Új Szó, 2000. július (53. évfolyam, 151-175. szám)
2000-07-04 / 153. szám, kedd
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. JÚLIUS 4. ■■■Hi kommentár Rosszkedvű aratók PÁKOZDI GERTRÚD Szövetkezeti elnökök, magángazdák csak szomorúan legyintenek a gabonahozam felől érdeklődő kérdésére. Ki sem merik mondani, mennyit is takarítanak be hektáronként, miközben egyre nyilvánvalóbb, hogy kukoricából sem lesz még csak közepes termés sem. Csupán a növénytermesztésben közel 11,5 milliárd koronányi lesz a bevételkiesés, miközben katasztrofális károk ellensúlyozására a tárca költségvetésében eredetileg mindössze 150 millió koronát különítettek el. A kormány tehát ismét tűzoltásra kényszerült, amikor 5,9 milliárd koronás segélycsomagot hagyott jóvá a szárazság következményeinek enyhítésére, nem utolsósorban azért, hogy a földművesnek legyen miből szántania, vetnie. E tűzoltó pénzügyi manőver korántsem oldja meg az egyre mélyebb válságban levő ágazat gondjait. A mezőgazda- sági kamara szerint most már a mezőgazdasági vállalatok puszta fennmaradása a tét. Az átalakulás évtizedében felhalmozódott gondok zöme abból keletkezett, hogy a liberális piaci környezetben - ellentétben a nálunk fejlettebb országokban uralkodó gyakorlattal - mezőgazdaságunkat úgyszólván semmi sem védte, és ez mind a mai napig így van. Az átgondolt támogatáspolitika hiánya, az ágazatot sújtó fizetésképtelenség miatt az utóbbi évtizedben a mezőgazdasági vállalatok zömében szinte megállt a fejlesztés, tápanyag-utánpótlás híján a földek szárazság nélkül is mind kevesebb termést adnak. Ha a mezőgazdaság jogos igényeit korábban meghallják az éppen hatalmon levők, ma lényegesen kevesebb pénz is elegendő lenne a szárazság következményeinek mérséklésére. Nem kellene a pénzügyminiszternek azon törnie a fejét, honnan vesz ma hat-, jövőre esetleg nyolc- milliárdot üyen célra, miközben a többi tárca is kétségbeesetten vár a stratégiai vállalatok privatizálásából befolyó pénzekre. A szárazság könyörtelenül szedi vámját. A megszokottnál felével alacsonyabb hektárhozamokban, meg a betakarított szem minőségében is. Ezúttal valószínűleg a drágább élelmiszerek vásárlásával fizetjük meg ezt a vámot. Csak abban bízhatunk, hogy a talpon maradó mezőgazdasági vállalatok, vállalkozók a kormány eddiginél következetesebb agrárpolitikájának és a támogatáspolitika uniós szabályokkal való, ez évre ígért összehangolásának köszönhetően már versenyképesebbé tudják tenni termelésüket. Netán eljuthatunk oda, hogy néhány év múlva az ideihez hasonló szárazság következményei már nem terhelik meg ilyen nagy mértékben az államkasszát. Az ágazat helyzetének tárgyilagos, ideológiamentes feltérképezésével kellene kezdeni a gyógyítást. A kárt enyhítő pénzkiutalások csak aszpirinként hatnak, miközben sebészi beavatkozásra lenne szükség. VENDÉCKOMMENTÁR Kevés a magyar kártya JÁN MRVA Amióta SNS az SNS, igyekszik bebizonyítani országnak, világnak, választóinak, bármit megtesz azért, hogy felfigyeljenek rá. Senkit sem lep meg, ha a nemzetiek a kormány minden lépését bírálják. Mi több, Vüiam Oberhäuser képviselő nemrég kijelentette, az azonosítatlan földekről szóló törvény módosítása, amelyet többek között Peter Tatár (DS) képviselő nyújtott be, ütközik az ország nemzetállami érdekeivel, célja autonómiát teremteni Dél-Szlovákiában. Egyelőre „de facto, mert de jure lehetetlen”. Természetesen bírálják a sajtót, amelyben a nemzetiek egyre agresszívebb főnökasszonya, Anna Malíková szerint buijánzik a szocialista propaganda. Megkapták a magukét a közönséges halandók is, akik a nemzetiek véleménye szerint „felelőtlenek és apatikusak”, nem csoda, ha sokkolják Malíková asszonyt és az SNS vezetőségét. Az SNS politikusai kijelentéseikkel inkább az egyszerű vidéki történetmondókra emlékeztetnek, semmint komoly parlamenti politikusokra. A múlt hét végén az SNS szociális ügyekért felelős alelnöke, Dusán Maslonka olyan kijelentésekre ragadtatta magát, amelyek félelmet keltenek bennünk; milyen messzire merészkednek a politikai tőke kovácsolásakor azok az emberek, akik „az együvétartozást szorgalmazzák, és az össznemzeti érdekekért egyesítik a világ szlovákjait”. Maslonka ugyanis kijelentette, bizonyítékokkal ugyan nem szolgál, de „gyanús a véledenek egybeesése, hogy Rudolf Schuster válságos egészségi állapotát szándékosan okozták”. A nemzetiek szerint tehát lehetséges, hogy „az államfőt talán el akarták tenni láb alól”. A párt vezetése érzi, hogy a „magyar kártya” már nem adu, ezzel nem növelik preferenciájukat. Olyan talajra tévedtek, ahol a jólneveltség azt diktálja, le kell tenni a politikai fegyvert. Ám ők legalább egy-két tizednyi preferenciát szeremének kicsikarni az államfő betegségének segítségével. Mintha valamiből eggyel kevesebb lenne nekik. Nem csak preferenciahiányban szenvednek. A szerző az Intemetové noviny munkatársa « Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika - (58238312), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238311), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma - (58238339), - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, telefax: 58238343. Fiókszetkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/7704 200, Nyitra: 087/652 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Grand Press Rt. Pozsony. Lapigazgató Slezákné Kovács Edit, tel.: 58238322, fax: 58238321 Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Lapterjesztési osztály, laprendelés: 58238307, tel./fax: 58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető a kiadónál. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somorja. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz dacé, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem érzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-maü: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ THE GUARDIAN Bár Szlovákiában a hivatalok jogilag nem támogatják a rasszizmust, könnyelműek a fajgyűlölet megnyü- vánulásai iránt, és szabad utat adnak neki - írta a brit lap, roma menekültek szavait idézve. A lap szerint Közép-Európában a romák Hitler holokausztjának elfelejtett áldozatai. Míg a kommunista rezsim kordában tartotta a rasszista kedélyeket, most a szkinhedek beszivárogtak a rendőrség legmagasabb köreibe is. Az egyik menedékjogért folyamodó cseh roma elmondta: őt egy rasszistaellenes tiltakozáson a rendőrök hagyták helyben, fiát a szkinhedek verték meg. Egy másik, Szlovákiából menekült romát is szkinhed támadás ért, házát felgyújtották, szomszédait megölték. A Lordok Háza a felsorakoztatott érvek alapján valószínűleg elgondol- Ez biztos kisnyugdíjas, nincs mit magára vennie (Peter Gossányi karikatúrája) kodikazon, hogy a jövőben is elutasítják-e majd a kérelmeket. A volt Csehszlovákiában csupán tíz éve, 1990. július elsején törölték el a halálbüntetést Szemet szemért, fogat fogért A halálbüntetésről különböző emberek különféleképpen gondolkodnak. Néhá- nyan úgy vélik, embertelen büntetés. Mások szerint a lakosság védelmét és biztonságát szolgálja. SZENTGÁLI ANIKÓ Egyes kormányok azt hirdetik, a halálbüntetéssel szociális és politikai problémákat is lehet orvosolni. A keresztény egyház szerint egyetlen embernek sincs joga ahhoz, hogy kioltsa egy másik ember életét. Az élethez való jog a legalapvetőbb emberi jog, és a halálbüntetés ennek a megsértése. II. János Pál pápa kezdeményezésére a Sant Egidio vallási -közösség egy a halálbüntetés eltörlését megcélzó petíciós akciót indított - mondván: a harmadik évezred küszöbén, Krisztus születésének kétezer éves évfordulóján valami jót is kellene termi az emberiség érdekében, amivel ellensúlyozni lehetne az elmúlt évezred bűneit. Hetven- három országban már eltörölték a halálbüntetést. 13 országban eltörölték ugyan, ám háború idején alkalmazható. 22 országban még létezik, de már tíz éve nem végeztek ki senkit. 1998-ban 31 országban legkevesebb 1813 elítélten hajtották végre a halálbüntetést. A hírforrások szerint 1077 kivégzésre Kínában, 165-re Iránban, kb. 100-ra Kongóban, 103-ra Szaúd-Arábiá- ban, 98-ra az USA-ban került sor. Irakban több száz embert végeztek ki törvényes bírósági tárgyalás nélkül. Nemrégen elkészült az Amnesty International jogvédelemmel foglalkozó nemzetközi szervezet éves jelentése. Ebből kiderül, a múlt évben 63 országban hozott a bíróság halálos ítéletet, amit 31 országban végre is hajtottak. 38 államban rendes bírósági tárgyalás nélkül került sor kivégzésekre. 132 országban jelenleg is alkalmazzák a kínzást, ebből a szempontból Brazíliáé és Kínáé a vezető szerep. Stephen Trombley brit publicista kutatásai szerint a kormányzó hatalomra jutása után nagyobb valószínűséggel ad kegyelmet. Viszont amikor közelednek a választások, viszonylag több veszélyes bűnözőt ítélnek halálra. Amerikai felmérések szerint a legtöbb halálra ítélt a szegényebb rétegből való, mert nem engedhet meg magának drága ügyvédet; több esélye van megúszni a halálbüntetést egy fehér bőrűnek, mint egy feketének. (Szlovákia sem marad el ez államok mögött. Ha a kivégzésekről nem is, de egyébként elmondható, hogy a szegényebbje nem engedheti meg magának a fizetett ügyvédet, a világos és söté- tebb bőrűek sem egyforma eséllyel indulnak.) A halálbüntetés visszafordíthatatlan. Jóvátenni nem lehet, ha tévedés történt. Az Egyesült Államokban 1985-ig 350 személyt igazságtalanul ítéltek halálra, közülük 23-at ki is végeztek. Joseph Can- nont és Robert Cartert olyan bűn- cselekményekért végezték ki, melyeket még szinte gyerekként követtek el. Cannon lelkileg labilis fiú volt, Carter pedig súlyos agykárosodásban szenvedett, ám ügyvédeik ezt elhallgatták az esküdtszék előtt. Az emberi jogokról szóló nemzetközi egyezmények alapján fiatalkorút nem lehet halálra ítélni. 1990 és 1999 között hat országban - Iránban, Nigériában, Pakisztánban, Sza- úd-Arábiában, az USA-ban és Jemenben - mégis hajtottak végre halálbüntetést olyanokon, akik a bűn- cselekmény elkövetésekor még nem töltötték be 18. életévüket. A legtöbb fiatalkorú bűnözőt, 12-t az Egyesült Államokban végezték ki. Ugyanakkor az USA az egyeden olyan állam, mely minden esetben nyüvánosságra hozza, kit, mikor és miért végeznek ki. Ez lehetőséget ad a nyűt vitára, illetve hogy az utolsó pillanatig bárki olyan bizonyítékkal szolgálhasson, mely az illető ár- tadanságát bizonyítja, vagy ami alapján enyhíteni lehetne a büntetést. Amerikában még így is előfordulnak tévedések. Hat kivégzési módot alkalmaznak a leggyakrabban. A legismertebb az akasztás és a golyó általi halál. Az USA 38 tagállamában a villamosszéket, a gázkamrát vagy a halálos injekciót részesítik előnyben. Az iszlám törvények alapján a világ öt országában lefejezik az elítéltet. Hét országban megkövezik a szexuálisan motivált bűncselekmények elkövetőit. Iránban a nyolcvanas évek végén három személyt egy hegyről a mélybe vetettek. A kivégzésekhez különböző szertartások kötődnek, melyek országonként változnak. A fogoly az ítélet végrehajtása előtt néhány órával általában magánzárkába kerül. Elkölti utolsó vacsoráját, elkészítik halotti bizonyítványát, elbúcsúzik hozzátartozóitól, (kopor- sójméretet vesznek róla. Néhány országban a kivégzések nyilvánosak, sőt Kínában jelen kell lennie néhány iskolásnak is, mert a kínaiak szerint a kivégzéseknek nevelő és elrettentő hatásuk van az ifjúságra. Roger Hood az ENSZ kezdeményezésére kutatásokat végzett, van-e összefüggés a halálbüntetés és az elkövetett gyilkosságok száma között. A tanulmány szerint a halálbüntetés nem rettenti el a potenciális gyilkosokat. Ellenzői gyakran azzal érvelnek, hogy mindenkinek joga van az élethez. Támogatói viszont azt mondják: igen, de az áldozatokat is megillette ez a jog. Az érzékenyebbek határozottan elutasítják a „szemet szemért, fogat fogért” elvet, ráadásul szerintük az ilyen, erkölcsileg mélyre süllyedt embereknek megváltás a halál, míg a hosszú börtönbüntetést nehezen viselik. A radikálisabb azonnal kivégezné a brutális gyilkost. A konzervatívabb a „háromszor, s betelt a pohár” elvhez tartja magát. A volt Csehszlovákiában a halálbüntetés végrehajtása során az akasztást alkalmazták, s csak 10 éve, 1990 július elsején törölték el. Szlovákia 1999-ben ratifikálta a polgári és politikai jogokról szóló nemzetközi egyezmény másodikjegyzőkönyvét, mely a halálbüntetés eltörlését érinti. Ä felmérések szerint hazánkban a lakosság 65%-a üdvözölné újbóli bevezetését, amit több jogvédő szervezet, például az Amnesty International negatívan értékel. Természetesen erről mindenkinek a saját lelkiismeretéből kiindulva kell véleményt formálnia... A halált hozó szék (Archívum) VISSZHANG Még egyszer a védőoltásról Reagálnék a Kutyadolog (2000. VI. 24.) című olvasói levélre, melynek írója olyan témát boncolgat, amely választ kíván. Vegyük sorjában: 1999. december 31-ig a veszettség elleni védőoltás teljesen díjtalan volt, az egészet állami költségvetésből pénzelték. 2000. január 1- jétől az állam már nem dotálja az oltást (de mást sem), így mindenki saját költségére végezteti el. Olvasójuk azt írja, negyedannyian vitték védőoltásra állataikat (az én tapasztalatom szerint háromnegyed- annyian, de még itt van az előírt szeptemberi második oltás is), ami szomorú tapasztalat, mert az oltás kötelező! Előírás, hogy csak munkaszüneti napokon lehet elvégezni, ezzel is kizárva annak lehetőségét, hogy valaki kibúvót találjon ez állampolgári kötelezettsége alól. így, ha valakit olyan kutya mar meg, mely nem kapott veszettség elleni védőoltást, az állat kivizsgálásának, az igazolás kiírásának költségei a tulajdonost terhelik. Nem beszélve arról, ha egy megadott körzetben éppen előfordul a betegség, a kutyát hatóságüag el kell emésztetni, ld kell vizsgáltatni valamelyik diagnosztizáló intézetben, ami ugyancsak költséges művelet. Téves felfogás, hogy ha valakinek 2-3 kutyája van, csak egyet oltat be, hogy kapjon igazolványt, s ha baj van, az a kutya harap, amelyiknek igazolványa van. Manapság az ellenanyagok szintjének és eredetének kimutatása rutindolog. Ha az állat védőoltást kapott és valakit megharapott, ez esetben az állatorvosnak bérmentve kell(ene) kiállítania az állatorvosi bizonylatot. Összehasonlításként megjegyezném, egy védőoltás Magyarországon 1500 forintba, Németországban 80 márkába, Csehországban 150 cseh koronába kerül. Az 50 koronás egységárat az Érsekújvári Regionális Állatorvosi Kamara hagyta jóvá. Nem tudom, a többi járásban mekkora a tarifa, de amióta a veszettség elleni védőoltás ismert, a mai napig kötelező az egész világon, tehát nem szlovákiai sajátosságról van szó. Varga János állatorvos, Garamkövesd
