Új Szó, 2000. június (53. évfolyam, 125-150. szám)
2000-06-24 / 145. szám, szombat
Szombat, 2000. június 24. 4. évfolyam, 24. szám Lehet, hogy a kereszténnyé válás nélkül a magyarság elveszett volna a népek téngerében Gizella királyné passaui sírjánál A nők azok, akik jóval alacsonyabb bérért hajlandóak vállalni bármilyen munkát Egyenlő eséllyel? FELDOLGOZÁS gyenlő érvényesülési esélye van a nőnek és a férfinak? Mi gyötri a nőt? E egyszerű kérdés feltevése után kényszert érzek arra, hogy azonnal meg is válaszoljam: a félelem, hogy elvesztik a munkahelyéket, a magas munkanélküliség, az, hogy hogyan ossza be a nyugdíjat... Erről beszélnek az orvosi várótermekben, a buszmegállókon. Alaposan gondolkodjunk el a kérdésen: Milyen a szlovákiai nők helyzete napjainkban? A munkanélküliség valóban nagyon magas. A legnagyobb veszélyben a középkorú emberek vannak, közel a nyugdíjkorhatárhoz. Rosszak a tapasztalataik a munkaadókkal, akik többnyire elutasítják őket. Ezért érthető a félelem, hogy elveszthetik munkahelyüket, hajlandóak kedvezőtlen feltételek mellett is munkát vállalni, sőt vállalják a sok túlórát is, amit persze nem fizet meg senki. Habár a munkavállalónak joga van a szakszervezethez fordulni, munkajogi pert indítani, de ezzel a lehetőséggel kevesen élnek. A nők érvényesülni akarnak. Leggyakrabban éppen a ők azok, akik jóval alacsonyabb bérért hajlandóak vállalni bármilyen munkát, amely nem felel meg sem műveltségüknek, sem gyakorlatuknak. Nyilvánvalóan a statisztikai adatok szerint ezért is kevesebb a munkanélküli nő, mint a férfi (1998-ban 46,9%). A nők viszont sokkal hosz- szabb ideig maradnak munka nélkül, ami általában több mint egy év. Főleg a kisgyermekes anyák kapnak nehezen munkát, ezért többnyire otthon maradnak. A nagymamák, akik elvesztették munkájukat, nevelik az unokákat, hogy legalább gyerekeik ne veszítsék el munkahelyüket. A középkorú nők egy része otthon marad, hogy idős szüleit ápolja, ezzel részben megoldják munkanélküliségük problémáját. A nők többsége kétségbeesetten kutat munka után... Gazdasági változások. Egyértelműen a szociális viselkedés megváltozását is maguk után vonják. A fiatalok egyre inkább tudatosítják a felelősséget saját életük minősége iránt. Később kötnek házasságot, az első gyermeküket váró nők kora 1998-hoz viszonyítva 21 évről 23,2 évre emelkedett. Bár néhány szakember és politikus aggódik Szlovákia népességének „kihalása” miatt, mások ezt a megromlott gazdasági feltételek természetes és pozitív megnyilvánulásának tekintik - a család- alapítást akkorra halasztják, amikor a munka és pénzügyi helyzetük stabilizálódik. Kiegyenlítődnek a korhatárok. Sok a vita, és nő a félelem a várható korhatár kiegyenlítédése miatt. Ha figyeljük a feltételeket a környező országokban, főleg az EU- bán, ez az egyik lépés, amit meg kell tennünk. A kérdés csak az, hogy hogyan és mikor. A nőket nem diszkriminálhatják, maguk dönthetik el, mikor akarnak nyugdíjba menni. A korhatár elérésekor a munkaadó nem kényszerítheti alkalmazottját munkája feladására, ha ő maradni akar. Persze sok szlovákiai nő negatívan reagál erre a reformra, túlhajszoltnak érzi magát, főleg aki a nehéziparban, a mezőgazdaságban vagy az erdészetben dolgozik. Alig várja, hogy betöltse 55. életévét és nyugdíjba vonulhasson. Az emberek szükségletei különbözőek: a tanítónők, a tudományos munkát végző nők, jogászok a nyugdíjaskor elérése után is dolgoznak. Az ok nem mindig a pénz, vagy a nyugdíjkiegészítés. Mit mond a törvény? Tiltja a diszkrimináció minden formáját. Tiltja olyan hirdetések megjelenését, melyek korlátokat szabnak, melyek kritériumai: a nem, a kor, a nemzetiség... Van ennek a tilalomnak valami értelme? - teszik fel gyakran a kérdést a nők, hisz a munkáltató úgy is azt választja ki, akit akar. És igaza van - nem lehet senkit arra kötelezni, hogy mást válasszon. A törvény csak lehetőséget ad, hogy pályázhasson a munkahelyre, jelentkezhessen a konkurzusra és a munkaadót meggyőzze képességeiről. Esélyei kétségtelenül nagyobbak, mint akkor, ha eleve kizáiják a versenyből. Ez a törvény tiltja a családi vagy egészségügyi állapot miatti diszkriminációt is. Ezt a szituációt a nők nagyon jój ismerik. Sokuk nem kapta meg az állást, mikor megmondta, hogy férjezett, hogy kiskorú gyereke van, vagy ha nem hozott igazolást, hogy nem terhes. A munkaadónak egyik kérdéshez sem volt joga. Ha ilyen megkülönböztetés merül fel, a pályázónak joga van pert indítani, a munkaadónak pedig be kell bizonyítania az ellenkezőjét. Müyen a mérce a jutalmazásnál? A statisztikai adatok szerint még mindig különbség van a nők és a férfiak jutalmazásában, átlagosan 22 százalék. Ez nemcsak Szlovákiára jellemző. Egyenlőtlenséget tapasztalhatunk olyan országokban is, ahol a nemi egenlőség már évek óta a figyelem központjában van, ahol ügyelnek arra, hogy megfelelő arányban képviséljék magukat a nők a parlamentben, a kormányban. Arányosan képviseltetjük magunkat? Az utóbbi időben a nők rájöttek: a vezető posztokon arányosabb képviseletre van szükségük. A valóság nem rózsás. Az arányról nincsenek adataink. Itt az ideje, hogy a nők végre kezükbe vegyék az őket érintő kérdések megoldását, hogy meg tudják nevezni azokat a dolgokat, amelyek foglalkoztatják őket, s hogy ne csak meg tudják nevezni, hanem együttműködve partnereikkel meglelelő fórumokon előadni, kérelmezni és megoldásukat szorgalmazni.(béres) SZABÓ ZOLTÁN ét vándor türelmetlenül számlálja a kilométereket a Passau felé vezető autópályán. Két mai zarándok, aki úgy érzi, többet szeretne tudni a első királynőnkről, Gizelláról, aki István királynak volt a felesége. Alakját már homály fedi, és a történelemben keveset tanultunk róla. A két vándor Passauban Gizella sírhelyénél szeretne többet hallani életéről. Úgy gondoltuk, hogy erre május hetedike - Gizella névnapja lesz a legalkalmasabb. Csak sírjánál tudtuk meg, hogy ez a nap halálának 940. évfordulója is. Passau ősi bajor város a Duna és az Inn összefolyásánál. Itt található a 740-ben épített román stílusú kolostor-templom, Niedemburg. Jobb oldali hajójában van sima márványlappal lefödve Gizella sírja. Hogy jobban kiemelkedjék a padlózatból, kb. egy méter magas, három részes emelvényt építettek rá, ezzel is jelezvén a sír jelentőségét. Az emelvény felett egy nagy kép Gizellát ábrázolja. Kegyeletteljesen, szomorúan tekint ránk. A sötét háttében trónon ülő királyt láthatunk. Gizella a kezében királyi koronát tart. Nem a fején, mert már nem királynő, már a niedemburgi kolostor apátnője. Gizella 985-ben Regensburgban született mint Pörös Henrik bajor herceg és Burgundi Gizella lánya. Már 11 éves korában kijelölték István magyar trónörökös feleségének. A szülők úgy gondolták, ha István király lesz, talán megszűnnek a kalandorok betörései, sőt, barátjukká tesznek egy népet. István még nem király, de ő és környezete már keresztény. Sietni kell a királyság és a királyi korona megszerzésével, mert a még pogány Koppányék csak alkalomra várnak a fejedelemség megszerzésére. így vált örömtelivé és sorsdöntővé az ezredik év karácsonyának első napja,'amikor István fejére tették a királyi koronát, s a 16 esztendős Gizella koronázott királynő lett. Szükség volt a bajorok katonai segítségére, mert István maga aligha bírt volna ellenállni a lázongó trónkövetelőkkel szemben. Gizella által hozott hittérítőkkel megszervezték a magyar nép megkeresztelését. Ezáltal tagjaivá váltak a nyugat közösségének. Lehet, hogy e történelmi kereszténnyé válás nélkül a magyar nép elveszett volna a népek tengerében, s csak a történelem emlékezne rá. A magyarság így - bár igen sok szenvedésen ment át -, megmaradt. Istvánnak hű társa lett. Sok kolostort, templomot építetett. A szegényekhez mindig bőkezű volt. A férje körüli viszályokat asszonyi tapintattal iparkodott elsimítani. Este 7 óra. Istentisztelet a niedemburgi templomban. Bajor Gizella halála évfordulójának tiszteletére. A pap megemlékezik Gizella tetteiről, rokon- szenvét fejezi ki a magyar nép iránt, amelynek első királynője volt. A szétosztott kotta alapján elénekeljük a „Dich, Gisela von Bayern”... kezdetű éneket. Magyarul így hangozna: „Téged, Bajor Gizella, honodból az Isten a magyar néphez küldött. Keleten meggyújtottad a hit fényét, hirdetted a népnek Krisztus szavait és tetteit. Szegényeknek segítséget nyújtottál, a gyengéknek támasza voltál, de békeművedet megtörte a hatalom. Ó Gizella, te boldog, kegyességeddel mutass nekünk utat Krisztushoz az életen át.” Gizellát 1975-ben Róma avatta boldoggá. Pedig életében nem mindig kísérte boldogság. Sok fájdalom, csalódás érte. Minden gyermekét eltemette, utoljára 1031-ben fiát, Imre herceget, majd 1038-ban férjét, Istvánt. Az özvegyet a pogány pártok üldözték, elfogták. 1042-ben unokaöccse, II. Henrik császár kiszabadította és visszakísérte bajor hazájába. Passauban belépett a benedekrendi kolostorba, mint Passau-Niedernburg apátnője. A kolostor csendjében átgondolta életét: a férjének és a népnek nyújtott segítségét, valamint azt a hálátlanságot, amit özvegységében a szűk látókörű, civódó hatalmasságok részéről tapasztalt. Am Krisztusba vetett hite lelki békességet adott neki, s az Úr 1060. május hetedikén magához szólította. Szünidei előzetes (Somogyi Tibor illusztrációs felvétele) Azzal tisztában voltak a katonák, hogy a zöld bokor mozgását nem egy riadt állat okozta Eltávozás volt a jutalom PIERZCHALA JÓZSEF V ége az embert próbára tevő kiképzésnek, vezényszavak áradatának. A gya- *■■■* korlótér apró mélyedéseiből felszáradt a tócsa, amiből a hóié hidegen fröccsent a díszlépésben parádézó osztag lába alatt. A huncut tavaszi napsugár visszaverődött a szürke, több ablakos épületről, éppen hogy melegített. Az újoncok, ahogy letették a katonaesküt, kiskatonákká váltak, aktívabban bekapcsolódtak a kaszárnya életébe. Az öreg katonák közül többen bevágott méteres szalagot tartottak maguknál naponta egy centiméterrel kurtítva hosszát, a végső szám pontosan jelezte a katonai szolgálat időtartamát, kényelmesebbek lettek. A postáért felelős tizedes egész héten a megszokottnál több küldeményt kézbesített, aminek nagyobb része húsvéti képeslap volt. A kis ország zugaiból jött katonák napok óta saját húsvéti élményeiket mesélték egymásnak. Az alföldről érkezettek szívesen beszéltek a kútivízzel történő locsolkodásról. Az északról származó fiúk szép emlékeket idéztek a fűzfaágból font korbács suhintásról. Gyakrabban jelentkezett a honvágy, szerették volna az ünnepeket szeretteik körében tölteni. Fogytak a napok. Az őrnagy rekedt hangján ismertette a napi parancsot. Az ünnepek alatt engedménynek számított a reggeli ébresztő egy teljes órával való kitolása, a torna kihagyása, az egésznapos kimenő. A kaszárnyában maradt fiatalok sportversenyeken vehettek részt, a konyhán dupla rántott szelet készült számukra. A laktanyától kilométernyi távolságra az alakulathoz tartozó raktár épületnél öt, alföldről érkezett katona teljesített szolgálatot és a mindig éber négylábú társ, Pajtás. Nagypéntek volt. Hajnalban szitált az eső. A napok óta tartó melegfront alaposan megduzzasztotta a rügyeket. A fiúk a hazai tájat idézték, ahol az erdőszélen már el is virított a som, a kertekben talán már ülatozik a barackfa. Pajtás okos tekintetével a zümmögő méheket fürkészte, a következő pillanatban hirtelen izgatott lett, halk morgása figyelmeztett. A katonák azonnal észrevették a kutya megváltozott viselkedését. Elhallgattak, lélegzetvisszatartva abba az irányba figyeltek, amerre az eb. A raktár bejárata felőli ösvénynél úgy tűnt, megmozdult a bprókabokor. A fiúk még óvatosabban figyeltek, annyira tapasztalatlanok voltak, de olyan nagy rutinnal sem rendelkeztek, hogy ismerték volna egymás gondolatait, őrségben már teljesítettek szolgálatot, de nem üyen összetételben. Azzal tisztában voltak, a zöld bokor mozgását nem egy riadt állat okozta. A másodpercek ólomlábakon teltek, újra síri csend! Pajtás erősen szimatolt, morgott, tekintetét le sem vette a borókabokorról. Az őrség vezetője megtörte a csendet, hangosan felszólított. Parancsoló hangjában érezni lehetett, nem sok idő telt el a kiképzés óta, de tanácstalanság nem volt viselkedésében. Semmi sem történt. A katona újra felszólított „ki van ott, lépjen elő”! - mondta harmadszor is, a többiek fedezékből várták a történést. Néhány lépést tett a bokor irányába, ekkor egy széles vállú, sportosan öltözött, sísapkával eltakart arcú fiatal a kerítés felé indult futólépésben, kezében sötét tárgyat szorongatott. A katonák nem estek pánikba, nem lőttek, utána eredtek. A hűséges eb érte el elsőnek. Súlyával ledöntötte a menekülőt. Az őrök bekerítve közelítették meg a tolvajt. Pajtás fogait mutogatva első lábait a hason fekvő betolakodó hátán pihentette, várta, amíg bilincs kattan a kezén. A kiskatonák a szabályzat szerint jártak el, riasztották a készültséget, perceken belül érkezett az erősítés. Megtalálták a kerítésen vágott rést, olyan friss volt, hogy az elvágott részen a drót még nem oxidálódott. Az ügyeletes százados nyomban intézkedett, lecserélték az őrséget, a keletkezett rést kijavították, ezen a pénteki napon. Pajtás dupla ebédet kapott. A fiúk feszültségét oldotta, amikor megtudták, példás helytállásukért rendkívüli eltávozást kaptak. Siettek, hogy még az esti gyorsot elérjék. A vonat elindult. A fiúkból ekkor távozott a bennük lapuló izgalom. Jól érezték magukat, a képeslapon érkezett meghívásnak eleget tesznek. Azon a húsvéthétfőn boldogan loccsantották szeretteikre a kibliből a vizet.
