Új Szó, 2000. június (53. évfolyam, 125-150. szám)
2000-06-26 / 146. szám, hétfő
Sportvilág ÚJ SZÓ 2000. JÚNIUS 26. Egyesek szerint Michael Schumacher akár Alain Prostot is utolérheti, aki Forma-1-es pályafutása alatt 51 futamgyőzelmet aratott; Schumacher legutóbb Kanadában nyert Schumacher biztos úton halad a Ferrarival Slavomír Lener, az NHL-ben szereplő Florida Panthers edzője úgy véli, a hokizás mellett viselkedni is tudni kell - ezért nagy a kereslet a „csehszlovák" játékosok iránt Öt európai nagydíj után a Forma-1 száguldó cirkusza kontinenst váltott. Ezúttal a kanadai Montreal adott otthont a sorozat nyolcadik futamának. Ezen a pályán korábban is mindig eseménydús versenyeket rendeztek. JÁN HUDOK Tavaly Michael Schumacher, Damon Hill és Jacques Villeneuve is ugyanannak a falnak ütközött, Heinz-Harald Frentzennek kellemetlen balesete volt, Eddie Irvine pedig David Coultharddal ütközött. Idén már a rajt előtt minden csapat izgatottan várta a viadalt, mert a meteorológusok a futam idejére esőt jósoltak. Az első négy rajtkockát a szokásos „előfizetők”, tehát a Ferrari és a McLaren pilótái foglalták el. Schumacher indult az első helyről, a másodikról Coulthard, mögötte Barrichello, majd Häkkinen. Az utóbbi idén csak árnyéka tavalyi és tavalyelőtti önmagának. Talán Niki Laudának lesz igaza, aki nemrég kijelentette: a repülő finnek új csapat után kellene néznie, hogy kellő motivációt találjon. A Kanadai nagydíj előtt megint beszédtéma volt Häkkinen helyzete a McLarennél. A finn versenyző ugyan megdicsérte Coulthardot a monacói teljesítményéért, de továbbra is magát tartja Schumacher legnagyobb vetélytár- sának. így aztán Ron Dennis csapatfőnök nem tud új taktikát kidolgozni, s a Mdaren idén ezen bukhat meg. „Két világbajnoki címével Mika aranybetűkkel írta be a nevét a sportág történetébe. A csapat stratégiáját akkor kellene átrendezni, ha - úgy mint tavaly - valamelyik versenyző elvesztené matematikai esélyét a világbajnoki cím megszerzésére. Természetes, hogy ilyenkor jelentkeznek a rivalizálás jelei, de ezt nem kell komolyan venni. Ösz- szességében véve jó kollégák” - mondta Dennis. Coulthard idén már két futamot megnyert, de ugyanakkor állandóan pechje van. Brazíliában hat pontot megvontak tőle, mert a terelő- számyak szabálytalan felfüggesztése miatt diszkvalifikálták. A Kanadai Nagydíj előtt pedig a felvezető köméi bedöglött a motorja. A szerelők szabálytalanul segítettek rajta, ezért 10 másodperces büntetést kapott. Coulthard elismerte bűnösségét, de bízott benne, hogy a nemzetközi szövetség korábbi vitatható döntései miatt ezúttal megkegyelmeznek neki. „Nem akarok senkit kritizálni, de a FIA megértőbb is lehetne. Amit csinál, az elüldözi a közönséget. Michaellel olyan párharcot vívhattunk volna, amelyet az egész világ örömmel néz” - mondta Coulthard a Kanadai Nagydíj után. A szabály azonban szabály. Ha 15 másodperccel a rajt előtt segítségre van szüksége egy versenyzőnek, fel kell emelnie a kezét, s megvárnia, amíg elmegy a mezőny, csak azután kaphat segítséget. Häkkinennek sem sikerült a start. A Daily Mirror című angol lap szerint az elején úgy látszott, mintha Häkkinen tolatott volna. Nem elég, hogy Barrichello mögé került, még Jacques Villeneuve is megelőzte. Ez döntő pillanatnak bizonyult, mert a szemfüles kanadai egyszerűen leblokkolta a többieket, s közben Schumacher szépen elhúzott. Ron Dennis a futam után Häkkinent is, Villeneuve-öt is bírálta: „Mika túl óvatos volt az első kanyaroknál, ami körönként másfél másodpercünkbe került. Villeneuve vakmerőén autózott, de hazai környezetben bizonyítani akart.” A kanadai világbajnoknak szokás szerint nincs szerencséje az édesapjáról, Gilles-ről elnevezett pályán. A versenyt a bo- xutcában veszítette el, ahol a vizes gumik helyett szárazakat kapott. Agresszivitására a végén ráfizetett, és zsinórban negyedszer ütközés miatt adta fel a versenyt. S közben Ralf Schumachert is lelökte a pályáról. „Elnézést kértem tőle, nem tudom, mi többet tehetnék érte. Esetleg ha nyugtatót adnék neki, hogy lehiggadjon...” - viccelődött a futam után Villeneuve. Az effajta humorra azonban sem Schumacher, sem a nemzetközi szövetség nem volt kapós - Villeneuve utólag 25 másodperces büntetést kapott. Az eső valamennyi istállónál galibát okozott, kivéve a Benettont. Flavio Briattore csapatfőnöknek valószínűleg a legjobb meteorológusok dolgoznak. Mindkét Benetton-ver- senyző teli tartállyal vágott neki a futamnak, ezért (a többiekkel ellentétben) csak egyszer kellett kiállni- uk a boxutcába kereket cseréim. Fi- sichella a kilencedikről egyszer csak a második helyre jött fel, s bár Barrichellót nem tudta visszaszorítani, Häkkinennel megbirkózott. Fisichella Kanadában éppen fordítva teljesít, mint Vüleneuve: már negyedszer ért el dobogós helyezést. A Benettonnak idén még csak ő szerzett pontokat, neki köszörihe- tően a csapat a harmadik helyen áll a konstruktőrök versenyében a Ferrari és a McLaren mögött. A McLaren 500., jubileumi nagydíja után (1966-ban indult először a világbajnokságon, 11 egyéni világbajnoki címet nyert, a konstruktőrök versenyében nyolcszor lett első) Michael Schumacher állhatott a dobogó legmagasabb fokára, s ezzel megtörte az első rajtrács átkát. (Mint ismeretes, utoljára Mika Häkkinen nyert az első helyről indulva, tavaly a Hungaroringen.) Persze közrejátszott az olaszok stratégiai manővere, ezt a Ferrari munkatársai is elismerték. Michael Schumacher autójával ugyanis nem volt minMika Häkkinen még mindig csak harmadik a világbajnoki pontversenyben den rendben: a fékek meghibásodása miatt Schuminak vissza kellett vennie a sebességből, de Bar- richellóra ráparancsoltak, ne előzze meg csapattársát. Michael megköszönte Rubens együttműködését: „Egy napon majd vi- szonzom neki a szívességét.” Rubens Barrichello végleg beilleszkedett az olaszokhoz, az utóbbi futamokon egyre jobb teljesítményeket nyújt. A szerelők is formába lendültek, a Kanadai Nagydíjon nem okozott nekik gondot, hogy a két pilóta közvetlenül egymás után állt ki kerékcserére. Bár a brazilnak néhány pillanatot várnia kellett, ez sem akadályozta meg a második hely biztos megszerzésében. Michael Schu(TA SR-fe(vétel) macher a legjobb úton halad harmadik világbajnoki címe felé. Kanadában pályafutása negyedik Grand Prix-ját nyerte, s így már csak egy győzelemmel van lemaradva a legendás Ayrton Senná- tól. Egyesek szerint jövőre akár Alain Prostot is beérheti, akinek 51 alkalommal sikerült az első helyen célba érnie. Nem túl gyakori eset a jégkorongban: iskolapadból a lcispadra Gáborík is azok közé tartozik, akik iránt komolyan érdeklődnek a tengerentúli csapatok (TA SR-felvétel) ANDREJ MIKLÁNEK Slavomír Lener azok közé az edzők közé tartozik, akik jégko- rongozóként nem voltak sztárok. A kispadig kitartó munkájának, tanulmányainak és nyelvtudásának köszönhetően jutott el. Ez pedig - legyünk őszinték - nem túl gyakori jelenség. Miután befejezte játékos pályafutását, a prágai Károly Egyetem Testnevelési Karán szerzett oklevelet. Az iskolai évek alatt a Sparta diák-, majd serdülőcsapatánál ed- zősködött. Tanulmányai befejeztével a Dukla Tábor együttesénél töltötte le a kötelező katonai szolgálatot. Itt végre felnőttekkel foglalkozhatott, még ha nem is az élvonalban, hanem egy osztállyal lejjebb. Aztán érdekes ajánlatot kapott. ,A szövetségre érkezett egy fax Kínából, ahol a szocialista országok mintájára szerették volna magasabb színvonalra emelni a jégkorongot. Ehhez kerestek megfelelő szövetségi kapitányt a válogatott élére. Lehet, hogy őrültségnek tűnik, de megpróbáltam” - emlékszik vissza szakvezetői pályafutása első vakmerő vállalkozására. Két évet töltött az ázsiai országban, nem sokkal visszatérése után a Sparta trénere lett, a következő állomás a válogatott volt, s ami velejár: világbajnoki aranyérmek, olimpiai bajnoki cím, ajánlatok az NHL-ből. A nyilvánosság mindezt jól tudja. A neves szakember, aki jelenleg a Florida Panthers vezetőedzője, nemrég Pozsonyban járt. Ön európai tréner, s közismert, hogy a tengerentúlon nem túl népszerűek a nem észak-amerikai ezdők. Hogyan fogadta érkezését a floridai közönség? Nem akadt gond. Szinte valamennyi kollégámmal tegeződöm, bármikor bármiről el tudunk beszélgetni. Szerintem inkább azoknak az édzőknek lehetnek problémái, akik külföldiként Európában akarnak elhelyezkedni. Például Németországban vagy Svájcban sokkal zártabb a közösség, mint Észak-Amerikában, ezt bármelyik szakvezető megerősítené, aki kontinensünkön tevékenykedett. Amerikában, ha úgy vesszük, mindenki bevándorló, ezért könnyebben fogadják el az idegeneket. Nem is tesznek különbséget európai vagy kanadai közt - mindkettő egyformán „idegen”. Mi általában a kanadait és az amerikait egy kalap alá vesszük, de náluk szigorúan elválasztják a kettőt. Az érdekesség kedvéért elolvastam a Florida játékosainak életrajzait. A hat európai hokisunk mellett legalább tizenegyen vannak a védenceim között, akiknek az öreg kontinensre nyúlnak vissza gyökereik. Persze az európai edzőket egy kicsit más mércével mérik, mert a klubnak több a kiadása: a repülőjegyek, a munka- vállalási engedély, ez mind mind plusz pénzbe kerül. Ezzel minden menedzser előre számol. Pavel Bure személyében van egy igazi világklasszisa a Pant- hersnek. Milyen az együttműködés egy ilyen típusú sztárral? Természetesen valamennyi csillagnak megvan a maga elképzelése és a maga helye a csapatban. Mi azt várjuk el Paveltől, hogy gólokat szerezzen és bekapcsolódjon a védekezésbe is. Mindenki tudja, hogy egy ilyen játékos 25-28 percet tölt a jégen mérkőzésenként, míg a negyedik formáció tagjainak mindössze 3-5 perc jut. Pavelt az emeberelónyös és hátrányos helyzeteknél is szinte kivétel nélkül bevetjük, mert játékával az ellenfél két tagját is leköti. Ráadásul rendkívül veszélyes kontrákat dolgoz ki. Én csak dicsérni tudom. Pavelt, abszolút profi, aki példásan teljesíti a feladatait. O az, aki tízezreket vonz a lelátókra, s ezért nagyon hálásak vagyunk neki. Az európai jégkorong fél lépéssel előbbre van, mint a tengerentúli, ezt aligha lehet kétségbe vonni. Mit szólnak ehhez az óceán másik oldalán? Bár európai vagyok, már hét éve Észak-Amerikában élek, ezért van némi áttekintésem. Azt hiszem, ezt az amerikaiak is jól tudják és bizonyos mértékben értékelik is. Azért ők nem olyan rosszak, ahogy saját magukról szoktak írni, de sokat kell még tanulniuk az európaiaktól, elsősorban a taktikai felkészülés terén. Például a nyári edzéseket csak nemrég vezették be. Ennek előbb-utóbb ki kell ütköznie. Már az észak-amerikaiak is rájöttek, hogy a fizikai felkészülés során nem elég golfozni meg teniszezni. A csapatok többsége szigorú és részletes programot dolgozott ki a játékosoknak a nyári szünetre. A másik lemaradás az utánpótlás-nevelésnél nyilvánul meg. A fiatalokkal csak 14-16 éves korukban kezdenek el komolyan foglalkozni, addig ügyet sem vetnek rájuk. Ezért tudnak jobban korcsolyázni az európaiak és ezért ismerik jobban a taktikai trükköket. Mindezzel ma már az amerikaiak is tisztában vannak, s változtattak a hozzáállásukon. Nekik az az előnyük, hogy sokkal több pénzt áldoznak a sportra. Calgaryban pélául 86 fedett csaronk áll a csapatok rendelkezésére, ez több mint az egykori Csehszlovákiában volt. Plusz van még egy csomó műjégpályájuk. Ha ebből csak egy kicsit is profitálnak, gond nélkül fel kell zárkózniuk az európaiakhoz. Az utóbbi időben egyre nagyobb a kereslet az NHL-ben a cseh és a szlovák hokisok iránt. Minek köszönhető ez a hirtelen érdeklődés? Elsősorban annak, hogy jó játékosokról van szó, szinte mindenki sztár lett a tengerentúlon. De van itt még egy szempont. Vegyük például Pavol Demitrát. Amellett, hogy elsőosztályú játékos, soha nincs vele probléma, nem okoz neki gondot beépülni a csapatba és vezéregyéniséggé válni. Nincsenek botrányai és a jégen kívül is méltón reprezentálja a klubot. A finnek vagy a svédek túl zárkózottak, nem járnak társaságba, gyakran utazgatnak haza. Érdekesek az . Kiváló a hokitudásuk, de sok a baj velük, arrogánsak az újságírókkal szemben és gyakran gyűlik meg a bajuk a rendőrökkel. Maradnak hát a jó fiúk szerepében a csehek és a szlovákok. A klubok szívesen látják őket. Hogyan osztották el a munkát a Florida Panthersnél Terry Mu- rayvel? Sikerült beépítenem azt a játékstílust, amelyet Ivan Hlinkával a válogatottnál alkalmaztunk - több világversenyen is sikeresen. A bajnoki mérkőzéseken Terry a támadókat, én a védőket dirigálom. Ez mindkettőnknek megkönnyíti a helyzetét, mert könnyebb 8-12 játékosra, mint az egész csapatra figyelni. Néha azonban Terry a maga elképzelései szerint beleavatkozik a hátvédsor munkájába, eleinte ez szinte találkozónként megesett. Aztán idővel egyre ritkábban tette, s a szezon végén már a szavát adta, hogy a jövőben ez nem fog előfordulni. Emellett rengeteg kötelességem van az edzéseken vagy az ellenfél játékának elemzésekor. Ennek az az eredménye, hogy a hét folyamán alig van időm levegőhöz jutni, ráadásul rengeteget utazunk a különböző színhelyek miatt. Mennyire elégedett a Floridánál eltöltött első évvel? A szezonnak három alapvető szakasza volt. Eleinte kiválóan játszottunk, majd nagyjából 50 mérkőzés után bekövetkezett az első válság, amelyen sikerült túltenni magunkat, de már nem korongoz- tunk igazán jól. A playoffba kerüléshez ez bőségesen elegendő volt, az első fordulóban aztán a későbbi győztes New Jerseybe botlottunk, amely 4:0 arányban kiütött bennünket Csalódottak voltunk, többre számítottunk. Szerencsére Floridán óriási az érdeklődés a hoki iránt, az új idényben szinte valamennyi találkozónkat telt ház előtt vívjuk majd. A klub tulajdonosai elégedettek, játékosállományunk pedig garancia arra, hogy jövőre eredményesebbek legyünk.