Új Szó, 2000. július (53. évfolyam, 151-175. szám)

2000-07-03 / 152. szám, hétfő

Sportvilág ÚJ SZÓ 2000. JÚLIUS 3. Raul, a Real Madrid és a spanyol nemzeti tizenegy csatára továbbra sem képes eredményt felmutatni a válogatottal - két hete megmenthette volna az ibériaiakat az Eb-n A kontinensviadalon is bal lábbal kelt fel A tizenegyes elhibázása után sírt a pályán, az öltözőben és a szállodában (TA SR-felvétel) Vasárnap véget ért a labda­rúgó Európa-bajnokság, melynek egyik felejthetetlen pillanata volt, amikor Raul González, a spanyol váloga­tott csatára tizenegyest hibá­zott a franciák elleni ne­gyeddöntő utolsó perceiben. JÁN HUDOK Raul ballábas révén aznap bizto­san bal lábbal kelt fel. A spanyol válogatott kárára, hiszen ha érté­kesíti a franciák elleni mérkőzé­sen megadott büntetőt, visszahoz­ta volna az ibériaiak reményeit. A Real Madrid gólvágója azonban nagyot hibázott. A tizenegyes, amelyet ballal próbált meg értéke­síteni, balul sült el: Barthez kapu­jának jobb felső sarkát elkerülve a labda magasan a fellegekbe szállt. Pedig Jósé Antonio Camacho vé­dencei a kontinensviadal egyik komoly esélyesének számítottak. Egyebek mellett azért, mert a Baj­nokok Ligája döntőjében a Real Madrid a Valencia ellen lépett pá­lyára és 3:0 arányban nyert. De hát ami klubszinten elég, az a vá­logatottak randevúján nem számít előnynek - vegyük a portugálo­kat, akik a legjobb négy közé ju­tottak és mégsem volt klub, ame­lyik sokra vitte volna az európai kupatornákon. Hasonló helyzet­ben voltak a franciák és a hollan­dok is, az Eb-n mégis a legjobb négy közé jutottak. De nem csak a Bajnokok Ligája mi­att tartottuk esélyesnek a spanyol csapatot. A válogatott is jó ered­ményekkel a „káderlapjában” ér­kezett a tornára, hiszen a selejte­zőcsoportban mindössze egy talál­kozón szenvedett vereséget (hét győzelem, egy vereség, az is Cip­rustól, ami Clemente szövetségi kapitány állásába került), a mara­dék hetet megnyerte. Nem beszél­ve arról, hogy a selejtezők gólkirá­lya pont Raul González volt - 11 találattal. Az Európa-bajnokság azonban több szempontból is ku­darccal végződött a spanyol mes­terlövész számára. Nem csak az el­puskázott büntető miatt. Raul González Blanco 1977. júni­us 27-én látta meg a napvilágot egy madridi munkásnegyed kór­házának újszülöttosztályán, San Cristóbal de Los Angelesben. Ez a városrész azok közé tartozik, ahol a fiatalok minden idejüket a grundfocinak szentelik. A családi hagyományoknak megfelelően Raul beiratkozott az Atletico Madrid kölyökcsapatába. Már fia­talon megmutatkozott különleges góllövőérzéke: az első idényben 65-ször vette be az ellenfelek ka­puját. Egy év elteltével azonban szélnek eresztették az együttest, ezért Raul átállt a Real Madrid ki­rályi gárdájához. Tizenhét évesen kapott lehetőséget először a felnőttek között - igaz, csak a Real C csapatában. A harmadik osztályú bajnokságban hét mér­kőzésen lépett pályára és össze­sen 16 gólt lőtt. A különleges te­hetség híre Jorge Valdano fülébe is eljutott. A Real első csapatának argentin szakvezetője 1994. októ­ber 27-én adott először lehetősé­get Raulnak, s ezzel ő lett a klub minden idők legfiatalabb játéko­sa, aki az élvonalban szerepelt. „Soha nem felejtem el azt a mér­kőzést. Bár 2:3-ra kikaptunk a Zaragozától, éreztem, hogy csa­pattársaim befogadtak maguk kö­zé, ami számomra azt jelentette: érdemes volt annyi időt áldozni a focira” - emlékezik élete első él­vonalbeli meccsére a csodacsatár. Már a következő találkozón meg­szerezte pályafutása első gólját a spanyol első osztályban, s ezzel végleg helyet biztosított magának a kezdő tizenegyben. Négy éve, 1996-ban a válogatottba is meghívták. Azóta mindössze négyszer maradt ki a nemzeti csa­patból. Varázslatos bal lábával fu­tószalagon gyártotta a gólokat, a Primera Divisionban töltött hat idény alatt összesen 102 gólt szer­zett. Az 1998/1999-es évadban spanyol gólkirály lett, s megkapta Európa harmadik legeredménye­sebb csatárának járó kitüntetést, a Bronzcipőt. Raul a Bajnokok Ligá­jában is értékes szolgálatot tett a Fehér Balettnek. Eddig kétszer emelhette magasba a kontinens legértékesebb klubtrófeáját, utol­jára idén. A BL döntőjében a Real a Valenciát győzte le 3:0 arányban úgy, hogy a mérkőzés második gól­ját Raul lőtte. Raul már fiatalon csaknem min­dent elért, amit egy futballista elér­het. Tavaly megnősült (több hölgy­rajongójának okozva ezzel keserves perceket), s karrierje szempontjá­ból jó „átigazolásnak” bizonyult: fe­lesége, Mamenes, az egykori mo­dell pozitív hatással van Raulra, s ezt becsüli is, minden gólját neki ajánlja. A Real Madrid nemrég há­rom évvel meghosszabbította a szerződést Raullal, aki a megálla­podás szerint 2002-ig marad a kirá­lyi gárdánál. Koronába átszámítva évente 250 milliót fog keresni a spanyol fővárosban. Az új szerző­déssel azonban nemcsak Raul járt jól: ő az egyik legnépszerűbb és leg­keresettebb európai játékos, s ha valaki el akarja majd vinni, borsos összeget tehet le érte az asztalra. „Amikor megláttam, hogyan kerü­li el a labda a francia kaput, egy világ omlott össze bennem. Sír­tam a pályán, az öltözőben, a szál­lodában” - mondta az Európa-baj- noki negyeddöntő után a spanyol csatár. A spanyol válogatott két éve a világbajnokságon is kudar­cot vallott. Idén talán az volt a baj, hogy Camacho legénysége túlsá­gosan elfáradt a szezon végére. Raul, akiben annyira bíztak a spa­nyolok, tíz hónap alatt nyolcvan mérkőzést játszott. Ezek után elég volt egy rosszul eltalált labda, s a válogatott szedhette a sátorfáját. A kontinensviadalon nem sokat villogott, mindössze egy gólt lőtt, nem nagyon akadtak parádés megmozdulásai és váratlan pasz- szai. Fölösleges azon meditálni, mi lett volna, ha belövi a tizen­egyest. Elképzelhető, hogy Spa­nyolország meg sem állt volna a döntőig, s Raul lett volna a torna legnagyobb sztárja. De az is lehet, hogy már a következő mérkőzésen kiesnek az ibériaiak. Egy biztos: a Bajnokok Ligája után Raulnak ko­moly esélye volt arra, hogy az Év játékosának válasszák. A konti­nenstorna után azonban egyre ki­sebbek az esélyei... Hamerlík a draftolás 84. helyéről a Pittsburgh-be Jó kezekbe került a hokis Szlovákia női kosárlabdacsapata nem járt sikerrel az előolimpiai tornán, de tudja, hol szorít a cipő Pótolhatatlan tapasztalatok a játékok előtt JÁN PLESNÍK A kosárlabda-válogatott az első kol­lektíva volt, amely csapatsportban kiharcolta Szlovákiának az olimpiai részvételt. Az ötkarikás játékokra való felkészülés első szakszót Óceá­niában abszolválták Natália Hejková védencei. Az előolimpiai torna előtt három nap alatt három mérkőzést játszottak: kettőt meg­nyertek, egyet vereséggel zártak, majd következett a már említett se­regszemle Sydneyben. Az alapsza­kaszban a szlovák csapat győzelem­mel kezdett Kanada ellen, de a töb­bi találkozón kikapott - előbb Oro­szországtól, majd Ausztráliától, is­mét Oroszországtól és végül Kana­dától. A tornát a házigazdák nyer­ték, akik a fináléban az oroszok el­len bizonyultak jobbnak. A szlovák válogatott azóta hazatért, s a szö­vetségi kapitányt, Natália Hejkovát arról kérdeztük, müyen tanulságot vontak le a lányok az előolimpiai tornán nyújtott teljesítményből. Milyen érzésekkel tért haza az ötkarikás játékok helyszínéről? Felbecsülhetetlen tapasztalatokra tettünk szert. Belekóstolhattunk az olimpiai város légkörébe, saját bőrünkön éreztük, milyen érzés negyven órás utazás után Ausztrá­liából Új-Zéland felé venni az irányt, milyen érzés az időeltoló­dással való megbirkózás, és mind­ezek után milyen érzés kosárlab­dát fogni a kezünkbe. Oda kell majd figyelni, hogy a megérkezé­sünket követően ne legyen olyan fárasztó a programunk, mint most volt, amikor szinte közvetlenül a leszállás után három rendkívül ne­héz mérkőzést játszottunk az új- zélandiak ellen. Ez ugyanis sokat elvett a lányok erejéből. Azt is megfigyelhettük, milyen fantaszti­kus sportcsarnokban lépnek majd parkettre a nyári játékokok a csa­patok a dobogós helyekért; szeret­nénk mi is kivenni részünket az éremért folyó küzdelemből. Hogyan értékeli a csapat teljesít­ményét? Mielőtt Ausztráliába mentünk vol­na, két hetet töltöttünk Horvátor­szágban. Sajnos ott nem sok fi­gyelmet szenteltünk a játéknak, ami később meglátszott az ered­ményeinken. Remélem, hogy foko­zatosan javulni fognak a lányok, mert Ausztráliában elég rossz fényben mutatkoztunk be. Nem­csak a mérkőzéseken, hanem az egyes játékelemek kivitelezésében is felemását nyújtottak védenceim. Nyolc találkozón senki sem tudta megtartani a formáját. A válogatott három mérkőzést megnyert, ötöt elveszített. Nem volt csalódott a csapat mérle­gével? Nem. Azért utaztunk a tornára, hogy formába hozzuk magunkat. Nagyon nehéz ellenfelek vártak ránk, nekünk meg nem volt mó­dunk arra, hogy komolyan felké­szüljünk ellenük, de a lényeg: a lá­nyok megérezték, „hol szorít a ci­pő”. Az eredményeket kockáztatva inkább mindenldnek lehetőséget adtam, ezért nem számítottam ar­ra, hogy kompakt lesz a csapat. Si­került néhány hibát kiszűrnünk, el­sősorban a lepattanóknál és a pont­szerzés terén, és figyelemre méltó egy másik pozitívunk is: valameny- nyi találkozón többször szereztünk labdát mint az ellenfelek, ami azt is bizonyítja, ügyesek a lányok. Nem a képességükkel akadt gond, ha­nem azzal, hogy nem voltak rende­sen összeszokva. Zirková kosara­zott a legjobban, de a megbízhatók közé tartozott Bieliková is. A fiata­lok közül tetszett, amit Libicová és Poláková csinált. Csak azt sajná­lom, hogy Lichnerová megsérült. Hogyan szeretné kiküszöbölni a hiányosságokat? Nem mondanám, hogy hiányos­ságokról van szó. A felkészülés első szakaszában nem nagyon le­hetett többre számítani. Úgy vé­lem, jó úton haladunk, hiszen a lányok tudatosították, hol kell ja­vítaniuk. Valamennyien hajlan­dók mindent megtenni játékuk javítása érdekében.. A csapat számára azért is hasz­nos lehetett az előolimpiai tor­na, mert sokban emlékeztetett az olimpiai játékok hangulatára. Önben is felmerült, hogy ugyan­ilyen légkör várja a válogatottat szeptemberben? Ha az ember átél ilyesmit, akkor tudatosítja igazán, milyen viadal előtt áll. Pótolhatatlan tapaszta­latok ezek, mind a város, a Superdom sportcsarnok és a ren­dezés tekintetében.. A lányok az olimpia előtt már nem lesznek olyan izgatottak, mint amikor idegen helyre érkeznek. ANDREJ MIKLÁNEK Ha valaki csak egy kicsit is foglal­kozik az észak-amerikai profi hokiligával (NHL), lépten-nyo- mon hallhat a draftolásról. Ez az a játékosválogató, amely hosszú időre meghatározza az NHL jövő­jét. A rendezvény komolyságáról az is tanúskodik, hogy az idei draftolás két napig tartott. Az újoncok sorrendjének megha­tározása hosszú évek hagyomá­nyai szerint dől el. Hogy az erővi­szonyok kiegyenlítettek legye­nek, mindig a gyengébb csapatok választanak először. Persze a ne­ves klubok is szívesen vadásznak a fiatal tehetségekre, ők sem hagyják magukat. Ahogy közele­dik a draftolás ideje, úgy „üzletel­nek” egymással a csapatok a vá­lasztások során.. Idén a New York Islanders választ­hatott elsőnek. Az Islandersnek szerencséje volt, mert az előzetes számítások szerint csak nyolcszá­zalékos esélye volt arra, hogy az első helyről várja draftot. Zdeno Chára együttese után következett az Atlanta, majd a Minnesota, a Columbus és a Tampa Bay. Ennek az öt klubnak adatott meg, hogy versenybe száll az első helyért: az Islanders és a Tampa Bay a tavaly legkevesebb pontot szerző csapat volt, a másik három egyesület az NHL újonca. Néhány klub (NY Rangers, Vancouver, San Jósé, Co­lorado, Florida, New Jersey) úgy szerzett magának előkelőbb he­lyet a „vásáron”, hogy túladott egy-két játékosán. A szlovákok közül Marián Gáboríknak jutott a legjobb hely, de a kapusokat nézve Peter Hamerlíkot sem rejtették el. A sikeres hálóőr Torontóban készült a draftolásra. „Négyen voltunk szlovákok, Marián Gáborík, Marcel Hossa, Jozef Balej és én. Ötnapos volt az edzőtábor, abból három napot az vett el, hogy a klubvezetőkkel kellett tárgyalnunk. Az edzők és a menedzserek mellett az újságírók is sokat faggattak” - emlékezik a draftolás előtti pillana­tokra Hamerlík. Mire voltak a leginkább kíván­csiak? Természetesen folyton azt kér­dezgették, melyik klubban sze­retnék védeni. Csak diplomatiku­san lehetett válszolni: abban, amelyik kiválaszt. Hogyan alakult a további prog­ramja? Egy napig tartottak az egészség- ügyi vizsgálatok - tetőtől talpig körülszemléltek. Főleg az ízüle­tekre és a szememre összpontosí­tottak. Az utolsó napon az erőn­létünket tesztelték. Hogyan? Először felültettek egy szobabi­ciklire, aztán lemérték a maximá­lis oxigénfögyasztást, tehát azt, hogy mennyit bírunk szusszal. Ezenkívül ritmusra kellett súly­zóval guggolgatnunk. Kapusként nálam nem sokat számított ez az erőpróba. Mivel teltek a draftolás előtti napjai? A szakolcai csapattal edzettem, megállapodtunk a vezetőkkel, hogy bármikor beállhatok a fiúk­kal gyakorolni. Június 20-án utaztam a draftra, ahová a szüle­im is elkísértek. A draftolás valamennyi jégkoron- gozó életében mérföldkövet je­lent. Peter Hamerlík sem kivétel, akit a Pittsburgh Penguins vitt el. Jaromír Jágr mellett, Ivan Hlinka vezetésével jó kezekben lesz. Natália Hejková már Sydneyre veti vigyázó tekintetét (TA SR)

Next

/
Thumbnails
Contents