Új Szó, 2000. július (53. évfolyam, 151-175. szám)

2000-07-03 / 152. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. JÚLIUS 3. KOMMENTÁR A mérleg nyelvén ülve TÓTH MIHÁLY Az 1989-es fordulat után úgyszólván politológiai kategóriává vált ná­lunk a „mérleg nyelve”. Akkor úgy képzeltük a szalonképes politikai pártok jövőbeli versenyét, hogy rokonpártokból minden választás után kialakul egy domináns, netán többségnek örvendő tömörülés, de a kényelmes kormányzáshoz szüksége lesz egy (lehetőleg komoly intellektuális teljesítőképességgel rendelkező) kis párt bevonására. Az ilyen kis pártot emlegettük a mérleg nyelveként. A „mérleg nyelve” most már ott billeg úgyszólván minden demokratikus pártban, a me- ciarizmus tagadására szövetkezett összes politikai erőben. Szlovákiai jellegzetesség, hogy a kormányzat egészének jellegét megadó koalíci­ós szférából áthelyeződött az egyes pártok viszonyai közé. Mondani se kell, hogy nem válik ez dicsőségére a hazai demokráciának. Koalí­ciós viszonylatban a kicsiny, de okos párt halastói csukaként, dinami­záló tényezőként érvényesül. Ezzel szemben a mesterséges párttákol­mányokban ma olyan viszonyok uralkodnak, hogy a tákolmány min­den eleme párton belüli „mérleg nyelvének” képzeli magát, különbe- járatú igényekkel a (főleg gazdasági) befolyás felparcellázásában. Közhely, hogy Szlovákiának is két nagy politikai tömörülésre lenne szüksége. Ezt egészítené ki a minden normális országban megtalálha­tó, terjedelmében kicsi, de a szürkeállományt tekintve teljesítőképes liberális erő, amelynek soha nem esne nehezére a partnerség sem a bal-, sem a jobboldallal. Dzurinda miniszterelnök szivárványszínű SDK-jában (SDKÚ-jában?) mindenki a mérleg nyelvének képzeli ma­gát, miközben a pártelnök a fél karját adná legalább a jobboldali egy­ség látszatáért. Kétségbeesett gesztusa a kormányfőnek, hogy legú­jabban az iparosok, a kisegzisztenciák pártjának nevezte az SDKÚ-t. Kétségtelen, léteznek ilyen pártok is. Tény, hogy több százezer vállal­kozó van Szlovákiában. Ezek döntő többsége azonban még nem pol­gár a szó korszerű értelmében, hanem az anyagi lehetőségek szem­pontjából inkább a tegnapi proletárhoz közelít. E réteget eddig egy kormány se kényeztette el, így a kisiparosok nem váltak Dzurinda ter­mészetes szövetségeseivé. Eközben a baloldalon is legalább ketten ül­nének a mérleg nyelvén, így itt is a cselekvésképtelenség a jellemző. tud ülni, mint majom a köszörű- kövön, aztán lassan megszokja, hogy ez a horda nem eszik ba­nánt, és napról napra jobban íz­lik neki is a moslék. További kül­ső beavatkozásra még egy új ma­jom jön és vele a találós kérdés: ki adja neki az első pofont, ami a legnagyobb. Hát persze, hogy a cserepadról elsőnek beállított majom, amelyik ugyan még nem látott hideg vizet, de máris ő a csapat húzóembere, a banánelle­nes liga hangadója. A folytatást már ismerjük, fokozatosan a töb­bi majom is ismerteti meggyőző érveit, és jöhet a moslék. A ma- jomtársadalom-kutatók innentől fogva már könnyű helyzetben vannak: kényükre-kedvükre kül­dözgetik a messziről jött majmo­kat a ketrecbe, hogy ott meg­kezdjék szélmajomharcukat. Majmok jönnek, majmok men­nek, akár már kettesével is, kicsit nagyobb erőkifejtésre késztetve ezzel a már bennlevőket, míg­nem teljesen kicserélődik a társa­ság. Végül ott ül tíz majom a ket­recben, akik még sose hidegzu­hanyoztak, viszont nem szeretik a banánt, bár pontosan maguk se tudják, miért. Nem tudják, hogy majmot csináltak belőlük, és az sem fog kiderülni soha számuk­ra, hogy a majomtársadalom-ku- tatók eseüeg már elzárták a hi­deg vizet, hiszen nem is tudnak a hideg vízről. Ha akad köztük ve­zéregyéniség, nem azon töri a fe­jét, hogyan lehetne megszerezni a banánt a majomhordának, ha­nem kihalássza a moslékból a jobb falatokat, és örül, mint ma­jom a farkának. « Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetók: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika - (58238312), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238311), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma - (58238339), - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, telefax: 58238343. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/7704 200, Nyitra: 087/652 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Grand Press Rt. Pozsony. Lapigazgató Slezákné Kovács Edit, tel: 58238322, fax: 58238321 Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Lapteijesztési osztály, laprendelés: 58238307, tel./fax: 58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető a kiadónál. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somorja. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz dacé, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-maü: redakcia@ujszo.com Majmok bolygója HOLOP ZSOLT Tíz majmot helyeztek el egy ket­recben majomtársadalom-kuta- tók, a ketrec közepén létra, tete­jén banán. Mit tesznek a maj­mok? Összeverekednek, és végül a legerősebb (vagy a legügye­sebb) kapaszkodik fel a baná­nért, de mielőtt elérhetné, jéghi­deg zuhany ömlik valamennyiük nyakába, amit a majmok hihetet­lenül utálnak (még nem fedezték fel a hideg vizet, mint például Románia). A zuhanyt érzékelő indítja, ahányszor csak felka­paszkodik egy majom, a banánt így sose érik el, lassan és szép sorban leszoknak róla, bár oda­lent csak moslékot találnak. Vé­gül a legkitartóbban próbálkozót (azt nem tudjuk, hogy a leghü­lyébb-e vagy a legbátrabb köz­tük), még mielőtt felkapaszkod­na a létrára, hülyére verik, lassan leszoktatva őt a banánevésről, a banán szót pedig közös meg­egyezéssel törlik a közösségi ma­jomszótárból. Már úgyis unják. Ekkor jönnek a majomtársada- lom-kutatók, egy majmot kivesz­nek a ketrecből, egyet betesznek. Az új majom nézi a kilenc hülye majmot, amint eszik a moslékot, és megrohamozza a létrát. Most mégsem ugrik a majom a vízbe, már az első létrafoknál leütik, senki sem akar zuhanyozni. Az ismerkedési est szörnyű veréssel végződik, az új majom csak úgy Pártfunkcionárius koromban befolyásos szülők buta csemetéit juttattam be az orvosi egyetemre, elintéztem, hogy letegyék a vizsgákat, hogy ledoktoráljanak, most meg ők kezelnek. (Agócs Ernő karikatúrája) Megvalósulni látszik a kormányfő jobbközép pártok integrációjáról szóló vízója Mit akar Dzurinda? Amikor Mikulás Dzurinda kormányfő bejelentette új pártja, a Szlovák Demokrati­kus és Keresztény Unió (SKDÚ) létrehozását, feltehe­tően nem gondolt lépésének következményeire, pedig kö­vetkezményei lettek jócskán. SZABÓ MÓNIKA Az előzményekről csak annyit, hogy a Szlovák Demokratikus Koalíció (SDK) öt anyapártja Vladimír Me- ciar ügyes mesterkedésének és a de­mokratikusnak nem mondható vá­lasztási törvényének köszönhetően hozta létre a koalíciót. A választások után viszont az anyapártok követel­ték Dzurindától, teljesítse ígéretét és térjenek vissza az ötös koalíció­hoz. A kormányfő erre nem volt haj­landó, helyette inkább külön útra tért és megalapította az SDKÚ-t. En­nek következtében ma ott tartunk, hogy az SDK anyapártjai a Demok­rata Párttal (DS) és a Keresztényde­mokrata Mozgalommal (KDH), a kormánypártok vezetői pedig Pavol Hamzíkkal (SOP) az élen követelik, hogy az SDKÚ-hoz jelentkező 17 képviselő az SDK frakción belül egy platformba tömörüljön. Dzurinda erre a lépésre nem haj­landó, pedig tudja, ezzel az SDK-n és a kormányon belüli feszültséget fokozza. Koalíciós partnerei már azzal is megvádolták, az előreho­zott választásokra készül. A minisz­terelnöknek viszont meggyőződé­se, a hatodik platform kierőszako­lása tenné elkerülhetedenné az idő előtti választásokat, hiszen ez to­vább fokozná a kormány törékeny­ségét és előbb-utóbb kormányátala­kításhoz vezetne. Abban pedig va­lamennyi párt egyetért, hogy a ka­binet rekonstrukciója egyet jelente­ne az előrehozott választásokkal. A kormányfő úgy véli, ha figyelmez­tet azokra a veszélyekre, melyeket az SDKÚ platformjának megalakí­tása vonhat maga után., még nem jelenti azt, hogy előrehozott válasz­tásokat akar. A hatodik platform létrehozásával szerinte érvényét veszítené az SDK alapszabályzata és a koalíciós szerződés is. Megfi­gyelők szerint a Dzurinda-párti képviselők platformjának megala­kulása után az SDK öt platformja jogosan követelhetné a miniszteri posztok igazságos újraelosztását, hiszen az SDK kilenc miniszteréből hét az SDKÚ-hoz igazolt, ami Pavol Hamzík, a Polgári Egyetértés Párt­jának elnöke szerint logikádan és példádan. A kormányfő azonban ezt a követelést egyenesen destabi­Az SDK kilenc miniszte­réből hét a Dzurinda SDKÚ-jához pártolt. lizálónak tartja, amely a széles kor­mánykoalíció szilárdságának meg­bontását ereményezheti. Az anya­pártok szemszögéből viszont Dzu­rinda érvelése kicsit „sántít”. Ha ugyanis az anyapártoknak saját képviselőik lennének a kormány­ban, a kabinet stabilitása inkább erősödne, mert az anyapártok par­lamenti képviselői kitartóan támo­gatnák saját minisztereiket. Mikulás Dzurinda nem győzi hang­súlyozni, minden lépésével arra tö­rekszik, hogy legközelebb 2002-ben legyenek választások, és abból a de­mokraták kerüljenek ki győztesen. Ennek érdekében intenzív tárgyalá­sokat folytat a jobbközép pártok in­tegrációjáról és az első eredmények sem váratnak magukra. Elsőként az Iparosok, Vállalkozók és Földműve­sek Uniója (UZPR) olvad be az SDKÚ-ba. Az erről szóló szerződést megközelíteni sem tudtuk. Ezt alá­támasztják a statisztikai kimutatá­sok is, például az, hogy az átlagke- reset Szlovákiában még mindig csak az 1989-es 85 százaléka. Ha a társadalom alapját, a családot ve­szem alapul, a helyzet még elszo­morítóbb. Egy négytagú családnál az egy tagra eső jövedelem csak az 1989-es ádag 73 százaléka. A hely­zet még komolyabb, ha ehhez hoz­závesszük, hogy a fogyasztói árak 10 év alatt a négy-ötszörösére emelkedtek. A tiszta átlagkereset jelenleg 8300 korona. Ha az ága­zatokat vesszük alapul, akkor még ennél is kisebb, például a mező­gazdaságban, az iskolaügyben vagy az egészségügyben. A szá­mok könyörtelenek, mutatják azt is, hogy ez ádagbérek reálértéke az infláció következtében csökken, Pavol Prokopovic, az iparosok veze­tője és Dzurinda pénteken írta alá. A fúzió egyben azt jelenti, hogy az SDKÚ átvállalta a vállalkozói réteg politikai képviseletét is. Proko- povicnak meggyőződése, hogy az unió részeként hatékonyabban és következetesebben lesznek képesek képviselni az iparosok és vállalko­zók érdekeit. A szerződés aláírása egy esetben kételyeket ébreszthet, miszerint a fúzió annak megerősíté­se, hogy az SDKÚ politikája eleve összefolyik a vállalkozói szférával. Prokopovic leszögezte: az UZPR egyetlen tagja és szimpatizánsa sem vádolható azzal, hogy korrupciós botrányokba keveredett, esetleg po­litikai kapcsolatait saját érdekeinek érvényre juttatására használta fel. Az SDKÚ hasonló fúzióra készül a Demokratikus Unióval (DÚ), amit a DÚ Országos Tanácsa szombaton jóváhagyott. Annak ellenére, hogy a KDH és a DS vezetői többször is kijelentet­ték, az SDKÚ-val való egyesülés számukra elfogadhatatlan, a kor­mányfő holnap a keresztényde­mokraták, csütörtökön pedig a de­mokraták vezetőivel ül tárgyaló- asztalhoz. Valószínűleg érzi a pár­tok idegességét, mely abból fakad, hogy egyelőre nem látják világo­san, miként indulnak a következő választásokon. Ján Langosnak, a demokraták vezetőjének meggyő­ződése, a két párt együttműködé­sének nem a fúzió az egyetlen módja. Dzurinda éppen ellenkező véleményen van, szerinte az or­szágnak nincs szüksége egyszáza­lékos támogatottsággal rendelkező pártokra. „Brutális nyomást” azon­ban nem szándékozik gyakorolni. Mindössze azt szeretné, hogy az 1998-as választásokból győztesen kikerülő demokraták megnyerjék a 2002-ben esedékes következő idő­rendi választásokat is. az év közepére elérheti a mínusz 8 százalékot. így a családok többsé­ge ebben a piacgazdaságnak mon­dott valamiben a szegénység hatá­rára jut, vagy már jutott. Egy két­gyerekes családnak már most is több a kiadása, mint a bevétele. Sajnos, ez a puszta valóság a jelen­legi Szlovákiában. A svájci viszo­nyokat a privatizáció intézményé­vel kellett volna megteremteni, de sajnos ez a működő gyárak, mező- gazdasági üzemek és egyéb intéz­mények törvényesített kifosztását jelentette. A működő külföldi tőke pedig csak nem akar jönni, hála a jelenlegi kormánynak, hatalmon levőknek is, akik viselkedésükkel, politikájukkal hozzájárultak eh­hez. Várhatóan a következő, eset­leg előrehozott választások után egészen más lesz a kormány, a par­TALLÓZÓ IL SOLE-24 ORE Az Európai Uniónak 2002 végétől készen kell állnia azoknak az or­szágoknak a befogadására, ame­lyek addigra befejezik a tárgyalá­sokat - mondta Laberto Dini a lap­nak. Az olasz diplomácia vezetője hozzáfűzte: ez nem jelenti azt, hogy a belépni vágyó országoknak bármilyen engedményt adnának akár a közösségi joganyag átvétel­ét, akár a csatlakozáshoz szüksé­ges feltételek teljesítését illetően. Arra válaszolva, hogy egy fran­cia-német „tengely” kialakulása fékezheti-e a reformokat, Dini azt felelte: egyelőre nem lehet beszél­ni ilyen tengelyről. Reméli, a fran­cia elnökség erős lesz ahhoz, hogy ez a mostani félév döntő legyen a kormányközi konferencia témái­nak megoldásában. Olaszország támogatja a francia elnökséget, de újfajta, bátor javaslatokat vár Pá­rizstól, olyanokat, amelyek túllép­nek az utóbbi hetekben lezajlott, a föderális „szuperállamokról” vagy „úttörőállamokról” szóló vitákon. Itáliának egyébként akkor sem lenne félnivalója, ha kialakulna a „kétsebességes” Európa, hiszen Olaszország az alapítók egyike, ezért nem maradhatna ki az élen­járók csoportjából - mondta Dini. LA REPUBBUCA Az amerikai hírszerzés II. világhá­borús dossziéi megerősítik azt a vé­leményt, hogy XII. Pius pápa nem emelte fel szavát a zsidóüldözések ellen, holott megtehette volna. Amos Luzzato, az olasz zsidó kö­zösségek elnöke elmondta, a doku­mentumokból kiderül, hogy a nácik nem bíztak meg XII. Pius pápában, mert tudták róla, hogy zsidókat bújtat. Ezzel együtt azonban az is kiderült, hogy a német hírszerzés kémeket épített be a Szentszék falai közé, és igen magas rangú egyházi személyek is a kezére játszottak. Milánó egykori érseke, Ildebrando Schuster bíboros például közvetíte­ni próbált a nácik és a szövetsége­sek között, hogy Hitler esetleges félreálh'tásával biztosítsa a német és az olasz fasiszta rendszer tovább­élését. Ennél is meglepőbb azon­ban, hogy a dokumentumok szerint Hugh O’Flaherthy ír pap náci kém volt. Eddig egészen más kép élt ró­la, úgy tudták, hogy éppen a zsidók megmentése érdekében szervezett titkos hálózatot a Vatikánban. A Scarlet and the Black című 1983- ban készül filmben Gregory Peck formálta meg alakját pozitív hős­ként. Amos Luzzato azt fájlalja, hogy az amerikai anyagok még nyilvánvalóbbá teszik az eddig is is­mert szomorú tényt: a szövetsége­sek tudtak a holokausztról, még­sem tettek semmit. Érthetetlen XII. Pius hallgatása, holott az ó szava sokat nyomott volna a latban. Emlékezten -arra: Gerhardt Rieg- ner, a zsidó kongresszus genfi iro­dájának igazgatója 1942-től tájé­koztatta Londont és Washingtont a deportálásokról és a gázkamráktól, de nem kapott választ. - A szövetsé­gesek miért nem gondoltak leg­alább arra, hogy bombázzák azokat a vasútvonalakat, amelyeken zsi­dókkal megrakott szerelvények ha­ladtak? A szövetségesek közül nem mindenkit izgattak fel a zsidóüldö­zésekről szóló hírek - mondta. lament összetétele. A külföldi tőke ezt látja, ezért vár, vagy inkább egy másik országba megy. A jelen­leg hatalmon levők a választások előtt nagyon is tudták, legalábbis szavakban, hogy mit kell tenni a gazdaság fellendülése érdekében. Ha tagadják, ha nem, a dupla fize­tések vízióját is meglebegtették szemeink előtt. Mindent egybevet­ve, életszínvonalunk emelkedésére az elkövetkező években sem szá­míthatunk. Sőt, távolabb vagyunk tőle, mint 1989-ben. Szlovákiában az életszínvonal úgy néz ki, mint a repülőgép. Minél magasabbra emelkedik, annál kevésbé, vagy egyáltalán nem látni. Hogy látha­tóvá váljék, javulás álljon be, ah­hoz sokaknak nem a levegőbe, ha­nem a földre kell szállni. Németh Géza, Alistál JEGYZET OLVASÓI LEVÉL Élet, színvonal nélkül Tíz éve, a bársonyos forradalom után, mindenki egy jól működő, szociális hátterű piacgazdaság ki­alakításáról beszélt, mely minden tenni, dolgozni akaró ember szá­mára a méltó életszínvonal eléré­sének lehetőségét célozza meg. Mondták is az illetékesek akkor, hogy ennek érdekében két-három évig bizony szorosabbra kell húzni a nadrágszíjat, a szűk esztendők után aztán hozzánk is beköszönt a Kánaán, de ha az nem is, akkor Svájc. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy szűkebb rétegtől eltekint­ve az életszínvonal terén a célokat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents