Új Szó, 2000. június (53. évfolyam, 125-150. szám)

2000-06-29 / 149. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. JÚNIUS 29. KOMMENTÁR A vételár maradéka TUBA LAJOS Komoly vendégek várhatóak ma a közlekedési és távközlési miniszté­riumban - a Szlovák Távközlési Vállalat (ST) privatizációja iránt ér­deklődők képviselői adják le végleges vételi ajánlatukat. A kormány előre bejelentette, itt most már csak a felajánlott összeg számít. En­nek érdekében az első körből csak a komoly érdeklődőket engedték tovább. A konstrukció nagyon egyszerű: a vételárból 400 millió eurót visszaforgatnak a cég fejlesztésébe, a többit a Nemzeti Vagyonalap kapja. A kérdés persze az, mennyi lesz ez a maradék. Nem elég, hogy a régió legkisebb távközlési cégéről van szó, az elmúlt hónapokban a kormány is sokat tett az ST árfolyamának csökkentéséért. A legdur­vább beavatkozás a Postabank hiányának fedezése volt, ami az aján­lat nagyságára nyilvánvalóan nem volt jótékony hatással. Bármennyi pénz marad is a vételárból a vagyonalapnak, az biztos, hogy nagyon sok kéz nyúl érte. A távközlési vállalat privatizációja az első olyan ak­ció, amellyel a kormány kézzel foghatóan bizonyítja, nem csak sza­vakban gondolja a természetes monopóliumok magánosítását. De azért a miniszterek nem törik magukat - már biztos, hogy idén ez lesz az egyetlen ilyen kaliberű privatizációs bevétel. Pedig a politikusok decemberben még nagyon bőkezűek voltak, a költségvetés elfogadá­sakor sok helyre betervezték ezeket a bevételeket. Sőt, alig néhány nap telt el azóta, hogy ezt még meg is fejelték a nyugdíjemelés fede­zésével kapcsolatban. Kár, hogy nem bizonyultak ennyire szorgal­masnak a vállalások teljesítésében: az első félévre tervezett 17 ko­moly privatizációs döntés helyett csak nyolcat hoztak meg. A beterve­zett költségvetési tételeket pedig mindenki igyekszik elkölteni, így az elkövetkező hónapokban a pénzügyminisztérium részéről nagy trük­kök tanúi leszünk. Mert az esetek nagy részében még azt sem tehetik meg, amit az SDK a nyugdíjemeléssel kapcsolatban tervez: a társada­lombiztosítási elvonások növelését (ez eddig is elviselhetetlen nagy­ságú, de aki még egyáltalán fizet ilyet, úgysem választja az SDE-t). Az egészben az a legszomorúbb, hogy napokon belül átlépünk a máso­dik félévbe, s még mindig nem lehetünk biztosak abban, hogy jövőre véget ér ez a stílus, és sor kerül az évek óta várt államháztartási re­formra. Ez pedig azt is jelentené, hogy a probléma megoldását az ille­tékesek átpasszolják a következő kormányzati ciklusra. JEGYZET Mérföldes lépések SZABÓ MÓNIKA Felelősségem teljes tudatában ki­jelenthetem, a szlovák hadsereg óriási lépésekkel közeledik a NATO-hoz. Egészen a múlt hét péntekéig ennek ellenkezőjéről voltam meggyőződve, amit a ka­tonai szövetség úgynevezett Gar- ret-féle jelentése is alátámasz­tott. Ez az a tanulmány, melyet sokan rosszul értelmeztek, így azt teijesztették, hogy a szlovák hadsereg harcképessége egyenlő a nullával, holott Garreték ezt csak a légierőre értették A vezér­kar azonban optimista. Szerinte a légierő csak két év múlva vál­hat harcképtelenné. Ez a jóslat is csak akkor teljesedik be, ha ad­dig a helyzet változatlan marad. Jelenleg a 200 pilóta a 72 harci gépből békeidőben csak néhá­nyat használhat. Háború idején azonban bármi felszállhat, ami­nek két szárnya van, mert ilyen­kor senkit sem érdekelnek a biz­tonsági előírások. Pénteken vi­szont megváltozott a vélemé­nyem, és úgy gondolom, Garret­ék enyhén rosszmájúak. Hogy mi történt? A védelmi minisztérium és a Szlovák Újságírók Szindiká­tusa megrendezte a toliforgatók 21. lövészversenyét, melyen ta­valy is részt vettem, így összeha­sonlíthattam a hadsereg felké­szültségét a tavalyi állapotokkal. Mondhatom, összehasonlíthatat­lan. Arról ugyan nem győződtem meg, hogy idén jut-e elég kerozin a vadászgépekbe, egy azonban biztos: a szlovák hadsereg az el­telt egy év alatt vadonatúj piszto­lyokat, fülvédőket és távcsöveket szerzett be. Hogy ez nem nagy dolog? Nem, de ha figyelembe vesszük, hogy tavaly csak egy csi­petnyi vattát nyomkodhattunk a fülünkbe, akkor komoly lépés. Persze lehet, hogy ezzel csak a sajtót akatják megtéveszteni. A lényeg az, hogy konfliktus esetén katonáink nem fogják hallani a csatazajt - lehet, így nem száll inukba a bátorság -, azt azonban látni fogják, honnan közelít az el­lenség. Tehát ha légierőnk nem is lesz beszámítható, a szárazföl­di alakulatok majd megvédenék. Ha nem, akkor az újságírók vé­dik meg az országot, akik a ver­senyen bizonyíthatták, hogy né­melyikük jobban bánik a fegyver­rel, mint a profik, a kiskatonák- ról már nem is beszélve. Nekik sajnos ritkábban nyűik alkalmuk az éleslövészetre, mint a firká- szoknak, akik egy-egy verseny al­kalmával több töltényt lőnek el, mint amennyit egy egész alaku­lat egy év alatt. így aztán félő, hogy a verseny 50-60 résztvevője elpazarolta a hadsereg többéves munícióját. Viszont, ha ez így megy, megeshet, hogy a Garret- jelentés pár éven belül már az egész hadseregre érvényes lesz. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Róna - mellékletek - (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, telefax: 58238343. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/7704 200, Nyitra: 087/652 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetóiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Lapterjesztési osztály, laprendelés: 58238307, tel./fax: 58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető a kiadónál. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somorja. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz tlaée, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem órzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@ujszo.com Szöveg nélkül (Agócs Ernő karikatúrája) TALLÓZÓ SME A lap szerzője szerint Jozef Migas módszeresen készíti ki az Demok­ratikus Baloldal Pártja (SDL) el­nöki posztjáért induló ellenjelölt­jeit. Milan Ftácnikot a múlt héten a párt vezetése küldte a Demok­ratikus Szlovákiáért Mozgalom­mal (HZDS) tárgyalni az egyes posztok átadásáról, de amikor negatív reakció érkezett a koalíci­ós partnerek részéről, Migas kije­lentette, Ftácniknak nem volt mandátuma a tárgyalásra. Ezt az­zal fejelte meg, hogy a párt köze­ledő küldöttgyűlése foglalkozni fog Ftácnik félrelépésével. Migas most az inkvizítor szerepében tetszeleg, bár ő adta az utasítást a tárgyalásra. Attól az embertől, aki a bolsevista politikai kultúrá­ban nevelkedett, nehéz is mást elvárni. A baloldal vezetői közül egy sem állt ki Ftácnik mellett, Eubomír Andrássy is csak félreér­tésről beszélt. Ugyanígy viselke­dett a pártvezetés a választások után, amikor Robert Ficót tolta előre, hogy ellenezze a Magyar Koalíció Pártja tagságát a kor­mánykoalícióban. Am amikor ez nem jött be, elhatárolták magu­kat ifjú titánjuktól. A kábítószer-élvező gyógykezelésébe fektetett egyetlen korona is négy-, sőt hétszeresen térül meg A drogfüggőség betegség, nem erkölcsi hiányosság Azt az embert, aki nem tud elszakadni egy játéktól, kép­telen ellenőrizni önmagát, gamblemek nevezzük. Ami­kor játékfüggőségről beszé­lünk, általában szerencsejá­tékokra - kártyára, játék­automatára, rulettre, foga­dásokra, bingóra stb. - gon­dolunk. SZENTGÁLI ANIKÓ Ilyenkor a játék nem kikapcsoló­dást jelent, hanem az illető életé­nek értelmévé válik. A játékfüggőség csak egy a sok kö- zül.Van, aki képtelen nikotin, al­kohol, heroin vagy más drog nél­kül élni. Külső segítség hiányában csak kevesen szabadulnak meg szenvedélyüktől. A globalizáció során a kábítószer­kínálat is bővült és elterjedt, ami­vel természetesen a problémák is gyarapodtak. A drogfüggőség nemcsak az érintettek problémája, hanem a közvetlen környezetük­nek - szülők, testvérek, gyerme­kek, barátok, ismerősök - is tragé­diát jelent. Beszélhetünk legális és illegális drogokról. A legálisak kö­zé tartozik például az alkohol vagy a dohány, melyek mértéktelen fo­gyasztása szintén több életet tönk­retett már. Nyilvánosan legtöbb­ször az illegális drogok ellen har­colnak. Szlovákia is kidolgozta a kábítószer-ellenes nemzeti progra­mot, mely nagy hangsúlyt fektet a megelőzésre, gyógyításra, reszo­cializációra; a kábítószer*kínálat csökkentésére, a törvénytelen nö­vény termesztésének visszaszorí­tására, valamint a nyilvánosság tá­jékoztatására. Szlovákiában mintegy 5 éve ta­pasztalható nagy mértékű kábító­szer-fogyasztás. A drogfüggőség­ről készített statisztikák ugyan nem pontosak, ám elmondható: hazánknak ezen a téren eléggé megbízható rendszere van. Az adatok szerint a kilencvenes évek végén sikerült visszaszorítani a fi­atalok körében az úgynevezett kemény drogok fogyasztását. Napjainkban kb. 4-7 ezer kábító­szer-függőről beszélhetünk. Szá­muk az utóbbi 2 évben nem nőtt. Az egyes intézetekben 1994 óta elsősorban heroinélvezőket ke­zeltek, kb. 3000-et a pozsonyi Hranicná utcai központban. A legújabb módszereknek köszön­hetően megközelítőleg a pácien­Napjainkban kb. 4-7 ezer kábítószer-függőről beszélhetünk. sek 60%-a háromévi kezelés után „tisztának” mondható, ami össze­hasonlítva az USA-val vagy Nagy- Britanniával nem elhanyagolható eredmény - figyelembe véve ezen országok és hazánk egészségügye közötti különbségeket. A kábítószer-élvezők között kü­lönböző veszélyes betegségek ter­jednek. Megnyugtató, hogy Szlo­vákiában sikerült visszaszorítani a hepatitis B és C típusát, és nem emelkedett az AIDS-betegek szá­ma sem. Ebből a szempontból előbbre járunk az összes környező országnál, hiszen sehol sem ka­pott annyi ember védőoltást, mint nálunk. Szlovákiában számos intézet és ká­bítószer-ellenes központ működik, és egyre több szervezet kapcsoló­dik be a drogellenes harcba. Fur­csán hangzik, de a megelőzés, a kábítószerek terjedése elleni harc leghatékonyabb és legmegbízha­tóbb módszere a gyógyítás. Ma­napság könnyű biztosítani a keze­lést mindenki számára, feltéve, hogy az illető maga is akarja. Aki először nyúl kábítószerhez, az ál­talában nem dflertől szerzi be, ha­nem valamelyik barátjától, aki rendszeresen használja. Pozitívum, hogy a bűncselekmé­nyek terén is. tapasztalható némi javulás. Csökkent a kábítószer ha­tása alatt elkövetett kisebb bűncse­lekmények száma. Természetesen ezek az eredmé­nyek viszonylagosak. Társadalmi összefogás, pénz és állandó össze­hasonlítás nélkül nem lehet haté­konyan megoldani ezt a problé­mát. Veszélyes lehet az is, ha a kér­dést politikai vagy ideológiai síkra terelik. A függőség betegség, nem erkölcsi hiányosság. Ebből kifolyó­lag az érintett személyt függőségé­ért nem lehet büntetni, de kezelni kell, meg kell mutatni a társada­lomba visszavezető helyes utat. Ugyanakkor harcolni kell a függő­..............mm . •**?. mk séghez vezető „utak” ellen. Hogy kevés a pénz? Eubomír Okruhlica, az igazságügyi minisztérium szak­értője szerint nem az egészségügy egyéb területeitől kell behajtani az erre fordítandó összeget, hanem a drogellenes alap forrásait kell ha­tékonyan felhasználni, és más, nem állami intézményekhez kell segítségért fordulni. A gyógykeze­lésbe fektetett egyetlen korona is négy-, sőt hétszeresen térül meg A számok és a statisztika viszonylag pozitív képet fest Szlovákiáról.- éppen a bűncselekmények, vala­mint a függőséggel kapcsolatos be­tegségek csökkenésének köszön­hetően. A kábítószer-ellenes nemzeti prog­ram keretében különböző akciókat rendeztek: előadásokat, koncerte­ket tartottak, kampányok zajlot­tak, az iskolákban rendkívüli osz­tályfőnöki órákon szakemberek tá­jékoztattak a drogok káros hatásá­ról és a függőség veszélyeiről, kon­ferenciákat szerveztek, a szakisko­lákban és az egyetemeken is figyel­nek az egészségnevelésre... A számok és a statisztika viszony­lag pozitív képet fést hazánkról, már-már azt hinné az ember, min­den rendben van... És akkor meg­jelenik a színen egy Richard Mül­ler típusú személyiség, aki imá- zsával több tucat fiatalt csavar az ujja köré... OLVASÓI LEVELEK Ünnepelt az iskola A magyar nyelvű oktatás újrain­dításának 50. évfordulóját ünne­peltük a csilizradványi alapisko­lában. Az ünnepség fogadással kezdődött az iskola éttermében. Itt találkoztak az iskola volt és jelenlegi pedagógusai, a csi- lizközi falvak polgármesterei, va­lamint jelenlétével megtisztelt bennünket Hecht Anna, a Duna- szerdahelyi Járási Hivatal okta­tási főosztályának vezetője és Keszegh Pál, az iskola egykori di­ákja, a járási hivatal elöljárója. A megjelenteket iskolánk igazgató­nője, Fodor Margit köszöntötte. A nosztalgiától sem mentes talál­kozón a vendégek megtekintet­ték az ez alkalomból rendezett emlékkiállítást. Az ünnepi prog­ram a helyi művelődési házban folytatódott, ahol az igazgatónő hangsúlyozta az anyanyelvi ok­tatás jelentőségét, méltatva a pe­dagógusok áldozatkész munká­ját. Hangsúlyozta az iskola nem­zetfenntartó szerepét, hiszen a szlovákiai magyar iskoláknak kö­szönhető elsősorban, hogy az el­múlt ötven év nehézségei ellené­re is „megfogyva bár, de törve nem, él a nemzet e hazán”. Hecht Anna, a járási hivatal ok­tatási főosztálya nevében az is­kola néhány pedagógusának elismerő oklevelet nyújtott át. A továbbiakban az iskola volt és jelenlegi tanulói színvonalas műsorral szórakoztatták a kö­zönséget. Raffay Márta pedagógus, Csilizradvány Bürokrácia, avagy kiskorúsítás? Megtörtént az energiaárak elszá­molása. Örömmel töltött el, hogy 722 koronát visszakapok, de az örömbe üröm is vegyült, ugyanis bementem a villamos művek somorjai irodájába az összegért. Naivan azt gondoltam, elég az én személyi igazolványom, mivel 35 éve házasok vagyunk, a ház is az én tulajdonom, a számlák viszont a férjem nevére jönnek. Közölték, a férjem iga­zolványa kell, ezt rendelet írja elő. A hivatalnok hölgyek udvariasak voltak. Tisztelet illeti őket, hiszen rengeteg dühös ügy­felet kell végighallgatniuk, és ez méltánytalanság a villamos mű­vektől. Miért nem küldik vissza postán a túlfizetést, régen ez nagyon jól működött. Azt tartják, intézze az ügyfél, ahogy tudja? Hát milyen szolgáltatás az ilyen? Ok ezt helyes eljárásnak tartják? Noszek Mária, Csallóközcsütörtök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents