai vi­szonyok megváltoznak. Mint apa nem örült annak, hogy fia a SIS-nek dolgozik. Fia beleegyezésével fel­szólítja Ladislav Pittnert, hozza nyil­vánosságra a nyomozati anyagot, mivel az ügyvédek is hallgatásra vannak kötelezve államtitkok eset­leges felszínre kerülése miatt. Berezovszkij azzal henceg, segített Putyinnak győzelemre jutni, de befolyása a Kremlben egyre bizonytalanabb Ördögi zseni vagy demokrata? Svájc átadja az orosz nyo­mozó hatóságoknak Borisz Berezovszkij zárolt bank­számláinak adatait, viszont nem oldja fel a zárolást. MTI-ÖSSZEFOGLALÓ Az orosz üzletembert azzal gyanú­sítják, hogy az állami Aeroflot légi- társaságtól 1996 áprilisa óta mint­egy 715 millió dollárt „folyatott át” saját két svájci cége számláira. Nagytőkés, ördögi zseni, olaj- és médiamágnás. Akárhogyan cím­kéztük is Borisz Berezovszkijt, ma új szerepben ismerhetjük meg: az orosz demokrácia egyetlen őrzője. Az átlagos orosz szinte kötelesség- szerűen gyűlöli azokat az oligar­chákat, akiknek legismertebb kép­viselője Berezovszkij. Azt állította, azért mond le képviselői székéről, hogy tiltakozzon Vlagyimir Putyin hatalma ellen. „Nem kívánok részt venni Oroszország lerombolásá­ban és az önkényuralmi rezsim meghonosításában” - mondta Be­rezovszkij, aki korábban nem állt hadilábon a Kreml urával. Berezovszkij nehezményezi, hogy Putyin helyi kiskirályokat foszt meg parlamenti helyüktől, és „rá­mászik” a legnagyobb orosz adó­csalókra, beleértve olyan vezető olajvállalkozásokat is, amelyek kö­zül néhány Berezovszkij kezében van. Ezért néhány politikai sza­kértő azt sugallja, Berezovszkij megsértődött, hogy „taccsra tette” az új vezetés. Berezovszkij azzal henceg, segített Putyinnak győze­lemre jutni a márciusi választáso­kon, de befolyása a Kremlben egy­re bizonytalanabb. Berezovszkij köreihez közel álló elemzők szerint titkos tárgyalásokat folytat az újra­felfedezett Kommunista Párttal, amelyet a Duma elnöke, Gennagyij Szeleznyov vezet. A Berezovszkij előtt álló másik lehetőség, hogy szövetségre lép az elégedetlen regi­onális főnökökkel, ebben az eset­ben szemben fog állni Putytonal a következő években. Most Bere­zovszkij kihasználja az általános elégedetlenséget, amelyet a Putyin által öncélúan értelmezett „erős kéz” váltott ki. Játszma ez, de Bere­zovszkij már sok menetet nyert. A Moszkvai Technikai Főiskola egykori hallgatója meg akaija ha­tározni és ki akarja alakítani Orosz­ország átmenetét a posztkommu­nista maradványokból a vadkeleti kapitalizmusba. Első vállalkozását 1989-ben indította, amikor éppen csak legálissá vált a magántulaj­don. A cég autóforgalmazással fog­lalkozott, és rengeteg ellenséget és irigyet szerzett Berezovszkijnak, akik meg akarták ölni. 1994-ben túlélt egy bombamerényletet, amely viszont sofőijét lefejezte. Ke­Borisz Berezovszkij meg­sértődött, hogy „taccsra tette” az új vezetés. véssél ezután titokzatos befolyást szerzett a Kremlben, és jókora sze­letet a nemzeti televízió tortájából. 1996 tavaszán Jelcin újraválasztá­sa előtt, a kommunisták verhetet- lensége miatt Berezovszkij és tizen­három bankár összefogott. A cso­port Jelcinre épült - és bizonyossá tette győzelmét. Jelcin 1996 októ­berében megjutalmazta Berezovsz­kij fáradozását: a Kremlben a befo­lyásos Biztonsági Tanács megbízott vezetőjévé nevezte ki, ahonnan trükkös módon próbált békét kötni a szakadár Csecsenfölddel. De csak kritikát provokált vele, hiszen min­denki meg volt győződve, hogy mindezt csak olajérdekeltségeinek kiterjesztése érdekében teszi. So­ros György megvádolta Berezovsz­kijt: „ő a legördögibb zseni, tipikus képviselője a rablókapitalizmus­nak”, amely Oroszországot sújtja. A mogult meg is fosztották a Biz­tonsági Tanácsban betöltött pozí­ciójától 1997 novemberében, hó­napokkal azt követően, hogy összerúgta a port a bankárokkal és a kabinettel, miután vereséggel zá­rult az állami telefontársaság pri­vatizációs árverése. De Berezovsz­kij hamarosan visszavágott, ami­kor az orosz privatizáció szembe­nálló „atyja”, Anatolij Csubajsz is elveszítette pozícióját. Berezovsz­kij később összetűzött Szergej Kiri- jenkó kormányával is, amely vál­lalta a harcot az oligarchákkal. És amikor az új miniszterelnök, Jev- genyij Primakov ráuszította a tör­vény kopóit Berezovszkij üzleti ér­dekeltségeire, akkor örökre fel­bomlott szövetsége Jelcinnel. Német kárpótlás: az amerikai-német egyezmény nyomán már idén megkezdődhet a kártérítések kifizetése Szeptemberben válnak ismertté a részletek ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Július 17-én aláírták a náci korszak kényszermunkásainak 10 milliárd márkás kárpótlásáról szóló ame­rikai-német megállapodást, amely lezárja a náci korszak egykori kény­szermunkásainak kártalanításáról folyó tárgyalásokat. Becslések sze­rint 5-6 ezerre tehető a Szlovákiá­ban élő, kárpódásra jogosult szemé­lyek száma. A kárpódási igények elbírálásával az „Emlékezés, felelősség és jövő” kártalanítási alapítvány foglalkozik. Az alapba 10 milliárd márkának kel­lene befolynia. Ebből fedezik a több mint fél évszázaddal ezelőtti szen­vedésekért járó kártalanítást. A volt kényszermunkások - becslések sze­rint 1-1,4 millióan vannak életben - munkakörülményeiktől függően 5- 15 ezer márka közötti összegeket kapnak. A német parlament által jó­váhagyott jogszabály hatályba lépé­se után az érintetteknek 18 hónap áll rendelkezésükre, hogy benyújt­sák igényüket. A szlovákiai érintet­tek a Szlovák Koordinációs Bizott­sághoz fordulhatnak. Szeptember­ben lesznek ismertek a kérvényezés feltételeik Szlovákiának - Csehor­szággal, Lengyelországgal, Ukraj­nával, Oroszországgal és Fehéroro­szországgal ellentétben - nem sike­rült elérnie, hogy részt vehessen az egyezkedéseken. Ugyanakkor az el­fogadott határozat minden egykori kényszermunkásra vonatkozik. A felsorolt öt állam közvetienül kapja meg a kárpódás összegét (a cseh ál­dozatok kártérítési igényeinek telje­sítésére fix összeget, 423 millió márkát különítettek el), míg az egyéb országok csoportjába sorolt Szlovákia feltehetően a Nemzetközi Vöröskereszten keresztül. A máso­dik csoportba sorolt államok kár- igénylőinek 560 millió márkából té­rítik meg követeléseiket. Az összeg még nem végleges. A Szlovák Koor­dinációs Bizottság elnöke, Feró Ale­xander nem tart attól, hogy Szlová­kia nem kapja meg a pénzt - írja a CTK. Még nem ismert a szlovák ál­lampolgárok kártérítésére szánt ke­ret, ez a jogos igénylők számától függ. Az biztos, hogy kárpódásra nemcsak a munkatáborokat meg­járt még élő személyek jogosultak, hanem azoknak az örökösei is, akik 1999. február 16. után meghaltak. Németország eddig csaknem kizá­rólag a nácizmus izraeli és nyugat­európai áldozatait kárpótolta, ösz- szesen 100 milliárd márkát fordítva a célra. A közép- és kelet-európai ál­lamok kárvallottjai ebből mindösz- sze kétmilliárdot kaptak. A német kormány ezt korábban azzal indo­kolta: nem kapott biztosítékot arra, hogy a „vasfüggönyön túli” álla­mokban a pénz eljut azokhoz, aki­ket megillet. Ausztriában is körvonalazódik az egykori kényszermunkások kárpót­lása. A parlamenti pártok egyhan­gúlag létrehozták a megbékélési alapot, amely még üres, de az illeté­kesek szerint a törvényes keret és az egységes akarat jó kiindulás a to­vábbi lépésekhez. A mauthauseni tábor és negyven altáborának fog­lyait Németország kárpótolja majd. A kártpódást igénylő polgárok írá­sos kérvényeiket a koordinációs bi­zottság címére SVK, Kozia ulica 21, 814 47 Bratislava, vagy a 07/5441- 1106-os faxszámra küldhetik. A kár­pódás részleteinek tisztázását köve­tően a kérvényezőket személyesen értesítik, (szm) OLVASÓI LEVÉL Gazdag kincs a kisebbség „Mert az egynyelvű és egyszokású ország gyönge és esendő...” - mondta István király Megyek az utcán. Na, inkább csak poroszkálok. Szép lassan. Megszó­lít valaki, felelek, de mindjárt köz­li velem, hogy a kiejtésem ma­gyarságomra vall. Nem baj, vála­szoltam a megjegyzésére, az a fontos, hogy nem szorulok tol­mácsra. Megkérdezem, ő milyen idegen nyelvet beszél? Csak szlo­vákul, hangzik a válasz. Tehát csak ilyenek kritizálnak, a két nyelven beszélők, gondoltam ma­gamban... Amikor az üzletben megpillantok egy arabot vagy kí­nai polgárt, aki a mi édes anya­nyelvűnkön képes kifejezni magát, a csodálkozástól gyökeret ver a lá­bam, és a könny kicsordul a sze­memből. Hogyan lehet erre képes egy felnőtt?! És a számtalanszor elhangzott utasításra gondolok: Mad’ari za Dunaj! Eszembe jut első szent királyunk figyelmeztető leve­le fiához, Imre herceghez: „A ma­gyar befogadó nemzetként kerülje a széthúzást és ellenségeskedést a betelepülő, nemzetünk javát és épülését szolgáló idegen nemzet- beliekkel. Hazánknak sokszínű, gazdag kincsei a kisebbség.” Kóru­sok, zenekarok, tánccsoportok tesznek arról tanúbizonyságot, hogy szenvedélyesen szeretik és művészi szintén is őrzik nemzeti­ségünk kulturális hagyományait. Képviselik magukat gazdag, vidám formában a bolgár, görög, ukrán és legyen hagyományőrzők is. Olyan szép a nemzetiségek műso­ra, mint egy teljes díszes pompá­ban feldíszített menyasszony! Szedlákné Megyeri Margit Kassa Szöveg nélkül (Lubomír Kotrha karikatúrája) JEGY2ET megkötötték a kezét. A Lexa őri­zetbe vételére vonatkozó rendőrségi kérést a parlament mandátumvizsgáló és mentelmi bizottsága elvetette, mondván: nem kompetens szerv kérvényezi Lexa letartóztatását. A dolog pi­kantériája, hogy ezt Sopko nem tudta alátámasztani sem a bün­tető törvénykönyv, sem a ház­rend cikkével, helyette ellenzéki jogászok szakvéleményét emle­gette, és a belügyminisztérium hibájára hívta fel a figyelmet. Akárhogy döntött is a mentelmi bizottság, Migas még mindig összehívhatná a Tisztelt Házat. Ám a honatyákat valószínűleg jobban érdekli a zavartalan vaká­ció, mint a rend és igazság. Min­dent megtesznek, hogy ne kelljen megszakítani az édes semmitte­vést. Tisztelet a kivételnek: állító­lag a tizenöt magyar képviselő­ből tizennégyen, a baloldaliak közül tizenöten megjelennének a tanácsteremben. Szégyen, hogy a szükséges hetvenhatot nem ké­pesek összeszedni, és csak au­gusztus 20-a után ülésezhet(ne) a parlament. Érdemes lenne a honatyákat emlékeztetni a 98-as választások előtti ígéretekre, hogy maradéktalanul megbünte­tik az előző korszak bűnözőit, és hogy könnyelműségükkel koc­káztatják a nyomozók több hóna­pos fáradozását. Egy hónap nagy idő, bármi megtörténhet. Azalatt a nagy nehezen „behatárolt” Le- xát elnyelheti a föld.

Next

/
Thumbnails
Contents