Új Szó, 2000. július (53. évfolyam, 151-175. szám)

2000-07-18 / 164. szám, kedd

ÚJ SZÓ 2000. JÚLIUS 18. Kultúra oktatás Nem szokványos dolog, hogy egy szakmunkásképző intézet diákjának képzőművészeti hajlamait erősítse A játszma csak most kezdődik Végh Tamás a legjobban dolgozni szeret. (Archív felvételek) Ennek a történetnek három pozitív és egy negatív sze­replője van: egy ötletgazda, egy tehetséges gyerek, egy odafigyelő pedagógus és egy - hogyan is lehetne finoman jellemezni? - nem a helyzete magaslatán álló pedagógus. VOJTEK KATALIN Az ötletgazda a Nemzeti Művelő­dési Központ, amely a belügymi­nisztériummal és több más szerve­zettel karöltve már hatodik éve rendezi meg a Miért szeretek élni? elnevezésű drogellenes ifjúsági képzőművészeti versenyt. Az idén 259 iskola 1425 tizennégy-tizen- nyolc éves tanulójának beküldött akotását bírálta el a zsűri. Közülük a legjobbnak a 16 éves hodosi Végh Tamás Sakk-matt című kom­pozícióját ítélte. Ez a kép a pályá­zat további 51 kitűnőnek minősí­tett alkotásával együtt egy vándor- kiállítás keretében bejálja egész Szlovákiát. Végh Tamás a Dunaszerdahelyi Magyar Oktatási Nyelvű Építőipari Szakmunkásképző Intézet szoba­festő szakán tanul, idén szeptem­berben lesz másodikos. Óvodás korától rajzol, fest, négy évig láto­gatta a dunaszerdahelyi művészeti alapiskola képzőművészeti szakát. A jó rajzkészség, úgy látszik, csalá­di örökség, anyai ágon az egyik nagybácsi festeget, főleg tájképe­ket, mindenfajta szakmai felkészí­tés nélkül, mégis nagyon ügyesen. A pályázat nyertes alkotása: Sakk­matt Tamás az ő nyomdokaiban lépked. Bár portréi szembetűnően hasonlí­tanak modelljeikre, ő is inkább táj­képeket fest - főleg megrendelés­re. Mert ügyességének odahaza gyorsan híre terjedt. Először csak a rokonok körében, aztán mások is tudomást szereztek róla, jöttek sorra a megrendelők. Nem érkez­tek üres kézzel, különböző tájakat ábrázoló fényképeket, levelezőla­pokat hoztak - mintának. És Ta­más a kívánalmaknak megfelelő méretben temperával megfestette a romantikus vízesést, az idilli tó­partot vagy a tallósi öreg malmot. Az utóbbit már ötször, a nagy siker­re való tekintettel. Bevallása sze­rint ugyanannak a képnek többszö­ri megfestése már kissé untatja, de nem akar csalódást okozni, meg­csinálja becsülettel. Munkának te­kinti, elvégzendő feladatnak, amely elől nem tér ki. Arra a kér­désre, mit szeret a legjobban, azt feleli: dolgozni. Meglepő válasz egy tizenhat éves fiatalembertől, az idősebb generáció általában nem ilyennek képzeli a mai fiatalo­kat. Tamásnak van egy specialitása is; falra fest képeket. Kíváncsisko- dásomra, hogy nem pattogzik-e fel, nem repedezik-e meg a falfest­mény, mosolyogva biztosít: ilyesmi nem fordulhat elő, ismeri a techni­káját. „Neked talán nem is itt, a Szabó Gyula utcai szakmunkás- képzőben, hanem a pozsonyi ipar- művészeti középiskolában lenne a helyed” - kockáztatom meg. „Ezt már mások is mondták, ezért kilen­cedik osztályból oda jelentkeztem, de az osztályfőnöknőm kijelentet­te, hogy semmi értelme, úgysem vesznek fel, mert rossz a bizonyít­ványom.” Szóhoz sem tudok jutni a csodálkozástól. Létezik olyan pe­dagógus, aki lebeszéli a diákját ar­ról, hogy oda jelentkezzen, ahová a szíve húzza és a képességei pre­desztinálják!? Ez a tanárnő még nem hallott volna soha arról, hogy közepesen vagy rosszul tanuló diá­kok egy képességeiknek, hajlama­iknak jobban megfelelő más iskolá­ban szárnyakat kapnak, remekül megállják a helyüket? Egyáltalán miért volt ennek az értelmes gye­reknek rossz bizonyítványa? Ezeket a kérdéseket inkább a dunaszerdahelyi szlovák nyelvű alapiskolában kellene feltennem, mert Tamás kilencedikig ott ta­nult. A szakmunkásképzőben vi­szont csak hajszálon múlott, hogy nem lett kitüntetett. Osztályfőnö­ke, Öllősné Éliás Márta nem győzi dicsérni. Ő volt az, aki a Nemzeti Művelődési Központ képzőművé­szeti pályázatáról értesülve azon­nal Tamásra gondolt. „Akkor fi­gyeltem fel rá, amikor megláttam egy arcképét. Egy ismert magyar popsztárt rajzolt le úgy, hogy min­denki a csodájára járt. Azt hiszem, még nincs veszve semmi, ha Ta­más is úgy akarja, jövőre jelent­kezhetne a képzőművészetire” - véli a tanárnő. Ez az odafigyelő pedagógus az ügyes kezű tanít­vány továbbképzésére is gondolt. Találkozót beszélt meg egy hely­beli képzőművésszel, aki taná­csokkal látná el Tamást. „Dunaszerdahelyen több képző­művész él, valamelyikük majd csak pártfogásába veszi, foglalko­zik vele” - bizakodik Öllősné. Beszélgetésünk során kiderül, hogy Tamás híres festők, grafiku­sok alkotásait ismertető albumo­kat nem szokott lapozgatni, és az első képzőművészeti kiállításra nem az alapiskolából, hanem a szakmunkásképzőből jutott el. Ki gondolná, hogy egy inasiskolának még ilyesmire is van gondja? Sze­rencsére van, és minden jel arra vall, hogy Tamás jó kezekbe került. A képzőművészeti ifjúsági verseny zsűrije elsősorban az alkotásokban megmutatkozó gondolati mélysé­get és invenciót honorálta. Ezt ju­talmazta első díjjal Végh Tamás kompozíciójában is, amelynek so­katmondó címe, a Sakk-matt azt hivatott jelképezni, hogy a játszma véget ért. Tamás esetében a játsz­ma csak kezdődik. Hogy az ipar- művészetin vagy a szakmunkás- képzőben folytatódik-e, a jövő tit­ka. Jóslatokba nehéz bocsátkozni, fölösleges is. Egy a fontos: hogy to­vábbra is olyan odafigyelő, buzdí­tó tanárai legyenek, mint Öllősné. A többi már a tanítványon múlik. Aki olyan ügyes és dolgos, mint Ta­más, biztosan munkájában örömét lelő, kiegyensúlyozott emberré vá­lik, bármilyen pályát választ is. A Szlovákiai turistalexikont használva a turista sok téves információt tudhat meg Komáromról Nagyobb pontosságra kell törekedni! MÁCZA MIHÁLY A minap a könyvesboltban öröm­mel fedeztem fel s vettem meg a Madách-Posonium Kft. által ki­adott Szlovákiai turistalexikont, hiszen Szombathy Viktor Szlováki­ai utazások című összeállítása óta magyarul nem jelent meg hasonló jellegű kiadvány. Amikor azonban a kötetbe belelapozva elolvastam a számomra leginkább érdekes, Ko­máromról szóló ismertetést (há­rom évtizede foglalkozom e város múltjának, műemlékeinek, emlék­helyeinek kutatásával), lehangol- tan állapítottam meg, hogy e lexi­kont használva a Komáromba ké­szülő vagy érkező turista bizony sok téves információt tudhat meg a városról. így például azt, hogy „Szent István királyunk a ba- konybéli bencéseknek adta Komá­rom vásár- s vámjövedelmét”, ho­lott a Szent Istvánnak tulajdonított adománylevél évszázadokkal ké­sőbbi hamisítvány. 1440-ben nem „IV. László”, hanem V. (Utószülött) László született Komáromban. A város utcái nem a várvédelem mi­att voltak zegzugosak (ezekből egyébként mára alig maradt muta­tóba néhány), hanem a várost ért sok elemi csapás - árvíz, földren­gés, tűzvész - következtében, ugyanis a leégett, romba dőlt há­zak újjáépítésekor a tulajdonosok az új házat nem pontosan a régi helyére építették. A Komáromi Ka­lendáriumot nem Czuczor Gergely kezdte szerkeszteni - bár komáro­mi tanárkodása alatt valóban szer­kesztette -, hiszen az bizonyos megszakításokkal a 18. század ele­jétől megjelent, viszont nem 1944- ig (ahogy azt az 55. oldalon olvas­hatjuk), hanem csak 1918-ig. Le­hár Ferenc nem a Nádor u. 32. számú házában született, ebben a házban csupán a zeneszerző em­lékkiállítása volt ez év tavaszáig. A Szt. András-templom nem 1754- ben épült, hanem 1748 és 1756 között, belső díszítését 1760-ban fejezték be. Az 56. oldalon olvas­ható állítással szemben ma már - sajnos - egyetlen utcanév sem őrzi a komáromi szerbek emlékét. A városházát mai formájára nem 1870-ben, hanem 1875-ben épí­tették át (az átépítés évét a torony alatti római számok jelzik). A Klapka-szobrot a rendszerváltás után nem áthelyezték, hanem visszahelyezték a tábornokról el­nevezett térre, az e tér nyugati ol­dalán álló Zichy-palota nem a 19. század elején, hanem a 17. század második felében épült. Több téves adat olvasható a komá­romi erődrendszerről is. Ezek kö­zül nem hagyható szó nélkül az az állítás, mely szerint „A poroszok közeledtére 1866-ban a várost kö­rülvették a Nádor-vonallal, miáltal Komárom lett a Monarchia legna­gyobb erődítménye”. Nos, a komá­romi központi erődöt és a várost a A komáromi Klapka-szobor (Dömötör Ede felvétele) Csallóköz felől védő Nádor-vonal már a 19. század 30-as és 40-es éveiben megépült, az osztrák­porosz háború idején a Nádor-vo­nalat a központi erőddel összekötő Vág-vonal épült ki, ezt egészítette ki a Vágduna bal partján egy hídfő­erőd és a Duna jobb partján meg­épült Csillagerőd, Monostori erőd és Igmándi erőd, s ezekkel együtt vált Komárom a Monarchia legna­gyobb erődítményévé. Bosszantó tévedés az is, hogy a komáromi reformátusok első temploma földrengés áldozata lett (57. oldal). A város reformátusai­nak vagyonát (templomát is) ugyanis az ellenreformáció jegyé­ben 1672-ben erőszakkal elkoboz­ták, ettől az évtől a Türelmi Ren­deletet követően 1788-ban meg­épített templomig nem volt a helyi református gyülekezetnek kő­temploma. Igaz ugyan, hogy az 1763. évi nagy földrengés utáni napokban a református polgárok fából ácsoltak egy imaházat, ezt azonban nem a földrengés semmi­sítette meg, hanem a Helytartóta­nács rendeletére még ugyanazon évben el kellett bontani. Ugyanazon az oldalon találunk té­ves adatot a Szent Rozália-kálvá- riatemplom építésének idejéről, az ugyanis nem 1820-ban épült, ha­nem 1839 és 1844 között. A volt vármegyeháza sem a kötetben fel­tüntetett 1707-es évben épült, ha­nem 1813-ban, amiről bárki meg­győződhet, aki az épület homlok­zatának magyar feliratát elolvas­sa. Ez az épület egyébként nem a tévesen feltüntetett Megyercsi ut­cában áll, hanem a Megye utcá­ban, melynek nevet adott. Tudom: nincs mű hiba nélkül, itt azonban az elfogadhatónál több a tévedés. Azt már nem kívánom felsorolni, mi minden maradt ki Komárom nevezetességei közül, mert - mint a kötet előszavában olvashatjuk - egy ilyen jellegű kiadvány nem tö­rekedhet a teljességre a látnivalók ismertetésében. A nagyobb pon­tosságra viszont igen, különben nem tájékoztat, hanem félretájé­koztat. Meghalt Barbosa Lima brazil író Rio de Janeiro. Meghalt a világ valószínleg legidősebb még alkotó írója, a 103 éves brazíliai Barbosa Lima. A humoráról és kiapadha­tatlan életöröméről ismert író hírlapíróként is nagy tekintélynek örvendett, és kivételesen hosszú élete során a brazil történelem né­hány sorsfordító eseményének tevékeny részese volt. Igazi hazafi volt, aki kíméledenül harcolt a megvesztegethető politikusok ellen és a sajtószabadságért, amely - mint ahogy egyszer kifejtette - nem az újságírók kiváltsága, hanem a „nép szent joga”. Századik szüle­tésnapján Barbosa Lima úgy nyilatkozott, hogy két dolog tartotta életben ilyen hosszan: felesége, María Jósé, akivel akkoriban már 68 éve élt házasságban, és arra irányuló törekvése, hogy tehessen valamit hazájáért. Kiemelkedően termékeny életpályája során 70 könyvet és több mint 5000 cikket írt. Elsősorban a Jornal do Brasil című napilapnak, az ország egyik legrégebbi újságjának dolgozott. Élete utolsó vezércikke éppen halála napján jelent meg. (MTI) A mai Bretagne építőművészete Pozsony. A mai breton építészet legjobb, díjazott alkotásait mutat­ja be a Prix Architecture Bretagne 1998 elnevezésű kiállítás, amely a Szlovákiai Építőművészek Társulásának Építőművészeti Galériá­jában tekinthető meg július 29-éig. A tárlat Bretagne architek- tonikus sokszínűségét hozza közelebb a látogatókhoz. (SITA) Kamarakoncert a Löffler Múzeumban Kassa. Talán a nyár visszacsalogatása a cél ma este a kassai Löffler Béla Múzeumban, ahol nyári témájú dalok, operaáriák, operett- és musicalrészletek, valamint zongoraszólók hangzanak el. A Kassai Kulturális Nyár programsorozatának részeként műsorra tűzött ka­marakoncert szólistája egy fiatal tehetség, Jana Mal’ová, akit az is­mert zeneszerző és előadóművész, Vlastimil Tichy kísér zongorán. A műsorban többek közt Mozart, Dvorak, Puccini, Debussy, Lehár, Gershwin és Bernstein egy-egy művének részletei hangzanak el. A kezdés időpontja este hét óra. (juk) MOZI ___________________POZSONY___________________ HV IEZDA: A hazafi (am.) 17, 20 HVIEZDA KERTMOZI: Velem vagy nélküled (am.) 21.15 OBZOR: A második legjobb dolog (am.) 18, 20.30 MLADOST: Az orléans-i szűz (am.-fr.) 17 Az Álmosvölgy legendája (am.) 20 TATRA: Star Wars: Baljós árnyak (am.) 15.30, 18 Hatodik érzék (am.) 20.30 YMCA: A hazafi (am.) 15.30,18, 21 ISTROPOLIS: A hazafi (am.) 17, 20.15 Monty Python és a Szent Grál (ang.) 16,18 Gladiátor (am.) 20 A lé meg a Lola (ném.) 19, 21 CHARLIE CENTRUM: Az Álmosvölgy legendája (am.) 18.15 High Fidelity (am.) 18.30, 20.30 Ég velünk! (am.) 20.30 Csak egy kis pánik... (am.) 18.15 Gladiátor (am.) 17.30 Antónia (hol.-belg.- ang.) 20.30 Kerti ünnepség (szí.) 20 KASSA CAPITOL: ítéletnap (am.) 18, 20.15 ÚSMEV: A hazafi (am.) 16,19 IMPULZ: 9 és 1/2 hét II. (am.) 16.15,19.15 DRUZBA: High Fidelity (am.) 18, 20.15 TATRA: Négy szoba (am.) 18, 20.30 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Mint a füst (am.) 19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Hatodik érzék (am.) 19 LÉVA - JUNIOR: Velem vagy nélküled (am.) 18 AMFITEÁTRUM: A part (am.) 21.30 GALÁNTA- KERTMOZI: Kék villám (am.) 21.30 PÁTI FÜRDŐ - KERTMOZI: Zuhanás (am.) 21.30 KIRÁLYHELMEC - PRIVÁT: Halálsoron 20 GYŐR CINEMA CITY: Toy Story - Játékháború 2. (am.) 13.30 Szívedbe zárva (am.) 15.30, 17.45, 20 Mission Impossible 2. (am.) 13.10, 15.30, 17.50, 20.10 Tök alsó (am.) 14, 16, 18, 20 Tigris színre lép (am.) 13, 15, 17 Sikoly 3. (am) 19 Gladiátor (am.) 14.30, 17.30, 20.30 Agyatlan apartman (am.) 14,16,18, 20 Rád vagyok kattanva (am.) 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Hetedik érzék (am.) 14, 16,18, 20 Ég velünk! (am.) 14.45, 17.15, 19.45 A Mars mentőakció (am.) 13.15,15.30,17.45, 20 Már kapható az Ifi magazin legújabb, júliusi száma Központban a vakáció LAPAJÁNLÓ Vakáció lévén, az Ifi magazinban a szokásosnál jóval több a szórakoz­tató, könnyed írás. A külföldi sztá­rokat Enrique Iglesias, Auróra, Splash, Roy, Green Day, Kylie Minoque) felvonultató Popmánia mellett több oldalon találkozha­tunk a már befutott vagy az éppen befutó hazai magyar zenekarokkal is, mint például a Ghymes vagy a Strange Fruit. A politikusinterjú is a nyaraláshoz kötődik: Köteles László parlamenti képviselő a hon­ismereti kerékpártúrákra hívja fel a figyelmet. A filmvilág csillagai közül Johnny Depp és Madonna kerültek a középpontba. Mi a nyári divat?, hogyan óvakodjunk a ve­szélyes napsugaraktól?, nyári bulimenetrend és tucatnyi nyári vicc várja az olvasókat. A komo­lyabb hangvételű rovatok közül az Abortusz - áldás vagy teher?, Az ezredvég pestise (a drog) itt van nálunk is, Carmen tüze és A ko­lozsvári körkép címűekre hívjuk fel a figyelmet. A honi színészet kulisszái mögé Cséplő Eszter ad bepillantást. Az ezoterika rovat ez­úttal egy lelki klinikára kalauzolja az olvasókat, a hónap exkluzív sztárinteijújában pedig a nemrég nálunk is fergeteges koncertet pro­dukált, megújult Tankcsapda együttes frontembere, Lukács László nyilatkozik arról, hogy mi rejlik a mítosz mélyén.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents