Új Szó, 2000. július (53. évfolyam, 151-175. szám)

2000-07-03 / 152. szám, hétfő

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2000. JÚLIUS 3. Fórum Társadalomtudományi Szemle Megjelent a Fórum Társadalomtudományi Intézet által gondozott Fórum Társadalomtudományi Szemle 2000/2. száma. Az új kiadvány a Tanulmányok rovatban közli László Béla A szlovákiai magyar oktatásügy a kilencvenes években című írását, Lampl Zsu­zsanna Romakérdés magyar szemmel (avagy hogyan látja a szlová­kiai magyar közvélemény az úgynevezett roma problematikát) című munkáját, Angyal Béla Magyar szervezetek és mozgalmak Csehszlovákiában című tanulmányának második részét, Vadkerty Katalin Nógrád mezőgazdasága 1848 és 1918 között című írását, Farkas György A nemzetiségi megoszlás térszerkezete a vegyes la­kosságú régiókban című munkáját, valamint Lacza Tihamér Ma­gyarjezsuiták Latin-Amerikában című tanulmányának második részét. Kocsis Aranka a Mercurius Társadalomtudományi Központ munkáját mutatja be. A lap az interneten is olvasható. Cím: www.foruminst.sk . (ú) MOZI ___________________POZSONY___________________ HV IEZDA: Ég velünk! (amerikai) 15.30, 18, 20.30 HVIEZDA KERT­MOZI: Az Álmosvölgy legendája (amerikai) 21.15 OBZOR: Mookie, a csimpánz (amerikai) 15.30, 18, 20.30 MLADOST: Minden héten háború (amerikai) 17, 20 CHARLIE CENTRUM: Mookie, a csim­pánz (francia) 18 Minden héten háború (amerikai) 17, 20 Halálso­ron (amerikai) 19.30 Az élet szép (olasz) 17.30 Sekalnak meg kell halnia (cseh-szlovák) 18.30 Little Voice (angol-amerikai) 20.30 A bokszoló és a halál (szlovák) 20 ________________DEL-SZLOVAKIA________________ LÉ VA - AMFITEÁTRUM: Hair (am.) 21.30 PATHI FÜRDŐ - KERT­MOZI: Ember a Holdon (am.) 21.30 Robot - új magyar játékfilm. Rendező: Incze Ágnes Képek a mai fiatalokról MTI-TUDÓSÍTÁS Budapest. Robot címmel új ma­gyar játékfilm készül Incze Ágnes rendezésében. A rendező elmond­ta, hogy az 50 millió forintos költ­ségvetésből készülő filmben két, egymással teljesen ellentétes világ feszül egymásnak: a gyárak, és a gazdag fiatalok világa. A két vilá­got Anikó, a film főhőse köti össze. A produkciót - amely a ren­dező első játékfilmje lesz - az Or­szágos Rádió és Televízió Testület, a Duna TV és a Filmplus Kft. tá­mogatja. A rendező azt is elmond­ta, hogy a szereplők többsége főis­kolás fiatal. A film zenei aláfesté­séről DJ Palotai gondoskodik. In­cze Ágnes hozzátette, hogy a nyolcvan-kilencven perc hosszúra tervezett film forgatásakor első­sorban egy gyárban, és fiatalok ál­tal közkedvelt helyszíneken készí­tik el a felvételeket. A film forgatása ma kezdődik. A rendező tervei szerint az alkotás a Filmszemlére készül el. Incze Ágnes volt a vágója a Meteo, a Zsötem és a Közel a szerelemhez című filmeknek, továbbá több do­kumentumfilmet rendezett. Mozifilmmel foglalkozik a francia államtanács Jó reklám a tiltás MTI-TUDÓSÍTÁS Párizs. Bokros teendőik mellett egy mozifilm megnézésére is sza­kítottak időt néhány napja a fran­cia államtanács, azaz a legfőbb francia közigazgatási bíróság tag­jai: igaz, nem szórakozásból, ha­nem mert egy családvédelmi szer­vezet feljelentette a francia film­színházakban az elmúlt hét köze­pén bemutatott, „Csókolj” című alkotást. A szervezet pornográf­nak és túl erőszakosnak találta a két fiatal nő hányatott életéről szóló filmst. A hétvégén megszü­letett a váratlan döntés: a filmet le kell venni a mozik műsoráról. Franciaországban a filmek bemu­tatásának engedélyezéséről vagy elutasításáról egy szakértői bi­zottság javaslata alapján a kultu­rális minisztérium dönt, s e dön­tés ellen az államtanácshoz lehet fellebbezni. A minisztérium a fil­met engedélyezte, igaz, csak a 16 év feletti nézők számára - az ál­lamtanács viszont ezt a döntést fe­lülbírálta, s az alkotóktól megvon­ta a forgalmazási engedélyt. Igaz, a határozat egyfajta polgári enge­detlenségi mozgalmat váltott ki: több nagy mozihálózat nem volt hajlandó a „cenzúrának” minősí­tett lépést végrehajtani, emlékez­tetve, hogy miközben a művet ele­ve korhatárhoz kötötték, az inter­net korában már bárki, életkori korlátozás nélkül hozzájuthat pornográf vagy éppen erőszakos művekhez - a híressé vált filmet vetítő mozik pénztárainál pedig az eddiginél is hosszabb sorok ke­letkeztek. A trencsénteplici Art Film fesztiválon az Art Fiction kategóriában Lech Majewski Wojaczek című filmje, az Úton szekcióban Vladislav Nikoforof és Vük Jemremovic, a dokumentum kategóriában Saso Podgorsek kapott Aranykulcsot. A zárónapon a város vendége volt Catherine Deneuve, aki­nek életműdíjat adtak át a szlovákiai filmszemlén. (TA SR-felvétel) Öllé Erik: „Életem végéig keresni fogom a határokat, de azt hiszem, a problémákat már nem keresem." A spontaneitás a rendszere „Tizenkilenc évesen úgy indultam neki, hogy nem kell papír, nem kell semmi..." (Dömötör Ede felvétele) Néhány héttel ezelőtt kapta meg a diplomáját a Pozso­nyi Színművészeti Főisko­lán. Most éppen Komárom­ban próbál; Gágyor Péter Isten veled, Monarchia című darabjában - többek között - Schröder ezredes­ként élteti a háborút, küldi a frontra beosztottjait. Öllé Erik ősztől a kassai Thália deszkáin civilben védi a hont. LAKATOS KRISZTINA „Részben evidens volt Kassa, hi­szen »anyaszínház«. A főiskola előtt egy évet töltöttem a Tháliá- ban. Ahhoz képest, hogy a gim­náziumból kerültem oda, minden képzettség nélkül, nagyon jó le­hetőségeket, jó szerepeket kap­tam. Most is volt már szó szere­pekről, kettőt biztosan ígértek, és mindkét színház beleegyezett ab­ba, hogy lejöjjek Komáromba, az Amadeus egyik szerepére. A gon­dom az, hogy legszívesebben nem szerződtem volna, csak az itt ugye nem működik, hogy sza­badúszóként dolgozzam. Szóba jöhetett volna szlovák színház is, hat év után a Svejk az első ma­gyar darabom; amióta elmentem a Tháliától, végig szlovákul csi­náltam színházat, s a jelzésekből ítélve talán nem lenne gond. De nem szeretnék harminc évig csak szlovákul játszani, annyira azért köt az anyanyelvem. Terveim vannak, részben ezért is Kassa, ott vannak lehetőségek, ha hív­nak az Állami Színházba, egy-egy szerepet szívesen elvállalnék. De hogy mondjuk elmenjek Turóc- szentmártonba, elképzelhetet­len. Lehet ott jó színház j átszhat­nék, de letelepedni nem tudnék. Nem vonz az alternatív színját­szás, nem tudok elmenni sem a mozgás, sem az ének felé - szóval a klasszikus kőszínházi, prózai dologban vagyok otthon. Jó ha fi­atalok vannak körülöttem, új vér, úgy érzem, hogy jön egy új látás­mód, megközelítés általuk. Per­sze az is erősen befolyásolta a vá­lasztást, hogy kassai vagyok.” Nem kompromisszumokra ter­mett egyéniség, inkább nekiindul újra és újra: váltott gimnáziumot, elment a főiskoláról, majd vissza­tért. „Azt hiszem, én feszélyez­tem az iskoláimat. Olyan szem­pontból eléggé nehezen kezel­hető ember vagyok, hogy min­dent túlzásba viszek. A középis­kolaváltásnak is az én »cseleke­detem« volt az oka, a főiskolán szintén. A rendszert nem bírtam, szeretek a saját rendszerem sze­rint élni. Van ebben lustaság, fe­lelőtlenség is. Spontán embernek tartom magam, ez a rendszerem. Persze a spontaneitás nem rend­szer, de szeretem én megmonda­ni, mikor mit... Szerettem akkor elmenni órára, amikor én akar­tam. Persze ezt nem engedheti meg magának senki. Én azt hit­tem, igen, és nem jött be. Meg­szakítottam a főiskolát, négy hó­napra kimentem Londonba, egy francia étteremben dolgoztam mint segédszakács. Gyönyörű négy hónapot éltem meg, a mai napig ebből élek. Arra volt szük­ségem, hogy egyedül legyek, és abban az őrült nagy városban ez tökéletesen sikerült. El tudtam magamban rendezni mindazt, amit abban az időszak­ban el kellett rendeznem. Tizen­kilenc évesen úgy indultam neki, hogy nem kell papír, nem kell semmi... Aztán rájöttem, hogy nem így működik a dolog, és tud­tam, hogy visszamegyek a főisko­lára. Tárt karokkal vártak. Már tudtam, mit engedhetek meg ma­gamnak, de nem voltam lebilin­cselve, egyszerűen tisztáztuk, mi sok, mi kevés.” Öllé Erik azt mondja, érdemes volt végigjárni hat év alatt ezt az utat, elsősorban a tapasztalatok, a nem lexikális jellegű tudás, az inspiráló közeg miatt, mert ez az alapja a színésznek: „Nem tudom pontosan, mit tanultam meg. A technikával hadilábon állok: elis­merem, de nem igázán haszná­lom. A túl tudatos technikát már rossznak tartom, ami valamit lep­lez. Egy évet már lehúztam a színházban, mielőtt főiskolára kerültem volna. Segített, különö­sen elsőben éreztem, hogy van valami pluszom, de megvan a másik oldala is az éremnek: sok befixált rossz dolgot hoztam ma­gammal a színházból, amire ott nem figyelmeztettek. Ez amúgy általános, a felvételiken már le­sik, hogy mennyi az ál, a be- idegződött, a pszeudo. Jó ezt tu­datosítani. Nagyon külsőségesen játszottam, erős pátosszal - ezt le kellett rombolni bennem, és fel­építeni valami újat. Amit a főis­kolán felépítettek: a gondolko­dás. Minden egyes szót képesek voltunk analizálni, miért éppen az a megfelelő... Elsősorban emberként fejlődtem hat év alatt, s ezáltal színészként is. Persze életem végéig keresni fogom a határokat, de azt hiszem »megjuhászodtam« annyira, hogy a problémákat már nem ke­resem. A főiskolán diák voltam, az teljesen más státusz, mint al­kalmazottként a színházban. Ez egy szigorúbb rendszer. A suliban mindig meg lehetett egyezni. Most nem a lustaságról beszélek, mert nagyon szívesen próbálok 12-14 órát is naponta, csak le­gyen olyan a közeg, hogy jó han­gulatban, örömmel... Picit tartok ettől, a színházban már jön a szakszervezet, kettő után vége, megyünk haza, mert a kollektív szerződésünkben ez van... Nagy harc lesz, hogy ne fásuljon bele az ember. A főiskolán volt tizen­három csoporttársam, nagyon jó osztályt fogtam ki, nagy volt a konkurencia. Egymást húztuk egy nagyon egészséges harc kere­tén belül. Most majd hirtelen egyedül leszek.” Nemzetközi folkfesztivál Hetvenkilenc éves korában elhunyt Walter Matthau, a csibészes tekintetű gazfickó Zenehíd a Ghymessel Budapest. Zenehíd címmel nem­zetközi folkfesztivált tartanak júli­us 4. és 6. között Budapesten, a Benczúr Házban. A VI. kerületi Benczúr utca 27. szám alatti művelődési intézmény tájékoztatása szerint a nyitányon az autentikus folkzenék estjét ren­dezik meg. A műsorban Kerényi Róbert és ze­nekara moldvai, illetve gyimesi, a Ternipe cigány, a Gereben mezősé­gi, a Budapester Klezmer Band zsi­dó muzsikával szórakoztatja a kö­zönséget. A fellépők között lesznek a szlovákiai Szepsi Romák muzsi­kusai. Az ázsiai zene- és tánckultúrának szentelt programban japán klasszi­kus zenét, indiai, indonéziai mu­zsikát, valamint táncot is hallhat­nak, láthatnak az érdeklődők a külföldi vendégművészek előadá­sában. A világzenei esten színpadra lép a Wertetics Orkestar, az Áfter Crying együttes, a M. É. Z. és a Ghymes együttes. A fesztivál támogatói között van a Nemzeti Kulturális Alapprogram, a Magyar Turizmus Rt., az osztrák és az indiai nagykövetség, valamint az indiai légitársaság is. A különleges ízek kedvelői mind­három program alkalmával külön­böző népek ételeit és italait is meg­kóstolhatják a helyszínen. (MTI) Felhúzható gyerekj áték volt MTI-JELENTES Washington. Hetvenkilenc éves korában váratlanul elhunyt Walter Matthau vüághírű amerikai filmszí­nész. Szívroham végzett vele a kali­forniai Santa Monicában szombatra virradó éjszaka. Walter Matthau a Furcsa pár című filmjével vált or­szágszerte népszerűvé és nemzetkö­zileg elismertté: Jack Lemonnan az oldalán ő játszotta a faragadan és rendeden sportújságírót, Oscar Ma- disont. Attól kezdve sztárként tartot­ták számon. Csaknem hatvan évi pá­lyafutása során több mint negyvenöt filmben szerepelt. Egyik legemléke­zetesebb és legnagyszerűbb teljesít­ményét Billy Wilder The Fortune Co­okie című filmjében nyújtotta: alakí­tását a mellékszereplőknek adomá­nyozott Oscar-díjjal jutalmazták. A gyűrött arcú, csibészes tekintetű, billegő járású és dörzspapírhangú színész kezdetben gonosz haramiá­kat és bűnözőket játszott, később megtalálta azt a szerepkört, amely­ben igazán otthonosan mozgott: az örökké morgó, időnként barátság­talan, de valójában szeretetre mél­tó, felvágott nyelvű, hórihorgas gazfickó figuráját. Fergeteges film- vígjátékai a világon mindenütt nagy sikert arattak.- Walter olyan, mint egy felhúzható gyerekjáték - mondta róla egyszer gyakori partnere, Jack Lemmon. Önéletrajza szerint 1920 októberé­Fergeteges filmvígjátékai a világon mindenütt nagy sikert arattak. Ké­pünkön rendező fiával, Charles Matthauval (CTK/AP-felvétel) ben született egy bevándorolt, nyo­morban élő orosz zsidó családban. A színész azonban az életben is leg­alább olyan hóbortos és szeszélyes volt, mint filmjeiben: nem egyszer azt mondta, hogy apja ortodox hit­térítő volt, akit üldöztek a cári rend­szerben, másszor pedig azt állította róla, hogy kijevi házalóként tenget­te az életét. Annyi bizonyos, hogy az apa el­hagyta a családot, amikor Walter - eredeti nevén: Matucsanszkajaszki - még csak hároméves volt. Tehetsége már egészen fiatal korá­ban megmutatkozott. Hétévesen Shakespeare-t olvasott, és verseket adott elő az iskolában. A Broadwayn huszonnyolc éves ko­rában lépett fel először, egy aggas­tyán püspököt kellett alakítania. Olyan világhírességekkel járt egy színésziskolába, mint Rod Steiger, Tony Curtis és Harry Guardiho. Egyik interjújában bevallotta, hogy imádta a fogadásokat: becslése sze­rint élete során több mint ötmillió dollárt költött szerencsejátékokra.

Next

/
Thumbnails
Contents