Új Szó, 2000. június (53. évfolyam, 125-150. szám)

2000-06-05 / 128. szám, hétfő

Kultúra ÚJ SZÓ 2000. JÚNIUS 5. FELHÍVÁS A RÉV Polgári Társulás, az Ujjú Szivek Magyar Művészegyüttes és a Hagyomány Alap „Deákos” néven szólótáncversenyt hirdet. A ver­senyre 2000. november 17-én kerül sor Komáromban, a Városi Művelődési Központban. A versenyen részt vehet bármely műked­velő táncos, ill. táncospár, állampolgárságtól, ill. együttesi tagság­tól függetlenül. I. kategória - gyerekek 15 éves korig. A versenyzőnek a maga által kiválasztott táncanyagból kell szabad improvizációt bemutatnia, (max. 3 perc) II. kategória - felnőttek 16 éves kortól. Kötelező táncanyag férfi szólótáncosnak: Vasvári verbunk (Gömör), női és páros szólótáncosnak: lassú és friss csárdás (Mátyusföld). Szaba­don választott táncanyag: a versenyzőnek a maga által kiválasztott táncanyagból kell szabad improvizációt bemutatnia (max. 3 perc). Nevezési díj: gyermekeknek ingyenes, felnőtteknek 150 Sk. A verseny összdíjazása 15 000 Sk. A szólistaverseny zenei kíséretét a rendezők biztosítják. A verseny­be benevezettek részére szállást, étkezést, ill. a felkészüléshez szükséges film- és hangzóanyagot biztosítunk. A nevezési lapon kéijük feltüntetni a versenyző nevét, születési he­lyét és időpontját, lakhelyét, telefonszámát és a szabadon válasz­tott táncanyagot. Nevezési határidő: 2000. szeptember 15. A nevezési lapot az alábbi címre kérjük elküldeni: Ifjú Szivek Ma­gyar Művészegyüttes, Mostová 8, 811 02 Bratislava. Tel.: 07/544- 10-310. SZÍNHÁZ ___________________POZSONY___________________ SZLOV ÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Hófehérke és a hét versenyző 11 A varázsfuvola 19 ____________________KASSA____________________ ÁLLA MI SZÍNHÁZ: Carmen 19 __________________KOMÁROM__________________ JÓK AI SZÍNHÁZ: Indul a bakterház 10 __________________TATABÁNYA__________________ JÁSZAI MARI SZÍNHÁZ: Hamupipőke 13 MOZI ___________________POZSONY___________________ HVIE ZDA: Amerikai szépség (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Pitch Black - 22 évente sötétség (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSÍ: A szibériai borbély (am.) 16, 19.15 CHARLIE CENTRUM: A holtak útja (am.) 20.30 Mars mentőakció (am.) 18.30 Mit találsz a zabosban (cseh) 18.15 Mint a füst (am.) 20.30 A John Malkovich menet (am.) 18 Nagyon veszélyes viszonyok (am.) 18.45 Kettős kockázat (am.) 17 Mnága - Happy end (cseh) 20.30 Nap a hálóban (szlov.) 20 ____________________KASSA____________________ DRUZBA: I deglelés (am.) 16, 18, 20 TATRA: Amerikai pite (am.) 16, 18 Radírfej (am.) 20 ÜSMEV: Egy kapcsolat vége (ang.) 16, 18, 20 IMPULZ: Tiltott vágyak (am.) 16.15, 19.15 CAPITOL: A legjobb dolog (am.) 15.45,18, 20 ________________DÉL-SZLOVÁKIA________________ ROZSNYÓ - PANORÁMA: Éne bene (cseh) 17, 19 Egy legenda újjáélesztése. Ismét dolgozik a kassai X Iparista Kisszínpad, ezúttal mozgásszínházzal próbálkozik Siker - négyéves szünet után A Hócompóc bohócai teljes díszben (Archív felvétel) Az X Iparista Kisszínpad neve amatőr színjátszó-berkekben egy időben fogalom volt. Né­gyéves kényszerszünet után új tagokkal és új bemutatóval jelentkezett a csapat. Ve­zetőjét, Fabó Mária tanárnőt a fent vázolt helyzetre való te­kintettel egyaránt faggattuk múltról és jövőről. JUHÁSZ KATALIN A nagy múltú kassai ipariskola szín­játszó csoportja két és fél évtizede szerveződött Pásztó András akkori igazgatóhelyettes vezetésével, majd 1981-ben felvette az X nevet, és si­keresen küzdötte le a diákcsoportok folyamatos működésének legnehe­zebb akadályát, az évenkénti sze­replőcsere és újjászerveződés kény- szerűségét, s évről évre előbbre tu­dott lépni mind a darabválasztás, mind a színpadra állítás terén. An­nak idején az „ikszesek” sikert siker­re halmoztak, 1986-tól kezdve évente megnyerték a kerületi ver­senyt, Capek A rovarok életéből című darabjával három díjat is nyer­tek a Jókai Napokon, ahonnan szin­te soha nem távoztak üres kézzel. Ön mikor vállalta a csoport veze­tését? Pásztó András 1990-ben a Thália Színház dramaturgja lett, addig ő rendezte a darabokat. Az utolsó előadás, amelyet Czajlik Józseffel közösen hozott létre, James Saun­ders A falon túl című műve volt. Ez­után vettem át a csapatot, megta­nultuk a darabot eredeti, angol nyelven is, és részt vettünk egy ang­liai tűmén. Mivel azelőtt egy angliai színházban dolgoztam, és akkori­ban jöttem haza, személyes ismeret­ség révén sikerült kijutnunk Win­chesterbe és South Hamptonba, ahol nagy sikerrel léptünk fel. Tudo­másom szerint üyesmivel előttünk egyeden hazai magyar amatőr cso­port sem próbálkozott. Egy év szü­net után Czajlik József rendezésé­ben a Bacchus című darabbal el­nyertük a Jókai Napok nagydíját. Ez négy évvel ezelőtt volt, azóta nem lehetett hallani az IKSZ-ről, egészen mostanáig. Én elsősorban szervezőnek tartom magam, rendezni nem tudok, és köztudott, hogy manapság ren­dezőhiányban szenved a hazai ma­gyar színházi szakma. Senkinek sem volt ideje foglalkozni a csoport­tal. Idén sikerült megnyernünk Bo- csárszky Attilát, a Thália Színház művészét, aki saját szabad idejét ál­dozta fel a kedvünkért. Ez manap­ság nagy szó, főleg, ha ingyen és bérmentve végez valaki komoly, időigényes munkát. Ó választotta a darabot is, Z. Németh István Hó­compóc bohócai című művét. A jelentkezőkhöz választották a darabot, vagy a darabhoz a sze­replőket? Tulajdonképpen mindkét módszert alkalmaztuk. Egy új generáció tanul az iskolában, ezek a diákok már nem ismerhették a régi X-et, el se tudták képzelni, mit akar tőlük az ember iparista kisszínpad néven, mire igyekszik rábeszélni őket. Ezért is nem sikerült több szereplőt toboroznom, az eredetileg nyolc­szereplős mesét hét szereplővel állí­tottuk színpadra. A nulláról kellett kezdeni a munkát, mivel a legtöbb gyerek életében nem állt még szín­padon. Rengeteg próbákkal töltött hétvégét, éjszakába nyúló gyakor­lást jelent egy színdarab létrehozá­sa. Az eredményt látva viszont több diák jelezte, szeremének részt venni a munkában. Remélem, jövőre leg­alább tizenöt főre duzzad a csoport. A Saunders-darabbal más irányba mozdult a kisszínpad, az addigi klasszikus felfogás szerint rende­zett előadásoknak hátat fordítva a mozgásszínházzal próbálkoztak. Igen, ezen az úton haladunk a Hó­compóc bohócaival is, amelyben na­gyon fontos a mozgás és a zene. A „toborzást” követően egyébként kö­rülbelül fél évig csak mozgásgya­korlatokat végeztünk az iskola tor­natermében, Bocsárszky Attila ve­zetésével. A Hócompóc bohócait a szerző annak idején tízéves gyerekekkel állította színpadra. Azt is el tu­dom képzelni, hogy felnőttek ad­ják elő gyerekeknek. Tizenévesek számára viszont kissé furcsa vá­lasztásnak vélem. Eleinte bizony furcsa is volt, hisz ti­nilányoknak kellett bohócot csinál­niuk magukból. Ebben az érzékeny korban kevesen hajlandóak erre, mert nem úgy áll rajtuk a ruha, mint a fotómodelleken, hanem épp ellen­kezőleg, nevetségesen néznek ki. Ma délelőtt viszont egész kicsi gye­rekeknek játszottak, és most láttam rajtuk: élvezik, hogy mesélhetnek, örülnek a visszajelzésnek, számukra is értelmet nyernek a különböző színpadi megoldások, megszeret­ték a darabot. Hogyan látja a jövőt? Ez a rendezőnktől is függ, attól, hogy kit tudok szerezni magam mellé. Ha rajtam múlna, a klasszikus színházat szeretném tovább művelni. Nagyon jó csapat kovácsolódott össze (Gör- gei Péter, Bohác Anita, Geri Eszter, Kajla Marianna, Kajla Andrea, Bod­nár Attila, Bók Katalin), a gyerekek is látják, milyen jó „buli” ez a színhá- zasdi, eközben persze fegyelmet is tanulnak. Mert bár a nézőtérről laza játszadozásnak tűnik a dolog, valójá­ban komoly önfegyelmet igényel. Egy kislány például lázasan játszotta végig a bemutatót. Pontosságot, ala­posságot tanulnak, emellett szinte egyszerre lélegeznek. Az évek so­rán volt már itt mindenféle társas­ág. Volt, hogy tehetséges egyének nem álltak össze igazi csapattá, és előfordult ennek fordítottja is: ke­vésbé jó adottságokkal rendelkező gyerekek isteni csapatot alkottak. Sok ismert színházi ember kez­dett az iparista kisszínpadon. így van, sok tehetség bukkant fel ná­lunk, akik ma már színházaknál dol­goznak vagy színművészeti főisko­lán tanulnak. Bocsárszky Attila, Kassai Csongor, Czajlik József, Lucs- kay Róbert nevét említhetném, vagy Sallai Istvánét, aki egyébként most is segített nekünk, Jakab Zoltánnal együtt a darab zenéjét szerezte. A jelenlegi csapattal jövőre már sok­kal könnyebb lesz dolgozni, az újak­nak lesz kihez felzárkózniuk. A Hó­compóc bohócai című előadást egyébként legközelebb a komáromi Jókai Napokon mutatjuk be, ott ki­ki eldöntheti, sikerült-e ezeknek a lelkes tizenéveseknek igazi bohócot csinálniuk magukból. Prózaírók és könyvkiadók is megpályázhatják Bródy Sándor-díj Díjkiosztás örömökkel és csalódásokkal XXV. Duna Menti Tavasz Külön érdekessége, hogy az északi részekre koncentrál Divald: Felvidéki séták Budapest A Bródy Sándor Alapít­vány idén is kiadja a Bródy Sán- dor-díjat. Azon elsőkötetes ma­gyar nyelvű prózaírók egyike kapja, akinek könyve tavaly je­lent meg. A díj összege 300 000 Ft., továbbá az alapítvány hozzá­járul a díjazott második könyvé­nek megjelenési költségeihez. A Rimaszombat. Június 8-10-én ke­rül sor a Rimaszombati Srobár utcai Magyar Tannyelvű Alapiskolában és a Városi Könyvtárban az orszá­gos Katedra-versenyek döntőjének megrendezésére. A Katedra Alapít­vány és a Katedra folyóirat a verse­nyeket immár ötödik éve szervezi, melyekre eddig Dunaszerdahe- lyen, Somotján és Nagymegyeren került sor. Az alapítvány munka­társai a versenyben nagy számban résztvevő kelet-szlovákiai tanulók és tanáraik kérésére úgy döntöttek, hogy ötévente Szlovákia keleti ré­gióiban rendezik meg a versenye­ket. Idén a szervezők a rimaszom­batiaktól kaptak meghívást, így a javarészt nyugat-szlovákiai ver­senyzők útra kelnek „Gömöror- szágba”, hogy összemérhessék tu­dásukat. A Katedra Alapítvány, a Csemadok helyi szervezete, a Fun­dament Polgári Társulat, a Gömör- Kishonti Múzeum Egyesülete és az SZMPSZ Rimaszombati Területi díjra pályázhat könyvének be­küldésével a szerző, és jelölhet könyvet ugyanilyen módon a ki­adó is. A Bródy Sándor Alapít­vány postacíme: 1123 Budapest, Kékgolyó u. 26, III. em. 4. Továb­bi információk: 00361/355- 4384. A postázás határideje: 2000. július 31. (zalaba) Választmánya összefogásával kerül sor a rangos eseményre, melyre a Katedrában meghirdetett levelező versenyekbe (történelem, mate­matika, irodalom) bekapcsolódott 104 iskola több mint ezer tanulója közül a legjobb 194 tanuló és felké­szítő tanáraik kaptak meghívást, Csallóköztől Bodrogközig. Az ala­pítvány autóbuszokat indít Komá­rom, Dunaszerdahely, Galánta, Nagymegyer és Zseliz városokból, útjukon több település érintésével. A verseny június 9-én 9 órakor kezdődik, közben a pedagógusok előadásokat hallgathatnak történe­lemből, irodalomból és matemati­kából. Másnap kerül sor az ünne­pélyes eredményhirdetésre, ahol a díjakat és az értékes ajándékokat Hodossy Gyula, a Katedra Alapít­ványigazgatója, A. Szabó László, az oktatási tárca nemzetiségi főosztá­lyának vezetője és Bartakpvic Lász­ló, Rimaszombat polgármestere ad­ja át. (na) TUDÓSÍTÁS Dunaszerdahely. Szombaton díjki­osztással véget ért a 25. Duna Menti Tavasz. Fesztiválzáró beszédében Honti György, rendező, a zsűri ma­gyarországi elnöke azt a minőségi változást emelte ki, amely - való­színűleg a tanfolyamok eredménye­ként - a bábjátszók mezőnyében be­következett. A bábcsoportok versenyének a fődí­jasa a farkasdi alapiskola Bukfenc bábcsoportja, rendezőjük Komlósi Margit. Nívódíjat kapott a kisudvar- noki alapiskola Kabóca bábcsoport­ja, rendezőjük Makki Márta, aki a Kabóca és Kiskabóca vezetőjeként egyéni rendezői díjat vett át. Nívó- díjnak örültek a felbári alapiskola Amadé László bábcsoportjának Csé­pi Zsuzsa vezette tagjai, aki ugyan­csak rendezői díjban részesült. A kö­zösségformálásért egyéni díjat vett át Ágh Erzsébet, a pozsonyeperjesi Ugri-Bugri és Kis Ugri-Bugri ren­dezője. Csoportjait a bábtechnikák kiváló alkalmazásáért, a karakteres bábokért is jutalmazták. Bábpeda­gógiai munkáért díjazták a galántai Magyar Tannyelvű Gimnázium Mé­száros Andrea vezette Manócska bábcsoportját. A kiváló bábmozga­tásért odaítélt dijat a Himmler Zsó­fia vezette Kuckó, a párkányi Ady Endre Alapiskola bábjátszó csoport­ja vette át. A színjátszók versenyében a fődíjat megosztotta a zsűri a királyhelmeci alapiskola IUésné Popália Irén vezet­te Apróka színjátszó csoportja és a nyárasdi Csemadok alapszervezet, önkormányzat, művelődési ház és a Szülők és Iskolabarátok Szövetsége Nagy Irén és Gaál Lívia vezette Te­kergők színjátszó csoportja között. Nívódíjat vehetett át a komáromi Munka utcai Alapiskola Egyszervani Komédiások színjátszó csoportja és rendezőjük, Habán Hajnalka, vala­mint a Csemadok királyhelmeci ASZ és Polgári Kezdeményezések Klubja Bodrogközi Aprószínpada, amely­nek rendezői Nádasdi Hilda és Zvo- lenszky Gabriella. A közösségformá­lásért egyéni díjjal jutalmazták Po­lák Margitot, a Csemadok szenei VSZ és a Városi Könyvtár Kincske­reső ifjúsági és gyermekklubja cso­portjának a rendezőjét. A színpadi játékuk jutalmaként különböző díja­kat vehetett át a szenei csoport, a szepsi Iglice (rendezői: Ráczné Bir­tok Erzsébet és Benyicky Laura), a dunaszerdahelyi Fókusz Gyermek­színpad (rendezői: Jarábik Gabriella és Takács Tímea), a tornai Bódva (rendezői: Balázs Éva és Zsamay Va­léria), az ipolysági Csillag-szóró (rendező: Köteles Judit), atomaljai Kincskeresők (rendezői: Mészáros Piroska és Okos Zsuzsanna), az alis- táli Csip-csirip (rendező: Szikhart Zsuzsa). A kiemelt díjakat nem kapott cso­portok némely rendezői által vita­tott döntéseket hozott a zsűri. Ami azonban aligha adott okot arra, hogy az önmagukat sértve érző pe­dagógusok botrányos jelenetekre ragadtassák magukat a zsűritagok­kal szemben. Kár volt ezért a kínos közjátékért a jubüeumi Duna Menti Tavasz utolsó pillanataiban, (d-n) VESZTRÓCZY ZSOLT A múlt évvégén, csaknem hét évti­zed után jelent meg ismét Divald Koméi, a neves művészettörténész könyve, .Felvidéki séták” címmel, melyet utoljára 1928-ban adtak ki, noha korának egyik nagy, három kiadást megélt bestsellere volt. A szerző azon 1903 és 1918 között tett felső-magyarországi útjainak élményeit dolgozza fel mesterien ötvözve a művészettörténeti, törté­nelmi, néprajzi és kultúrtörténeti elemeket, amikor előbb a Szepes- megyei Történelmi Társulat, majd a Múzeumok és Könyvtárak Orszá­gos Főfelügyelőségének, illetve a Műemlékek Országos Bizottságá­nak megbízásából végigutazta a felföldi megyéket, hogy számba ve­gye az ott található páradan építé­szed és képzőművészeti örökséget. A műben szereplő leírások felidézik annak az elsüllyedt világnak a ké­pét és hangulatát, mely egykor a Felföldön létezett. A könyvnek kü­lön érdekességet ad, hogy nem a mai Szlovákia déli, magyarok lakta részén található műemlékekre kon­centrált, hanem legnagyobbrészt az ettől északabbra eső területekre, ahol ma a nagyobb városok néhány száz fős szórványaitól eltekintve már nem élnek magyarok. A könyv ma, a magyar államalapí­tás Millenniuma alkalmával külö­nösen aktuális, hiszen a jelenleg rendelkezésre álló honismereti és helytörténeti irodalom kizárólag a magyarok lakta déli részekre kon­centrál, teljesen figyelmen kívül hagyva az ettől északra eső terüle­teket. Úgy vélem, hogy ezek a terü­letek sokkal több figyelmet érde­melnének, hiszen a magyar köz­élet, kultúra és tudomány számos nagy egyénisége származik innen vagy kapcsolódik komoly szálakkal ezekhez a területekhez. A dualizmus és az első köztársaság időszakát tekintve nagyon komoly hagyományai voltak a különféle megyéket, régiókat és városokat bemutató monográfiáknak, soro­zatoknak. Tudom persze, hogy most más időket élünk, amikor a magyar szellemi élet mögött nincs olyan komoly erőforrásokkal ren- delkedő intézményrendszer, mint egykor, mégis úgy vélem, hogy sokkal komolyabb figyelmet kéne szentelni az északabbra fekvő, má­ra teljesen elszlovákosodott terüle­teknek. Vajon mikor születik ismét kiadványsorozat ezekről a terüle­tekről, az egyes régiók, települé­sek, családok vagy intézmények történetéről? Alakulnak-e a létező szlovákiai magyar tudományos in­tézményrendszeren belül vagy at­tól függetlenül olyan kutatócso­portok, tudományos műhelyek, melyek valamilyen formában fel­vállalják ezt a feladatot? Sok a nyi­tott kérdés, melyek közül a legfon­tosabb mégis az, hogy mikor alakul végre egy Szlovákiai Magyar Tör­ténelmi Társulat, mely nemcsak felkarolná az ország teljes területé­re kiterjedő ilyen irányú törekvése­ket, hanem a nagyközönség szá­mára is hozzáférhetővé tenné e munka eredményeit. Minden ötödik versenyző a keleti régiókból érkezik Katedra-versenyek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents