Új Szó, 2000. június (53. évfolyam, 125-150. szám)
2000-06-23 / 144. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2000. JÚNIUS 23. TÉMA: A GYEREK A semmittevéstől is óvni kell a gyereket, de az is megengedhetetlen, hogy végigtanulja az egész a nyarat Tanulni? Vakáció alatt? Két hónap szabadság! Édes semmittevés! - ujjong a gyerek, a szülő pedig felhorkan. Méghogy semmittevés? A szünetben is tanulni kell, mert néhány tantárgyból nem olyan jegy került be a bizonyítványba, mint amilyet a szülő megálmodott. De a két hónap alatt elég ideje lesz a gyereknek, hogy mindent átismételjen. ÖSSZEFOGLALÓ A semmittevéstől is óvni kell a gyereket, de az is megengedheteüen, hogy végigtanulja szegény a nyarat. A vakáció nem erre való. Megoszlanak a vélemények arra vontkozóan, hogy mivel töltse a gyerek a szünidőt. Az első két-há- rom hétben feltétlenül szüksége van a pihenésre, és meg is érdemli, még akkor is, ha az iskolában egész évben nemigen jeleskedett. Fontos a környezetváltozás is - ha lehetséges, töltsön néhány hetet táborban vagy utazzon el a szüleivel (esetleg a nagyszülőknél töltsön egy-két hetet). Ez idő alatt se emlegessük a tanulást. Felesleges attól tartani, hogy még azt a keveset is elfelejti, amit tudott. A nyári táborozás alatt új ismereteket szerez földrajzból, biológiából - aminek majd az iskolában is hasznát veszi. Azok, akikre ráfér a tanulás, augusztus közepe táján befoghatok, de nem erőltetve. Ismételjük át velük a tananyagot, de szórakoztató formában. Versenyezni lehet például abban, hogy ki tölti ki hamarabb a tesztlapot: a gyerek vagy a szülő. A szülő tekintélyén sem esik csorba, ha nem tudja, mikor volt a mohácsi vész... (Illusztrációs fotó: Vári) Tizenéves korában természetes, hogy rendet rak A különös gyereket szellemi fogyatékosnak tartották Türelem kell hozzá ÖSSZEFOGLALÓ Az iskolatáska az ágy alatt, egyik cipő a kosárban, a másik a szekrény alatt, a könyvek, füzetek szanaszét a padlón, a plüssmaci az ágyban. Gyerekszobái csendélet. Rászoktatható az ilyen nebuló, hogy rendet rakjon maga körül? A szülő legyint: majd kinövi. A rendcsinálás iszonyatosan nehéz (és utálatos) dolog a gyerek szemében, felesleges időpocsékolás, az az idő annyi minden másra felhasználható! A szülő adja fel? Ne! De ha négyéves gyerektől azt kívánja, hogy önállóan rakjon rendet - úgy lehetetlent kíván. Ilyen korú gyereket már bevonhatunk a munkába: együtt szedjük össze és rakjuk a helyükre a játékokat, mert a játék is pihenni szeretne. Ezt a magyarázatot megérti és elfogadja. Tizenéves korában már természetes, hogy rendet rak maga körül (és után). Ha nem így van, felesleges az állandó figyelmeztetés. Az a legrosszabb, ha a mama fogja magát és összeszedi a szétdobált holmit. A gyerek tanulja meg, hogy aki rendetlenséget csinál, annak el is kell rakodnia. A szülő csak egyet tehet: felvértezi magát türelemmel és egy-két hétig nagy ívben elkerüli a gyerekszobát. Ha a káosz már oly méreteket ölt, hogy a csemete semmit nem talál, nem marad más választása, mint rendet rakni. Megtanulja, hogy könnyebb mindig mindent a helyére tenni, mint időnként takarítással tölteni a délutánt. Eleven számológépek TÁJÉKOZTATÓ Eleven számológépeknek nevezik azokat, akik bonyolult számtani műveleteket oldanak meg fejben, pillanatok alatt. A fejszámolók egy gombnyomás alatt megadják a helyes eredményt. A múlt században egy angol kőfaragó fia ejtette ámulatba a világot. Egy perc alatt fejben kiszámította, mennyi 468 592 413 563 osztva 9076-tal. (Ha pontosan számoljon utána, akkor 51 629 838.) Egy vermont-i farmer fia, Truman Safford fejben kiszámította, mennyi 365 365 365 365 365 a négyzeten. (A szemtanúk szerint a tízéves fiú állítólag vadul rohangált a helyiségben, rágta a körmét, forgatta a szemeit, s amikor már azt hitték, összeesik, megmondta az eredményt. (Állítólag 133 491 850 208 556 925 016,658 299 941 583 225!) A tizenkilencedik század második felében élt Johann Dase - sokkal gyorsabban számolt fejben, mint papíron. A huszonhárom éves német fiatalember egy perc hét másodperc alatt kiszámította, mennyi 49 735 827 szorozva 98 536 474-el. Louis Fleury 1893-ban született Franciaországban (vakon). A szülei elhagyták. A különös gyereket szellemi fogyatékosnak tartották és intézetbe zárták. Felserdülve komoly matematikai problémák megoldásával foglalkozott; felfigyeltek rá, 21 éves korában épelméjűnek minősítették és kiengedték a bolondokházából. Végigutazta Angliát és Amerikát, elkápráztatta az embereket rendkívüli képességeivel. Tíz másodperc alatt megmondta, mennyi 5287x5287-tel, és tizenöt másodperc alatt, hogy menynyi 94 a negyedik hatványon. Biztassuk, hogy minél több kérdést tegyen fel A gondolkodás feltétele A kisgyerek mindent megkérdez. A felnőttek sajnos mindent elkövetnek azért, hogy erről leszoktassák. A szülőket és pedagógusokat irritálja a folytonos kérdezősködés - mert gyakran nem ismerik a választ. Van más is, amiért a gyerek felhagy a kérdezősködéssel. Minduntalan azt hallja, hogy az okos, széles látókörű ember sokat tud. A kérdezősködéssel viszont azt áruljuk el magunkról, hogy valamit nem tudunk, nem értünk - tehát nem vagyunk elég okosak. A kérdésfeltevés adottsága az alkotó gondolkodás feltétele. Aki nem tesz fel kérdéseket, beimseri tudatlanságát, megelégszik azzal, hogy a fizikát, matematikát, kémiát csak félig tudja. Ó, AZ A KAMASZKOR! VALLOMÁS Nyílt az ajtó és berontott a család kedvence, Borzas. Mögötte megjelent Zsuzsi. Tizenhét éves lányom a sarokba dobta a táskáját, lehuppant a rekamiéra, lábát maga alá húzta és egyfolytában vigyorgott. Észre se vette, milyen jelentőségteljes pillantásokat vetek a faliórára (az időmérő fél tizenegyet mutatott - este!). Hirtelen megszólalt: „Anyu, a hétvégén elmehetek Zolival a szülei nyaralójába?” Elállt a lélegzetem. Nyaralóba? Fiúval? Egy egész hétvégére? Mind e pillanatig fogalmam sem volt róla, hogy létezik valamilyen Laci, Pisti vagy Zoli... Persze gondolhattam volna, valami oka lehet, amiért esténként olyan készségesen sétáltatja a kutyát... Sehova se mehetsz! - akartam kiáltani, de nem jött ki hang a torkomon. A lányom megsajnált: „Ha attól félsz, hogy lefekszem Zolival, feleslegesen aggódsz. Rég megtörtént.” Csak bámultam a lányomat szótlanul, minden tagom elzsibbadt. Ez volna az én kicsi babám, akit mindentől óvtam? Csak nem leszek nemsokára nagymama? Még negyvenéves sem vagyok! A gyereknevelés buktatói mindig olyankor jelentkeznek, amikor a férjem elutazik! Mit mondjak a lányomnak? Hogyan viselkedjem? A tiltás értelmeden - ezt saját tapasztalatból tudom. Az egyetlen, amit tehetek, hogy feltérképezem a helyzetet, bármilyen nehezemre esik is. Mintha nem is magamat hallottam volna, amikor azt mondtam: „Mit szóljak? Örültem volna, ha beavatsz a titkaidba, és azt szerettem volna, ha ezt a dolgot elhalasztód egy-két évvel. De elég nagy és okos vagy ahhoz, hogy magad dönts a sorsodról. Tudod mit? Szeretném megismerni ezt a Zolit. Aztán majd megbeszéljük, elmehetsz-e a nyaralójukba.” Utóirat: Helyesen döntött a mama? Talán. Egyvalamiben biztos lehet: tiltással semmit sem ér el. De ez még nem azt jelenti, hogy a serdülőkorú gyerek teljes szabadságot élvez. Minden esetben követeljük meg tőle, hogy mondja meg, hová megy, kivel és mikor jön haza. Ha a bizalmas beszélgetés alatt a szülő olyasmit tud meg lányáról (vagy fiáról), amit nem akart hallani, s legszívesebben pofon vágná, akkor is őrizze meg a hidegvérét. Ha kiabálni kezd, a gyerek legközelebb nem mond el semmit, így elveszíti azt a lehetőséget, hogy a meggondolatlanság és tapasztalatlanság okozta bajokat közösen helyrehozzák. Intim részleteket ne akarjon tudni! A gyereknek is joga van a magánéletre! (Illusztrációs fotó: Vári) SZÜLŐKNEK - GYEREKEKRŐL A tévéfüggők A tévét sokat néző gyerekek passzívak, nem tudnak vitázni (kevés a szókincsük, nem beszélgetnek egymással). Az agykutatások igazolják, hogy a tévé világába temetkezők - a képemyőfüggők - nem értik teljes mértékben, hogy mit beszélnek hozzájuk a képernyőről. Az agyhullámok görbéje pontosan olyan az ő esetükben, mint elalvás előtt. Az iskola - változás Az iskola óriási változást jelent a gyerek életében, és ezzel nem birkózik meg mindegyikük egy csapásra. A szülő legyen támasz, találjon rá időt, hogy foglalkozzon a kis elsőssel, kövesse türelemmel, milyen elszánt harcot folytat az írással-olvasással. Ne kényszerítse rá a saját tanulási módszerét. Legyen türelmes akkor is, ha túl lasúnak találja a fejlődést. Tartsa a kapcsolatot az iskolával. A „lusta" gyerek Mielőtt megszidná a gyereket, győződjön meg róla, igazán lustaságból nem tanul-e. Az egyik gyerek gyorsabb felfogású, a másik lassúbb. A „lusgtaság” oka valamilyen lappangó betegség is lehet - vagy pedig az elégtelen motiváció. Az igyekezetét mindenképpen értékelni kell. Ha a gyerek látja, hogy bármit tesz, azt nem veszik figyelembe, elveszíti érdeklődését a tanulás iránt. Határozottságot! A határozottság törődést jelent. Megkövetelem tőled, megdorgállak, mert szeretlek - ez az, amit a gyerek igazán elvár a szülőtől. Támogassuk a határozott pedagógusokat, ne tegyünk olyan kijelentéseket, hogy „a matematika csak a zseniknek való”. Nem igaz. A matematikát a közepes tehetségű gyerek is elsajátítja. Higy- gyünk a pszichológusoknak, akik azt mondják: a szigorúan nevelt gyerekből olyan felnőtt lesz, akinek biztonságérzete van. Időnként fellázad, panaszkodik, kifogásolja a módszereinket, de boldogabban nevelkedik, ambíciózusabb és jobban megállja a helyét az életben, mint az, akinek mindent megengedtek. (Illusztrációs fotó: Vári) Nem minden fontos! Engedjük meg, hogy a gyerek maga döntse el, melyik tantárgyat szereti és melyik tantárgyból kap csak hármast. Ki emlékszik közülünk például a nyúl emésztőrendszerére? Csak az, aki biológiára szakosodott. Vezessük rá a gyereket, hogy a könyvekből azt válasz- sza ki és jegyezze meg, aminek gyakorlati értéke van. De a kömyvezetvédelemmel, vízgazdálkodással kapcsolatos ismeretek azoknak is jól jönnek, akik nem ezt választják hivatásul. Olvasni! Ne hitessük el a gyerekkel, hogy a (regény)olvasás felesleges és divatjamúlt. Ügyeljünk rá, hogy havonta legalább egy könyvet elolvasson (a kötelező olvasmányokon kívül). A szóbeli és írásbeli kifejezőkészség minden hivatásnál nélkülözhetetlen. Akinek hiányos a szókincse, nem mer a nyilvánosság elé állni. Beszélgessünk a gyerekkel, tekintsük vitapartnernek! Ne óvjuk minden stressztől! A szülő feladata, hogy megtanítsa gyerekével elviselni a kudarcot. Vesztettél, gondolkozz el rajta, mi az oka és tégy ellene valamit. A sikertelenség, a problémák, a vereség az élet velejárói. Elkerülhetetlenek. Általuk edződik és okul belőlük a gyerek. Számolni tudni kell! Olyan időket élünk, amikor az összeadás és a kivonás elsajátítása nem elég. Ne mondjuk a gyereknek, hogy neked erre nem lesz szükséged, hiszen orvos, tanár leszel. Számolni mindenkinek kell tudnia. (Gondoljunk csak az adóbevallásokra...) A szülő ne szidja az aktuális oktatási rendszert! Nem jó, ha sokat vár az iskolától, de túl keveset - önmagától. Nyelveket, nyelveket! Teljesen mindegy, orvos, ügyvéd, pincér, vagy vízvezetékszerelő, kőműves lesz-e a gyerekből. Legalább egy idegen nyelvet el kell sajátítania. Ha valamire érdemes pénzt áldozni, hát a német, angol, francia különórákra igen. A nyelvtanulás haszna kétszeres. Az idegen nyelv tanulása fegyelemre szoktatja a gyereket, más kultúrákat ismer meg általa, világpolgárrá válik, és könnyebben talál munkát - a határokon túl is. Az oldal anyagát összeállította: Kopasz-Kiedrowska Csilla
