Új Szó, 2000. július (53. évfolyam, 151-175. szám)

2000-07-21 / 167. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. JÚLIUS 21. KOMMENTÁR Bocsánatos adósság TÓTH MIHÁLY Úgy másfél éve feltűnést keltett, hogy az új kormány kilátásba he­lyezte, rövidesen a parlament elé teijeszti azt a törvényjavaslatot, amelynek elfogadása után már bűntettnek minősül, ha egy vállalat tulajdonosa elmulasztja az adó, a társadalombiztosítási vagy más járulék befizetését. Ha az eredményt vesszük alapul, illetve azt a magabiztosságot, amellyel ígérgettek, a végrehajtó hatalom műkö­désének ezt a mozzanatát is nyugodtan beiktathatjuk a Lázas Sem­mittevés c. fejezetbe. Ma ott tartunk, hogy a Társadalombiztosító Intézetben még mindig nem tudják biztosan, a nyugdíjak augusz­tustól való 10 százalékos emeléséhez a pénzügyminisztérium hon­nan passzírozza ki az ez évre szükséges 2,8 milliárdot. Miközben a vállalatok 48 milliárddal tartoznak a kötelező befizetések elmu­lasztása címén. Akkora összeg ez, hogy akár egynegyed része is törvényes megol­dásért kiált. Ehhez képest ma már kevés szó esik a járulékbefizetést elmulasztók felelősségre vonásáról, sót, még azt sem merik az ille­tékesek kockázat nélkül megtenni, hogy a sajtóban nyilvánosságra hoznák a legnagyobb adósok névsorát. A pellengérre állítás el­lenzői személyiségi jogokat emlegetnek. Es miközben a személyi­ségijogokat ragozzák a decens jogászok, a demokrácia 11. eszten­dejében takaros dolgozatok jelennek meg a sajtóban arról, hogy 2001-ben azért nem növekedhetnek a reálbérek, mert 2000-ben felemelik a nyugdíjakat. Hasonló helyzet ez, amikor az anyagi nyomorban szenvedő kishi- vatalnok munkájából hazatérve azzal bosszulja meg cezaromániás főnökének packázását, hogy jól felpofozza beteg feleségét. Publicistáink - és nemcsak a jobboldali térfélről - bátran megtá­madták a nyugdíjasokat, akikről köztudott, hogy a védekezésre legképtelenebb rétegek egyikét alkotják. Ahelyett, hogy vették vol­na maguknak a fáradságot, megpróbáltak volna bátrak lenni, ki­mondva: az az állam, amelyik a munkáltatóknak közel 50 milliárd korona adósságot enged felhalmozni, nem tekinthető működő ál­lamnak. Csak mellékesen: az állami vállalatok a legnagyobb adó­sok közé tartoznak. A nyugdíjasnak lassan arra sincs pénze, hogy megvásárolja az újsá­got. így legalább annyi haszna van az elszegényedésből, hogy nem hergelődik fel, amiért a jövő évi reálbérnövekedés elmaradásáért is őt okolják. Politikusainlmak viszont éppen ilyen viszonyok között kötelessége lenne helyretenni a dolgokat, és hitelesen tájékoztatni arról - az adó- és járulékbeszedés eredményeinek tükrében is hogy miként (nem) működik az állam. * Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz-politika - (58238311), Sidó H. Zoltán-gazdaság- (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urban Gabriella - panoráma, téma - (58238339), - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, telefax: 58238343. Fiókszerkesztőségek: Nagvkafxis 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/7704 200, Nyitra: 087/652 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Grand Press Rt. Pozsony. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit, tel.: 58238322, fax: 58238321 Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Lapterjesztési osztály, laprendelés: 58238307, tel./fax: 58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető a kiadónál. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somolja. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz tlaőe, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 , Index: 48011 Műiden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com A stílus az ember JUHÁSZ KATALIN Sokadikén néha magam is bará­taim jóindulatára vagyok utalva, ezért ha összeszámolnám, mennyi pénzt adtam koldusok­nak eddigi életem során, szé­gyenletesen alacsony lenne a végösszeg. Ránézésre tudni vé­lem, hogy piára kell a pénz az il­letőnek, nem kenyérre, a koldus- maffiák bevonulása óta pedig kétszer olyan óvatos vagyok, ne­hogy támogassam a bűnözés eme újkeletű sarjadmányát. Egyedül az utcazenészek iránt érzek szimpátiát, sokuk megér­demli, hogy zenéből éljen. Ha­nem az a nő levett a lábamról. Nézzenek gyenge elméjűnek, nem érdekel, bevallom: egy szá­zast nyomtam a kezébe, fizetés előtti héten, józan mérlegelés nélkül. A mondókája, a stílusa, és egyáltalán: a kisugárzása a kol­dulás eddig sosem látott, fantázi­adús megnyüvánulásaként ha­tott. Ápolt frizurával, diszkrét sminkkel, kissé ódivatú kosztüm­ben, de jólöltözötten, illedelme­sen kopogott be az irodába, és- Mári néni, jobb lesz, ha már nem fohászkodnak az égiekhez. Addig imádkoztak, amíg nem jött a nagy zuhé, a tető meg beázik. (Agócs Ernő karikatúrája) Nem lesz szűkmarkú az üzem vezetősége, a sérülteket a törvény értelmében kárpótolják Nem tudták a tűzoltók, mit takar a klórfelhő Az ígéretek szerint nem egész két hét múlva befejezi munkáját a vágsellyei Duslo vegyipari vállalatnál július 2- án történt klórkiömlés körül­ményeit vizsgáló bizottság. VRABEC MÁRIA Remélhetőleg választ ad arra a kérdésre is, kit terhel a felelősség azért, hogy a helyszínre vezényelt tűzoltók súlyos sérüléseket szen­vedtek. Mind ez ideiig vajmi keve­set tudni arról, mi történt az üzem udvarán, a páncélozott tömlő megrepedésétól a mentőautók szi­rénáinak megszólalásáig, de ah­hoz túlságosan is sok volt a tanú és a sérült, hogy némi információ ki ne szivárogjon. Bár az illetékesek szófukarak voltak, az rögtön nyil­vánvaló volt - és nemcsak a sérül­teket ellátó orvosok számára -, hogy a tűzoltók többsége nem vi­selt védőmaszkot és légzőkészülé­ket. Ez azonban valószínűleg nem azt jelenti, hogy ők sértették meg a biztonsági előírásokat - a súlyos következméyekkel járó mulasztást más (vagy mások) követte (követ­ték) el. Lapunknak a szóban forgó A tűzoltók többsége nem viselt védőmaszkot és légzőkészüléket. vasárnap este szolgálatot teljesítő tűzoltók közül nevük ehallgatását kérve többen is megerősítették, hogy a klórgázfelhóbe légzőkészü­lék nélkül léptek be, egyszerűen azért, mert nem tudták, hogy már életveszélyes zónában vannak. Mint megtudtuk, a vegyi üzem tűzvédelmi szabályzata szerint a tűzoltóknak a riasztástól számított 45 másodpercen belül el kell hagy­niuk állomáshelyüket, ennyi idő alatt pedig lehetelten felölteni a védőruhát. Ezért erre mindig az egység parancsnokának utasítása alapján, a bevetés helyszínéhez közel, de még az ún. biztonsági zó­nában kerül sor, ahol az előírások értelmében az eseményt jelző al­kalmazott várja és figyelmezteti a tűzoltókat. Ezúttal, azonban nem így történt. A helyszínre tartó 4 tűzoltókocsi le­génységének fogalma sem volt ar* ról, mekkora területet borított el a mérgező köd, és mivel a veszélyes­ségi határon innen senki sem várta őket, azt sem sejthették, hol van ez a határ. így anélkül, hogy felde­rítőket küldtek volna a helyszínre, az első kocsiban ülő parancsnokot követve valamennyien egyenesen a klórfelhőbe száguldottak, és védőruha, valamit légzőkészülék nélkül kezdték el a mentést. Azt, hogy néhányan a saját iniciatívá- jukból vagy valakinek az utasítás­ra öltötték fel az oxigénpalackot, még a bizottság vizsgálja, de any- nyit már most is tudni lehet, hogy az egység minden tagjához nem érkezett meg ez az utasítás, és a ri­asztáskor a gázkiömlést jelző szi­réna sem szólalt meg. Pontos vá­laszt arra, ki nem tartózkodott az adott pillanatban ott, ahol kellett volna, ki nem teljesítette a köteles­ségét, és hogyan lehet, hogy a klórt szivattyúzó, tehát a baleset közvetlen helyszínénél tartózkodó munkások nem sérültek meg, csak az üzem vezetősége által kineve­zett bizottság zárójelentése ad. Az azonban biztos, hogy elegendő in­formáció birtokában a tűzoltók nem tették vona kockára az egész­ségüket, hiszen többen közülük már 25-28 éve végzik a munkáju­kat, nemegy életveszélyes beveté­sen vettek részt, tehát kellő tapasz­talatokkal és ismeretekkel is ren­delkeznek. A Duslo vegyiüzem munkabizton­sági és tűzvédelmi osztályának ve­zetője, Ján Sabovcík értesüléseink­kel kapcsolatban csak annyit mon­dott, korai lenne következtetése­ket levonni és felelősöket keresni, mielőtt a történteket vizsgáló bi­Nem tudta a legénység, mekkora területet borí­tott el a mérgező köd. zottság befejezi munkáját. Azt me­gerősítette, hogy a tűzoltók 1 perc 13 másodperc, alatt már a baleset helyszínén voltak, és azon a he­lyen, ahol az előzetes bejelentés alapján várni kellet volna őket va­lakinek, nem találtak senkit. Hogy miért, azt csak az ügy valamennyi szereplőjének kihallgatása után derül ki, és ennek alapján kerül sor a felelősségrevonásra, majd a sé­rültek kárpótlására is. A héten a tűzoltók közül még hárman szo­rultak egészségügyi ellátásra: egy tűzoltót tegnap engedtek haza a nyitrai tüdőszanatóriumból, egy a légi tüdőszanatóriumban gyógyul, harmadik társuk a pozsonyi Dérer kórház intenzív osztályán fekszik még mindig élepveszélyes állapot­ban. Kérdésükre Ján Sabovcík el­mondta, a kárpódásra természete­sen a törvény értelmében kerül sor és a kollektív szerződésnek kö­szönhetően az üzem vezetősége biztosan nem lesz szűkmarkú. OLVASÓI LEVÉL Kirántott akácvirág Az Új Szó július 10-i számában egy cikk jelent meg, miszerint: Újabban az olaszok meg is eszik a virágokat - Rántott akác, ibolyás sütemény. Ehhez a cikkhez sze­retnék hozzászólni, hogy az emlí­tett olasz virágféleségekből készí­tett specialitások nem is olyan nagyon újkeletűek és nemcsak Olaszországban gyakorolják ezt az újfajta étkezési formát, a mi tájainkkon is hallottunk már erről. Sőt, a fenti cikk végén is van egy rég elhangzott kabosi ki­tétel, miszerint; „hagyma helyett majd kökörcsinnel eszi a libasül­tetet...” A következőket pedig né­hai tanítónő nővéremtől tudom. 1945-ben, amikor a magyar nem­zetiségű alkalmazottak írásban megkapták az azonnali elbocsátó szép üzenetet, más választásuk nem volt, mint Magyarországon keresni - ha ugyan találtak - ál­lást. Miután hallottuk, hogy az is­kolaügyi minisztériumban Buda­pesten egy komáromi férfi a sza­kelőadó, nővérem egyenesen oda indult. Mint kiderült, a sza­kelőadó nemcsak hogy komáromi volt, hanem tejtestvére is a nővé­remnek, a szó legnemesebb értel­mében. Ugyanis a két édeanya egy időben szült, és miután a kis­fiú édesanyja nem tudott szoptat­ni, édesanyánknak pedig volt bőven teje, az orvos ajánlására a kisfiút is ellátta anyatejjel. Nos, a hála nem maradt el, nővérem azon nyomban megkapta a kine­vezését egy komáromi járásbeli pusztára, Vasdinnyésre. Közben ígéretet is kapott, hogy amenyi- ben lesz másutt üresedés, azon­nal áthelyezi. Ez nemsokára be is következett, másfél éven belül át­helyezték Rajka nagyközségbe. Vasdinnye puszta, az első helye, égy elmaradott, nagyon szegény, minden kultúrát nélkülöző tanya volt. A gyerekek télen is csak szvetterben jártak iskolába, kora tavasztól késő őszig mezítláb jár­tak. Még az év végi osztályképen TALLÓZÓ SME Frantisek Gaulieder, a szlovák poli­tikai palettán a közeljövőben meg­jelenő párt leendő vezetője úgy vé­li, aligha okozna gondot, ha egy új tömörülés kínálna alternatívát a választópolgároknak. A politikus megjegyzi, olyan szociális eleme­ket is előtérbe helyező jobbközép pártra lenne szükség, mely nem ígérgetne teljesíthetetíen progra­mokat. Szerinte a hazai politikai életben nagy a zűrzavar, ami az el­lenzéki erők helyzetének megszi­lárdítását segíti. Sajnos a kormány- koalíció mostohán bánik a társa­dalmat legjobban érintő kérdések­kel - véli Gaulieder, aki szerint az ellenzéki pártok a koalíció amatőr lépéseit kihasználva növelik nép­szerűségüket. A parlamenti man­dátumától még a Meciar-kormány idején botrányos körülmények kö­zött megfosztott exképviselő pártja megalakítása felé még nem tett konkrét lépést, azonban arra a kér­désre nem óhajtott válaszolni, va­jon ismert személyiségeket már megszólított-e pártalapítási tervé­vel összefüggésben. NOVY CAS A Szlovák Biztosítóval kötött több millió koronás forgalommal ke­csegtető szerződése miatt reflek­torfénybe került nagytapolcsányi Prima-Print nyomda és az SDL or­szágos bizottsága közti üzleti kap- csolattalról a lap számos képviselőt szólaltatott meg, vajon a nyilatko­zók tömörülése esetében ldzárha- tó-e hasonló eset. Gyurovszky László szerint egyáltalán nincs rendjén, ha egy párt klientelista alapon különböző előnyökhöz jut. Az MKP képviselője elmondta, pártjával azért sem fordulhat elő hasonló eset, mivel egyetlen cég­ben sincs részesedése. Hozzátette, sajnos a Kosovan-üggyel nem zá­rultak le a Szlovákiában tapasztal­ható, pártok által vezényelt gazda­sági visszaélések sorozata. DER STANDARD Az EU-tizennégyeknél kihagyott a józan ész, amikor meghirdették az Ausztria elleni szankciókat - véle­kedett a liberális bécsi lapban megjelent interjújában Arnulf Ba­ring tekintélyes német történész és politológus. Baring szerint a szankciók egyfelől nélkülözik a jogalapot, hiszen csak vélt veszély miatt avatkoztak be a tizenné- gyek. Másfelől felmerül a mérce kérdése is, hiszen ha a kérdést úgy tennék fel, mi a helyzet Szerbiá­val, Oroszországgal, Törökország­gal és Ausztriával, a válasz egyér­telműen az lenne, hogy Béccsel nincs gond. Ami az Osztrák Sza­badságpártot (FPÖ) illeti - amely­nek a kormányban való részvétele kiváltotta az intézkedéseket - a politológus úgy vélekedett, régen esedékes volt, hogy az FPÖ beke­rüljön a végrahajtó hatalomba. Az előző koalíció ugyanis elhasználó­dott, és ez a társadalomban össze­fonódásokhoz vezetett. A tudós azt is hangsúlyozta: abban egyál­talán nem bizonyos, hogy Jörg Haider hosszú távon pozitív hatá­sú erő lesz. Aggasztónak mondta, hogy a szankciók egyik hajtómo­torja Párizs, mégpedig állítólag azért, mert tart egy német-oszt­rák tömb lehetőségétől. is mezítláb vannak lefényképez­ve. Házasodni azért házasodtak, a lakodalomba a nővéremet is meghívták, azonban a fogásokból nem kért. A menü: hús nélküli le­vesféleség, kirántott akácvirág (éppen akácvirágzás volt), a süte­ményt pedig csiripiszli, ázaz kőttés pótolta. Ital: házilag készí­tett lavórpálinka és fehér otelló­ból készített pancsbor. Ez követ­len a háború után volt, hogy most milyenek a körülmények a pusz­tán, nem tudom. Bizonyára más, 55 év hosszú idő ahhoz, hogy az emberek lét- és életmódja meg­változzon. Ennyit a kirántott akácvirághoz. Özv. Petőcz Kálmánná Komárom JEGYZET miután háromszor megkérdezte, nem zavar-e, belekezdett egy fáj­dalmas történetbe. Tizenkilenc éves, szellemi fogyatékos fiáról gondoskodik egymaga, tavaly könyörögte ki őt az intézetből, ahol lelkileg tönkretették. Tíz hó­napja ezerkoronás tartozás miatt kikapcsolták náluk az áramot, azóta gyertyafénynél, kézzel mos, mert a visszakötésért kétez­ret kér a szerelő, annyit pedig nem tud fizetni, csak ha kenyé­ren és vízen élnének egy ideig. Holnapra ígérkezett a mester, már csak kétszáz korona hiány­zik, sok jó ember akadt a város­ban, főleg művészek, pedagógu­sok, olyanok, akiknek maguknak sincs, bezzeg a vállalkozók ki­dobták, mint egy tolvajt... Fi­gyeltem, ahogy beszélt: higgad­tan, hüppögés, kéztördelés, ön- sajnáltatási szándék, túljátszás nélkül, mintegy vázolva a tényál­lást, először azt hittem, riportté­mának kínálkozik fel. De nem, adományt várt. Itt egy százas, sok szerencsét, mondtam, mire előhúzta a gyerek fotóját, és tip­pet kért tőlem, kitől kaphatná meg a még hiányzó száz koronát. Amikor kilebbent az ajtón, komo­lyan mondom, örültem, hogy könnyíthettem az életén. Ki tud­ja, talán igazat beszélt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents