Új Szó, 2000. június (53. évfolyam, 125-150. szám)
2000-06-29 / 149. szám, csütörtök
Régióink ÚJ SZÓ 2000. JÚNIUS 29. Sok-sok kilincselés és kérvényezés után 1992-ben kaptak állami támogatást, ami viszont csak a főbejárat feletti tetőszerkezet rendbehozatalára volt elegendő Egyelőre van remény a felújításra KATÓCS GYULA gy tűnik, megoldódni látszik Bély község egykori büszkesége, a ma pusztuló- ban levő, jobb sorsra érdemes Seny- nyey-kastély helyzete. „Ez itt a vandálok, tolvajok és mindenféle elemek birodalma. Nemcsak a még megmaradt faanyagot viszik el az épületből, hanem egyesek már a kastély falait is megbontották, hogy olcsó építőanyaghoz jussanak, mások pedig könnyű pénzszerzési célból eladják a lopott dolgokat. Ma már nem tisztelnek semmit” - fakad ki ottjártunkkor az éppen arra haladó egyik helyi idős asz- szony, aki elmondása szerint még jól emlékszik arra az időszakra, amikor az épület báró Sennyey Pál, volt császári tanácsos családjának lakhelyéül szolgált. A rokokó-ldasszicista stílusban épült és hat hektár védett növényzetű parkkal övezett, 2032 négyzetméter alapterületű épület enyhe túlzással, ma már siralmas képet mutat. Tény, hogy a kastély állagának romlása már az államosítás után elkezdődött, amikor telepesek, hontalanok vették birtokukba, nem kímélve az akkor még eléggé mutatós kastélyt. Később éveken át iskolaként, üzletként, majd árulerakatként szolgált a fő- és a két szárnyépület, de rendbentartására egyetlen bérlő sem fordított gondot. így tíz évvel ezelőtt már eléggé rossz állapotban került a község tulajdonába. Az önkormányzat ugyan megpróbálta úgy ahogy rendbehozni egyes részeit, de anyagi helyzete csak a kisebb munkák elvégzését tette lehetővé. A többszöri kilincselések és kérvényezések után 1992-ben végül is kaptak másfél millió korona állami támogatást, ami viszont csak a főbejárat feletti tetőszerkezet rendbehozatalára volt elegendő. Az önkormányzat azóta egy fillért sem tud előteremteni további javításokra, így az épület állaga tovább romlik, ehhez az idő vasfogán kívül a múlt értékeit nem tisztelők is nagyban hozzárulnak. „Sajnos, még az őrzéséhez sincs elegendő pénzünk, így nehezen tudjuk megvédeni a rongálóktól. A község vezetése ezért úgy döntött, bérleti alapon felkínálja különböző célú hasznosításra vállalatoknak, cégeknek vagy intézményeknek, mert a több millió koronát igénylő tatarozást támogatás híján a községi kasszából lehetetlen lenne fedezni” - tájékoztatott Czető Ferenc polgármester. Elmondta, hogy az önkormányzati döntés nyilvánosságra hozatala után nem sokkal elsőként a kassai székhelyű Humatrend Békealapívány kezdett érdeklődni a bérbevételi feltételek iránt, majd annak vezetői személyesen is megtekintették az objektumot. Az ezt követő tárgyalások után a község vezetése úgy határozott, 35 évre szóló bérleti szerződést köt az alapítvánnyal, amely befektetők révén megpróbálja rendbe hozni az épületet és humanitárius célokra hasznosítani. A minap megtörtént a bérleti szerződés aláírása, melynek egyik fontos kitétele, hogy a kastélyt három éven belül kell rendbe hozni és eredeti állapotába visszaállítani. Másik: ez esetben a bérlő idővel szimbolikus egy koronáért megvásárolhatja az épületet. Ám ez még nem végleges, mert ha az alapítványnak nem sikerül befektetőket találni, illetve ha időközben előnyösebb feltételeket kínáló vevő jelentkezne, a Humatrend önként eláll a szerződéstől” - magyarázta a polgármester. Az, hogy a.leendő bérlő komolyan hozzálátott a kastély körüli munkák szervezéséhez, igazolja, hogy a kassai alapítvány egyik vezetője a napokban a japán GOI Béke alapítvány képviselőjével tett terepszemlét a kastély körül. „A japán félnek ugyan imponált az objektum és térsége, viszont megjegyezte: a békealapítványnak akkor lenne érdemes Bélyben befektetni, ha lenne termálvize a községnek. Mi pedig ezzel nem rendelkezünk annak ellenére, hogy az évekkel ezelőtt végzett próbafúrások során valamennyi szomszédos község határában kimutatták a termálvíz jelenlétét. Hogy nálunk miért nem végeztek fúrásokat, nem tudom, abban az időben ugyanis más területen dolgoztam és erre vonatkozóan semmilyen anyagot sem találtam a hivatalban. A kassai alapítvány szerint a Humatrend megpróbál közbenjárni az ügyben, és ha kiderül, hogy itt is van termálvíz-lelőhely, az már némi reményt jelenthet a megkezdett lépések folytatására” - foglalta össze Czető Ferenc. A japán GOI Békeelapítvány képviselője, K. Emi és Klára Hodnicová, a kassai Humatrend ügyintézője a kastély parkjában (Remák Antal felvétele és archív) A gazdag történelmi múlt és a számos látnivaló ellenére a faluban évtizedekig senki sem törődött a két düledező kastélyépülettel, az Apponyiak hagyatékával A volt királyné kívánsága, hogy holta után itt helyezzék nyugalomra VRABEC MÁRIA gon Rosenberger, Olaszország szlovákiai nagykövete, nyitotta meg az opo- nicei emlékmúzeumban azt a kiállítást, amely az Apponyiak itáliai útjain készült fotókat és az onnan hozott régészeti tárgyakat mutatja be. A Nagytapolcsányi járásban található, teljes egészében szlovák lakosságú falucskába 1392-ben költözött az angliai Ewers-család, amely az akkori nemesi szokásoknak megfelelően a lakhelye után Apponyira változtatta a nevét és utódaik egészen a második világháború kitöréséig itt éltek. Olaszországhoz különösen erős szálak fűzték őket, nemcsak a diplomáciai posztok, de házasságok révén is, így nem csoda, hogy a csendes falusi kúriáról évente több hónapra is a napfényes Itáliába költöztek. Életük azonban itthon sem volt unalmas, az Apponyi birtokot az évszázadok során az európai arisztokrácia és művészvilág olyan neves személyiségei látogatták, mint Natália Puskinova, Metternich kancellár, vagy II. Napóleon. 1774-ben alapított könyvtárában csaknem 2000 kötet gyűlt össze - köztük a 15. századból származó kéziratok - és a család utazókedvéről tanúskodik a rengeteg 18. és 19. századi térkép, valamint egy 1766-ban Angliában készült páratlan értékű glóbusz. A gazdag történelmi múlt és a számos látnivaló ellenére a faluban évtizedekig senki sem törődött a két düledező kastélyépülettel és az Apponyiak hagyatékával, az emlékmúzeumot csak 1993-ban nyitották meg, egy fiatal történész, Peter Králik kezdeményezésére, aki azóta is az épület gondnoka és szívesen körbevezeti a látogatókat. A rekonstruált kiskas- télyban a bútorokon, dísztárgyakon és vadásztrófeákon kívül egy állandó kiállítás is megtekinthető Apponyi Geraldine életéről. A ma már 88 éves Geraldine Apponyi Gyula gróf és Gladys Stuart lánya 1938-ban Ahmed Zoga, albán királyhoz ment feleségül, esküvői tanúja Mussolini veje Galeazzó Ciano gróf volt. Pár nappal Albánia megszállása előtt szülte meg kisfiát, Leket, és máris menekülnie kellett az országból - azóta is Dél-Afrikában él. Leket 1966-ban „menekült királlyá” koronázták, és nyilatkozatai szerint bármikor kész átvenni Albániában a hatalmat, anyja azonban, aki pontosan 345 napig valódi királyné volt, már nem vágyik vissza Tiranába. Férjhezmenetele óta Oponicén sem járt, de az emlékmúzeum gondnokával évek óta levélben tartja a kapcsolatot, és az a kívánsága, hogy holta után itt helyezzék majd örök nyugalomra. A leginkább külföldiek által látogatott Apponyi Múzeum a most megnyílt kiállításnak köszönhetően idén valószínűleg az olasz turisták fokozott érdeklődésére számíthat, hiszen, amint a nagykövet is elmondta, a fotókon megörökített századeleji városképek nagy része otthon is ritkaságnak számít, és épp ezért a meglepetés erejével hat olyanokra is, akik azt hitték, jól ismerik Olaszország múltját. Mint a legtöbb szlovákiai magyarlakta településen, Szőgyénben is ötven évvel ezelőtt nyitotta meg újra kapuit a magyar tanítási nyelvű alapiskola „A semmiből kellett kezdeni, csak mi voltunk adva, magyarok..." Hegedűs János igazgató: „Gondoljunk arra az ötven évvel ezelőtti töretlen hitre..." kulturális értékeinkkel együtt. Apáinknak, nagyapáinknak köszönhető, hogy beolvasztásunk mégsem sikerült, és hogy 1950 szeptemberében Szőgyénben is újra megnyílhatott a magyar tanítási nyelvű alapiskola...” Bíró Béla akkori iskolaigazgató a tanévnyitó alkalmából tudatta a község lakosságával, hogy ismét joga van minden szülőnek eldönteni, milyen iskolába akarja beíratni gyermekét. Százötvenöten választották a magyar iskolát, amelyben szeptember 23-án kezdődött meg a tanítás. Hozzá kell tenni, hogy igen mostoha körülmények között. Az első tanulók egyike, Dr. Valkó Béla erre így emlékszik vissza: „A semmiből kellett kezdeni. Nem volt elegendő képesített magyar tanító, nem voltak magyar nyelvű tankönyvek, kevés volt a tanterem; sok esetben volt kocsmák helyiségeit kellett erre a célra átalakítani. Csak mi voltunk adva, magyar szülők gyermekei, akik élni akartunk a nagy lehetőséggel, hogy anyanyelvűnkön folytathassuk a tanulást..Valkó Béla szavainak hitelét bizonyítja, hogy a 155 gyermeket egyetlen (!) magyar tanító fogadta: Szabó Józsefné. „Az igazgató emiatt felajánlotta a szülőknek, hogy aki akarja, visszaírathatja gyermekét szlovák iskolába - idézi fel a kezdeteket a ma is Szőgyénben élő, jó egészségnek örvendő nyugdíjas pedagógus. - Nem ment vissza senki... Néhány nap múlva új kollégáim érkeztek, így megoszthattuk egymás között a gyerekeket. Nekem 62 tanuló jutott: elsősök, másodikosok. Az elsőAz újonnan felavatott emlékoszlop előtt az ifjabb nemzedék söket délelőtt, a másodikosokat délután tanítottam...” Ettől kezdve több mint egy évtizedig folyamatosan növekedett a szőgyéni magyar alapiskola tanulóinak száma. A legtöbben - 462-en - az 1962/63-as tanévben látogatták. A nyolcvanas évek elejétől a szomszédos Bart községből is Szőgyénbe járnak a gyermekek. Az iskolának jelenleg 203 tanulója van, és ötvenéves fennállása alatt mintegy 2000 végzős alapiskolás hagyta el kapuit. Ezek egyike, Smídt Róbert faragta azt az emlékoszlopot, amelyet az ünnepség során lepleztek le az iskola udvarán. Megható volt látni az 1950-es első diákok egy csoportját, akik a frissen felavatott oszlop lábánál összegyűlve még egyszer felidézték, a nehéz, de örömteli kezdeteket... A jelenlévők ezután megtekintették azt a kiállítást, amely az alapiskola 50 éves történetét foglalta össze, korabeli dokumentumok segítségével. Egy-egy kép vagy régi okmány láttán sokukban felelevenedtek a régi emlékek, és lehet, hogy közben azt is érezték: annak az ötven évvel ezelőtti napnak is köszönhető, hogy máig megmaradtunk magyarnak... Az 50 éve megnyílt magyar iskola első diákjainak egy csoportja (A szerző felvételei) VAS GYULA A szlovákiai magyarság kétségtelenül a II. vüágháborút követő négy évben ■■■■■■ szenvedte el a legkeservesebb megpróbáltatásokat. Ezek egyike volt, hogy megfosztották iskoláitól: az Érsekújvári járás egyik nagyközségében, Szőgyénben is megszűnt a magyar nyelvű oktatás, amelynek pedig itt több mint három évszázados hagyományai voltak. S mint szinte minden szlovákiai magyarlakta településen, Szőgyénben is 1950-ben nyitotta meg újra \ kapuit a magyar tanítási nyelvű alapiskola. A jelentős eseményről június 16-án emlékezett meg a község lakossága, az iskola jelenlegi pedagógusgárdája, volt tanulói és pedagógusai, valamint a meghívott vendégek. Hegedűs János, az alapiskola jelenlegi igazgatója megnyitó beszédében egyebek között ezt mondta: „Amikor a szlovákiai magyarság iskoláinak újraindítására emlékezünk, gondoljunk arra a töretlen hitre, amely ötven évvel ezelőtt szüleinket jellemezte. A háború utáni években a kollektív bűnösség elve alapján kiszorítottak bennünket a közéletből, nyelvünkkel és Az egykori Sennyei-kastély főépülete
