Új Szó, 2000. július (53. évfolyam, 151-175. szám)
2000-07-24 / 169. szám, hétfő
Sportvilág ÚJ SZÓ 200.0. JÚLIUS 24. Nem sokon múlott, hogy Mika Häkkinent megfosszák az Osztrák Nagydíjon elért győzelmétől Újabb pontok veszélyben? Mika Häkkinen örül. De mi lesz, ha diszkvalifikálják? Még nem zárult le az ügye. Kettős McLaren-sikerrel végződött a Forma-l-es világ- bajnokság Osztrák Nagydíja az Al Ringen - szóltak az első hírek, s az egyszeri tévénéző is ebben a hitben kapcsolta ki készülékét a vasárnapi futam után július 16- án. ANDREJ MIKLÁNEK Ekkor még mindenki azt hitte, hogy csak Michael Schumachertől (Ferrari) pártolt el a szerencse, akibe már az első kanyarban belehajtott a brazil Ricardo Zonta, ezért a világbajnokjelölt német pilótának fel kellett adnia a versenyt. Még vasárnap híre ment, hogy Mika Häkkinen autója körül nem talált mindent rendben a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) munkatársa, ami akár a repülő finn kizárását is jelentheti (David Coulthard hasonló sorsra jutott a Brazü Nagydíjon, tőle a második helyet vették el). Ez némi megkönnyebbülést jelenthetett Schumacher számára, mert ő egymás után a második nagydíjat nem tudta befejezni: Franciaországban motorhiba miatt állt ki idő előtt a garázsba. David Coulthard (McLaren) eközben hat pontra megközelítette az éllovast, akinek lesz mit tennie Hockenheimben, hogy el ne veszítse első helyét. Egyik szurkolója nem bírta féken tartani indulatait az A1 Ring lelátóján, s amikor Schumacher kiesett, odarohant a rendezőkhöz és azt mondta: „Vagy újra elindítjátok a versenyt, vagy felrobbantom a pályát!” A megszállott drukker előre megszervezett összeesküvésnek nevezte kedvence kiesését, s annyira hevesen reklamált, hogy a rendőröknek kellett elvezetniük. Schumacher nem tartotta üyen tragikusnak esetet: „Zonta túl volt motiválva. Nem akartam, hogy megelőzzön, ezért lefékeztem. Zonta a rajt után keményen tört előre, de túlbecsülte képességeit. Ilyesmi bármikor előfordulhat. Rám nézve azonban nem túl kecsegtető. Természetesen haragszom rá, mindegyik pilóta ezt tenné. Hockenheimben el kell vele beszélgetnem. A fiatal versenyzőknek meg kell tanulniuk viselkedni. Egyébként semmi bajom Ricardóval, kedves fiú.” Schumacher kiesése után az olasz istálló becsületét Rubens Barrichello igyekezett megmenteni. Végül a harmadik helyen ért célba. „Az első box- kiállástól kezdve gond volt az autómmal, ezért örülök, hogy sikerült dobogós helyen végeznem. Ami Michael karambolját illeti, nem sokat láttam belőle. Láttam, ahogy oldalról közeh't, de nem akartam az útjába állni. Aztán egyszer csak ütést éreztem és az aszfaltról a fűre kerültem. Innentől fogva csak azért imádkoztam, hogy befejezzem a versenyt” - mondta Barrichello. Igazán elégedett azonban csakis a futamgyőztes Mika Häkkinen lehetett. Bár nemrég még azt beszélték, David Coulthard lett az első számú püóta a McLarennél, ez az állítás az Osztrák Grand Prix óta nem tűnik túl valószínűnek. Ráadásul legújabb rajt-cél győzelmének köszönhetően visszatértek a repülő finn világbajnoki reményei. .Nagyon, nagyon boldog vagyok. Örülök, hogy a szerelők megjavították az autóm, mert ennek köszönhetően visszatért a győzelmi hangulatom. Mindnyájan elégedettek lehetünk” - fogalmazott Häkkinen, aki az Osztrák Nagydíj előtt szabadságot vett ki, hogy kiheverhesse a gyenge szezonkezdés okozta stresszt és, hogy több időt tölthessen állapotos feleségével, Eijával. Nagy visszhangot keltett Bernie Ecclestone javaslata. A Forma-1 első embere azzal állt elő, hogy meg kellene szüntetni a két futam közötti teszteléseket, s ezek helyett egy kötelező, hatórás edzést lehetne bevezetni, amelyre mindig két nappal az aktuális nagydíj előtt kerülne sor. A püótáknak nem volt egyhangú véleményük az ötletről. Heinz-Harald Frentzen (Jordan) és Ralf Schumacher (Williams) például örömmel venné, ha a teszteléseket összevonnák a szabadedzésekkel. David Coulthard viszont elengedhetetlennek tartja a külön teszteléseket. „Engem nem zavarnak. Szerintem nincs abban semmi rossz, ha két verseny között a pilóták autóban töltik az időt. Szabadidőm van bővel, nyaralni meg úgyis csak az idény után megyek” - mondta Coulthard. Az tény, hogy Ecclestone ödetét eddig többen ellenzik, mint támogatják, ám a közelmúltban néhány csapat változtatott a véleményén. „Csak arról van szó, hogy csökkentem szeretnénk a kiadásainkat” - vette védelmébe Ecclestone javaslatát Graig Pollock, a BAR Honda csapatfőnöke. Marián Gáboríkért több mint hétmillió dollárt is hajlandó áldozni az NHL újonca, a Minnesota Wild Nagy becsben tartott család tagja lesz ÖSSZEÁLLÍTÁS Marián Gáborík, a szlovák jégkorong legnagyobb reménysége július 15-én hároméves szerződést kötött az észak-amerikai profi liga újonc csapatával, a Minnesota Wilddal. A megállapodás szerint a Dukla Trencín egykori támadója 1,75 millió dollárt keres majd évente, s így a három év alatt 3 millió 225 ezret vághat zsebre. Az NHL előírásai szerint ez a maximum, amit egy draf- tolt játékosnak fel lehet kínálni, az üzlet érdekessége azonban az, hogy Gáborík az első újonc a bajnokság történetében, akinek üyen magas fizetést ajánlottak fel. Ráadásul a szerződés külön prémiumokat tartalmaz a végleges kontraktus aláírásáért és elsősorban a mérkőzéseken szerzett pontokért (gól, ill. gólpassz). Ha a trencséni fiatalember mindhárom idényben játéklehetőséghez jut és optimális teljesítményt nyújt, több mint hétmillió dollár üti a markát. A tizennyolc éves korongozó faxon szerzett tudomást az Minnesota feltételeiről, mert éppen Szlovákiában tartózkodott a hokicsillagok teniszviadalán. Marián Gáborík ügynöke, Allan Walsh az üzlet nyélbe ütésének köszönhetően szaíonai körökben nagy elismerést szerzett. Ő maga a következőket mondta ügyfeléről: „Biztos vagyok benne, hogy egész Minnesota, bellértve a klub munkatársait és a szurkolókat, már most izgatottan vátja Gáborík bemutatkozását. Az a fajta játékos lesz, akiért szívesen kimennek az emberek a mérkőzésekre. Örülök, hogy a Wildhoz került, mert ez a klub már a draftolás előtt komolyan érdeklődött iránta. Marián érzi, hogy egy szép család nagy becsben tartott tagja lesz.” Gáborík átigazolása azonban nem ment zökkenőmentesen. Allan Walsh július 10-én kezdte meg a tárgyalásokat St. Paulban, majd Los Angeles-i irodájából telefonon értekezett a Minnesota illetékeseivel. Július 14-én ugyan szóban megállapodtak a felek, de - a közvélemény nem kis meglepetésére - másnap nem került pont az i-re. Emiatt Marián Gáborík szerződés nélkül tért haza a tengeren túlról. Nyitrán, a már említett teniszgálán szerzett tudomást a hírről, hogy új klubja rekordösszegű szerződéssel vátja vissza. A Minnesota az utolsó pillanatban egyezett meg a játékos menedzserével. Bár augusztus 15-ig várhatott volna a dolog (ha addig sem egyeztek volna meg, Gáborík nem játszhatott volna a következő idényben), július 15. volt az utolsó nap, amikor a Minnesotának nem kellett kifizetnie 100 ezer dollárt a trencséni Duklának - így szól az NHL és a Nemzetközi Jégkorong Szövetség (IIHF) közti megállapodás az európai játékosok átigazolásáról. „Nem volt könnyű megegyezni. Arra törekedtünk, hogy a klub is és Gáborík is jól járjon” - fogalmazott diplomatikusan Doug Risebro- ugh, a Wild menedzsere. Végül is mindkét fél elégedetten távozott a tárgyalóasztaltól. „Bár a szerződés már elő volt készítve és csak az aláírásomra vártak, így is remek érzés volt. Csupán néhány apró dolgot kellett rajta korrigálni, mint például a keresztnevem írása, amelyet Marián helyett Marionra változtattak. Örülök, hogy az NHL-ben való szereplésért küzdhetek meg, s hogy erre éppen a Minnesotánál kerül sor. Kiváló hangulat uralkodik a klub háza táján, a vezetőség hozzáállása is növeli az önbizalmamat. Érzem, nem fogok csalódást okozni. Ami a szerződést illeti: ha 10 mérkőzésen jégre lépek, már számíthatok az alapfizetésre” - mondta elégedetten Marián Gáborík. A tizennyolc esztendős reménység idén az első újonc, aki már aláírta szerződését. Tegyük hozzá: szlovák játékos még soha nem volt ilyen előkelő helyen a draftingoláson (az első fordulóban a 3. helyen). Gáborík szerződése arra enged következtetni, a Minnesota Wild komoly reményeket fűz hozzá, de ez persze nem azt jelenti, hogy Gáborík már az első hetekben parádés teljesítményekkel kápráztatja majd el a nézőket. A West Extraliga minden idők legfiatalabb hokisát (15 éves és 8 hónapos korában kapott először lehetőséget a hazai élvonalban) a Minnesota bármikor átpasszolhatja a clevelandi fiókcsapatba, ahol évi 80 ezer dollárt keresne. De csak abban az esetben, ha nem férne be a kezdőcsapatba. Ez majd akkor dől el, ha a Wild túl lesz az augusztusi edzőtáboron, amire még több mint egy hónapot várhatunk, (a. m.) Ha tíz meccsen pályára lép, számíthat az alapfizetésre Hat évvel ezelőtt halt meg Ayrton Senna F-1-es pilóta Vallomás a tragédiáról ANDREJ MIKLÁNEK Az 1994-es San Marinó-i Nagydíj a legtragikusabb viadal volt a For- ma-1 történetében. Az imolai dráma első felvonására pénteken került sor. Rubens Barrichello, aki hat évvel ezelőtt még a Jordan színeiben versenyzett, orrcsonttöréssel zárta a szabadedzést. Az osztrák Roland Ratzenberger azonban már az életével fizetett: autójával 305 kilométeres óránkénti sebességgel csúszott ki a pályáról. Sérüléseibe szinte szonnal belehalt. A vasárnapi rajt előtt mindenki idegesen ült autóba, de a tragédiák sora tovább folytatódott. Pedro Lamy JJ Lehttel ütközött. Néhány roncs a nézők közé repült, közülük ketten súlyosan, tizenhármán könnyebben megsérültek. A verseny 7. körében Ayrton Senna 315 km/órás sebességgel elvesztette uralmát kocsija fölött és a Tamburello kanyarnál a betonfalnak ütközött. Nem sokkal a baleset után, a kórházban belehalt sérüléseibe. S hogy a konstruktőrök se ússzák meg a versenyt egészségesen, Alboreto autójának a boxutcában levált az egyik kereke - a Ferrari 3 és a Lotus 2 szerelőjén hagyott nyomokat a vándorkerék. A viadalt Michael Schumacher nyerte. Ayrton Senna a Forma-1 orvosa, Sid Watkins kaijaiban lehelte ki lelkét. A legendás doktor nemrég hozta nyilvánosságra vallomását: „Imolában sosem volt gond az orvosi ellátással, az életmentők és a bolognai kórház felkészültségével. 1994-ben sem. Mégsem lehetett megmenteni Ayrton Senna életét. Hiába bírálták nyakra-főre a Tamburello kanyart, maguk a versenyzők egyszer sem tett meg semmit azért, hogy ezt a helyet hagyják ki a futamból vagy mással helyettesítsék. Valahogy minden pilótának nagy kihívást jelentett, s ez erősebb volt, mint a halálfélelem. Senna általában nehezen viselte, ha valamelyik bajtársa sérülést szenvedett. Martin Donnellys 1990-es balesete után nap mint nap érdeklődött a szerencsétlenül járt pilóta állapotáról. Rubens Barrichello orrtörése után még a tiltott zónán is volt mersze átjönni, csak hogy beszélhessen vele. Mindent közelebbről meg akart ismerni, azt is, hogy hogyan kezeljük a betegeket. Amikor négyszemközt voltunk, megpróbáltam lebeszélni a versenyről. A lelkiállapota láttám tettem ezt a javaslatot Senná- nak. Rajta kívül Gilies Villeneuve volt az egyetlen pilóta, akit komolyan megviselt egy másik versenyző halála. Mint más nehéz kérdések esetében, Senna sokáig gondolkodott a válaszon. Mialatt töprengett, tréfásan azt mondtam neki: Miért nem hagyjuk itt ezt az egészet, sokkal értelmesebb dolgokkal tölthetnénk az időnket, például horgászással. Erre azt felelte: Sid, én nem vagyok képes kiszállni a körforgásból. Ez volt az utolsó alkalom, amikor együtt beszéltünk. Pedig a versenyek előtt, reggel mindig váltottunk néhány szót. Barátok voltunk. Akkor Imolában, míg a többiek fel-alá járkáltak, Senna némán ült egymagában és könnyes szemmel Ratzenbergerre emlékezett. Nagy kedvem lett volna odamenni hozzá és még egyszer megbeszélni a történteket, de nem tettem. Emiatt máig bűntudatot érzek. Meggyőzhettem volna, hogy ne álljon rajthoz. A futam rosszul kzdődött. Két autó összeütközött. Csodálkoztam, miért nem állították meg a mezőnyt, de a szervezők úgy döntöttek, nincs szükség a safety cárrá. Miután eltávolították a pályára került törmelékeket, némileg megnyugodtam. Aztán, amikor újra teljes sebességre kapcsoltak a pilóták, rossz előérzetem támadt. Senna olyan agresszíven autózott, hogy megijedtem. Tudtam, lelkileg nagyon rossz passzban van. Minden áron nyerni akart, de közben ott volt az a pénteki szerencsétlenség... A második rajt után úgy láttam, megnyugodott. Jelentős előnyre tett szert Schumacher előtt, míg a hangszóróból el nem hangzott, hogy meg kell állítani a versenyt. Anélkül, hogy tudtam volna, mi történt, azonnal odaszóltam a sofőrömnek: ez Senna lesz. Miután a baleset helyszínére Amikor négyszemközt voltunk, megpróbáltam lebeszélni a versenyről. értünk, szomorúan vettem tudomásul: igazam volt. Senna sárga sisakja tűnt fel elsőnek. Egy olasz kolléga már az autónál volt, mire odaértünk. A héten már harmadszor kellett levennem a sisakot egy sérült pilóta fejéről - nem túl kellemes megbízás. Kihúztuk Sennát az autóból Erősen vérzett. Világos volt számunkra, hogy késlekedés nélkül a bolognai kórházba kell szállítani. Tartottam tőle, hogy nem éli túl az ütközést. Sérülései kísértetiesen hasonlítottak Rat- zenbergerére. Nem reagált semmire. Valószínűleg beverte a fejét az egyik kerékbe, ami jelentősen súlyosbította a helyzetét. A Senna-ügy nagyon felkavart. A nagydíj után helikopterrel vittek a bolognai kórházba. Nem számítottam csodára. A fejet és a nyakcsigolyákat ért sérülések kezdettől fogva jelezték, nincs mentség. Fe- elhívtam Senna sógorát, hogy pontos információkat kapjon ro-'* kona állapotáról, majd elhagytam a kórházat. Tudtam, nem tehetek többet a barátomért. Imola után mindenki rossz érzéssel várta a folytatást. Karl Wendlinger (Monte-Carlo), Pedro Lamy (Silversto- ne) és Andrea Montermini (Barcelona) balesete igazolta, szigorítani kell a biztonsági előírásokon. Max Mosley meg is tette ezt a lépést. Egy kicsit azonban már későn.” Nem volt képes kiszállni a körforgásból (Archívumi felv.)
