Új Szó, 2000. június (53. évfolyam, 125-150. szám)
2000-06-03 / 127. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2000. JÚNIUS 3. Kultúra Huszonhárom évvel a bemutató után: Egy erkölcsös éjszaka Tarján Györgyivel. Karlovy Vary idei fesztiválján retrospektív sorozatot rendeznek Makk Károly filmjeiből r Darinka szerepe az egész életét meghatározta „Ösztönösen éreztem, hogy mit kell tennem...'' Mint a bornak, amelynek nem árt, ha évekig érlelődik, az Egy erkölcsös éjszakának is megvan a maga „bukója”. A forgatókönyv alapjául szolgáló novellát, A vörös lámpás ház címmel, Hunyadi Sándor írta. Az ötvenes évek közepén Bacsó Péter és Örkény István új szereplőkkel és újabb epizódokkal bővítette a művet. SZABÓ G. LÁSZLÓ A kész forgatókönyv akkor fiókba került, és csak 1977-ben lett belőle film. „Témája örök - nyilatkozta Örkény István. - Művészi téma, amely azt fejezi ki, hogy a mi szürke, egyhangú, mindennapi életünkbe, melyet ebben a filmben a Búza utcai bordélyház jelképez, néha belevillan valamilyen távolról jött fénysugár, amelytől az egész színkép megváltozik. Ami szennyes volt, megtisztul, ami elbukásnak látszott, sikernek tűnik föl, hogy aztán a fénysugár kihunytával minden újra visszasüllyedjen a maga mindennapjába. Ezért gondolom, hogy az Egy erkölcsös éjszakának megvan a mához szóló üzenete.” A mából időközben tegnap lett, a film értéke azonban holnap sem lesz kisebb. Makk Károly egyik legsikerültebb alkotása Tarján Györgyi pályáját is nagymértékben befolyásolta. „Meghatározó film az életemben. A cannes-i fesztiválon Liv Ullmann és Erland Josephson gratuláltak a játékomhoz, Juraj Herztől Prágában A szarkát, Miloslav Luthertól Pozsonyban az Át a Dunánt kaptam érte. Az Egy erkölcsös éjszakának külön helye van a lelkemben. Vetíthetik ma is bárhol, mindenütt sikere van. Pedig nem egy pergő komédia és nem is akciófilm. Költemény képekben elmesélve. Nemcsak a magyar, az egyetemes filmművészetben is kiemelkedő helye van.” Darinkát, a vörös lámpás házban virágzó „napraforgót”, a Mutter legkisebb lányát elsőéves főiskolásként kapta meg Tarján Györgyi. De nem ez volt az első filmszerepe. Azt Zsombolyai János bízta rá a Kenguruban. „Makk Károly friss arcot keresett Darinka szerepére, ezért bejött a főiskolára, hogy megnézze a szakmai nyilvántartót, de a nevem mellett nem talált fotót. A próba- felvételre úgy hívott ki, hogy teljesen véletlenül meglátott a filmgyár udvarán. Emlékszem az ezt megelőző napra is. Kemény György grafikus óbudai műtermében fotózott Diner Tamás. Ha tükörbe néztem, az jutott eszembe: a mosónők korán halnak. A fotók szerencsére mást mutattak. Mindegyiken jól néztem ki. A próbafelvételen azonban erről is megfeledkeztem. A forgatókönyv olvasása közben otthon, a teraszon még úgy éreztem, hogy Darinka én vagyok, de a filmgyári válogatáson, amikor megláttam a két lengyel színésznőt, akiket ugyanerre a szerepre hívtak, pillanatok alatt szertefoszlott minden reményem. Álomszép volt mindkét lány, lélegzetelállítóan gyönyörű. Hát akkor ennyi, gondoltam. Én itt be is fejeztem. Nem is értettem, miért hívtak ki. Csak hogy lássam, mennyivel vonzóbbak, mint én? El is ködösödön nyomban az agyam, amint Makk Károly beszélni kezdett hozzám. Ma sem tudom, mi történt, miről faggatott, és mit feleltem neki. A szerepet mindenesetre megkaptam.” Megkapta és „éhbérért” el is játszotta. Igaz, nívódíjat is kapott érte. Ráadásul Makay Margit társaságában, aki özvegy Kelepei- nét, a tiszta szívű, rendes életű, vidéki asszonyt formálja meg zseniálisan. „Miután Kelepei a meghívást némi fitymáló huzavona után elfogadta, Darinka papucsba bújt, felöltötte világoskék, fehérbabos reggeli pongyoláját, szőke haját bekötötte egy sállal, mint nagytakarításkor a szorgalmas, fiatal, polgári háziasszonyok, és kiment a konyhába, hogy külön tányért meg eszcajgot kérjen a vendége számára.” (Hunyadi Sándor: A vörös lámpás ház, részlet) „Lassan készült a film. Tóth János, a legkiválóbb magyar operatőrök egyike úgy dolgozott, mint egy reneszánsz festő. Csak a képekre koncentrált. Már vége volt a napnak, a stáb nagy része pillanatok alatt szétszéledt, ő viszont maradt. A tárgyakkal, a kellékekkel bíbelődött, hogy másnap minden a helyén legyen, és úgy, ahogy azt elképzelte. Vizet öntött a lavórba, és kipróbáltuk, mennyi kell a lilapiros színű fertőtlenítőszerből, hogy látványosan olvadjon. Fél óráig mást sem csináltam, csak a kezemmel löntyöltem az oldatot, ő meg a kamerán keresztül a színeket vizsgálta. Rengeteget tanultam tőle. Festészetből, fotózásból, kamerakezelésből. O adott nekem a legtöbbet. Makk Károllyal együtt igazi varázslóként dolgozott velünk. Hajói belegondolok, mi akkor nem is tudtuk, miben veszünk részt. Én ösztönösen éreztem, hogy mit kell tennem, de azt kell hogy mondjam, akkor még képzetlen színész voltam. Nehézséget két jelenet okozott. Amikor ruhát kellett cserélnem a paraván mögött, és amikor lepedőbe csavarva ültem a gőzfürdőben. Szégyelltem magam. Nekem ez nagyon sok volt akkoriban. Makk viszont pontosan tudta, hogyan kell rám hatnia. Mindenkihez külön utat talált.” Makay Margit mellett Psota Irén és az olasz Carla Romanelli játszik kiemelkedő szerepet a filmben. Psota a Mutter szerepében nyújt nagyszerű alakítást, Romanelli az öngyilkos Bellát játssza el érzékenyen. „Carlára egy-két kivételtől eltekintve minden magyar színésznő irigy volt. Fiatalságával, szépségével, természetességével engem egyszerűen elkápráztatott. Makay Margit külön csoda volt számomra. Ebédhordójában naponta hozta az ételét. Ügyelt a ruhájára; ha beöltöztették, képes volt órákon át állva várakozni, nehogy véletlenül gyűrött legyen a ruhája. Önfegyelem, szakmai alázat és végtelen türelem áradt belőle. Boldog vagyok, hogy négy hónapot a közvetlen közeiében tölthettem. Rengeteget tanultam tőle is. De Psota Irénnel szemben is hasonlóképpen érzek. Nála azt figyeltem meg, hogy nem érdekes, ki mit mond, a szerep a fontos. Azzal együtt pedig az alkotás. Végig a filmet szolgálta. Egyetlen pillanata sem volt, amikor önmagát helyezte volna előtérbe. Ha érzelmileg fel akarta tornázni magát a legmagasabb pontra, akkor odaráncigált Makk Károly elé, és azt mondta: »Látod, ekkora gyerekünk lehetne!« Minden közelijéhez én álltam a kamera mellé. Tehetségét nem kell hangsúlyoznom. Két színházat is el tudna húzni vele. Ha képzőművész lenne, akkor talán gyönyörű szobrokat készítene. Hozzá képest Makay Margit egy igazi pointillista.” A film férfi főszereplője, a bordélyházban lakó bölcsészhallgató: Cserhalmi György. Jó koszt, dunyhás ágy, amellyel minden együtt jár, méghozzá ingyen, és minden lányra sor kerül szépen, kényelmesen. Kelepei úgy él a Búza utca kettőben, akár a szultán. Darinka bele is szeret a fiúba. „Darinka számára Kelepei olyan, mintha a bátyja lenne. Csak éppen szerelemmel rajong érte. Cserhalmiról elsőként a hideg jut eszembe. Kint forgattunk Óbudán, a selyemszövőgyárban, ami egykor kuplerájként működött. Rettentő hideg volt, nagyon sokat fáztunk. Egyébként pedig nagy, érzelmekkel teli kapcsolat a miénk. Nem nevezném szerelemnek, mert a szerelem múlandó. Ezt az érzést csak a színészek és a rendezők ismerik. Furcsa, meghatározhatatlan érzés, semmi köze a realitáshoz. A tehetség és a kimondatlan szavak szférájába tartozik.” Tarján Györgyi tíz éve Los Angelesben él. Színészi pályáját ott sem adta fel. Színházban, filmekben egyaránt játszik. Makk Károly remekművét mind a mai napig egyik legértékesebb munkájaként tartja számon. „Huszonöt évig várt rám a forgatókönyv. Megszülettem, felnőttem, és megkaptam a szerepet. Ekkora csodák ritkán történnek az életben. Egy ilyen film ma már elkészíthetetlen lenne. Ehhez minden téren mesteremberek kellenek, és rengeteg pénz. Csengey Emőke jelmezei például egytől egyig művészi darabok voltak. Darinka ruháit Amerikában le is koppintották. Ezt a filmet mindenki megnézte. Színházi alakításaimat, még ha nívódíjat vagy Latinovits-emlékgyűrűt kaptam is értük, gyorsan elfelejtették az emberek, Darinkáért viszont azóta is hálásak. Makk Károlynak pedig, amíg élek, hálás leszek. Mindig úgy irányított a forgatás során, hogy egy-egy instrukciója nyomán ezer út nyílt meg előttem. Hosszú idő után tavaly, Los Angelesben láttuk viszont egymást. Mintha egy szeretett családtaggal találkoztam volna. Egyik pillanatban a gyerekének, a másikban a mamájának éreztem magam. Van köztünk egy huncut összetartozás. De valahol mélyen, a zsigerekben. Van egy jelenet a filmben, amikor Kelepei ott alszik a szobában, Darinka pedig a búcsúlevelet írja korábbi szerelmének. Ezt a képsort ma is nagyon szeretem. Amikor a szinkront csináltuk, Makk azt mondta: Olyan felkészültnek, mint engem, csak Darvas Lilit látta dolgozni. Ezt nem felejtem el, amíg élek.” Makk Károly a következőképpen emlékezik Tarján Györgyire: „Bejött egy lány a stúdióba, és pontosan olyan volt, mint amilyennek Darinkát elképzeltük. Mi egy sima rántottára gondoltunk, és ő volt a tojás a serpenyőben. Tisztességes, felelősségtudó, odaadó, lekiismeretes színésznőt ismertem meg benne, akit a pálya iránti megszállottsága irányított. Sokféle tehetséggel találkoztam már, de olyannal, akiben ennyi minden van együtt, nagyon ritkán. Csak a legjobbakat tudom mondani róla. Eredendően tehetséges ember, azért is lepett meg annyira, hogy itt tudta hagyni a hazai pályát. Nekem van egy törzsgárdám, amellyel szeretek dolgozni. Darvas Iván, Törőcsik Mari, Psota Irén, Cserhalmi György. De beszélhetnék a csapat korábbi tagjairól is. Ruttkai Éváról, Soós Imréről, Szirtes Ádám- ról. Egy lelki futballcsapat tagjai ők. Azt sajnálom, hogy csak tizenegyen játszhatnak. De ha Györgyi itt ülne előttem a kispadon, nagyon boldog lennék.” Eszenyi Enikővel legutóbbi budapesti látogatása során (Fotó: Kovács Zita) Koccintás Makay Margittal, a nívódíj átvétele után (Markovics Ferenc felvételei)
